Prágai Magyar Hirlap, 1922. november (1. évfolyam, 119-129. szám)

1922-11-24 / 124. szám

Temetnek... (fi.) Prága, november 23. Mikszáth Kálmán egyik regényében Lőcse város történetének egy megrázó ese­ményét irta meg. Rákóczi idejében történt, hogy Szepes vármegye alispánja egy vadá­szaton lelőtte a város íőbiráját. A tanács bo- szut fogadott és elrendelte, hogy mindaddig, amíg Görgey a bakó pallosa alá nem kerül, a városban minden vigasság tilos legyen, az asszonynép pedig gyászruhát viseljen. Majd­nem fiz esztendeig — Görgey kézrekeritéséig — tartott a gyász, majdnem egy évtizedig elnémult a muzsikaszó, fekete ruhában jár­tak a lőcsei hölgyek. Ezóta „a fekete város" elnevezés ragadt rá a Szepesség eddigi fő­városára. Kétszáz esztendő múlva most egy sok­kal nagyobb csapás szakadt Lőcse városára, a szepességi Nürnbergre. Akkor csak a város tekintélyén esett csorba, most azonban a vá­ros lakosságának minden rétegét gazdasági létének alapföltételeiben támadta meg a meg­valósulás előtt álló nagymegyei rendszer. Szepesmegye megszüntetése és a megyei székhelynek áthelyezése a legnagyobb csa­pás, amely ezt a nagyobbára tisztviselői vá­rost érhette. — A lakosság gyásza kevésbbé romantikus, de annál meghatóbb formában jut kifejezésre, amikor Szepesmegye vssscs'ja — a régi megyei törvényhatósági bizottság korcs utóda — mai közgyűlésén eltemeti az ősi vármegyét. A közgyűlés ideje alatt a vá­rosban megáll a munka és az emberek a vá­ros festői főterén összegyűlnek, hogy a halott vármegyének megadják a végtisztességet'. Fedetlen fővel hadd álljunk meg egy pillanatra a szimbolikus cselekménynél.' Lőcse városa nem az egyedüli, amelyre a megyék uj beosztásának bárdja lesújtott. Eperjes, Rimaszombat, Losonc, Komárom. Ipolyság, Aranyosmaró.t, Trencsén, Alsóku- bin és Besztercebánya vele együtt osztozik e sorsban. Ezeknek a városoknak és közsé­geknek mindegyike mérhetetlen sokat vészit a megyei székhely áthelyezésével, ha nem is mindent, mint Lőcse, amelyre immár egy muzeum szomorú jövendője vár. Gyors egymásutánban fogják most elte­metni az ősi vármegyéket. Bevalljuk, hogy ezek a temetések végtelenül fájdalmas ér­zéseket keltenek bennünk. Az uj nagyrnegyei rendszert, melyet reformnak kiáltottak ki, mi ugyanis nem tekintjük fejlődésnek, ha­nem ellenkezőleg, a visszafejlődés egyik ta- nujelét ismerjük föl benne. Amit a cseVszlo- vák köztársaság keletkezésénél tapasztal­tunk, az itt kicsiben ismétlődik: a lakosságot olyan keretekbe szorítják, amelyek az ő megkérdezése nélkül jöttek létre. Az uj me­gyei rendszerben a radikalizmus - testesült meg, amely nem törődik azzal az elvvei, hogy a közigazgatási rendszernek éppen úgy, mint a többi állami intézménynek, a törté­nelmi fejlődés sokszázéves eredményeinek természetes talajából szervesen kell tovább­fejlődnie. Ennek az elvnek elhanyagolása — félünk tőle — nagyon meg íogia magát bo- szulni. A történelmi, földrajzi, gazdasági és társadalmi egységeknek megbontása min­denütt és mindenkor, ahol csak megpróbál­koztak vele, súlyos kockázattal járt. A mi régi megyéinket pedig a földrajzi adottságok természetes alapján a történelem alkotta meg és ez fejlesztette ki őket a gazdasági és társadalmi élet eleven sejtjeivé. Éppen azért, mert szervesen fejlődtek ki, meg volt bennük a továbbfejlődés csirája is. Szent István óta a megyei szervezet mindenkor hozzá tudott idomulni az idők változásaihoz és úgy hisz - szűk, hogy mostani- alakjában is alkalmas volt arra, hogy megteljék a demokratikus élet minden tartalmával. Nem igy történt. Nem az evolúció, de a revolució szelleme győzedelmeskedett. Uj alapokon uj intézményeket létesítenek. Ta­lán azért is, mert a régi intézményeket mai alakjukban a magyar kormányzás ezeresz­tendős munkája fejlesztette ki. Az uj megyei beosztásnál kétségtelenül közrejátszott az a gondolat is, hogy minden, ami a magyar re­zsimtől származik, már eleve rossz, mert csakis a szlovák nép ellen irányuló célzattal jött létre. Ez a frázis egyes körökben annyira gyökeret vert már, hogy kár is volna vele pörbe szállani. Mi tudjuk, hogy ez nem igaz. A régi megyei rendszerben nem egy kitűnő szlováknak jutott szerepe, közöttük nem egy olyannak is, akinek utódai ma jól jövedel­Prága, november 23. A lausannei konferenciáról szóló tegnapi tudósításunk címében kifejezésre juttatuk azt, hogy a konferencia a teljes egyetértés jegyében folyik. Ez a megállapítás a hivata­los kommünikék sora és az antant állam­férfiak nyilatkozatainak légiója alapján tör­tént, de tudósításunk bevezető soraiban rá­mutattunk arra, hogy a kulisszák mögött éles ellentétek lappanganak. Ezt a megálla­pításunkat igazolják azok az események, me­lyek Lausanneban tegnap lejátszódtak. Mus­solini, aki lausannei tartózkodása alatt az egymással ellentmondó nyiltkozatök egész sorozatát bocsátotta szélnek, tegnap este otthagyta Lausannei anélkül, hogy a szövet­séges hatalmakkal megegyezésre jutott vol­na. Az olasz delegáció ottmaradt a konferen­cián, de a megegyezés kérdése Mussolini ke­zében maradt, aki Rómából fogja megadni utasításait az olasz delegációnak. Mussolini Olaszország részéről követeléseket állított az antant elé, amelyek teljesítésétől tette függővé azt, hogy hozzájárul-e a konferen- j cia határozataihoz. Ez az esemény kritikussá tette a konferencia helyzetét és okot ad a pesszámisztikus felfogásra. A tegnapi nap folyamán ülést tartott a A kisantant, úgy látszik, teljesen magához ragadja Keíeteurópa politikájának vezetését A közelkeleti kérdésben közvetlenül nem érdekelt Ben-es a kisántánt szubrettjét: Nincsicset lépteti föl a lausannei színjátékban s a nyugati álltánt- államok proíekrurá tusának égisze alatt megte­remtett államszövetséget a' Balkán-szuprematio faktorává akarja feltolni. Ez a szándéka minden különösebb diplomáciai ügyesség nélkül sikerül­het, mert Törökországgal szemben készek a jó konc reményében kezet fogni a Bókán álla­mai s mert a fegyveresen letiport Görögország és az opportunus politikát követó Bulgária kész örömest megy ma mindenkivé!, aki valamit is nyújthat neki. A hamsaiméi konferencia tehát könnyen eredményezheti azt, hogy a kisántánt balkáni ántánttá vedlik át. Ez csak politikai ko­difikálása lesz az elbalkanizált középemé pai helyzetnek. Hogy Olaszország mit szól ehliez a balkáni blokkhoz — erről még eddiig hallgat Mussolini. Elvetették a nyugattráciai népszavazás tervét. Lausanne, november 23. (Havas.) A konferencia ma a tráciai kérdéssel foglalko­zott. A törökök a hatalmaknak e tekintetben való álláspontját már ismerik. A megbeszé­lések teljesen világosak voltak és a törökök mindkét részére való igényüket teljes kato­nai rövidséggel érvényesítették. Görögor­szág Trácia nyugati részére tart igényt. Minthogy már most mindkét ellenfél nézetei ismeretesek voltak, hátra volt még a kivül álló feleik nézeteit megismerni, mert a kon­ferencia a kisantantnak ebben a kérdésben való álláspontjáról teljes tájékozatlanságban volt. Hamarosan kiderült, hogy a kisantant Nyugattráciának Törökország részére való mező stallumaikban szorgosan siettetik a régi megyék elföldelését. A szlovák nép széles tömegei azonban más véleményen vannak. Ezt talán a legjob­ban bizonyítja, hogy a fekete város szlovák lakossága ma nem csekélyebb keserűséggel szemléli a megyei bizottság utolsó hivatalos aktusát, mint a magyarság és németség, ame­lyet pedig erősebben akartak sújtani az uj megyei rendszer megalkotásával. területi kérdésekkel foglalkozó bizottság, melyen a törökök ama követelésükkel álló- jak elő, hogy Törökország 1913. évi határait biztosítsa a békekonferencia. Venizelos Gö­rögország részéről az 1915. évi határok elis­merése mellett foglalt állást. Felszólalt a jugoszláv és román küügyminiszter is. A kis­antantnak ez a két reprezentánsa az antant szeptember 23-iki jegyzékében fogalt hatá­rok fixirozása mellett foglalt állást. A bolgár delegáció követelte az Egei-tengerhez ve­zető gazdasági utat. A törököket ezek a kö­vetelések erősen deprimálták, de válaszu­kat csak ma délelőtt fogják megadni. Egy Havas-jelentés arról számol be; hogy a konferenciával kapcsolatban a Bal­kán-államok, Görögország, Jugoszlávia, Románia és Bulgária egységes frontot létesí­tettek. A kisantant bővíteti balkáni frakciója tehát akcióba lép. Nem lehetetlen, hogy ez az akció kemény diót jelent majd Anglia és Franciaország s a békés megegyezés szá­mára. Konstantinápolyi jelentés szerint az angórai nemzetgyűlés Refeí pasát visszahív­ta és helyette Selahedin Adil pasái küldte Konstantinápolyba. Mai jelentéseink itt következnek: átadása ellen egységes blokkot alkot; még abban az esetben is, ha erről népszavazás döntene. 7 Nincsics, aki ma vezető szerepet vitt, a fölhozott érveket még az Isméd pasa részé­ről történt megokolásuk előtt visszautasítot­ta. Különösen arra a komoly veszélyre utalt, amelyet a népszavazás a lakosság körében előidézne. Kijelentette, hogy egy ilyen kí­sérlet szükségszerűen fegyveres konfliktusra vezetne. Dúca román delegátus fentartás nél­kül hozzájárult Dincsics nyilatkozatához. A délutáni ülésen iorcl Curson, Barrere és Garroni kijelentették, hogy fentartás nél­kül csatlakoznak Jugoszlávia fejtegetéseihez. A konferencia tehát a nyugatíráciai népszavazás elvetése tekintetében telje­sen egyetértett. A lausannei konferenciát megelőző dip­lomáciai értekezletek egyikén sem tanács­koztak arról, hogy a török határt Európában a Marica mögé kitolják és ezzel egyidejűén elintézték a karagacsi pályaudvar kérdé­sét is. A szovjet ellenzi a tengerszorosok ellenőrzését. London, november 23. (Havas.) Borov- skij, az orosz kereskedelmi delegáció római vezetője ideérkezett. Arra a kérdésre, hogy miért utasította vissza a szovjet a hatalmak meghívását, kijelentette, hogy félreértésről van szó. Az orosz kormány nem utasitott vissza semmiféle meghívást, mert jogot is formál arra, hogy minden oly tanácskozásnál résztvegyen, amely a szovjet érdekeiről is dönt. A szovjet nem fog beleegyezni abba, A kEf&ntanft vezefdszerepet látszik a lausannei konferencián. A kisantantkól balkáni antant lesz. Paris, november 23. (Havas.) A párisi lapok lausannei tudósítói különös jelentőségűnek tart­ják a Balkán-államok delegátusainak tegnap esti tanácskozását. A Petit Párisién tudósítója arról ir, hogy Nincsics íöíiogása szerint a Balkán egyetértésének konkrét és tartós formát kell öntenie és ennek bizonyos mértékben a kisantant kiegészítése utján kell megtörténni. Bettes dr., aki ezt a tervet barátságosan fogadja, rövidesen tárgyain! fog Nincsicscsel Lausanne közelében. hogy a tengerszorosok a népszövetség ellen­őrzése alá kerüljenek, mert az orosz-török szerződés ötödik pontja akként szól, hogy ezt a kérdést az érdekelt hatalmak vannak hivatva eldönteni. Oroszország a kapitulá­ciók ellen foglal állást, mert ez mélyen sérti Törökország függetlenségét. Készül a torok válasz. Lausanne, november 23. (Havas.) A török delegáció a késő éjjeli órákig foglalko­zott a Kelettráciára vonatkozó válasz szer­kesztésével. Megérkeztek a szovjetdelegátusok Lausaimeba. Lausanne, november 23. Az orosz delegáció egy része megérkezett. A közeli napokban ideér­kezik Csicserin és Litvinov is. A maggar-csehftercsSíeűcünl szerződés. Budapest, november 23. (Saját tudósítónk távirati jelentése). Meg­írta a P. M. H., hogy a magyar—csehszlo­vák kereskedelmi szerződést a magyar külügymi­nisztériumban aláírták. A szerződés részleteiről a ma a következőket jelentik; A kereskedelmi szerződés 30 cikkben és egy zárójegyzőkönyben tárgyalja az általános kereskedelempolitikai kér­déseket oly módon, hogy az egyének és társasá­gok kereskedelmi és ipari tevékenységét, vala­mint az áruknak a kölcsönös kereskedelmi forga­lomban való kezelése a legtöbb kedvezmény elve alapján történik, a forgalmi kérdéseket pedig beleértve, a tranzito- és hajóforgalmat paritásos alapon szabályozzák. A kereskedelmi szerződés a tisztességtelen verseny, a konzuli képviseletek, szociálpolitikai és egyéb kérdéseket ölel fel. Eset­leges differenciák elintézésére választott bírósá­got rendszeresítettek. A szerződést határozatlan időre háromhavi felmondással kötötték. A mind­két államban fennálló be- és kiviteli rendszert a szerződés csak általánosságban érinti és ezt a kérdést az árucsere-egyezményre vonatkozó leg­közelebbi külön tárgyalások révén fogják beha­tóan szabályozni. Egyúttal a következő megálla­podások jöttek létre: a nosztriíikáció, a kis-iiatár- forgalom, a vámkezelés könnyítéséről, beleértve a mindkét részről való liatárvámokat és határel­lenőrzést, végül egy állatjárvány-egyezmény. Mindezek a megállapodások intetigráns részei á kereskedelmi szerződésnek, ugyanúgy a vasut- forgalombpn való kölcsönös könnyítések is. A kö­zös vasúti határállomások megállapítása tekinte­tében is megegyeztek a szerződő országok. Szíerényi a szerződésről. A szerződésről Szterényi József báró igy nyi­latkozott a Pesti Napló munkatársa előtt: — Ez az első komolyabb lépése Magyar- országnak a nemzetközi gazdasági életbe való bekapcsolódására. Elégtétellel és örömmel üd­vözlöm a szerződést, iólehet bizonyos ipari kö­rökben nyugtalanságot kelt, hogy Csehország­gal, mint aránytalanul erősebb ipari verseny­társsal, már szerződést kötöttünk, ellenben a magyar ipar fogyasztóit képviselő keleti szom­szédainkkal még nem. Mindazonáltal a szerző­désnek politikai szempontból is nagy jelentősé­get kell tulajdonítanunk. A gazdasági érintke­zés megteremti a politikai érintkezést is, ennek pedig óriási hordereje van. Középeurópa gaz­dasági konszolidációjából az akadályok egy- vésze nyomban elsimulna. Nagy jelentősége van annak is, hogy a szerződés a legtöbb ked­vezmény elve alapján jött létre. A trianoni szerződés tudvalévőén ugyanis egyoldalúan megadja a legtöbb kedvezményt a győztesek­nek, de nyitva hagyja az utat a leg­több kedvezmény kölcsönös megállapításának. Ezen a téren mindenesetre haladást jelent a szerződés a trianoni szerződéssel megteremtett állapottal szemben. Hogy áll i korona? Nov.23-án fizettek 100 cseh-sziovák Koronáért: Zürichben 16.70 svájci frankot Berlinben 20099.— német márkát Budapesten 7450.— magyar koronát Bécsben —.— osztrák koronát imjS É'-VÉ? _ jUP* . ____^ Sfói ijaT 6Előfizetési árak bel- és külföldön: £?■. ,0 JeÍF /$£& ^ JgjM' Jrjör am to. egész évre 300 Ke, félévre 150 Ke, 1 /ifi 7wfZfriFJÍ/vL*m t// » ^IT/rul/ íIA kmSXJlZ smixssrs Sjg/r — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — 9 * A Szlovenszftöi és Ruszftnszkól Szövetkezet* Ellenzéki Pártok politikai napilapja Szlovenszkói szerkesztő: o Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents