Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)
1922-12-12 / 138. szám
2 Kedd, december 12. S^JűAlAiAGYwTfjRMB fanm'.Ma.imB .,..v,-.CTnrM,TI:. mman-imaT rI»niin i>!■ w i . ^jxui*ra»eF*ív*>*«nxv«v<ti*LS4 Jl laveriKö-ií0 Szepcsben. Lőcse, december 11. (Saját tudósítónk jelentése.) Javorina község hovatartozásának súlyos kérdése, mely újabban mondhatni az egész Szloven- szkót lázas izgalomban tartja, nemrégioen élénken és behatóan fog'alkoztatta a szepesi zsupáni hivatalt is. W r c h o \v s k y Ottó dr. zsupánhelye-ttes, a lőcsei szakértők segítségével, másfél héten át szorgosan és erélye sen fölkuíaitatta és összegyiijttette a nagy- jelentőségű vármegyei, sőt országos iigv történeti fejlődésére vonatkozó adatokat és a cseh-szlovák köztársaság javára szóló bizonyító okiratokat Másfelől a lengyelek io nagy és heves mozgalmat fejtenek ki Javorina birtoklásának elnyeréséért Újabban elárasztották Szlovenszkót propaganda-földképekkel, melyekből kitűnik, hogy a lengyelek most még nagyobb területet kívánnak ama vidéken megszerezni. Ugyanis e íödképen az uj határ a Tengerszemtől a Gerlachfa’vi csúcson, a Kis Viszokán, a Fehértócsucson, a Siodion. a Prislopon és a Repiskán át úgy vonulna, hogy Javorina egész területével, még a Hátsó Rézkatlan is, Lengyelországnak jutna. Ekként a Javorina-ügyet a nagypolitika kérdésévé avatták föl. Aközben Lőcsén föltűnően bő történelmi anyag -gyűlt össze az eddigi szakiroda!ómból1 és okmánytáraikból s hét-nyolc erősen bizonyító okirat eredetije és hiteles másolata a plavnioai uradalmi levéltárból és a késmárki szolgabirói irattárból. Az egész vitakérdést minden oldalról kellően megvilágító történelmi szakvélemény szerkesztője a XIV. évszázadtól kezdve egészen 1903-ig kikutatta vadam ennyi most és neki hozzáférhető kut- forrást s összesen ötvenkét nyomatékos adatot dolgozott föl. Lelkiismeretesen mérlegelte mind a két vitázó félnek: a lengve’nek és magyarnak fölsorolt érveit s elfogulatlan igazságossággal vonta le az adatok tanulságait. A szakvélemény eredménye kettős. Egyfelől kiderült, hogy többszázéves, de kivált1 1824 óta hevesen folyt határviták kizáróan csak a Halastó keleti közvetlen környékének birtoklása körül forogtak; Javorina községről és közvetlen környékéről soha sehol egy szó sem fordult ©lő bennük. Másfelől a kinyomozott hiteles történelmi adatok kétségtelenül bizonyítják, hogy Javorina község és közvetlen környéke sok évszázad óta sohasem vitatott birtoka és tulajdona vaja a régi magyar államnak, melyre az uj lengyel államnak soha semmiféle jogcíme sem volt és ma sem lehet. E nagy érdekű s bizonyára döntő súlyú szakjelentést, bizonyító okirataival együtt, cseh fordításban Prágáiba a külügyminisztériumba s onnét francia fordításban Párisba a nemzetközi döntőbíróság elé terjesztették az illetékes hatóságok. Ezek most bizton remélik, hogy sikerül megmentemök Jávorinál és közvetlen környékét a Szepesség javára, ami valódi életkérdés a Magas Tátra innenső lejtőin levő sok gyógyfürdő és üdülőtelep s a körülöttük fekvő harminc-negyven kisebb- nagyobb község lakói számára. H. R. J. §«tovei*s«lfő ÉKürmoclilfi iegfiiiiélffórom — A Prágai Majryar Hírlap eredeti riportja, — Érsekújvár, december 10. Pozsony felöl jövet már messziről íel- .tinik Érsekújvár templomának nyúlánk, magas tornya. Szlovonszkőnak Pozsony és Kassa után harmadik legnagyobb városába,1 hivatalos nevén Nové-Zámkyba érkezünk. Elnémult a muzsikaszó. Már nem fogad itt hangos muzsikaszó az állomáson. A ‘ókedvü alapitványozó végső akaratát má nem respektálják, hiába van meg (ha még meg van) az alapítványi ösz- szeg és hiába telnék belőle most is a cigánynak naponkint kijáró jutalomdíj a gyorsvonatok közönségének zeneszóval való fogadására. Elmúlt ez is, mint sok minden más a régi világból, ami kedves voR nekünk. A leszálló utas itt könnyen azt gondolhatná, hogy szlovákok által lakta városba érkezett De csakhamar nyilvánvalóvá lesz csalódása: Érsekújvár magyar, csak az állomás és környéke lett csehhé. A közhivatalokat csehek lepték el, az őslakosság azonban magyar maradt gondolkozásában és érzésében egyaránt. A város maga a nyelvhátát szélén fek- ksi. A tőle északra fekvő falvakban mind sűrűbben mutatkozik a szlovák lakosság. Érthető tehát, hogy a hatalom lázas igyekezettel iparkodik magyar jellegéből kifosztani és a nyelvhátért minél mélyebbre telni. Érsekújvár is a többi magyar város sorsára jutott. Évről-évre fogy magyar lakossága, a hivatalokból távozni kénytelenek s helyüket mégegysrer annyi cseh-szlovák foglalja eü. A magyarság vesztesége a vasutasok távozása folytán legérzékenyebb. Akik 3tt maradtak, a város lakóinak tegszomorubb részét alkotják. Az elbocsátottak legnagyobb része hiába kérte felvételét, hiába adta gyermekét a „cseh*1 iskolába, — ami a folyamodók velvétdének feltétele volt — egy évi bizonytalan, kínos várakozásban töltött idő után elutasították. Fájó sebe ez még ma is a lakosság eme részének, mert a háború ideje alatt tanúsított hűséges szolgálatának ilyen keserű gyümölcsét kdl látnia. Annál keserűbb az érzésűik, mert hisz anyagi romlásuk a „íöis zaba dúl ás“ ótkos következménye. A magyar múlt sírkövei. A forradalom után következő idők az uj uralom alatt mélyen beleszáníofíak a város nyugodt, békés életébe. Vallási, közművelődési, politikai élete egyaránt a kíméletlenül erőszakos rendszer nyomása alatt szenved. Nem kímélte meg a lakosságot legszentebb érzéseiben. Amihez eddig kegyelettel! viseltetett éppen a történelmi tradíciók miatt, az a város lakosainak lelkűiététől messze távol álló emberek szenvedélyes gyűlölködésének esett áldozatuk Kossuth Lajosnak, a szabadság Ián glel- kü hősének'szobra volt az első, amely bármely kulturnépet megbélyegző módon bukott le arról a talapzatról, amelyre a szabadságát szerető nép emelte. Kötelet vetettek nyakába s úgy rántották le helyéről, sőt hogy a gyalázat teljes legyen igy vonszolták végig a város kövezetén. Már csak alapzata áll a város közepén, mint sírkő a város magyar múltja felett. A kuruc nagyoknak: Ráikóezynak, Bercsényinek és Vak Bottyánnak domborművű emlékei sem tudtak dacolni az ellenséges indulat kitöréseivel szemben. 1921. év október 28-án, a nemzeti ünnep programjának legkiemelkedőbb ponja volt. hogy a szabadság rajongói a magyar hazaszeretet halba fát a- lanainak képét darabokra tördelték. Az elesett honvédek emlékének turulmadara is szárnyaszegettom hullott a földre. Csak egy csonka kőoszlop az, ami még ál! s ez is vádiban mered a közelében levő légionárius emlékre s azzal a súlyos váddal Illeti, hogy nem fejezi ki az alkotók és fölállítok által kívánt kegyeletet, míg a magyar honvédemlék visz- sza nem nyeri régi épségét, amit egy nemesen dongolkodó ellenféltől el lehet várni! A hazafias érzésnek ily tettekben való beteges megnyilvánulásai a város külső képén nagy változást nem idéztek ugyan elő, de a Lakosság érzésében döntő szerepet játszottak. Semmi kétség nincs abban, hogy ezek az államalkotó munka elemi hibái s olyan lelki betegséget okoznak, melynek lefolyása fölötte bizonytalan. A társadalmi élet A társadalmi élet gondosan elhatárolt területeken folyik, a magyar egyesületek dominálnak. Katolikus kör, Mária kongregáció, Dalegylet, Katolikus Nőegylet oly tényezői a társas életnek, melyek nélkül nagyobb közérdekű esemény nem történik. Nemzeti harc vallási téren. A vallási élet terén nagy a lelki különbözés, mely hatalmas válaszfalat alkot a magyar, szlovák s másrészről a cseh lakosság közt. Ez utóbbiaknak vallási téren az istentiszteletet illetően követelésük nincs, de annál több van a csekély számú szlovák lakosságnak. Dacára, hogy a Ferenc-rendiek templomában naponta, a plébániáiban pedig — a régi szokáshoz híven — havonta egyszer van- prédikációval egybekötött szentmiséjük, mégis ezzed elégedetlenkednek, többet követelnek, nem vallásos érzületből, inkább hatalmi törekvésből!; céltudatos térfoglalást szolgál ez a magyarság íéiretolásával. A vak faji érzésnek ilyen tekintetnénk üli előretörései nagy mértékben veszélyeztetik a város vallási békéjét. Hogy a novemberi bérmálás alkalmával szenvedélyes összetűzések nem voltak, ezért csak a magyarság nyugodt önuralmát illeti az elismerés. Már a bérmálás előtti napon izgatott szlovák küldöttség járt Mihály dr. rendőrkapitánynál s követelték a bérmálás első napján a szlovák Magánügy. — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta Cholncky László. 1. D é 1 u í á n. — Azt hiszem, semmi oka sincsen, hogy kellemetlen, fanyar érzéseket tápláljon magában ellenem. Teljesen megértem, hogy bármely mérkőzésben alulmaradni bántó és nyugtalanító, de viszont ne felejtse el, hogy már a játéfk kezdetén rendeztük egymás között: mennyi gyakorlata van önnek, mennyi • :•: iányban meg is adtam önnek a viszonylagos előnyt, sőt a játszma folyamán figyelmeztettem is, hogy ez vagy az a lépése abszurdum — és ön mos-t, a döntö pillanatokban mégis valósággal készakarva tolja ide nekem mattba a királyát. Arra is figyelmeztettem, hogy a királynéval különösen erős vagyok és irne: pontosan belehozza a királyát abba az egészen együgyű kis kelepcébe, amelynek az ajtaját az én királyném fogja rácsapni a fekete dinasztia utolsó sarjára... Dixi et siai- vavi... legyen önnek az akarata szerint... sakk és matt! — Rendben van, sőt a dekórumnak is elég tétetett, mert a királyomat legalább nem valami tokfejü paraszt, nem valami nehézkes, buta bástya fogta el, hanem az ellenséges királyné. Ismétlem: rendben van, nemcsak azért, mert, mint rendesen, az asszony intézte el a férfit, hanem a magam igénytelen szempontjából főként azért, mert igy is elértem a célomat, igy is pontosan olyan jól töltöttem el az időmet, mintha én nyertem volna. — Könnyen beszél, mert a játékot nem veszi komolyan. Nem is veheti, mert nem ért hozzá. Vagy megfordítva igaz? ... Mindegy! ... Hanem higyje eh hogy ha annyi meggyőződéssel, szeretettel és komoly ambicióval játszaná a sakkot, mint én, ez után a játszma után, helyesebben ez után a csatavesztés után valóságos fizikai fájdalmat éreznie. Nevessen csak minden titkolózás nélkül, a mestert a laikus nem bánthatja meg, de egészen komolyan mondom önnek: néha, elalvás előtt elgondolom, minő éles megbeszélések, fanyar vetélkedések fejlődhetnek ki a sakíkíigurák között egy-egy izgalmasabb játszma után, amikor egyedül maradnak. — Érdekes!... Legközelebb magam is fogok gondolkozni ilyesmin ... Pedig tulajdonképpen mi is van ezen tiinődnivaló? ... A végzet ott ül ezeknek a szerencsétlen fa- babáknak a nyakán: az egyik fehér, a másik fekete és minden csak attól függ, hogy ki ta- szigába őket. Ha legalább a színüket tudnák változtatni, mint a kaméleon, abban már megvolna az egyéni akaratnak legalább a csirája, de szakadatlanul és akaratlanul is mindig ugyanazt a szint vallani bizony szomorú lehet. Mert hiszen önnek mondanom sem kell, hogy az intelligenciáinak szinte legelegánsabb tulajdonsága éppen az, hogy amint fejlődik, amint nyílik és egyre teljesebbé lesz, azon módon enged is itt és amott 'gy-egy vonalnyit ebből és amabból a régi meggyőződéséiből... szóval kapacitálódik. Csak a szamarat nem lehet kapacitálni. Elhiszi? — Bár az utóbbit illetőleg semmiféle személyes tapasztalatom sincs, az ön kedvéért elhiszem. De sohase vesződjön azzal, hogy a figurákat ©Irakja. Majd reggel a szoba’eány elintézi őket. Inkább arra feleljen: valóban elutazik? — Természetesen. — És mikor jön vissza? — Nyolc vagy tíz hónap múlva, tehát legkésőbben szeptember elején. — Rendben van!... Tudja mit? A jövő szeptember tizenötödikén ugyanitt nálam találkozunk és akkor ön megadja majd nekem a nevánsot. Helyes? — A legnagyobb mértékben! — Tehát a viszontlátásnál 2. Éjjel. — Felséges asszonyom! — Felséges asszonyom!... A fekete király szól felségedhez! — Csitt! Csendesen!... Egészen bizonyosan tudtam, hogy meg fog szólítani, de annyi kímélettel csak lehetne, hogy nem beszélne ilyen hangosan! A férjem már alszik, a fehér vitézek is alusznak, csak magam vagyok ébren. Hagyja hát a győzelmes tábort pihenni... Egyébként mit akar? — Nem tudom, felséges asszonyom, szavamra mondom, hogy nem tudom, mit akarok!... Amikor felséged odalépett mellém és megmattolt, valami olyan sajgó, gyönyörüséisteotiszteletet A város megöregedett plébánosa szintén a városházára sietve ott találta a maroknyi küldöttséget, amely túl hangos és sértő szavakkal követelte a szlovák misét s hogy eme követ elésüknek nagyobb súlyt adjanak, a légionárius vezető ki látásba helyzete, hogy ellenkező esetben Pozsonyból lesiető száz légionárius fogja ez* az oltárnál kierőszkolni. Mikor pedig Jan- tatrsch Pál dr. nagyszombati apostoli adun nisztrátor megérkezett, a küldöttség őt ú fölkereste. így történt azután, hogy az apostoli adminisztrátor, aki előtt a helybed tényleges nemzetiségi viszonyok meglehetősen ismeretlenek voltak, támogatta őket követe lésükben. A bérmálás szlovák énekkel vett', kezdetét, a mise alatt a Dalegylet latin mi sét énekelt s csak ezután kerülhetett a sor magyar énekre. A magyar lakosság a magc- faji önérzetének siilyos megsértését látta éhben, amit még jobban fokozott a szí óvá- prédikáció, amelyet az apostoli adminisztrátor mondott el, csak utána következett a magyar. Népszavazás, mint a lapok írták nem történt, csupán a nagy mozgolódások juttatták kifejezésre a mé.tailankodást. Az apostoli adminisztrátor, aki egyébkánt közvetlenségével meg tudta nyerni a hívek sze- retetéí, személyes tapasztalatai folytán is meggyőződhetett a magyarság összehasonlíthatatlan túlsúlyáról, mert hisz két ízben történt közbeszólás a prédikáció alatt: „nem értjük, mi magyarok vagyunk!“ Szegénységet, köhögést egy napig sem lehet titkolni, de az igazságot sem! Az iskolaügy terén az erőszakoskodások igen szembetűnők. Az uj szíaroszta. A politikai pártok közül a keresztény- szocialista és kisgazdapárt agilis vezetésé gével igyekszik ellensúlyozni a cseh-szlovák részről minduntalan előforduló erőszakosságokat. Most is nyert ügyük lett volna a sztarosztaválasztásnál, minden fondorkodás ellenére, ha a magyar szocialisták nem a cseh-szlovák ok oldalán küzdöttek volna véreik ellen. így egy Hirsch nevű ember került a város élére, akiről senki sem tudja, hogy honnan jött és merre van hazája. Egész különös valami, hogy ez a Hirsch milyen nagy vehemenciával fogott hozzá éppen a város anyagi ügyeinek a rendezéséhez. Azt beszélik, hegy hamarosan megszerzi a szükséges kölcsönt a város részére jobbmódu polgárok váltó-girójaval, amihez nem saj nálta a terror eszközeit is felhasználni. Kedvező eredmény esetén még ialán megbocsátják neki, hogy az ismeretlenség homályából egyszerre a város élére emelkedett. —yA német kormány megfizeti az egy milliós büntetést. Paris, december 10. (Havas). A német kormány válaszolt a Passau és Ingolstadtban történt események nyomán keli jegyzékre. A kormány kijelenti, hogy nehéz lenne a két város polgár- mesterét állásától megfosztani. Kijelentette to- ; vábbá, hogy az antant által követelt egymillió arany márka büntetést a szövetségesek rendelkezésére bocsátja. gcs fájdalom vett erőt rajtam, hogy ki sem mondíhatóm!... Ha volna keze felségednek, okvetlenül megcsókolnám! — Lássa, éppen ez az!... Ezért mattolom meg mindig magát, mert ilyen fériiatlan, ilyen akarattalan! — Ha tudná, felséges asszonyom, miért van mindez igy! — Bah!... Kacagnom kell!... De feltétlenül kell kacagnom!... Vagy azt hiszi, nem vettem még észre, mily sandán pislog felém? — Áh... észrevette? — Maga öreg, fekete csacsi! — Asszonyom ... kedves, édes! — Csitt!... Maradjon a helyén!... Főként pedig, mondtam már, beszéljen halkan, mert a férjem már alszik! — De hiszen ő olyan mélyen szokott aludni, mint a mormota! — Az igaz ... de honnét tudja? — Áh, a szerelmes ember... — Mily szemtelen! — Mert imádom önt, asszonyom! — Az istenre kérem, beszéljen halkabban! ... Főként pedig ne fészkelőd jön, mert elvégre a legöregebb mormota Is felébred egyszer! — Édes, kedves!... 3. Szeptember tizenötödikén, — Áh, tehát nem felejtette el!? ... Tudja-e, hogy már hónapok óba vártam ezt a napot? — Magam is!... Nos, gyakorolta-e magát azóta a sakkban? %
