Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)
1922-12-12 / 138. szám
A londoni konferencián, (g.) Prága, december 11. Az európai hatalom reprezentánsa: az antant Londonba küldte miniszterelnökeit, hogy az európai politika és gazdasági élet legnagyobb problémáját, a jóvátétel! kérdést meigokljáik. A londoni Downing Street tizes- száimu házában, amelyben már oly sokszor játszódott le az európai politikára nézve sorsdöntő jelenet, együtt ülnek a miniszterelnökeik. Ott van az európai politika kegyetlen fiskálisa, az igazsággal is pörbeszáiló Poincaré, ott van a frissen mázolt angol kabinet feje: Bonar Law; az olasz nacionalizmus kalandos hőse: Mussolini; és elment a belga Castor és Pollux: Thcunis és Jaspar is. Együtt ülnek és tanácskoznak. Éppen úgy, mint ez év augusztusában, amikor a fiaskóval végződő európai konferenciák egyike játszódott le a londoni palotában. Akikor JLloyd George ült a Bonar Law helyén és •Sahanzer képviselte Itáliát, amely most Mussolinit küldte a konferencia zöld asztalaihoz. A helyzet, az európai politika krízises fidyzete ma ugyanaz, mint az augusztusi szituáció volt. Most Is a Németországnak adandó vagy meg nem adandó moratórium kérdése fekszik a londoni boncasztalon, most is a „produktív zálogok" követelésével áll elő Poincaré s a háttérben most is ott vibrál a szövetségközi adósságok nehéz és meg jusst., .oldott.prabemája, Auguszbm,- cáré nyílt kártyával ült az asztalhoz, de Uoyd George.nak űz olasz támogatás módot adott arra, hogy keresztülhúzza Poincarénak merész terveit. A helyzet szerencséje az volt űugusztusban, hogy akkor az 1922. évre esedékes német fizetések moratóriumáról volt szó s hogy ezek az összegek Belgiumot illették, mellyel produktív zálogok nélkül is megegyezést lehetett létesíteni. A helyzet szerencsétlensége most az. hogy az 1923. évre esedékes német jóvátétel fölött kell dönteni s hogy ezek az összegek Franciaországnak vannak szánva, amellyel megegyezni egyet jelent a legtökéletesebb lehetetlenséggel. Az augusztustól lejátszódott események egyáltalában nem tisztázták a helyzetet. A jóvátétel] kérdés a maga problémájában ki- szélesedett, mert a Wirth-kormány november tizenhanmadiki jegyzékében lefektetett s Cuno által is elfogadott német álláspont az aranyfizetések és természetbeni szolgál tatások teljesítésére három- vagy négyévi moratóriumot kért a felajánlott német reform- és termelési program ellenértékéül. A helyzet komplikációját eredményezték a közel-keleti események is, ahol nyilvánvalóan harmónia jött létre az ellentétes angol és francia álláspont között s a'fltJI a lau- sannei egyetértés belejátszik a londoni konferencia sorsába is, nyilt titok lévén az, hogy ezt az egyetértést az ango^k a jóvátétel! kérdésben tanúsítandó kevesebb aktivitás garanciájával fizették meg. A londoni tanácskozásra tehát most nagyobb reménységekkel és álláspontjára nézve a kedvezőbb siker kilátásaival ment el Poincaré, mint ez év augusztus havában. Mégis kétségbe kell vonnunk azt, hogy Londonból a jóvátétel! kérdés te'jes tisztázásával s kezében a produktív zálogok és rendszabályok antantszankcióival térhet haza. Kétségbe kell vonnunk azt is, hogy a londoni találkozás az antant egységének teljes és tökéletes dokumentálása lesz. Sok mindenre el kell lennünk készülve. Nem lehetetlen, hogy Bonar Law az angol közvélemény hatalmas részének álláspontját figyelmen kívül hagyja s szó nélkül beleegyezik a Rajnapart és a Ruhrvidék megszállásába s nem bizonyos, hogy az európai politika érdekes és eredeti uj stárja: Mussolini minden feltétel nélkül támogatja a francia követeléseket. Azt sem szabad elfelejtenünk, h^gy a belga miniszterek nemrégen duzzogva mentek el Parisból s hogy azok az ellentétek, melyek köztük és Poincaré között akkor fennállottak, azóta mind, kivétel nélkül, elsimultak volna. London meglepetéseket hozhat az európai politikai közvélemény számára. A konferencia eredménye mindenesetre kétséges, így látja a he'yzetet J. A. Hobson angol jóvátételt szakértő is, aki a napokban kijelentette, hogy a konferencia sikere attól függ, hogy Poincaré a pénzügy vagy a hatalmi politika szempontjából fogja-e föl a jóvátétel! helyzetet. Az utóbbi esetben nem lesz megegyezés — mondja Hobson. így látja a szituációt K. A. Spender, aki a Westminster Gazette legutóbbi számában azt tanácsolja, hogy Poinoaré verje ki a fejéből a német terü’etek Prága, december 11. A londoni konferencia szombaton délelőtt féltizenegy órakor kezdődött meg. A Temps jelentése szerint a délelőtti ülésen Poincaré a Balforu jegyzékre, a nemzetközi kölcsönre és a moratóriumra nézve intézett kérdést a szövetséges miniszterelnök okhoz. Poincarénak eme három kérdéséről a többi lapok semmit sem tudnak. Hivatalosan csak azt adják hírül, hogy az első összejövetelnél csak a négy miniszterelnök volt jelen s hogy'' a tanácskozás 'délután két óráig tartott. A második megbeszélés este hat órakor vette kezdetéi és hír ormi egye dórái tanácskozó után a tárgyalásokat vasárnap délelőttre halasztották d. A szombati ülésről kiszivárgott hírek szerint az ülésen Mussolini játszotta a főszerepet, akiről az Intrasigeant azt irja, hogy közvetítő szerepet visz Anglia és Franciaország között. Ez az újság arról is tud, hogy Bergmann volt államtitkár Londonban tartózkodik és tárgyalásokat folytat a Londonban időző amerikai követekkd. Hogy Amerika beleszól-e a jóvátétel! kérdésbe, ennek valószínűségét erősen lerontja Hoiigh- ton berlini követ nyilatkozata, aki egy újságíró előtt ezeket mondotta: „Azért jöttem Londonba, hogy nadrágot csináltassak magamnak. De ha ebből ilyen nagy szenzációt csinálnak, ki vagyok téve annak, hogy a kormányom visszaküld Berlinbe mielőtt a nadrágot fölpróbálhattam volna.’4 A szombati napról a Havas-ügynökség jelentést adott ki, amely erősen hangsúlyozza, hogy a tanácskozás első napja Londonban kedvező benyomást keltek. Hangoztatja azt a tényt, hogy a miniszterelnökök között nincsenek személyes ellentétek s így reménykedéssel néz a londoni tárgyalás elé. A francia álláspontot ezekben ismerteti: — Németországnak legföljebb két esztendőre engedélyezhető moratórium a készpénzfizetésekre, a természetbeni szállítások — ha csökkent mértékben is — eszközlendők. Németországnak sürgősen szanálnia kell pénzügyeit. A márka stabilizálására 500 millió aranymárka értékű hitelt kell Németországnak biztosítani s ugyanennyit köteles a Birodalmi Bank erre a célra fordítani. Eme rendszabály biztosítékául lefoglalják a szövetségesek a német kivitel értékének 25 százalékát és a vámokat, a Ru'hrvklék bányáit pedig ellenőrzés alá helyezik. Mussolini jegyzéket nyújtott át a konferenciának, melyben ama álláspontjának adott kifejezést, hogy a Németországnak adandó moratórium ellenében biztosítékokat kell követelni. Követelte továbbá, hogy Olaszország részesedési arányát a jöve/tételi összegből emeljék föl. Thcunis; a francia-angol szolidaritás szükségét hangoztatta. Bo- n.ar Law az antant fen tar tás a mellett foglalt állást. Anglia azt akarja, — mondotta — hogy Németország fizessen, de csak teljesítőképességének megfelelő mértékben. Az angol kormány a német pénzügyek erőteljesebb ellenőrzéséhez és a 25 százalékos kiviteli lefoglaláshoz hozzájárul. ML írnak a lapok? A londoni tanácskozásról a francia lapok erős optimizmussal írnak. Ezzel szemben az angol lapoik egyrésze nem bízik a koirferenmegszállásának tervét, mert az ehhez szükséges jóváhagyást semmivel sem lehet Angliától megvásárolni. Csak a francia vezető politika gondolkodik másképpen. Az ragaszkodik rögeszméjéhez, melyet a L’Action Franoaise ebben a mondatban fejez ki: Németország beteg, tehát az egészséges testrészéből kell a magunk számára hasznot biztosítani. Hogy a politikai észszerüség és a gazdasági humanitás eszméje ennek ellenkezőjét állítja, azzal a francia politikusok nem tőrödnek. ők a lehetetlent is lehetővé akarják tenni, ha sikerül, Londonban az antant ccge alatt, ha nem, úgy a saját jólfésült szakállukra ! cia sikerében s igy többek között a Manchester Guardian kijelenti, hogy Anglia és Franciaország között a szakítás elkerülhetetlen. A Daily Telegraph figyelmezteti a franciákat arra, hogy Anglia ragaszkodik a jóvátétel! kérdés végleges megoldásához s hogy az angol politika álláspontba nem változott meg. Az olasz lapok közül érdekes az Idea Naciona’e cikke, amely arról ír, hogy Nibti és Sahanzer revizionizmusa végleg megbukott s az olasz külpolitika a realizmus alapjára helyezkedett. Ha Franciaország gazdasági előnyöket keres a Ruhrvfdéken, agy ebben Olaszország támogathatja, ha a reparáciős quótáját fölemelik. De ha, amint ez valószínű, Franciaország kétségbeesésbe akarja kergetni a német népet és Németország S7étdaraboIására törekszik, akkor megbomlik Európa történelmi egyensúlya s ez esetben Olasz- I országnak nagy és kézzelfogható kompenzációkat kell kapnia. Londcni táriratunk jelentése szerint az angol király szombaton délelőtt fogadta Poincarét, Mussolinit és Theunist. Mai távirataink a következők: Bonar Law nehezen deferál Poincaré előtt, London, december 11. (Havas.) A német jegyzék fölött folytatott tanácskozás tegnap báróim óra hosszat tartott. Poincaré rámutatott a német ja vasiatok elégtelenségére és kifogásolta azt, hogy e javaslatokban sem a költségvetés reformjáról, sem a zálogok fölötti ellenőrzésről nincsen szó. Németország jegyzékében nem nyilatkozik a márka stabilizálására vonatkozó jóvátétel! bizottsági tervről sem, de ehelyett két uj kívánsággal lép elő, tudniillik moratóriumot kér s a Versailles! szerződés intézkedéseivel szöges ellentétben a kereskedelmi kedvezmények terén teljes egyenjogúságot követel. Poincaré kijelentette, hogy oly kölcsönt, amely Németországnak a jóvátétel! összegek fizetését megkönnyítené, támogat, de egy oly belső kölcsön, amely különféle kedvezményeket s talán a tőkekiözönlés amnesztiáját biztosítaná, kizárólag a német pénzügyek szomorú helyzetéért felelős német kapitalisták javára szolgálna. A külföldi kölcsönre nézve megjegyezte Poincaré, hogy Németország sem annak nagyságát, sem a kibocsátás módozatait nem jelöli meg s igy a német javaslat teljesen keresztülvihetetlen. Mussolini hasonló értelemben beszélt Bonar Laiw elismerte, hogy a német javaslatnak vannak gyöngéi, de abban a véleményben volt, hogy érdemes lenne bővebb tárgyalás adá venni. Theunis a javaslatot elfogadhatatlannak tartotta. Bonar Law végűi megállapította, hogy a miniszterelnökök egységesen a javaslat ellen foglalnak állást s kijelentette, hogy Anglia álláspontját a hétfőn megtartandó miniszter- j tanács után fogja kifejteni Ezután Poincaré fejtegette azt, hogy Németország pénzügyi helyzetéért önmaga fe-' lelős s hogy haladékok engedélyezése csak a í Ruhrvidék szén terme'és ének ellenőrzése és a i német vámok lefoglalása mellett történhetik. ‘ Kifejtette azt, hogy a Ruhrvidék ellenőrzésének keresztülvitele nem kívánja a megszálló hadseregek megerősítését. Bonar Law ezzel szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy az általános angol fölfogás szerint a kényszerrend- szabályok nem járhatnak produktív eredménnyel. Theunis a francia álláspontot támogatta. Mussolini különösen azt kívánta^ hogy a szövetségközi adósságokat töröljék. Bonar Law kijelentette, hogy a Poincaré által képviselt álláspontra való tekintettel tárgyalnia kell kabinetjével Lehetségesnek tartják, hogy a konferencia elé közvetítő java&'at fog kerülni, mely azt célozza, hogy a Ruhr-vidék megszállása a moratórium előtt ama föltétel alatt szüntet- tefenék meg, hogy Németország az enyhített kötelezettségeket lojálisán teljesíti. Mem fogadták el a német javaslatokat. London, december 10. A német kormány szombaton este a külügymimszteriutnunak jegyzéket adott át, amelyben a jóvátétel! kérdésre nézve tett javaslatot. A Ha vas-ügy Pékség jelentése szerint a miniszterelnökök délután három órakor kezdtek tanácskozni és a tanácskozás este félhétig tartott. A tanácskozás során mérlegelés tárgyává tették a német kormány javaslatait s egyhangúlag úgy határoztak, hogy azok nem tekinthetők megegyezés alapjául.^ Azután a jóvátétel! kérdésről folytattak megbeszéléseket. Poincaré az ülés után Bonar Law-vaJ tanácskozott. Az angol kormány holnap összeül és Bonar Law tájékoztatni fogja a kormányt a miniszterelnökök tanácskozásáról. Berlin, december 10. A Woifí-ügynölcség jelentése szerint a német kormánynak a miniszter e’nökokhoz intézett jegyzéke a november 14-iki jegyzék kiegészítését képezi. Esze- rirt Németország öt évre kér moratóriumot s a moratórium idejére mentesítést kér mindama kötelezettség alól, amelyeket a Versailles! békeszerződés előír. A külfókk kölcsön teljes egészében, a belföldi kölcsön fele összegében a jóvá (ételi bizottság rendelkezésére állana s a belföldi kölcsön másik fele a márka stabilizálására és a birodalmi költség- vetés rendbehozatalára fordittatnék. Az eperjesi népgvülés bizalmatlanságát szavazott a koimá^ypórti fsaitok. Eperjes, december 11. (Saját tudósítónk távirati jelentése.) Vasárnap háromezer résztvevő jelenlétében népgyülés volt Eperjesen, amefren az összes ellenzéki pártok is részt vettek. A népgyiilé- sen T a u s s i g kommunista képviselő erős támadást intézett a kormány ellen s kijelentette, hogy a kormány erőszakos intézkedéseivel szemben nemzetiségi, párt- és osztálykülönbség nélkül egységes frontot kell teremteni. Taussig beszéde után több beszéd hangzott el, amelyeket az egybegyült közönség ielkesen fogadott. A népgyülés határozatot fogadott el, amely szerint a kerület választói a kormánypárti képviselőknek: Hodzsának, Szíodolának, Szopkó- nak bizalmatlanságot szavaznak és fö'hlv- ják őket, hogy mondjanak !e mandátumaikról, meri nem képviselik a kerület érdekeit. A határozat fölhívja a kormányt, hogy sürgősen irja ki a község! és megyei választásokat és intézkedjék, hogy a nemzetiségi erőszakoskodások s a rendőrségnek provokatív föllépései megakadályoztassanak. A népgyülés erőteljesen állást foglalt a köz- igazgatási reform ellen 3s. Mg éli i Korona? Dbg. 11-én fizettek 100 cseh-sziovák koronáért: Zürichben 16.75 svájci frankét Budapesten 7400.— magyar koronát 9n!SsaBaBfflnBffiaBH»aBBBBaaBunsHBfr Qntasifottdk o nemet jóvátétel! javaslatokat ||f /éjjf M} É*' Jlr L évfolyam. 138. szám. ff Prága, kedd, 1922 december 12. i- Mz J f ItCLIji/XJ % Mm MM “ g/X# . H.VV" m ^ jT Pl nlice U. Tevsfon : <5797.. 9245. SL — Sürgönyeim; Hírlap, Prnha. — A Szlovoiszftól £s RusiinszkOi Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Szloveaszkói szerkesztő: a Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr.
