Prágai Magyar Hirlap, 1922. október (1. évfolyam, 100-118. szám)
1922-10-14 / 111. szám
Canossa Velencében. (g.) Prága, október 13-Szándékosan Írunk csak most Benes és Schanzer velencei találkozásáról. A hirtelen elhatározott, rohamlépésekben keresztülvitt és a hivatalos jelentések szűkszavúságának záróakkordjával kimúlt velencei megbeszélést a diplomácia titokzatos függönye drapirozza el a nyilvánosság elöl s a diplomácia szempontjából profánnak tekintett politikai közvélemény számára csak a tapogatózás és találgatások labilis lehetősége maradt. Azt hittük, hogy a találkozást követő napok talán ellebbentik a rejtelmes függönyt s talán megtudjuk mi is, a politika iránt érdeklődő kiváncsiak: miért ment Benes Velencébe és mit végzett ott? A napok telnek és a velencei titkot mélyen hordozza magában Benes. A tanácskozás hivatalos és félhivatalos rezonanciája sejttet bizonyos tényeket s a cseh lapoknak meghangolt cikkei ma már megengedik azt, hogy az ember következtessen arra, mi történt tulajdonképpen. A félhivatalos olasz Tribuna röviden intézi el a velencei találkozást és arról ir, hogy Benes és Schanzer között az egyetértés konstatálható, bár nem lehet szó arról az eredményről, melyet a prágai sajtó hirdet. A római hivatalos jelentés feltűnő m hangoztatja azt, hogy a találkozást .Sehüá forszírozta s kijelenti, hogy a találkozásnál Benes felvilágosította Schanzert arról, hogy Cseh- Szlovákia nem akarta megsérteni Olaszországot akkor, mikor Qenfben tiltakozott az ellen, hogy az Ausztriának kölcsönző hatalmak közül akármelyik is különleges helyzetben legyen. A Narodhi Listy a találkozást úgy tekinti, mint likvidálását annak az olasz politikának, mely Jugoszláviában tengeri riválist látott s mely az osztrákokkal és magyarokkal való szövetkezés utján akarta felvenni a harcot a szláv veszedelem ellen- A többi cseh lap a Benes iránti enthuziazmusz fanfárjait fújja, kivéve a higgadt Tribunát, mely komolyan veszi tárgyalás alá a velencei találkozás főtárgyát képező középeurópai kérdést és oly megállapításokat tesz, melyeket érdemes komolyan mérlegelés alá venni. Olaszországban bizonyos neoimperialisztikus módszer fedezhető fel, — konstatálja a lap — mely annak belátásán épül, hogy a történelemnek egy bizonyos részét maga a történelem csinálja és nem engedi magát mások által csináltatni. A cikk azzal végződik, hogy éppen úgy*, amint Olaszország nem adja fel a középeurópai politikáját, Cseh-Szlovákia sem mondhat le középeurópai pozíciójáról. Középeurópa — állapítja meg a lap — nem adhatja fel azt a jogát, hogy azzá legyen, amivé a történelem logikája szerint lennie kell. A velencei találkozásnak ez a visszhangja bizonyossá teszi azt, hogy Benes a szerencsétlen Ausztria kétségbeesése nyomán felfakadt középeurópai kérdésben keresett Schanzerrel megegyezést. Erre elsőrendű politikai szüksége volt- Mert nem szabad elfelejtenünk azt, hogy a Seipel európai kőrútjával kapcsolatban mily csúfos kudarc érte Benest, hogy a kisantant marienbadi konferenciáján megkötött szláv katonai konvencióval szemben a prágai olasz követnek voltak bizonyos megjegyzései, sőt titokban diplomáciai lépései is, hogy Qenfben a népszövetség sem mutatott különös lelkesedést a kisantant neobalkáni politikája mellett s hogy ekképpen a középeurópailag érdekelt Róma és a Középeurópát dirigálni akaró Prága között a differenciának egész sora halmozódott fel. Benes ezeket a differenciákat akarta „felvilágositásaiival“ megszüntetni és egy velencei Canossajárással expiálni akarta azt, amit az olasz ióviszony körül elrontott. Ez a bizonyosság erejével áll előttünk s csak az nem bizonyos, hogy ez a törekvése mennyiben járt sikerrel. A középeurópai kérdés annyira elrontott zűrzavarossá tett probléma, hogy azt Benes egyetlen velencei útja nem hozhatja rendbe. A középeurópaá helyzet rákfenéjét a prágai Tribuna okfejtései nyomán kutathatjuk fel, mert igazat kell adnunk a Tribunának, mikor azt mondja, hogy a történelem nem engedi magát mindig és állandóan mások által csináltatni. A történelem eszmék és igazságok konzekvenciája, erők természetes kiegyenlítése, vagy legalább törekvés ezek felé. A mád középeurópai helyzet nem fedi a történelemnek ezt a hivatását és éppen ezért bizonytalan, forró talajú és nyugtalansággal telitett. Azok között, akik a történelmet, a középeurópai mai történelmet csinálták, első helyen áll Benes. És mert a történelem — mint a Tribuna is Írja — nem engedi magát mindig és akárki által dirigáltatni, természetes következményként indult meg egy harc, melyet a Benesben megtestesült poMti-, kai eszmével szemben a történelem viv meg- Ennek a harcnak vannak fázisai s mert eb-1 ben a harcban Olaszország neoimperializmusa, úgy látszik, a természetellenes kialakulások ellen vonul fel, Benes és Schanzer között oly ütközőpontok keletkeztek, melyeket velencei randevúk nem szüntethetnek meg. A randevú a romantikus álmok lovagjainak kedvelt szokása, a velencei randevú egy középeurópai romantikus álom kóborló lovagját vonultatta föl s a lovag megnyugodva jött vissza s talán nem is veszi észre, hogy az a közvélemény, melyet maga mögött hisz, kezd ráeszmélni annak tudatára, hogy „Középeurópa nem adhatja fel azt a jogát, hogy azzá legyen, amivé a történelem logikája szerint lennie keU“. A történelem logikája pedig nem fedezheti azt a politikát, mely a Balkán határait messze nyugatra tolta ki, mely puskaporos i hordót csinált Középeurópából s mely hamis eszmékkel és cifrára festett jelszavakkal tá- I masztotta alá magát. Ai antant megkezdi Trácia átvételét. Konstantinápoly, október 13. A szövetséges tábornokok elhatározták, hogy szövetségközi bizottságot küldenek Rodostóba Nider görög főparancsnokhoz, hogy vele beszéljék meg Trácia kiürítésének és a szövetséges haderők által való megszállásának részleteit. Curzon és Poincaré újabb találkozását tervezik. Páris, október 12. Ismét beszélnek arról, hogy Curzon lord találkozni fog Poincaréval, a megbeszélések ez alkalommal azonban nem Párisban, hanem Boulogne-sur-Merben, vagy Páris és London között valamely más helyen lesznek. A törökekkel való fegyverszünet megkötése után még mindig vannak bizonyos részletkérdések, amelyek szabályozásra szorulnak. — Schanzer olasz külügyminiszter hétfőn valószinüleg Párisba érkezik. hogy Poincaréval a keleti béke kérdéseiről tárgyaljon. Valószinüleg szó kerül a Dodekanes kérdésére is, amelynek általában nagy politikai jelentőséget tulajdonítanak. Vita a francia kamarában a keleti konfliktusról. Páris, október 13. (Havas.) A kamarában ma kezdődött meg a vita az általános kormánypolitikáról, Margaine radikális képviselő Franciaország és Anglia Törökországgal szemben folytatott politikájával foglalkozott s többek között kijelentette, hogy francia csapatok a semleges zónába az angol csapatok után s a francia kormány parancsára nyomultak be. Poincaré miniszterelnök kijelenti, hogy ez a közlés teljesen hamis. A francia csapatokat a francia kormány beleegyezése nélkül küldötték el Csanakba. Mihelyt a kormány erről tudomást szerzett, azonnal elrendelte a csapatok visszavonását s ezt a parancsot azonnal végre is hajtották. Egyike ez azoknak a kezdeményező lépéseknek — mondotta Poincaré — amelyekre nagyon büszke vagyok. Véleményem szerint ez a lépés azok közé tartozott, amelyek a legjelentősebb mértékben járultak hozzá a béke fentartásához. Miután Margaine ragaszkodik kijelentéséhez. Poincaré megállapítja, hogy Harington tábornok felkérte a francia és olasz tábornokokat arra. hogy csapatokat küldjenek Csanakba, amely kérelemnek eleget is tettek. Minderről csak akkor értesültem — mondotta Poincaré — mikor már befejezett tény elé állítottak. A francia vezérkarral való tanácskozásaim után arra figyelmeztettem a szövetségeseket, hogy ha egyetlen lövés elhangzik, úgy abból általános háború lehet. Az 1912. és 1914. évben kitört háborúk megtanítottak bennünket arra, hogy mi vezethet egy újabb Balkánháborúhoz, A franciák és olaszok ezután visszahívták csapataikat, az angolok viszont továbbra is meghagyták őket. Igen boldog vagyok — fejezte be a miniszterelnök — hogy nem került semmi incidensre a sor, mert a legkisebb összeütközés is katasztrófád köveiké, hlyekkel járhatott volna. A mihiszterelnök kijelentését a kamara többsége élénk tetszéssel fogadta. A görögök jövő szombaton Írják alá a mudániai jegyzőkönyvet. Athén, október 12. Miután a görög kormánynak az a határozata, hogy a mudániai jegyzőkönyv határozatait véglegesnek tekinti, a jegyzőkönyvet a görög delegátusok jövő szombatig feltétlenül aláírják. A görög kormány értesítette erről a francia és angol követségeket. Athénbe mára várják Mazarakis tábornokot, aki a jegyzőkönyv szövegét magával hozza. A törökök Konstantinápoly irányában előretörtek. Konstantinápoly, október 13. (Reuter.) A Mudaniában megkötött egyezség ellenére 4000 főből álló török csapat átlépte az ízmid-félszigetnél vont semleges határvonalat s Konstantinápoly irányában több mérfölddel előrenyomult. Haringtou tábornok az egyezség megsértése ellen élesen tiltakozott. Az incidenst igen komolynak tartják. Cáfolják a drinápolyi lázadás Mrét. Athén, október 13. (Havas.) A drinápolyi helyőrség lázadásáról szóló jelentéseket formálisan megcáfolják. Drinápolyban és Tráciában, csak úgy mint egész Görögországban teljes nyugalom uralkodik. Szonopulos, konstantinápolyi görög főbiztos alá fogja írni a fegyverszüneti szerződés jegyzőkönyvét. Az angol kormány köszönetét mond. London, október 13. (Hivatalos szikratávirat). Az angol kormány Sir Horace Rumboldnak, a konstantinápolyi angol főbiztosnak, valamint a szövetséges csapatok főparancsnokának, Harington tábornoknak sürgönyben köszönte meg azt a fáradságos munkát, amelyet a keleti kérdésre vonatkozó körültekintő tárgyalások folyamán teljesítettek. Harington tábornok Konstantinápoly* bán napiparancsot adott ki, amelyben megköszöni az angol csapatoknak, hogy a nehéz helyzetben telles készenlétben álltak rendelkezésére. Harington megállapítja, hogy az angol kormány által küldött katonai megerősítések nagyban hozzájárultak ahoz, hogy a törökökkel való békés megegyezés lehetséges volt. Szomorú elégtétel. Pozsony, október 13. Minden időben érdekes megfigyeléseké tehetett a csendes észlelő, az objektív meg figyelő. A szomorú jelem, miikor toronymagasan hullámzik az európai politika egyébként sem csendes víztükre, bőséges anyagot szolgáltat a tanulmányra. Tanulhat és okulhat az, akiben erre meg van a bajiam s az akarat. A hatalmi tultengés és nagyzási téboh szülte béke diktátumok, melyek hivatva lettek volna Európát uj életre kelteni, e helyett beláthatatlan időkre tönkretették azt. A boldogság rövidélekü volt, ma már egész Európa, sőt azt lehet mondani, az egész világ sínyli e békediktátumok szomorú következményeit. Bomlanak, fosztanak az örökéletünelk szánt alkotások. A nagy örömmámor, melynek zajából panaszhang ki sem hangozhatott, gyorsan elült s a né piai ok, melyeket uj határok közé szorítottak, a váratlanul jött testvéri ölelés melegéből elég hamar ocsúdtak föl a rideg valóságra s ma uj államaikban kérlelhetetlen ellenzékiként állanak szemben az állami hatalmat bírókkal. A szlovákság, bár tagadhatatlanul voltak jogos panaszai a múltban, egészben véve njmgodt, békés polgársága volt a régi Magyarországnak- Az áílamford.ul'at óta mintha kicserélték volna. Passzivitását félretette és éles harcot folytat Prágával, gazdasági létében, vallásában, nyelvében veszélj^eztetve. Az ellentét, amelyet kezdetben egy kevés belátással talán át lehetett volna hidalni, minden hatalmi nyomás dacára, vagy talán éppen amiatt, egyre erősebb, egyre komolyabb. Turócszentmárton, a szlovákságnak mindenkori szellemi központja és a tót néppárt zászlaja mögött.felsorakozott nagy tömege'-: több gondot okoznak ma Prágának, mint a cseh-német ellentét. A másik, a nemzeti egység jegyében született államban. Jugoszláviában, még kevésbé rózsásak az áll apót ok- Hogy az albánok, montenegróiak, bosnyákok állandóan lázadoznak, hogy a Bácska és To ront ál minden nem szerb lakossága ma egy a szerbek elleni elkeseredésben, ezek belső bajok és nem tartoznak mai fejtegetéseink keretébe. Bennünket ma Horvátország és Szlavónia és annak a lakossága érdekel. Ezeket az országokat a katolikus vallás és a Magyarországhoz való tartozás a nyugati kultúrához kapcsolta, annak eszmekörébe vonta. Emiatt nagy kulturális fölényt szereztek maguknak a többi balkáni néppel, közöttük a szerbbel szemben. Fölényük tudatában és számolva számbeli erejükkel, a szerb elnyomással bátran szembeszálltak, nemcsak otthon, hanem Európa itélőszéke előtt is megragadva minden alkalmat. A fent vázoltakból azt láthatjuk, hogy a cseh-szlovák köztársaságban és Jugoszláviában testvérnemzetek harca folyik, Romániában azonban román áll románnal szemben- Uj-Romáuia románsága küzd a régi királysági románokkal. Mikor Nagy-Románia királya — az Isten a megmondhatója, hogy hányszor elhalasztott — koronázását akarja Gyulafehérvárott megtartani, akkor ül össze tanácskozásra, az ünnepségektől távohnaradva, világos, félre nem magyarázható tiltakozásra az erdélyi román nemzeti párt, melynek vezérei a budapesti parlamentben szerezték meg politikai képesítésüket. Elégedetlenségük mérhetetlen. Mind hangosabb lesz ott is az autonómia iránti vágy. És ez a jenogv All a korona? Okt. 13-án fizettek 100 cseh-szlovák koronáért; Zürichben 18.30 svájci frankot Berlinben 9038.65 német márkát Budapesten 8300.00 magyar koronát Bécsben 249700.00 osztrák koronát / i wL JJv jm L évfolyam. 111. szám. ' Mffl mm* Prága, szombat, 1922. október 14. Jref Előfizetési árak bel- és külföldön: ¥sMrI/tw%7 r mmsm L. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. -A Szlovenszkól és Rnszinszkót szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Szlovenszkói szerkesztő: a Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr.
