Prágai Magyar Hirlap, 1922. október (1. évfolyam, 100-118. szám)

1922-10-08 / 106. szám

Vasárnap, október 8-—mi—mi ■■■Miíinm ii mii ■ i ii ....... II—1,111 11—r»T

Koriesbeszéd

az ®!£ár

A nógrádi evangélikus egyházfdügyelö és főesperes beiktatása.

— Saját tudósítónktól- —

Losonc, október 7.

A nógrádi evangélikus egyházmegye f. hó 4 -én tartotta Losoncon az egyház autonómiájának felfüggesztése óta első közgyűlését Bazovszky Lajos dr. egyházfeíügyelő és L a c z i á k Mihály főesperes társelnöksége mellett.

Az elnöki megnyitó után megejtették a választásokat a különböző egyházi tisztségekre. A magyargyiilöletéről hírhedt Lacziák uj főesperes mindjárt fölhasználta ezt az alkalmat is, Inogj' érzelmeinek és nemzeti elfogultságának tanú jel ét adja:

— Tessék bátran jelölni, most már nem vagyunk Magyarországon! — mondotta-Azután kiosztották a szavazólapokat, amelyekből kitűnt, hogy az összes egyházi tisztségeket a most uralkodó cseh-szlovák kurzus híveivel kívánják betölteni. A látszat kedvéért ugyan jelöltek két „magyaron" lelkészt is, akik azonban kézel-lábbal tiltakoztak a megtiszteltetés ellen. A megejtett választás után azonban a közgyűlés kimondotta, hogy a lelkészeknek nolens-volens el kell fogadni a tisztségeket, mert az erkölcsi kötelességük.

— Ha nem akarják elfogadni, felebbezzenek a kerülethez — jegyezte meg szellemesen Lacziák főesperes.

A választások megejtése után az egész konvent átvonult a templomba, ahol M a- 1 i a r i k Pál kékkői főszolgabiró és ev. lelkész rövid istentisztelet keretében beiktatta hivatalába Bazsovszky Lajos egyházfelügyelőt és Lacziák főesperest, aikk le is tették a hivatali esküt.

Az ünnepies aktus után Lacziák Mihály főesperes papi talárban az oltár elé lépett, hogy installációs beszédét megtartsa.

— Én itt, az oltár előtt bátran hirdetem az én politikai krédómat- Hirdetem, hogy a csehek és szlovákok egy nép, hogy a kettőnek teljesen össze kell olvadni és a mi egyházunknak ezt minden eszközzel elősegítenie kell — mondotta a többek között. Azután beszédének minden mondatában ezeket a gondolatokat variálta. Istenről, krisztusi szerétéiről, az evangéliumról, Lutherről még csak tévedésből sem emlékezett meg egyetlen szóval sem.

A beszéd kínos hatást keltett a hallgatóság körében. Egy szlovák egyházfelügyelő meg is jegyezte:

— Az ilyen kortesbeszédet a piacon, a hordó tetejéről kell elmondani, de nem a templomban, az oltár előtt.

Szinte üditőleg hatott a felháborodott lelkekre a Bazsovszky egyházfelügyelő tartalmas és az egyházfelügyelői tisztség történelmi fejlődéséről tartott, nyugodt, alkalomhoz illő beszéde. Azután még a megválasztott egyházi tisztviselők tették le a hivatali esküt, mire a templomi szertartás déli 1 órakor befejezést nyert.

A délutáni közgyűlés a főesperesi jelentéssel vette kezdetét. A losonci kiküldöttek

a jelentés beterjesztése után kérték a fontosabb ügyeknek magyar nyelven való tolmácsolását is, amit az elnöklő Bazsovszky egyházmegyei felügyelő, a főesperes ellenzése dacára, készséggel teljesített is.

Több apróbb és jelentéktelenebb ügy után tárgyalta a közgyűlés B o d i c z k v tanfelügyelőnek két panaszát. Az egyik panaszában arra kéri a közgyűlést, hogy a losonci ev. egyházat lmzaíiatlan viselkedése miatt rójja meg és semmisítse meg azon közgyűlési határozatát, amellyel képviselőket küldött ki a magyar evangélikus szövetség alakuló ülésére.

A másik panaszában pedig azt kéri a losonci Simecsek-Gara, hogy a közgyűlés változtassa meg a losonci ev. egyház ama határozatát, hogy a közgyűléseit tisztán magyar nyelven tartja.

A panaszok beterjesztése után először Okruczky György egyházíeliigyelő, majd Hanesz fingó esperes hangsúlyozták a szlovák nyelvnek a losonci ev. közgyűléseken való jogosultságát. A losonci kiküldöttek részéről először Gyiíko István szíjgyártó mester világosította fel magyar nyelveli a közgyűlést, hogy a losonci ev. egyházi közgyűléseken minden evangélikus szabadon használhatja ármány elvét. Tehát bárki felszólalhat ott szlovákul is, amint az már meg is történt s a vezetőség gondoskodik a szlovákfelszólalások tolmácsolásáról is. Azután K nszy Emil losonci.ev. lelkész felhívta a figyelünk az egyházmegyéi közgyűlésnek, hogy az uj zsinati törvények nem adnak módot az egyházul gyének az egyházközségek határozatait jogos ok nélkül megváltoztatni s azért óva inti a közgyűlést egy esetleg elhamarkodott határozathozataltól-A már-már elmérgesedő vitának az elnöklő Bazsovszky felügyelő tapintatos javaslata vetett véget, aki a tanfelügyelő panaszait egjr bizottságnak adta ki jelentéstétel céljából*.

Bodiczky tanfelügyelő halálsápadtan tiltakozott az ö nagy reményekkel benyújtott panaszainak ilyetén elintézése ellen, azonban Bazsovszky egy kézlegyintéssel leintette a derék férfiút. így a tervezett hecc és magyarfalás terve kudarccal végződött, Bodiczky tanfelügyelő és társainak nagy szomorúságára.

Emez intermezzo után a közgyűlés ismét a rendes kerékvágásba zökkent s a még hátralévő jelentések beterjesztése után az egyházfelügyelő, aki a közgyűlés tapintatos vezetésével általános elismerést vivőit ki, a közgyűlést berekesztette.

A keleti fcsziWég még Bem eneiltiiü.

Prága, október 7-A keleti kérdés újabb kiéleződése nem annyira a török, mint inkább a görög tulkövetelések rovására Írandó, akik nem akarják levonni a tények konzekvenciáját s a szövetségesek döntése ellen határozottan tiltakoztak. A mudániai tárgyalások megszakítása különösen Párisban okozott nagy nyugtalanságot; a Quai d'Orsayn joggal tartanak attól, hogy a görögök agresszív magatartását a törökök előbb-utóbb megsokalják s ebben az esetben Kémiai újabb előnyomulásának kiszámíthatatlan következményei lennének.

Páris nagy eseménye Curzon lord megérkezése volt, aki tegnap este azonnal felkereste Hardings lord párisi angol követet s még éjszaka tizenegy órakor felment vele a Quai d‘Orsay-re, hogy Poincaréval sürgősen tárgyaljon. Sforza gróf olasz követ nincsen Párisban, helyette Galli Chargé d‘afíaires fogja a tárgyalásokon Olaszországot képviselni. Mint a Havas-ügynökség jelenti, Curzon lord párisi útjáról ott is csupán a Havasügynökség egyik távirata nyomán szereztek tudomást, hivatalosan a dolgot a Quai d‘Orsay-n nem is tudták. Az olasz követség táviratilag értesítette Sforza grófot, aki atyja temetésére Turinba utazott. A Havas-ügynökség diplomáciai munkatársa érdeklődött amaz okok után, amelyek Curzon lordot arra bírták, hogy Párisba utazzék. A szövetséges és török tábornokok között Trácia visszaadása körül konfliktus tört ki. A szövetségesek javasolták, hogy Tráciát a görög csapatok azonnal ürítsék ki, a helyi közigazgatást adják át a kemalistáknak, a helyi csendőrszolgálatot is a törökök teljesítsék, azonban az

egész terület a béke megkötéséig a szövetséges csapatok felügyelete alatt maradna. Ezzel szemben a török képviselő követelte, hogy Tráciát, a görögök részéről való kiürítés után harminc napon belül adják teljesen vissza Törökországnak. A szövetséges tábornokok vonakodtak ezt a követelést elfogadni, amely elébe vágna a békének s a törököket visszahelyeznék régi határaikba, mielőtt még a szövetségesekkel az összes békefeltételeket megbeszélhették volna. Poincaré és Curzon lord erről a problémáról fognak tárgyalni.

Mai jelentéseink ezek:

Zsákutcában a konferencia*

Páris, október 7. (Havas.) Londonból érkező éjszakai jelentések szerint a mudániai konferencia zsákutcába került, miután a kemalisták Tráciára vonatkozóan uj követelésekkel léptek elő. Kemal kezdetben elismerte a szövetségesek feltételeit, a következő napon azonban a tárgyalásokba politikai kérdések is vegyültek, miután Kemal azt követelte, hogy a görögök kivonulása után Tráciát ad- ; ják át a török katonai és polgári hatóságok- j nak. Mikor e követelés kérdésében sikerült egységes formulát találni, Kemal Trácia haladéktalan visszaadását követelte. Az angol kormány felszólította a szövetségeseket, hogy 1 ragaszkodjanak a szövetségesek jegyzékében | tartalmazott záradékok tiszteletbentartá- | sához.

Trácia kiürítése.

Páris, október 7. (Havas.) Mértékadó francia körökben hangsúlyozzák, hogy Trácia kiürítésére vonatkozóan valamennyi szövetséges már megegyezett s hogy e területnek

szárnyakkal egy óriás sasmadár jelent meg és arra a pálmafára szállt, mely alatt az oroszlánok tanyáztak. Ennek a hatalmas madárnak a szárnya indította meg a szelet, mely az imént végigrohant a fák közt. Az oroszlán elkiáltotta magát:

— Hohó, ez királyi barátom, a Sas. Vájjon mit akar? És a feleségével együtt kirohanva a fa alól, fölpillantottak annak a tetejére. És ekkor vijjogó, éles hangján megszólalt a madarak királya:

— Üdvözöllek felséges barátom, a sivatag királya, a bátrak bátra, aki ha szembe áll az égi viharral és beleereszti hangját, a mennydörgés megszégyenülten bújik el a legsötétebb felhő mögé. Üdvözöllek nagyúri

Ekkor megszólalt az oroszlán és e hízelgő szavakra úgy megeresztette a hangját, hogy az ettől támasztott szélroham százával sodorta le a fákról a leveleket, akárcsak az őszi vihar.

— Üdvözöllek királyi barátom, a levegő ura, a madarak királya, fejedelmi sasmadár! Üdvözöllek téged, a nafi szomszédját és barátját, a végtelenség fölmérőjét, aki a hulló csillag sebességével szeled keresztül a mindenséget. Üdvözöllek királyi barátom és kérdem, hogy minek köszönhetem a szerencsét?

— Üzenetet kaptam királyi barátunktól, a cápától, a tengerek urától, attól a harmadiktól, akivel mi ketten ég és föld birtokát megosztottuk. Azt üzente, hogy baj van és a föld urainak, a királyoknak Össze kell jönni j tanácskozásra, hogy segítsenek magukon. Azt is megüzente, hogy hozzalak téged is

magaramai, királyi barátom, mert a te roppant eszed, tapasztalatod és bátorságod nem hiányozhatik onnan, ahol a föld hatalmasai tanácskoznak.

— Nagyon jókor érkeztél, királyi barátom, éppen arról beszélgettünk a királynéval, hogy a veszedelem gyűrűje napról-napra szorosabban húzódik körülöttünk és ideje, hogy ellenintézkedéseket tegyünk. Nem parancsolsz felséges barátom egy friss antilopot, hogy addig is el ne und magadat, amig én az útra elkészülök.

— Köszönöm koronás úri barátom — vijjogott a sas és büszkén megrázta tollas testét, — de a szives kínálást kénytelen vagyok visszautasítani, mert nekem csak az a falat esik jól, amit a magam munkájával szereztem. Az én lakomámat meg kell előznie a vadászat gyögyörének és izgalmának. Ez jó étvágyat csinál. Óh, az örömnek micsoda napja volna, ha egyszer lecsaphatnék ősi és legnagyobb ellenségünkre, az emberre és az ő húsát vihetném haza fészkembe! De nem lehet, mert ő vascsövekben hordozza vállán a repülő halált és mi még nem is látjuk az embert, az* már ránk uszította a halált és az legyilkol benmiket jóformán védtelenül.

Az oroszlán busán dörmögte:

— Nekem is ez a legnagyobb bánatom és bárhogy töröm is a fejemet rajta, nem találok semmi eszközt, mellyel az embert legyőzhetném . . . Nos, felséges barátom, ha

j itt tartózkodásom alatt egy kicsit mulatni j akarsz, ott az oázis keleti részén találsz egy .antilop csordát, melyet szívesen rendelkezésedre bocsájtok.

— Köszönöm a szives vendégszeretetet, királyi barátom, de nem fogadom el. Tudom, hogy tinektek sok pecsenye kell, nem állok be még én is a fogyasztók közé.

— Nos hát akkor gyerünk. Hol vár bennünket a tengerek ura?

— A priszkoli öbölben, ahol nyaralni szokott.

Most aggódó hangon megszólalt a ki. rályné:

— Nem veszedek elnökrra az ut, ó én királyi uram? öldbit

Az oroszlán megvetően nézett végig a remegő asszonyon és nem is felelt a kérdésre, hanem igy szólt:

— Ha távollétemben sakálok jönnek, vesse oda nekik a csontokat, de pofozza ki őket. És ne hallgasson a rémhíreikre. Csak Budrignak, a vén hiénának szavát fogadja meg, a többit ne is bocsássa maga elé . . . Mehetünk királyi barátom!

Ezzel egy hatalmasat ordított, ami azt jelentette a világnak, hogy a király egyidőre elhagyja az oázist. Ezt tudta mindenki a környéken, el is bujt minden teremtett lélek, még a bogarak is sietve kocogtak lakáslyukaik felé. És a két király utrakelt arra a tájra, ahol a tenger mossa a sziklás partot és ahol a vizek királj'a várta őket, a partra kirakott szárazhalak hatalmas tömegével. Fönt a magasságban úszott a sas. messze kiterjesztett szárnyakkal, lent pedig haladt az oroszlán lassú, méltóságteljes lépésekkel. Amint a priszkoli öbölho^ közeledtek, az első. amit nagy megdöbíVéttéssc! észrevették,

Uj nfí’

a törökök által való megszállása csupán alárendelt jelentőségű kérdés. Venizelosz egy Poincaréval folytatott beszélgetés folyamán kijelentette, hogy hajlandó beleegyezni Trácia kiürítésébe és számol azzal a lehetőséggel is, hogy a törökök ismét megkapják a Maricafolyón túli 1914-es határaikat. A kisebbségek védelmére vonatkozóan Venizelosznak nem volt ellenvetése. Számára a legfontosabb kérdés az, hogy a Tráciában élő kétszázezer görögöt mentsék meg Görögország számára- Politis külügyminiszter is, Venizelosszal egyetértésben, közölte Poincaréval, hogy Athénnek oly utasításokat adott, amelynek értelmében Tráciába nem fognak újabb csapaterősitéseket küldeni.

Párisi angol forrásból érkező hírek szerint az angorai kormány Konstantinápolyban kijelentette a szövetséges tábornokoknak, hogy a törökök a görögök ellen irányuló tevékenységüket Tráciában ismét megindítják, ha október 6-áig nem kapnak formális biztosítékot arra, hogy Tráciában a kiürítés után egy hónapon belül ismét visszaállítják a török közigazgatást.

Poincaré és Curzon tanácskozása.

Páris, október 7. (Havas.) Poincaré és Curzon lord között a keleti kérdésről folyó tanácskozásokat reggel két óra 15 perckor megszakították és ma reggel 9 órakor tovább folytatják.

Izgalom Athénben.

Athén, október 7- (Havas.) A közélet ismét normális mederben folyik. A sajtó nagyizgalommal foglalkozik a szövetségeseknek azzal a határozatával, amely Tráciát visszaadja a törököknek. A lapok azt hiszik, hogy a nyugati hatalmak közbelépésétől mit sem lehet várni és sürgős felhívást intéznek Amerikához Görögország megmentése érdekében.

A görögök offenzivára készülnek.

Páris, október 7. (Saját tudósítónk telcíonjelentése Bécse át.) Ide érkezett liirek szerint a görögök újabb hadikészülődéseiről számolnak be. Athénben három újabb korosztályt behívtak, két hadosztályt pedig Szalonikiből Konstantinápoly felé indítottak- Csataldzsánál még körülbelül tizezerfőnyi hadsereg áll Konstantinápoly közvetlen közelében. A görög tisztek a lakosság között fegyvereket osztanak szét és felszólították a lakosságot, hogy mindenki siessen Trácia védelmére.

Isméi megkezditek a konferenciát.

London, október 7. Konstantinápolyi jelentésszerint a mudániai konferenciát ismét megkezdték. A szövetségesek állítólag elutasították a kemalistáknak azt a kérelmét, hogy a békeszerződés megkötése előtt Trácián keresztül szabad átvonulási kapjanak. 4 helyzet továbbra is feszült- A Times konstantinápolyi tudósítója jelenti, hogy Franklin Boillont a francia kormány utasításainak túllépése miatt megrótta.

Az angol miniszterek permanenciáhau.

London, október 7. (Saját tudósítónk jelenti Bécsen keresztül): Lloyd George felhívta a kabinet összes tagjait, hogy a keleti kérdésben beállott feszültség következtében maradjanak Londonban, mert valószínű, hogy holnap újból minisztertanácsot fog kelleni ez ügyben összehívni.

egy karcsú, fehér hajó volt, mely az öböl bejáratánál horgonyzott. Ejha, gondolták mind a ketten, ez rossz hely, ha itt emberek is vannak. Itt bajosan fogunk zavartalanul tanácskozni. Ilyen körülmények között talán a vizek királyát sem fogjuk itt találni. De azért mentek tovább és nemsokára a viz mellett voltak. A sas leszállt egy nagy darab sziklára, az oroszlán a viz mellé, a meleg homokra hevert. A csöndes priszkoli öböl tükörsima színén ringatózott a vizek királya, a rútságáról és kegyetlenségéről hírhedt fejedelem, a cápa. Amint barátait meglátta, néhány lökéssel odauszott hozzájuk, megkínálta őket hallal, de ezek nem fogadták el, hanem rögtön megkérdezték:

— Miféle hajó az ott és nem veszedelmes-e ránk nézve?

— Ne tartsatok semmitől, királyi barátaim, azon a hajón egy igen csendes és jó ember lakik, egy király, aki elvesztette a koronáját és birodalmát. Nem bánt ő senkit, nincs is nála az a tüzokádó cső, mely a halált osztogatja. Egész nap horgász és a kifogott halakat megeszi.

— Eszerint tehát mégis a te alattvalóidat pusztítja és fölfalja? — szólt a sas.

— No, no, csak legyünk őszinték, szóval ugyanazt teszi, amit én, aki százával falom föl apró alattvalóimat és ugj'anazt cselekszi, amit felséges barátom, az oroszlán, akinek szájaszélén mindennap elfogyasztott alattvalóinak vére piroslik. Ö legalább nem a maga alattvalóit eszi meg, hanem a máséit

— Hagyjuk ezt a témát. — dörmögte 'z