Prágai Magyar Hirlap, 1922. november (1. évfolyam, 119-129. szám)
1922-11-23 / 123. szám
Politikai kísérletezések, (g.) Prága, november 22. Ami a háború óta Európában történik: a békeszerződések diktátuma és a keresztülvitel iránti törekvés, a rögeszmeszerü jelszavak paripáján történő lovaglás, a nyitvaha- gyott politikai problémák egymásralialmozó- dása, a gazdasági életnek hinárbatemetése s a meddő konferenciázások hatalmas sorozata, mind jellemző kritériuma annak a politikai korszaknak, melyet talán igy nevezhet el majd valamikor az objektív történetíró: kísérletezés a béke érdekében. Mert ami az európai politikában történik, az nem nyugszik a politikai konzekvenciák kétszerkettőjén, nem morális igazságok érvényesítése a mindennapi politika terén, de keringés egy kivilágított transzparens, egy mesterséges fény, egy kényszeredett hipokrizis körül s a háború mérgében megfoggant politikának vakmerő applikálása az úgynevezett béke érdekében. Aki az eredményeket látja és a politikai és gazdasági következményeket nem csak vizsgálja, de érzi is s akit nem vakít .el elfogultság vagy egy túlfűtött nacionalizmus gyermekes félelme, az tisztában van azzal, nogy a béke körül folyó experimentumok a politikának, mint komoly tudománynak megcsúfolását, a politikának, mint az államok közötti élet kiegyenlítőjének teljes diszkreditá- lását jelentik. Mert a politika, mint tudomány ma,-a demokratikus eszmék sulyá alatt, nem ismerhet olyi elveket, mint amilyenek az európai politikában évek óta gyakorlati szerepet játszanak. Nem ismerheti az önrendelkezési jog eszméjének a békepaktumokba foglalt érvényesítési formáját, nem akceptálhat gazdasági diktátumokat, melyek túlhaladják a teljesítőképesség maximális határait is, nem ismerheti el az életképesség kritériumai nélkül való államkonstrukciók létesítésének lehetőségeit s nem szankcionálhat oly gazdasági viszonylatokat, mely között a népek milliói előtt az éhség és az elpusztulás réme kopogtat. A politika, mint az államok közötti kiegyenlítés faktora, nem ismerhet ma, a magasabbrendii politikai eszmék iránti törekvések korszakában egy állam és egy más állam között oly helyzetet, melyben az egyik fegyveres győzelem hatalmán konstruál magának jogokat s megszab a másik állam eleven testébe vágó kötelességeket. A mai európai helyzet mellett igy alakul annak fejtegetése: politika-e az, ami ma Európában történik? A válasz csak ez lehet: a politika fogalmai nem ismerik a mai európai politikában megrögzötten divó szokásokat s minden, ami ma a politika jelszava alatt és köntösében történik, vakmerő, könnyelmű és sokszor kegyetlen kísérletezés a béke alátámasztása érdekében. A kísérletezők azt hiszik, hogy igy is lehet. Megfeledkeznek arról, hogy a politika felelősséget is jelent, felelősséget, nemcsak a lelkiismerettel, nemcsak a politika támpontjait alkotó egyedekkel, de generációkkal és a történelemmel szemben is. Ök mindezt nem érzik. .Tárják az útjukat, görgetik a lavinát a lejtőn és nem törnek össze a konzekvenciák súlya alatt sem. Ennek a politikai játéknak, ennek a kísérletezésnek, melyet az antant égisze alatt űznek külön-külön és együttesen a győztes államok kormányfő rfiai, egyik jellegzetes momentuma játszódik le most a genfi tó melletti Lausamteban, ahol a fölborított és csődöt mondott sévresi béke helyébe fabrikálják az uj keleti békét. Ez az uj keleti békekonferencia bizonyitéka annak, hogy az ezelőtt három esztendővel megkonstruált keleti béke alapelveit egy aránylag rövid időköz és annak eseményei szétmálasztották, hogy a békepaktumban foglalt föltételek végrehajtásánál az antant két vezető matadora szemben találta egymást, hogy a fegyveres erő brutalitásai, a török nép nemzeti és függetlenségi háborús kirobbanása odavezettek, hogy a békeszerződés három év előtti történelmi igazságtevését revidiálni kell. Ez a tény, a revíziónak szükségessége és az a körülmény, hogy a revíziót maga a békeszerződések betűihez láncolt Poincaré tartotta elsősorban szükségesnek, arra mutatnak, hogy a sévresi békekonferencia történelmi tévedést jelent. A történelem ismer tévedéseket, mert hiszen a történelem, politikai események sorozatán épül föl s a politikát emberek csináljak. De a történelem konzekvenciákat is ismer s e konzekvenciák szoros tartozékai a tévedéseknek. Ha egy politikus téved, akkor a politika mindennapi nyelvén szólva, megbukik s ez a konzekvenciája tévedésének. Ez logikus és természetes valami, mert á politikai pozíció alapja a közbizalom s a bizalom nem lehet szilárd akkor, ha nyilvánvalóan kisiklott vágányokon jár a politika, ha az események diszkreditálják a politikus cselekedeteit. Prága, november 22._ A lausannei konferencia a diplomácia tárgyalások történetében unikomnak tekinthető. Egy nemzetközi-tanácskozás, amelyen népek sorsáról van,szó, sohasem ült még össze oly kevéssé előkészítve, oly. ötletszerű-, íeg, mint az uj keleti békekonferencia. A hivatalos kommünikék ugyan erősen hangsúlyozzák azt, hogy Poincaré és Curson között teljes az egyetértés, de a valóságban úgy áll a dolog, hogy még hosszú kuliszák- mögötti tárgyalásokra van szükség, hogy az antant egységét a keleti kérdésekben valamiképpen megteremtsék. A legújabb európai vezető politikus: Mussolini ugylátszik nem tanult még bele a diplomácia ravasz! nyelvezetébe, mert lépten-nyoauon nyilatkozik és nyilatkozatai elárulják azt, hogy Olaszország nem tekintehtő Anglia és Franciaország kezes bárányaiként a békekonferencián. Mussolini eredeti külsőségek között jelent meg Laussannéban, fascista testőrséget vitt magával és szállodájában színpadi rendezés mellett tartja a fogadásokat, ügy viselkedik, mint egy uralkodó, pedig pikantériát kölcsönöz lausannei tartózkodásának az, líogy évekkel ezelőit ugyanebből a városból utasították őt ki, mint veszedelmes forradalmárt, mint anarkista szándékkal izgató mészáros- segédet. A mai európai politika nem dokumentálja ezt a konzekvenciát. Nem igazolja a politikai felelősséget. A mai európai politika oly szabályok után halad, melyek között a rosszul begombolt mellény históriája fölujul. Ez elvégre nem lenne baj, mert hiszen tökéletesen igaza volt Deák Ferencnek, mikor azt niondta, hogy ha rosszul gomboltuk be a mellényt, akkor újra ki kell gombolni és elölről kell kezdeni a begombolást. De a politika ezt az igazságot a gyakorlatban s a felelősség s a politikai Ízlés elvét bekapcsolva úgy érvényesíti, hogy ha valaki rosszul gombolta be a mellényt, akkor adja át másnak, kevés b.bé ügyetlennek az ujragotnbolás szerepét. Ezt kívánja a politikai Ízlés és morál. De leshetne politikáról, morálról és ízlésről beszélni ma, az európai kísérletezések korszakában, lehet-e politikának nevezni azt, amit a józan belátás és az igazság elvei helyett az elvakult gyűlölet és a megcsontosodott imperializmus diktál? ... , Tegnap Ismét pasát meglátogatta lord Curson, majd utána Poincaré s tárgyalást folytattak vele. Poincaré tegnap este visszautazott' Parisba'. : -r ' Mai távirataink a következők: Isméd pasa hadikárpótlást követel Görögországtól. Paris, november 21. Isméd pasa a Havas-ügynökség tudósítója előtt Lausanneban igy nyilatkozott: Ama híreknek, amelyek a szövetségesek szándékairól a sajtóban megjelennek, nem ‘adunk teljesen hitelt, különösen a Curson memorandumáról szóló híreknek mindaddig, amig az autentikus szöveget nem látjuk. Nem hisszük azt, hogy Törökországot a feje fölött megkötött egyezménnyel állítják szembe. Nem azért jöttünk Lausamieba, hogy itt elítéljenek bennünket, de hogy a békeszerződés megteremtése érdekében közreműködjünk, Azt írják a lapok, hogy az utóbbi napokban Törökország igényei megnövekedtek. Ez egyszerűen nem igaz. Mi szilárdan kitartunk nemzeti követeléseink mellett s követeljük ama károk megtérítését, amelyet lakosságunk szenvedett, vagyis Görögországtól hadikárpótlást követelünk. Lausanne után következik a brüsszeli konferencia. Lausanne, november 21. (Havas). Poincaré ma este 9 óra 10 perckor elutazott. A pályaudvaron szívélyes búcsút vett Mussolinitól és Cursontól. Havas-jelentés, szerint Poincaré megelégedetten távozott Lausatme- ból. Csütörtökön találkozik Párisban a belga miniszterekkel s tárgyalásokat fog velük folytatni a valószínűen december 15-én megkezdődő brüsszeli jóvátétel! konferenciáról. Azzal a kívánsággal szemben, hogy a brüsz- szeli konferencia előtt Franciaország, Olaszország és Anglia miniszterei elötanácskozást tartsanak, Poincaré nem viseltetik visszautasában. Mussolini nyilatkozik, Lausanne, november 22. Mussolinival ma beszélgetést folytatott a svájci távirati iroda munkatársa és a beszélgetés során Mussolini kijelentette, hogy végtelenül örül annak, hogy Olaszország részt vesz a békekonferencián s úgy tekinti ezt az eseményt, mint Olaszország nagyobb aktivitásának kezdetét a nagy politika terén. Meg' van győződve arról, hogy az antantra szükség van és. hogy az antant meg fog erősödni. A belpolitikai kérdésekre vonatkozóan kijelentette, hogy politikája nem irányul a munkásság ellen. A földbirtok tekintetében Mussolini a kisbirto- kosőv’Ztály támogatását tartja szükségesnek. Az a meggyőződése, hogy szükség van. arra, hogy parasztdemokrácia; teremtessék meg. Végül kijelentette, hogy ö vallásos ember cs nem üz antíklerikális politikát. A török követelések a bizottságok elé kerülnek. Lausanne, november 22. A konferencia tegnap délutáni ülésén történt felszólalások a Havas-ügynökség jelentése szerint kivétel nélkül hangsúlyozták a konferencia fontosságát és az eredményes megoldáshoz fűződő nagy érdekeket. Általános volt az a hit, hogy a törökök felszólalnak az első teljes ülésen s leszögezik álláspontjukat. Ez azonban nem történt meg. A konferencia legközelebbi teljes ülése pár nap múlva lesz. Általános az a nézet, hogy a törökök követeléseiket az egyes bizottságok előtt fogják előterjeszteni. Közeledés Anglia és Törökország- között. Páris, november 21. A Havas-ügynökség jelenti: Ha kedvező megoldásra kerül a sor, úgy az elsősorban Curson lord érdeméül tudható be. Maguk a törökök, akik némi bizalmatlansággal mentek Lausanne-ba, elismerik ezt. Isméd pasa és Curson tegnap esti beszélgetése a törököket igen megnyugtatta s A lausannei Konferencia azantanl egyetértőnek jcggtttenfoiiiiK A konferencia tegnapi napján már jelentkeztek azok a nehézségek és ellentétek, amelyekre a részletkérdések tárgyalásánál el lelehetünk készülve. Az elnökség kérdésének elintézése után megválasztották a konferencia három bizottságát s ezek. közül az első a területi kérdésekkel és a tengerszorosok ügyével, a második a kisebbségi kérdéssel, s a harmadik a gazdasági és pénzügyi ügyekkel fog foglalkozni. Az első két bizottságban csak ama hatalmak lehetnek képviselve, akik Törökországgal háborút viseltek s végleges békét még nem kötöttek. Bulgária tehát ki van zárva ezekből a bizottságokból, A török delegáció a tegnapi ülés folyamán ragaszkodott ahhoz, hogy csak ama hatalmakkal hajlandó tárgyalni, amelyek , az antant szeptember 23-iki jegyzékében és a törökök október 3-iki válaszjegyzékében föl vannak sorolva. Ezzel szemben a konferenciát rendező három nagyhatalomnak az az álláspontja, hogy más államok is részt vehetnek a konferencián s megtehetik megjegyzéseiket. Ez a nézeteltérés francia lapok jelentései szerint Poincaréra kellemetlen benyomást keltett. Poincaré bizakodó nyilatkozata. Lausanne, november 21. Poincaré tegnap fogadta a svájci sajtó képviselőit s kijelentette előttük, hogy teljesen osztja Curson- nak a megnyitó ülésen mondott ama nézetét, hogy Svájc, mint a legbékésebb ország, kiválóan alkalmas a békekonferencia színhelyéül. A háború kitörése óta ez az első eset, hogy Svájcba jött s ezt az alkamat föl kellett használnia arra, hogy úgy is, mint a francia köztársaság volt elnöke, Svájcnak szívélyes köszönetét mondjon azért az emberbaráti tevékenységért, amit a háború alatt kifejtett. A békekonferenciára vonatkozóan kijelentette, hogy az kedvező kilátások mellett kezdődött s hogy a kétségtelenül nagy nehézségek dacára is reméli azt, hogy a béke néhány héten belül megköthető. Az a benyomása, hogy éppen úgy mint ő, a többiek is azzal a kívánsággal jöttek ide, hogy megegyezésre jussanak. A konferencia vezértitkára. Lausanne, november 32. Curson javaslatára Massigli francra delegátust a konferencia vezértitkárául dezign álfák. általános az a vélemény, hogy Anglia és Törökország között lényeges közeledés jött létre. A délelőtti ülés folyamán voltak ugyan a törököknek észrevételeik, de az ellen, hogy Amerika is résztvegyen a konferencián, semmi kifogásuk nincs. Nem tartják céltalannak azt sem, ha a tanácskozásban oly államok is résztvesznek, akik nem voltak hadiállapotban Törökországgal. A törökök előtt megvilágították azt, hogy ezeknek az államoknak kormányai a határozathozatal tekintetében semmi befolyást nem fognak gyakorolni, de lehetetlen az. hogy azok az államok, amelyek jogosítva érzik magukat a BW———PB—B——B—BSBB—W— Hogy álE korona? Nov.22-ón fizettek 100 cseh-sztovák koronáért; Zürichben 16.90 svájci franko' Berlinben —- német márkát Budapesten 7500.— magyar koronát Bécsben 227700.00 osztrák koronát ŰdnÁftTiT jS Prága, csütörtök, 1922 november 23. SkX &S23 &&& _____ _ ___ _ _____ Jfö' Jgp . — . . ........................ Előfizetési árak bel- és külföldön: J/ tfl7ltf£sfZÍJ}TT'F¥íTA>J* ssssss* Sürgönyeim: Hírlap, Pt-aha. — A szlovtmiMl és RuszlnszkOi Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Sziovenszkói szerkesztő: ti Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr.
