Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)

1922-12-30 / 152. szám

4}

*nio..-» i nimnnwimmnniwniow—i hhiiimhtm>ii—>iii

A RelrtMíag.

Berlin, december 29.

(Saját levelezőnktől.) A német birodalmi gyűlés palotája hcsszu ideig két dologról volt nevezetes. Először, hogy Bismarck szobra hátat fordított neki, azután, hogy nem volt felírása. Főkapuja fölött csak a császári korona ékeskedett. Bismarck szobrát ugyan nem lehetett visszafordítani, de a felírást a háború éveiben nagy nehezen, sok hónapos tanácskozás után megtalálták, homlokzatán most már ott fénylik a sokatmondó jelszó: a német népnek. A császári koronával azonban baj yan, le akarják venni, a kérdés csak az, vájjon nem kerül-e nagyon sokba. E probléma megoldásán most külön bizottság fáradozik.

Különben a Reichstag palotája, amely a városerdő egyik dísze, nem sokban különbözik a világ többi modern parlamentjétől. Széles nagy folyosó futja körül, persze puha vörös szőnyeggel díszítve, van kupolacsarnoka, rettenetesen sok mellékhelyisége, ’ tömérdek apró tanácsterme, klubszobája, gyönyörű étkezője, még szebb olvasószobája és azután hatalmas üvegtetős ülésterme, amely éppen elegendő a nagy napokon a képviselők befogadására. Aki tervezte és építette, tudta mire van egy parlamentnek szüksége. Voltaiképpen két parlamentnek. Mert a Reichstag épületében tartja üléseit a Staats- rat, a régi Reiohsraí utódja is. A szövetkezett államok hivatalos kiküldöttjeinek szervezete, amelynek hozzájárulása nélkül törvény nem alkotható. Joga és hatásköre tehát valamivel több, mint az egykori magyar főrendiháznak volt. A Staatsrat a Reichstag házának kisebbik felét foglalja el, van külön kapuja, külön lépcsője, külön folyosója, tagjainak tehát nem kell félniük, hogy ellenzéki képviselőkkel valahol össze találkozhatnak.

Ha külsőleg a Reichstagnak nincs is semmi jellegzetes különlegessége, belső életében már erősen különbözik a Világ többi parlamentjétől. Teljesen német. Kitünően van szervezve, a pártéletben erős fegyelem uralkodik, az akarnokokat háttérbe szorítja a vezetőik erős keze, de ebből a nagyszerűen lestő keretből hiányzik az igazi élet, a kedélyesség, hiányzik ha nem is nemzeti lét lüktetése, de bizonyára az erő, felemelkedni abba a magasságba, ahol az ideálokért való harc kezdődik. A nagy események szinte nyomtalanul suhannak végig a fényes palotán, igazi pezsgő lelkesedés sohasem fogja el a lelkeket, ha vihar keletkezik, csakhamar elcsendesül, a paralament képén még most sem látszik meg, hogy a nagy háború elseperte a császárságot. Csak most kezdik hangosabban követelni, hogy I. Vilmos szobrát távolítsák el a kupolacsarnokból. Persze a birodalom megalapítóját nem merik teljesen kitessékelni a Reichstag házából, csak más csendesebb helyet akarnak kiszemelni számára. Pedig e szobor még látta a régi háborús parlamentet, végigélte minden veszedelem nélkül a forradalom napjait, mikor lábainál tanyáztak a híres tengeri zászlóaljak és sokáig állott a köztársasági élet középpontján. De azért a jövőben sem lesz a folyosói élet zajosabb, Itt nincsenek igazi pártvezérek, vagy exminiszterek, akik körül rendszerint a hívők tábora csoportosul, hiányoznak az ötletes honatyák, akiknek a napi eseményekről megvan a maguk meghallgatásra méltó véleményük, nincsenek pletykahordók, vagy mandátumra vadászók, akik a folyosón kezdik magukat beleélni jövendő szerepükre. Ami parlamenti élet van, az az étteremben játszódik le, de ott fs a legszűkebb pártkeretek között. Mert az étterem is, akárcsak az ülésterem darabokra van szakítva. Minden asztalán ott ékeskedik egy tábla, amely nagy betűkkel hirdeti, hogy milyen pártbeíieknek szabad ott helyet foglal- niok. A terem egyik fele a balpártok, a másik a jobbpártok kizárólagos tulajdona, még nem fordult elő, hogy akár barátságból, akár érdeklődésből, vagy politikai szükségességből az étteremben a pártok valahogy összekeveredtek volna. Talán ez a berendezkedés is arra jó, hogy a pártíegyelimet megerősítse, a kapacitálást lehetettenné tegye, a honatyák még a kávé mellett is csak szü- kebb barátaikkal érintkezhetnek. Hasztalan hirdetik itt a legmesszebbmenőbb demokratizmust, az étterem is beszédes bizonysága az ellenkezőjének.

Csodálatos, mág a női honatyák sem változtattak ezen az állásponton. Nem vittek be mi élénkséget, vagy szint ebbe az egyforma szürkeségbe. Hogy egyszerűen öltözködnek, hogy a parlament és szükebb otthonuk között mi különbséget sem tesznek, csak dicséretükre válik. Látszik, hogy szorgalmas jó háziasszonyok, hogy jó német nők, bármely párthoz is tartozzanak* is. De nem járnak együtt, nem domborítják ki női voltukat, nem tüntetnek a nagy eredménnyel, hogy im

most ők is mérvadók a német törvényhozásban, meghúzódnak az ülésteremben, épp úgy, mint a fehér asztalnál pártbarátaik mellett és engedik a férfivilágot tovább uralkodna. Nem tudom, hogy dicsérjem, vagy gáncsoljam-e őket azért, meri pártokhoz való tar- tozkásukat előbbre helyezik női voltuknál. Hogy a férfi mindig és minden körülmények között pártja szemüvegén keresztül nézi a világot, még érthető, de hogy a nő, amikor az asszoiiyi nem nagy problémáiról van szó, akkor is csak bal-, vagy jobbpárti, konzervatív, vagy radikális marad, mégis megdöbbentő. Amikor a törvénytelen anyák védelméről volt szó, a német törvényhozásban csak a női nem képviselői jutottak szóhoz. Egyik a másik után jelent meg a szószéken és a két tucat nő lett a helyzet ura. A tömött terem szenzációs érdeklődéssel hallgatta őket. És valóban a nők e kivételes alkalomkor megmutatták, hogy tudnak jól szónokolni, ügyes formákban önteni mondanivalójukat, itt-ott még tapsra is ragadták hallgatóikat. De amit mondottak, nem azt a szerető megértést, nem a női szív jóságát, nem az asszonyi szeretet csodáit hirdette, hanem a pártérdekeket, a jobb- és baloldal világfelfogását. A jobboldalról elítélték feltétlenül, bár a szánalom kifejezése mellett a törvénytelen anyát, a baloldalról védték őt, mint valami mártírt. Volt szenvedelem, temperamentum, erő felszólalásaikban, csak — a nőiesség hiányzott belőlük.

A férfiak sem jobb szónokok. A német honatya az igazi parlamenti vitát alig ismeri. Erőre betanult beszédeket mondanak e!, ha ugyan kényelmességből egyszerűen nem olvassák fel elveiknek és meggyőződésüknek megnyilvánulását. Mindennapos eset, hogy a képviselők a szószéken nagy nyugalommal kezükbe veszik feljegyzéseiket és a kéziratról fel sem tekintve, órákon keresztül nem szabadelőadást, hanem felolvasást tartanak, ők nem reflektálnak az előttük felszólalók beszédeire, nem felelnek a közbeszólásokra, hanem könyörtelenül, a legtöbbször minden

szónoki készség nélkül a Reichstag naplója számára megörökítik kis elmeszülöttüket. Ugyan nem sokan hallgatják őket, csak az újságírói karzaton őrködik és elmélkedik a nagy problémán pár gyorsíró, hogy kerekítsen ki öt-hat sort a szóár adatból. Még az elnök is olvas, ir vagy szundikál, de a honatyát a kézirata megakadályozza, hogy meglássa a nagy ürességet és megrettenjen tőle. Hozzájárul, hogy a kommunisták órákon keresztül minden alkalommal megismétlik tirádáikat és miután rendszerint előre bejelentik, hogy kibeszélik az ülés felét, ha megjelennek a szószéken, a képviselők szinte megrettenve hagyják el az üléstermet és sietnek — a fehér asztalokhoz. Még az a szerencse, hogy hosszabb vitát a német parlamentben nem ismernek. Még a legfontosabb kérdéseknél is minden pártból legfeljebb két szónok beszélhet és ha a második garnitúra, a hogy ök nevezik lepergett, bezárják a vitát. Obstruíkciót itt nem ismernek, bár már ob- strnkciónak nevezik, ha egy harmadik garnitúra is mer jelentkezni és szót kér. Párton- kivüti képviselő, ha olyan is akad, e pillanatban nincs egy sem, esztendőkig várhat, mig szóhoz jut. Akkor is csak úgy, ha a pártok kegyelemből hozzájárulnak, hogy egyszer ő i’s elmondhatja a véleményét.

Az egész berendezkedés felett pedig ott trónol az öregek tanácsa, az Altestenraf, a mely a pártok vezéreiből ál! és elnöke a Reichstag elnöke. Ez a szükebb bizottság előre pontosan megállapítja a birodalmi gyűlés napirendjét, az ülések :dcjét, azok tartamát, a szünteket és a szónokok rendjét is. Határozatai ellen nincs ellentmondás, hatalma, a többségre támaszkodva, szinte Korlátlan. Nem mondhatnám, hogy valami liberális testület, de védelmére legyen mondva, egyetlen céljának tartja a parlament gyors és zavartalan munkásságát biztosítani. Még a legnagyobb vihar közepette is révbe vitte eddig a Reichstag hajóját. Ez a hat tagú _ Ál testemet ma a német parlament kizárólagos ura és kormányzója ... V.

A iuffiffn'fi!* iiirSfipires meslnihodása

Seregszemle Erdély magyar lapjai között. Az utolsó évek fejlődése. A bácsi magyar sajtó kiszorult Erdélyből, Magyarok a bukás esti sajtókoMgresszusoa.

— A P. M. H. kolozsvári tudósítójától. —

(—) Kolozsvár, december 28.

Beszámolót akarunk tartani Csehszlovákéiban élő véretek számára a Romániához csatolt területek miagyar sajtójának életéről. Aki számot akar vetni azzal, hogy milyen erős ma a magyar szó visszhangja Erdély bércei között és a Bánság lankáin, aki tudni akarja, hogy milyen lelkes önvédelmi harc folyik itten a magyarság kulturális erejének továbbfejiemíése céljából, annak meg kell ismernie aiz erdélyi magyar sajtó életét Nem frázis az, hogy a sajtó nagyhatalom. Ha egy nemzetiségnek kifejlett és erős sajtója van, akkor hatalma is van. Mert nincs még egy eszköz a világon, amellyel minden szervezettség nélkül is olyan általános hatást tehetne gyakorolni a tömegekre, mint a sajtóval-. A hírlapok alkotják az egyetemes átfogót, az emberek között való igazi kapcsot.

Azok a speciális vonások, amelyek az erdélyi magyarság szeneimét bizonyos mértékben mindig megkülönböztették a magyarság többi ré-szétő!, a hirlapirás, irodalom és szaksajtó tekintetében alig jutottak kifejezésre. A régi Magyarországon abszolút erejű természetes áramlás volt Budapest felé. A budapesti sajtóval az erdélyi sajtót nem tehetett egy napon említeni. Minden erdélyi lap osiak vidéki ’ap volt a budapestiek mellett.

Erdély magyarságát a Romániához való átcsatolás után az a nagy veszély fenyegette. hogy elvágva szeltem! életének gyökere tői vidéki szinvonalira sülyed le tudományban, irodalomban, művészetben egyaránt. Ez pedig a magyar kultúra pusztulását jelentette volna. És még ennél is sokkal rosszabbat. Az egész magyarság feloldódását. Mert minden állaim csak a többségi nemzetre hat fejlesztőén, a kisebbségekhez tartozó népek nem számíthatnak az á'te.m támogató hatalmi ára. Az állami hatalom híj- ián a kisebbségi népeket két erő tarthatja fenn: az erőteljes gazdasági alap és a kultúra ereje.

Az erdélyi magyarság gazdasági erejét az agrárreform és az iparvállalatok kötelező nneion-aVitása ugyancsak megosorbitották. Az egvettem feltartó erő tehát a magyar művelődés, a ló s-a»tó.

A vákozott viszonyok között a Romániához került részekben fokozott mértékben ment végbe az a folyamat, amely többéke vésbé a többi utódállamban is megtörtént. Az erdélyi lapok uj és nagy hivatást kaptak. Most ugyanazt a szerepet kell be- töltenick, amelyet azelőtt Budapest nagy napilapjai jelentettek a vidéken.

Ennek a hivatásuknak minden várakozáson felül megfeleltek. Az erdélyi magyar lapok színvonala napról-napra ugrásszerűen javult

Ezer anyagi és technikai nehézséggel küzdve fejlődtek ki a kis vidéki lapok komoly, jólszerkesztettt, lelkiismeretes politikát követő, friss hirszoflgálaitu sajtóorgánumokká.

A Romániához csatolt területek középpontja Kolozsvár lett. Nemcsak azért, mert az állam ide koncentrálta az uj területek legfőbb hivatalait, hanem azért is, mert Kolozsvár, volt évszázadok óta az erdélyi magyar szellemi élet centruma. Az 1918. év folyamán Erdély, egyik legrégibb lapja, a félévsizázadös E11 e n z é k, amelyet Bariba Milktós állapított és amely az ő idejében élte fénykorát, azóta pedig meglehetősen le- sülyedt, ismét uj erőre kiélt és az erdélyi magyar sajtó vezető orgánuma lett. Erdély másik legnagyobb és legelterjedtebb napilapja, a kolozsvári Keleti Újság az októberi forradalom után alakult meg eredetileg radikális árnyalattal. Az Ellenzék is a régi magyar szabadelvű politika hagyományait köveid. Emellett azonban inkább nemzeti irányú, mint a Keleti Újság. A harmadik kolozsvári magyar napilap, az Újság, ugyancsak három évtizedes múltra tekinthet vissza. Kolozsvárt jelenik meg az erdélyi zsidó cionisták magyar nyelvű nagy napilapja, az U j Kelet is.

Ahogyan valaha a pesti lapokat olvasták az egész országban, éppen úgy olvassák ma a kolozsvári lapokat Erdély szerte. Rajtuk kívül a Brassói Lapok örvendenek erős nemzeti irányzatúik miatt a legnagyobb elterjedtségnek különösen a SzékelyföMön. Annál is inkább, mert a székely fővárosban, Marosvásárhelyein, alig van számba vehető magyar hiidiapirás. Egy kisebb napilapja és néhány hetilapja a helyi események regisztrálására szorítkozik. Ugyanilyen lokális je% tegü lapok jelennek meg a székelység többi városaiban: Székely udvarhelyen, Csíkszeredán, Sapsitszenitgy örgy ön, Kezdi v ásá rhely e n és Gyergyószientimüklásoin is.

Temesvárott ugyancsak egy nagy ma gyár napilap van, a huszadik évfolyamú'önjáró Temesvári Hírlap. Emellett azonban egy kisebb biulevardiap és több heti folyóirat jelenik meg a Bánság vegyes- ajkú fővárosában. Németnyelvű napilapja kettő van: a Temesvárén Zeitung, amely a magyar és sváb kisebbségek őszinte együttműködésének szükségét hirdeti A Schwá- bi'sche Voükspresse már elhajlik ettől az iránytól és kevesebb együttérzést tanúsít a magyar kulüturtörek vések iránit.

Aradon négy napilap van. Az ötödik, a régi Arad és Vidéke, amely egyidőben a legjobb magyar vidéki napilap volt, éppen a múlt hónapban szűnt meg anyagi nehézségek miatt. Arad városának vezető lapja ma az A r ad á Hírlap- Jól szerit esztett, kifogástalan hirszolgáltatással rendelkező újság. Utána következik az Aradi Közlöny, amely szintén minden tekintetben méltó társa a többi vezető erdélyi magyar lapnak. Kisebb lapok az Aradi Újság és az Aradi Friss Újság.

Nagyvárad bírtapirása a Romániához váló átcsatolás első két évében sztagnált. Azóta a nagyváradi lapok is gyors sízte- vonafemelkedést mutatnak föl A Nagyvárad most, 52. évében, bármelyik más erdélyi magyar napilappal vetekszik. A ha- társzétek legolvasottabb lapja. A Nagyváradba olvadt bele a nemrég megszűnt Szabadság is. Másik két nagy újságja még a bihari fővárosnak a Nagyváradi Napló és a N a gy v á r a d i Estilap. Kisebb a Nagyváradi Friss Újság.

A határszél másik nagy centrumában, Szutanáron, a Szamos az egyetlen napilap. Ez is levetette vidéki jellegét, megbízható és eleven lap tett. Nagykároly és Má- ramarosisziiget lapjai is csak a helyi igények kielégítésére valók. A maroknyi Nagybányáik kát magyar újsága van. amelyek közül a Nagybányai Hírlap a 'legutóbbi Időkig naponként jelenít meg. Most ez is hetilap lett épp úgy, mint társa, a N a g y- b á n-y'a.

Erdély kisebb városaiban számos heitüap Iát napvilágot. Közülük ki keli emelnünk a Lúgoson megjelenő Krassószönényi Lapokat, amely lap magasabb síz in vonalat képzősei. Déva, Szászváros, Nagyenyed, T Zilah, Dés, Gyulafehérvár hetilapjai gyöngébbek. Jobb a Diesöiszentmártomban megjelenő Kisküküüiő.

. Az erdé'yi napilapok naponként nyolc, vasárnap tizenhat oldal terjedelemben jelennek meg, de a kolozsvári Keleti Újság hétköznap is tizenkétoldalas.

Az erdélyi magyar sajtó Budapesttel, Bukaresttel, Béccsiei rendes távirati összeköttetésben ál. Ezenkívül Kolozsvárt von egy távirati ügynökség, amely jó szolgálatokat tesz neki, A szerkesztőségek létszáma váltakozó, a legnagyobb lapoknak 12—16 tagból álló ujságirógárdájuk van. Ez az oka annak, hogy

Erdélyben úgyszólván alig van piacuk a

Becsben megjelenő emigráns magyar lapoknak.

A folyóiratok közül nagyon gyöngék a.z irodalmi folyóiratok. A nívós Napkelet, amely három éven keresztül jelent meg Kolozsvárt, megszűnt. Ma a P á s z t o r t üz az egyetlen irodalmi hetilap.

A szaksajtó eléggé fejlett, bár messze elmarad a napilapok mögött. Legjobbak miág a gazdaság hetilapok. Ezek közül akad olyan, amely magyar és román, ismét más, amelyik magyar és német nyelven jelenik meg. Vaunak ezenkívül mezőgazdasági, méhészeti és vadászszaklapok, több egyházi folyóirat stb.

Az erdélyi magyar sajtót az jellemzi, hogy pár (különbségek mondhatni egyáltalán nincsenek köztük. Világnézet szempontjából vannak konzervativebb és haladóbb lapok. Ez a körülmény sem vezet azonban súrlódásra közöttük, különösen azóta, amióta a két erdélyi magyar párt: a Magyar Nemzeti Párt és a Magyar Néppárt egyetlen Egységes Párttá olvadt ősszé.

Nem zárhatjuk le az erdélyi sajtóról szóló rövid ismertetésünket anélkül, hogy meg ne emlékezzünk az Erdélyi és Bánsági Kisebbségi Ujságirószervezetröl, amely Kolozsvár székhellyel az egész Romániához átcsatolt terület hivatásos magyar újságíróit, azonkívül a sváb, szász és zsidó újságírók legnagyobb részét is tagjai sorába egyesítette* A szervezet ki'vívta azt, hogy az erdélyi birlapirókmak elég jó fizetésük és kollektív szerződésük van. Fegyelmi szabályzatával pedig biztosította azt, hogy az erdélyi újságírók eikölcsi tekintetben hozzáférhetetlenek. Ez a szervezet a többi romániai ujságirószervezet között nagy tekintélynek örvend. A december eleiéin Bukarestben megtartott első rromámai általános sajtókon- gresszusou a magyar ujságir ószerv eze tnek a

Szombat, december 30.