Prágai Magyar Hirlap, 1922. november (1. évfolyam, 119-129. szám)

1922-11-24 / 124. szám

a

Péntek, november 24.

A pénzügyi vita a nemzetgyűlésen

Kostka tartalmas bírálata. — A verchovinai állapotok. — Éles szókarc a kommunisták és szociáldemokraták kozott.

Prága, november 23.

A képviselöház tegnap este befejezte a költségvetés úgynevezett politikai részének vitáját és ma áttért a pénzügyi vitára, a mellyel kapcsolatban az állami legfőbb számi: vevőség is a pénzügyminisztérium költség- vetése, valamint a nyugdíj ügy került, szóba. Noha a kormánypártok lapjai nyomatékosan íigyelmezetették a kormánypárti képviselőiket, hogy a képviselőház tanácskozásain kötelesek résztvenni, az ülés ma is majdnem ilres padsorok előtt folyt le. Kostka beszédét, aki mint mindig, úgy ez alkalommal is alapos bírálatot mondott az állam pénzügyi politikájáról, nagyobbára csak német polgári képviselők hallgatták, noha ez a beszéd megérdemelte volna, hogy a kormány is megszívlelje. A képviselőház üléstermébe csak akkor költözött egy kis élet, mikor Taussig kommunista képviselő a Verchovinában uralkodó vigasztalan állapotoknak szomorú képét ecsetelte. A kommunista képviselőnek beszéde nyomán éles szóváltás támadt a kommunisták és a szociáldemokraták között amely percekig tartott.

Az ülés kezdete.

A mai ülés első szónoka Fischer József német agrárius képviselő volt, aki mindenekelőtt azt fejtette ki, hogy a cseh-szlovák állam költségvetése majdnem olyan nagy, mint a nagyállamoké. A cseh nép — így szólt — mámorában még műdig azt hiszi, ngy a köztársaság mint'; ö?társaság és ezért rém látja a gazdasági válságot és a nemzetségi problémát. A költségvetés elviselhetetlen terheket ró az állam lakosságára. Majd tiltakozott a német mezőgazdaság elnyomatása ellen és kijelentette, hogy a mezőgazdaság csődbe jutott. Megállapította, hogy a helyzetet még inkább kiélesiti a kormány vampoliI 1923-ban 1393 koronát fog kitenni, vagyis a megterheiíeíés csupán 0.3 százalékkal csökkent, noha a munkásságnak 23 százalékos bércsökkenéshez kellett hozzájárulnia, az iparosok és mezőgazdák helyzete pedig még súlyosabb. A szónok érthetetlennek találta, hogy a kormány honnan veszi az optimizmust és azt a hallatlan bizalmat, amelyet az adófizetők teherviselési képességében helyez. Ez az állam nyu- gáti orientációjával, militarlzmusával és elhibázott kereskedelmi politikájával máris a romlás szélére jutott, úgy hogy nem egykönnyen lesz lehetséges a krízisből ki- evickólnl, ha az eddigi politikát folytatják. A pénzügyminiszter a körülöttünk lévő államok nyomorúságos helyzetét gyógyulási folyamatnak mondotta, de kénytelen volt hozzátenni, hogy véleménye szerint a gyógyulási folyamat sokáig fog tartan?. A kormánynak kötelessége volna, hogy meggyőződjék az állampolgárok teherviselési képességéről és kötelessége volna, hogy megkönnyítse szolgáltatásaikat. A munkanélküliség a szónok szerint minimális számítás szerint 3 milliárddal csökkenteni a nemzeti vagyont. Ebből nyilvánvaló, hog yaz államháztartásban, jövedelmi, forgalmi és közlekedési adókban 350 millió koronával kevesebb lesz a bevétel. Ez természetesen nem maradhat hatás né’ktíí az egész gazdasági életre. A költségvetési javaslat ezért azt a benyomást kelti, hogy a készítői olyan számokkal operálnak, amelyekben maguk sem hisznek A hadseregre és az államadósságokra az egész költségvetés 32 százalékát kell fordítani, ezzel szemben ku’turális célokra ugyanis csak 4.4 százalékot, a szociális kiadásokra pedig mindössze 3.24 százalékot fordítanak.

mánypártok tagjaira ez nagy benyomással volt.

Világraszóló botrány — mondotta Taussig —> hogy ennyire jutottak a ruszinszkói állapotok és világraszóló botrány, hogy a cseh-szlovák köztársaság még mindig nem irta ki a választásokat, úgy hogy Ruszinszkó képviselet nélkül maradt. A kommunisták bizottsága megállapította, hogy százötven- ezer embernek nincs sem élelme, sem ruhája és hogy nem tudni, hogy mi következik be holnap. Követelte a kormánytól, hogy sürgősen tegyen valamit és ne elégedjék meg közegeinek jelentéseivel.

Egy kis botrány.

— Oroszországban — folytatta beszédét

a szónok — hétesztendei háború és ellenforradalom után következett csak be az éhínség,, mig a cseh-szlovák köztársaságban éhség pusztít, noha négy esztendeje élvezi már a béke és a jóter.més áldásait. Ezért tehát szakítani kell a kapitalista rendszerrel és munkásköztársaságot kell létesíteni. Az elnöklő Hruban ezért a mondásáért rendreuta- sitotta a szónokot. A rendreutasitás után nagy szóváltás támadt a kommunisták és a cseh szociáldemokraták között. Langer szociáldemokrata képviselő ezt mondotta: „Nem, elég rámutatni az éhségre, hanem tenni is kell valamit." A kommunisták erre így kiáltottak a kormánypárti képviselők felé’ ..Rendet kell teremteni a köztársaságban!" A szociáldemokraták visszakiáltották: „Rendet kell csinálni a kommunistákkal!" Taussig képviselő ekkor stentori hangján így kiáltott föl: „A kormánypártok a banktőke lumjai!" A kommunisták és cseh szociáldemokraták szóharca még sokáig tartott. A szociáldemokratákat mindig tulharsogták a kommunisták, mikor azt kiáltották: „Ti kutyái a burzsoáziának!" Az egyik szociáldemokratapárti képviselő folyton neki akart rohanni a kommunistáknak, de Pik képviselő visszatartotta. Mikor Taussig befejezte beszédét, Hruban alelnök őt több megjegyzésért utólag rendretikája.

S a j d 1 cseh nemzeti szocialista az állami közigazgatási reformmal foglalkozott és megállapította, hogy az adómorál igen gyenge alapokon nyugszik.

A költségvetés képe.

Azután Kostka Károly német nemzeti demokrata képviselő beszélt. Kétségbe vonta, hogy az állami háztartás, amelynek tükörképe a költségvetési javaslat, a köz ügvét szolgálná. A pénzügyminiszternek az a megállapítása, hogy a jelenlegi gazdasági viszonyok lényegesen jobbak, mint a múlt évben, szerinte nem felel meg a valóságnak. A miniszter ennek igazolására azt hozta fel, hogy a múlt esztendőben tizenhétszer olyan drágán éltünk, mint békében, ebben az esztendőben pedig csak tizenkétszer olyan nagy a drágaság. Kostka ezzel szemben rámutat arra, hogy az állami kiadások aránya möst olyan, mint 14:11, holott a viszonynak alyannak kellene lennie, mint 12:17.

Ezek a kiadások — folytatta — ez- Idén 3.8 miiliárddil nagyobbak, mint ami" idén 3.8 milliárddal nagyobbak , mint amiegyes állampolgár fejenként 1398 korona adóval volt megterhelve, ez a megterhelés

A Verchoviaa.

Taussig kommunista képviselő szeméré vetette a kormánynak, hogy nem válaszolja meg a kommunista klub által benyújtott interpellációkat és követelte, hogy végre tisztázzák azt a szeszpanamát, amelyet pártja még nyolc hónap előtt szóvá tett. A keletszlovenszkói állapotokkal foglalkozva j kiemelte, Kiima kassai rendörigazgató dik- j tátorságát. Kifogásolta, hogy a megyei és községi választásokat még mindig nem Írták; ki és hogy egyesek szabad garázdálkodása ellen semmit sem tesznek. Fölemlítette, hogy egyes tisztviselők vagonokban kénytelenek lakni, mig Klímának az állam költségén hat szobás lakást építettek, amely hetvenezer koronába került.

A ruszinszkói közállapotokat ecsetelve, kiemelte ■ a Verchovina tűrhetetlen állapotait és részletesen megemlékezett a pártja által kiküldött nyolctagú bizottság tapasztalatairól. Mikor beszédének ehhez a részéhez ért, a kormánypárti képviselők is betódultak a terembe Az ő jelenlétükben Taussig bemutatta a verchovinai nép ragacsos kenyerét, répáját és a fagombát, amit eszik. Franké közélelmezési miniszterre és a korutasitotta.

Egy cseh ellenzéki szónok.

A lárma akkor is tovább tartott, mikor Brodeczky cseh szakszervezeti szocialista lépett a szónoki emelvényre. Mikor végre szóhoz tudott jutni, a köztisztviselők helyzetével foglalkozott és kijelentette, hogy seholsem olyan szánalmas ..a ‘tisztviselők, helyzete, mint a cseh-szlovák köztársaságban. A pénzügyminiszter azt mondotta, hogy a tisztviselők a’ap- és törzsfizetését hetvenöt százalékkal fogják fölemelni. Emögött azonban Brodecky szerint ördögi terv lappang, mivel e tervnek a célja az, hogy a tisztviselők fizetését egyharmadával leszállítsák. Beszédének végén kijelentette a szónok, hogy a költségvetés ellen fog szavazni.

C h a 1 u p a cseh szociáldemokrata képviselő az adóigazgatás reformjával foglalkozott és hibáztatta, hogy a fogyasztási adók jóval nagyobbak, mint az egyenes adók. Egyenes adókból ugyanis az államnak 1 milliárd 834 millió korona bevéte'e van, a közvetett adókból pedig 5 milliárd korona. Követelte a szén- és forgalmi adó megszüntetését, valamint a szállítási díjszabás leszállítását

A szlovák néppárt fülfogása.

T o m a n e k Flórián szlovák néppárt be jelentette, hogy a szlovák néppárt nemcsak formai, de tárgyi okokból sem szavazhatja meg a költségvetést. Nemcsak a szlovák, de a cseh nép is meg van győződve arról, hogy a kormány pénzügyi és gazdasági politikája nem képviseli a nép érdekeit. A többségi pártok felé fordulva kérdezi, hogy miképen akarják fenntartani a köztársaságot, hogyha ilyen helytelen gazdasági politikát folytatnak, amely a földművesek, iparosok és kereskedők érdekei ellen irányul. A szlovák nép egyik panasza — mondotta —, hogy nincs elégendő föld, mert nem hajtották végre a földbirtokreformot. A másik panasz pedig, hogy az adóterhek legnagyobb részét a földmivesnép vállaira rakják. A szónok szerint egész Európában sehol nincsen olyan rossz dolga a földműveseknek, mint Cseh-Szlovákiában.

Cseh vélemény a cseh-szlovák

demokráciáról.

A n d e 1 cseh iparospárti képviselő élesen bírálta a kormányt. A demokráciát —. mondotta —- állandóan hangoztatják. Hogyha itt demokrácia volna, akkor jó volna a köztársaság és a nép helyzete. A demokrácia egyik alapelve az alkotmány tisztelete és a parlamentárizmus komolyságának megőrzése. Minálunk ez a komolyság hiányzik, mert a miniszterek nem jelennek meg a parlament egyik legfontosabb föladatának intézésénél: a költségvetés megvitatásánál. (Ju- riga közbekiált: „Szégyen!" Burival elnök emiatt rendreutasitotía.) Az osztrák parlamentben sem fordult elő, hogy a pénzügyminiszter a költségvetés pénzügyi csoportjának tárgyalásánál nem vett részt és még egy órára sem nézett be a Ház ülésére. (Juriga kczbekiált: „Ez szemtelenség. Ezek a hires miniszterek!" Jurigát emiatt az elnök újból I rendreutasitotta.) A bizottságban — mondotta tovább Andel — sem lehetett a költségvetés egyes tételeit megtárgyalni, mivel későn kapták csak kézhez a javaslatot. Hibáztatta, hogy a zárszámadásokat még csak az 1919. évre készítették el. Azután foglalkozott az állami deficittel és megállapította, hogy az 5 milliárdra rúg. Ezután a kormány iparosellenes politikáját bírálta. Beszéde közben Mícsoh, Najman, rilavicsek és Zeminova képviselők helyeslőleg szóltak közbe. Az elnök kénytelen volt nyugalomra inteni őket. Bejelentette végül, hogy pártja a költség ve- . tés ellen fog szavazni.

P i c k cseh szociáldemokrata az adókérdéssel, Stíhweichart német szociáldemokrata pedig a községek súlyos anyagi helyzetével foglalkozott.

Az ülés még tart.

*

A szenátus illése,

A szenátus ma délelőtt fél tizenkét órakor másfél óráig tartó ülést tartott. A katonai beszállásolások megtérítéséről és az adófizetés elévüléséről szóló javaslatokat második olvasásban elfogadták.

Azután a kormánynak azt a javaslatát tárgyalták, amely a bírósági tárgyalásokon résztvevő hallgatóság korlátozásáról szók Prochazka előadó szerint a javaslat célja az, hogy az ifjúságot visszatartsa a büMagamrél.

Régi bástyák kövét döngettem.

S virággal volt tele kezem.

— Többé én már nem Így csatázom.

— Többé én már nem nyugszom soha.

— Többé én nem emlékezem.

A jövőt rögeskapu védi.

De az én sorsom, cn tudom:

— Harcot hirdetek mindhalálig.

— Hitet kiáltok! S rajtát zengve Rést ülök röges kapukon.

Wallentinyi Dezső.

Takaródé.

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. —• Irta: Cholnoky László.

Kerülőutakon jöhetett, mert észre sem vettük, amikor a városba besompolygott a köd. Az aranysárga falevél zörögve fut a gyalogjárón, a szél a takarodót fújja a telefondrótok között.

Valami beszélnivalóm akadt Versinszky- vel, az utolsó lengyel lovaggal, azért indultam el, hogy őt felkeressem. Ma régi kocsmák hallgatag, holt váza mellett járok, az ócska tréfák, mihaszna kelepelések felébrednek és eljönnek utánam, d* csak pár lépésnyire, siratóba, azután nyoma sincs már semminek sehol. A lovagot nem láttam vagy

hat éve; féltem a találkozástól, mert hallottam, hogy ő maradt meg közülünk egyedül magányos, szivarszagu éjszakai lidércnek és ki járna vissza szívesen az ingoványra, amelyből kilábalt?

Versinszky hónaposszobája terjedelmesebb, hűvös, szentképes koporsó volt, az elmúlt idők dohos, penészes koporsója. A padlón a sok használattól csokoládészinü gallér hevert, a szekrény tetején üres szeszesüvegek — szörnyű találkozás a régi, kivénült, lompos szeretővel.

Délután volt, a lovag nem volt otthon. Kétségtelenül a kültelkeken bolyongott, keresve az utolsó kocsmárost, akit a Ver- sinszky-ösök viselt dolgai, hősi tettei még érdekelnek, fellelkesitenek és hitelre ösztönöznek. De a háziasszonya, a hatvanéves, barna- arcú, női Rinaldó megesküdött Szent Bal- duinra. hogy nemsokára hazajön. Azután rámcsapta az ajtót, én pedig fel-alá jártam, tüzetesen szemügyre vettem a falon függő festett vadásztanyát, amit már húsz év óta fed el ugyanaz a füstfogta, barna hólepel, Petőfi halálát, a tizenhárom aradi vértanú bronzot utánzó, cserépből készült reliefjét és a vidám vadászt, aki rövid bekecsében a havas mezőn állva, fülénél fogva emeli a magasba a zsákmányul ejtett nyulat. Mily nagy pillanat lehetett valaha, amikor egy-egy ilyen uj szerzemény bevonult a szobába és elfoglalta helyét a falon!

A nyitott ablakon keresztül a hideggel együtt beszállt a szomszédos üres telken

j ájuidozó szerelmes szabólegény okarinájának í nyavalyás zokogása is ... Tnit lehet csinálni az iyen odvas fészekben nappal? Itt csak aludni lehet, látni nyirkos, vámpiros álmokat meghalt kocsmárosokról, akik csak bólogatnak, ha a vendég szó nélkül elsiet.

Szomorú és fáradt voltam, belevetettem magamat a foltos, rugója züllött, hideg karosszékbe, amiben bizonyára évtizedek óta nem ült senki, mert a karjai a7ól apró por- geizirek lövelltek felém. Pár percig tanácstalanul fütyörésztem. és vakargattam az orrom cimpáját, mert nem tudtam, hogy maradjak-e, vágy elsiessek e sírboltból, amig annak ernyedt akarattalansága engem is átölel, de aztán mégis maradtam, mert sajnáltam volna egy uijabb napot elvesztegetni a lovag miatt. De lehet, hogy az akarattalanság akkor már ott is csiiggött a nyakamon, mert még, ahhoz sem volt erőm, hogy az ablakot becsukjam, pedig az ablakból hideg légáram suhant felém.

A szabó’egényke elhallgatott odakint, csend volt mindenütt; a falfestmény girlandját nézegettem, amelyen hófehér hattyúk úszkáltak a lombos part felé, de azt soha el nem érték. Sajátságos volt, hogy mindezt addig soha észre nem vettem, pedig hányszor virradtam meg ott, dús borzufnatag habjain ringatózva, vidám citerapengés között. De akkor még nem volt mindenütt csend és hidegség... Versinszky, az utolsó lengyel lovag, húsz éve lakott a hűvös koporsóban, talán ■ azt várva, amig annak a födele rácsapódik.

I Akkor odakint váratlanul felragyogott a ! leszálló nap, a szobát aranyló me egség töl- | tötte el és a hattyúk kiterjesztették a szár- | nyiaikat.

Amikor a lovag feltámasztotta a fejemet, éreztem, hogy a nyakam meggémberedett. Odakint már sötét volt és a lovag száraz, vézna teste odvas fejfához volt hasonló a nyirkos félhomályban.

— Te vagy az! — mondta diadalmasan — mégis ; csak te vagy az!... Elaludtál, a fejed is lebillent, hanem azért megismertelek! Rád ismertem a vézna lábszáraidról, amint szétvetetted őket, mert pontosan úgy ültél, ahogyan éjfél után ülni szoktál, amikor a bor már a halántékodig ért —, rádismertem a furcsa, szomorú fejedről, hanem a hajad istenemre mondom, pedig tudod, hogy a Ver- sinszkyek nem mesélnek ... istenemre mondom, hogy a hajaddal sok bajom volt!... Jóságos isten, hiszen olyan fehér, mint volt a apámé, amikor már ott feküdt a koporsóban!

A lábam is elzsibbadt; felálltam. És elmentem anélkül, hogy megmondtam volna, amit akartam. Talán nem is akartam semmit.

Amikor a kapubolt alá léptem, odalent az üres telken megint felhangzott a szabólegeny siralma. Tréfás, katonás ütemben a takarodót fújta, mert a helyőrségi templom tornyában akkor ütötte a kilencet.