Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)

1922-12-31 / 153. szám

Vasárnap, december 31. ——i—n■ i— Hím 11 imii—mi iiih 3>m(;AlJÍA<?íAÍ<7ÖRE£ 9 i;t? fuvártéíeieivel • tönkretette a gölnicvölgyi ipart és bányászatot, de mást helyette nem ad. Vagy izén, ad — munkanélküli segélyt, napi hét koronát annak, akinek semmije sincs. Mikor fog újra felélődni a Göínicyölgye elpusztult ipara, el­hanyagolt bányái, mikor fognak kiszállíttatni to- ronymagásságra felrakott s aztán feldőlt deszka­halmazai? A deszka korhad, a gépek rozsdásod­nak, a bányákat ellepj a viz — csak a temetők azok telnek ijesztően. Félóra Az ellenzék koncentrációja nehezen- va­lósítható meg, mert az ellenzéki pártok nem­zetiségi és osztályszempontból heterogén elemekből állottak, s az elmúlt rövid három esztendő nagyon kevés volt ahhoz, hogy egy szorosabb, hagyományokban és erőpróbák­ban kijegecesedetí munkaközösség fejlődhe­tett volna ki közöttük. Az idő azonban megérícli a^t, amire most már minden ellenzéki párt türelmetle­nül vár. A létérdekek, a folytonos mellőzés és az életszükséglet háttérbe fogják szorítani a pártérdekeket és az ellenzéki pártokat ö'sz- szehozzák azok a közös követelések, ame­lyek az ország többségének vágyait és kí­vánságait foglalják magukba s amelyek elől a mai kormány a legridegebb merevséggel elzárkózik. Hosszú és szívós küzdelemre kell itt berendezkedni, mert egy téves ideológiát kell megtörni, amelyet a cseh nép vérébe oltottak a négyéves cseh-szlovák állam vezetői. Itt egy uj gazdasági és nemzetiségi po­litikáért fog dúlni a harc, amelyben minden lépésért erős harcot kell majd folytatni, mert egy jól szervezett, szívós ellenféllel van dolgunk. Az ellenzéki képviselőknek a parlament állandó tartózkodóhelye legyen, mert a harc- súlypontja — főképp a külföld szem­pontjából — ott van. Az ellenzéki sajtónak nevelnie és erősí­tenie kell a közvéleményt s a pártszerveze­tek organizálják az elégedetlen tömegeket. A cseh-szlovákiai viszonyok nem ma­gukban álló jelenségek. Egész Európában hanyatlik az 191S-iki év forradalmi irány­zata s uj szellemi irányzatok és velük uj gondolatok és uj emberei? tünedeznek fel a látóhatáron. A konzervatív keresztény és a radiká­lis kommunista tömegek mindenütt meg­mozdulta!?, szervezkednek és készülődnek egy uj leszámolásra azzal a rendszerrel, amely ma Európa legtöbb országában zsar­nokoskodik és nagy tömegeket tart lenyom­va az erőszak és a hatalom eszközeivel. Nagy szellemi és gazdasági átalakulá­sok előtt állunk, amelyeknek csak egy ki­csiny, de nem jelentéktelen eszköze a cseh­szlovákiai ellenzék munkája. a mimmm paszMisa GöMcbánya, december 30. (Saját tudósítónktól). Hirt adtunk a minap az utolsó még dolgozó fatelep, a Refter-tizeni be­szüntetéséről. Most arról értesülünk, hogy a prakfaivi vasgyár is beszünteti üzemét és elbo­csátja utolsó néhány tucat munkását is. Ugyan­csak füstbe ment az a remény, hogy szomoínok- hutai kénkovandtelepet és a raáriahutai vasbá- n-yát nemsokára újra üzembe helyezhetik, mert például a trzynietzi vasgyár, amelynek az utóbbi szállított, Svédországból Olcsóbban kapja a vas­ércet, mint a szcpességi bányákból Most két kis üzem kivételével a Gölnicvölgy összes bányái, gyárai, fatelepei s legtöbb műhelye állanak. A la­kosság nyomora kétségbeejtő A nyáron még csak eltengődött, gombát, erdei gyümölcsöt sze­dett a munkátlan nép apraja-nagyja, bevitte a há­tán az isiói, poprádi és rimaszombati konzerv­gyárba, levitte Kassára a vásárra, sőt sokan a határon átszökve Miskolcra is elgyalogoltak vele. De, amióta a tél beállt — pedig az idén igen korán érkezett — azóta ielkopik a szegény nép álla. Még, ahol földje van, vagy ahol az ura­dalmak gondoskodnak róla, ott csak eltengődnek valahogy, ha nem kenyéren, hát krumplin. De ott, ahol semmi földjük nincs, már hetek óta nyomor az ur, Máriabután öreg munkások járnak koldulni szerteszét, nem pénzt kérnek, csak egy darab kenyeret a gyermekeik részére; szomolnokhuiai munkások még a Tátraaijára is elkerülnek, hogy valamit hazavihessenek az éhező családnak. Iva­rosok asszonyostól járnak a Poprád völgyébe, fát vágnak 15—20 koronáért ölenként, (a rendes ár 70 korona), csakhogy valamit keressenek; a gazdasághoz értők elszegődnek cselédnek, béres­nek, napszámosnak, csakhogy ne egyék el az ott­honiaktól azt a kis kenyeret. A politikai pártok megpróbálják segéllyel, munkaközvetítéssel eny­híteni a nyomort, de az csak egy csepp a tenger­ben; a kommunisták egyre-másra vezetik a mun­kát kérő küldöttséget a miniszterekhez, sürgetik a közmunkák, különösen a tervezett vereskő-göl- nicvölgyi vasút föld- és kőtorőmunkálatainak megkezdését, az eredény gunv és fenyegetés, a legjobb esetben üres ígéret. A kormány helyte­len vámpolitikájával, szénadóval és rettentő vas­a rózrataeitvi ptnróli Hliaka András nyilatkozik m elnöki válaszról, a néppárti memorandum külföldi útjáról, a Slov. Desmik tévdéseárői, Vrabec kongresszusáról, a szlovenszkói sajtószabadságról, a Ludova Banka anyagi helyzetéről és a szlovenszkói magyarokról. Rózsahegy, december 30. (Kiküldött f Tudósítóm totói.) Csarakos, sá­ros utcákon és ■ sikátorokon- keresztiül vezet az utam a Mvto-száifótóí a paródiája, klas- tromszerü épületéig. A csnisizainlős kövekre és a csöndes járókelőkre ráíekvő ködös ri­degség eszembe juttatja a rózsahegyi An- drásnapon beharangozott .,fekete kará- osonsyt". Hitte András és a szlovákság fe­kete karácsonyát. És úgy érzem, hágj’ a tel­kekre ráboruüó sötétség és a természet feke­te karácsonya között oko-zaiti összefüggés vsam, hogy a iöíld együtt gyászol a reménysé­gedben megtépázott szlovák nemzettel. Az uitca hiangülattaíiaai zordsága meleg banguGaittá enyhül, amidőn minden, formaság, minden bejelentés nőikül HEinJca András élőit álok. Barátságos, szerény parpi alakja a jó­ság és a szeretet élő valóságát sugár ózza fe­lém s határozott, ingadozást nem ismerő, ko­moly szavai nyomán az egyszerű papi szo­bában egy élni akaró, sorsüíMözöM, lleköfcözött szárnyú nemzet zaklatott ritmusú szüvverá- sét vélem hallani. A szlovák ellenzék vezére a magyar el­lenzéki sajtónak ez alkalommal is készsége­sen rendelkezésére ál. Beszélgetésünk a leg- afctuálásiaibp tárgynál, a néppárt hradzsini IcüMöttségjárá-sának „eredmién.yef’-nél kez­dődik. — A memorandumunkra adott válasz nem volt összhangban az ehlök minden eddigi kijelen­tésével setn, — jelenti ki elkeseredett határozott­sággal íflinka. —- Tény az, hogy 1918 májusában az amerikai szlovákok között két Irányzat vias­kodott egymással. Az egyik — Intranzingensebb, tndnl sem akart a csehekröl, a másik, a mérsé­keltebb irányzat, kész vök megegyezni a cse­hekkel. E két ellentétes irányzatot egyeztette össze Masaryk a pittsburgs egyezményben, amely­ben a leghatározottabb formában kikötötték az autonómia keretében Szíovenszkó teljes önálló állami berendezkedéséi. Az egyezmény tehát a tiszta dualizmus alapján állott. Ezen az alapon állva hirdettem én kezdettől iogva a szlovák népnek, hogy szerződésileg biztosították részére azt a teljes állami autonómiát, amely nem keve­sebbet jelent, mint azt, hogy Csehország és Szlo- veittszkó között legalább is olyan lesz a viszony, mint amilyen Ausztria és Magyarország közölt volt Az egyezménynek ezt az érvényes rendel­kező részét mm Is vonta kétségbe sohasem Ma­saryk elnök ur. Az állam megalakulása óta ml most már baripjadszor jártunk az elnöknél az autonómia ügyében. Először Kmeíkó püspök kíséretében 1919 január 25-én jelentem meg előtte és kérdést in­téztem hozzá, hogy mi lesz az autonómiánkkal. Erre az elnök megkérdezte tőiéin*, képes volna-* a szlovákság egymaga kormányozni Szlovensz- kőt, van-e elegendő inidligencíája ebhez? A vá­laszom az volt; jelenleg még nincsen ilyen nagy intelligenciánk, azonban alig fog elmúlni tíz esz­tendő, üefoevdó'dik az uj szlovák Intelligencia és akkor meg fogunk tudni élni a csehek nélkül. Az elnök erre határozottan kijelentette: „ha tény­leg kívánjátok, akkor meg is lesz az autonómiá­tok". Kramár is ugyanezt mondotta akkor. — Másordlzben 1921 májusában jártam az elnöknél.. A helyzet akkor is nagyon éles volt s maga az elnök kéretett magához és minden kér­désben luformsítaíta magát. Én leplezetlenül is­meri ettem előtte a valóságot és ismét feltettem neki a kérdést: „Elnök ur, ön megígérte Szlo- venszkó részére az autonómiát, mikor hajlandó tehát az erről szóló törvényjavaslatot beiktattat- ni alkotmány törvények:!: közé? A válasz most már diplomatíkusabb és kissé más volt, mint kél esztendővel ezelőtt. Körülbelül igy/ szólt: ;,Sz!o- venszkő autonómiája tisztán csak Szíovenszkó ügye, maguk a szíovenszkó! képviselők hivatot­tak ebben dönteni." Amikor ezt a kijelentést tette az elnök ur, jól tudta, hogy a Srcbárék ál­tal rendezett választások eredményéként létre­jött szociáldemokrata és agrár „többség" a nép hangulata és akarata ellenére autonóm! aellenes. — Harmadszor most december 15-én adót.- válaszában teljesen ellentétes álláspontra helyez­kedett az elnök ur. Elismerte ugyan, hogy az egyezménybe felvétetett az autonómiára vonat­kozó kikötés, azonban ez nem bírhat érvénnyel Szlovenszkóra, illetőleg a szlovenszkói szlová­kokra nézve, mivel az egyezményt amerikai szlo­vákokkal, tehát amerikai polgárokkal és ameri­kaiak részére kötötték meg. — Az elnök ur meglepő válasza borzasztó hatással volt reánk, egész magunkon kívül vol­tunk és szó nélkül eltávoztunk az audienciáról. — Ezek után mi a szlovák néppárt ál­láspontja az autonómia kérdésében? — kérdeztem Hl inkától. — Szíovenszkó autonómiájához ezután is ren- üithetetlenül ragaszkodunk. E követelésünktől senki és semmi sem téríthet el. A memorandu­munkat a világ minden részébe eljuttattuk már s megkapta azt minden kormány és követség. A Slovákot kétszer Is elkobozták e memorandum miatt, harmadszor parlamenti interpelláció alak­jában közöltük, de az Ügyészség kénytelen volt Így átengedni. De nemcsak mi dolgozunk, hamm amerikai testvéreink, és különösen az amerikai szlovák sajtó is. Benes newyorkl „Denn'k"-én kívül minden amerikai szlovák lap autonőmista. — Mit szól képviselő ur — kérdeztem tovább — a Slcxvensky Deniíik azon híradá­saihoz, melyek szerint a néppártiak sorai­ban bomlás és pánik észlelhető? — Nevetséges kitalálások az utolsó szóigi Semmilyen közös klubról nem lehet szó többé a csehekkel és nem is voltak semmilyen tárgyalá­saink a cseh néppárttal. Ka a jövőben Sramekék és közöttünk lehet is szó barátságosabb viszony­ról a katolikus érdekek védelme terén, messzebb­menő közeledésre nem kerülhet többé sor. Ilyen irányú próbálkozás Sramekék részéről som tör­tént Abból nem lehet semmi további következ­tetést levonni, hogy ml az egyik parlamenti szak- bizottságban az egyik tagsági helyet a lídák Sa- mafiknak engedtük át; ez tisztán célszerűségből történt, mivel Samallk mint szakember másoknál jobban megfelel azon a helyen. — Micsoda eredményekkel járt Vrabec képviselő egyéni akciója? — Vrabec ur, a bukogó bagoly, azt távira- íozza Eperjesről a C. T. K.-nak, hogy „kongresz- szusán" kétszáz szervezet képviselői vettek részt. Ezzel szemben a valóság az, hogy egyetlenegy szervezete sincs és hogy Eperjesen a „kongresz- szuson" egyetlenegy kiküldött sem volt. Az egész „kongresszus" a közjegyzői irodában hat szem között folyt le. Vrabecen kívül Duhony és Salo- mon urak voltak jelen. Egyik volt az elnök, má­sik az előadó, bamtad’k a nagyközönség. A szlo­vák nép egyáltalában nem vesz tudomást az egész Vrabec-féle akcióról. — MI a véleménye képviselő urnák a Siovák rendszeres elkobzásával kapcsolat­ban a szíovenszkó! sajtószabadságról? — A sajtószabadság itt nálunk szájkosár- szabadság. A 113, számú aíkoímánytörvény meg­állapítja a sajtó, a gondolat és a szó szabadságát. Az itteni gyakorlat a legsúlyosabb kigúnyolása ezeknek a szabadságjogoknak. A Siovák és más ellenzéki lapok rendszeres elkobzása utján oko­zott súlyos károkkal egyetlen céljuk: minden el­lenzéki hangot kiirtani. — Nagyon trJekli a közönséget a Lu« dotva Banka és a néppárt vállalatai anyagi helyzetének az ügye. — Méltőztassék erről is felvilágosítást adni. — Bankunk, a Ludova Banka, a közérdekű vállalatok egész sorának létesítése és finanszíro­zása utján egész tőkéjét immobüizáíta. Súlyos milliókat fektettünk a megbénult nagy íaüze- münkbe, áraszöveikezetiinkbe, egy csomó köz­ségben létesített malmokba, a „Neptun" ía- és más terményeket értékesítő vállalatba, a „Sio­vák" kémiai gyárba, a Jancsek-féle gyufa- és egyéb gyárvállalatokba, legújabban pedig hétmil­lió koronával finanszírozzuk a rózsahegyi köz­ségi kórházépiíkezést. Így a bank minden pénzét lekötötte, amelyért a mai viszonyok között a megfelelő kamatjövedelem sem térülhet meg s igy milliós követelései és nagy vagyona dacára rend­kívül nehéz a helyzete. A kormánykörökhöz kö­zelálló pénzérdekeltségek politikai okéból mere­ven elzárkóznak a szükséges hitelnyújtástól. Bu­dapestről hazahozott értékeinknek négyszázalé- ■ kos állami kötvényekbe való fektetését a pénz- I ügyminiszter engedélyezte, most ennek keresztül- | vitelét is akadályozzák. Voltaképp két esztendeje j húzódik már ez az ügy, azonban az Illetékesek i mégsem fogják elérni céljukat, mert a Slovákot ! és a „l.eó"-vállalatunkat soha sem fogják keztik- | be keríthetni. Ezeket nem adjuk! Bármily nehéz ; is a helyzet, nem féltem bankunk jövőjét; a kl- i vezető utat mi föltétlenül meg fogjuk találni, ha í kell. prágai hite! nélkül is! — Jellemző a kormány eljárására az, hogy : Jancsek roiniekári képviselő gyáraiban Jancseken j kiviil még egy csomó roiniekári vezér is súlyo­san érdekelve vau s a ml bukásunkkal ezek a gyárak Is buknak, amelyeknek mi kétmilliót hite­leztünk Nem bánja tehát a kormány, ha egy cso­mó embere bukik, csak mi is velük bukjunk el, A köztársaság általános gazdasági hely­zetéről beszélve ezután utal Hlinka Masaryk elnöknek szintén a néppártiak fogadásaikor tett amni kijefe ütésére, hogy a cseh-szlovák ipar kétharmadé észét kényszerűségből le kell szerelni, mivel a csehországi’ ipart 50 milliós állami terület részére rendezték be s így ma nem tehet megfelelő piaca. Keserűen jegyez­te meg Hitte, hogy ebbe a kétharmad részbe az egész szlovonszikór ipart béllé kéül érteni. Az autonómista mozgailrniat támogató magyarok részére kértem még ünnepi üzene­tet. A szlovák nép vezére erre a következő­ket mondotta: ! — Iraéteiten kijelentem, hogy mi a magya­j roknak minden jogot meg fogunk adni. Liberáli- sabbak leszünk a cseh és cseh-szlovák liberáli­soknál. Nem tekintjük ellenségnek az itt élő ma­gyar népet s ennek a magyarságnak is részesül­nie kell az autonómia előnyeiben. A beszélgetést egy koldus zavarja meg. MéOeg szavakkal adja át adományát a kedves páter, aki! a rongyos koldus eldtt egy pilla­natra megszűnik politikus lieení s Isten igaz szolgájaként szeretettel lehiajd az íigye- íogyotthoz. A koldus után egymásután jön­nek be szlovák féritek és nők s én a plébános urat nem tartóztathatom fel tovább. A be­szélgetést be kelt fejeznünk. Búcsúzóul az ajtó küszöbén az elmondottak megerősítéséül | még a következőket mondta: —■ Én lemondottam már minden állásról, ki. | tüntetésről és vagyonról. Négy püspökségei aján- j loítak fel már eddig, nem fogadtam e! egyiket sem. Tizenkét éve vagyok igazgatója bankom­nak, de ezért soha egy krajcár fizetést nem vet­tem fel s részvényeimért soha egy krajcár osz­talékot sem fogadtam el. Nincs semmi érték ezen a világon, ami letérithetne engem arról az egye­nes útról, amelyet népemért, szabadságunkért s a jobb jövőnket jelentő autonómiánkért végig fo­gok küzdeni. Betel harangoztak, almikor elhagytam a plébániát s az állomás felé vettem utaimat A vadul rohanó Vág bíidjám fedetten fővei imád­kozó parasztok jöttek vetem szembe. A vad iramú ár fölött, a fekete karácsony vigasz­taltam szürkeségében imádkozni, hinni és bíz­ná tudó szlovákok: Hlintea népe. (ig.) A háború előtti államadósságok és Cseh­szlovákja. A kormány németnyelvű félhiva­talosa arról értesül, hogy a jóvátéle-i bizott­ság a kormány közbenjárására megváltoz- tatte azt a döntést, amely a háború előtti államadósságokat osztotta fel. A cseh-szlo- vák állaim kevesebbet fog fizetni a régi Ma­gyarország adósságaiból, mint tizenhat szá­zalékot. Dérer a szlovák fasizmusról. A Prager Féréssé interjút hoz Dérer Ivántól. Dérer ki­jelentette, hogy a turócszentmártoni szlovák nemzeti párt már nem létezik. Vezetőik eygedül maradtak és mivel egyebet nem tud­nak csinálni, a fascizmusra vetik magukat. A szlovák fascizmust nem kell komolyan venni. Néhány diák fejében egy ideig ugyan még ott fog motoszkálni, végül kialszik, mint a szalmaláng. sí-öltözékek, ródli-kosztümök va- U&jBÍIi Wjg'Sf lamint sport-, vadász- és városi iíllfS a bundák urak és hölgyek részére sportszerűen, ill. célszerűen, mér­ték után mérsékelt áron a legrövidebb idő alatt készíttetnek. OLD ENGLAND 479 Landesbank palotájában B. METZELES, PMGA.NeHiízaíiIraJ Úri- és női divatszabóság mérték után. Telefon 972. Magyar levelezés és kiszolgálás

Next

/
Thumbnails
Contents