Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)

1922-12-24 / 149. szám

ÍVt •iJUUBMMM Vasárnap, december 24. MörEcértSés. Prága, december 23. Rohamosan közeledik Petőfi Sándor szü­letésének százéves évfordulója, amely min­denütt, ahol csak véreink élnek, ünnepe lesz a magyar kultúra emlőin fölnőtt embereknek. A legnagyobb magyar lírikus emlékét a szlovenszkói és ruszinszkói magyarsággal együtt a Prágai Magyar Hírlap is meg fogja ünnepelni. Újévi számunkat az ő nagy emlé­kének fogjuk szentelni. Benne fogjuk leróni a hálát, amellyel neki, a negyvennyolcas megújhodás prófétájának tartozunk. Ma­roknyi magyarságunk számára ő sokkal, de sokkal többet jelent mint Heine a németek­nek, Béranger a franciáknak és Burns az angoloknak. Alig van költő a világon, akinek költé-1 szete oly bővizű forrásból táplálkoznék, mint az Övé. A dal. a rapszódia, a románc, a ballada, az elbeszélő költemény területén egyaránt örökkévalót tudott alkotni. Hangu­latainak és érzéseinek skálája olyan széles, hogy abban mindenki megtalálja azt, ami az ő hangulataival és érzéseivel összevág. Ki­nek ez, kinek az a költeménye tetszik a leg­jobban, de bizonyos, hogy mindenkire, aki Petőfit alaposan ismeri, valamely költe­ménye olyan nagy hatással volt, amely vé­gigkíséri egész életén. Érdekes volna megtudni, hogy a nagy költő melyik verse tetszik legjobban tiszte­lői átlagizlésének. Érdekes volna megtudni azt is, hogy a legkedvesebbnek tartott költe­ményben az olvasót mi ragadta meg a leg­jobban. E két kérdésre adott válaszoknak kulturhistóriai jelentősége van. A Prágai Magyar Hírlap szerkesztősége ezért fordul olvasóihoz és körkérdéssel azt kérdezi tőlük: Petőfi Sándornak melyik költeményét szereti a legjobban és miért? Kérjük előfizetőinket és olvasóinkat, hogy válaszukat a lap szerkesztőségének cimére (Prága I., Stépánská 40) legkésőbb JANUÁR 1S-I 0 bekü'djék. A legjobb válaszokat Jutalmaz* zuk. Öt páfyadljat tűzünk ki. Az első d'j: Petőfi Sándor összes költeményei diszkő- tésben. A második—ötödik díj: Petőfi Sán­dor összes költeménye! vészonköíésben. A legsikerültebb öt választ lapunk január 22-iki számában közzéíesszük. Pályázat! föltétel: A válasz legföljebb tíz nyomtatott sornyi lehet A Prágai Magyar Hírlap szerkesztősége. A fáira karácsonya. ótátraíüred, 1922. december 22. (Saját tudósítónk jelentése.) Puha hó fe­di a Tátrabércek karcsú sziulavállaií, a hegység aiján álló százados fenyöerdöket és a Poprád síkjának elsárgult mezőit. A tél halotti lepedője ezidén nemcsak a termé­szetre borult rá, de a máskor oly lüktető tátrai életnek is vége. A háború és a rákö­vetkező „béke“-eszíendőnek nem marad­hattak káros hatás nélkül a tátrai fürdővál­lalatokra, melyek béke ideién is csak rövid j nyolc hetes nyári és ugyanilyen hosszú téli j idényre számíthattak és igy nem nyújtottak valami busás jövedelmeket. A forradalmakat követő esztendőkben a csehek nagy számban keresték fel a Tátrát, azt gondolván, hogy megfelelő vállalkozási kedvvel és tökével ki lehet aknázni a ma­gyarok által szerintük nem eléggé méltá­nyolt fürdőkben és menedékházakban rejlő kincseket. 1922 nyarán azonban a cseh tömeglátogatók kimaradtak, az állami fürdők és a cseh magánosok kezén levő szállodák és menedékházak sem hozták meg a kívánt hasznot. Látszólag a kijózanodás egy tüneté­vel állottunk szemben, a csehek be! itták, hogy nem minden fenékig tejfel. Talán meg nekik kár volt helyenként erőszakkal is ki­túrni a régi bérlőket. A magánkézen levő telepek természetesen valamivel nagyobb látogatottságnak örvendhettek, mivel a magyar vendegek a korona zuhanása ellenére is egy ideig fönt időztek. A németek és szlovákok, valamint Szlovenszkó magyarjai pedig hívek maradiak a Tátrához. A nyár már előre éreztette, hogy j koronánk szédületes pályafutása Zürichben megfullasztja a tátrai telepeket. Most itt ! állunk a téli idény kezdetén s ig n szó cm dolgokról kell bcszámoln :aik. Csorba tó és Tátralomnícz teljesen üresek, Felső-Magi szintén csöndes. Tátraszéplak állandó üzem­ben van, de alig van hatvan vendég, üjtátrafüred személyzetét kénytelen volt csökkenteni, mert részben fölöslegessé vált. ótátrafüred ismét meg fog nyilni. December közepén téli idényt kezd s terv szerint rendbe fogja hozatni a tarajkai bobpályát is. Alsó- tátrafiired három esztendő óta állami gyer­meküdülőtelep s igy a nagyközönség szem­pontjából érdeklődésre nem tarthat számot. Barlangligetet megvette az országos beteg- segélyző pénztár. Madárházát ped'g — amint hírlik — a katonai kincstár akarja megvenni, hogy ott katonai üdülőtelepet létesítsen. A Késmárki Itatón, mely nyáron át meglehetősen látogatott volt, szintén nincsen vendég. Idegenforgalmunk megszűntével sajnos nemcsak a telepek tulajdonosai szenvednek érzékeny károkat, de a Poprád völgyének lakossága válik nagy részben kenyértelenné. Egyes községek lakói abból éltek, hogy a fürdőket nyerstermékeikkel ellátták, avagy alkalmazást találtak a szállodákban és egyéb tátrai üzemekben. A Kárpátegyesület által rendezendő tátrai siversenyek minden bizonnyal élénk­séget fognak hozni, de ez előreláthatólag csak napokig fog tartani Ezt az általános pangást természetesen a Tátrai helyiérdekű villamos vasút is érzi. A vállalat uj tulajdonosa a Legióbank és a Stavebna banka által megbízott igazgató-' ág uj emberekre bizta a vállalat vezetését cs személyzetének „csökkenté éhez4' f g ózza. Természetesen ez az akció azonos a régi kipróbált munkaerőknek újakkal való pótlásával. A vállalat pragmatikájának ciőirá- ai ellenére négy hetes felmondási idővel számos régi tisztviselőnek kitették a szűrét. Ezek az elsőfokú iparhatóság utján keresnek jogorvoslatot. A Tátra amúgy is erősen megcsappant degenforgalniának a javorinai kérdés ked­vezőtlen elintézése adhatja meg a kegyelem­döfést: ha a határ a jövőben a Tátra fögerin- cén húzódna (8—10 km-re a fürdötelepektől), a katonai intézkedések szigora lehetetlenné tenné a fürdőtelepek további fennállását. Hány ember jutna ezzel koldusbotra? Igen kedvezőtlen auspiciuwiok között indul rneg tehát a téli idény. A külföldi vendégek ma nem jöhetnek hozzánk, a bel­földiek pedig valamennyien a gazdasági válság alatt nyögnek — és még nem érzik a krizis Rasin által megjósolt enyhülését. Pénz nélkül pedig senki sem vállalkoz­hat arra, hogy heteket töltsön télisportolás kedvéért a Tátrában, hiszen a gyógyulást kereső betegek is más — olcsóbb valutájú — államok szanatóriumait kénytelenk láto­gatni. I HOTEL CENTRALj 1 Prága II., Hyhernská n. 10. szám | | o ♦ a Masaryü. p&lyandvarrai szemben. — A nagy % ♦ teremben minden este 8 órakor na^y nemzetközi J i j BB^&SBBBi3Sa9'3^BBRB£8£flSSBgB8aa8SaBgEBaBBBBBBBBB3BEEBSSSES&EBEBSa£ IROMIOn ÉS MŰVÉSZEI Az irodalom mai életproblémái. írta: Fábry Zoltán. Felolvasta a kassai kér. szoc. párt irodalmi estélyén 1922 okt hó 29-én. Szomorúsággal és hittel köszöntőm Önöket! A viszontlátást. A messzi Iidércnyomá- sos évek emlékeit, az ismerős-ismeretlen ar­cokat, a járdaszélről utolsó mosolyt hintő lányokat, aikik nekem ás integettek: a csók- talian szájú tizennyolcé vesek virágos nóiás haláiemenetiének. Nézem a viszontlátást: a fekete ruhákat, az egy sorban menetdők megmaradt ismerős néma arcát és idézem azokat, akik már nincsenek itt velünk. És amiskor ma itt vagyok évek után — a vi­szontlátás percében nem mondhatom többé: én vagyok itt Ma ezer és ezer ifjú év ha­lála, száz és száz fekete ruha meglopott éle­te és öregsége ül le itt velem az asztalhoz és haliagatja az emléket: a messzi éjszakák végtelen dübörgő von átvonulását a — sem­mibe ... Ma azok nevében beszélek, akik velem együtt indultak erre az útra, nézem az ő arcukat és keresem a Ka in-bélyeget: a gyilkosok jegyét, mert tudom az álmukat: a sápadt efitorzuít fej, a megölt testvér szo­morú, megtört vádoló szemét. Ismerőm této­vázó lépteiket, riadt szemükért: a vak sötét­séget, a semmit. Velük együtt tudom a fá­radságot: a halál szépséges, csalogatás misztériumát: elmenni, elmúlni, pihenni . . . Sírtam én is sírásukkal é* egv é’smka belő­lem is feltört a sikoly: élet. élni alkarok. És egy reggel elindult az uj csapat: a gyilkosok menete! Felismert ifjúságuk, erejük megin­dult az élet felé: pé.dának, bünbánatnak, kő- telofs'gneik. A Kaln-bélyeges homlokot a fal­nak feszítették, hogy a tisztaság, a megvál­tás a’á.ndékát érezzék, a büntetlenséget, a kettőzött erőt és akaratot: a gyilkos átvette annak a másiknek is az erejét, mimká'át és kötelességét, aki ott maradt egv sáros lö­vés zárok fenekén. És ma: a munka és ima ritmusát dobják, vetik soraikból mindenki­nek, aki megállt, akit ! ebi mtv óztak aki nem ’nőa többé az utat. Imával és munkával ki­áltják az elevenen sétáló hullákra: a mai em­berekre a megmentő szót, a megmentő aka- "atot. az e'felejtett, megrabolt és most rrez- t©'-n igaz0ágra veikozteteP embert, a véres gyilkosságiból nyers fenséggel kiásott gyé- mántott, Isten müvét: a szivet, a lelket. A halál után ma az életről akarok be­szélni. Halál, gyász, bilincs, éhség, sirás, min­denek dacára az ő nevükben az életet kiál­tom, a madáchi szent szót, az örök Ádámot: n . . . ember: Küzdj és bízva bízzál44. A szomorúság után, ma hittel köszöntőm Önöket! Az emberiség elért életének legtragiku­sabb pontjához, a végtelen sommihez, a iná­hoz:-az űrhöz. A nap mélység előd az állati ösztön riadt féléimével tántorodik vissza. Egyet tud: el mindentől, ami ide vezet. Elért a szenvedés utolsó pandához, amikoi tehetetlenül vergődik a földön, amikor a nap csöndben csak a szív kongásit hallja: az egyedüli hangot, a néma sikolyt a megvál­tás felé. Többé neon állat. Ott áll egyedül, a mlndtempusatulás zűrzavarában és vad öröm­mel tépi körmével, simogatja a létezés da­cos hangos örömét: magát magáiban az em­bert, magában a születést, Istent, a felisme­rést: vagyok, leszek, akarok! Az emberben élő isteni lehelet örök ér* tőkét az élet végeden folyamába — ható. példa és mentő életre — az irodalom és művészet ágyazza. A művészet a létezés ki­nyilatkoztatása. A létezés istenségének alap- termő magja és legmagasabb formája. Ab­ban a pillanatban, amikor az ember a hn’á! után élni akar, a létezés legmagasabb formája aggódó sietséggel kapja fel magához ezt uz életet és a szentséget mutató pap áhítatával hordozza körül a négy világtájban a megvál­tást: az embert. Az irodalomnak egyetlen problémája: a megtalált isteni érték megtartása- Feladata ma az — élet, az ür felé indulók megmenté­se. A léleik húrjait a borzalom rémei megla­zították. a kínok emberi lehetetlensége az elmúlás nemtörődömségét eredményezték. Az egyetlen mozdulat: az érzések mámorra hajszolása, a halál tánc duhaj utolsó öröme. >öté ség mindenütt: Csuk Ady két kurucának beszélgetése mordul fel: „Komáin, eltévedtünk. Nagy ez a sötétség, Felgyújtottuk a világot S nőm látunk egy lépést.” A dubai halotti lárma egyre zug, amikor távoli gyerek síit ás a születés első percét si- koK'ja ... A gyilkosok életmentő, mások bűneiért vezeklő csapata elindult ... Az emberiség legtragikusabb generációja kórus­ban zengi imáját: „És ha százszor te ver átok S szivem vad könnye, buja tenger Enyém ez ország, visszatértem •1 írok uralkodni rajt! Megtért királya, én: az Ember'* (Merényi: Az araityharsona.) A 19. század a szellem szépfényü nagy fellángolásával kezdődik: a romantika szaba’ dón, fenlartás nélkül adta át magát a lélek­nek. Minden felett az eszme uralkodik, az eszmét azonban sokszor semmiféle szálaik nem kötik a való élethez és ép ezért a hatás elmarad, csak a való élet reakciója jelentke­zik egyre erősebb folytonossággal, úgy hogy a 19. század egész története összefog­lalható egy mondatban: Küzdelem a roman- ficizmus szelleme ellen. A kezdet ünnepnapi lángolását a hajszolt hétköznapok szürke piszkos gyárfüstje egyre jobban kormozza, mig eltűnik a vasárnap és csak az él-ct ro­hanó, néma önző tempója zakatol. A natu­ralizmus a dolgok, a körülmények elsőségét hangsúlyozza az emberi akarattal szemben. Az anyag prioritásának elismerése egyet je­lent az akarat feladásával, az atheizmussal, az anarchiával. A század nekiindul az idő végtelenségén dk és a kezdet egy átok, me­lyet Julián Soréi Stendhai regé nyh őse mond halálos ágyán: „Kortársajim befolyásának csak a bűnt és rontást köszönhetem. Három lépéssel a halál kapuja előtt utolsó monoló­gom Is csaík képsmitntés. Fuj 19. század4*. Az eredmény, a végpont? Az irány talon, habo­zó, végül teljesen mechanizált századnak nincs többé semmiféle központi ereje és az ember saját gépeinek kérőkéi közé került. Minden széfcforgácsolódoti, tudományosan igazolt atomokra bomlott. Minden a mikrosz­kóp alá került, minden kis dolog színes és óriást! képre bomlott, csak a nagy dolgok ma­radtak el: az összefüggés, az eredet, a jövő, isten és az ember. Kinek lelke van: valami, amit nem lehet retortákba fogni, tehát vala­mi, ami nem létezik. Csak az anyag csillogó emeltyűi, vészsipjai, csak az állam és kato­nai szervezett pragrafwsai léteztek. Egysé­ges fojitóíkörü atmoszféra alatt szaladgálnak az emberek és eltemetkeznek az életszokás léleknélktiJi tradícióiba. Az önzés típusa: a polgár kezet fog az önzés filozófiájával: a materializmussal, a dolgok értékelésének alapja a hasznossági szempont. Az egoiszti­kos elszigetelődés és ömmegelégedés meg­vásárolt békéje tagadja az emberi élet ér­telmét és értékét, az értelem érték és létek­ké re sok vulkanikus kitörésért, az eszméit démonát szervezeteivel, aktákkal és számok­kal szabályozza és edfojtja. Az ember sötét- íren, eldugva, elfeledve szenvedett valahol ismére tiemM, lehetetlenül. Nietscbe Zara- t húst rája hiába keresi, nem találja, elölte, nyílt szrneu csak az anyagiság és mindentu­dás típusa: a polgár maszkírozta magát: „50 tintafolttal bemázolva 50 tükör közt ül, me­lyek kendőzött arcának hizelegnek44. Az iro­dalom és művészet a szubjektív élmények keskeny szigetein húzódik meg. a szétforgá­csol ódott világ ki képeit, perceit, impresz- szióit adja, mindennek nekiütközik, mindent felőröl, megemészt, minden téma lesz, anyag, és az élet problémákká zsugorodik. Az idő szellemében nincsen semmi, ami az alkotás kristályává robbanhatna. A valóság kény­szerébe lökött ember Messiásként üdvözli a kereten túl a jövő kapujába üldögélő Tol­sztojt s Doisztojewskrt: náluk keresi az eltűnt krisztusi szeretet megváltó szavait. Az álta­lános széíforgúasolódás idejében az érme! viaskodó Strindberg egyéni tragédiája a kö­zösség víziójának magasságát éri el. És meg- szó al a jövő vészsirálya, a nihilizmus bekö­vetkezésének prófétája: Nietzsche ... Az ember kiáltani próbál, száját betapasz'ják, sikolyát elfojtják, vagy elneveztük. A m gkim­POZSONYI IPARBANK I Alapítást év UHU Tőzsdei megbízások, valuta es deviza Távbeszélő 21. 113 és 630 | mmh kőBUvecskére és tokjőszám- üzletek, külföldi kiűzetések a lég- Zálogkőicsönintézel Salcdtposif 1 sár a élőn nős kamatláb mellett kuiáusa&b teltételek Mellett BanRcdranzaRccldfclc ........... ..................ni i mimi in nwioin*MiwiiwiHiiifMiMi—miiiiimiiMinnMiiiiiiMff—iiiiiiiiMwi<nuiiM'nEn'íiniin'BiiTWBiiWiriin'^,J'’u**al*,**MHil,r^'**"' -,~>

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents