Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)

1922-12-05 / 133. szám

Kedd, december 3. A szejMsváraijai KeresíáCnasjociaüs nepgQfifés Egy visszautasiíot népp ríi támadás. Szep3sváralja, december 4. (Saját tudósítónk távirata.) A keresz­tényszociális párt tegnap délelőtt Szepesvár- alján nagy népgyiilést tartott, amelyen több­ezer földmives vett részt. A gyűlést Kossik Károly pártelnök nyitotta meg, majd Dob- ránszky János, a keresztényszociális párt ke­leti szlovák osztályának elnöke mondott nagy beszédet. Föltárta mindazokat a veszedelme­ket, amelyek az őslakosságot nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül fenyegetik. — Pusztulóban van — mondotta — ősi vallásunk és anyanyelvűnk, kenyerünk is ve­szendőben van. Szlovenszkó ősnépe koldus­botra jut, munka nincs, a lakosság egy része kivándorol, más része pedig itthon éhezik. És itthon mit látunk? Az egész vonalon rom­bolás és pusztulás van, sehol semmi építés. A zajos helyesléssel fogadott beszéd után Fedor Milos szepességi keresztényszo­ciális párttitkár beszélt. A gazdasági kérdé­sekről és az adóterhekről tartott hatásos előadást. Majd igy folytatta beszédét: — Szlovenszkó szerencsétlen népének egyedüli menekülése a teljes autonómia. Nél­küle Szlovenszkó összeroskad, ősnépe ki­pusztul. Azért élet-halálharcot kell vívnunk az autonómiáért, össze kell tartanunk, mert csak igy tudjuk a győzelmet kivívni. (Zajos helyeslés.) V a n a c k y András szlovák földmves egyszerű, de találó szavakkal ostorozta a kormányzati rezsimet, követelte a pittsburgi egyezség betartását, különben a megcsalt nép elégedetlensége rosszra vezethet. Ezután Ferencsik szepeshelyi teoló­giai tanár kért szót a szlovák néppárt nevé­ben. Üdvözölte a keresztényszociális párt működését és kijelentette, hogy annak esz­méit magáévá teszi és elismeri működésének hatalmas eredményeit. Majd meglepetés­szerűen támadásiba ment át és ezeket mon­dotta: — A keresztényszocialisták vezére Kör- mendy-ÉIkes, aki miagyar ember. A keresz- tényszocialisták soraiban németek is vannak. Ezek pedig szabadkőművesek, tehát a szlo­vákok vezére egyedül Hl inka lehet, pártjuk pedig csakis a szlovák néppárt. Fedor Miklós hatalmas visszavágással utasította vissza a támadást. A népre bízta Ferencsik eljárásának megítélését és azt a vendégjoggal wló visszaélésnek mondotta. Tiltakozott az ellen, hogy egyesek monopoli­zálni akarják a szfovák nép képviseletét. Ferencsik tanár támadását bűnnek minősítet­te és visszautasította a saabádikőmtivesség vádját, rámutatva arra, hogy éppen a nép­pártban akadtak megfizetett árulóik. Nem szabad azt keresnünk — fejezte be a beszé­dét — ami szétválaszt bennünket, hanem in­kább azt kell keresnünk, ami a közös cél ér­dekében egy táborba egyesíti Szlovenszkó őslakosságát. Az egybegyült szlovák kisgazdák ezrei zajos helyesléssel fogadták a választ. Kramár tiltakozik a szGvjetkormánnyal kötött szerződé ellen. Kramár és Benes párviadala. — A képviselő­ház holnapi ülésének e’öcsatározása. Prága, december 4. A képviselőház holnap tanácskozni fog Cseh-Szlovákiának a szovjetkormánnyal kö­tött szerződéséről, amelyet a külügyi bizott­ság terjeszt ratifikálás végett a Ház elé. A bizottság jelentését Hrusovszky Igor készí­tette és azt ajánlja, hogy a Ház a szerződést ratifikálja, mivel ez szerinte nemcsak előnyö­ket biztosit az államnak, hanem a régi ha­gyományos cseh-orosz viszonyt újból föl- eleveníti. Kramár dr. a Narodni Listy vasárnapi számában vezércikket irt a szerződésről s annak ratifikálása ellen tiltakozott mindama csehek nevében, akik őseik hagyományához hívek maradtak. „Mk Kollár, Safarik és Pa- lacky nemzete — Írja —, szerződést kötünk a szegény Oroszország hóhéraival, olvan em­berekkel, akik ellenünk több mint egv esz­tendeig harcoltak, az orosz népet a lag^a- gyobb nyomorba, milliókat pedg éhhal'lba kergettek és Oroszországot tönkretették.'* Kramár tagadba, hogy a szerződés gazdasági előnyökkel járna a cseh-szlovák köztársa­ságra és véleménye szerint csak arra való, hogy megerősítse a bolsevikok helyzetét. A nemzeti demokraták vezére erősen tá­madja Hrusovszkyt is. mert, szerinte megta­gadja elődeit, akik a magvar uralom ideién sírköveikre orosz föliráft vésettek Turóc- szentmártonban. Kramár politikai okokból pedig főként azért tartja lehetetlennek a szerződés ratifi­kálását, mert úgy véli, hogy ez a szerződés veszélyezteti a cseh-szlovák köztársaság vi­szonyát a majdan kialakuló Oroszországgal szemben. Mondanunk sem kell, hogy Kramár, noha szinleg Hrusovszky ellen fordul, voltaképpen Benes ellen irányítja támadását, akinek orosz politikája diametrális ellentétben van Kramár politikai rendszerével, amelynek tudományos alapzata tudvalévőén az úgynevezett neo- szlávizmus. Kramár cikke után várni lehet, hogy a keddi képviselőházi ülésen a nemzeti demokraták élesen fogják bírálni a szerző­dést. Millerand contra Poincaré. Paris, december 3. A Le Progrés Ci- viptre radikális baloldali hetilap mai számá­ban azt Írja, hogy Poincaré kormánya erő­sen megrendült. A kamara azonban nem egy­könnyen határozza e! magát arra, hogy Poincaré bukását szankcionálja s igy lehet­séges, hogy Poincaré még hónapodig minisz­terelnök marad, hacsak az a körülmény, hogy csöildkenf tekintéllyel kell kormányoz­nia, nem bírja rá Poinoarét a távozásra. Millerand úgy látja, hogy Poincaré elját­szotta szerepét s uj kormányt szeretne. A lap szerint a legkomolyabb miniszterelnök- jelött Maginot hadügyminiszter. Loucheur most nem jöihet szóba, mivel Millerand ellene van. fiock János nem misézhet Amerikáiban. Newyork, december 4. (Saját tudósítónk tele­fonjelentése Bécsen át). A Washingtonban székelő oápai nuncius körlevelet intézett az amerikai püs­pökökhöz, amelyben elrendelte, hogy jelenleg az észak-amerikai Egyesült Államok területén tar­tózkodó Hock János részére nem szabad szent misét engedélyezni és semmiféle egyházi funkció céljaira nem lehet neki templomot átengedni. Diplomáciai affér Bécs és Roma között. Becs, december 4. A Morgen jelenti: A bécsi népszövetségi delegáció olasz képvise­lője, Maggiorini Ferrari, tegnap távirati föl­hívást kapott kormányától, hogy azonnal hagyja el Bécset és térjen vissza Rómába. Ez a visszahívás a Kraít nagynémet minisz­ter és az olasz kormány között hosszabb idő óta húzódó afférne ka következménye. Kraft ugyanis egy gráci újságba Olaszországot megsértő cikket irt. Az olasz követ tiltako­zása nyomán kiadott kormánynyilatkozatot nem találták megfelelőnek s most Olaszor­szág visszahívta megbízottját. A magyar'—cseh-szlovák árucsereforgalmi tárgyalás. Budapest december 4. (Saját tudósítónk te­lefonjelentése). A magyar—cseh-szlovák árucsere forgalmi tárgyalás ma a külügyminisztériumban megkezdődött Két külön albizottságot alakítot­tak. A tárgyalást kedden folytatják. Berlini film. Berlin, december 4. Mi lesz? —- Az „olcsó" Berlin. — Bécs Ber­linben. — A rabszolgaság felé. — Mindenféle sztrájkok. ítélet András herceg ellen. Athén, december 4. Tegnap este hirdették ki András herceg ügyében az Ítéletet. Az ítélet An­drás herceget lefokozásra és élethossziglani ki­utasításra Ítélik. * Athén, december 4. (Reuter.) András herceg és felesége tegnap délután egy angol hadihajón Fal oromba utaztak. Atliéaihea újabb letartóztatások lesznek. Belgrád, december i. A Poliílka Athén bői táviratot kapott, amely Görögország helyzetét kritikusnak jelenti ki. A forra­dalmi kormányból az összes mérsékeltebb miniszterek kiléptek. Hír szerint a kormány íoly atni fogja a letartóztatásokat A György király lemondásáról szóló hírek koraiak. * Paris, december 4. A Matin jelenti Athén­ből, hogy* Dusmanist ismét letartóztatták. Arról is szó van, hogy Szmirna volt főbiz­tosa Sergiades ellen, aki jelenleg Parisban tartózkodik, vizsgálatot indítanak. A görög lakosság lelkesedéssel fogadta a kivégzés hírét. Athén, december 4. A kormány hivatalos kijelentése szerint a kivégzett miniszterek ellen lefolytatott eljárás a törvény keretei között történt és a lakosságban nagy lelkese­dést keltett. A népnek az a kívánsága, hogy a hadsereg kíizdelmi erejét s a bizalmat meg­növelje. Ez csak akkor lehetséges, ha bünte­tésben részesülnek azok, akik az ország ka­tasztrófájáért vétkesek. (Saját levelezőnktől). Voltaképpen illetlen az uj kormány mezesheteit zavarni. Mégis a mai , világban, amikor minden másként történik, mint i egykor, a Cuno-kormánnyal szemben csak a par­lament kíméletes. A Reichstag egy hétig szüne- ] tel, hogy a kormánynak alkama és ideje legyen . programját, amely a felhőkben mozgott, a gya­korlati élet szükségleteivel, a szürke valósággal összeegyeztetni, a tömeg azonban nem vár, de . nem is várhat, mert a tőzsde, a dollár, meg a drágaság úgy tesznek, mintha mi sem történt volna és a teljesítési politikával még mindig a Wirth-kormány kísérletezne. Bár sok minden megváltozott, bár a polgári pártok uralkodnak, bár a nemzeti szellem ujjáébredését érzik a köz­életben és a szaktudásnak nem szab többé gátat a politikai értelmetlenség, a gazdasági életben mi javulás sem mutatkozik. Ezért száll ajkról-ajkra a nagy kérdés, hogy mi lesz? Ne mondja senki, hogy az uj kormány sem alkothat csodát, máról holnapra nem adhat uj irányt a gazdasági fejlő­désnek, minderről most szó sincs. Amit a nép vár, az egy hatalmi szó, az erős kéznek meg­nyilvánulása mindennapos viszonyaikban, valami biztató kezdet, amelynek hinni, amelybe építeni lehet. Amikor a drágaság egyre nagyobb hullá­mokat ver, amikor az árdrágítók élén a posta meg a vasút, a városi közüzemekről nem is szól­va, járnak, amikor a zöldségárustól kezdve a nagyiparosig mindenki csak dollárban számit és a márka megmentése már legendaszámba megy. minden percnyi veszteség szinte behozhatatlan. Ez az oka annak, hogy türelmetlenül várja a vi­lág a Cuno-kormany első tetteit. Mért ma már kétségtelen, vagy hosszuéletü lesz az uj kabinet a tettei révén, vagy csakhamar megbuktatja a tét­lensége. Más változat ebben a kérdésben alig le­het Közben pedig eljutott Berlin sorsának ama nevezetes fordulójához, hogy Immár nemcsak a valutaerős államok, hanem Bécs is sűrűn is láto­gatja. Bécsi lapokban hetek óta sok száz cikk zengi az olcsó Berlin dicséretét, ügy hirdetik, hogy Berlin manapság a legolcsóbb város a vilá­gon és minden bécsi legalább is soha jóvá nem tehető hibát követ el, ha otthon marad és nem zarándokol a német metropolisba, ahol szinte in­gyen kapható minden, amire a modern embernek teste és lelke vágyakozik. így változnak az idők! Másfél esztendővel ezelőtt még a berliniek utaz­tak Bécsbe, ahol állítólag olcsón lehetett élni és élvezni. Akkor az osztrák korona volt a konti­nens legrosszabb pénze, most a márka csúszik le lassan abba a mélységbe, ahol az osztrák korona már régen fényeskedik. A bécsi korona ugyan nem lett azóta sem értékesebb valami, de rom­lása már annyira megzavarta az osztrák viszo­nyokat, hogy ott a kenyeret is arannyal mérik. Mi még nem tartunk ott. tehát Bécs is belekeve­redik Berlin idegenei közé és segít lokozni az ábalános drág iságot. Mindez elsősorban a németek baja. De ők már nem tudnak magukon segteni. Hasz­talan őrzik a határokat, hasztalan nehezítik meg a külföldiek számára a beutazási és lakhatási en­gedetem megadását, hasztalan rendeznek razziát az Unter den Lindenen a sáskaiárás ellen, amely a valutából és a valutának él, nincs orvosszer. A nagy világ nézőpontéból a német nép tragikus sorsának ez az uiabb fordulója egészen mást ie- lent Egy uiabb lépést a rabszolgaság felé. Még sohasem uralta annyira földünket a Pénz, mint ma. Poincaré is csak közvetve diktálja Európa romlását a pénz utján. A dollár után való hajszá­ban a világ nemcsak önmagát tagadja meg, ha­nem meg is alázzam magát És a németség majd­nem észrevétlenül rabszolgája lett egy idegen vi­lágnak. Mert a külföldiek, akik idecsődülnek, hogv erősebb, iobb vagy ahogyan ők mondiák. nemesebb valutáink révén élősködőének, nem vendegek a s^ó lobb értelmében, hanem krisák- mánvoiók, akik uraknak érzik magukat és a ven­déglátót szénáknak tartják A kereskedő, az ipa­ros. a szállodás, a vendég’ős. a kávés, a bútoros szobás is az uto’só hordárig p^diz, ha pénzt akar keresni, kénytelen ez idegen hadnak udvarolni, kénytelen kívánságainak engedelmeskedni és ha százezren követik e tételt, vége a szabad Né- metorszának A vaskereszt még itt-ntt titokban díszíti a mellényzsebet, de mélyen meghaiol az ellenséges idegen előtt és a bennszülött, akinek keresete csak arra elég, hogy életét tengesse, a közforgalomban mindinkább háttérbe szorul. Ez többé nemcsak az áruk, hanem a nemzeti érzés, a német erkölcsök végeladása is. Berlin persze külsőleg nem változott, hanem a valóságban egé­szen más, mint a háború előtt volt. Itt csak urak vannak és rabszolgák, az ur pedig a valuta és ez a valuta nem a németé. Luxusvonatok, csupa uj, elsöosztályu kocsikkal száguldanak keresztül a birodalmon kelet és nyugat felé, szállókat ren­deznek be amerikai technikával, színházak épül­nek, mulatókká alakítják át a palotákat, a szezon összes nyalánkságai díszítik a vendéglők aszta­lait, mindez külön és együtt a tisztes német szá- ; mára csak az ábrándok világa. E sokféle külön­legesség a dán, a svéd, az angol, a francia, a j belga, a cseh, meg legújabban... az osztrák ide­gen számára készül, épül, a német pedig, ha va­lóban sok pénzt szerez, — a külföldre jár, mert csak ott érzi magát urnák, szabadnak és ember­nek. Hogy pár százezer siber meg láncos és ár­■ drágító német otthon majmolja az idegeneket. ■ nem változtat a többi sik millió német szomorú sorsán. Itt a tél és a létért való küzdelem egyre erő­sebbé teszi a bérharcokat és minden nap meg­hozza a maga sztrájkját. A legérdekesebb közü­lük a szinészsztrájk, amely újból mélyen belevi­lágít szociális viszonyainkba. Egynéhány mű­vésznek, aki a színpadon meg a film világában sokat keres, természetesen nagyon is jól megy a dolga, de a többség nem keres többet, mint amennyire napi életéhez szüksége van. Ez pedig nagy baj, mert a kenyérért való állandó gond a legnagyobb ellensége a művészi fejlődésnek. És valóban uj csillag alig tűnik fel napjainkban. A régi csillagok pedig kezdenek lassan elhalvá­nyodni. Valljuk be, a közönség sem keresi az igazi művészetet Berlin színházai a sorozatos előadásokból élnek. Művészi programja alig van egy színháznak. A kötelező hagyományokkal a vezetők alig törődnek, mert tulajdonképpen nem ők az urak. hanem... a pénztárosok. És a szín­házakban is nem a németet szeretik és keresik a látogatók között, hanem megint csak az ide­gent, aki a német ezres bankókban csak fillére­ket lát és még mindig olcsónak tartja a helyára­kat. A német intelligens elem felszorult a kar­zatokra, hasztalan adják neki olcsóbban a belé­pőjegyet, még úgyis drága neki. Ez az oka, hogy a német szinlapokon lassan divattá lesz idegen nyelven is hirdetni az előadásokat, ahol minden idegen, a reklám sem maradhat német. Hogy le­gyen kedve a művésznek ebben a keretben mű­ködésében mást is látni, mint egyszerű kenyér- keresetet? És ha a színész is emelni kívánja a létminimumát, törekvése kétszeresen is érthető, hisz egyes színházak nap-nap után telve idege­nekkel, nagyszerűen keresnek. A sztrájk tehát megokolt és bár a művész kezében nem oly éles a fegyver, mint a munkás­tömegeknél, mégis a sikere jogosultságánál fogva alig lehet kétséges. Csak az a baj, hogy az ered­mény, amely ma talán megelégedést kelt, holnap csak múló ábrándnak bizonyul. Még egy eszten­dővel ezelőtt az ezresbankó értékes valami volt. ma már szerepét lassan átveszi az uiabb, előke­lőbbnek és többnek látszó tízezres, de ki tudja, meddig?... A pénzgyártás megdöbbentő mére­teket ölt, nap-nap után uiabb forma, ujabbszinü és egyre furcsább papirosbankókkal lepik meg az embert és a világ, a pénz dolgában nagy szín­paddá növi ki magát. Csalfa itt minden és hasz­talan hirdeti az állam, hogy amit munka és bér fejében fizetnek, valódi, igazi az államtól garan­tált bankó, a valóságban csak színpadi pénz, mert értéke múló és mig boldogtalan tulajdonosa kétszer megforgatja, már a felét sem éri. Ezer márka a háború előtt még vagyonszámba ment. egy esztendővel ezelőtt tisztes kereset volt, ma már csak kenyeret lehet érte kapni. De hol­nap...? V. De Yaíera népszavazást követe London, december 3. (Havas.) A Ma: óbester Guardian de Valera Írását közli, amelyben az népszavazást követel Írország számára, hogy az ir raépneík módja legyen az államfő rím tekintetében megnyilatkoznia. Fölveti azt a kérdést, hajlandó-e az angol kormány népszavazás esetén a nép akaratát respektálni. Tető alatt az osztrák szanálási törvény. Bécs, december 4. A nemzeti tanács teg­nap harmadik olvasásban elfogadta a szaná­lási törvényjavaslatot. A teáskanna W#«£ WiMaggCiB-SllS 75.000 Ke. A készpénznyeremények összege Kő. 18.000 A nyereménytárgyak értéke . . . K5. 57.000 1. sz. 1 nyeremény készpénzben ...............Kö. 5.009 2. sz. 1 „ „ 4.00(1 S. sz. 1 „ „ ..................... 3 000 4— 5. sz. 2 „ á Kö. 2000 „ -1.900 6—7. sz- 2 „ „ á „ 1000 „ 2.000 8—57. sz. 50 „ eredeti (apán aquarel­lek és radirnngok ismert japán művészektől. összértékük .. 33.40# 58—257. sz* 200 nyeremény, mindegyik egy-egy eredeti „Teáskanna" védjegyű teásdoboz „Kursaal Melange" teá­val, egyenként Ké 100 érték ben . 20.008 258—457. sz. 200 vivasznyereménytáriry, mely 1-1 csomag „Teáskanna" védjegyű Melange 0 tea egyenként Ké. 18 ■Vtékben, összesen . ............................ 3.000 Kö. 7.000 Kérünk gyermek- és nőiruha, fényüzési és használati tárgyakat, továbbá iparművészeti vagy más kézimunka-mintákat, minden faj- tájuakat, melyek a „Teáskanna** védjegyű mintaselyemmel készültek. — A kézimunkák beküldésének határideje 1924. augusztus hó 1. A sorsoláson résztvenni szándékozók a pá­lyázat feltételeit megismerhetik a „Teáskanna“ védjegyű tea eladási helyein, melyeket plakát­jainkon teszünk közhírré és a sorsolást rendező cégnél, válaszbélyeg beküldése ellenében Kt. Seelig & Vilié. Bodenbactia. d. fluc JL.

Next

/
Thumbnails
Contents