Prágai Magyar Hirlap, 1922. október (1. évfolyam, 100-118. szám)

1922-10-08 / 106. szám

2

Vasárnap, október 8.

Mafala a külpolitikai kérdésekről

A Prágai Magyar Hírlap tudósítójának beszélgetése az osztrák kér.

szociálista-párt vezérével.

mórjai, majd a komáromi egyházak váltak ki, illetőleg nem csatlakoztak a forradalmi utón megalkotott egyházi kötelékhez és szabad egyházakká váltak, a pozsonyi városi egyházmegye pedig belépett a gablonzi német egyház szervezetébe. Eközben mind gyakrabban merült fel az evangélikus egyházi és világi intelligencia körében az a kívánság, hogy a magyar és német evangélikus egyházak egyöntetű állásfoglalása létrehozassék és általában lehetséges legyen az egyházi élet minden részére oly lehangoló hatású bomlási folyamat megszüntetése. Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy az említett egyházaknak a szlovákiai egyházi kötelékből való kiválása elsősorban a kisebbségben levő német, illetőleg magyar egyházaknak az egyházkormányzó szervekben való gyöngitését eredményezte. És bármily tiszteletreméltó szigorú ragaszkodás az elvekhez, bármily kényszerítő körülmények okozták is az elkülönített kiválást, mégis őszinte sajnálkozással és szomorúsággal tölt el annak a megállapítása, hogy a súlyos időkben annyira szükséges feltétlen egységünket megtartani vagy létrehozni eddig nem sikerült. Megengedem, hogy a szlovákiai Lutheránia magyar és német része a legnehezebb kérdések elé állíttatott, megemlékeztem róla, hogy az egységes fellépés organizmusát felépíteni nem volt lehetséges, és úgy érezték cselekedni kellett, mégis valamely elvi meggyőződés, vagy valamely egyház külön nyomasztó helyzete, a protestáns türelmességnek — ennek a talán legértékesebb tanunknak követése — révén: talán fentartható, talán elviselhető lett volna addig az ideig, mig az egyházak szolidaritása létre jön. Távol áll tőlem, hogy az említett egyházak elhatározását, a magyar és német evangélikusság sorait szándékosan megbontó cselekedetnek tüntessem fel, ezt annál kevésbé tehetem, mert tudom, hogy ezek mindegyikében benne él a kívánság az egyesülés iránt a célból, hogy az egyháznak jövendő fennállását és igazi alkotmányos életét biztosíthassuk és mindent, ami egyházi életünkre zavarólag hat, kiküszöböljünk onnan. És ehhez tartozik az is, hogy igyekezzünk a szlovák evangélikusokkal való együttes egyházi munka feltételeit megteremteni, mi egyébiránt eddig is törekvésünk volt és hogy nem létesült, nem mirajtunk múlott

A legutóbbi időben a magyar és német evangélikusság vezetői között élénk megbeszélések folytak és általában tisztázódtak a különféle vélemények s az egységes állásfoglalás feltétlen szükségessége megállapitást nyert. Ennek előkészítése céljából egy előzetes értekezlet, majd pedig az összes érdekelt egyházak együttes gyűlése van tervbe véve- A szlovákiai evangélikus egyház jelenlegi vezetői bizonyosan politikai manővert fognak sejteni ebben a komoly és becsületes szándékú akcióban- Nem tehetünk róla, de mi azt hisszük, hogy az egyház szlovák tagjainak is — amennyiben az egyházi közéletet meg akarják tisztítani az állami politika kérdéseitől — szívesen kell látniok a német és magyar evangélikusság mozgalmát, még az esetben is, ha reájuk nézve az ő felfogásuk szerint kedvezőtlen eredménnyel végződne.

Bécs, október 7.

A keresztényszocialista pártnak egyik legmarkánsabb alakja Mataja Henrik dr., volt belügyi államtitkár. Ama kevesek egyike, a kik a külpolitikai kérdésekkel is behatóan foglalkoznak. Éppen ezért kerestük fel öt, hogy az aktuális külpolitikai kérdésekről, a melyek végeredményben az összes államok belpolitikai kérdéseibe is belejátszanak, akár közvetlenül érdekelve vana-k, vagy sem, véleményét kikérjük. Amidőn a genfi tárgyalások során Olaszország úgyszólván utolsó pillanatban a francia, angol és cseh-szlovák tervezet ellen állást foglalt, itteni politikai körökben ezt úgy magyarázták, hogy Olaszország lényegileg a kisantant politikája s annak érdekei ellen szállt síkra. Ebből is látszik, hogy az összes európai kérdéseket a világpolitika szemszögletéből bírálják el az európai kormányok.

A Mataja doktorral folytatott beszélgetésünk során mindenekelőtt a legaktuálisabb kérdés: a török és ezzel kapcsolatban a Balkánprobléma került szóba.

A keleti bonyodalom: egy igazságtalanság likvidálása.

— Az, ami most a török-görög harctéren lejátszódott s a további tárgyalások során az események szükségszerű következményeként lejátszódni fog — mondotta Mataja dr. — az egy igazságtalan helyzetnek a likvidálása. A sévresi béke nem csupán Törökországot semmisítette meg, azaz hevesebben semmisítette volna meg, ha az érvényben mardt volna, hanem nagy igazságtalanságot követett el két másik balkánállammal: Bulgáriával és Jugoszláviával szemben is. Ezt a két országot ugyanis a sévresi békeszerződés elvágta az Égek tengertől. Már pedig a két ország számára az Égei-tengerhez vezető kijárat igen fontos, szinte exisztenciális jelentőséggel biró kérdés. Igaz, hogy a szerbek saját magúkra vethetnek, ha nem jutottak kikötőhöz. Ahelyett, hogy ennek a kérdésnek rendkívüli fontosságát fölismerték s politikájukat a béketárgyaláson ennek megfelelöleg állították volna be, olyan területek megszerzésére koncentrálták minden erejüket, amelyek éppenséggel nem jelentettek reájuk nézve cxisztenciális kérdést. Karinthiára és Stájerországra, nemkülönben Bácskára és a Bánátra gondolok. Azóta már ők is belátták, hogy ezt az ügyet annakidején elhanyagolták.

Görögország katasztrófája Venizelos.

— Görögország, amely rengeteg kiterjedésű tengerpart felett rendelkezett már a múltban is, hiszen nem kevesebb, mint három tenger övezte, a sévreszi szerződésben, eltekintve Kisázsiától, nagykiterjedésü területhez jutott, amely az Égei-tenger északi partjain kívül még a Fekete-tengerhez vivő kijáratot is biztosította számára. Kétségtelen, hogy Görögország nem is lett volna képes ezt a rengeteg kiterjedésű partvidéket tartósan megvédeni. Az a politika, amely az ország katasztrófáját idézte elő, Venizelos politikája volt, amiért jogosan nem lehet Konstantint felelőssé tenni. Elvégre ö nem kezdhette uralkodását azzal, hogy a görög nemzeti aspirációkkal szembeszálljon.

— Ez a konfliktus másképpen, mint a török követelések megvalósításával, nem is végződhet s a görög forradalmároknak Tráciában tervezett ellenállása komolyan nem vehető. Számbavehető görög hadsereg már nincs is.

Olaszország és a kisantant.

— Politikai körökben az a nézet alakult ki, hogy Olaszország magatartása a genfi konferencián, amely tudvalévőén a szanálási akciót hátráltatta, végeredményben azokra az ellentétekre vezethető vissza, amelyek a keleti kérdésben az egyes hatalmi tényezők között uralkodnak. Mi az ön véleménye, képviselő ur?

— Véleményem szerint itt egy igen messzemenő kombinációval állunk szemben. E feltevés szerint

Olaszország azért foglalt állást a népszövetség szanálási akciója ellen, mert annak Benes dr. cseh-szlovák külügyminiszter volt a legmelegebb szószólója. És Benes doktor azonos magával a kisantaníta!. Ha a keleti krizis átcsapott volna a Balkánra is, akkor a kisantant aktív közbelépése elkerülhetetlen lett volna, mig Olaszország éppen ellentétes érdekeket képvisel.

— Hogy az események mennyiben igazolták volna ezt a kombinációt, figyelmen kívül hagyom, azonban összefüggését az osztrák problémával kétségbevonom. Végeredményben meglehetősen irreleváns reánk nézve, hogy van-e a kettő között valamelyes összefüggés? Én a szanálási akció sikerét már akkor is biztosra vettem, amidőn Olaszország hirtelen állásfoglalása miatt a helyzet kritikussá vált. Egyetlen egy hatalomnak az állásfoglalása már nem változtathatott az ügy kimenetelén.

Az osztrák hitel és ellenőrzés.

— Miként Ítéli meg képviselő ur a szanálási akció további fejlemén3,'eit?

— A genfi megállapodások elintézték számunkra a garanciakérdést s most már azokat a hitelezőket kell megtalálnunk, akik hajlandók számunkra hitelt nyújtani. A hitel és az ellenőrzés között szükségszerűen junktim keletkezett, amit — éppen mert természetes — el kell fogadnunk. Az első feladat, ami reánk hárul, az a rend és a törvényesség helyreállitása, ami politikailag annyit jelent, hogy az állami háztartásban az egyensúlyi helyre kell állítanunk és ami a törvényességet illeti, hogy az országban ezentúl a vezetés kizárólag a nép képviselői által választott és felelős kormányt illetheti. Ez egy demokratikus államban nem lehet máskép.

Panern aut circenses.

— Képtelen helyzet, hogy a lakosság egy bizonyos kategóriája olyan jogokat vindikáljon a maga számára, amelyek csak a kormányt illethetik meg, amint ez májusban a forgalmi sztrájk idején volt A jelszó nem panern et circenses, hanem panern aut circenses. Vagy az egyik, vagy a másik. Ha az utóbbival is megelégszünk, akkor a külföld segítéséről, támogatásáról le kell mondanunk. Ezen a téren tehát alaposan rendet kell teremteni.

— Most már a parlamentet illeti a szó. Határozatokat kell hozni, amelyek a genfi megegyezésből kifolyólag szükségessé váltak és amelyek alkalmasak az állami költségvetés egyensúlyának helyreállítására.

Ausztria gazdaságilag életképes.

— Meg van-e erre vonatkozólag a lehetőség?

— Erre a kérdésre határozottan igennel

felelek, mert szilárd meggyőződésem, hogy Ausztria gazdaságilag életképes.

Az olasz—osztrák vámközösség terve.

— A genfi megállapodások a német birodalomhoz való csatlakozást alighanem éppúgy lehetetlenné tették, mint például az Olaszországgal való vámközösség tervét. Mi a képviselő ur

, véleménye?

— Nem hiszem, hogy ezen a téren változás állott volna elő. Az Ausztria függetlenségét garantáló nyilatkozat nem egyéb, mint a saint-germain-i békeszerződés azonos passzusának megismétlése. Tehát ugyanazt a jelentőséget kell az utóbbinak tulajdonítani, mint az elsőnek. Ami pedig az Olaszországgal való vámközösséget illeti, ki kell

jelentenem, hogy én annak a lehetőségében sohasem hittem. Ennek a tervnek a megvalósítása nem olyan egyszerű, amint az látszik. Az nem jelentene kevesebbet, mint az olasz vámhatárnak a mai osztrák határig való eltolását s annak megfelelő pénzügyőrséggel való biztosítását, továbbá a forgalmi utal-: és eszközök birtokbavételét Ezzel szemben Olaszország kénytelen leit volna Ausztria pénzügyi terheit magára vállalni. Kétségtelen, hogy ennek az eszmének a megvalósítása rendkívüli módon megnövelte volna Olaszország hatalmi állását és jelentőségben egyenesen Franciaország mellé került volna. Tessék csak elképzelni, hogy mit jelentett volna az, ha Olaszországnak közös határa lett volna egyrészt Németországgal, másrészt Magyarországgal. Kézenfekvő, hogy egy ilyen nagyarányú tervnek a megvalósítása a nagyhatalmakra és a kisantantra nem lett volna közömbös. Másrészt azonban nem hiszem, hogy a terv megvalósítását megakadályozhatták volna, ha mindkét fél megvalósítására törekszik. Erről azonban, amint már említettem, komolyan nem volt szó.

Mit akarnának tőlünk a csehek?

— Nem jelenti-e a mostani megoldás a cseh-szlovák kormány befolyásának megerősödését az osztrák politikában?

— Nem hiszem. Mit is akarnának tőlünk a csehek? Azt követelik, hogy a Csehország ellen irányuló konspirációkat ne támogassuk és hogy a liabsburg-ház uralmát ne állítsuk vissza. Sem az egyikről, sem a másikról nincsen szó. Azt sem hiszem, hogy a Magyarországhoz való gazdasági közeledést megnehezítenék.

Négy király.

—, A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. —

irta: mumi ¥ISŰ®r,

Őfelsége, nem tudom hányadik Leó név alatt a sivatag királya és kedves neje barlangjuk bejárata előtt heverésztek és ebédjüket fogyasztották, moly friss antilop-husból állott. Mikor lakomájukat befejezték, leballagtak az oázis forrásához, jóizüet sziircsöltek a friss vízből és aztán a fák árnyékában leheveredtek. Őfelsége hatalmas sörényű, jól megtermett vadállat volt, kinek torkában húsz dalárdára való hanganyag rejlett s ha elkezdett bömbölni, öt kilométer körzetben reszkettek az állatok. A felséges asszony jóval véznább, gyengébb teremtés volt, felséges ura mellett úgy festett, mint egy macska. Nem csoda, hogy így sorvadt, hisz a zsarnok mellett nem lehetett valami ió dolga, de meg egyéb bánata is volt szegénynek, amint azt majd látni fogjuk.

De az oroszlánpár nem sokáig szundikált. Mind a kettőn tele voltak fecskendezve a föllakmározott antilopok kiontott vérével és ez gazdag lakomául kínálkozott mindenféle csúszómászó és repülő féregnek, kukacnak és bogárnak, melyek nem is késtek őket ellepni. Amiből logice az következik, hogy a kukac vakmerőbb állat a tigrisnél, mert ö ime habozás nélkül rámászik a puszták klráí lyára, ellenben a tigris eszeveszetten menekül, ha az oroszlán ordításai hallja. Ezek a szemtelen lények zavarták a felséges pár nyugalmát.. Akárhogy dolgoztak is farkukkal

és lábukkal, nem tudták őket lerázni magukról. Végre fölugrottak, belemásztak a forrásvíz által alkotott tócsába, fürdés után jól meghemperegtek a fűben, aztán visszatértek barlangjuk elé. Ott már ők nem kellettek a férgeknek, mert az antilopok véres csontmaradványai fényes lakomául szolgáltak nekik. A király a fák között kinézett a messzeségbe, nagyot ásított és belebömbölt a sivatagba: unatkozom!

A királyné rögtön felugrott, alázatosan odaknszott az urához és elkezdte a pofáját nyalogatni. A király behunyta a szeméi és állotta a hízelgést, ügy tetszett, hogy jól esik neki, de ez nem sokáig tarthatott, mert pár perc múlva ellökte az asszonyt és boszszusan dörmögőtt: Eredj, ez engem nem mulattat.

Az asszony szégyenkezve clsompolygott, egy bizonyos távolságra leült és onnan leste, hogy vájjon mit parancsol őfelsége. Ez még néhányat hempergett, néhányat bömbölt, mert hiúsága élvezte azt a gondolatot, hogy c hang hallatára odakint a sivatagban minden teremtett lény összerezzen, aztán halkabb hangon megszólalt:

— Beszélj valamit, mulattass!

Az asszony siránkozó hangon igy felelt:

— Oh, felséged tudja, hogy én erre képtelon vagyok. Az én gondolatom mindég csak egy dolog körül forog: elvesztett gyermekeim körül. Én minden esztendőben világra hozom az én köiykeimet, egyet vagy kettőt és mikor cseperedni kezdenek és már örömömet találom bennük, jönnek a gonosz emberek és megölik, vagy elrabolják őket elevenen. Látom, hogy felséged bosszúsan int, hogy ezt már sokszor hallotta. Tudom, hogy az én felséges uramat ez nem érdekli, mert ő olyan szerencsés, hogy a -természet nem oltott belé apai érzéseket és ösztönt Felséged oly idegenül és hidegen tekint a saját gyerekeire, mintha egy kóbor kutyának idegen kölykei volnának. Én még a vadásszal is szembeszállók értök, vagy számba kapva mentem a kölykömet, ami felségednek eszébe se jut Nekem talán meghasadna a szivem, ha megölve látnám gyermekeimet . . .

A király nagyot ásított és nyugodt hangon igy felelt:

— Unalmas vagy, asszony, az örökös nyafogásoddal ... a kölykeid pedig ostobák és ügyetlenek, azért kerülnek valamennyien az emberek kezébe . . . látod, engem nem tudtak még se megölni, se megcsípni, pedig én vagyok főcélja az ő vadászatuknak és üldözésüknek. Nekem van eszem és ösmerem a sivatagot és annak rejetklielyeit.

Itt a király arcára bánat szállt, a hangját egészen meghalk'itotta és igy beszólt tovább:

— De bevallom neked, asszony, hogy már én se birom sokáig az emberekkel való küzdelmet. A ránk való vadászat könyörtelenebből folyik, mint valaha, az oroszlán évröl-évre ritkább lesz és a cirkuszok és állatkertek óriási áraktat fizetnek érte. Az emberek nem kiméinek sem költséget setn fáradságot, utánunk törtetnek mindenhová és éleííiuk egy pillanatig se biztos sehol. Csuda, hogy

ezen az oázison még föl nem fedeztek bennünket, noha már három hónapja itt lakunk. Hát élet ez? És neked van még időd a köjykeidért siránkozni, mikor magad és urad és királyod bőre forog kockán? Inkább segítenél nekem a fejemet törni azon, hogy hova megyünk, ha innen is kizavarnak bennünket? Mert ideje, hogy ezen gondolkozzunk. Úgy veszem észre, hogy a gyűrű egyre veszedelmesebben szorul körülöttünk. Sakálhirnökeim jelentése szerint az emberek már sejtik, hogy ebben az oázisban tanyázom. Szerencsére tudok meg néhány egérutat, mely hálójukat áttöri és innen a nagy sivatag szabadságába vezet. Azért egyelőre még nem nyugtalankodom . . .

A királyné most már egészen odasimult királyához és hízelgő hangon igy szólt:

— Az én uram sohasem nyugtalankodik, a sakálok ellenben gyávák és ijedősek és veszedelemről ugatnak akkor is, mikor annak még nyoma sincs.

A király olyant nyújtózkodott, hogy erőtől duzzadó pompás tagjai csak úgy recsegtek, ropogtak. Büszkén tekintett végig önmagán s aztán megszólalt:

— Igazad van, a sakálok rémlátók, de azért jó lesz vigyázni. Még fiatalnak érzem magamat és egy cseppet se szeretnék a sivatagról, bármily unalmas is, kitömött állapotban a múzeumba kerülni, vagy az állatkertbe jutni bámóíz gyerekek örömére.

E pillanatban egy éles sikoltás hallatszott fönt a levegőben, utána egy szélroham csapott keresztül a fákon, majd kitei jesztett