Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)

1922-12-19 / 144. szám

& Kedd, december Í9. Őf,/iÁŰAFJÁA(rrA:RjfmUP watar«tw« ffr^omccta A genfi iegw^nfeönwwel* a l€épwlsei#i®«® eiíMi. A németek 4 ratifikálás ellen vannak. — A karácsonyi szünet szerdán reggel kezdődik. Prága, december IS. A nei/zetgyülés mai ülése a szombati vihar után csekély érdeklődés mellett kez­dődött mefe. Tárgyalásra került az osztrák adósságokról szóló genfi jegyzőkönyv rati­fikálása. a munkanélküáásetgélyről szóló tör­vényjavaslat, továbbá ama törvényjavaslat, amellyel a nemzetgyűlés •íölihatalmazza a kormányt arra, hogy községeket egyesít­hessen vagy szétválaszthasson, járásokat beszüntethessen, vagy pedig újakat állít­hasson föl. Tárgyalásra kerül továbbá a szlovensz/kói és rászánsz kői takarékpénztá­rak és fiókjaik állami segélyezéséről, vala­mint az építkezési mozgalomról szóló javas­lat Értesülésünk szerint holnap folytatóla­gos ülés lesz, amely valószínűen az éjszakai órákba is be fog nyúlni. A kormány ugyanis szerdán a parlament üléseit be akarja fejez­ni és a képviselőikéit karácsonyi szünetre akarja hazaküldeni. A mai ülést félkettökor nyitotta meg Tomasek elnök. Dérer Iván dr., a külügyi bizottság előadója, előterjesztette az osztrák adósságokról szóló genfi jegyzőkönyveket és azokat elfogadásra ajánlotta. S p a c s e k, a költségvetési bizottság előadója kifejtette, hogy a jegyzőkönyvek ratifikálására a cseth-szlovák köztársaság­nak politikai és gazdasági szempontból egy­aránt szüksége vám Az előadó szerint a köztársaságnak azonban nem szabad meg­engednie, hogy Ausztria valamely nagyhata­lomhoz, tehát akár a Német birodalomhoz, akár pedig Olaszországhoz csatlakozzék. A cseh-szlovák köztársaság érdeke, hogy Ausztriát fenntartsa- A kormánynak azon­ban kötelessége, hogy a saint-germaini szerződés végrehajtásáról gondoskodjék és az ausztriai cseh nemzeti kisebbség sorsát figyelemmel kisérje. Majd Kafka Brúnó, a német demo­krata párt elnöke kijelentette, hogy pártja minden törekvést támogat, amelynek célja Ausztria megsegítése. A pártnak azonban kötelessége az is, hogy a cseh-szlovák köz­társaság kormányának politikájáról bírála­tot gyakoroljon. Ha igaz az, hogy a kor­mány részt akar venni Ausztria szanálásá­ban, úgy ezt a szónok pártja csak üdvözöi- ieti Az a véleménye azonban, hogy a kor­mányt önző érdekek vezetik akkor, -amikor Asszíriát segíti, amit csak részben tompít ie a.z erkölcsi felelősségnek az érzete annak a kormánynak a résziéről, amely Ausztria pusztulását előidézte azzal, hogy a Német birodalomhoz való csatlakozást lehetetlenné tette. Kijelentette, hogy pártja a genfi jegyző­könyvek ratifikálásáról szóló javaslatot mai formájában nem fogadja el. A hitelről sz Tó javaslatot a párt azonban el fogja fogadni, de egy határozati javaslatot fog házzá be- uyujtni, amelyben követelni fogja, hogy Cseh-Szlovákia hívja vissza képviselőjét az ellenőrző bizottságból. Knirsch János német nemzeti szo­cialista kijelentette, hogy pártja osztrák testvérpártjával tökéletes egyetértésben visszautasítja mind a genfi jegyzőkönyvek ratifikálásáról, mind pedig az Ausztriának nyújtandó kölcsönről szóló javaslatot. Az utóbbit azért utasítja vissza, mert a párt meggyőződése az, hogy Ausztria és vele együtt Európa gazdasági gyógyulása lehe­tetlenség a békediktátumok megsemmisítése nélkül. A genfi jegyzőkönyveket pedig azért utasítja vissza a párt, mert teljesen a béke- szerződés szellemében készültek és céljuk nem Ausztria fölépítése, hanem annak rab­szolgaságba vetése. Visszautasítja a jegyző­könyvek ratifikálásának megszavazását azért is, mert bizalmatlan a cseh-szlovák kormány külügyi politikája iránt. A szónok szerint Benes sokkal jobb politikus, sem­hogy nem látná Európa és saját államának nehéz helyzetét. Mivel azonban nem önálló politikus, külömböző befolyásokról vezette­ti magát. Külügyi politikájának méltó kiegé­szítése az a belpolitikai rendszer, amely a földbirtokok lefoglalásában és az erdők álla­mosításában az elnemzetlenitést tekinti leg­főbb föladata gyanánt. H 01 i t s c h e r német szociáldemokrata szerint a népszövetség pénzügyi b:zrtts:'gáv nak a genfi jegyzőkönyvekhez csatolt kísé­rőlevele a legjobban bizonyítja, Imgy maga a népszövetség sem látja a genfi konvenció­val biztosítottnak Ausztria szanálását. Ha a bizottság nyíltan akart volna beszélni ak­kor meg kellett volna mondania, hogy Ausz­tria íölsegitése lehetetlenség mindaddig, amig a békeszerződések fönnállónak. Ausz­tria most ki van szolgált^tva a nyugati ka­pitalizmusnak és az ellenőrzo bizottság kénvszerigozgatás alá került. Ez állapot a demokrácia sérelme. A szombati esemé­nyek. az ellenzékkel való bánásmód a bi­zonysága annak, hogv a prágai parlament­nek nincsen érzéke más parlamentek óhajai és érzelmei iránt. Ezzel utat tör a fascirmús- nak és lehetővé teszi, hogy Masaryk és Be­nes iránva fölött Pyk és Baxa törekvései győzedelmeskedjenek. Bejelentette, hogy pártja a javaslat ellen fög szavazni. Win tér cseh szociáldemokrata sze­rint téves állítás az, hegy a békeszerződé­sek juttatták Ausztriát mai szomorú helyze­tébe. Ausztria mai helyzetének az oka az, hogv a háború után sem szakított a rég- po- iit’Vá iával és gondtalan éledet élt. S°nVi sem törődött a köztársaság érdekeivel. Mindenki csak a sebeket tárta föl. de azok gyógyítá­sára senki sem gondolt. A javaslót azt mu­tatja. hogy Cseh-Szlovákia segíteni akart Ausztrián, de erek nmn olyan nagy, ’mgv ezt egvedül megtehetné, hanem legföljebb csak hozzájárulhat Ausztria segibégébez. Kijelentette, hogy Cseh-?zlovákia nem gon­dol arra, hogy Ausztriában protektorátust szerezzen, vagy hogy annak önmagához csatolására törekedjék, vagy p"dig arra. hogv fölügyelőt küldjön Ausztriába. A. cseh szociáldemokraták tnindasonálfci ragasz’-ód­nak ahhoz, hogjr Ausztria ellenőrzéséről 2 cseh-szlovák kormány gondoskodjék, mivel az állam összlakosságának pénzéből történik Ausztriának segélyezése. Éppen azért abban az esetben,, ha a képviselőház elfogadná a német demokraták határozati javaslatát, a cseh szociáldemokraták kénytelenek lenné­nek a javaslat ellen szavazni. L u s c h k a német keresztényszociális képviselő bejelentette, hogy az ö pártja a j javaslat mellett fog szavazni. A megokolása ! szerint ugyanis a népszövetség segélynyuj- j taxa első bizonyítéka annak, hogy a nép- ! szövetség cselekedni akar. A genfi konveu- | ció Ausztria függetlenségét ígérte. Óva inti azonban a kormányt attól, hogy Ausztria beliigyeibe beavatkozzék. Abbeli reményé­nek adott kifejezést, hogy Seipel és Zim- mermann együttes munkájának sikerülni fog Ausztria mostani szomorú helyzetén segí­teni. Azután L o d g rn a n Rezső, a német nemzeti párt elnöke emelkedett szólásra és azt mondotta, hogy a genfi konvenció a de­mokrácia vereségét jelentheti. Ez a tragédia utolsóelőtti felvonása — mondotta —, ezután Németország fog következni és utána talán az egész világ. A genfi jegyzőkönyvek a békeszerződés folyományai és Ausztria szomorú helyzetéért azokat terheli a felelős­ség, akik a békeszerződést megszavazták. A cseh-szlovák alkotmány 64. szakasza sze­rint. ezeket a jegyzőkönyveket nem is leit volna szabad a Ház elé terjeszteni, mivel ez az elnök jogköréibe való beavatkozást je­lenti. A győztesek négy éviig diada’mi zász­lóként hordozták körül a demokrácia igéjét. Bebizonyosodott azonban, hogy ők maguk is elvetik a demokráciát. Ausztriát is azért segélyezik, hogy azt tehessék vele, amit akarnak. Pártja nevében bejelentette a következő határozati javaslatot: A képviselőház fejezze ki csodálatát a svájci köztársaságnak ama mód felett, amellyel Ausztria •megsegiíésétú, és Ausztria uiljáépítésében rész veti. Kije.ön­tette, hogy pártja a javaslat ellen fog sza­vazni. Jung német nemzeti kifogásolta, hogy a nagy antant megnyomorítja Ausztriát, míg Magyarországgal, amely a reakció és mc- narchiista agitáció főrészke, enyh én bánik. Dérer előadó zárszava után megtörtént a szavazás. Az eleiizék módosító javasla­tait elvetették. A kormánypártokkal együtt szavaztak a német keresztényszocialisták. ANaruíowifz elleni merényiéi politikai gyilkosság. Varsó, december 18. (Saját tudósítónk­tól.) Vasárnap délután eltemették azt a szo­ciáldemokrata zászlóst, akit az utóbbi tün­tetésnél egyenlőitek. A szocialisták nagy tüntetést rendeztek a temetés alakiaméval, amelyen minte,gy 25.000 egyén vett részt. A tünteés nyugodtan folyt le. A kormány be­jelenti, hogy a rend érdekében a legszigo­rúbb intézkedéseket fogja megtenni. Egy szi­gorú katonai rezsim előtt áll Lengyelország. A nacionalista lapok úgy állítják be a gyil­kost, mint egy rendkívül neurasztikus ideg­beteg embert, ezzel ellentétben megállapít­ható az, hogy agyilkos első kihallgatása al­kalmával politikai gyilkosságnak minősítette tettét s zt mondotta, hogy nem tűrhető az, hogy Lengyelország élén a zsidók által meg­választott elnök álljon. Letartóztatások Varsóba®. Varsó, december IS. A mai nap folyamán Haíler tábornok két .adjutánsát Modelski ezredest és M-almowski kapitányt letartóztatták. Letartóz­tattál: továbbá Dowojno Sollohuib vezérkari ez­redest, Krakó hadtestparancsnokát Czikielt és Przetmysl parancsnokát B aí Miket fölmentették ál­lásától. Több magasrangu tiszt ellen vizsgálatot indítottak. A merénylő lakásán tegnap este ház­kutatás volt és érmék eredményeképpen Newia- domskl testvérét és több személyt letartóztatak. A gyilkos nyugodtan viselkedik. A vizsgálat ira­tait ma áttették az áriami törvényszékhez. Ki lesz az u lengyel elnök? Varsó, december 18. (Saját tudósítónktól). Narutowicz holttestét holnap szállítják át a Bel- vederből a királyi palotába, ahol most a hadügy­minisztérium székel. A temetés időpontja még nincs megállapítva. Szerdán délelőtt összeül a szenátus és a szelni a köztársaság elnökválasztás raegeltbe végett Az elnökjelölt személyében még írncs megállapodás, úgy tudják, hony Pilsudski nem fogadja el a jelöltséget. Egves hirek szerint Wltos i vagy í?rtr! szefntfr'a'sall ‘öleinek kombinációba. A szenátus formálisüi&e. A szenátus plénuma ma este fél hét ó nkor formális ülést tartott, amelynek tárgysorozatán az alábbi pontok szerepeltek: A kormány javasolta, hogy a szenátus a par­lamenti ügyrend 55. azakasza értelmében rövidí­tett tárgyalásban tárgyalja rneg az állami üze­mekben való gazdálkodásról, a harmadorsztályu kereseti adó módosításáról, a hadikárpsiiltak il­letményeiről és a nyugdíjtörvény alá tartozó magánnyugdijasok drágasági pótlékáról szóló ja­vaslatokat. A napirend következő pontja tanácsko­zás a felsorolt javaslatokról. A mai ülésen szóba- került Klimkó Gyula szlovák néppárti és Zimák cseh szociáldemokrata szenátor mentekül ügye, amely, mint róla már részletesen beszámoltunk, Erezni volt sáros! zsupán feljelentésére indult meg. fCrassár Pozsonyban!. Pozsony, december 18. A nemzeti demokrata párt tegnapi ülésén Kramár kije’entette, hogy a szlovák nyelv cseh dialektus — A cseh nyelv — mondott-' — mint az ál­lami nyelvet, Szlovenszkóban mindenkinek meg kell tanulnia, de másfelől Csehországban minden­kinek meg kel! tanukba a szlovák nyelvet, mint az államnyelvet. Egy jő és becsületes szlovák sem akarja a dualizmust, amely az állam szétsza- kitásáboz vezetne, mint ez az osztrák monarchiá­val történt. Nyíltan ki lehet jelenteni, hogy aki a dualizmusért dolgozik, a magyar terveket moz- dífía elő. flBPQ’l3HUaaSK&a9SaS3SS!. M @rsms'cl Prága, december 18. A szláv diáikok mai kongresszusán Benes beszélt a szláv-ság politikai, gazdasági és kulturális céljairól. A politikai kérdések egész sorozata — mon­dotta — irta egészen más jelleget öltött. így a cseh-szlováik és Jugoszláviai egység kér­dése, valamint a ruszinszkói probléma is. Csalódások. —- A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Pesthy Erzsi. A negyvenéves kisasszony finoman, hal­kan öregedett a biedermeyerszalonjához, amelyben több mint tíz éve egyedül uralko­dott a meisseni porcelMnok, rokokófigurák fölött Ez a szalon meg egy évjáradék Volt mindien, amit számára az élet juttatott, no meg egy csinos, tizennyolcéves unokahug fö­lötti gyámság, aki azonban intézetben nevel­kedett, mert a kisasszony féltette megszokott csöndjét, féltette kedves bútorait a zsarnok ifjúságtól, ö maga, törékeny alakjával, zizegő selyemruhájával, muzsikáló hangjával stíl­szerűen illeszkedett bele a Ievenduilaillatos levegőbe, szinte úgy látszott: megunta az áildogálást valamelyik vitrinben s kissé el­hagyta helyét, hogy körülnézzen­Szerettem ezt a szalont, amely, lakójá­val együtt, teljesen kikapcsolódni látszott a huszadik század életforgatagából. Itt nem dúltak viharok, nem beszéltek börzéről és valutáról, még csak cselédkérdésről és ruha- számlákról sem; minden látogatásom alkal­mával megkaptam a zamatos kávét, omlós süteménnyel, utána rágyújthattam egy ciga- rettra és — ha nem volt témám vagy ked­vem a beszélgetésre — órák hosszat pihen­hettem szótlanul. A kisasszony megértéssel nézte, miként szórakozom kedvem szerint, ő maga csak ritkán szólt, mint a zenélő óra, ak­kor is halkan és csak pár szót. Ilyenkor gyakran elnéz ege ttom szabályos arcát, bána­tos szemeit, karcsú, hajlékony formáit és azon tűnődtem, mi is lehet az oka, hogy ez a szubtilis teremtés ilyen egyedüllétben ma­radt. Kérdezni nem mertem, kiméüni akartam az érzékenységét, egyszer azonban ő maga .hozta szóba a dolgot és mikor megtudta, hogy érdeke] a története, elmesélte az alábbi három jelenetet — egész életét. A hangja cso­dálatosan megváltozott, fénytelen, száraz lett és minden gesztus nélkül, monoton egyhan­gúsággal beszélt, mintha félne, hogy szaval­va1 elegyít és részrehajló leszek Ítéletemben. Tisztán éreztem, hogy — érthetetlen önk'n- .zással — erőszakos kézzel tépi le a leplet titkairól, lemondva a rrcagá'banrejtés örömei­ről: kidobva élményeit, mint aki fél. hogy túlontúl elhat a’ma-sódnak rajta az emlékek... I. Tíz .óllá,roméves iskoláslány voltam és természetesen szerelmes a tanáromba. Az intézetben csupa nő tanított, a tanár volt az egyetlen férfiember, aki bejárt. Fizikaórákat adott, kétszer egy héten és nekem két ünne­pem volt minden héten. A szerelem nem afféle gyerekbO’löndság volt, nem, annál sok­kal több és sokkal masabb- A tanár ugyanis ,nem valami fess dalia volt, pörge bajuszká- val, akiről a lányok álmodozni szeretnek, ha­nem kicsi, púpos emberke, kopaszodó fejjel, rendetlen ruhában, mintegy negyven éves. A féltékenység kínjaitól mentnek hittem ma­gam, meri senki sem akarta előlem elszeretni .a tanár urat. A lányok egymásközt sohasem hozták szóba, vagy ha igen, akkor is nevet­séges pózait, esetlenségeit emlegették és na­gyokat kacagtak rajta. Senki nem akart a kedvében járni, nem hiizeigett neki senki, inem ugrottak, hogy a kabátját le- vagy föl- segitsék, inkább gúnyt űztek belőle s amikor csak lehetett, tizenháronb évük minden ke­gyetlenségével igyekeztek nevetségessé tenni. Bennem eleinte valami sajnálkozásféle kelt életre és védelmembe vettem szegényt. .A lányok azonban hecceim kezdtek és azon­túl nem te ttem egy szó említést ró a, soha, .senki előtt, nem magyaráztam, hogy meny­nyire nem fontos a külső, nézzék a jóságos szemeit, hallgassák a szelíd hangját, mennyi­vel többet jelent az, mint a ragyogó fonnák. Magiamban azonban egyre jobban szivembe fogadtam a tanárt és egyszer —- emlékszem, .szép tavaszi délután volt, mindenki sétálni rnenrí, csak én maradtam az intézetben, mert eszembe jutott, hogy a tanár is bizonyosan .egyedül ül egy dohos, sötét szobában a lom­bikjai mellett és stilszeriinek láttám, ha a .lehetőség szerint én is ezt teszem — a fizika - könyv mellett elgondolkozva arra eszmél­tem, hogy rám vár a föladat, a tanárt boldog­gá tenni, egy kis fényt lopni magányos, egy­hangú életébe. Mintha szózat lett volna, olyan hirtelen vil'áglott ez belém és élénk fantáziám azonnal a részleteiket kezdte kidolgozni. Eszembe jutott, hogy a követtoezö héten én leszek soros a kísérletekben való segédikezés- nél s akkor — gondoltam — majd találok alkalmat arra, hogy tudomására adjam, mennyire nagyra becs ülöm, milyen nagyon .szeretem. Könnyű föladatnak véltem ezt, mért tudtam, hogy a magyarázatra való fo­kozott figyelésem, rejtett szolgála tikészségem .nem kerülte el figyelmét és hálás pillantással honorálta azokat. Türelmetlenül vártam a következő hetet és kedden délelőtt a tiz órát, a fizika-óra kezdetét. Végtelen hosszúnak tetszett az elő­ző német és énekóra s csöngetéskor izga­tottan siettem a laboratóriumba, hogy' a kí­sérleti tárgyak bevitelénél segédkezzem. A laboratórium üres veit, a szerek előkészít­ve és mellette egy cédula, hogy a soros vi­gyen mindent a tanterembe, a tanárnak dol­ga van, csak az órára jön be. Pillanatra ke­serves csalódást éreztem, tudtam, hogy az órákon nem lehet semmit tenni, de aztán eszembe jutott, hogy az óra után vissza is kel! mindent hordani és olyankor mindig je­len van a tanár, hogy a helyrerakásnál se­gédkezzék. Igyekeztem tehát mindent ponto­san előkészíteni és örömmel láttam, hogy a tanár észrevette a figyelmes gondoskodást. Buzgón sürögtem-íorogtam mellette egész óra alatt s annak leteltével reménykedve siettem utána a laboratóriumba, nagy nya- lább készülékkel az ölemben. Kettesben ra­kosgattunk a homályos teremben, én hűsé­gesen követtem a tanár utasításait és dobogó szívvel vártam a pillanatot amikor melléje simulhatok s ő majd magához ölel, megcsó­kol, vagy'' csak a kezemet emeli szájához és meghatott szavakban mond köszöntet jósá­gomért, amiért megértem őt Egy alkalmas pillanatban sikerült is közvetlen közelébe férkőznöm, leheletét az arcomon éreztem — de a tanár értetlenül tovább ment és: „Kö­szönöm, rendben van minden, mehet4*, ki- tuszkoít a teremből. Könny szökött a sze-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents