Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)

1922-12-22 / 147. szám

4 Péntek, december 22. 1 ffiilpar wáliíia. Irta: lü. Koczor Gyula. az Országos Magyar Kisgazda-, Földmives- és Kisiparos-párt komáromi körzetének ügyvezető elnöke. Napjainkban, mikor a gazdasági élet min­den ága a háború és az azt követő szociális átalakulások és területi változások okozta nehézségekkel és az ebből kifejlődött, immár két éve tartó s ez évben már végsőkig ki­élesedett válságokkal küzd, az általános ba­jok közepette sem a társadalom, sem a kor­mány nem veszi észre vagy nem tulajdonit megérdemelt fontosságot ia kisipar tűrhetet­lenné vált helyzetének. A kisipar válsága nem újabb keletű és nem szorítkozik kizáróan egyes államokra, hanem az egész világon általános jelenségnek mondható, mégis határozottan megállapitlnat- juk, hogy a köztársaság megalakulása folytán meg­változott területi és gazdasági viszonyok következtében az itt élő és különösen a szlovenszkói, de ezek között is még foko­zottabb mértékben a magyar kisiparosság hanyatlása rohamlépésekben halad előre. A kisipar hanyatlása még a gyáripar ki­fejlődése előtt kezdetét vette. Okai a gazda­sági és fogyasztási viszonyok megváltozása, a városok kiváltságainak megszűnése, a céh­rendszer elfajulása voltak. A lakosság na- gyobbmérvü szaporodásával és a kultúra fej­lődésével a szokások is megváltoztak, egyes iparok idejüket múlták, az eddig csak szűk körben fogyasztott iparcikkek mind nagyobb rétegeknek lettek szükségletévé, ami a ter­melés fokozását, a raktárra való termelést tette szükségessé, mely ismét a kereskedések elszaporodását eredményezte. A céhek elzár- kózoítsága, mely az abba való bejutást min­dig nehezebbé tette, kitűzött célja helyett — mely az iparosok elszaporodásának megaka­dályozása volt —, épp az ellenkező ered­ményt érte el: a céhen kivüli iparosok száma óriási arányokat öltött, kik azután a falvak­ban kerestek elhelyezkedést, miáltal nemcsak az eddig kizáróan városi iparosság piaca szűkült meg, de a szervezettség ereje — már csak szétszórtságánál fogva is — nagyon meggyöngült. A technika fejlődésével kiala­kult a gyáripari termelés, mely a közlekedés könnyűsége folytán korlátlan hatalom s ezzel a kisipar mai romlásának okozója lett. Az államhatárok megváltozásával a kis­ipar amúgy is nehéz helyzete elviselhetet­lenné lett. A volt monarchia gyáriparának 80%-a a köztársaságnak jutott osztályrészül, de az egykori 52 millió fogyasztóval szemben ma csak 13 millió áll rendelkezésre, melynek vásárlóképessége azonban a háború előtti vi­szonyokhoz hasonlítva, nagy mértékben csök­kent. A nagytermelésre berendezett gyáripar a viszonyok és újabban a valuta emelkedése folytán nem képes produktumait külföldön el­helyezni és igy minden elképzelhető módon, bármilyen föltételek mellett, amit csak lehet­séges a helyi piacokon igyekszik értékesíteni. Ezzel a versennyel szemben a kisipar nem állhatja meg helyét, hisz a szlovenszkói gyár­ipar is tehetetlen vele szemben, mert a nyers­anyagok és a szén közeli beszerezhetőségé­nél fogva, miáltal óriási fuvarmegtakaritások érhetők el, valamint a kedvezőbb adózás folytán, amaz a mai viszonyok között is sok­kal előnyösebb helyzetben van. A kisiparosság általában súlyos helyzete azonban fokozottan, tízszeresen nehezedik a magyar kisiparosságra. Az uj határok kitűzésével a határmenti iparosok — ezek pedig mind magyarok — piacaik felét elvesztették. Az állami támoga­tásban részesülő, fuvarkedvezményeket él­vező „Drustvók" raktáraikban minden elkép­zelhető cikket árusítanak, mellyel ismét csak a kisipar vevőkörét csorbítják. Működésüket elősegiti a szükség is, mely nem néz az áru minőségeire, melynek csak az olcsóság az irányadó. A kíméletlen adópolitika — mely magyar vidékeken fokozott mértékben érvé­nyesül — szintén egyik oka a kisiparos pusz­tulásának. A legigazságtalanabb és leheleden rendszer az, mikor ?z egyedül dolgozó ipa­rosoknak azért, mert önállók, állapítsák meg bár IIT. oszt. kereseti adóalapéit csak 2000 koronában is, pótlékokkal együtt több mint ezer korona adót kell fizetniök, melyhez hoz­zájárul még a pár száz koronát kitevő Jöve­delmi adó. Nem keveslem az alkalmazottként dolgozó iparos bekövetkezendő adóiát, de teljesen érthetetlen, a gonoszsággal határos az, mikor az egyik két kezével dolgozó em­ber, azért, mert „önálló*1 iparos, tízszer amvi adót fizet, mint a másik, aki ugyancsak két Kezével másnak dolgozik, holott az utóbbi jobb helyzetben van. mert mega vegv csa­ládja betegsége esetén díjtalan gyógykezelés­ben részesül és munkanélküliség esetén is segélyt kap. Az adózási rendszerre külön cen jellemző a falusi iparosokkal szemben tanú­sított eljárás. Köztudomású dolog, hogy ezek­nek legnagyobb része legalább féléven át a mezőgazdaságban talál munkát s a tél bekö­szöntővel iparában dolgozik is, nem is, asze­rint, hogy akad-e valami munka. Ezt min­denki tudja, csak az adóhivatalok nem vesz­nek róla tudomást és: úgy adóztatják meg. mintha éjt nappallá téve dolgozott volna. Ehhez járul még az, hogy az egyszer kive­tett adót, ha hónapokon át szerszámot sem vesz a kezébe, vagy ha összes munkásait el­bocsátja is, a törvény előírásai ellenére sem tudja leíratni vagy legalább mérsékelteim, úgy, hogy ha munkához jut is, éveken keresz­tül tönkre van téve, — annyi adóhátráléka van. A forgalmi adó megállapításánál szintén lehetetlen a helyzet, — ez ma teljesen egye­sek kénye-kedve szerint történik. Pótolhatat­lan veszteség különösen a városokban a ma­gyar tisztviselői kar elbocsátása is. Ezek nagyrésze elköltözött, az ittmaradottak nyo­morognak, vásárlásra képtelenek. Helyükbe jöttek ugyan újak, de velük jöttek uj iparosok is, kiknél összes szükségleteiket beszerzik. A városi iparosságnak pedig a tisztviselők és a katonaság volt a legjobb vevője. Ma egyik sem vásárol náluk, sőt azáltal, hogy a kato­naság a kincstári munkákat is az uj iparo­sokkal készítteti, létalapjában támadta meg a városok iparosságát. Hasonló a helyzet az 1848—49-iki szabadságharc utáni időkhöz. A katonaság akkor is mellőzte a törzsökös ipa­rosságot, aminek következménye a magyar iparosság múlt századbeli megrontása volt. Hasonló mellőzésben van részük iparosaink­nak az állami munkáknál, különösen pedig az építkezéseknél. Bárhol történik állami építkezés, azt talán kivétel nélkül mind cseh­országi vállalkozó kapja meg. Ez nemcsak építőmestereinket érinti súlyosan, de a bá­dogos-, lakatos-, asztalos- stb. iparágakat is mérhetetlenül megkárosítja. Az elmondottak után, ha a kisiparosnak a nagyiparral folytatott küzdelméhez még hozzáadjuk a magyar kisiparosság külön megpróbáltatásait, úgy tiszta képet alkotha­tunk magunknak arról, hogy mennyire a tö­visekre van ágyazva a magyar kisiparos egész élete. A munkanélküliség mindenkit sújt, de mi azt tízszeresen érezzük, velünk tízszeresen éreztetik azt! Ilyen körülmények között — bár jobb jövőbe vetett hitünket nem vesztjük el soha — mégis aggodalommal kell tekintenünk a jövőbe. Pedig az államnak is nemcsak kötelessége, de érdeke is. hogy a józan, mérsékelt, mindig a középuton haladó kisiparosság a pusztulástól megmentessék — még akkor is, ha magyar — és ne kergettes- sék erőszakkal a szélsőségesek táborába.- A háború úgyis nagy eltolódásokat okozott, a középosztály nagy részét megsemmisítette, védeni kell tehát azt, ami még van, mert nem vezethet jóra, ha egy országban csak dúsgazdagok és koldusok vannak. Városaink lakosságának nagy részét az iparosok, még pedig a magyar iparosok ké­pezik. Ezeknek léte ma veszélyeztetve van, s amint az eddigi tapasztalatok mutatják, „he­lyettesítésükre" meg is van a jó szándék. Iparosaink elköltözésével vagy elpusztulásá­val városaink magyar jellege is könnyen megszűnik. A magyarság szempontjából is fontos tehát a kisiparosság fönntartása. Minden ?döben és minden küzdelmeink között is gerincesen, fajához és nemzetéhez hűen megállotta helyét és a jövőben is eleget fog, eleget akar tenni kötelességének, ha ki nem ütik kezéből a szerszámot s he-yette nem adnak koldusbotot vagy vándorbotot oda. Nézzünk körül és segítsünk, ahol lehet, pedig mindenütt lehet, csak akarni kell! BBBffiKSSanSBBfflBrJBHBBBBSSafflBHBBBBBfflBBSBBBBEIEIBHBBnBHBBBKEEefflBIBBRSISBHBn MmiWmwmm sxlmwmM raéisi-tásiri Mosnál. Ki készítette a javaslatokat? — Alaptalan gyanúsítások a szlovák néppárt és Tuka ellen. Prága, december 21. Ugyanakkor, amikor egyes karmányía- pok arról vigasztalódnak, hogy a szlovák néppárt Srámckke! tárgyalásokat folytat ar­ról, hogy feladja ellenzéki álláspontját és visszatér a koalícióba és ugyanakkor, ami­kor Walló szlovák néppárti szenátort tegnapi beszédjéért Pánek, a tisztviselői javaslat re­ferense meggratiiálta, a cseh lapokban ál­landóan foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy ki készítette szlovák néppárt javaslatát az autonómiáról Ismeretes, hogy a cseh nemzeti demo­krata párt párt pozsonyi tűnted ülésén Iván­ka újból megismételte azt a vádat, amelyet már többször hangoztattak, hogy nevezete­sen szlovák népipárt javaslatát a magyar külügyminisztérium tudtával készítette el Tuka Béla, a pozsonyi egyetem volt tanára. A Cas mai száma élesen nekiront a szlovák néppártnak és megismétli Ivánka vádját, a mely szerint a szlovák autonómia javaslat eredetét Pesten kell keresni, azt állitóan Báoffy külügyminiszter küldötte el Tukának és hogy Jehlicska 1919 december 31-én azt irta Tvrzkynek, hogy a miniszter jóváhagyta a tervezetet. Azután foglalkozik azzal a vá­lasszal, amelyet a szlovák néppárt e vádról a Cech cseh néppárti lapban közzétett és a melynek a lényege az, hogy a javaslat a szlovák néppárti képviselők közös munkájá­nak az eredménye, mivel azt Labay képvi­selő dolgozta ki és a klub tagjai közösen be­szélték meg a tervezetet. A válasz hivatkozik arra is, hogy Jehiicskát 1919 december 3l-e előtt zárták ki a pártból, nemsokára utána pedig Tvrdy Jenőt is kizárták. A szlovák néppárt kijelenti, hogy az, aki Jehlicska és Tvrdy levelezéséért a pártot teszi felelőssé, az rágalmazó. C-as úgy véli, hrgy a néppárt válasza riem kielégítő, mivel Ivánka Labay- ról nem is beszélt. Ebben a vonatkozásban kell megemlé­keznünk arról, hogy Slovak tegnapi száma a lap élén közölte a szlovák néppárti képvi­selők parlamenti klubjának azt a nyilatkoza­tát, hogy a párt tiltakozik Jehlicska és tár­sainak az állam és a szlovák római katolikus püspökök ellen irányított támadása elllen, amely, miint a nyilatkozat mond'ía, csak kom­promittálja a cseh-szlová'k köztársaság kere­tén belül Szlovenszkó autonómiájáért vívott harcot. Tuka Bélának a Manchester Guardian- bau a műit héten megjelent cikke is alkalmat ad a cseh sajtónak arra, hogy Titkának és a szlovák néppártnak nekirontson. A cikkben Tuka Béla ismerteti a cseh-szlovákiad német képviselők politikai felfogását, ismerteti a magyar képviselőknek Palkovioh Viktor ál­tal előterjesztett deklarációját és annak azt a követelését, hogy a kormány oszlassa fel a parlamentet, azonkívül pedig ismerteti a néppárt zsolnai kongresszusának memgran- dumát, amelyet, mint ismeretes, csak nemrég terjesztettek a köztársaság elnöke elé. A Ná- ro-dny Listy Tűk ár ól azt árja, hogy a külföl­dön be akarja feketeteái a cseh-szlovák köz­társaságot. A N. L. megismétli Ivánka vád­ját. Mint emlékezetes, Hlmka András a szlo­vák néppárt elnöke az elmúlt nyáron a ró­zsahegyi közjegyzőnél százezer koronát de­ponált annak részére, aki be tudja bizonyí­tani, hogy Tukának összeköttetése van a magyar áocmánnyal. Egy zsűrit is felkért arra, hogy abbn az esetben, ha valaki e ju­talomra pályázva újabb vádit emelne Tuka ellen, döntsön a vádaknak helytállóságáról. Mindaddig, amíg akár ez a zsűri, akár pedig egy más pártatlan fórum a vádak igazságát meg nem állapítja, mindaddig Ivánka és a cseh sajtó gyanúsításait senki el nem hiheti. f&ürat Sara ellen. Prága, december 15. Baeran Alajos nemzetgyüési kép­viselőnek és Schwabe Károly joghallga­tónak a prágai törvényszék fogházában, aihol a vizsgálati fogságukat töltik, kikézbe- sitettéík a vádiratot, amelyet azok eden vetés nélkül elfogadtak. Baeran ellen a ügyészség vádat, emelt az osztrák büntek törvénykönyv 76. és 87. szakaszai, továbbá a büintetőtörvénykönyv 67. szakasza alap­ján. Sclhwabe ellen a vádat a büntetőtör­vénykönyv 67. szakasza alapján emelték. A büntetőtörvénykönyv 76. és 87. szakaszai a hatóságok elleni erőszak bűntettére vonat­koznak. A 67. szakasz pedig a kémkedés bűntettét, illetőleg ennek kísérletét határoz­za meg. A hatóság elleni erőszak vádját Baeran képviselő ellen az ismeretes büz- bombaeset miatt emelték. A törvény sze­rint a büntetés az utóbbi esetében egytől öt évig terjedhető börtön, minősítve pedig egy­től tíz évig terjedhető börtön lehet. A kém­kedésnek a törvényben megállapított bünte­tése egytől öt évig terjedhető súlyos börtön kísérlet esetén is. A fötárgyalás, amint már tegnap jelentettük, január 8-án lesz és való­színűen öt-hat napig fog tartani. A vádat Vozioska államügyész fogja képviselni. Baeran védelmét Radda, Goller és Eisels ügyvédek látják el. Radda ügyvéd különben Baerannak klubtársa, ő is a német nemzeti pártnak képviselőtagja. A perben huszon­három tanút és tíz szakértőt fognak kihall­gatni. Éjféli illés előli & szenátus Prága, december 21. A szenátus plénuma ma délután félhat kor megkezdte utolsó ülését karácsony előtt. A napirenden azok a javaslatok szerepelnek, amelyeket az utóbbi napokban fogadott el a képviselőház. Több javaslat második olva­sása után a munkanélküli segélyről szóló ja­vaslatot tárgyalták, amelyet az előadó is­mertetett. Az ülés valószínűen a késő éjszakai órákba fog belenyúlni. Korffiáiisjzóserféssei vőűoifah Feiiáh Sárii. Budapest, december 21. (Budapesti szerkesztőségünk telefon­jelentése.) Fedák Sárit, az ismert színmű­vésznőt, ez év nyarán Balatonfüreden a csendőirörs a lakásán záróratullépésért iga­zoltatta. Fedák Sárit a csendörörs tapintat­lan eljárása igen felizgatta és emiatt a csendörörs jelentése szerint indulatosan ki­fakadt és állítólag a kormányzót is megsér­tette. A győri ügyészség kormányzósértés miatt bűnvádi eljárást indított a művésznő ellen. A győri törvényszék vizsgáló’oirájá- nak megkeresésére a budapesti főkapitány­ságon kihallgatták Fedák Sárit, aki tiltako­zott a kormányzósértés vádja ellen. Szemtanúként kihallgattak egy buda­pesti uriasszonyt, aki a következőket val­lotta: — Fedák Sárit igen felizgatta a csend- őrség megjelenése és igy kiáltott fel: „Még­is osak hallatlan, hogy igy molesztálják az embert. Ezért még elégtételt veszek, ha kell, a főispánnái vagy a belügyminiszternél is. Sőt még Horfahynak is bejelentem az esetet-" Fedák Sári nem nyilatkozott sér­tően senkiről, különösen nem a kormányzó személyéről Ezzel szemben a csendőrörsi jelentés határozottan állítja, hogy Fedák Sári becs­mérlő kijelentést használt Horthy kormány­zóról. Az Uj Nemzedék munkatársa érdeklő­dött a való tényállásról egy a Fedák kör­nyezetéhez tartozó előkelő állású urnái. A válasz a következő volt: — Határozott értesülésem szerint kor- mányzósórtés nem történt. Fedák Sárit ér­tesülésem szerint azzal vádolják, hogy a csendőrök jelenlétében a következőket mon­dotta : „Ezért felelősségre fogom vonni ma­gát Horthyt is. Van még nagyobb u:r is, mint Horthy." Fedák Sári azt állítja azon­ban, hogy még ezt sem említette és heves­ségében csupán annyit mondott, hogy ezt az esetet esetleg bejelenti a kormányzónak is. A győri ügyészség folytatja az eljárást. A vádemelésről az iratok beérkezte után döntenek. 'Izgalmas fővárosi közgyűlés a Fővárosi Színház miatt, Budapesti szerkesztőségünk je­lenti telefonon: A fővárosnak izgalmas közgyűlése volt. Petrovácz Gyula, a budapesti Fővárosi Or­feumból átalakított Fővárosi Színház megnyitása ügyében interpellált. A keresztény községi párt­nak, — mondotta — az engedélyhez semmi köze sincsen. Blumenthalnak meg vannak az összeköt­tetései a legfelsőbb körökhöz is. Erre a kijelen­tésre az ellenzéken óriási zajt tört ki és a követke­zőket kiabálták a keresztény községi párt tagjai felé: „Gyanúsítás! A belügyminisztert gyanú­sítja! Rombolják a tekintélyeket!” A nagy zaj­ban Petrovácz nem tudott szóhoz jutni. Az egész keresztény községi párt — folytatta beszédét — megbotránkozással fogadta a színházépítési enge­dély megadását. Hivatkozik itt elsősorban a ke­resztény sajtóra, elsősorban a Népre. Gáspár Fe­renc közbekiáltott: „Bolsevista újság!” Erre a :obboldalon nagy vihaT tört ki. A keresztény köz­ségi párt tagjai kórusban kiáltoznak az elnök fe- !é: „Megsértett egy keresztény újságot Nincs ennél nagyobb sértés! Micsoda elnöklés!” Rényi alpolgármester kijelentette, hogy a nagy zabban nem engedték szóhoz iutni és igy nem tudta rend- reuíasitani a közbekiáltót. A közgyűlést felfüg­gesztették. Az ellenzék az ülésteremből kivonult. — A Fővárosi Színház elleni támadásokkal kap­csolatban Hegedűs Gyula, a szinészs^övetség el­nöke, a Pesti Hírlapnak kijelentette, hogy abban az esetben, ha a színházat nem nyithatok meg, akkor az igazgatóság valamennyi szerződést fel­bontja. Kétszáz ember kenyeréről van szó. A szi- nészszövetség mindenáron ellene van annak, hogy a színházat ne nyissák meg. Ha a színház nem nyílhat meg. akkor a szövetség a végsőkig, még az általános szinészsztráildg is elmegy. A meg­nyitó előadás jövedelmét — egymillió koronát — a színház igazgatósága a Horthy-akció javára ajánlotta föl. Bonar Law fogadja a munkanélküliek küldöttségét. London, december 20. Bonar Law tu­datta az egyik érdekcsoporttal, hogy szom­bat délután a munkanélküliek küldöttségét Glasgowban fogadni fogja, hogy a munka- nélküliség kérdéséről meghallgassa pana­szaikat

Next

/
Thumbnails
Contents