Prágai Magyar Hirlap, 1922. október (1. évfolyam, 100-118. szám)

1922-10-12 / 109. szám

H voSt Ksod-vo'naf fejlesztése. Schleyder vasufi igazgató szalonkocsi jában Iglótó! liptészentmiklósig. ták határozottan ellenzik az alkotmány reví­zióját és ennek megfelelően ellenzik a zág­rábi kongresszus rendezőivel való együtt­működést. Az alkömány revíziójával — mon­dotta — a horvát kérdés nem kerül le a napi­rendről. Az egynevezett horvát kérdés ki­zárólag a rossz közigazgatás hibái fölött vajó panaszokból áll, függetlenül attól, hogy : bajt a szerbek vagy horvátok okozták. Szónok javasolja az alkotmányhoz való ra­gaszkodást s a pártok egységét. A tanácsko­zásokat ma folytatták. E táviratunkra megjegyezzük azt, hogy a jugoszláviai demokrata párt kö n. hajtóbizottságának szóban levő ülése azért oly fontos, mivel ezen az ülése i fogia a de­mokrata párt — a belgrádi parlamentnek egyik legerősebb frakciója — a horvát blok­kal szemben követendő taktikáját megálla­pítani. Mig Davidovics meg akar egyezni Ra­­diccsal, az ismert autonómista vezérrel, ad­dig Pribicsevics csoportja ellene van a meg­egyezésnek. Az indexszámok. A statisztikai államhivataJ közleményeinek legutóbbi száma az alábbiakban mutatja az ár­alakulást. A háboruelőtti évek árai 100-nak veen­dők. Az első csoport az élelmiszereket, a máso­dik csoport a ruházati cikkeket foglalja magá­ban: 1921 szept. 1922 ju!. aug. szept. Csehország: T. csoport: 1428 1505 1309 1122 II. csoport: 2021 1702 1591 1391 Prága: T. csoport: 1427 1490 1236 1061 II. csoport: 2268 1833 1737 1481 Morvaország és Szilézia: I. csoport: 1397 1443 1151 1066 I!. csoport: 2185 1731 1595 13S4 Szlovenszkó: I. csoport: 1573 1512 1343 1167 II. csoport: 1853 1695 1499 Ruszlnszkő: I. csoport: 1659 1580 1443 1246 II. csoport: 2489 1946 1898 1616 Az egész köztár­saság: í. csoport: 1428 1475 1290 1105 II. csonort: 2168 1736 1614 1409 Ebbő! az összeállításból kitűnik, hogy az élelmiszerek ára julius óta 25 százalékkal, a ru­házati cikkeké pedig 19 százalékkal estek. Or­szágos átlagban az élelmiszerek ára még mindig !Í.05-szöröse, a ruházati cikkeké pedig 14.09- saerese a békebeli áraknak. Szlovenszkó és Ru­­szinszkö árai mind a két csoportban most is fe­lülhaladják az országos átlagot. Ruszinszkó a drágaság terén állandóan vezet. Az élelmicikkek árai csodálatos módon Prágában a legalacso­nyabbak. A parlament összehívása. Svehla minisz­terelnök ma délelőtt Tomasek képviselőházi; és Prasek szenátusi elnökkel hosszabban tárgyalt a nemzetgyűlés és a szenátus össze- j hívásáról. A nemzetgyűlés és a szenátus | összeillésének napját még nem állapították meg, mert a költségvetést csak a holnapi minisztertanács tárgyalja le és a nemzetgyű­lés első ülésén elő akarják azt terjeszteni Ruííka, október 8. Magáth iglői állomá'sfőnök bemutat Schleyder kassai vasúti igazgatónak, aki vonatszemlét tart és már korán reggel mun­kában van- A gyorsvonathoz kapcsolt szalon­kocsijába invitál és én beszélgetve utazom vele Liptószentmiklósig. Ráth Péterrel, majd Pulszky Gari­baldival sokszor volt alkalmam hasonló uta­zásokhoz. A rájuk gondolás visszaidézi azt a sok emléket, mely a régi Rsod-vonal egy­­egy érdekesebb eseményéhez, több vezető emberéhez fűz. Felvonulnak előttem a csa­­cai képviselőválasztás epilógusai Ráth Péter­rel kapcsolatban, akit ebben a kerületben több ízben nagy lelkesedéssel megválasztot­tak és akinek minden gondolata Csaca és vidékének fejlesztésére irányult. A nagy föl­lendülés, melybe ez a volt. magyar határszéli város jutott, Ráth ' Péter nevéhez fűződik. Szabó Ferenc, majd később H o 11 á n Miklós dr. titkárainak a legtöbb munkát a csacaí kerület ügyeinek elintézése adták. A Kassa-oderbergi vasút igazgatósága vasútiét a volt magyar Felvidék nemcsak egyik legfontosabb gazdasági tényezőjévé avatta, de kulturális téren is megfelelt ama követelményeknek, melyeket a közvélemény hozzá fűzött. Ráth Péter idejében létesült a Ksod-vasut iglói internátusa, melyben a vo­nalbeli személyzet gyermekei szüleik jelen­téktelen megterheltetése nélkül a leggondo­sabb nevelésben részesültek. Ennek az inté­zetnek utolsó magyar gondnoka Beranek Jó­zsef dr- felügyelő volt, akinek el kellett hagynia ezt az állást és minden végkielégítés és nyug­díj nélkül távozott Budapestre, természetesen pörrel támadva meg a vasutat, mely hosszú évi becsületes munkájáért ilyen kegyetlen­séggel fizetett. Egy nagyobb alkotás ebből az időből az iglói vasutas-telep megteremtése, melyben a vasút anyagi hozzájárulásával könnyű szer­rel jutottak házbirtokhoz vasutascsaládok. Pulszky Garibaldi vezérigazgatósága alatt dolgozták ki a vasúti vonal fejlesztésé­nek különböző terveit és határozták el, hogy a vonal mentén szűknek bizonyult vasúti állomási épületeket főleg Popráaon, Iglón és Zsolnán megfelelően átépítik és kibővítik. A közbejött háború, majd az uj államalakulat a tervek keresztülvitelét mindmáig meghiúsí­totta. Schleyder igazgatóhoz az volt első kérdésem, hogy mi van ezekkel a tervekkel? — ígló, Poprád é Liptőszentmiklós állomá­sainak kiépítése benne van a beruházási terve­zetben. A mai gazdasági krízis azonban nem nyújt sok reményt, hogy az építkezésekre ha­marosan sor kerülhetne. Különben is eliez a Kassa-oderbergi vasút igazgatótanácsának (Bu­dapest) hozzájárulása szükséges. — Az iglói íütöházhoz egy nagyobbszabásu javító-műhelyt építtetünk még a jövő év folya­mán, azonkívül egy lakóépületet 32 vasutas­család elhelyezésére. A jövő évi költségvetés­ben erre megvan a teljes fedezet, az idén csak kisebb hitelt vehetünk igénybe a szükséges elő­munkálatokra. — Milyen stádiumban van az Igló— Lip­­tószentmiklós között kiépítendő második vá­gány ügye? — Kétféle tervvel foglalkozunk. Szó lehet a mostani vonal mentén egy második vágány lefektetéséről, vagy egy uj vonal kiépítéséről Igló és Liptóujvár között. Az első esetben a csorbái állomást, melynek jelenlegi elhelyezése amúgy is fájó pontja a vasútnak, közelebb hoz­zuk Vazsec felé. A savóik! nem rokonszenves kanyarban a hegyoldalnak egy jórészét lenye­­setjük, sőt egy alagút nyitására is szükségünk lesz. Most folyik annak a megállapítása, hogy munkálataink nera-e találkozhatnak leküzdhe­tetlen nehézségekkel. Az Igló—Uptóujvári vo­nal megteremtésével egy vasutnélküli vidéket kapcsolnánk be forgalmi körünkbe és bár itt !s valószínűleg szükség lesz alagutra (talán csak nagyobb hegybevágásra), ez a megoldás ol­csóbbnak látszik a második vágány lefekteté­sénél. — Lezárták-e már a tárgyalásokat és minő eredménnyel a Ksod részvénytársa­sággal? — A tárgyalások még mindig folynak az államosítás és a megváltási Összeget illetően, hói Prágában, hol Budapesten, cseh-szlovák részről Csermák miniszteri tanácsos, a Ksod. részéről Pulszky Garibaldi vezeti ezeket a tár­gyalásokat, melyek még jóidéig el fognak tar­tani. — A vicinálisok kezelése most hogy tör­ténik? — A vicinálisok üzemét — mint a múltban — mi tartjuk fenn, de a financiális ügykezelést teljesen rájuk bízzuk és semmiféle kamatbizto­­sltást nem garantálunk. A vicinálisoknak a sa­ját erejükből kell magukat fentartaniok. — A személyzeti kérdésekben milyen tervekkel foglalkozik az igazgatóság? — Nagy horderejű döntése a minisztérium­nak a vasúti munkásoknak 3, 5, 7, 10 évi szol­gálat után való véglegesítése és státusba he­lyezése, ami már december elsején életbelép. Az unifikációval a szolgálati évek beszámítása megtörtént és visszamenőleg a kosicei igazga­tóság területén 7—8 millió korona került kifi­zetésre. Szlovenszkóra nézve 4, illetve 5 fize­tési többlet lett megállapítva. Ezek közül kü­lön figyelemben részesülnek az Idevaló illető­ségűek, akik a szlovák nyelvet bírják (akik a nyelvet nem bírják, nem lehetnek részesei en­nek a rendezésnek és azok, akik nyugdíjazás lőtt állanak.) Egyes esetekben azonban itt is ki­vétel tehető, de ilyen esetekben az intézkedési jogot a miniszter magának tartotta fenn. Telje­sen kizárattak a rendezésből, akik súlyosabb elbírálás alá eső fegyelmit szenvedtek el Közben vonatunk berobogott a liptó­­szentmiklósi pályaudvarra, ahol búcsút vet­tem Schleyder igazgató úrtól. A szlovenszkói trojka. A szlovenszkói szociáldemokrata párt végrehajtóbizottsága vasárnap tartott értekezletén elhatározta, hogy az uj szlovenszkói teljhatalmú minisz­terhez küldöttséget menesztenek. A küldött­séget arra utasították, hogy tolmácsolja a pártnak azt a kívánságát, hogy a szloven­szkói minisztérium mellett a szlovák kor­mánypártok képviselőiből egy tanácsadó vagy igazgatási testületet létesítsen. A párt lapja, a Robotnické Noviny szerint a szlo­venszkói szociáldemokrata párt feltétlenül ragaszkodik ehez a követeléséhez, mert et­től tette függővé Kállay jelöltségéhez való hozzájárulását- Abban az esetben, ha ezt a követelését nem teljesítenék, a szociáldemo­krata párt nem vállalhat felelősséget a szlo­venszkói viszonyok kialakulása tekintetében. ErUélfMf. A koronázás élőét. — A nemzeti párt tér­hódítása. Nagyszeben, október 11. (Saját tudósítónk jelentése.) Gyulafehér­várt, ez erdélyi fejedelmek régi fővárosában, nagyban folynak az előkészületek, hogy Fer­­dinánd román királyt a leünnepiesebb módon Nagyrománia - románia Maré - királyává ko­ronázzák. Az ünnepség fényes lesz. Diadémok drágakövek és szép asszonyok fognak ra­gyogni, de az örömbe már most is üröm vi­gyük A román nemzeti párt, amely az er­délyi románságra támaszkodik, — mint isme­retes — elhatrozta, hogy a koronázási ün­nepségeken nem vesz részt. A román nemzed párt következetes marad önmagák >' Éppen­­ugy, amint nem fogadta el az ud /arnak meg­hívóját Mihály királyi herceg keresztelőjére, úgy nem fogadta el a gyulafehérvári koto­­názisra szóló meghívást sem. A nemzeti párt sok vonatkozásban olyan szerepet tölt be, minf fönn Szlovei.szkón a szlovák néppárt. Ha nem is oly erővel és nem is oly temperamentummal, mint amaz — hiszen neki nem egy más nemzettel van dolga — mégis éles küzdelmet viv a buka­resti centralizmussal. Ezért Bukarestben Horthy-embereknek, regionalistátmak, auti­­dinasztikusoknak, sőt bolsevistáknak is mondják őket. Ezeket a cimeket kapták meg most azok a politikusok is, kaik — mint Zigre és Andru — kiléptek a kormányzó liberális pártból és a nemzeti párthoz csatlakoztak. A koronázási ünnepség fordulópontot je­lent annyiban, hogy a kormányban nagyocl változások fognak utána bekövetkezni. A re­konstruált kabinetben már nem lesz erdélyi, bukovinai és besszarábia miniszter, egy lé­péssel tehát ismét a teljes centralizmus féri közeledünk. Vaitoiann tábornok belügymi­niszter alighanem távozik és he'yét Constan­­tinescu földmivelésügyi miniszter fogja való színűén elfoglalni. Nem várunk tőle jót, meri a földbirtokok kisajátításánál nem törődje a nemzeti kisebbségek érdekeivel, a legk-mé­­letlenebb módon járt el. .... Gyulafehérvárt nagyban készülnek a fényes koronázási ünnepségekre. Hetven millió leibe fog kerülni. A koronázás féiivct csak az fogja elhomályosítani, hogy az er­délyi románok reprezentáns pártia esetleg nem fog rajta résztvenni. Furcsa delog lesz ez, különösen azért, mert a koronázás éppen Erdély románságát akarja ország-világ előtt dokumertlni. t. i. Csetepaté. — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Holly Jenő. Szín: Egy másodosztályt; vasuti váró­terem. A szokott vasuti berendezés, a podgyász­­tartók, padok, kopott bőrpárnás székek. Fül­ledt, meleg délutáni nap. Künn a „perón“ mögött tolató mozdonyok füstölnek. A féke­­zök füttye olykor keservesen vonit a hűvös terem csendjébe. Az egyik asztal mellett egy leány ül. Lehetne asszony is. Kor: 20 év körül. Mellette egy fiatalember. Fésült hajzat, erős pofacsontok. Vasalt nadrág, rendes, di­vatos nyakkendő. Beszélgetnek. A leány: Jaj, de meleg van . . . A fiú (kis szünet után): Igen. Meleg van. (Szünet.) A leány: Szép a nyakkendője. A fiú: Persze a esik. Ami csikós, az szép. Kár, hogy az élet nem csíkos. Kár, hogy nem pöttyös. Kék-fehér, vagy sárga-kék pöttyös. Vagy lila-kék pöttyös. A leány: Menjen maga utálatos. Mit akar tőlem? Mit futkároz mindig utánam, amikor csak boszantani tud? Úgy látszik, ma vérig akar sértegetni megint. A fiú: Csak látszik . . . Mert-hiszen már vérig sértegetem azóta, amióta ismerem. És hogy mit akarok? Hát mit is akarhatnék? Lehet is magától valamit akarni? Két hóna-, ponként egyszer látom. Akkor is az utcán, a pályaudvaron s aztán hazautazik. Ez az! % egész. Épp elég ahhoz, hogy semmit se tud­jak akarni. A leány: Na és? A fiú: Na és. És. És és mégegyszer És. Ez az, amit maga kitünően tud. Ésezni. Ezt mind tudják. A jelen maguknak kévés. Semmi Nulla. Az „és“ a fontos. A jövő, a „lesz". Hát megmondom: menjen férjhez. Tűnjön el. Nekem ez már kellemetlen igy. Mindig úgy van, ahogy volt. Ahányszor látom: ilyen. Lá­nyos, rövidszoknyás és öntudatos. Tudja azt, hogy maga az a nő, aki nekem tetszik. Az „egyetlen". Az a nő, akiért beleugrom a Du­nába. A „nagy eset"! Hát téved. Az öntudata hamis. Nem öntudat. Csak látszat és még an­nak se jó. Mert nézze, az a paraszíleány, aki amott kuksol a lépcsőn kint. ugyanazt tudja, amit maga tud. Az is öntudatos. Annak is van valakije. Pedig nem olvasott Nietschét meg Schopen . . . Schoooopenhauert! A leány: Kéfem nézze . . ., kérem én ezt nem is gondoltam’”'. . . én . . . A fiú (legyint): Hagyjuk. Tudom, hogy mit akar mondani. Elég gyakorlott ez a nyolc­éves nagyleány esze. Egyszóval tudja, hogy szeretem. Tudja, hogy tizennégy szeretőm van a városban és mégis csak magát szere­tem. No jó. De egyet nem tud. Nem tudja azt, hogy a szerelem is fizika. Igaz, hogy nincse­nek benne képletek, de egy képlete van: Nem ismétlődik. Van vagy nincs. Ha egyszer nincs, soha többé nem fordulhat elő, hogy újra le­gyen. Ezt méltóztassék végre megjegyezni. A leány (büszkén): De hiszen én nem szeretem, nem is tudom szeretni, hát mit akar I tulajdonképpen? A fiú: Mondtam már, semmit. Szeretni nem tud, azt mondja? Itt is téved. Maga en­gem nem akar szeretni. Fél tőlem. Fél tő­lem, mert tudja, hogy átlátok magán. Hogy belátok az egész öntudat-maskara, a női psziché-kabaré, a tudatos, önámító gondolat­orfeum mögé. Mit tagad? Ne tagadjon sem­mit. Én tudom a legjobban, hogy magának legszívesebben egy díszhím kellene. Egy „vollmensch". Erős, kékesszemü, ösztönös s alázatos. Valami jobb állásban levő úriember. Orvos, tanár vagy ilyesféle. Olyan, mint az az udvarlója ott künn a falun. Az a Trabukko vagy Kuba ur. Vagy hogy hivják azt a derék embert? Az ilyesmi kell maguknak. Ilyen kell a mamának is, meg a papának is. Én? Dehogy kellek én. Először is nálam azon kezdi, hogy miért vagyok ilyen. Azon kezdi, hogy miért szeretem egyáltalán. Aztán az úgynevezett „szabad" emberekhez tartozom. Firkász vagyok. Na és a többi. Aztán „múl­tam" is van! S mert gondolkodom, tehát ve­szedelmes vagyok. Isten őrizz az ilyentől. Abból nem lesz jó családapa. Bolond marad az egész világéletében. Épp azért mondom, hogy házasodjon végre. Itt az ideje. Fogjon magá­nak egy ilyen jófiut és kész a kocsi. Boldog­ság, családi flirtek és háromszor hetenként mozi. Azonkivül minden harmadik évben fi­zetésemelés éo húsz év után nyugdíj. Nna. Az én sorsom a lemondás. Én hős akarok lenni. Életedzett. Regényalak. A leány: Maga félrebeszél. Eszem ágá­ban-sincs házasodni. Nekem nem kel! férj. Sevhise kell A fiú: Úgy? Na ez szép. És kire gondol úgy este, elvétve tán, de néha mégis? A leány (szünet után): Senkire. A fiú (kacag): Hát megmondom én: Rám gondol. Minden este. Minden nap. Akár­hogy is tagadja. Eszébe jutok ám. Ott vagyok maga mellett. Ott ülök maga mellett a pádon. Ott vagyok a Poríoriko ur mellett. És szorí­tom a kezét. Mentői nagyobb a távolság kö­zöttünk, annál jobban szorítom. Az én kör­mömből nem fog kimenekülni. A háló minden­nap egy csattal szorul összébb. És maga érzi ezt. Tudja ezt. Megvonaglik a kéjes kíntól. Fél a rettenetes valóságtól, amely itt bujkál a szemem mögött, amelybe néha nézni sem mer. (Szünet.) A maga sorsa én vagyok. Nincs menekvés. Hiába próbál menekülni a szivaros urakhoz. Én kellek, én. Engem utál. Tőlem fél. És mégis engem véd meg a mama előtt. És mégis előlem fut a többiekhez, két év óta. Könnyű ezt mondani: nem szeretem. Tessék, próbálja meg és ne szeressen. A leány: Hisz amit beszél, amit most mond, az sem igaz. A fiú (folytatva): Legyen nyugodt, én is megpróbáltam. Mentem én is a Micikhez, Macákhoz, Nemtudomkákhoz. És vigaszta­lódtam Weiningerrel meg Schoppenhauer­­reí, mondván: Eh, egyre megy, nő az nő. Látja, itt van a tévedés. Van predesztináció. Van ok és okozat. Amit én tudok adni, azt más nem tudja, amit maga tud adni, azt raj­tam kívül másnak nem adja, még ha huszévig lesz n felesége és tizévig foltozza is ingeit. Ez a tényállás. Dér Tatbestand. Ezt jelenti nekem naponta ötször a koponyám és a szi­vem egyesitett sajtóirodája. Ezt érzi maga r

Next

/
Thumbnails
Contents