Prágai Magyar Hirlap, 1922. november (1. évfolyam, 119-129. szám)

1922-11-29 / 128. szám

A polgári tanácsok létesítésére irányuló mozgalom, amely a polgárságot tudatosan fel akarja szabadítani a marxizmus materia­lista gondolkodási módja teremtette függése alól, arra törekszik, hegy a klasszikus pol­gári világ- s életfelfogását ismét élet rekeltse, hogy erről a pontról megteremthesse a né­met polgárság összeségének platformját: az egységes antimarxista harci frontot az osz­tályharc eilen és a polgári állampqlitíka ér­dekében. Mivel pedig a parlament polgári pártjai a legnagyobb akadályai a polgárság eme tömörítésének, a polgári tanácsok ala­kítására irányuló mozgalom ellensége a mostani parlamentarizmusnak. Hogy mi lép­jen a parlament helyébe, ezt az ismertetett felfogás szerint csak a jövő- fogja megmu­tatni. Braun Richárd. Prága, november 28. A nemzetgyűlés mai ülésén folytatták az 1923-ik évi költségvetési javaslat negyedik részének részletes vitáját. Ez a negyedik rész a kereskedelmi, posta- és távirda-ügyi, vasutügyi, földmivelési, közmunka-ügyi, nép­jóléti, közellátási és közegészségügyi mi­nisztériumok költségvetését tartalmazza. A negyedik rész részletes vitájához összesen ötvenhárom képviselő jelentkezett szólásra. Ezek közül, mint ismeretes, a pénteki ülésen amikor áttértek a negyedik rész vitájára, csupán két képviselő olvasta föl beszédét. A kormány szerdán be akarja fejeztetni a költségvetési vitát és a javaslatot csütörtö­kön már a szenátusnak akarja megküldeni, hogy azt december 16-ig a szenátus is meg­szavazza. így a javaslat fölött, annak elle­nére, hogy még igen nagy a fölszólalók száma, a képviselőház elnöke szerdán elren­deli a szavazást, amely egymagában több mint két órát fog igénybe venni. Értesüléseink szerint a költségvetéshez körülbelül százötven ellenzéki módosító ja­vaslatot terjesztettek be, a koalíciós pártok azonban állítólag arra való hivatkozással, hQgy ezek a javaslatok nem tárgyilagosak-^el­határozták, hogy ezeket en bloc leszavazzak. A képviselőház a költségvetés elintézése után az ebben az évben lejáró törvények ha­tályának meghosszabbítására vonatkozó ja­vaslatokat fogja tárgyalni. Ide tartoznak a munkanélküliek segélyezésére, a napidijasok drágasági pótlékára, a hadirokkantak segé­lyezésére, a betegsegélyzésre és az építészet állami támogatására vonatkozó törvények. A kormány javaslatainak egy részét már szét is osztották a képviselők között. Az ülés megnyitása. A mai ülést Tomasek elnök negyedtizen­egy órakor nyitotta meg. Az ülés megnyitá­sánál mindössze tíz képviselő volt az ülés­teremben. Napirend előtt a lemondott szociál­demokrata Kovalcsik képviselő helyébe lépő Farbula Róbert bazini vasutas tette le a kép­viselői fogadalmat. A költségvetés részletes vitájához első­nek Schubert német agráriuspárti képvi­selő szólt hozzá. Követelte a vasúti dijszrbás leszállítását és a hadikölcsönök beváltását. Követelte továbbá, hogy a szociális biztosi ás keresztülvitelével megbízott intézmény kere­tén belül külön német osztályt is létesítse­nek. Végül tiltakozott a községi autonómia korlátozása ellen. Netoliczky cseh nemzeti szocialista képviselő a kisiparosok érdekeinek védelmét hangoztatta és az adórendszer reformjának kérdésével foglalkozott. Utána füssy Kálmán, az Országos ma­gyar kisgazda-, földműves- és kisiparospárt képviselője, beszélt. Beszédében rámutatott a magyar mezőgazdák sérelmeire és a kor­mánynak a magyar gazdák ellen tanúsított magatartására. Füssy Kálmán beszéde. Hölgyeim és Uraim! A törvényhozók va-'mi keveset törődnek azzal, hogy a nép miként fo­gadja a parlamenti eseményeket. Különösen a délvidék lakosainak hangulatát nem akarják ész- révenni, mert e vidék népe magyarajku. Ezek a magyar földmivesek és iparosok, cfmióía az úgy­nevezett cseh-szlovák köztársasághoz tartoznak, egyebet nem éreztek, mint nemzeti és gazdasági elnyomást. Egy ilyen nemzet, mint a magyar, amely főként a gazdasági élet előharcosa, ma a gazdasági pusztulás előtt áll, az új államalakulat óta egyik elnyomás a másikat követte. A pénzlebélyegzésnél elvették a pénznek fe­lét. Azt mondták, hogy ezt majd visszaadják. Há­rom éve már annak s a levont pénzösszegek csak nagyon csekély százalékát téritették vissza. Min­denki várja a kormány sürgős intézkedését, de ez a mai napig sem történt meg s a mostani költ­ségvetésben sincs semmi nyoma. Ugyancsak nem történt meg a hadikölcsön visszafizetése sem. A költségvetés óriási bevételekre számit. Mi­ként gondolják ezen összegeket összehozni? El- birják-e azt a nép roskadozó vállai, amikor az állam semmi kedvezményeket nem nyújt neki s folyvást csak adókat ró a népre. A magas valuta átka. A munkanélküli segély koldus-alamizsna, amelyre nem szorulna rá a dolgozni akaró nép, ha kinyitnák a ^határokat, ha megindulna a sza­bad kereskedelem, ha a kormány nem zárkóznék el s fölvenné a versenyt a szomszéd államokkal. Ehelyett azonban mesterségesen felsrófolja a cseh korona értékét s ennek következménye az. hogy a gabonát külföldről hozzák be a köztársa­ságba, itt benn pedig tönkremegy minden, mert a gazda a rája rótt tetemes adók miatt képtelen oly áron adni a gabonát, mint a külföld. Sőt még élőállatot is külföldről importálnak. Fizetéskép­telenné válik a kereskedő és iparos egyaránt s ennek természetes következménye, hogy a mun­kásság is kereset nélkül marad. A magas valutának ime ezek az áldásai. Az | iparcikkek halmozódnak a raktárakban, a gyári- | üzemek nap-nap után szüntetik be üzemeiket, a munkanélküliség növekszik és az ipar, a kereske­delem és mezőgazdaság pang. Mindezek ellenére az adók állandóan emelkednek; csak a magasabb cseh-szlovák állambölcsesség tudná megmondani, jliogy a bevételek apadásával miként fedezhetők a sokkalta magasabb kiadások?! Az 1921. évre szóló költségvetés megállapí­tásakor a cseh-szlovák valuta még sokkal ala­csonyabban állott, mint jelenleg. Ámbátor most már az úgynevezett jóvalutáju országok közt szerepe! a köztársaság, még mindig ugyanazon összegek szerepelnek az állami költségvetésben, mint a múlt évben, noha nagyobb beruházások nincsenek benne. Mindebből csak az tűnik ki, hogy a valuta javulása csak látszólagos és termé­szetellenes. Kérdem a kormányt, mi haszna van a valutaemelkedés áldásából az egyes polgárok­nak, ha maga az állam sem képes kisebb költ­ségvetést beállítani? Én úgy látom, hogy ebből semmi hasznunk sincs, sőt ellenkezőleg, még na­gyobb adók és egyéb közterhek súlyosodnak a polgárok vállaira. Manapság még egy adótiszt sem tudja már pontosan felsorolni a különböző adók nemeit A legutóbbi napokban jelent meg a pénzügyigazga­tóságoknak a vagyondézsma fizetését elrendelő meghagyása. A vagyondézsmáról szóló törvény rendelkezései szerint annak idején összeirták mindenkinek a vagyonát, még pedig az 1919 évi érték szerint, amikor egy pár hetes borjú ára há­romezer korona volt s egy mázsa búzáért há­rom-négyszáz koronát fizettek s egy hold szán­tóért nyolcezer koronát is kellett fizetni. Ily ér­tékelés alapján kell fizetnie a íöldmivesnek a va- gyondézsmát, noha egy borjú ma száz korona, a búza métermázsája százhusz-százötven korona s a legjobb minőségű szántó holdankint ezer koro­na. A kormány azzal édes-keveset törődik, ha az adózó polgár teljesen elpusztul, mint azt a kor­mány tagjai ismételten és leplezetlenül kifejezés­re is juttatták, főleg az iparosoki a vonatkoztatva­A foldbirtokreform. Szlovenszkó déli részén a földreform egye­düli célja a telepítés. A kormány természetesen nem telepit gömöri magyarokat a szín magyar Csallóközbe, hanem Morvaországoól hozat java­részben oly embereket, akiknek ott is megvolt a maguk birtoka. Csalióközosütörtök, Ekele. Ógyalla, Szilospuszta, Barsbese, Taksonyfalva községek­ben mindenkinek jutott föld, csak éppen a hely­beli magyarságnak nem, mely ezek után, mint­hogy a nagybirtokon már nincs munkája, koldus­botot vehet a kezébe. Csallóközcsütörtökön 630 hold került szétosztásra, melyből 41 egyén nevén 32 gazdaságot létesítettek. Ez úgy történt, hogy egyes telepesek fiaik részére külön is lefoglaltak földet. Két telepesnek a fiával együtt így negy- ven-ötven hold földje van, egynek huszonöt, a többinek tiz-husz hold föld jutott. Ez a törvény­nek a legszemérmetlenebb kijátszása. Még szem­Kérdés találkozáskor. Irta: Merényi Gyula. Szivemben éjmadarak szállnak, S vörös holdként kél a csodálat... Szemedbe, a szemedbe nézek: Szép, hüs szemed baljós igézet... A szádat kutatom, a szádat: A szád bús, kárhozó imádat... A hangod, mit illatoz a véred: A hangod emlék és Ígéret. •. Végzetembe, akik sodortak, A jövendő csókok é$ a holtak! Valami zengöt akar a sátán, Vakuljanak e vágyak láttán. Valami csodát akar Isten, Ki feltámasszon s megfeszítsen. Ki megbosszulja s megszentelje: Legyen az életemnek telje ... Valami igazi akar az élet: És csókra hivott meg tevéled. A szemüveg. — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta Balázs Sándor. Ritkán esik meg, hogy egy igazán szép asszonyt negyvenéves koráig ne környékez­zen meg a kigyó. Hát Anna asszonnyal meg­esett, de aminthogy senki sem mondhatja ma­gát boldognak halála előtt, ő sem úszta meg kísértés nélkül. Meit ime most — vénségére — jött cl az az ember, akiiek már régen kel­lett volna jönnie, ha akar, most, mikor már nem egy fehér hajszál világit a feketében, sut­tognak a fülébe forró szavakat, most, mikor már nemsokára nagymama lesz, kívánják a csókját. Eh, bolondság. Anna asszony mosolyogva legyintett a kezével, de azért a tükör elé állt, hogy ké­szüljön a hatórai sétára. Mert a bölcsességét legyőzte a hiúság, hiába magyarázta magá­nak, hogy nem, minek, gyerekség, teljes le- he-tet-len-ség, mégis csak elindult hallani a hízelgő hangot és belenézni a csodáló sze­mekbe. — Nem vagy öreg, hiába, akárhogy is szeretnéd, nem vagy öreg —- biztatta a mesék ideje óta asszonyok bűntársa, a tükör ás Anna jól megnézte magát. Csakugyan, hány fiatalnak nincs ilyen termete, finom ivü nyaka, az arca sem csúnya, megmaradt frissnek, nem hiába, hogy a viharok elkerülték. Tréfán kí­vül, nincs is rossz gusztusa Endrének. Hangosan fölnevetett. Lám, miket gondol jaj. hogy nem szégyell! magát, mintha bakfis volna, szépen vagyunk. Aztán vont egyet a vállán, különben mit, nem kell annyit törődni az egésszel, nem olyan fontos, időtöltés, sem­mi más. Majd elbolondoznak Endrével, sétál­nak, nevetgélnek, aztán jó barátságosan meg rázzák egymás kezét és egyik erre. másik arra. Nem rossz az, ha van az embernek egy tisztelője, hiszen Endre is,--tudja, hogy egyéb ről nem lehet szó és ha az ura nem bánja, másnak mi köze hozzá? Igv nyugtatta magát és sietett le a lép­csőn, hogy el ne késsék. Endre már várta a kávéház előtt és messziről mosolygott rá. Az ő szeme tükrében is azt olvasta Anna asz- szony, amit odahaza: nem vagy öreg, fiatal vagy, szép vagy, tetszel nekem. Mit számit az a tiz-tizenöt év, amivel idősebb vagy, mint amennyinek látszol? Elment fölötted, mint szikla fölött a szél, csak meg sem horzsolta a fiatalságod, huszonötéves vagy, szeretlek. Ilyeneket olvasott ki Endre szeméből és akármiről beszélgettek, mint csipke alól a selyem, ez a vallomás ragyogott ki a közöm­bös szavak mögül. Mert Anna asszony meg­tiltotta neki, hogy a szerelméről beszéljen, akkor vége a mindennapos sétáknak, őt az nem érdekli és ha azt akarja, hogy barátság­ban maradjanak ... Endre á1lta is hősiesen a harcot. A legkülönfélébb témákat rángatta elő, hogy szinte sajnálnivaló volt. Mikor az­tán kedvesen és alázatosan engedélyt kért arra, hogy csak öt percig arról is beszél­hessen, Anna asszony nevetve mondta: — No jó. de igazán csak öt percig. Meg­nézem az órámat. — Jaj de szigorú! Hát rögtön a tárgyra. Borzasztóan szeretném magát megcsókolni. — Csend! Visszavonom az öt percet. — Azt nem teheti, különben is már csak négy. Ha több időt adott volna, szépen, terje­delmesen kifejteném a ma^a iránt táplált ér­zelmeimet és csak a végén csattanna ki belő­lem a csók, de most nem érek rá, süritve, tö- ménykivonatban kell adnom a goromba igaz­ságot: ne kínozzon, ne rejtőzzék a negyven éve mögé, szeressen, én akarom magát. — Elég, különben megharagszom. Szerda, november 29. beőtlőbb egy bar smegy ei eset. Egy telepes ott el­adta húsz hold földjét és mivel nemzeti célt ment szolgálni a magyarok közé, uj lakóhelyén már a maga és felesége nevére is husz-hus? hold földet kapott. Á csallóközosütörtöki telepítésnél a kere­setüktől megfosztott cselédekkel nem törődött senki. A végkielégítést, mely jóformán a kö töz- ködés kiadásaira is kevés, noha már egy év óta vannak munka nélkül, még m'nditr nem kapták meg. A gazdaság kénytelen volt a fiatalabb cselé­deket elbocsátani, hogy a sokgyermekes családok éhen ne vesszenek, s most a fiatalok vannak kenyér nélkül. Vég ftélkül folytathatnám ennek az igazságtalan s a magyarság teljes kiirtására irányuló eljárásnak a leírását. A kontingens. Van még egy sérelme a gazdaközönségnek, amelyet a kormány — úgy látom — legjobban szeretne teljesen elfelejtem. Az 1921. évi aratás után azt a bölcs rendeletet adták ki, hogy m'nden gazda, akinek három hektár íő'dje van, köteles egy bizonyos mennyiségű gabonát beszolgáltatni százkilencven koronával métermázsáját, tekintet nélkül arra. hogy volt-e valami termése vagy nem. Aki pedig nem volt képes a rá kivetett mennyiséget beszolgáltatni, azt ezer korona pénz­bírsággal sújtották a hatóságok. A büntetések be­hajtására rövidesen sor kerül. Egészen természetes itt ebben az államban, hogy ily lehetetlen rendelkezések csakis a magyar gazdát sújtják, mert csak az ő részére nincsen hely ott. ahol ezer éve él. Hasonló gyönvörü eset a bortermőké is. Minden bortermelőnek minden liter termés után egy-két korona adót kell fizetrve akkor, arrrkor a bor ára két-három korona. Ehhez járul a négy­száz százalék hadipótlék s így a gazdának a sa lát barát kell drága áron megvennie az-államtól. A költségvetést pártom nem veszi tudomásul s igy ellene fog szavazni. Prokes cseh-szlovák szociáldemokrata 'képviselő főképen a máhrisch-osztraui ipari válságot ismertette és a széntermelés meg­könnyítésének szükségességét hangoz'atta. A sz^vák néppárt Dérer ellen. A következő szónok K u b i s dr. szlovák néppárti képviselő volt. Mindenekelőtt Dérer legutóbbi beszédének ama részével foglalko­zott. hogy a szlovák intelligencia alacso- nyebbrendii, mint a cseh. az állítás* partja nevében a legnagyobb felháborodással uta­sította vissza. Ama meggyőződésének adott kifejezést, hogy a szlovák intelligencia rövi­desen megadja a választ Dérer piszknlodá- saira. Dérernek ez az eljárása teliesen méltó Srobár eljárásához, aki a szlovákság második árulója. E*es támadás Rasin ellen. Ezután Rőttel német agrárius képvi­selő a hadiíkölcsönkérdéssel foglalkozott. Ki­jelentette, hogy az a pénzügyminiszter ,aki nem fndfa meg­találni az utat és módot ennek a kérdésnek a megoldásához, nem való erre a tisztség­re, de hogyha megta’ál a az útját és a mód­ját e kérdés megoldásának és mégse oldja meg, akkor ez már gazság. (Az elnök ezért a kifejezésért a szónokot renreutasitotta.) A pénzügyminiszter — mon­dotta — a hadikölesönkérdést mindig mint nemzeti kérdést tüntette fel. Lojalitást köve­teinek tőlünk. Kérdem, hogy pontosabban szolgáltatta e be valaki a gabonakontingenst? — Nézze... Ekkor egy gyerekkocsi férkőzött közéjük, el kellett távolodni egymástól, aztán emberek és mire Endre visszacsatlakozhatott, az asz- szony odamutatott a karkötőórájára: — Az öt perc letelt. Beszéljünk másról. Endre kihúzott a zsebéből egy levelet. — Számítottam erre, azért meg is Írtam magának,, amit nem enged elmondani. Tessék, olvassa el! — Most? — Nagyon kérem, most. És csak annyit válaszoljon rá: igen vagy nem. Többet nem szabad. Elszoktatott már a sok beszédtől. Hallgatva mentek a Dunapart felé. Le­ültek egy padra és a férfi igy szólt: — Itt most nyugodtan elolvashatja és fe­lelhet is rá. Az asszony forgatta a levelet. — Jobb szeretném otthon. Ki tudja, mi­ket hordott itt maga össze. És én még csak nem is szidhatom le érte, csak egy szóval vá­laszolhatok. Tudja mit, látatlanban megadom rá a választ: nem. — Ne legyen rossz. Olvassa el és akkor mondjon, amit akar. — No jó, legyen. Remélem, nem hosszú. A kézitáskájából barna szemüvegtokot vett elő. — Látja, még pápaszemet is teszek fel hozzá. Éppen tegnap rendelte a doktor. Azt mondta, lorgnonnal csak rontom a szememet. Keskeny aranyszélü szemüveget tett fel és olvasni kezdte a levelet. A férfi szembefor­dult vele és leste a hatást. De szent isten, ez . & ben még ma N azt hi vik, hogy a proletari­átus gazdasági kielégítése fogja megszüntet­ni a forradalom veszélyét. A német polgár-. Síig azért erősen ma'xLta befolyások hatása c att áll és ez élt mind;, harcot, amely vala­mi Jy világiéifegá/rv1 pol oKai vagy nem­ző meggyőző lésből ind ti ki, értclmetl'.nrek tekint. Ez a pmőín gazdasági felfogás oda­vezet, hogy a polgárság, mivel önmaga is gazdaságilag szervezkedik és önmagán belül a pártoknak önzését teremiti meg, vagyis le­másolja a szocialisták osztályelméletét, hát­rányos helyzetbe kerül a szócia!izmussal szemben. A szocializmust tehát nem gazda­sági eszközökkel, hanem egy uj ideológiával és uj világnézettel kell legyűrni. A polgár­ságnak ezért tudatában kell lennie arról, hogy saját „polgári egyénisége11 és önálló j „szellemi44 léte van. } A MMSÜüCM8 g|«IE€lásI® Füssy Kálmán beszéde. — Á ssemzefgyűlés mai ülése.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents