Prágai Magyar Hirlap, 1922. október (1. évfolyam, 100-118. szám)

1922-10-12 / 109. szám

Csütörtök, október 12. 3 SPf&<jaiMa<?yak7{írmp művészek, színészek, rendezőik és szinigaz-1 fiát. Tetszett neki minden, de legjobban a gatók, irók és újságírók. Mi van még? Teg- bohóc mókáin mulatott. A bohóc is magyar nap cirkuszba vittem a háziasszonyom kis-[volt: Zoli a pesti Beketowból- T. L. A kMKOirMA megbontotta a magyar kereslteiig elienzek sorait. Bethlen nyilatkozik a koncentrációról és a fascizmusról. Hangárok Berlinben. Berlin, október 11. (Saját tudósítónktól.) A B. Z. am Mittag néhány nappal ezelőtt Roda-Rodának egy végtelen kedves cikkét közölte. A cikk a ma­gyarokról szólott. „A maroknyi kis magyar­ságé — írja Roda-Roda — „sokkal több írót, költőt és művészt adott az emberiségnek, mint amennyit számbeli arányának megfele- Tőleg adnia kellett volna.4* Ha az ember körültekint a német biro­dalom fővárosában, látja, hogy különösen a művészet és az irodalom terén milyen díszes pozíciót foglalnak el a magyarok. A festők közül elsőnek idősb Kernstock Károlyt kell felemlítenem. Ez a kiváló tehet­ségű művész nemrég készült el hatalmas al­kotásával, melynek az „Utolsó vacsora44 a címe- A kép — sajnos — Amerikába vándo­­dorol, ahelyett, hogy a Nemzeti Múzeum fa­lát díszítené. A fiatal festőgárdát Tihanyi La­jos, Vidor Pál, Berény Róbert és Tuszkai Márton képviseli. Ezek közül Vidor Pálnak a német akadémia tavaszi tárlatán volt nagy sikere, mig Tuszkai a legnagyobb német­amerikai fiimváHalatnál fejti ki nagyjelentő­ségű tevékenységét. A rajzolók között két­ségkívül Fodor László, aki a Prágai Magyar Hírlap számára is rajzol, a legtehetségesebb. A Sport im Bild, Woche, Lustige Blátter és a Berliner Lokál-Anzeiger-ben megjelenő rajzai rendkívül népszerűek. A festőkön és rajzolókon kívül a zene művészei szerepelnek meglepően nagy szám­mal. Ha valaki végignézi a hangversenyek listáit, joggal hiheti, hogy Pesten van. A múlt hónapban a következők hangversenyeztek: Vecsey, Telmányi, Nagy János, Roth Feri, Sándor Árpád, Sándor René, Gyárfás Iboly­ka, Kármán Ila, Zádor Dezső, Kroo Margit, Geier Stefi, Vidor Imre, Kresz Géza és még sokan-Vannak kitűnő magyar színészek is Ber­linben: Somlay Artúr, Puthy Lia, Varsa Gyula, no meg Huszár Károly, aki a filmen arat babérokat és úgyszólván pótolhatatlan, amennyiben távozása esetén senki sem tud­ná az utána maradt űrt betölteni. — A ren­dezők és színigazgatók közül Cserépy Ar­zén Róbert, a fihnfotografusök közül Virág és Vass a legismertebbek. Jövedelmük hat, sőt héttagú számjegyekben fejezhető csak ki. Az itt élő írókat és újságírókat a német kuí’turvilág nagy tisztelettel veszi körül. Biró Lajos és Lengyel Menyhért neve foga­lom Berlinben. Szatmári Jenő (8-Uhr Abend­­blatt), Ezry Sándor (Beimet Lokal-Anzeiger), Fazekas Imre (B. Z. am Mittag) és Glück dr­­(Ullstein-vállalat) igen előkelő helyet foglal­nak el a berlini szerkesztőségekben. A legér­dekesebb, hogy nem ők alkalmazkodtak Ber­linhez, hanem ezek a konzervatív berliniek fogadták el irányításukat, mellyel uj stílust és iramot adtak a kissé nehézkes újságírás­nak. Festők, rajzolók, hegedű- és zongora-Prága, október 11. A magyar politikai körök figyelme az egységes párt ma esti értekezlete felé for­dul. Jólleliet hivatalos közlés szerint a ma esti értekezleten csak gazdasági kérdéseket tárgyalnak, a beavatottak tudják, hogy az egységes párt ma este igen fontos politikai tanácskozások színtere lesz. Az egységes párt tagjait aggodalommal tölti el a Friedrich- Woiff-Gömbös-féle koncentrációs mozgalom, amelynek pártbontó jellege mind erősebben kezd kidomborodni. A fascizmus kérdése is napirenden van. Hir szerint Bethlen István gróf el van tökélve arra, hogy minden esz­közzel megvédi a pártegységet és a közren­det. Az egységes párt egyik vezető politi­kusa ma úgy nyilatkozott, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök Fried­­rich tegnapi nylIaíkozatá>raI kapcsolatban beszólni fog a fascizmusról és a koncentrá­ciós mozgalomról. A miniszterelnök nyilatkozata elé politi­kai körűikben feszült kíváncsisággal tekin­tenek. A mai értekezlet programján a drága­ság elleni küzdelem szerepel. Arról fognak tanácskozni, miképpen lehet — ha kell, eré­lyes eszközökkel is — a drágaságot letörni. Az egységes párt körében nagy örömmel kolportálják a keresztény ellenzék bomlásá­ról szóló híreket. Egyes politikusok ugyan azt állítják, hogy az öröm korai, mert ha a koncentrációs mozgalom tényleg megbon­taná a keresztény ellenzék tömör sorait, az egységes párt sem maradna továbbra is olyan egységes, mint eddig volt. Ezek úgy tudják, hogy a mozgalom éppen az egységes párt néhány vezérétől indult ki, akik nyílt szakadás esetén — ami a jelenlegi helyzetben nincsen kizárva — feltétlenül sok egységes párti tagot vinnének magukkal. A mai politikai események körül nem érdektelen a Magyar Távirati Irodának az a híre, amely kategorikusan megcáfolja a Bánffy külügyminiszter távozásáról szóló hí­reket. Bánffy távozását politikai körökben befejezett ténynek tekintették és a cáfolattal szemben csaknem mindannyian tanácstala­nul és tájékozatlanul állanak. Az ellenzéki pártszövetség e héten for­málisan És megalakul és közzéteszi program­ját. A magyar politikai élet mai alakulásáról következő telefonjelentéseink számolnak be: Bomlik a keresztény ellenzék. Az ellenzéki pártszövetség deklarációt ad ki. Budapest október 11. (Saját tudósítónk teleíonjelentése.) Az ellenzéki pártok szövet­sége még e hét folyamán formálisan is meg­alakul és deklarációt ad ki, amelyben kifejti programját A proklamációt a nemzetgyűlés keddi ülésén felolvassák. A keddi ülésen az egész ellenzék egységesen lép fel. Kedden a Ház összehívását kérő képviselők kérésüket fogják megindokolni s a drágaság leküzdése ügyében terjesztenek elő indítványt A viha­ros nap szerdán lesz, amikor az interpellá­ciókra fog sor kerülni. Az érdeklődés különösen Amdrássy Gyula gróf és pártja felé fordul. A pártban ugyanis bajok vannak, sőt egyes jelenségektől arra is lehet követ­keztetni, hogy felbomlik a párt A tagok egy része ugyanis erősen kacsintgat a Gömbös-féle fajvédelmi koncentráció felé, sőt azt támogatja is, mig a párt többi tagjai Rakovszky István vezetésével inkább a baloldal felé orientálódnak és ragaszkod­nak ellenzéki politikájukhoz. Amdrássy Gyula gróf most nincsen Bu­dapesten, vidéki birtokán nyaral, tegnap azonban sürgönyileg Budapestre hívták, hogy a párt belső életében felmerült ellenté­teket elsimítsa. A keresztény ellenzék köré­ben remélik, hogy Amdrássy Gyula grófnak sikerülni is fog a megbomlott egyensúlyt új­ból helyreállítani. Bánffy távozását megcáfolják. Budapest, október 11. (Saját tudósitónk telefonjelentése.) Jelentettem néhány nappal ezelőtt, hogy Bánffy Miklós gróf külügymi­niszter szabadságra ment és hogy onnan nem is tér vissza a külügyminiszteri székbe. Po­litikai körökben tegnap bizonyosra vették, hogy Bánffy Párisba megy követnek és már voltak olyanok is, akik Teleki Pál grófnak, akinek külügyminiszterré való kinevezését bizonyosra vették, szerencsekivánataikat fe­jezték ki- Annál nagyobb meglepetést keltett ma délben a Magyar Távirati Irodának ille­tékes helyről nyert felhatalmazás alapján közzétett az a híre, hogy Bánffy Miklós gróf még ma vagy legkésőbb holnap átveszi a külügyminisztérium vezetését és a kor­­mányzópárt legközelebbi értekezletén be­számol a külügyi helyzetről. Minden arra vo­natkozó hir, hogy Bánffy távozik a külügy­minisztériumból, koholmány. A magyar külügyminisztériumból. Budapest, október 11. (Saját tudósítónk távirati jelentése.) Bánffy Miklós külügymi­niszter két heti szabadságon vau és ez alatt az idő alatt Kánya Kálmán meghatalmazott miniszter és követ vezeti a külügyminiszté­rium ügyeit. Párdiány Béla miniszteri taná­csos hetek óta Rigában van, ahol a Balti­­államok gazdasági vezető politikusaival a Magyarország és a Balti-ál'liamok között kö­tendő szerződések módozatairól tárgyal. E is, amikor igy véletlenül találkozunk és vá­runk a váróteremben a hatóratizesre. A leány: Én nem érzek semmit. Én csak azt érzem, hogy néha kell nekem.. A fiú: Ahá! Néha kellek és néha megint nem kellek. Néha kék és néha fekete és megint ultramarin. Ez jó jel . . . A leány: Kérem, hagyjuk már. Tiz perc múlva megy a vonat. A fiú (dobol az asztalon. Kinéz az abla­kon. Mintha maga elé beszélne): Megy a vo­nat. Megy bizony. És meg se áll. És várunk. Szeretném tudni, hogy minek, hogy miért, milyen célból? (Megfordul. A leány szemé­be.) Házasodjon! Vagy tűnjön el. Menjen Pestre, vagy valahová. Miért nem teszi ezt? A leány (dacosan): Nem akarom! A fiú: És mért nem akarja? A leány (fitymálva): Mert nekem úgy tetszik! A fiú: Úgy? hát nem azért. Hanem azért, mert szabadakarata már nincs. Mert még valakire vár. Amit egész biztosan nem tud még. Arra, hogy én a szerelem kozmo­­,'r’itamje, a szivek hazardőrje, a himedt szoknyahös és „glóriákban44 úszkáló briganti tényleg úgy szeretem-e magát, mint ahogy gondolja, mint ahogy akarja. (Kis szünet után.) Megnyugtatom: Ez az egyetlen adout, mely magával szemben Miég a markomban maradt. Ez a vörös asz. A legnagyobb ütés. Életem plusquam perfectumja. Ha itt bi­zonyosságot adnék magának, akkor tahin vé giggázolna rajtam. Akkor maga hódítana meg engem és nem én maga t. Akkor le­­sülyednék a Regáiia média urakhoz. A porba, ide a szép lábai elé. Ez volna aztán a győ­zelem, mi? A vér győzne a gondolat fölött. A hús az akarat feleit. Szegény Weininger megfordulna a sírjában. A leány (türelmetlenül): Fejezze be. Már indul a vonat! A fiú (nyugodtan): Mindjárt a végén vagyunk. Hát nem ö fog megfordulni, hanem maga fog megfordulni. Ide hozzám fog for­dulni. És kérni fog, hogy szeressem, szeres­sem úgy, mint ahogy mondom, mint ahogy beszélem. És akkor én ki fogok jönni és el­viszem magát egy uj világba, egy sokkal szebbe, mint amilyenben most él, abba a vi­lágba, melyet csak velem és általam ismerhet meg. A leány (nevetve, gőgösen): Várhat: Az sose lesz . . . A fin: Ráérek. Egy ideig még ráérek. És ha ueír jön, ha nem jön . . . A leány: Akkor? A fiú: Akkor maga oda jut, ahova a töb­biek és én, én leszek0 az az emlék, amelyre úgy fog gondolni, mint a rab madár a szűk kalitka mélyén a Napra, amelynek aranyát, melegét egy ügyetlen pillanatban elvesz­tette . . . A leány (hallgat. Majd feleszmél, kezet nyújt): Pá! Isten vele. A fiú (mosolyog. Udvariasan meghajol): Kezét csókolom . . . A leány (miközben gőgösen lépdel a ki­járat felé, gondolkozva): Igaza van neki. De nem lehet. Jaj, mit is csináljak ezzel a bo­londdal? Ezt nem birom ki' tovább. Beszé­lek a mamával. Hátha, hátha még sincs igaza . . . A fiú (utána néz. Cigarettára gyújt): A drága. Milyen szép, milyen aranyos! Ez leg­alább egy nő. Az ilyent vagy el kell pusztí­tani, vagy . . . vagy feleségül kell venni. A legjobb lesz, ha többet nem beszélek vele. Ha megint találkozunk, meg fogom neki mon­dani, hogy teljesen kiábrándultam. Az induló személyvonat füttyében mind­ketten valami furcsa, rémes, szomorú és kiű­zött sikolyt hallanak. tárgyalások után Varsóban érintkezésbe lép az ottani kormánykörökkel, hogy a gazda­sági tárgyalásokat megindítsa. Egy diplomata Magj^arországnak a népszövetségbe való felvételéről. Budapest, október 11. (Saját tudósitónk telefonjelentése.) Az Est munkatársának al­kalma volt beszélgetni egy nagyrangu kül­földi diplomatával, aki átutazóban tartózko­dott Budapesten. A diplomata igen érdekes részleteket mondott el Magyarországnak a népszövetségbe való felvételéről. Kijelen­tette, hogy az a szimpátia, amelyet a nép­­szövetség Magyarország fölvétele kérdésé­ben tanúsított, a legfőbb fokmérője annak, hogy Magyarország nemzetközi helyzete erősen megjavult- Különösen szembeszökő az a meleg érdeklődés, amely a balti álla­mok, valamint Délamerika, Perzsia, Kína és Japán részéről Magyarországgal szemben megnyilvánult. Igen érdekes, hogy Japán bécsi követe, aki egyúttal a magyarországi követ is, Kumataio Honda meghatalmazott miniszter igen sokat tett Magyarország ér­dekében. A legjobban azonban Ishi márki. Japán népszövetségi kiküldötte támogatta Magyarországot. Az a körülmény, hogy Ma­gyarországot közfelkiáltással vették fel a népszövetségbe, annak eredménye, hogy a felvételt megelőzően a bizottságok a kis­­antant tiltakozása ellenére egyhangúan a fel­vétel kérdése mellett döntöttek. A magyar—csels-szlovák gazdasági tárgyalások előkészítése. Budapest, október 11. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) A magyar—cseh-szlovák gazdasági tárgyalások, mint már jelentettem, október 16-án kezdődnek meg Budapesten és Prágában. Prágában a jogi és politikai. Budapesten pedig a gazdasági és pénzügyi bizottságok fognak ülésezni- Magyar részről a minisztertanács a gazdasági bizottság el­nökévé Wodianer rendkívüli követet és meg­hatalmazott minisztert, a pénzügyi bizottság elnökévé Schober államtitkárt, a jogi bizott­ság elnökévé Posway rendidvüli követet, a közlekedési bizottság elnökévé pedig Falze:­­miniszteni tanácsost nevezte ki. A bizottság magyar tagjai vasárnap este indulnak el Bu­dapestről. A jugoszláv-magyar határkérdés. Budapest, október 11. (Saját tudósítónk telefonj elöntése.) A magyar-jugoszláv határ­kérdésben eddig azért nem történt megegye­zés, mert a népszövetség genfi konferenciája alkalmával Bánffy Miklós gróf külügyminisz­ternek sikerült Nincsáccsel olyan megállapo­dásit létesftem, hogy ebben a kérdésiben el­fogadják a népszövetség döntését, illetőleg mindkét állam a népszövetség döntésének veti alá magát. Most a magyar kormány arról értesül, hogy Nincsiosneik ezt a Bánffy gróffal kötött megállapodását a jugoszláv kormány nem hagyta jóvá. Pestvármegye megünnepelte a Petőfi-évforduMt. Budapest, október 11. (Saját tudósítónk távirata.) Pestvármegye tegnap rendkívüli közgyűlés keretében ünnepelte meg Petőfi Sándor születés ének századik évfordulóját. Az ünnepi gyűlést, melyen a belügyminiszter is jelen volt, P r e s z 1 y főispán nyitotta meg s üdvözölte az Akadémia és az irodalmi tár­saságok képviselőit. Utána Kolozsvári Imre nemzetgyűlési képviselő mondott be­szédet, amelyben azt hangoztatta, hogy Pe­tőfi a keresztény klasszikus irányzat szószó­lója volt. Felháborodással kell — úgymond — visszautasítani az irodalomtörténetnek azt a meghamisítását, hogy az internacionalisták dv tár sukká teszik Petőfit, akinek minden álma hazája és annak nagysága volt. Kolozsvári után R a k o v s z k y belügy­miniszter volt a következő szónok, aki arról beszélt, hogy Petőfiben ma azt a magyar hazafit ünnepük, aki képes volt minden áldo­zatot odadobni ideálokért és eszmékért s mégis senkinek a nevével nem éltek annyira vissza, mint Petőfiével. Kiforgatták a nem­zeti érzését, ki akarják sajátítani a nevét. Ebben a teremben — mondotta a miniszter — a nagy Petőfit ünnepeljük, aki magyar volt, hazafi volt, olyan értelemben, hogy meghalni is tudott a hazájáért. Berzeviczy Albert a Magyar Tudo­mányos Akadémia nevében megköszönte Pestvánm egy ének a költő iránt tanúsított ke­gyeletét. Pékár Gyula a Petőfi-társas ág ré­széről méltatta Petőfi nagyságát. 1 r r 1 is ® félpohár SCHMIDTHA UER-f éle igmándi P I f I iT* t f \ * ¥ 1 IC fí C!!*! & keserüviz, melegítve éhgyomorra, mint írókara, 1 JP i ® bármely évszakban kiváló eredménnyel használható székrekedés és ennek következményei ellen u, m. étvágy és emésztéshiány, felfúvódás, sárgaság, máj és lép daganat, aranyér, eíkovéredés, agyvériódulás, vérbőség stb, 432 BwaCTBT a*<feX%4ániq0 «w ő l i„ is.

Next

/
Thumbnails
Contents