Prágai Magyar Hirlap, 1922. október (1. évfolyam, 100-118. szám)

1922-10-22 / 118. szám

önkormányzati jogát, benne a kisebbségek és egyházak autonómiájával.

A liberálisok ezt a törekvést eleinte regionalizmnsnak bélyegezték, ma pedig már egyenesen irredentizmusnak minősitik. Pedig igazán mi sem áll távolabb Maniuíól és pártjától, mint az irredentizmus. Viszont az is igaz, hogy az apagyilkos házában nem jó az akasztófát a falra festeni.

Különben nem az határoz, hogy a politikai törekvéseket barát vagy ellenség miként nevezi. A lényeg a fő. Lényegben Erdély valóban nem irredenta, Az ő céljai nem az olasz irredentisták, sem a román nacionalisták, sem az ir sinnfeinok céljaival nem hasonlíthatók össze. Erdély nem akar elszakadni, csak a maga lábán akar állani, mint autonóm román tartomány. Ezt a célt pedig az erdélyi magyarság osztatlan egészében támogatja.

Az uj lakástörvény és a munkanélküliség.

Ungvár, október 20.

A legrettenetesebb munkanélküliség napjaiban vált törvénnyé a „szociális gondoskodás" miniszterének lakásjavaslata. Az a javaslat, amely egyetlenegy lépést sem tett a demokratizmus és a szocializmus felé. Törvény lett a javaslatból és a törvény, amikor lehetetlenné tette az építőipari munkaalkalmat, antiszociálissá, amikor polgár és polgár között különbségei téve, az egyik mellőzésével favorizálta a másikat, antidemokratikussá vált. Egyoldalúságával és gyakorlati értéktelenségével egyenesen a munkásosztály és a közegészségügy ellen irányuló tendenciát mutat. Szaporítja a munkanélküliek számát és lehetetlenné teszi a fülledt, egészségtelen tömeglakásoknak nemcsak megszüntetését, de azok csökkentését is- Hogy ez nem üres frázis, mi sem bizonyítja jobban, mint az a szomorú körülmény,j hogy a nyár elmúlt és sehol sincs nyoma az j építkezéseknek, noha a kereslet minden számítást meghalad. Ezer és ezer építő kéz áll kényszerű tétlenségben a lakástörvény miatt.

A lakásügybe is beleviíték a nemzetiségi politikát. Az idegenből jöttéknek, akik nem is adóznak, azonnal van lakásuk, mert részükre a kivételes törvény alapján azonnal lakást rekvirálnak a zsupánok. Egy francia generális részére például a püspöki palota tizenkét bútorozott termét rekvirálták el a mellékhelyiségekkel együtt, amiért öszszesen kilencezer korona bért fizet. Egy ilyen palotának építési költsége ma minimálisan 8—900.000 korona- Ha e pénzt tulajdonosa a bankban helyezte volna el, úgy 40—45.000 korona kamatot kapna. Ha pedig kölcsönképpen venné fel, úgy minimálisan ennek az összegnek háromszorosát kellene kamatként fizetnie. Mindezek ellenére mégis csupán 9000 korona bért kap.

Az építkezés első akadálya tehát az, hogy az építkező az építkezésben nem találja meg a reális számítást. Senki sem fog építkezni csak azért, hogy az ő nyakába zudulmár nem fontos, csak az igazság a fő. Az igazság pedig letagadhatatlanul és elvitázhatiatíanul az, hogy te az én kis feleségem vagy, én a te urad vagyok, akit szeretsz és aki téged szintén nagyon-nagyon szeret.

Az Emmával való találkozást már el is feledték, amikor egy délután Emma megjelent. Sugárzó szépsége, egészséges, derűs ifjúsága betöltötte az egész szobát. Uralkodott.

— Az első szabad napom, — mondotta és az első utam hozzátok vezet.

Kornél kedvetlenül hallgatta és egy félóra múlva, bocsánatkérések között kijelentette, hogy neki most végtelenül fontos és elmulaszthatatlan dolga van az irodában. Irénnek azt mondotta, hogy csak vacsorára jön haza, megcsókolta, Emmának kezet csókolt és elment. Egész délután a körúton járkált minden cél és terv nélkül, a kirakatokat nézegette és minden p'ííanatban az óráját ráncigáíta elö a zsebéből. Végre fáradtan, kimerültén hazament. Megvacsorázott, Emma látogatásáról, egy szót sem szóit és vacsora után azonnal lefeküdt,

Két nap múlva, amikor éppen indulni készültek délutáni sétájukra, a lépcsőházban találkoztak Emmával, hozzájuk jött.

— Na, hát ez igazán érdekes, — mondotta kacagva, — Éppen arra akartalak megkérni benneteket, hogy menjünk ki valahova, mert pompás idő van. Vétek ilyenkor a szobában maradni.

Azzal befűzte karját Irén karjába és ment velük. A bevásárlásairól beszélt, az őszi divatról és a nyarat emlegette, amit szeretne

Vásárnap, október 22.

BswnRWw,. i n ——————■———mti r !■■■ w—wmm ■■■— ttmmmmmmmamrmmvám——sa*

jón a fentartási költség és a pénze mellett is

— már elvből is gyűlölt — házmester legyen- E törvény egy kalap alá fogja a lakók minden osztályát. Védi például azt a bérlőt is, aki súlyos hadi százezrei mellett sem építkezik, mert olcsóbb a máséban lakni. Az ily lakót nem lehet rákényszeríteni az építkezésre, még felmondás utján sem, mert a törvény megvédi őt a háztulajdonossal szemben, aki

— még a békevilágban — talán csak kölcsönpénzekkel, egész élete véres verejtéke munkájából építette fel öregségének napjaira a házacskáját, szorgos munkában eltöltött életének büszkeségét. És most ebben a házban nem ő az ur.

Másik főakadálya az építkezésnek, „a

szociális gondoskodás miniszterének" másik „demokratikus" intézkedése: a rekvirálás.

Ősidők óta áll az a tétel, hogy az individuumok bizonyos fokú önállóságra törekszenek, mert így látják életüket és jövőjüket leginkább biztosítva. Erre nemcsak szükségük, de joguk is van, egy demokratikus „jogállam" polgárainak mindaddig, amíg a kormányforma nem a romboló szovjetrendszer- A megkötöttség, a függőség és a gyámságdacot vált ki a tőkéből, amelynek revansa a passzív rezisztencia.

Respublikánkban az építkező nem önfendelkező birtokosa házának. Meg nem felelő lakójának ugyanis fel nem mondhat, házában még nősülni akaró gyermekének sem adhat lakást a „demokratikus" törvény miatt. A magántulajdonnak ez a megsértése egyik oka a gazdasági krízisnek is: a külföldi, de különösen az amerikai tőke — az amerikai közgazdászok nyilatkozatai szerint — bizalmatlan e szellemmel szemben.

Az állani maga is érzi a lakáspolitikájának egészségtelenségét, mert az építkezés megindítására már száz és száz tervvel próbálkozott. Egyik gyarlóbb volt a másiknál. Legutóbb hosszú lejáratú, kamatmentes kölcsönökkel akart szédíteni, de senki sem dőlt be neki, mert ez is csak a mélyebben nem gondolkogó laikusoknak szánt, bombasztikusán ható, kapkodó, naiv, gyermekes vagy rosszakaratú ajánlat volt- Hogyan is vehetne fel valaki kölcsönt olyan befektetésre, amely még annyit sem jövedelmez, hogy legalább a tőketörlesztés és az adó fussa. De még ha hozna is annyit, akad-e olyan ember, aki csak azért vesz njmgöt a nyakába, hogy egynéhány lakónak lakást biztosítson és házmester legyen, azután pedig a ház egy pár hónapi, esetleg egy pár évi bosszar.kodás és kínlódás után úgyis csak dobra kerüljön.

A munkások igen tekintélyes része hangos szóval tiltakozik a lakbéremelés ellen. Pedig e tiltakozás miatt sok-sok munkás vált munkanélkülivé. E tiltakozás 99 százalékban a munkásosztály ellen vét. Hogy miképpen? E gúnyos mosollyal kísért kérdésre íme a felelet-Ha a lakbéreket fel lehetne emelni a többi árak színvonalára, akkor az építkezésbe fektetett tőke is megtalálná a békeidőben sem kifogásolt kamatot, A lakbérek legalább 5—600 százalékkal (1914-iki állapot öt-hatszorosa) emelkednének. Á háztulajdonos aránylag a békebeli jövedelmet kapná meg, de már ez is lehetővé tenné neki a rendszeres renoválásokat és az építkezést. A munkanélküliek munkát kapnának és a mai semmivei szemben napi harminc-ötven-nyolcvan koronát keresne. Az eddigi napi egy-két korona helyett fizetne napi öt-hat koronák azaz a havi harminc korona helyett havi százötven koronát. Ez esetben tehát a mai állapottal szemben minimálisan hat-hétszáz korona volna a nyeresége. A háztulajdonos ellenben alig keresne valamit, mert jövedelmének egy nagy részét a munkásoknak fizetné, mint munkabért. A haszna csak az volna, hogy a háza nem menne tönkre.

A munkásság a mai állásfoglalásával tulajdonképpen csak azt a réteget yédi, amelynek módjában állana építkezni, ha a vállalkozásban megtalálná a tisztességes számítását és azt, amelyet felmondás utján rá lehetne kényszeríteni az építkezésre. Ha neki a mai cgy-kétezer koronás lakbér helyett, ugyanezért a háromszobás lakásért nyolctizenkétezer koronát kellene fizetni, akkor már így gondolkodnék: „Ez már 160—240.000 korona kamatiának felel meg, ezért az öszszegért inkább építkezem és a sajátomban lakom." És igaza is volna.

És mi volna ennek gyors, szinte márólholnapra előálló következménye. A lakások számának emelkedésével párhuzamosan esnék a lakások ára, mert a kinálat áresést teremt. És megszűnnék az undok, egészségtelen, erkölcstelen, a gyermeki testet és lelket degeneráló tömeglakás is.

De menjünk tovább a képletes magyarázattal, hogy jobban megérthessenek a még mindig kételkedők. A közgazdaságnak ezer ága van, de azért mégis egy szerves egészet képez. Egyik iparág emelkedése vagy pangása magával rántja a hozzá legközelebb eső íestvériparágaí, ez ismét a másikat és végig megy a hullám az egész vonalon olyannyira, hogy az építőipar szünetelését megérzi például talán még a fogkefegyáros is. Csak nagyjából levezetek egy sémát. Figyeljük meg jól.

Mit vonna maga után az építkezés megindulása? Közvetlenül munkát kapnának az építőipari munkások: a kőművesek, ácsok, asztalosok, lakatosok, bádogosok, üvegesek, szobafestők, mázolok stb- De közvetve melléjük sorakoznának a többiek is. A kőműves munkájával kapcsolatban megindulna a tégla- és cserépgyárak, a mész- és kőbányák s a meszet és kövei feldolgozó telepek munkája is. Az asztalos és ács munkája lehetővé tenné a űatermelést és fafeldolgozást, a fűrészek és bútorgyárak munkáját. A lakatos és bádogos munkája az ércbányák és vasbányák munkáját tenné szükségessé. A festő és másoló munkája megindítaná a festőgyárak üzemét. Ezeknek az üzemeknek és gyáraknak üzemben tartásához szükség volna a szénbányák munkájára is. Még itt sem állunk meg. Hogy a fa. tégla, festék, vas, üveg stb. kéznél legyen, már magában véve is rengetek előmunkálatokat igényel. Éhez munkáskezekre van szükség és technikai felszerelésekre. Ezeket is munkáskezek állitják elő. E szakmabelieknek tehát már meg volna — amint meg volt békeidőben is —- a rendszeres és biztos jövedelmük. És mit jelentene ! ez? A mai nyomorgók, az eddig nélkülözők "

uj cipőt vehetnének és ezzel előmozdíthat nák a bőripart, uj ruhát vehetnének és ezzel fellendíthetnék a textilipart. A bőr- és textilipari gyárakon kívül tehát munkát kapna a cipész és a szabó- így folytatva, végig lehetne menni közgazdasági életünk minden iparágán. Igen ám, de minden anyagot másutt és másutt termelnek ki, dolgoznak és használnak fel, ezt tehát szállítani is kell. Föllendülne tehát a kereskedelem is. Munkát kapna a közvetítő, a szállító, a fuvaros, a vasút és a posta. Megmozdulna az ipari és kereskedelmi élet; a közgazdaság fellendülése áresést idézne elő az egész vonalon-Szomorú dolog, hogy az eddigi sok-sok felvilágosítás és tiltakozás falrahányt borsó volt. Sajnos, nincsen, aki szuggesztiv erejével képes volna beleharsogni a köztudatba, hogy a tömeglakás előbb vagy utóbb betegséget zudit a nyakunkba, amelynek a mai legyengült szervezet képtelen lesz ellentállni- Amit ma nem akarunk lakbérre adni, azt majd odaadjuk az orvosnak és a patikának.

Csak rajta, tovább a lakástörvényhez hasonló „szociális rendeletekkel". Ne feledjük, hogy az elvetett szélből előbb vagy utóbb kikel a vihar. De akkor álljon majd elö a „szociális gondoskodás4" minisztere azzal: ez az én müvem, ez az én agyam munkája volt. s. s.

A költségvetési törvényjavaslat. A

Právo Lidu értesülése szerint a jövő évi költségvetési javaslat, amelyet Rasin dr. pénzügyminiszter kedden fog a nemzetgyűlés elé terjeszteni, két részre oszlik. Egyik rész maga a tulajdonképpeni törvényjavaslat, a másik pedig a hozzávaló mellékletek. A javaslat tizenhét cikkből áll s külön van osztva a rendes s a beruházási költségvetés, j A rendes költségvetés 19.377,880.639 korona összkiadást tüntet fel, amelyből rendes kiadásokra 13.605,075.905 cseh kor./ rendkívüli kiadásokra 5.772,804.734 cseh kor. ■esik, a szokásos rendelkezéseken kivül. Az uj költségvetési javaslat kifejezetten megtiltja azt, hogy a dologi kiadásokra engedés lyezett hitelt szeméhú kiadások fedezésére fordítsák. A hatodik cikk az állami igazgatás alatt álló vállalatokról, intézetekről és üzemekről szól és úgy rendelkezik, hogy ezeknek az igazgatását külön törvény fogja szabályozni, amely a költségvetési törvénynyel egyidejűén lép életbe s annak kiegészítő része lesz. A rendes köItségA^etésben összeszen 18.812,390.86Ó cseh kor. van bevétel gyanánt feltüntetve, amelyből rendes bevétel 17.960,953.348 cseh kor., rendkívüli bevétel pedig 851,437.512 cseh kor. A javaslat szerint ezeket a bevételeket nem szabad a beruházási kiadások fedezésére felhasználni. Az 565,489.779 cseh koronát kitevő deficit fedezésére a javaslat felhatalmazza a pénzügyminiszteri a szükséges hitelműveletek keresztülvitelére. Az 1923. évi beruházási költségvetés összesen 2.999,771.000 cseh koronát irányoz elő s felhatalmazza a pénzügyminiszteri, hogy ennek fedezése céljából cgv 3.000,000.000 cseh koronáig terjedő hitel- i ről gondoskodjék. A javaslatban szigorúan 'külön vannak választva a rendes kiadások

valahol messze, tenger mellett tölteni.

— De hát egyedül nem mehetek mégse,

— mondotta. — Nagyon unalmas. A nagy társaságokat pedig már unom.

Hirtelen megállóit. Irén felé fordult.

— Nézd csak, — mondotta csodálkozva,

— most jut eszembe. Menjünk mi hárman valahová.

Irén az urára nézett. Csendesen felelte:

— Nem tudom. Majd meglátjuk . . . Hiszen még oly messze van.

Emma fölvillanyozva a gondolattól, bele kezdett a hármasban való nyaralás szépségeinek a dicséretébe és nem fogyott ki a beszédből. Kertek a Margitszigetre. Kávéházba mentek. Meguzsonnáztak. Uzsonna közben egyszerre csak Kornél egy keskenytalpu női cipó gyengéd nyomását érezte a lábán. Felnézett. írén egy képeslappal volt elfoglalva. Ekkor tekintete találkozott Emma nagy szemének meleg pillantásával. Kornél elsápadt, lábát észrevétlenül a széke alá húzta, majd ideges n zörgőtt a fizető pincérért. Emma mosolyogva nézett körül a kávéházban.

Kornél másnap kissé korábban ment haza ebédelni, mint szokott. Irén még nem volt otthon.

— A nagyságos asszony az Emma nagyságával elment bevásárolni, — mondotta a szobaleány. Kornél az ajkát rágta. K’küldíe a szobaleányt aztán végig dobta magát a putnlagon s az egyik cigarettát a másik cigaretta után szívta türelmetlen mohósággal, Nemsokára megjött Irén. Friss volt, jókedvű volt. A csomagokat odarakta az ura elé.

— Nézd csak, — mondotta vidáman, —miket vettem és milyen olcsón. Emma úgy alkudott, hogy csoda.

Kornél nem szólt. Ebéd után ismét jött Emma és magával vitte Irént.

— Az uradat hagyjuk itthon, — mondotta, — A férfiak mindig gavallérok az üzletben, otthon aztán telepanaszolják a fejünket, hogy mennyi pén t költünk el. -Csaknem egy hónap telt el igy. Irén és Emma mindig együtt voltak. Színház, kiállítás, hangverseny, séta. Emma magyarázott, kalauzolt és Irén alig győzte dicsérni az uráraalk Emmát. Hogy milyen kedves, figyelmes, mennyire otthon van mindenütt és mindenben. Kornél hallgatott. Egyetlen egyszer kísérelte meg csupán, hogy tudtára adja a feleségének hogy a csendes, nyugodt családi életüket teljesen íelfordította az Emmával való barátkozás. Irén okkor sírva fakadt és könnyek között mondotta, hogy Kornél szívtelen ember, mert sajnálja tőle ezt a kevés szórakozást, amit Eimma barátsága nyújt neki. Kornél aztán többet nem szólt róla-Május vége felé, egy délután Kornél egyedül volt otthon. Irén mindjárt ebéd után azzal ment el hazulról, hogy Emmával van randevúja. Valami jótékonysági akció megbeszélésére mennek el. Kornél otthon maradt. A hivatalból hazahozott mimikájának gépírásos példányait korrigálta át. Egyszerre csak megszólalt a csengő és néhány pillanat múlva ajtajának küszöbén megjelent Emma.

— Irén nincs itthon? — kérdezte meglepetten.

— Úgy tudom, önt várja- Valahol randevút adtaik egymásnak.

Emima elkacagta magát.

— Na lássa, ilyen feledékeny vagyok én — mondotta és beljebb lépett a szobába.

Kornél fdáüott az asztala mellől és előre jött.

— Tüstént megyek — szólalt meg ismét Emma — csali egy kissé kipihenem magamat, gyalog jöttem.

Kornél zavartan dadogott:

— Kérem .. • tessék — és helyet kínált.

Emma ismét a férfi arcát nézte. A szeasztalához és a gépírásos iveiket nézte.

— Dolgozik? — kérdezte és barna szeme megpihent a férfi arcán.

— Igen. Korrigálok — hebegte Kornél— Fáradságos munka ez ugy-e? — kérdezte Emma.

Emma ismét a férfi arcát nézte. A szín ét kereste.

— Ha megengedi — mondotta — én segítek valamit.

Kornél felütötte a fejét. Emma mosolyogva fordult feléje.

— Irén eltalál egyedül is. Én úgy sem szívesen mentem volna. A jótékonyság apostolnői nagyon öreg asszonyok Nem szeretem őket.

Széket tett Kornél széke mellé.

— Nos — mondotta jókedvűen — hát kezdjük,

Kornél megingott a helyén, aztán sápadtan leült. A kezében remegtek a papírlapok- Emma olvasni kezdett, csengő, meleg, puha hangon. Koméi szive heveseben dobogott, vére ijeetyefl futkosott az ereibea és