Prágai Magyar Hirlap, 1922. október (1. évfolyam, 100-118. szám)
1922-10-14 / 111. szám
a Szombat, október 14. fenség itt még csodálatosabb, mint a szlová■vákoknál és horvátoknál, mert végre úgy Ó-, mint az Uj-Románia románjai egy és ugyanazon törzsnek a fiai. Az örök béke utópikus álmát álmodókat kellemetlenül zavarhatják ez>eík az elégedetlenségből származó és egyre szaporodó jelenségek, nekünk azonban, az ötfelé szakított, uton-utfélen meggy alázott magyarságnak elvitatlhatatkn elégtételt szolgálatnak. Ez az elégtétel annál értékesebb, mert ezeket a népeket a nagy világ előtt, mint a magyarság halálos ellenségeit állították be, kiknek egyetlen vágyuk lerázni a magyar zsarnokságot. Csodálatos, hogy ma mégsem boldogok, sőt hálátlanságukban uj uraik ellen mernek fordulni Erkölcsi elégtétel ez nekünk, késő és szomorú, de mégis nagy elégtétel, mely örök" re megdönti azt a sok rémmesét, amellyel évtizedeken át a világot áltatták- Bizcmyiték ez arra, hogy nem lehet igaz, hogy a velünk élő nemzetiségeket elnyomtuk. Ezt az erkölcsi elégtételt elvitatni, elvinni tőlünk már nem lehet többé. Október 24-én kezdődik a képviseiöház ülése. Az uj kormány csütörtökön tartotta az első rendes minisztertanácsot- A minisztertanácson mindenekelőtt Svehla miniszterelnök helyettesét választották meg Habrtnan népjóléti miniszter személyében. Ezután Svehla miniszterelnök jelentést tett a nem- j zetgyülés összehívásának előkészítő munkálatairól s a képviselőház, valamint a szenátus elnökével e tárgyban folytatott megbeszéléseiről. A minisztertanács Svehla indítványára elhatározta, hogy a köztársaság elnökének azt fogja javasolni, hogy a nemzetgyűlést október 24-ére hívja össze. Ezenkívül foglalkozott a minisztertanács a jövő évi költségvetéssel is, amelynek tervezetét véglegesen összeállította. A minisztertanács több folyó ügy elintézése után a késő esti órákban ért véget. A Lidové Noviny értesülése szerűit a szenátus október 24-én délután 3 órakor tartja megnyitó ülését, amelyen az ,uj kormány ismertetni fogja programiját. A kormányprogram fölötti vitát a szenátusban csakis a vitának a képviselöház'ban való befejezése után fogják megkezdeni. Tárgyalások a kassai nagy megye megalakítása ügyében. Pozsonyból jelentik: R umann János dr. kassai zsupán tegnap a pozsonyi minisztériumban Meznik miniszteri tanácsossal tárgyalt a kassai nagymegye megalakítási munkálatairól. Este Meznik tanácsos, Szlávik volt zsupán és Verchovina főjegyző kíséretében Nagymihályra utazott, ahol folytatja tanácskozásait. A kommunista párt a kormány ellen. A cseh-szlovákiai kommunista párt tegnap este a Zsófia-szigeten népgyülést tartott, amelyen Kreibich, Srneral és Buriún képviselő és Munia beszélt. A szónokok az uj kormány és a kommunista párt viszonyával foglalkoztak ss kijelentették, hogy a kommunista pártnak nem lehet más kötelessége, minthogy az uj kormány ellen a legkérlelhetetlenebbül harcoljon. mmmém Őszi képek. — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája, — Köröskörül a szemhatárt fekete sáv szegélyezi, a csillagfényes égbolt ott ölelkezik össze az alvó földdel Egy helyt iromba, sötét folt messzire belevésődik a mennyégbe, mintha láthatatlan kéz óriási ollóval szeszélyes vonalakban jókora darabot hasított volna le a csillaghimes égi kárpitból. A sötét folt: öreg hegynek tompa orma, a taraján végighullámzó szeszélyes vonalak: százados fenyőknek ékbe futó koronái. A komor sötétséget arra lejebb, a hegyoldalon széles, világos esik szakítja meg, a fejsze és a fűrész itt mélyen belevágott a rengeteg testébe és kihasította a büszke sudarakat. Ez a hely: a tarvágás. A nagy vágás most az erdők koronás fejedelmeinek találkozó helye. Nászéjszakák mézédes izgalmaiért itt harsogják el szerelmes nótáikat és élet-halálra itt vívják vad féltékenységből fakadó gyilkos tornáikat. A sötét háttérből a tisztásra elmosódott árnyak fejtenek ki, inkább sejteni, mint látni lehet csak alakjaikat, melyeket hirtelenül ismét magába olvaszt az éjszaka komor feketesége. Es amerre az árnyak jönnek, mennek, megszólal egy láthatatlan, s^zhangu orgona öreg szava, az álmaikból fölriaszott szem-Ki mm magyar ejség szonrora históriája. Az agyonütött Rozsnyói Híradó. — A Rozsnyói Hírlap mint a sajtószabadság halvaszüíetett gyermeke. Rozsnyó, október 13. A régi, .liberálisan gondolkozó rozsnyói társadalom gyermeke, volt a Rozsnyói Híradó. Maurer Artúr, az európai műveltségű — már régen a boldogabb világba költözött — orvos állotit bölcsője felett. Az ő vezetése mellett tette meg az első lépéseket, anyagi szükségleteiről gondoskodott, saját lelkét lehelte belé s szárnyra bocsátotta. Halála előtt a lap tulajdonjogát átruházta 12 barátjára, kik a megkezdett utón vezették tovább. Emberek kihaltak mellőle, újak jöttéik. Politikai irányzatok csatáztak mellette, próbálták magukkal ragadni, de a Rozsnyói Híradó nem változott. Ment a maga utján <a magyarság szolgálatában. Jött a nehéz idő. Megváltozott minden, csak a Rozsnyói Híradó maradt a régi. Uj arcok tünedeztek fel körülötte, átalakultak a régiek, de ő csak állott, nem tudott haliéi ujázni, néha talán erősebben rándította meg az elnémulásra Ítélt harang kötelét- Iránya, a magyarság érdekében vívott harca, nyílt hangja szemet szúrt a hatos ág óiknak. Élné mitásra Ítélték. 1921. július 14-én 705—21. sz. a. a gomöri zsupán értesítette Szkalos Emilt, a lap szerkesztőjét, hogy a lap további megjelenését beszünteti- Az azonnal beadott feíebbezést csak szeptembe- 7-én intézte el a teljhatalmú miniszter s 18333—V. 21. sz. határozatával bizonytalan időre beszüntette a lapot. Tette ezt azzial az indokolással, hogy államelllenes irányban van szerkesztve s hogy az elnemzet!enités szolgálatában áíl. Hogy lehet az, hogy épp abban az időben, mikor az államhatalom könyörtelenül lecsapott az álilamellenességnek még csak gyanújára is, a Rozsnyói Híradót állameHenesuek nyilvánították maguk a hatóságok, de szerkesztője dlen nem indult meg semmiféle bűnvádi eljárás? Úgy látszik ebből, hogy nem is volt államellenes, csak magyar. Hogy az el nemzeti enités szolgálatában állott? Nem. Csak védelmezte a szülők ama jogát, hogy gyermekeiket ne kelljen beadni a részükre kijelölt iskolába, hanem oly szellemben nevelhessék, aminőben ők maguk akarják. Ily irányú cikkei nem voltak, nem is lehettek elég jegeiméi a beszüntetésnek. Hozzáfűzték az indokolás csokrához a „megszállást" is. Itt egy kis pikantériát is megemlítünk. A rozsnyói társdalomnak egy tekintélyes tagja többször hangoztatta a szerkesztő előtt, hogy szelidebb hanggal bizonyára többre menne- Irt is úgynevezett szelidebb cikket, azzal adta át a szerkesztőnek, hogy „imc, igy kell irni“. Persze nagy volt ám a megrökönyödése, mikor a szerkesztő bemutatta a beszüntetésről szóló rendefletet, melyben a „szelíd11 cikk szörnyen tói volt emelve, mert egy időpont meghatározására a „megszállás" szót használta. Két hónap elmúltával kérvény ment a minisztériumhoz, hogy engedje meg a lapnak megjelenését. A válasz elutasító volt. A szerkesztő s a lap tulajdonosai látva, hogy mily erős ellenszenv nyilvánül meg hivatalos helyeken a lappal szemben, több kísérletet nem tettek. 44-ik évfolyamában, férfikora teljében elhallgatott a Rozsnyói Híradó- Ma még csak testileg hiányzik, hisz szelleme, iránya, elvei ott élnek minden rozsnyói magyar lelkében. Szomorú sorsa azonban ékes tanúbizonysága a szlovenszkói sajtószabadságnak. / Hangsúlyozzuk még egyszer, hogy a Rozsnyói Híradó egy társulat tulajdona volt- Ez rendelkezett vele, ez választotta meg a szerkesztőt is. Ez bizta meg Gömöri Zoltán nyomdatulaidonost is a lap kiadásával, a vele kötött szerződésben kikötve azt, hogy a lap szellemi irányítására semmiféle befolyást nem gyakorolhat. Tudnia kellett erről a zsupánnak is, legalább ezt látszik igazolni az a tény, hogy a lap betiltásáról nem Gömöri Zoltán nyomdatulaidonost értesítette, hanem Szkalos Emil szerkesztőt. 1921 október 11,-én Gömöri Zoltán annak rendje és módja szerint bejelentette a gömöri zsupán! hivatalnak, hogy saját szerkesztésében s kiadásában „Rozsnyói Hírlap" cimen lapot indit. Nem kért engedélyt, hisz a sajtótörvény értelmében erre nem is volt szüksége. Legnagyobb csodálkozására a zsupáni hivatal arról értesítette, hogy a bejelentett lap megjelenését nem engedélyezi. Fel sem ocsúdhatott még bámulatából, mikor már a miniszter is november 18.-án 29966—V. adm. szám alatt sietett tudomására adni, hogy a „Rozsnyói Hiradó“-nak „Rozsnyói Hirlap"-pá való átváltozását nem engedélyezi. Gömöri nem értette a nagy sietséget, még kevésbé az egész ügyet. Hisz neki semmi köze sem volt a „Rozsnyói Híradóhoz"! Nem volt a lap tulajdonosainak sorában. Egyáltalán joga sem lehetett ahhoz, hogy a lap címét megváltoztassa, vagy bármit is tegyen a lappal kapcsolatban. Ez ellen a leghatározottabban tiltakoztak volna a tulajdonosok, kik senkinek semmiféle megbízást nem adtak. De hisz ő nem is tette ezt, nem is akarta. Önállóan, a saját szakállára akart egy egészen uj lapot kiadni Bejelentette ezt szabályosan s oly időben, mikor nem volt kivételes állapot. A „Rozsnyói Hírlap" halvaszületett gyermek maradt, mert a prágai közigazgatási bíróság, hová panaszképpen került az ügy, most hely adott a teljhatalmú miniszter indokolásának s a panaszt, mint indokolatlant, elutasította. A közigazgatási biróság döntését mindenkinek a legnagyobb tisztelettel kell fogadnia. Sőt meg is szoktuk, már, hogy annak döntése fedi a tárgyi igazságot Hogy a jelen esetben nem intézte el közmegelégedésre a panaszt, annak okát csak abban kereshetjük, hogy Gömöri Zoltán igazának tudatában beadott panaszában nem fejtette ki teljes részletességgel azt a tényt, hogy néki a beszüntetett „Rozsnyói Hiradó"-hoz semmi köze. Sajtóügyi szempontból nem lesz érdektelen közölni az indokolás következő részét: „az 1912. évi 63. t.-c. 11. §-a szerint — ez a törvény a háború esetére vonatkozó kivételes intézkedésekről szól — az a szabadság, hogy az 1914. évi 14. t.-c. 15. §-a szerint bárki szabadon alapíthat lapot, ha egyébként a követelményeknek megfelelt, lényegesen korlátoztatott s a negyedik bekezdésben a minisztérium felhatalmazást nyert olyan belföldi lapok betiltására is, melyek közléseikkel veszélyeztetik a hadi érdekeket. Ezen intézkedés Szlovenszlón az 1922 május 23.-án kelt 168. sz. törvény szerint f. évi június 25.-ig bírt érvénnyel, de minden intézkedés, mely az 1912. évi 63. t.c. értelmében s alapján történt, érvényben maradt. Ezért kellett a panaszt elutasítani." Ez a „Rozsnyói Híradó" szomorú — s a „Rozsnyói Hírlap" még szomorúbb tragédiája. Os. A szecfóhüfflioifrafáli a szánké ellen. A szlovenszkói gazdasági krízis* Prága, oktőber 13. A cseh-szlovák szociáldemokrata párt parlamenti klubjának képviseletében Nemec dr., Meissner és Aster képviselők a tegnapi nap folyamán fölkeresték Svehla Antal miniszterelnököt. A küldöttség követelte a nemzetgyűlés sürgős összehívását s a gazdasági válság enyhítése érdekében szükséges intézkedések megtételét, főiképpen pedig a szén- és kokszadó csökkentésére s esetleges megszüntetésére vonatkozó törvényjavaslat mielőbbi előterjesztését. Svehla miniszterelnök a küldöttség előtt kijelentette, hogy a nemzetgyűlést legkésőbb október 24-én összehívják s a gazdasági válság, valamint a szénadó leszállításának kérdésével a minisztertanács behatóan foglalkozni fog. A szociáldemokrata Právo Lidu hosszasan foglalkozik a szén- és kokszadó megszüntetésének kérdésével. A lap utal arra, hogy a katasztrofális munkanélküliségnek egyik föoka az a körülmény, hogy a súlyos szénadó s a magas vasúti díjszabási tételek megbénítják a termelést. A Právo Lidu szerint a szénadóból s a magas vasúti díjszabási tételekből folyó nagyobb bevétel semmiképpen spm mutatja azt, hogy az illetékes tényezők a j&feh viszonyok között megfelelő, helyes nemzetgazdasági érzékkel bírnak. E nagyobb „bevétel*4 egyáltalán nem pótolhatja azokat az óriási veszteségeket, amelyek a versenyképesség csökkenése s a termelés korlátozása folytán gazdasági életünket érik. A pénzügyminisztérium s a közmunkaügyi minisztérium eddig eljárása ezer és ezer munkást fosztott meg munkájától s a legnagyobb nyomorba taszított főképpen Sziovenszkón, ahol egyenesen elviselhetetlen a helyzet. Szlovenszkón krónikussá vált már a munkanélküliség, egész vidékek lakossága teljesen munkanélkül van. Ha egyenrangú országrésznek tekintjük Szlovenszkót, akkor egyenlő elbánásban Is kell részesíteni a többi országrésszel. S ezért a kormánynak mindjárt az őszi ülésszak elején haladéktalanul a nemzetgyűlés elé keli terjesztenie a szén- és kokszadó megszüntetésére vonatkozó törvényjavaslatot. közti hegyek mogorván verik vissza szerelmes szivü öreg legényeknek rekedt hangú üzeneteit. Izzó vágyak, édes mámorok vad hangversenye szól a sötét őszi éjszakában. Az ég keleti alján a virradat szétíeregeti a hajnal halvány legyezőjét Most pirkad. A csillagmécsek az égbolton behunyják fáradt pilláikat, egyik a másik után csöndesen elalszik, némelyik búcsúképpen előbb nagyot lobban, aztán nyomtalanul eltűnik a derengő mennyür végtelenségében. Kelet felől hosszú fénysávok törnek az égre, messziről már jön, közeledik az ébredés, a fény, az uj élet mosolygó arcú istennője. A vágás szélén, surbankó fenyücske melleit megmozdul egy sötét folt. Mintha a földből nőne, lassan kiegyenesedik egy férfi alakja. Vállán átalvetve fegyvere, kisujját megnyálazza, a levegőbe tartja és úgy vizsgálja a levegő áramlásának irányát. Másik keze váratlanul íölrándul a látócsö szeméhez tapad: bent a vágásban, a pirkadás derengésében. elmosódottan kibontakoznak egy nagy állat kövonalai, karvastagságu agancsokkal ékes feje hátrarándul, rekedt hangon, dacos felhördüléssel valamit üzen pajtásainak. Bőgő öreg bika! Fönt, a sötét fenyvesben, egy másik koronás legény válaszol az izgalomtól megmegremegő hangja és száraz ágaknak recsegése az árulója: most jön lovagi tornára! A vetélytárs kirobog a tisztásra. Agancsaik éles csattanással összeverődnek, acélinu lábaik alatt remeg a föld, két óriásra nőtt alaknak elmosódott vonalai kavargó bolyban hullámzanak ide-oda, rövid dübörgés . . . pillanatnyi csönd . . . nyomában felhördül a diadalorditás, a vad küzdelemnek vége van ... A fenyücske mellett archoz emelt fegyverrel áll a férfi. Pusk^söve végén az ezüst légy kis körökben egy barna folt körül táncol valamit keres, de nem találja meg, a homály most elmossa a foltot is, a vadász leereszti fegyverét és mozdulatlanul vár. Künn a tisztáson pillanatra előtűnnek eddig nem látott alakok. A szarvasíalka halk moszatolással lassan végigvonul a vágáson az alsó erdőszegély felé. Megelégelték az éjszaka mámoros izgalmait, a fenyves sötétje oltalmába veszi az erdő szépeit és a nyomaikat követő, rekedt hangú öreg basát. A vadász az égre tekint és bosszúsan gondolja: — Ha tiz percig kitartanak, akkor! . . . Tíz perc múltán egészen kivirrad, akkor fegyvere csövén az ezüst légy odatapadna a világos célpontra, de ez a „ha", a vadászok balszerencséiének hűséges csatlósa, rendszeresen keresztezi a bizakodó reményeket és halomra dönti az összes számításokat. A fegyveres férfi lahojol a fenyücske tövéhez, valamit pepecsel halinatalpu cipőjében most nekiindul a hegyoldalnak és óvatosan, nesztelenül, mint a prédához lopakodó hegyi ordas, nagy félkörben követi az eltűnteket. Fatörzstől fatörzsig, tapogatva, lejebb ereszkedik, olykor megáll, hallgatózik és figyeli a levegő áramlásának irányát Mert a virradat kibontja a hajnali szél szárnyait is, a vén csavargó ilyenkor indul reggeli útjára, szeszélyesen belefurakodik a lombok és fák koronái közé és ingerkedve költögeti őket álmaikból Ha a vadászt ilyenkor megpillantja, kötekedő kedvében a fülébe bizakodó szavakat duruzsol, aztán emberi illattal telitetten a gyanútlan vad felé veszi bolygó utjának irányát arra úgy ráijeszt hogy a veszedelmek tájékáról hanyat-homlok menekül. Künn, a tisztáson, már egészen kivilágosodott, a fény bent az erdőben most ereszkedik lejebb, lejebb s maga előtt tolja, nyomja az éjszaka menekülő sötétségének homályát A vadász most eléri a cserkészösvényt, azon fölkapaszkodik a lejtő kanyarulatáig, itt megtorpan: amott bent, a szemközti oldal növendékerdejében valami odaütődött egy fatörzshöz. A zöldkabátos öreg fenyő kérges törzse mellett mozdulatlanul áll, megfinomult hallással figyel és fürkésző tekintettel nézi a másik lejtőt. Ott szemközt, a fiatal fenyők sűrűjében, ingerülten, szakgatottan fölmordul egy mély hang. A férfi erre valamit igazit fegyverén, a nyakán függő tengeri csiga kagylóját lassan szájához emeli és rövid, ümmögö hördüléssel válaszol Mogorva, kevés szavú, öreg bikának szokása ez! »
