Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)

1922-12-22 / 147. szám

& sét és a konstantinápolyi álíoniáshalyók ügyét j rendezni fogják,, de meglepődött azon, hogy a törökök az ilyen kis liajóegységeknek a Bospornsban való jelenlétét olyan nagyíon- tosságunak tartják. A tengerszorosok bizott­sága tekintetében kijelentette Lorá Curson, hogy a szövetségesek erről még tanácskozni fognak és. az a kívánságuk, hogy ez a kér­dés a törökökre nézve kedvező megoldást találjon. Erre Barrére francia delegátus örömmel megállapította, hogy jeientőséges lépés történt arra, hogy a felek megegyez­zenek és elégedettek legyenek. Csicserin az egész ülés alatt egy szót sem szólt. Az ülés lentek meg, hogy résztvegyenek egy vigjá­Budapest, december 21. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A nem­zetgyűlés mai ülését meglehetősen csekély érdeklődés mellett nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. A napirend értelmében folytat­ták az indemnírásról szóló vitát. Az első szónok L o v á s z y János egységepárti kép­viselő: A kölcsönös megértés, az áldozat­készség szelleme hiányzik a népből. Pedig erre igen nagy szükség lenne. De nem lehet kölcsönös megértést és áldozatkészséget követelni akkor,. amikor a törvényhozási testületből is hiányzik a megértés szelleme és a komoly munkára való törekvés. Erősen kikelt ama személyeskedések ellen, amelyek a nemz e így ülés idejét lekötötték és amelyek miatt a komoly munka lehetetlenné vált. A javaslatot elfogadja. Baross János pártonkivüli: A zsidó kérdés megvan Magyarországon. De ezt el lehetne intézni. A zsidókkal való együtt­működésinek nem vagyak ellensége- A zsidó kérdést a következő eg3>TSzefü módon kell elintézni: minden zsidót, aki úgy gondolko­dik, mint én és éppen úgy kívánja a trianoni béke revízióját, mint én, testvéremnek te­kintek és úgy is bánok vele, mint a testvé­remmel. Ezt a hazafias zsidó réteget meg kell becsülnünk. De mindazokat a zsidókat, akik kárörömmel nézik az ország pusztulá­sát és akik, ahelyett, hogy a haza érdeké­ben dolgoznának, annak ártanak és vesze­delmes agitációt űznek, egyszerűen ki kell kergetni az országból. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Ha mindenki úgy gondolkodik és cselekszik, mint ém> akkor a zsidó kérdés mihamar megoldást nyer. Azután szóvátette, hogy a cseh-szíovák kormány nem tartotta be a trianoni békeszerződést, amikor Szlovenszkó- ban, ahol egymiHiónyl magyarság él, a békeszerződés kimondott és határozott rendelkezései ellenére iskolákat záratott be és ezzel a magyar ifjúságot még a tanulás lehetőségétől is megfosztotta. Felhívom a kormány figyelmét erre a I fékben. Ezzel akarták annak az elégedetlen­ségüknek kifelezeést adni, amellyel a török b ék üké k enységet m égi félték. Törökország és a görög patriarchátus Lansanne, december 21. A törökök visz- szautasiíották a szövetségeseknek ama ja­vaslatát, amely szerint Törökországban az idegen állampolgárok érdekében a jogszol­gáltatás uj szabályozása vitetnék keresztül. Hajlandók a görög patriarchátust Konstanti­nápolyban meghagyni, de csak ama föltétel alatt, hogy az uj patriarchát minden politikai természetű jogkörtől megfosztják. körülményre és követelem, hogy járjon e! ebben az ügyben. A cseh szlovák köztársaság nem tartotta be a trianoni békeszerződést. Ebbő! természetesen következik, hogy a trianoni békeszerző­dés pontjai reánk nézve sem lehetnek kötelezők. Lapunk zárásakor az ülés tart. Bánífy nem megy Párisba. Budapest, december 21. . (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Ma dél­előtt a parlament folyosóin híre járt annak, hogy a kormány eltekintett attól a tervétöl, hogy Bánffy Miklós gróf volt külügyiminisz­tert párisi magyar követté nevezze ki. A kormány erre az állásra egy más magyar politikust óhajt kinevezni- Hogy kicsoda a kormány jelöltje, arra vonatkozóan a legtel­jesebb bizonytalanság uralkodik. A tőzegügy a pénzügyi bizottság előtt* Budapest, december 21. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A nem­zetgyűlés pénzügyi bizottsága tegnap esti ülésén megvizsgálta azt a tőzegszerződést, amelyet Rupert egyik korábbi interpelláció­jában kifogásolt és amelyben megvádolta a kormány,. azzal, hogy az országra káros szerződést kötött. A bizottság ülésén a kor­mány részéről a miniszterelnök, a pénzügy- és a földművelésügyi miniszter volt jelen. Neubauer előadó ismertette a szerződés tör­ténetét, valamint azokat az ajánlatokat, amelyek a kormányhoz beérkeztek. Rassay Károly, Peyer Károly, Várnay Dezső és Vanczák János képviselők a tárgyalásnak, illetve a döntésnek néhány héttel való el­halasztását kérték, hogy az iratokat át­tanulmányozhassák. Gömbös Gyula, Hoyos Miksa gróf és Prónay báTÓ hangoztatták, hogy az ügy további halasztása nem kívá­natos. A kormánynak érdeke, hogy az ügyet minél előbb tisztázzák. A bizonyíté­kok alapján a vizsgálat lehetősége fennáll és ezért a tárgyalás azonnali megkezdését kérték. A bizottság többsége az indítványt .'elfogadta,, mire az ellenzéki tagok a termet elhagyták. A bizottság továbbra is határo­zatképes számban maradt. Rupert beadvá­nyának ismertetése, valamint a szerződés­nek és a részletkérdéseknek pontos rneg- ' világítása után a bizottság megállapította, hogy a kormány a szerződéssel az állam ér­dekeit szolgálta, kellő gondossággal járt el és az államra nézve a legelőnyösebb szerző­dést kötötte. A bizottság visszautasította a Rupert beadványában foglalt vádakat, amelyben, a bizottságot pártbizottságnak deklarálta és kijelentette, hogy ebben az ügyben a döntésre illetékes faktornak nem ismeri el. Rassay feljelentést tesz a hamis nyugták miatt Budapest, december 21. (Budapesti szerkesztőségünk teiefonjelentóse.) Rassay Károly nemzetgyűlési képviselő a budapesti 'álUamügyészségeii legközelebb a hamisított cseh nyugták miatt ismeretlen tettesek ellen közokirathamisitás címén bűnvádi feljelen­tést tesz. Befejezte működését a magyar-osztrák határraegállapitó bizottság. Budapest, december 21. (Budapesti szerkesztőségünk te lefon jelentése-) A ma­gyar-osztrák határmegáílapitó bizottság tegnap tartotta utolsó ülését. Villányi báró magyar delegátus beszámolt a bizottság másféléves munkájáról. Magyarország ja­nuár tizedikén veszi át a neki Ítélt hét köz­séget és a bizottság által Ausztriának Ítélt négy község határából a Magyarországhoz visszacsatolt ezeraégyszáz katasztrális hold 1 területet. Az Ausztriáihoz csatolt községeket Ausztria ugyanekkor veszi át. A bizottság megállapította a Magyarország és Ausztria közötti uj határt. Végeredményben a nép- szavazási is beleszámítva Magyarország összesen 64.384 katasztrális hold területet kapott vissza 55.400 lakossal. Az esti ülés. Budapest, december 21. (Budapesti szer­kesztőségünk telefoiijefentése.) A nemzet- gyűlés tegnap esti folytatólagos ülésén Al- iöídy Béla egységespárti képviselő szociális kérdésekről beszélt. Kijelentette, hogy na­gyon divatos a magazatelhajtás és hogy ez­zel mintegy negyedmillió életet semmisítenek meg évente Magyarországon. Követelte a kormánytól, hogy rendezze a bábaügyet és hogy á kruzsflást még abban az esetben is büntesse, ha az illető nem is keresetképpen űzi. Giesswem Sándor keresztónyszociális képviselő kijelentette, hogy a tájvédelmet nem óltmosbotíal és gyűlölettel, hanem de­mokratikus intézkedésekkel és a nép bajainak gyógyításával lehet elérni. Azután a lakás- kérdés rendezését sürgette. Az öküméniai patriarchátus. Belgrád, december 20. Hir szerint a szerb patriarchátus csatlakozott az ökümé­niai patriarchátusnak Konstantinápolyból való kiutasítása elleni tiltakozáshoz. Karácsonyi és újévi menetrend. Prága, december 21. Tegnapi számunkban megírtuk, hogy a kará­csonyi és újévi ünnepekre való tekintettel az utasforgalom könnyebb lebonyolítása céljából a vasutigazgaíóság különvonatokat állít be. Tegnap közöltük a menetrend egyik részét. A többieket alább közöljük: December 24-én, vasárnapon: Oderbergből indul 6.10, Prágába érk. (Wils. p. u.) 16.08. December 26-án, kedden: Prágából ind. (Mas. p. u.) 12.40, Oderbergbe érk. 7.14. Prágából ind. (Mas. p u.) 20.10, Po­zsonyba érk. 9.15. Pozsonyból ind. 12.30, Prágába érk. (Mas. p. u.) 21.19. Prágából ind. (Mas. p. u.) 21.50, Pozsonyba érk. 6.16. Prágából ind. (Wilson P. u.) 22.50, Oderber /be érk. 6.42. Pozsonyból ind. 18.30, Prágába érk. (M. p. u.) 5.25. December 27-én, szerdán: Prágából ind. (Mas. p. u.)l2 40, Oderbergbe érk. 20.28. Oderbergből ind. 8.15, Prágába érk. (Wils. p. u.) 16.18. Pozsonyból Ind. 12.30, Prágába érk. (Mas. p. u.) 21.19. Prágából ind. (M, p u.) 21.50, Pozsonyba érk. 6.16. Prágából ind. (Wils. p. u.) 22.50, Oderbergbe érk 6.42. December 28-án, csütörtökön: Oderebrgböl ind. 8.15, Prágába érk. (Wils. p. u.) 16.08. December 29-én, pénteken: Oderbergből ind. 18.55, Prágába érk. (Mas. p. u. 5.50. December 30-án, szombaton: Oderbergből ind. 1.25, Prágába érk. (Mas. p. u.) S.55. Prágából ind. (Mas. p. u.) 10.15, Oder­bergbe érk. 21.51. Prágából ind. (M: s p. u.) 12.40, Oderbergbe érk. 20 28. Pozsonyból ind. 12.30, Prágába érk. (Mas. p. u.) 21.19. Po>sonybó! ind. 18.30, Prágába érk. (Mas p. u.) 5.25. Prágából ind. (Mas. p. u.) 20.10, Pozsonyba érk. 9.15. Január l-én, hétfőn: Prágából ind. (Mas. p u. 12.40, Oderbergbe érk. 20.28. Prágából ind (Mas. p. u.) 20.10, Po­zsonyba érk. 9.15. Prágából ind. (M. p. u.) 21.50, Pozsonyba érk. 6.16. Prágából ind. (Wi's. p u.) 22.50, Oderbergbe érk. 6.42 Prágából ind. (Mas. p. u.) 20.10, Pozsonyba érk. 9 15. Oderbergből ind. 18.55, Prágába érk. (Mas. p. u.) 5.50. Január 2-án, kedden: Oderbergből ind. 1.25, Prágába érk. (Mas. p. u.) 8.55. Prágából ind (Mas. p u.) 12.40, Oder­bergbe érk. 20.28. Oderbergből ind. S.15, Prágába érk. (Mas. p. u.) 16.08. Franciaország békés szándékai? Paris, december 21. (Saját tudósitónk távirata.) A francia kamarában a búvár- hajók építéséről szóló javaslatot, amely 70 millió firanikos hitelt kért, elvetették. A fran­cia kormány ezzel békés szándékáról igyek­szik meggyőzni Amerikát. Felgyújtott vasúti miihelyek. Róma, december 20. (Havas.) Az „Epo- cá"-nak Spaiatóból jelentik, hogy az ottani vasúti műhelyeket fölgyujtották. A kár több millió lírára rúg. A gyújtogatással gyanúsí­tott munkásokat letartóztatták. 1 szlovenizkói mag vár Sskefaügy a magyar parlamentben. Élet — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: N. Jaczkó Olga. Valami nagy ebéden ismerkedtek meg; a háziasszony meg akarta tisztelni a két ide­gen leányt és a legkapósabb fiatalembert ül­tette közéjük, aki sokat tudott fecsegni súly és értelem nélkül. Angéla, amint egyszerűen keresztiünézett a kettőjük között megosztott lovagon, látta, hogy a másik leány is ugyan­azt teszi. Érdeklődve csillant meg a szeme és mikor a fiatalember felállt egy üveg borért, áthajolt a szomszédnöjéhez: — Ugy-e, jobb lenne most valami jó könyvvel megbújni egy csendes sarokban? idus bólintott. De az arca azért elégedet­ten mosolygott s minden figyelmét annak a tortaszeletnek szentelte, amit éppen kivett. Letört egy darabot és figyelmesen vizsgálca a szivacsos, sárga tésztába szívódott lekvárt. — Ugyan mivel tudta Emmi ezt a rózsa- izt ilyen gyönyörűre festeni? Hiszen neki nincs csak fehér százlevelü rózsája! Ennek a leírását elkérjük, ugy-e- Angéla? Angéla csalódottan húzódott vissza,. Ebéd -után, mikor féiretaszigálták w bútorokat és táncot rögtönöztek a kipirult arcú fiatalok, ők is egymásra találtak újra. Angéla a tük­rösasztalnál nézegetett egy egész fészekalja sárga porcelláncsirkét, a gyakorlatias Idus egy terítő hímzett vonalait tanulmányozta. A lovagjuk bosztonlépésben rohant el mellet­tük, beleütődve a bútorok sarkaiba. Gallérja mögé zsebkendőt gyűrt s kihivólag fordu't néha feléjük, hogy lássák, nem bántja a két kosár, amit egymásután kapott. Hangosan dicsekedett: — Ez már a haimadik gallér, amit ma agyontáncolok. Lesz dolo^ Kováidnál! A két leány összemosolygott, Angéla egy lépést tett Idius felé. Mintha belesimult volna a bocsánatkérése, amiért'az elébb mást gon­dolt róla. — Ugy-e levelezünk majd? — kérdezte, mikor elváltak. — Hogyne — mosolygott Idus. — De azt előre mondom, hogy különösen Ősszel ne várj tőlem valami okosat! A gyümölcsöst én kezelem otthon és mikor osztályozom az al­mákat, egyebet sem látok ezeken a pufók ar­cokon kívül. Megértéssel leveleztek. Idus szeretettel figyelt, mikor Angéla irodalmi kísérleteiről mesélt, viszont Angéla figyelemmel kísérte Idust, mikor kötényt kötött és ment az almái, a csirkéi közé. Egymásra talált rokonfinom- ságu lelkűk, ha különböző téren is kellett mo­zogniuk. Két finombodru, karcsulevelü dísz­növény, de az egyik megkapta a megfelelő pálmás hátteret, míg a másiknak polgári kis­kert varjubegyszegélyzetével kellett meg­elégednie. Az Angéla legutóbbi levelében szenve­délyes bánat borongott. Pedig mindössze annyi történt, hogy a huszár megcsókolta a kezét és biztosította, hogy vagy az övé lesz, vagy senkié! Ez tulajdonképpen csupa öröm, de az Angéla pesszimisztiikusan érzel­gős kedé'ye mindenáron fájdalmat akart ben­ne felfedezni. Neki szüksége volt rá, mert az táplálta az írásait. Ha nem volt, megterem­tette ő maga. Mintha vásárolná az arany- haiaoskát és azután medencébe téve horgász- ; na rá. Az Idus pajkos szeme azounal meg­látta a nagy fájdalom mögött a szinlgazságot és kedélyesen válaszolt: „Annyit látok az egészből, hogy ősszel eggyel több almainegrendelési kapok. Egy egészen uj, kezdő háztartás részéről!... Légy nyugodt, Angélám, csupa piros Jona­tánt fogok nektek kiválogatni." Úgy is történt, mert a huszárnak rend­ben volt minden ügye és egyéb sem kellett, mint hogy legfényesebb lakk csizmájában fel- recsegjen az emeletre és megkérje a méltósá- gos úrtól a leánya kezét. Különben Idus is menyasszony volt már akkor, egyszerű, jó­módú férfi menyasszonya. Olyané, aki ké­nyelmes mozgású, egyszerű mintájú nyak­kendőt visel, a vacsoráját hazahozatja és még soha senkinek nem adott éjjeli zenét. Szóval: jó fiú* Azt ugyan elég kellemetlenül tapasztalta Idus, hogy ebéd után a tulságig körülményesen tisztogatja fogait a mellény- zsebéből kihalászott fogvájóval s ha olyan­kor megszólitással zavarják, indulatosan rán­gatja az arcát. De ez nem fokozta le az ő nyugodt, egyszerű boldogságát. Minden leányábránd kedvenc alakjai: forrószavu sankantyus huszárok, lángolószemü, karcsú poéták az ő szivébe is bevonultak ugyan egy időre, de ő hamarosan, józanul más utat mu­tatott nekik. Tudta, hogy Így kell lenni, ez az ember való neki, aki süt, főz, takarít, akinek legnagyobb elismerése az lesz, ha egy sike­rült ebéd után cuppanós puszit kap az arca közepére és ha egy pár csinos, uj cepőt hoz neki, akkor ő fog hálásan kezet csókolni az urának. Azoknak az ábrándlovagoknak ott a helyük a hófehérkezü Angéláknál, akik se­lyempongyolában ülnek Íróasztaluk előtt és tisztelettel keli kérni tőiiük a kegyet., hogy engedjék begombolni a keztyüjöket. így van jól, Angéláié a karcsú, forrószavu huszár, az övé a simábaju jó fiú. Idővel Angélának meg­jelenik a verskötete, ö pedig — elpirult — Istenem, de úgy lesz, nagy-mosás után egy párral több harisnyát fog foltozgatni, egy olyan kurta, vaskos kis lábszárra valót. Angéla változást érzett az életében és a változás hatása alatt nem volt képes Írni. Néha ugyan gondolatokba verődött érzései­nek aranya. Kerek szavakká is tömörült, de mikor toll alá akarta fogni, mindig másfelé gurult. Szerette volna mindenáron dűlőre vinni ezt a küzdelmet. Vagy örökre takarod­janak az érzelgős fájdalmak az öröm elől, vagy azok fojtsák tragédiába a boldogságát! És sokszor minden kívánsága az utóbbi felé hajolt. Hiszen ha a huszár igy kicsógolgat be­lőle minden fájdalmas goudolatot, utoljára játék ab roncsot fog venni és elhagyva a mun­káját, játszani fog, mint egy gyerek! A hu­szárból pedig a férjek legjava lett, semmi okot nem adott a busongásra. Ha távollété­ben elemezni kezdte Angéla a viselkedéséi, végeredményben föl kellett kacagnia a bol­dogságtól. Legfeljebb az volt szomorú, hogy mindennap olyan sokáig kellett nélkülöznie. Erről a huszár nem tehet, csak a sors... le­gyen hát sorstragédia! Már-már sikerült va­lami, mikor pontosabban, mint az Íróasztal sárgarézórája, megpendült a lépcsőn a sar­kantyú s utána percnyi pontossággal nyílott az ebédlő ajtaja s a pirosarcu szakácsnő, mint a legmegbízhatóbb porcellánrózsás, ke­rek konyhaóra, jelentette, hogy tálalva van. Az aranyszínű leves néma kanalazása köz­ben Angéla visszakereste nehezen szerzett, borongó hangulatát és panaszkodni akart, hogy ottmarassza továbbra is. A férje ko­moly érdeklődéssel nézett rá, aztán megszó­lalt: — Rózsi elsőrangú nő, de a sóskamártás­ban mindig érzek valami hibát, pedig az a kedvencem! Ha úgysem tud mit csinálni dél­előttönként, áttanulmányozhatna erre nézve valami szakácskönyvet. Vagy esetleg kísér­letezzék! Udvariasan, huncutul, könyörögve mo­solygott. Angéla pedig kacagott. Másnap is, mikor leült az Íróasztalhoz és dacoskodni akart EölbizsWgett benne az elégedett jó­kedv, mint valami pajkos tüzecske; kinyúj­totta piros lángnyelvét és egymásután hab­Péntek, december 22.

Next

/
Thumbnails
Contents