Prágai Magyar Hirlap, 1922. november (1. évfolyam, 119-129. szám)

1922-11-28 / 127. szám

Anikói «is$zc*ain leSteraificijcB. — A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye Irta: Kosáryné Réz Lola. (Folytatás.) (2) Az öreg asszony a kapuban állott. Sem öröm, sem bánat nem látszott az arcán. Csőn des fejbólogatással várta, hogy lcszálljanak és az egyik kis csipkés babát ő vitte be a házba, a másikat az asszony. Novodeczky hátra­maradt, a kocsissal volt még dolga. A homályos, hűvös, alacsony, kissé nyir- kosszagu szobában lete tek a gyerekeket a süppedős-magas ágyra, aztán leült a két asz szony és mindegyik a másiktól várta, hogy kezdje a beszélgetést. A fiatal Novodeczkyné Összehúzta a ruháját, úgy ült ott összeszori- tott szájjal az anyósa előtt, aki szótlanul, de szigorú, vádoló szemekkel nézett reá. A fiát, Gábort, semmiért sem okolhatta, mert sze­rette és mert az ő fia volt, akit szigorúan a jóra nevelt. Hogyan tehetett volna hát gonosz dolgot? De Anikára, a feleségére harrgudott mindenért. Mégis, hallgatott, mert Gábor a levelében erre kérte és mert nem szerette a sok szóval való veszekedést így ültek ott szótlanul. A két gyerek megunta a sötétséget és Csónak, oiiduguiiii h.v.Zu.i.t. v-vn.Aa n-iáii hogy hozzájuk menjen, de az öregasszony rászólt. — Nem kell elkényeztetni a gyerekeket. Vigyázz. Csönd legyen. — Istenem — gondolta Anika, amint, erőt véve magán, türelmesen visszaült. — Csak már túl lennénk ezen a látogatáson! Majd siettetni fogom Gábort és tudom, ha kiteszem innen a lábam, többet nem is lát az anyósom. Ezalatt pedig Novodeczky visszaküldte a kocsist, megkereste a ládát a fészerben, fel­bontotta és maga kezdte becipelni a ruhát, ágyneműt, miegymást a házba. Szorongva ha­logatta a magyarázatot a feleségével szem­ben. Előbb úgy képzelte, nagyon könnyű lesz ilyenformán, ha minden előre el van intézve. De most, hogy neki kellett a dolognak vágni, mint valami kö, nehezedett az a néhány szó a szivén. Lehajtott fejjel, meggörnyedt háttal ment befelé. Anika nem bírta odabent tovább a csön­det és az anyósa tekintetét. Továbbhuzta a székét és az ablaknak fordult... Egyszerre elfehéredett az arca és fel- Sikoltott hirtelen, kétségbeesett rémülettel. Nem kellett már Novodeczkynek a magyará­zaton gondolkodnia. Kitalált mindent. Nem kellett más, mint hogy meglássa Novodeczky Gábort, az ő urát, a gavallér, hetedhét vár­megyében laires Novodeczkyt, amint hajadon­főit, görnyedt vállal holmi pirosmintás derék­aljakat cipel az udvaron keresztül... Az öregasszony ránézett a menyére, ol­dalt, megvetön és megvonta a vállát. Azután kiment csöndesen a konyhábá s a polcra nyúlt fel, az üvegek közé. Novodeczky Gábor ledobta válláról a terhet és szolgálatkészen melléje állt. — Mit vegyek le, anyám? — Az ecetet — mondta nyugodtan az öregasszony. — Elájult a feleséged. Novodeczky berohant. Ott feküdt Anika & földön szép világoskék selyemruhájában'. Melléje térdelt. De az anyja elhárította öt, rálucskolta a zöldesszinü, fanyarszagu ecetet az asszony nyakára, mellére: bedörzsölte vele a homlokát és Anika magához tért las­san. Rémülten, hangosan kezdett sirni és mi­kor Novodeczky vigasztalni akarta, eüökte a kezét és még keservesebben zokogott. Az öregasszony hallgatta, hallgatta egy darabig, aztán megszólalt kemény, száraz hangján: — Elég. Vigyázz. Csönd legyen. És a szép, fiatal Novodeczkyné lassan el- esöndesedett. Ela'udfak, elcsöndesedtek a csipkefejkötös apróságok is, a fülledt, ma- gasravetett, csikosdunnás ágyban ... * ... Linka, Minka ott cseperedtek egyre nagyobbra és örültek a görbe kertnek, a szilvafáknak, amiken apró, gömbölyű, édes szilva termett. — az apjuk minden évben fő­zött belőle szilvóriumot magának. A virágok­nak is örültek, amiket a jó Isten a földből va­rázsolt elő, hogy nekik tessék és a kis csir­kéknek, amik a konyhasarokba állított ko­sárban keltek ki egymásután a felhasadozott tojásokból. És örültek a napnak, az esőnek, a meleg homoknak, a labdázni való hónak egy­aránt, — mindennek örültek, szegénykék, mert nem ismertek soha jobb életet a mos­taninál. * Az anyiuk, bezzeg, semminek «em tudott örülni. Nehezen ’éLkgett a szűk cz^bá^ban és egyre sirvafekadt, durcásan mosott az udva­ron a kút mellett gömbölyű fehér Vét karjával és keserves sóhaitások között kapálta meg a kertben a krumplit. Kedd, november 28. (Folyt, köv.) Kiadja: Flachbarlh Ernő dr. Nyomatott a Deutsche Zeitungs-Aktlen-Gesell- schalt nyomdájában, Prágában. A nyomásért felelős: O. Holtk. Néha megállt valahol munkakőzben, el­eibámészkodott, el-elgondolkozott, a körmeit tíézegette, vagy az ablaküvegben az arcát. Magára mosolygott, a fogait csillogtatta.. De egyszerre felijedt és nagy, lyukas szalma- papucsával elszaladt onnan, mert hallotta jönni az öregasszonyt. Most még jobban fé’te és gyűlölte, annál is inkább, mert Linka meg Minka szerették. — Nagymama! — mondták neki kedvesen és hizelkedőn és a kötényébe kapaszkodtak és lekváros kenyeret kértek tőle. Pedig néha meg is verte és a sarokba térdepeltette őket és az anyjuk hiába szólt ellene szikrázó szem­mel, Novodeczky igazat adott az öregasz- szonynak. És igazat adtak a gyerekek is, megtört daccal, sírva és bűnbánóan kértek tőle bocsánatot. A szép, fiatal Novodeczkyné összeszori- totta a száját. Nem szólt többet. Egy szóval sem veszekedett sohasem, különösen az öreg­asszony előtt. Csak a szemein lehetett látni, hogy egyre gyűl, egyre gyűl a mindenféle in­dulat a lelkén. — Gábor! — mondta egyszer este, mikor az öregasszony aludt már —, Gábor! Szinte ijedt és könyörgő volt a hangja amellett, hogy szemrehányó is volt és indula-1 tos. Novodeczky feléje fordította lassan a fejét és kiverte megfontoltan a pipáját. J — Mit akarsz? Hálósapkában volt. És amint a gyertya fénye ráesett lesoványodott arcára, úgy ha-1 sonlitott az anyjához, hogy az asszonynak hirtelen torkán akadt a szó és sirni kezdett. | — Na? Mit akarsz? — kérdezte Novo­deczky újra. Megölelte és dédelgetni kezdte.1 De az asszony csak sirt tovább és nem felelt, hiába beszélt neki akármilyen szépen. Lassan megharagudott Novodeczky reá. Bosszankodni kezdett. Úgy érezte, hogy sze­rencsétlennek lenni neki van joga egyedül. Az asszony szegénysorból jött s csak oda került vissza. Ha ő gazdag leányt vesz el, nem is ju­tott volna talán idáig bizony... — Asszony! — szólt hát most már hara­gosan. — Megmondod-e, hogy mit akarsz, vagy nem mondod meg? Mert én nem fogom itt várni, hogy megjöjjön a szavad. Álmos vagyok. Az asszony fe’nézett erre, összeszoritotta a fogait megint és megrázta a fejét. — Nem mondom meg — mondta. — Jól van hát, nem mondom meg, Gábor. Alhatsz már. És hiába kíváncsiskodott most aztán No­vodeczky, egy szó nem sok. annyit sem mon- dr '! az asszony. Pedig fúrni kezdte az oldalát a dolog. Látta néha, hogy Anika különös mó­don elmosolyodik, aztán elbiggyeszti a száját és messzire néz. Vagy odaül a gyerekekhez és simogatja és csókolgatja őket és a szemét törülgeti és megint csak messzire néz az abla­kon keresztük olyan messzire, hogy az ember nem tudja elfogni a tekintetét, sem ki nem tudja találni, hová lát tulajdonképpen. Néha meg is kérdezte: — Mire gondolsz, Anika, hallod? Az asszony vállat vont. — Nem mondom meg, Gábor. És fordult tovább. Ilyen volt mindig. De Novodeczky nem akarta tűrni. — Anika! — szólt és felegyenesedett. Csakhogy nem tudott már egészen felegye­nesedni és nem tudott már az asszonynak sem úgy parancsolni, mint régen. — Nem mondom meg, Gábor, Pedig lehet, hogy ki is mondta itt ott a szavai között, csak Novodeczky nem vette észre. Amikor Linka meg Minka hatévesek let­tek, estefelé, a kemencepadkán ülve, megszó­lalt Novodeczky, aki napról-napra jobban hozzáöregedett az. anyjához. (A bor és a kártya tette ezt; mondta ő, — már mint az, hogy öt év óta sem nem ihatott a kedve sze­rint, sem nem kártyázhatott.) Megszólalt hát aznap nagy megfontolással, mert ez lett a szokása: — Most jól meg kell gondolni a dolgot. Fljárjanak-e a Linka meg a Minka a zárda­iskolába, vagy tanítsam őket én. Az öregasszony összehúzta a szemeit: — Már minek járnának? Mire odaérnek, több rosszat tanulnak a városban, mint amennyi jót az apácáktól tanulhatnak. Ám a fiatal Novodeczkyné is fölkapta ugyanabban a pillanatban a fejét: — Persze, hogv lejárjanak. Csak nem maradhatnak iskola nélkül, mint a cigányok! Novodeczky hol ,az egyikre, hol a má­sikra nézett. Megbánta már, hogy szólt. Nem szerette a veszekedést és félt. hogv a végén neki kell majd igazságot tennie, ő pedig nem tudta, hol van az igazság. Kezdete 8 órakor1 édir© Ke^ete 8 Ópa*(or ALII A N B HA műsora 1922. november hó 15-től 30-ig: MAX YORK a legtökéletesebb kutyáidomitással CHARLOTTE WALDOW népies előadó művésznő TI-MA-fíA-SI eredeti japán művészetek tlARGIT EOiON és NEA LINNÉ eredeti táncok Ezeaklvii1 több attrakció! órsni *. tldeu. csütörtökön és szombaton különösen megl pö érdekes mű<or. IÜBI * a®*. V %u P.ágai újdonságok $ | Jf Dtele-lihöröK a 8 S 4 BRIONI 4 l 8 732 * ff | ahekikan-bar; y Prága II., Nekázanka 11. sz. 66 BAR-Í ABAR1N Szabad bemenet! BAíi-TABAHIH „CHAT NOHt“ Prága Celetná ullce. Prápa legelegánsabb mulatója. Elsőrendű müsof Lidi Duval Mimi Junkert Ody Peris Karli Siivery Chariy de Vry Trauner u. Welfie 583 Előadás után a közönség táncol. Hói, tetei SS illái figvÉie! Megjelent az összes utódállamok területén levő községek helységnévtára betüsoros rend­ben, a régi és uj elnevezés szerint. Nélkülöz­hetetlen irodák részére. Ára 20 Kö. (portó 3 Kö) Megrendelhető a „Prágai Magyar Hírlap" kiadóhivatalában, Prága, Liliova ulice 13. sz. OOOOOOOOOOGOOOO0OGOGGOOOOOOOOOOG | A svéd gyártmányú | Í„eiti»r-i»06£pj O a modern irógéptech- © g nika legtökéletesebbje. § | Lezérkéjiviselö: 8. ADLER, PRAG ft., JungmanoTa 41 § 3 Tőkeerős képviselők § 0 kerestetnek. 365 © óoooogooogoo<x)gooooooooooooo©oo8 *AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA- 6 ► t t í Szenzációs lesz a 1 Prágai lap Hirliip j j karácsánál száma! \ Pénzintézetek, kereskedők, gyáro- ► sok, iparvállalatok és iparosok ► | hirdessenek! — Méltányos t 3 feltételek. — December hó ► | 15-ig feladott hirdetések ► | után külön kedvez- ► 3 mény. — Klisékhez ► 3 terveket saját raj- ► | zolónkkal ké- É | szittetünk el. ► | Kérjen ár- ► 3 ajánla- * 3 tót! ‘ i 5 V l < ► « ► HŰglJÜjtOh floyclmtbc! Qenovo-Haa^ A világhírű államférfiak arcképcsarnoka, Sors eredeti rézkarcai, számozott amateur kiadás­ban. Ara Kő. 150.— Megrendelhető a „Prágai Magyar Hírlap" kiadóhivatalában l I l Angol j | szabóság | hölgyek és urak részére. I | 3 ► Készítek minden- 3 t nemű ruhákat, úgy í l saját, mint hozott « t szövetből. Egyen- 3 ruhák készítése. í t 1 [ Kolmineh Károly \ Praha, 11*2033 j mafla Slepminslfo i £aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa<3 e iái Deszka! Nagy kötések ki­vitelekben. Kérjen kedvező árajánla­tot gömbfára és deszkára. Csák bérmentve Oder- berg állomásra. • DIOMlfl á €©.. Praha-YlnohradQ Brandíova 16 745 TmTmmmrfVTfTTTTmmi 1 A dunai államok magyar / I közgazdasági újságja / / I Állandó és kimeritő cseh- / / | szlovák, román, jugo- / / 1 szláv és német-osztr. / aw / ♦ / / V | rovatok. Megjelenik ff / ♦ 8 hetenként. Pontos/ /Clőfize­1 zavartalan pós- / / tés 1 évre 1 tai szállítás tCö. A | összes utód/ /Magyar Lloyd | államok- / CjS*/ a legolcsóbb és | ba. / / legalkalmasabb t // hírdetési orgánum i / / bankok, gyárak, ex­/ / portőrök stb. számára. / / Szerk. és kiadóhivatal: / WIEN. vn„ Siebensterngasse Ír. 13 / BODAPEST, Vili., Hókóczi-öl 73. szám aaaaHnaaani ERDŐBIRTOKOSOK! URA ELADD BÉRPALOTA. A DALMAK! Elbocsátott lévai ref ejryhá* 2 eme­Allami oki. ffierdűmérnök Ietes„Kálrin-udvar“ bér­jó meff ielenóssel kitűnő paloliia eladó. Bővebbet praxissal, szlovák, német a lévai l^lkészi hivatal­os magyar nyelvismeret- bán. ______________$08 tftk áríva™v^ás'bizairni SZARVAS-ésöZAGGANCS- állást keres. Cím e lan talapzatokat. f«wyvep­kiadóhivatalában. 700 fll.vany”k»tX kép,ko.r®tT két, emléktárfr.v akat mú­---------------------------------vészi kiállításban jatá­.. nvos áron készít Jakubek házvezetőnői József müfaranó Kajee. (Stutze) vaffy hasonló Trenéianska. Kepe* állást vállal nri csalnd- árjegyzék in ff ven- 70B nal maffyarnl, nemotiil____ ______________ ás keveset szlovákul isVTrTa.„. , ..4 . beszélő, a háztartásban FŐBIKA. Lapját TJ,effkai'- és varrásban jártas uri tara. Szív. udv. M. 1S07 leány Szives ajánlatokat. a kiadóhivatal Rözvetit, BORISKAM. Feltétlenül „Szepesséffi leány" jeliffe küldd el a vásárlandók alatt. 796 jegyzését. Janóéi, 1SS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents