Prágai Magyar Hirlap, 1922. október (1. évfolyam, 100-118. szám)

1922-10-05 / 103. szám

Csütörtök, október 5. ■BMMMM—ByTiPT^ynriBI—UBW 'PrágaiMa&íaxHírtap 3 Képek a kabaüerok és toreorok hazáiáSröi. lengyel megbízott tiltakozott a szövetség­közi bizottság e elöntése ellen s ellenérték nélkül az egész Javorinát követelte Lengyel­­ország részére. Egy goromba magánválasz. A Národni Demokracie kérdést intézett Dvorsky egyetemi tanárhoz, a határkiigazitó biz. cseh-szlovák tagjához, vájjon megfelel-e a valóságnak a lengyel kommünikének az a része, amely szerint cseh-szlovák részről javasolták azt, hogy a határkiigazitó bizott­ság döntsön a Javorina-iigyben, Dvorsky kijelentette, hogy ez a jelentés „alávaló hazugság*4. A hivatalos cseh válasz. A cseh-szlovák sajtóiroda ma este hiva­talos kommünikét tett közzé, amelyben is­merteti a javorinai kérdés alakulását kezdve a köztársaság megalakulásától. A kormány­nak — úgy látszik — az a célja, hogy a len­gyel külügyminisztérium sajtóosztályának fönt közölt kommünikéjét megcáfolja, másfe­lől pedig azokat a titkos diplomáciáról han­goztatott híreket, amelyeket már a cseh pár­tok is emeltek Benes ellen, letompitsa. Numerus claususl követeinek a budapesti műegyetemi Hallgatók a külföldi oklevelek nosztrffikálásánál. — Szünetel az előadás a műegyetemen. — Budapest, október 4. (Saját tudósítónk teleíonjelentése,) A Nép tegnapi számában egy műegyetemi hallgató panaszlevelét kö­zölte, amelyben az szóváteszi, hogy a budai Goldberger-féle gyárban a gyár igazgató­sága állítólag megtagadta egy budapesti mű­egyetemen végzett mérnök alkalmazását az­zal, hogy a cég csakis prágai, vagy zürichi oklevéllel bíró mérnököket alkalmaz. A műegyetem ifjúsága tegnap délután értekezett ebben az ügyben és elhatározta, hogy a műegyetem rektorátusához memo­randummal fordul, amelyben követelni fog­ja, hogy a külföldön szerzett oklevelek nosz­­trifikálásánál numerus claususról szóló tör­vény rendelkezéseit betartsák s hogy mér­nöki kamarákat állítsanak fel. Elhatározták, hogy mindaddig, mig e követelésüket nem teljesitik, nem engedik meg a beiratkozott zsidó egyetemi hallgatóknak az előadások látogatását. Az értekezlet küldöttséget menesztett Rejtő Sándor prorektorhoz, aki kijelentette, hogy addig, mig a rektor haza nem érkezik, nem intézkedhet ez ügyben, Mivel az ifjú­ság vezetősége kijelentette, hogy ilyen kö­rülmények között az előadások rendjéért fe­lelősséget nem vállal, a prorektor intézkedett, hogy az előadásokat szüntessék be s hirdet­ményt fügesztett ki az egyetem kapujára, amely szerint az előadások kedd délutántól péntekig szünetelnek. Félhivatalos jelentés szerint a prorektor megkereste a kereskedelmi minisztériumot, állapítsa meg, hogy a Goldberger-gyár ré­széről valóban történt-e ilyen kijelentés és csak ennek tisztázása után fogja a kellő lé­péseket megtenni. A Croldberger-cég a mai lapokban köz­zétett nyilatkozatában kijelenti, hogy nem tett ilyen nyilatkozatot. A müegí'etem kapui előtt sürü töme­gekben gyülekezik az ifjúság és hangsúlyoz­za, hogy a végsőkig kitart álláspontja mel­lett. A délelőtt folyamán Velovics eínöklé­­sével rektori értekezlet volt ez ügyben. A ki­­szivárgott hirek szerint az értekezlet ma­gáévá tette az ifjúság követeléseit s elhatá­rozta, hogy orvoslást fog kérni az illetékes minisztériumoktól. A magyar külügyminiszter a genfi tapasztalatairól. Budapest, október 4. Bánffy külügy­miniszter tegnap délben Géniből hazaérke­zett. A miniszter a Magyar Távirati Iroda munkatársa előtt nyilatkozott genfi benyo­másairól. Megállapíthatom, — mondotta — hogy a népszövetség tagjainak hangulata Magyarország iránt kivételesen rokonszen­ves volt. Először történt, hogy a hatodik bi­zottság albizottsága nem intézett hozzám semmiféle kérdést, pedig minden állammal megtette ezt- A balti államokkal is- Kivételt tettek Magyarországgal akkor is, amikor nemcsak egyhangúan, hanem közfelkiáltással határoztak a népszövetségbe való felvételé­ről. Kivételes helyzetben voltunk, amikor megbízólevél megvizsgálása nélkül beenged­tek a terembe, ahol Peru helyét foglaltuk el, Közvetlenül Hollandia szomszédságában. A külügyminiszter ezután megállapította, hogy a helyzet Magyarországgal szemben nagy mértékben javult s a pártatlanság és igazsá­gosság szelleme mintha felülkerekedett volna. San Sebastian, szeptember vége. (Saját levelezőnktől.) Kétségtelen, hogy t a... spanyolokat és Spanyolországot lebecsül­­jiik. Egyidőben teljes komolysággal kérdez­­, ték meg tőlem, vájjon igaz-e, hogy a caballe­­' rok még mindig festői öltözetben, tollas ka- I lappal a fejükön, tőrrel az oldalukon járnak sétálni, természetesen az elengedhetetlen ’ lovaglócsizmában. Ezekre a kérdésekre azt ( szoktam válaszolni, hogy ily festői felvonu­lásokat ma már csak Prágában láthat az ember, Spanyolországban ezeknek befelleg­zett-Ezt a lenézést a spanyolok öntudatlanul ■ úgy viszonozzák, hogy makacsul : ellenállnak minden oly felvilágosítási kísér­letnek, amely igyekszik bebizonyítani, hogy Cseh-Szlovákiát nem kizárólag cigányok lak­ják s hogy Prágának köze! egymillió lakosa van. Egyes elvétett esetekben néha mégis si­kerül eskü alatt meggyőzni őket, hogy Cseh­szlovákja Becs és Karlsbad között fekszik. San Sebastian. Trun határállomás igen megnyugtató be­nyomást kelt s a híres fürdőhely és kereske­dőváros, San Sebastian, egyenesen meglepő. Ennek a városnak hetvenezer lakosa és öt­venezer fürdővendég-s, megszámlálatlan szál­lója, kaszinója és kávéháza van. A környező hegyek lejtőin gyönyörű villák, a halászki­kötő régies negyedében roskatag épületek, nyílegyenes, széles fasorok a kereskedelmi negyedben, amelyek az éppen oly tiszta és igen jelentékeny ipari negyedhez vezetnek. A közlekedés olcsó, gyors és elsőrangú, autó­­taxik és elegáns bérkocsik minden utcasar­kon. Három pesetáért — 15 cseh korona — ámuló cseh-szlovák, az egész várost keresz­­tülutazhatc-d- Az autótaxik és magánautók vezetői valamennyien ragyogó fehér unifor­misban ülnek a kormány mellett, diszkrétek és udvariasan tartózkodók, ha borravalót kell elfcgadniok. Általában az egész város ragyog a tisztaságtól. Az idei fürdősíatisz­­tika bebizonyította, hogy San Sebastian a világ tengerparti fürdői között a legelső he­­lyet foglalja el s a szomszédos francia Biar­­ritz utána következik. A régi és uj elegancia. Sajnos, ha igazságos akarok lenni, az itt uralkodó eleganciát osztályoznom kell egy régi és egy újabb eleganciára. A kettő kö­zötti különbség önmagától adódik, talán egy városban sem oly nyilvánvalóan, mint San- Sebastianban. Ó-Spanyolország előkelő és egyszerű eleganciáját mindenfelé még világosan látni- A régi paloták nemesveretü, csodálatos ar­chitektúrája, a díszes mivü rácsok és erkéiy­­diszek, a régi patrícius házak, valamennyien öntudatosan ápolt ízlésről tanúskodnak. Azonban a megmérhetetlen arany folyam, amely Spanyolországot, különösen pedig San-Sebastiant a háború alatt és után el­árasztotta, az Ízlésre valósággal pusztitóan hat. Az emlékművek, íassádok, hidak túl­zsúfolt díszítéseikkel felette vigasztalan lát­ványt nyújtanak az arrajáróknak s szinte odakiáltják: „Nézzetek ide és számítsátok ki, mennyi pénzbe kerültem.** Az egyszerű eleganciát jelenleg az arisz­tokrácia képviseli. Áll ez különösen a höl­gyek ruháiról. Fekete és fehér színek ural­kodnak,golfkabátok, finom fonatu kalapok, — ez ma az előkelő divat. A ruházkodás egy­szerűségét nagyban fokozza a király és ki­rálynő példája- San Sebastian köztudomású­lag a spanyol királyi pár nyári üdülőhelye. Nem hiszem azonban, hogy San Sebastian a szegény király számára, aki bankettekről reunionokra, autóversenyekről szoborlelep­­lezésekre szalad, különös pihenési jelenthet­ne; különösen, ha minisztereinek és tábor­nokainak jelentését kell meghallgatnia Ma­rokkóról. Marokkóról csak úgy mellékesen meg kell említenem, hogy az afrikai vállalkozás nem holmi apróság, hanem valóságos háború, amely sokezer áldozatot követelt már eddig is s a lakosság legerősebb ellenszenvével találkozik. „Ha spanyol földről lenne szó“, mondották az emberek, „szívesen adnók oda utolsó vércseppünket is, de; Tierra Afri­­cana...!“ Forduljunk el a politikától és figyeljünk egy kissé a strand életére-A morális strandélet. Csak nagyon erős idegzetű • emberek bírják ki azt a zajt, amilyet a gyermekek, dajkák, árusítók, rikkancsok és fürdőszolgák, sőt az elegáns fiirdopubUkum maga is okoz. A fürdővendégek ugyanis nem fürdenek. Még sétaruhájukat sem vetik le, ott ülnek a kát­rak alatt, fölöttébb kényelmetlen kis széke­ken s a kevésszámú fürdőzőket s többi em­bertársaikat kritizálgatják. San Sebastian ugyanis, akármennyire is igyekszik' annak látszani, még sem nemzetközi fürdőhely. En­nek a fürdőhelynek van a legnevetségesebb strandélete az egész világon. „Morál.*’ Ezt kiáltják a lehetetlen, mészároskötényszerü fürdőruhákba öltözőit hölgyek és urak- Idomtalan, vastag, eiszabott fekete zsákokat hordanak itt a fürdő szépei, amelyek a tér­deket s a karokat egészen könyökig eltakar­ják. így élvezi a spanyol nő a levegőt, napot és tengert. Az emberek itt a rendőrség szigorú el­lenőrzése alatt fü’rödnek. Velem is megtör­tént, hogy a „piaya antigue“-ban a strand egyik félreeső helyén feküdve, egyszerre egy rendőrrel találtam szemben magamat, aki kifogásolta, hogy fiirdőtrikóm egyik gombját a vállamon kigomboltam. Ilyen kö­rülmények között szinte természetes, hogy a modern gondolkodású spanyol — a fran­cia Biarritzba utazik nyaralni. Színházak, szórakozások. A színházak sok élvezettel szolgálnak- A drámai társulatok, a graciózus táncosnők: la Argentína, la Cordobesito vagy la Chelito, a kiállitásos színpadi revük káprázatos pom­pával és raffinált fényűzéssel az elkényez­tetett szemnek is uj gyönyörűségeket nyúj­tanak. Általában szórakozásokban nincs hi­ány. Minden nap van valami ünnepség. A világot körülhajózott Cana tiszteletére ren­dezett 400 éves ' emlékünnepséget a szom­szédos guetári öbölben egy nemzetközi hajó­raj közreműködésével hihetetlen pompával rendezték. A nép vidámsága igazi öröm, nem úgy, mini: Prágában, ahol kesernyés politi­kával vegyül minden. Az előkelőségek szó­rakozása pedig valósággal előkelő. A ven-, dégszeretetük egyik legnemesebb tulajdon­ságuk s hasonlatos ahhoz, amit a magyar nemzetnél találtam- Az emberek sokat ke­resnek, de sokat is költenek. Élnek, de élni hagynak másokat. Koldusokat nem találunk, legfeljebb festői csavargókat az utszélen. Nincsenek rongyos gjrermekek és nincsenek kopott külsejű suhancok. Mindenki dolgozik. A bankok éjjel 11 óráig dolgoznak a restan­ciákon, az üzletek 9 órakor zárnak s öntik magukból az életnek örülő fiatal emberek és lányok seregét. A boulevardon találkozik a fiatalság, ahol a városi zenekar naponta játszik s nem ritkán történik meg az, hogy a szomszédos utcákban, nem törődve a nagy­városi forgalommal, táncra perdülnek- Ez a vidám mulatozás nagyszerűen illeszkedik be a boulevard két végén lévő világvárosi mó­don berendezett két mulatóhely forgatagá­ba. Az egyik mulató a Kaszinó, a másik a Maritimo hatalmas gyógvterme- Mindenütt folyik a mulatozás és emellett a szerencse­­játékok. San Sebastlanban több mint húsz rulettasztal van, ahol kergetik egymást a lo­vacskák. Cseng az ezüstpénz, a krupié be­zsebeli a durosokat, mig végre az egyik ara­­góniai hölgynek kifizet egy százpezetás bankjegyet megtoldva egy pár ezüst pénz­zel. Természetes, hogy ez a szerencsés se­­nora abban a korban van, amikor a szere­lem szerencséje már nem nagyon kerülgeti. A bikaviadal és lóverseny. Aki Spanyolországról ir, az nem mehet el némán a bikaviadalok mellett. Ezt a kér­dést, amely fölött ma Spanyolországban sok szó esik, nem akarom részletesebben tár­gyalni. De tény az, hogy akik a viszonyokat ismerik, azt állítják, hogy nincsenek már va­lódi bikák, sem igazi torerók- Ma a bika­viadal csak reklám és üzlet. De nem tagad­hatjuk el azt, hogy az aréna szinpompás ké­pet nyújt, melyet soha sem lehet elfelejteni. A Corridos de toros mellett láthat még az ember igazi szép spanjml nőket, fekete ha­jukban magas fésűvel, pompás fekete vagy fehér kendővel. Különben ritkán talál az em­ber erre a típusra. Az aréna előtt és a szom­szédos utcákban 3000 autó várakozik. Impo­náló ez a szám? A lasartei lóversenynél 5000 autót számoltak meg- Ennél a versenynél Spanyolország nagydijáról volt szó, amely félmillió pesetát, ötmillió cseh-szlovák koro­nát tesz ki. A király istállója volt a győztes-Egy nemzeti kisebbség. Végül jegyezzük meg azt, hogy San- Sebastian tulajdonképpen nyelvsziget. Spa­nyol város baszk földön. És még sincs nyelv­kérdés és nemzeti viszálykodás. A baszkok­ról, erről a kiválóan szimpatikus és szorgal­mas, higgadtan gondolkodó és mégis déli tem­peramentummal biró néptörzsről, mely alig egymillió emberből áll s mely két nagy or­szágban, Spanyol- és Franciaországban osz­lik el, melyeknek nincsenek rokonai, nincse­nek kötelékei a nagy világban senkihez, akik­nek nyelve nem hasonlit az élő nyelvek egyi­kéhez sem s akik az évezreden át önmaguk­hoz hűen fenmaradtak, talán máskor-Dietz J. M. Őszi séta Budapesten. Budapest, szeptember vége. Szomorú időknek szomorú ősze. A körutakon pereg a sárga levél, a Nemzeti Színház gyász­köntöst öltött. Temetik Ivánfi Jenőt. Valamikor régen, nem alkalmas az időmérték erre. mert az elsuhant éveket nem egyformán szenvedtük vé­gig, a Kerepesi-ut tövében, ilyenkor a bágyadt napfényben, együtt voltak a nagyok. Amott Prielle Kornélia udvara hódolt az ősz művésznőnek, emerről Gabányi Árpád zsémbeskedett, nagyokat szippantva burnótos szelencéjéből, a sarokról pe­dig Náday elegáns alakja fordult elénk. Hej, szép őszi napok kedves emberei, künn pihentek a néhai Kerepesi-ut másik végében és most han­totokra simul az ősz sárguló avarja és véle az emlékezés e pár levele. Uj sir feketéllik még ma közietek, régi barátotok uj otthona. Holnap már azt is meghitté, közzétek tartozóvá simítja az ősz arany szemfedője. Ivánfi Jenő elmentél és mi pestiek, kik véled együtt éltük az idő lapozgató könyvét, nem sí­runk érted. Te elpihcntél, feledni vágytál és ki tudja, nem szebben szenved-e ott túl a velencei kalmár. Vájjon van-e szebb, magasztosabb szín­pad, mint az ég csillagos kupolája, nemesebb dísz­let, mint az őszi szélben suhogó platánok, síró nyárfák zord hajladozása. Nem siratunk, csak szeretünk és lelkűnkben felcsendül a hang: Ivánfi elköltözött feledni. És amint igy bandukolunk a csilingelő villa­mosok között, a télikabátban cammogó emberek sorában eszünkbe ötlik a jelen. Ilyenkor szeptem­berben még súlyos a téli ruha, még kigunyolja a játszi napfény, de ránk parancsolja a leselkedő nyirkos köd és mivel átmenetink úgy sincsen, bu­sán magunkra öltjük a tél terhét már szüret ide­jén. Csak úgy, mint az életben, sokan várjuk még szüretünket, fanyar kis borunkat, melyet számunkra tartogat megmunkált kertünk, melybe dalolva kezdtünk és amelyben megelőzve telün­ket, busán állunk mostan. Vájjon szebb lesz-c az ő őszük, azoknak, akik most törik életük nyarát?. De elég a bús hangulatból, a déli lapok fürge rikkancsai uj szenzációkkal hessegetik a múltat. Nagy viharról beszélnek, amely ott dúl a déli végeken, a török partokon. Mintha a vadon szava zúgna el hozzánk és felcsendülne az ősi dal: „Éhezünk, de farkasok vagyunk!“ Mi is éhezünk, fázunk és vájjon farkasok vagyunk-e? Közben mind több szó esik Becsről, nagy nyomorúságáról, koldus milliomosairól. Itthon mérjük a lavina sebességét, számoljuk az állomá­sokat. Itt voltak tavaly ők, itt voltak hat hó­napja és mind gyorsabban érjük a nyomukat. Hej, nemcsak a halottak, a haldoklók is gyorsan lova­golnak. Százezer koronás kabát, nyolcszáz koro­nás zsir és huszonötezres friss szagu bankó s szépen összeillenek egy csokorbp. Közben nyiko­rog a nyiitt talpú cipő. ősz van, Ivánfit temetik. Véle küldjük sok elfagyott reményünket, hiába elfecsérelt erejét if­júságunknak, oszladozó hitünket. Sokan irigyel­jük a gyászpompában távozót, mert néki meg­adatott az élet, amely nem tudott elég kegyet­len lenni ahhoz, hogy megmutassa néki vigyorgó halálkoponyáját. Közülünk pedig sokan meg fog­ják látni. Néha ránkcsurran az öröm, mint felhők közül a fáradt őszi napfény. Oh, kis örömök ezer vérszegény, sápadt gyermekei az igaz életnek, hamar sírba kívánkoznak. Sietve elmondjuk őket egymásnak, mielőtt még jéggé dermeszti szivün­ket a könyörtelen fagy, az élet. Hogy tudunk örül­ni egy huszonötös bankónak még, de hamar ki­ábrándulunk belőle, mert amint fel kell váltani, látjuk hitványságát és már szaladunk is a másik után, amely ki tudja, nem-e ötvenes lesz-e már? És amint igy nézzük ijedt szemmel a jövő sötét fátyolát, lassan megnyílik a kárpitja és messze elől Ivánfi halottas kocsija, mögötte hosz­­szu, hosszú sor. Majd, amikor bele kell állni, ta­lán nem is lesz oljmn szomorú. Te, Ivánfi, te már tudod. is. Heníesáraüzletbe ügyes kiszolgáló leány, I aki ily üzletben vagy legalább is cseinegeüz­­letben már alkalmazásban volt, kerestetik, j Megkivántatik a magyar és tót nyelv tudása , és a számolásban való jártasság. Fényképpel ellátott ajánlatok Udvaros Ferenc, Nové-Zámsky j címre küldendők. |OLD ENGLAN0 8 Ajánlja most érkezett angol ős skót újdonságait, a I legjobb minőségű télikab&t- é* nlster-szSvetekben. 8 valamint sikkes utazó- és sportkosztümjeit hölgyek és urak részére, a legelőkelőbb kivitelben és jelen- ‘ tékenyen leszállított árakon. Megtekintése előnyős! jj 479 Landesbank palotájában 8, METZELES, PUMA. fttekázanfta 2 Úri- és női divatezabósáp: mérték után. Telefon 972. Magyar levelezés és kiszolgálás -ibiiii nwiwrinrii ■■—u—i ■iiwiiwi mmim bitii |mini—i ji ' \

Next

/
Thumbnails
Contents