Prágai Magyar Hirlap, 1922. november (1. évfolyam, 119-129. szám)

1922-11-23 / 123. szám

■y'/U&rJUmW^MS

Csütörtök, november 23.

$

konferencián való részvételre, a tanácskozásból kizárassanak. A tengerszorosok kérdésénél szükségesnek tartják Oroszország részvételét is, de eddig Oroszországtól nem érkezett válasz a konferenciára szóló meghívóra. Franciaország és Anglia teljes egyetértésben járnak el s az uj olasz kormány sem támaszt oly követeléseket, amelyek fölborítanák az előző kormánnyal kötött megállapodásokat. A Petit Párisién értesülése szerint

Románia az esetben, ha a szövetségesek katonai rendszabályokat alkalmaznak a közel keleten, eme rendszabályok keresztülvitelében résztvesz.

Az angol-francia megegyezés: üzlet a Boszporusz fölött.

London, november 22. Reuter szerint a konferencián résztvevő hírlapírók körében óriási az elkeseredés amiatt, hogy a konferenciáról szóló híradásokat csak korlátolt mértékben bocsátják a hírlapírók rendelkezésére. A Daily Chronicle külön tudósítója azt írja, hogy

Prága, november 22.

A képvlselház mai ülését kevéssel fél tizenegy óra után nyitotta meg meglehetős gyér padsorok előtt Totmasek elnök.

A vitához elsőnek D a r u 1 a szlovák kommunista képviselő szólt hozzá. Kijelentette, hogy klubbja nem szavazza meg a költségvetést, mert nem felel meg a murnkás- nép követelményeinek és mert a beruházási programot csak abban a mértékben valósítja meg, amennyiben azt a katonai és rendőri tekintetek megkövetelik. Ezután a szloven- szkói vasutasok és póstások helyzetét ismertette. Kijelentette, hogy a vasutasok közül egyeseknek pótlékait megszüntették, holott a rezsitételeket fölemelték. Kifogásolta, hogy Szlovenszkón a magasabb hivatalnoki állásokat csehekkel töltik be, akiknek háromnegyedrésze nem rendelkezik kellő képesítéssel. A cseh bürokrácia a szlovákokat két táborra szakítja, és kiüldözi őket.

Dávid, a légionárius képviselő volt a következő szónok. Ismertette a légionáriusoknak fölfogását a cseh-szlovák—német viszonyról. A légionáriusok —- mondotta — 1918 október 18-án kelt washingtoni deklaráció alapján állanak, amely szerint a csehszlovák köztársaságban a nemzeti kisebbségek számára biztosítják az aránylagos képviseletet. A szerződés azt is biztosítja, hogy a nemzeti kisebbségek teljesen egyenjogúak lesznek a többi állampolgárokkal. Tehát a légionáriusok programja nem erőszakos, nem soviniszta. A légionáriusok tudatában vannak a német nemzeti kisebbség és a németséggel való együttműködés jeCurson emberfölötti erőmegfeszitésse! érte ei azt az utolsó órában Poincaré makacsságával szemben, hogy az angol- francia megegyezés létrejött. Azt hiszik, hogy Cursonnak nagy árat kell ezért fizetnie. Arról beszélnek, hogy a megegyezés nem egyéb, mint üzlet a Boszporusz fölött, melyet azonban gondosan eltitkolnak a nyilvánosság elöl. /

Uj éra az európai politikában.

Paris, november 22. A Ouai d’Orsay körében az Anglia és Franciaország között létrejött megegyezést a legfontosabb politikai eseménynek tartják a fegyverszünet megkötése óta. A megegyezés nemcsak a keleti kérdésre vonatkozik, hanem a jóvátéíeli problémára és az Oroszországhoz vafó viszonyra is. Curson és Poincaré oly nagyarányú programot állítottak össze, mely nemcsak arra alkalmas, hogy az Anglia és Francia- ország közötti ellentéteket kiküszöbölje, hanem arra is, hogy a régi barátságot újból megerősítse. Ez az egyezség beavatott körök véleménye szerint uj éra kezdetét jelenti az európai politikában.

íentőségének. Az együttműködést azonban a németek magatartása teszi lehetetlenné. Azután cseh-szlovákia a nemzeti kisebbségek kérdésével foglalkozott. Majd szóvá tette az államigazgatás ellégtelen voltát és nehézségét. Beszédét azzal fejezte be, hogy a köztársaságnak erős hadseregre van szüksége.

W i n d i r s c h német agráriuspárti képviselő emelkedett ezután szólásra. Kifogásolta, hogy kevés Időt hagytak a vitára. Ha összehasonlítjuk — igy szólt — az utóbbi két esztendő költségvetésével és a korona árfolyamának emelkedésével, akkor azt látjuk, hogy a kormány egyáltalában nem veszi tekintetbe a megváltozott helyzetet és elviselhetetlen adóterhet akar az adózók vállaira nyomni. A német ipar és kereskedelem ilyen adó- és pénzügyi politika mellett halálra van ítélve, annál is inkább, mert a jogosult kritikát nyomban illojalításnak és felségsértésnek minősitik, holott a németség nem akar mást, csakhogy megélhessen.

A költségvetésben nyoma sincs a takarékosságnak. A német nép követeli, hogy az inproduktiv kiadásokat csökkentsék. Ilyen inproduktiv kiadást alkotnak a hadseregre költött mílliárdok. Megtakarítást lehetett volna elérni a költségvetésben, ha a közellátási minisztériumot megszüntették volna és a népjóléti minisztériumot a közegészségügyi minisztériummal egyesítették volna.

A következő szónok S p a c $ e k nemzeti demokrata volt. Kijelentette, hogy sajnálattal kell megállapítania, hogy az önálló cseh-szlovák állam még mindig nincsen úgy berendezve, hogy a németség és magyarság rekriminációival szembehelyezkedhessék. Követelte, hogy a miniszterelnökség sajtóosztályának költségelőirányzatát emeljék föl, hogy a külföldet megfelelően tájékoztathassa az itteni viszonyokról. Adjon ki a kormány — mondotta — francia és angol nyelvű napilapot. Fölháborodását fejezte ki afelett, hogy a mahrisch-osztraui népszámlálás a csehek hátrányára végződött. Követelte, hogy nemzetiségi és vegyes területeken rostálják meg az állami tisztviselőket. Követelte a cenzúra és a lapelkobzások megszigorítását. Háláját fejezte ki a rendőrségnek és a csendőrségnek eredményes munkálkodása fölött. Majd Be- nest támadta a Javorina-kérdésben elfoglalt álláspontja miatt. Benes álláspontja — mondotta — nem méltó a köztársaság tekintélyéhez és méltóságához. Végül tiltakozott a Ja- vorina elszakitása ellen. Beszédét azzal fejezte be, hogy a hadsereget meg kell tisztítani a nem oda való elemektől.

Juriga beszéde.

J u r i g a Nándor képviselő temperamentumos beszédében mindenekelőtt polemizált Dérer Ivánnak tegnapi beszédével. Figyelmeztette Dérért arra, hogy az ő kijelentései nagyon emlékeztetnek azokra a beszédekre, amelyeket magyarón szlovákok mondottak a budapesti képviselöházban. Egy igazi szlovák —folytatta — nem mondhatja, hogy a mai szlovák generáció alacsonyabb rendű, mint a cseh, mert aki igy beszél, az nem lehet szlovák, annak nem lehet szlovák az anyanyelve. (Tomanek közbekiált: „Hiszen nem is szlovák, de német!“)

A szónok azután foglalkozott Dérer- nek az amerikai szlovákok elleni támadásával. Ez is — mondotta — azt bizonyltja, hogy Dérer nem szlovák és hogy nem viseltetik a szlovák nép Iránt megértéssel és szeretettel. Dérer megsértette a néppártot, mikor szemére vetette, hogy elárulta a plttsburgi szerződést, akkor, amikor az alkotmány mellett szavazott. Ez nem felel meg a valóságnak. A szlovákok önként csatlakoztak a cseh-szlovák köztársasághoz, még mielőtt a trianoni szerződést a’á- irták volna. A forradalmi nemzetgyülásnek nem volt joga ahhoz, hogy Szlovenszkóról Intézkedjék, mert erre nem volt megbízatása. Ezt a Srobár-féle társaság csinálta. A szónok önként jött a forrada’mi nemzetgyűlésre, mert tudatában volt annak, hogy szlovák nemzet önként csatlakozott a esetiekhez, de azoktól minden pillanatban elválhat. Azután visszautasította a szlovén- szkól papság elleni támadást, azt mondván, hogy ez a papság a legtöbbet tesz a szlovák nép érdekében.

Majd a költségvetés egyes tételeit bírálta. Kifogásolta, hogy a köztársasági elnök és irodája költségvetése nem felel meg a demokratikus követelményeknek és hogy teljesen a Habsburg-időkre emlékeztet. A takarékosságot — szerinte — az elnöki irodánál kellett volna megkezdeni. A nemzetgyűlés költségvetésének bírálatánál kijelentette, 'hogy a kommunistáknak ma-holnap igazuk

lesz, amikor a parlamentet elitélik, mert a beszédidőt másodpercekre szabják, a miniszterek soha sincsenek jelen és délután alusznak. Követelte, hogy a szlovenszkói teljhatalmú minisztériumnak teljhatalmat adjanak. Azt mondotta azután, hogy Szlovenszkóban nincsen közigazgatás, hanem csak csendőri diktatúra.

Pártja nevében kijelentette ,hogy ha a következő évben nem ejtik meg a községi választásokat, a szlovák képviselők kénytelenek lesznek a népnek azt mondani, hogy semmiféle adót ne fizessen. Majd úgy nyilatkozott, hogy a magyar kormány alatt nem koboztak el annyi magyar lapot, mint most

A fölszabadított országban — szerinte — zsarnokság van. Szlovenszkó el van árasztva spiclikkel és detektivekkel. (Közbekiáltások: „Propagacsná kancellária, Sro- bár.“) Követelte, hogy a hadseregben vezessék be a szlovák vezényleti nyelvet. A mai helyzet — szerinte — ugyanaz, mint volt régen; akkor magyarul vezényeltek (?), ma pedig csehül. Beszédét igy fejezte be:

— A költségvetés eltörli a szlovák népet a föld színéről, a magyar költségvetés még föitüntette a szlovákokat, de a fölszabadított országban nyomuk veszett De * fölvirrad még a szlovák nép napja. Arra fogják kényszeríteni a cseheket hogy megadják a szlovákoknak az autonómiát.

(Az ülés folytatása az 5. oldalon.)

A képviselöház munkarendje. A cseh koalíciós pártok kibővített végrehajtóbizott- sága tegnap és ma ülést tartott, amelyen főképpen a gazdasági válságra és a munkanélküliség enyhítésére vonatkozó törvényjavaslatokat tárgyalták meg. Letárgyalták továbbá azokat a javaslatokt is, melyeket a kormány még a karácsonyi szünet előtt akar a képviselöházzal elfogadtam. Értesülésünk szerint a kormány a képviselöházat december 16-ig akarja együtt tartani. December 16-án a képviselők karácsonyi szabadságra mennének és csak január közepén ülne össze a képviiselőház.

Parlamenti körökben hire jár annak, hogy a kormány a költségvetés részletes vitájának első: politikai részét még ma be akarja fejeztetni. Kétséges azonban, hogy a terv végrehajtása sikerül-e, mert a vitáhoj még igen sok szónok van feliratkozva.

Ellenzéki Indítvány a szénadó megszüntetésére. Pohl, Scháffer és Taub német szociáldemokrata képviselők ma törvényjavaslatot terjesztettek a képviselőház elé, amely ben a szénadóra vonatkozó törvények azonnali hatályon kívül való helyezését követelik. A javaslatot benyújtó képviselők a költségvetésben a szénadó megszüntetése által előálló hiány fedezése végett szükségesnek tartják, hogy az adózási rendszert reformálják, a katonai kiadásokat csökkentsék és azok jövedelmi adóját, akiknek jövedelme az ötvenezer koronát felülhaladja, fölemeljék.

■ UHUM I ........................................................................................................................................... 11111......... IWKMimi.■ ■■BBI—WB—

Eg

y légionárius képviselő a nemzetiségi kérdésről. — Spácsek harcias beszéde. — Juriga visszautasította Dérer kirohanását.

A Itös-sserep.

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Csermely Gyula.

Bacsó Péter, mikor az érettségi bizonyítvány a zsebében volt és katonai kötelezettségének is eleget tett, a színészi pályára lépett és az ö várakozásai előtt is ugyanaz az igéretföldje tündökölt, mint bármely más ifjúé előtt, aki valamikor valahol szininövendék lett. Az ő keble is dagadt a reménytől, hogy a nevét még emlegetni fogja az ország; az ő lelkét is fűtötte a forróság, mely mindenkit hevít, aki vágyai teljesedésében biztos. Még csak az alfájánál volt a megtanulni való dolgoknak, még egy tizsoros versnek a nyilvánosság előtt való elszavalására sem volt még rutinja és máris a Nemzeti Szinház színpadán látta magát, mint hivatott utódját valamely, a gárdából kidőlt nagynak.

És Bacsó Pétert is utolérte sok színész- társának végzete. Még fölfelé sem vezetett az útja, még a babérhegy lábánál kanyargóit és máris lejtőnek kezdett ereszkedni a pályája.

Gyakorlatra vidékre került és már az első hetekben is látta, mi különbség van közönség és közönség: a szinésziskola előadásainak hallgatósága és a színházak fizető publikuma között. Amaz a gyengébb növendéknek is tapsol és elösmeri, hogy van benne tehetség, mert úgy gondolja, nem kell elkedvetleníteni a kezdőket: ez meg kíméletlen kritikát gyakorol és fukaran bánik elismeréssel és tapsokkal. Ez nem lát minden kezdőben egy Egressyt.

Négy-öt jelentéktelenebb szerep után, a mikben volt is némi sikere, nem is, egy nagyobbat, nehezebbet kapott. Egy nagyhercegnő volt a partnere, valami németből átültetett darabban.

Hát a próbákon ez a nagyhercegnö egy erősen elvirult színésznő volt, de mekkorát bámult Bacsó, nvkor este kilépett a színpadra és a vénecske művésznő helyett egy démoni szépségű nőt látott. Újonnan szerződtetett tag volt, csak két órával előadás előtt érkezett és mikor értesült róla, hogy „mi megy‘\ nyomban ő vette át azt a szerepet. Parádés szerepe, azt nem engedi át másnak — mondotta. Tehát követelte, hogy vagy másvalamit adjanak, vagy ő lepilienés nélkül is megfordul és elutazik. A harmadrangú direktornak persze engednie kellett szó nélkül.

És Bacsó ott este a színpadon úgy belé- szeretett őrülten abba az asszonyba, hogy annak lett a ko!dusa egész életén át. De kegyes volt hozzá a sors; ez az „egész élet“ a szerelembe-eséstől a megváltó halálig alig! három évig vagy negyedfélig tartott.

Alig három évig' Ez szinte szatírának i hangzik. Mintha a szerencsétlen, reménytelen , szerelmesnek három év vagy akár három hó-1 nap is nem három örökkévalóság volna. De j mekkora örökkévalóság még külön minden nap is!

A szerelőm elvette az eszét és az eszével a tehetségét is, ami talán nem is volt neki. Nem bírt megtanulni egyetlen szerepet sem, vagy ha meg is tanulta, hát oly gyatrán játszotta el, hogy a közönség nevetett, a partnerei. és a d:rektor meg a halukat tépték.

— És maga színész akar lenni, Bacsó? —- mondotta dühösen rikácsolva a direktor. — Akit végrehajtónak teremtett az Úristen.

az ne rontsa a színpadon a levegőt. Adta te- heteségtelen- ripacsa!

Felmondott neki, de Bacsó könyörgésre fogta a dolgot. Nem a nyomorult falatért kő- nyörgött — a kenyérhajat megtalálhatta volna más pályán is — de könyörgött azért, mert még a társulatnál volt az a szép asz- szony. Látni akarta mindennap és ha akár a bizonytalan árnyékát is. Azt hiszem, nincs ember a világon, aki meg ne szánná a boldogtalan szerelmest. A hogy keleten szentinek tartják az őrültet és nem akad tízezer ember közt egy sem, aki gúnyt merne űzni belőle, úgy mifelénk is, ha nem is szentnek, de respektálandónak tartják a szerelmi kesergést vagy akár őrületet is. Csak félig-meddig jólelkü ember is csak szánalmat érezhet olyasvalaki iránt, aki olyasmi miatt szenved, amiről az nem tehet.

Az igazgató is megszánta Bacsót, visszavonta a felmondást és kellékesnek akarta megtenni. De Bacsó rlmánkodott, hogy csak még egyszer! Még egyszer adjon neki,valami szerepet lehetőleg olyat, amelyben a színpadon hal meg a szereplő és majd megmutatja a közönségnek, hogy ő mit tud.

— Élni, nevetni, tréfálkozni a színpadon nem tudok, mert az életem tragédiája a deszkákra. a lámpák elé is velem jön. de meghalrn — megiátía — azt tudok.

— Jól van, — mondotta a direktor. — Meg lesz.

Valami „Isaszeg“ című darabra készültek. mely a vidéki szerző és ennek nyomán a szirtlap meghatározása szerint szinmíi volt n nagy évből, ezernyolcszáznegyveunvolcból. Puskaropogás, csatazaj hazafias dikció és tépett félistenek minden jelenetben.

Bacsó egy hadnagy szerepét kapta. A színpadon keresztül vezet egy csapat honvédet a harctérre, de a bokrok mögül egy lövés dördül el és őt mellbe találja a golyó. Nem hal meg abban a percben, hanem egy fához vánszorog, nekitámaszkodik a törzsének és igy beszél:

— Bajtársak, honvédek, megsebesültem, érzem hogy meghalok. De ti csak menjetek előre; rohanjatok, vágtassatok és tiporjátok le a hazánkra tört ellenséget, a muszkát. Veletek jöttem eddig, most menjetek nélkülem, de csak előre. Előre testvérek, honvédek! Ne féljétek a halált; ah, saját magamon érzem, hogy meghalni a- hazáért ... mi üdvös . . . mi édes ... mi jó!

Hát a lövés eldördüléséig minden jól ment. Bacsó felvonult a szakasz honvéddel a színpadra, elmondta, a bevezető szókat: — ott, ott védjük hazánkat . . . ott, ott virul a dicsőség, bajtársak — aztán eldördült a lövés és ő melléhez, a szivéhez kapott

Utasítás szerint az utcaszéli fához botorkált és ott rákezdte a dikciót: — Bajíársak, honvédek, megsebesültem, érzem, hogy meghalok.

De mennél beljebb jutott a szövegbe, annál jobban derült a közönség. Bármely isko- lásfhi, aki ütemesen, énekelve deklamál, jobban eljátszotta volna azt a szerepet, mint ő. Úgy állt ott a fa mellett, mint a legátus diák a szószéken s nem szerepet mondott el, hanem bevágott prédikációt adott ki magából, mu- latnivalóan rosszul.

Az igazgató majd szörnyet halt és még akkor este a pokolba kergette Bacsót. Adott neki utravalóul jjusz pengőt cs a kezébe nyomta a botját: menjen.