Prágai Magyar Hirlap, 1922. szeptember (1. évfolyam, 76-98. szám)

1922-09-26 / 96. szám

©

Kedd, szeptember 26I. Uríovas hendikep. 12C0 in. Michnlce-ist. Dagmar-ja 71 (Benies). 2. Rabindranath 67.5 (Mauve). 3. Ciross Bonneí 64 (Poppier). Futót* még: Adarnit. Könnyen négyhosszal, négyhosszal harmadik. Tót.: 20:22, 20, 20.

II. Kétévesek versenye. 1000 m. Kary-istálló Walladá-ja 52 (Guttmann J.). 2 Csillogó II. 39 (Lomax). 3. Suaheli 45 (Tass). Futottak még: Chansonette, Extravagant, Soubrettc, Mme But- terfly. Nyakhosszal nyerve, rrásíélhosszal har- madik. Tót.: 20;30. 34, 1S8. 68.

III. Őszi hendikep. 1400 in. 0‘Patrick Jó reg- gelt-je 54.5 (Biernáczky). 2. Eclatant 60.5 (Tass). 3. Lissy 63.5 (Puck). Futottak még: Turcio, Am- pelopsis, Muslincza, Radegunde, Pass visum. Könnyen kéthosszal, négyhosszal harmadik.'Tot,; 20:60, 24, 23, 25

IV. PÜseni nagy akadályveseny hendikep.

4500 m. Kary-ist. Leányasszony-a 62.5 (Pnlay)- 2. Periwig 63.5 (Syrovy). 3. Marius 71 (Holou- bek). Futottak még: R. F. Diófa, Pásztor II., Be- zwinger. Könnyen hathosszal, négyhosszai harmadik. Tót.: 20:316, 50, 29, 28.

V. Gátverseny. 2400 m. Simba-ist. Asant-ja 57.5 (Guttmann E.). 2. Bonnié Lassie 65.5 (Syrovy). 3. Ejhle 57.5 (Kovács). Futottak még: Bóbita, Inga, Georry. ötnegyedhosszal, három és félhosszai harmadik. Tót.: 20:77, 32, 28.

VI. Félvérek akadályversenye. 3200 m. Maxist. I.cffers-e 65.5 (Benies). 2. Bugar 63 (Dimpel).

3. Zaíricdenheit 69.5 (Kondela) elb. Fölénnyé' nyerve. Tót.: 20:25.

Welter-hendikep. 1000 m. Klikar Mahbobueh-je 48 (Fischer). 2. Trunipí 67.5 (Guttmann E.). 3. Freilich 41.5 (Truhlar). Futottak még: Blue bcll, Fakir II. Küzdelem után fejhosszal, három- negyedhossza! harmadik. Tót.: 20:35, 30, 32.

Prágai ügető versenyek:

A prágai Stadion ügetőversehyei nagyszámú nézőközönség előtt, kitűnő sport jegyében

zajlottak le. F; vjménvvk.

I. iutam: Vardar (Ch. Mills) 1:33.6. 2. Ostermagda (Wiltshire). 3. Caid '.O. Diefíenbachcr).

Í1 induló. Tót: 10:38, 13, i2, 13.

II. futam: Dabendorferjn tRayrucr) 1:29.9. 2. Dankwart buga (Finn). 3. Fantast (O Diefíen- bacber). 8 induló. Tol.: 10:46, 15, 15, 14.

III. futam: Pompás (Putz) 1:31.1. 2. Ljubka (Polgár). 3. Avan (Hermann). 9 induló. Tót.: 10.46. 12, 13.

IV. futam: Dankwart (Finn) 1:38 9. 2. Edel- stein II. (Raymer). 3. Kittyschor (Mills). 10 induló. Tót.: 10:52, 20, 20.

V. futam: Hadainar (Wiltshire) 1:32.7. 2.

Holka (O. Max). 3. Deutsche i'reue (Schuster). 9 induló. Tót.: 10:20, 10, 10, 11.

VI. futam: To (Wiltshire) í•31.2. 2. Labanc? (Ch. Mills). 3. Dobna (O. Dieíienbacher). 9 induló.

SS*

KOZOAZPAgAQ

Torvény készül a tömeges munkáselbocsátás ellen.

A maá gazdasági válság egyik legfeltűnőbben szembeötlő kisérő jelensége, a tömeges munkáselbocsátás, oly méreteket öltött, hogy a kormány — mint a „Pr. Tagbl.“ jelenti — törvényjavaslatot készített, mely a munkáselbocsálás eddigi módját sok tekintetben korlátozni hivatott. A törvényjavaslat a következő intézkedéseket öleli fel:

1. §. Ha egy vállalkozó, aki 1922 január 1. óta legalább 20 állandó munkást foglalkoztat, üzemét lényegesen csökkenteni vagy teljesen beszüntetni akarja, szándékáról haladéktalanul jelentést kell tennie az iparfelügyelőségnek és tárgyalásokba kell bocsátkoznia az üzemi választmánnyal, illetve az alkalmazottak bizalmiférfiaival. Ha kollektív szerződésük van a munkásoknak, akkor köteles a vállalkozó a szakszervezet képviselőjét is a tárgyalásokhoz megbivni. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a vállalkozó alkalmazottainak munkabérét vagy fizetését le akarná szállítani.

2. §. Ha a vállalkozó és a bizalmiférfiak, vagy a vállalkozók és a munkások érdekképviseletei nem tudnának megegyezni, bármelyik fél az üzemi választmányokról szóló törvény értelmében alakított illetékes döntő bizottsághoz fordulhat (3. §■)•

A 3. §. a döntőbizottság Illetékességéről szól.

4. §. Az illetékes döntőbizottság haladéktalanul megkísérli a megegyezést és köteles arra törekedni, hogy mind az alkalmazottak legalább időnként továbbra is alkalmazásban maradhassanak; még pedig oly módon, hogy a munka heti néhány napra, vagy napi néhány órára korlátozódjék, vagy az alkalmazottak váltakozó munkaszakok szerint dolgozhassanak. Az okvetlenül szükséges elbocsátások mértékét is ez a döntőbizottság állapítja meg.

5. §. Ha a döntőbizottság utján a felek között megegyezés nem jönne létre, a döntő- bizottság célravezető intézkedésekről javaslatot készít és ezt legkésőbb három napon belül a felekhez eljuttatja.

6. §. A döntőbizottság tárgyalásaira — amennyiben ez a rendelet másképp nem intézkednék — az üzemi választmányokról szóló törvény és ennek végrehajtási utasítása mérvadók.

7. §. Ez a rendelet nem vonatkozik állami vállalkozásokra és más közjogi értelemben vett jogi személyekre. A bányavállalatokra nézve az értesítést a bányakörlet hivatalának kell elküldeni és a döntőbizottságok tevékenységét a bányászati döntőbíróságok látják el

A 8. §. a rendelet érvénybelépése napját szabályozza és kimondja, hogy a rendelet végrehajtása a népjóléti minisztérium hatáskörébe tartozik.

A javaslat megokolása szerint a kormány nem szándékozik a vállalati tevékenységet kényszereszközök által fentartani, ha ez hosszantartó, állandó veszteségekkel járna, de az állam kötelességének tartja, hogy ott, ahol jóakarattal mind a két félre nézve elviselhető megoldás kínálkozik, az objektív véleményezés nyomását a közigazgatás utján érvényre juttatni. A döntőbizottságokat sem akarják birói hatáskörrel felruházni, csupán pártatlan tanácsadót és döntőbírói szerepet szántak nekik.

Postatakarékpénztári betétek.

Prága, szeptember 22.

Egyik olvasónk irja: „A szegény embert még az ág is húzza. Kis exisztenciáknak, takarékoskodó szegény embereknek takarékpénztára volt a régi m. kir. postatakarék. Elfogadta betétnek a legkisebb összeget, szükség esetén azonnal kiadta akár az egészet is. Ha kisebb kamatot is fizetett, az-ért a kisemberek között nagyon népszerű volt.

Jött a fordulat. Minden megváltozott. Tanácstalanul állottak a kisemberek kis könyveik mellett. Kiíizeti-e a cseh-szlovák állam megtakarított garasaikat? Semmi intézkedés nem történt. Jött a bankók lebélyegzése, majd az értékpapírok, betétkönyvek. Előkerültek a posta- takarék könyvecskéi is. Jegyzékbe vették őket, stampigliút kapták s ami lényeges: bizonyos százalékot ki is fizettek, de még mindig vissza lehetett tenni a ládafiába.

Négy éve hevernek ott. Nem hihető, hogy elporlásra legyenek ítélve. Nem nagy összegekről van szó, ezeknek kifizetése nem boritnná föl az áilam háztartását. Adjon ki sürgősen az illetékes minisztérium valami rendeletét, mely a kisembereket végre-valahára hozzájuttatja kicsiny pénzükhöz.14

A postatakarékpénztár] betétek ügye a posta- és táviró minisztérium hatáskörébe tartozik. Felkerestük tehát ezt a minisztériumot, ahol Zrno Antal dr. miniszteri tanácsos a következő felvilágosítást adta erről a közérdekű kérdésről a P. M. H.-nak:

— Tulajdonképpen a magyar postatakarékpénztár külföldi tartozásainak cs követelésének rendezéséről van %zó- E tekintetben

már az ezidén február 15-től április 6-ig ülésezett római konferencián kellett volna tárgyalni, de mert a szükséges adatok és segédleteik akkor még nem állottak a konferencia rendelkezésére, a konferencia magyar delegátusai azt a kívánságot terjesztették elő, hogy e kérdés rendezését halásszák el az utódállamoknak Budapestre összehívandó külön konferenciája idejére.

A római konferencia megfelelt ennek a kívánságnak és Magyarország az utódállamoknak e tárgyban való újabb konferenciá- jártalk összehívása tekintetében, úgy tudom, már kérdést is intézett az érdekelt utódállamok szakminisztériumaihoz. Ezt a konferenciát már ebben a hónapban kellett volna összehívni, de mivel a meghívást a magyar kormány eddig még nem juttatta el az utódállamokhoz. azt hiszem, hogy a konferencia legkorábban a jövő hónap folyamán fog ösz- szeiilni.

Ennek a konferenciának az lesz a feladata, hogy megállapítsa az érdekelt államoknak a postatakrékpénztári betétekből, csekkszámlákból és esetleges letétekből eredő követeléseit és tartozásait, valamint határozni fog .afelől is, miképpen történjen ezeknek kölcsönös kiegyenlítése.

Csak az egyes államok követeléseinek megállapítása után lehet majd meghatározni, hogy milyen összeggel honorálhatök az osztrák és miagyar koronákban teljesített befizetések. (Erről esetleg megállapodás utján

vagy a jóvátétel! bizottság döntése szerint fognak határozni.)

Azokat a betéteket, amelyeket a felek a megfelelő megjelölés által (a befizetési lapoknak piros kereszttel való áthúzása) a prágai postatakarékpénztár-, illetve postacsekk- hivatálhoz eljuttattak. cseh-szlováJk betétként kezeljük és teljes összegben kifizetjük, azokról a betétekről pedig, amelyeket a felek az említett megjelölésnek bármely okból való mellőzésével a budapesti postatakarékpénztárhoz irányítottak, a megtartandó tárgyalásokon fogunk határozni.

A letétekre nézve pedig külön egyezményt kell létesítenünk, amint az a bécsi postatakarékpénztár letétjeire nézve már meg is van.

Zrno dr. miniszteri tanácsos, aki a római konferencián is résztvett. bízik abban, hogy a magyar postatakarékbetétek ügyét is, éppoly közmegelégedésre fogják az uj konferencián elintézni, mint az a bécsi postatakarékbetétek ügyében történt. (e. á.)

Miért van pénzszűke?

Berlin, szeptember 25Erre a kérdésre a „Béri. Tagbl.“ — természetesen német szempontból nézve — megfelelni igyekszik. A kérdéssel felvetődött magyarázattal azért ismertetjük meg olvasóinkat, mert a pénzszűke a cseh-szlovák köztársaságban is nagyban hozzájárul az általános válság kiélesitéséhez. Az utódállamok majdnem minden pénzpiacán ugyanaz a helyzet- Az ez idő szerint érezhető pénzszűke legfőbb okául némelyek a bankjegy thezaurá- lását emlegetik; a bankok pedig a közönségnek ezt a bankjegyrejtegető szokását elsősorban a banktitok megszüntetésére vezetik vissza, mely visszariasztja a pénzbirtokosokat attól, hogy bankjegyeiket a bankokra bízzák. Kétségtelen, hogy a közönség széles rétegei elfordultak a bankszámlától és a készpenznélküli forgalomtól. De magában ezzel a súlyos jelenséggel a súlyos pénz- és tőkeinséget csak részben lehet megmagyarázni, mert ennek sokkal mélyrehatóbb okai vannak.

A bankkontó alkonyának — a B. T. szerint — nem csupán a banktitok megszüntetése az oka, hanem sokkal nagyobb mértékben a bankok kamat és jutalékpolitikája, (?) mert a bankok rövidlejáratu betétekért csak igen jelentéktelen kamatot fizetnek, másrészt pedig a bankkontó költségeit igen nagy, tul- magas illetékekkel terhelik meg. A bankok tartozik és követel kamatlába közt manapság oly nagy a különbözet, hogy messze túlhaladja azt a mértéket, amellyel a bankok költségei szaporodtak és amivel a bankok a nagy költségfelszámitást meg szokták okolni. A bankok naponta esedékes követeléseik után jutalékmentes számlán 2 százalék kamatot adnak, sőt 5000 márkáig terjedő betéteket teljesen kamatmentesen kapnak, viszont adósaiknak — ha a havonta félszázalékos készenléti kamatot is figyelembe vesszük, legalább 14 százalékos kamatot számítanak fel, amely azonban sok esetben valóban nagyobb még.

A bankoknak a számlatulajdonosokkal szemben tanúsított magatartását élénken jellemzi az egyiik „ügyfélnek" következő levele;

„Ha az ember kereskedőkkel találkozik, akár bevásárlásra utaznak, akár nem, bámulatba ejtenek a magukkal hurcolt hatalmas pénzkészletekkel. Némelyeknél milliós összegek vannak, amelyek jóval meg- hafadjáik a napi pénzszükségletüket. Hogy egyeztethető össze a hitel- és pénzinsév az ilyen nagy pénzbőséggel? Ha az ember megkérdezi az illetőt és a hiányzó banktitoktartásra rámutat, mindig körülbelül ilyen választ kap: „Ah, ez nem volna ba), hiszen a bankkövetelés maga: nem a vagyon, hiszen a bankszámlát körültekintéssel is lehet vezetni, de mire való ez? Nem, a bankban elhelyezett pénz nemcsak hogy egészen jelentéktelen kamatot hoz, hanem — ha a számla gyakran változik — még rá is kell fizetnem, hát aikkor inkább otthon tartom a pénzt és sok tekintetben jobban járok vele.44 Valóban igy van. A levél írójának számlája volt az egyik D- banknál, amely számlán az első félévben körülbelül 4 milliót forgalmazott. (D-ban- koknak nevezik Németországban azt a néhány nagybankot, melynek cége „Deut- sche“-vel kezdődik. A szerk.) A kamat- megtérités 1000 márkát tett ki. A számlakivonat kisérő levelében a bank félezrelék szám la jutáié kot követelt- A jutalék tehát 1000 márkával meghaladta volna a kamatot. A bariknak ebben az esetben kevesebb pénzt kellettt volna visszafizetnie, mint amennyit reáibiztak. Egy másik D-bankkal való tárgyalásnál a vezető igazgató a nagy

költségeket, fizetéseket stb. emlegette, de semmit nem tudott felelni, amikor közbevetettem, hogy a bankszámlával nincsen több dolog, mint annakidején, mikor csak 40000 márka volt a forgalma, mert hiszen a nagyobb számok nullái csak valamivel több tintába kerültek. Közben a tartozás- kamatok továbbra is emelkedtek, az adósoknak rengeteg jutalékokat kell fizetni, ám a hitelezők nemcsak elértéktelenedett pénzt kapnak vissza, hanem még fizetniük is kell érte. Vigyázzanak a bankok, hogy az utolsó betevő ügyfelüket el ne veszítsék és gondolják meg, míg nem késő. hogy. aki venni akar, annak adni is kell.44

Kétségtelen, hogy a bankszerü giroforga- 1 ómnak a betevők szempontjából felette irracionális alakulása erősen hátráltatja a kész- pénznélküli fizetési forgalmat. Ehhez járul még a bankoknak az az egyre jobban terjedő szokása, hogy az előforduló csekkeket nem a beváltás napjával, hanem a kiállítás napjá- ve] terhelik meg. Az utóbbi időben beállott javulás, hogy t. i. az avizált csekknél a megterhelés az avizó beérkezésének napjával történik, nem sokat Ieudit a helyzeten. Más oldalról arra is mutatnak rá, hogy a fizető eszközöknek erősebb igénybevételét azzal is fokozzák, hogy a magánbankok még mindig rengeteg mennyiségű bankjegyet küldenek a külföldre, még pedig oly ügyfelek részére, akik márkaköveteléseiknek bankjegyekben való átutalását (kérik. A bankok sokszor még külön jutalékot is kapnak bankjegyek átutalásáért, és érdekes, hogy az ezermárkásért nagyobb a jutalék, mint a tízezer márkás bankjegyért. (A nagyobb összegű elméleteket a tőzsdei forgalomban magasabbra értékelik rendes viszonyok között! A szerk.) A bank- követeléseknek ilyen alakban való átutalását a lehetőség szerint0korlátozni kellene és lehetne is. Az itt felsorolt esetek azonban újból arról tanúskodnak, hogy a thezaurálás kérdésének súlypontja eltolódott, bár a bankok a bankjegyek elrejtésének okául egyre csak a banktitok megszüntetését és a letéti kényszert emlegetik— Az exporttarifák leszállítása. A vasut- ügyi minisztériumban M á d 1 dr. osztályfőnök elnöklete alatt az érdekelt szakminisztériumok és a közgazdasági érdekképviseletek részvételével ankétot tartottak, melyen a tervbevett exporttarifaleszállitást megvitatták. Az exportválság enyhítésére az exporttarifa eddigi érvényét 12 árunemröl 18 árunemre akarják kiterjeszteni, még pedig különösen üveg-, porcellán-, papir-, cellulózé-, cukor-, sör-, gyufa- és agyag- meg kőárura. A sör exporttarifáját már korábban leszállították és valószínű, hogy a belföldi szállítás diját is mérsékelni fogják. P o h 1 központi felügyelő előterjesztésére behatóan megvitatták, meg- szerkestzették a konkrét javaslatokat, amelyeket a vasutügyi miniszter elé terjesztenek.

— Németország vetései szeptember közepén. A német mezőgazdasági tanács árközlő irodája jelenti: Sajnos, nem vált valóra az a remény, hogy a száraz időjárás mellett lehetségessé válik a gabonának és a második kaszájás terméseinek szeptemberben való betakarítása, valamint, hogy az időjárás kedvező hatással lesz a burgonyatermésre.. Augusztus közepétől szeptember közepéig a német birodalom legtöbb vidékén ismét nedves és hűvös volt az időjárás. A gabonát ennélfogva nem tudták mindenütt betakarítani még és különösen a zab még sokfelé nincsen lekaszálva. A burgonyaszedést sem kezdhették el még mindenütt és a téli vetés ellátásával teljesen elmaradtak. A tudósítók 60 százaléka azt jelenti, hogy még nem kezdték el a téli gabona vetését Bár az eddigi becslések szerint a burgonyatermés mennyisége a tavalyinál jelentékenyen nagyobb lesz, mégis az a veszély fenyeget, hogy a burgonya a tartós nedvességtől el fog rothadni.

— Francia szenátor a Magyar-Francia Kereskedelmi Kamara ülésén. Budapestről jelentik: A

Magyar-Francia Kereskedelmi Kamara szeptember 15-én igazgatósági ülést tartott. Az ülésen résztvett Chélard Raoul francia attasé, akinek a kíséretében megjelent Codet Pierre francia szenátor, aki közölte a kamara igazgatóságával, hogy ő azért jött Budapestre, hogy személyes közgazdasági tapasztalatokat szerezzen. A kamara ülésén megvitatták magyar iparművészeti cikkek állandó kiállításának lehetőségét Párisban.

— Az angol szén behozatala Németországba*

A „Berliner Tagblatt44 jelenti: Az angol szén behozatala, minden eddigi várakozás ellenére, ebben a hónapban sem csökkent Ezt különösen a vasutigazgatás hatalmas szükségletei okozzák, amelyek a behozatal mintegy kétharmadát teszik. A szénbehozatal növekedése annál sajnálatosabb, mivel az angol szén, bár a német szén árát szeptember 1-én felemelték, tonnánként még úgyis legalább 3000 márkával drágább. A gyáripar ezzel szemben a lehetőségig korlátozza az idegen szénbehozatalt. A német szénbűnyaipar- ban létrejött többlet-munkaszakok eredményét számszerűen még nem lehet megállapítani. A megállapodás csak a szénállomány fokozatos megnövekedése után fogja éreztetni hatását.

«