Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)
1922-12-24 / 149. szám
Vasárnap, december 24.- - ^-**«*v 'ftMKt.JnHiW - ■ ■ ■.."•■^TAv^irax __ f. ,> ,r.- aSBPMBMBBBBBMBKHBMPBMWM——— 1B MI MII SIS Kettesben. Pielnöke szárnvu angyalkák fönt a magas égben díszítették kis gyermekek vá'rva- várt karácsonyfácskáit. A fc hők szemeit elfutotta az öröm könnye, de míg a cseppek földre értek, fehér habos péíyhekké gémbe- redtek. Az ablaknál álltam és a szálló fagyott . V 1 Láthatatlan vándorutján milyen csodálatos vonalakat rajzol a levegőbe egy ilyen elfáradt hópehely! És egyszerre rám nehezedett az árva egyedüllét mélységes szomorúsága, amely a á az elhag. atottság fájó könnyeit, mert nincsen szomorúbb a világon, mint a szomorú karácsony előestéje. A ház előtt élénk csengőszóval megásott egy szánEgyenruhás férfi kipattan a bundából és kopogtatás nélkül beront a szobába. Nini, a Balázs bátyánk kadétfia! — Apa otthon van-e? — ez az első szava. — Hozott Isten, öcsém! — köszöntőm a sor bankó legényt. — Az Öreg már két napja a havasokon hajtja a feketecsuhás reme leket! — A kopólkat mind elvitte? — Mind bizony, egy sem maradt el a mulatságból! Hogy megnyúlt, elszontyolodott a vitéz ur arca! — Mi a csodáinak kell neked kopó? — firtattam tovább. — Hetek óba egyedüli álmom: ha haza jövök, a falkával bejárom a határt. Egy kis igazi szabadság után sóvárogtam és most... — És most menj szépen haza! — biztattam a fi.ut , csókolj a mamádnak kezet, ne mondd, hogy éhes vagy, mert úgysem tudod a sok jó falatot megenni, amit beléd tömni fog. A maradékot csúsztasd a zsebedbe es kérd meg szépen, mig a foszlós kalácsot megsüti, engedjen ki egy kis sétára, de az öreged botosa ott legyen ám a lábadon, mert csak úgy járhatjuk be kettesben, kopó nélkül, a határt. Két óra miulva nálam jelentkezel, addig a puskákat, töltényeket előteremtem! Hej, hogy felvidult egyszerre a szomorú fegény, örömében akkorát ugrott, mint a szilajkedvü bakkecsk e! Nem telt bele egy óra, a vitéz apjának ruhájában utrakészen már jelentkezett. Igaz, két legény is elfért volna az öreg bekecsében, de a bunda mégis csak télen bunda, ha bő is! Utunk kikanyarodott a kökény bokrokkal övezett, mesgyés hegyoldalba. Az urfit itt eligazítottam: — A harmadik mesgyét csöndesen vé- grgméred, ne szeleburdiskodj a lövéssel, ha alulról kiugrasztom a hosszufiilest! A mezőkről egy nyomtatott T alakú nyom vezetett a bokorsövény felé. Aki ezt a furcsa vonalat a hóba rajzolta, furfangos legény volt! A nyom egy helyt megszakad, ugyanazon a csapáson visszafut, oldalt kiugrik, egy darabig előre halad, megint fordul, eltér, előrefut, visszajön, újból elkanyarodik. A vadász szemét gyönyörködteti a sok cselvetés és az öszevisszaságb&n az utolsó elugrás helyét keresi. Lám, ott van az a sürü bokrok előtt! Sok cseivetés után megtaláltam a kiugróját, egyenesen a hosszú bokorsorozatba vezetett. Az urfit, kit még akkor is rázott a vadászláz izgalma, e'igazitottam: — Kerülj a kökénysövény végére, ott nyugodtan állj meg és ne kapkodj a lövéssel! Miként terveztem, ügy történt. A nyúl a bokorsorozat hosszában végigfutott és egyenesen belerohant a puska- csőbe. Hogy megriasztotta szegényt a kettős durranás! Úgy rohant ungon-berken keresztül, hogy nyomában porzott a hó. És eltoltuk a harmadikat és negyediket is! Mivelhogy minden hibázásra kell a megfelelő kifogás, ezúttal a bő bekecsnek . kellett vég‘ghaPg.r‘ma a sok szemrehányást- Ha a bekecs igy. ha a bekecs úgy, akkor!.. A fiú maga sem sejtette, hogy mi yen :ó szolgalatot teljesített a bekecs. Ha azt a négy nyúlt meg'övi. az öreg nyálastul kizavart volna bennünket, mivel a tömeggyilkolásnak vad ellensége volt. Már pcd'g a mi zord vidékünk gyönge állománya mellett négy darab már töm egs záróba ment. A másik hegyclda' katlanán keresztül vezetett az utunk. S ml"- a vitéz ur katonai csodabogarakat tála't fel, szemem önkéntelenül végig kutatta a partot. Sürü cserregés, berregés hangja egy pontra terehe figyelmemet. Ott, a havas borók?bokor mellett, három zsivány csörgött, éles kupcsőrük szakadatlanul a cserje törvébe sújtott. Ha 'k sz'vn! megsütöttem a kadétot: — Hogy azt a négv nyu’at nem lőtte 1 meg. annak az apád örülni fog. De látod amotten a borókabokrot, ott a három szarka hóhéri munkát végez most. Vesd le a bekecsedet és húzd fel az én kabátomat, kerii'd meg a hajtást, az a kis fenyücske ott a parton legyen a takaród. Mint a hiuz, olyan cserdesen lopakodj előre. Ha a jócskát eléred, nyugodtan cé'ozd meg a középső haramiát, annak- az öreged maid szívből örülni fog. Ha ügyesen csmálpd, akkor elismerem, hogy jó katona válik belőled. Utravalónak itt a megfelelő töltény! A fiú elindult. óvatosan, leúszva, mintha csak raj- vona'ban lett volna, előre nyomult!' A boróka törvében egyre szólt a berregés. A zsiványok hol ös.z-stömörültek, hol meg szá trebben tok. A kadét elérte a fenyőeskét. Hangos cserregés ujabbi roham riadójaként berregett. A bokor tövében összebújtak és sűrűn mérték csapásaikat láthatatlan áldozatukra. Bumm!... dördült el a fenyöcske mögött a lövés! Két szarka a havon elvágódoít, a harmadik függőlegesen a levegőbe lendü’t. Egyenesen egyre följebb és följebb emelkedett, torony-magasságban egyszerre összecsapta a szárnyait és mént a kő, lezuhant a földre. Fejlövésnél: gyakori eset! A kadét a borókához rohant zsákmányáért. E pillanatban a bokorból kigurult egy nyúl. Vánszorogva a hegyoldalon lebaktatott, a hajtásban a hóra csücsült, fejét nagy betegen lelógatta, aztán oldalt billent, ugrójával egyszer-kéíszer még fölrúgta a havat, vége volt! Vitézünk, aki a:z utolsó je’enetet nem látta, ragyogó arccal hozta a zsákmányt. Örömében majd kiugrott a bőréből! Ezt jól csináltad — tetőzöm be a diadalt —, elismerem, hogy jó katona válik belőled! Most azonban fuss a hajtásba és hozd el onnan a nyu!at! — Miféle nyulat — kérdi csodálkozva. — Amelyik amott a havon fekszik! A fiú elrohant és táncolva, nevetve, ugrándozva hozta a hosszufiilest. Az öröm hangos szóval kitört belőle: — Egy lövésre három szarka meg egy nyúl! — Szép a három szarka is — csitítottám —, mert a nyu! csak áldozat. A bestiáit nemcsak a szemét vájták ki, hanem a tarkóján is akkora a seb, hogy a kisujjad is elfér benne. Azonban a sikerült Ítélkezésedre büszke lehetsz! A korai a'kony a távoli hegyeken már jelezte közeledtét: a homály szürkeségbe burkolta az ormokat, gerinceket. Széles jókedvben értünk haza- V ’- -.. :■/; —r-nu tatár otthon dobogott. Három napig űzte, hajtotta a havasok legendás agyarasáí s mégs-em tudott ve’e leszámolni, mert a fenelegény kopói akkor tépték, támadták lég vadabbal, mikor lövésre emelte drótcsövüjét. Mikor azonban a zsákmányt meglátta és rz egyszerű történetet meghallotta, arca föl-' vidult és szeretettel megöle'te a fiát: — Jó! van, baka! A szobában már vár a Jézuska! N—d. !€ II .1# A % ü ü #.&© A mi l£«Er4scse>n«p3iik. Irta: Schmídt Imre. Kép a régi Ruszinszkóbó!. Réges-régen volt. Akkor még gondtalan gyerekéveimet éltem és atyámmal együtt időztünk az óhitüek karácsonyi ünnepén Mára maros havasai között. A szentestét egy kis rusznyák faluban töltöttük el. Szegény, de jóravaló nép volt ez, csupa favágó vagy birkapásztor, akik, távol a világtól, megőrizték őseik szokásait. Atyám barátja, egy öreg rusznyák pópa, elvezetett minket egy-két parasztházoa, hogy saját szemünkkel nézzük a szenteste ünneplését. Csaknem minden házban, a legszegényebb kunyhóban is. az asztalfőn egy üres hely volt és az itt elhelyezett tányérra tette ki a háziasszony a legizletese’ob falatokat. Még az oly nagyrabecsült pópájuknak sem engedték meg. hogy az asztalfőn levő üres helyet elfoglalja. Ez a „Vendég1* helye volt, ki minden évben egyszer, a szentesién szellemében megjelenik minden jóravaló rusznyák házban. A Vendég tányérára mindenütt jutott egy kis kalács és birkahús, poharába pedig mézespálinka ... A mai Ruszinszkó. Nem különös iróniája a sorsnak, hogy olt már harmadik éve éhínséggel küzd ez a jóravaló nép? A cseh-szlovák köztársaságban, ahol még két-három év előtt is fennen hangoztatták, hogy Európa leggazdagabb és legboldogabb országa. Vannak jó termőföldjei fejlett ipara és az iparhoz szükséges minden nyersanyaga. S ma, három év után kenyere nincs, nemcsak e szerencsétlen rusznyák népnek, hanem e gazdag és boldog ország más jóravaló munkásnépének sem. Nem tudom, megőrizték-e még a kis rusznyák faluban e régi szokást, megíeritik-e még az asztalfőt a Vendég részére, de azt tudom, hogv kalács most nem jön a tányérára, legföljebb a vendéglátóknak keserű könnyei... Hol vannak azok az államférfiak, akik még nemrég fennen hangoztatták e mi gazdagságunkat és boldogságunkat? Hol vannak azok az elbizakodott vezetők, akik e nagyhangú kijelentéseket uton-utfélen terjesztették? Hol vannak a köztársaság boldog és megelégedett polgárai, akik mind hitelt adtak ennek és rózsás színben látták a jövőt? Elnémult mindannyi. Nem hangos már az erdő a rusznyákok fejszecsapásaitól. A levágott fa ott rothad nagy tömegekben, pedig hány embert tenne boldoggá, ha füzénél legalább a szentestén megmelegithetné megdermedt tagjait! Nélkülözés és gond ütötte föl fe’ét mindenütt, keserűvé válik miatta nemcsak a hegyvidék, hanem Szlovenszkó Kánaánjának, j a Mátyusföld lakóinak ünnepe is. Ilyen „Európa leggazdagabb és legboldogabb államának" karácsonyi ünnepe. VaJuíapo’Likánk — gazdasági öngyilkosság. Beteg minálunk az egész gazdasági élet, csak valutánk törtet rohamosan fölfelé. Feje tetejére állítva minden gazdasági teóriát, egész gazdasági politikánk a valuta körül forog, hogy annak árfolyamát a külföldön emeljék. Ha ezt egy importállam akarná megvalósítani, még érthető volna. De egy exportállamban, ahol az államférfiak kijelentései szerint minden szükséges rendelkezésünkre áll, ez nem gazdasági politika, hanem gazdasági öngyilkosság. Köztársaságunknak csak egv nélkülözhetetlen importcikke van és ez a gabona, melyből békeidőben három m.iH'ó métermázsát hoztunk be. Ez tette szükségessé valutánk feljavítását? Igaz, hogv koronánk felhajtásával lehetővé vált e szükségletünket befedezni és a gabona árát egvik évről a másikra csaknem a negyedére lenyomni De mi lett ennek a következménye? A szociális mozgalmak által amúgy is megnyomorított mezőgazdaságunkat sodortuk srlvos válságba. Állítólag a legfőbb élelmicikk, a kenyér árát akarták ezzel leszorítani hogv ezáltal olcsóbbá tehessék itthon is az ipari termelést és igy arányba iőiiön koronánk külföldi árfolyama annak belföldi vásárlóerejével. Azonban nem számoltak két körülménnyel. Azzal t. i„ hogv a mi külföldi kenyérlisztszükségletünk jelentékenyen megcsappant és azzal, hogy amire ez a mesterséges árleszoritás hatással lesz a termelésre, addig összedül egész ipari termelésünk. A köztársaság pénzügyi politikája. Akkor, amidőn a nyugati államok nem oirják tartani valutájukat és ha lassúbb tempóban is, követik elértéktelenedésében az osztrák koronát és német márkát, nem kell boszorkányos tudomány annak megítéléséhez, hogy ugyanakkor a mi valután,; rMiamo fölfelétörtetése csak súlyos áldozatok árán, egész gazdasági életünk kockáztatásával vol. lehetséges. A kormány hibás pénzügyi politikája az oka az általános gazdasági válság nak, mely polgárokat kei esetüktől fosztott meg és a megmaradt csekély életene.giát túlzott adóterhekkel vonja el, rnélkül, hogy zz állam háztartását egyensúlyba tudná hozn.. A három-négy év előtt beözönlött amerikai és idegen töke eszkompiálja a valutáris profitot és ijesztő mérvben vonul vissza. Uj tőkéket nem tudunk szerezni, mert a valutáris kockázat a külföldet tartózkodásra kényszeríti, eltekintve attól, hogy Európa h.elyzs'e is mindinkább megnehezíti a külföldi hitelszerzés lehetőségét. Ki fogja ily körülmények között az állami háztartás fokozódó glnyeihez a fedezetet előteremteni és a hiányt előlegezni? Az adóterhek már rég elérték a ter,er- viselőképesség maximumát és ma már ott állunk, hogy úgy a vagyondézsma, mint a kereseti adók egy jelentékeny hányada behajthatatlan marad. Hogy az állam szükségletei belső kölcsönökkel fedeztessenek ezt lehetetlenné tette a szerencsétlen pénzügyi politika akkor, amidőn a badikölcsön kérdésének megoldásával kapcsolatban az exisz- tenciák ezreit megsemmisítette, vagyonuktól megfosztotta és a polgárság százezreiben megingatta az állam hitelébe vetett bizalmat. A háborúban iezüllöttünk. kihalt bennünk minden takarékosság. Az emberiség megszokta máról-holnapra élni és munkájánál a legminimálisabb erőt kifejteni. Ily körülmények között nincs megtakarítás, nincs vagyongyűjtés, nem keletkeznek fö!ös!egek. melyek összegyűlve a pénzintézetek retor- táin az állampénztárakba befolyhassanak. Teljes lehetetlenség a közönség körében áll"m- kölcscnt elhelyezni. A pénzntézetek nemcsak. hngy erejükön fölül vannak a korábbi kölcsönökkel túlterhel ve. nemcsak a takarékosság hiányában nem tudnak uj tőkéket előteremteni. hanem az általános gazdasági válság minden pénzüket elvonja és a folytonosan szaporodó fizetésképtelenségek már is kikezdték egy részüket. Nem a szeredet ünnepe ez a karácsony. Nem a szeretet és öröm ünnepe ez a karácsony, mely nagypéntek minden keserűségét zúdította reánk! Ki mer tehát arra gondolni, hogy a Messiás születését ünnepelje? Kinek van reménye, hogy megmenekülünk az örök kárhozattól, melytől Krisztus megszabadította az ószövetség népeit azzal, hogy megtanította őket a szeretetre. türelemre és alázatosságra. Bármit hirdetnek a tudósok, csak e három erényen épülhet föl a világ. Csak e három etony teheti lehetővé boldogulásunkat. Joggal kételkedhetünk tehát, vájjon eljön-e a Messiás, aki fölvilágosítja az elméket és az utolsó órában helves útra tereli vezetőinket, akik gazdasági életünket hivatva vannak irányítani? Mit kell tenni a jövőben? Nem tudom, de én rendületlenül frszek a Messiásban, hogy e megpróbáltatás ideje elmúlik és a józan megfontolás kerekedik fölül. amely megadja a lehetőséget arra, hogy mindnyájan boldogulhassunk. Hiszem, mert különben minden összedül és elpusztul. Egy kérdésen múlik csak az egész, hogy abhan az arányban javítsuk külföldön a valutánk árfolyamát, amilv arányban tudiuk annak belső vásárlóerejét is fokozni Ennek karöltve kell menni. igaz. hogv akkor nem érhetünk el Zürichben oly szédítő eredménye et, de nem is kell megélnünk itthon ilv meg I I I
