Prágai Magyar Hirlap, 1922. szeptember (1. évfolyam, 76-98. szám)

1922-09-26 / 96. szám

2 Kedd, szeptember 26. zeddk az európai kultur népek re is. Több mini egy évszázadon keresztül Konstantinápoly középpontja volt minden intrikának és meg­vesztegetésnek. A Németországgal szemben alkalmazott jóvátétel! politika továbbfolytatása a már balkanizált Európát végleg katasztrófába döntheti. Ez a politika szükségszerűen össze fog omlani. Az antant Izlam-potitikája szin­tén csődbe jutott és revízióra szorult. Az egész kelet a bzonytalanság állapotában van. amelynek hatásait természetesen Európa is érzi. Semmiféle erőszak nem tartós! Nagy- Németország nélkül Európa nem élhet s Oroszország nem épitbető fel. Ha a Török­országgal szemben folytatott eddigi politi­kánkat meg nem változtatjuk, talán megér­jük Törökország pusztulását, azonban még bizonyosabban az okét, akik Törökország kincseit a kultúra nevében akarják egymás között felosztani Pozsonyi problémák. A lakásnyomor. Pozsony, szeptember 25­(Saját tudósítónktól.) Pozsony az anké­tok városa. Ahány napot számlál a hét, any- nyiíéle ankétekről, kongresszusokról, tanács­kozásokról és konferenciákról számolnak be a lapok. A csecsemőkérdéstől az építkezési ankétig mindenféle és fajta összejövetelekről hallottunk itt, most máT csak az hiányzik, hogy valamelyik nagy-fejű pozsonyi kapaci­tás elnöklete alatt végre és valahára meg­tartsák az ankétok ankétjét, a kongresszusok csimborasszóját, azt, ami még nem volt, de egészen biztosan lesz; az ankétrendező bi­zottságok első és igazi főankétját. Hogy miért beszélnek itt annyit az em­berek és hogy honnan szedik össze azt a rengeteg időt, amelynek folyamán három- r.égy óra hosszat ülnek a városháza vagy a zsupanátits valamelyik díszesen elkészített termében, azt nem tudni. De hogy a pozsonyi polgárok életüknek felét gyűlésen töltik eJ, az bizonyos- Itt már mindenki tiltakozott. A ke­reskedő a fogyasztó ellen, a fogyasztó a ke­reskedő ellen, a suszter a bőrgyáros, ez meg a marhatenyésztők ellen. Rendeztek már tej- anikétot, forgalmi ankétet, városi villanyos- vasúti ankétot, borankétot, cufkrankétot, mig végre rátaláltak arra, amiért igazán érdemes volt két tucatnyi embert összetoborozni. Ki­sütötték, illetve megállapították a pozsonyi lakástalanok, nyomortanyások problémájá­nak fontosságát. Vagy 5—600 szerencétlen ember sorsa, aki a várhegy alatti nyomorult lakáskripták­ban tölti életét s akin föltétlenül segíteni ille­ne, arra indította a hatóságot, hogy ankéfcra hívja össze a bankok és pénzintézetek kép­viselőit. Ez három-négy hét előtt meg is tör­tént Eljött az ankétra mindenki, aki súlyt fektetett személyes presztízsére, vagy pénz­tárcájának „külpolitikai" nyíltságára s mi­után egyszer és mindenkorra megállapítandó volt, hogy a főváros ínséges lakásnyomor­góin csakis és legalább is egymillió cseh ko­ronával lehetne segíteni, a jegyzőivre került a sor- Néhány bank tényleg jegyzett is. A legtöbbje azonban takaródét fújt s amikor már tényleg arról volt szó, hogy a gyorsan és könnyedén beígért segítséget a megszorult város részére folyósítsák, általános „vissza­vonulássá" fajult a nagyharanggal üdvözölt mozgalom; a város, a kezdők, a kongresszus dicséretreméltó vezetősége szégyenszemre tökéletes kudarcot volt kénytelen beismerni. Három-négy pénzintézeten kívül alig-alig akadt jólellkü mecénás, sőt mi több, épp azok a bankok, amelyek cseh-szlovák címükre való tekintettel „Nagy-Bratislava" szociális érdekeit Írták pajzsukra, most behúzták far­kukat. A zsupán erre utolsó és legutolsó anké­tot hivott egybe, amelyet a múlt hét péntek­jén meg is tartottak. Az eredmény most se volt valami óriási. A pénzintézetek képvise­lőinek javarésze ezen a gyűlésen egyszerűen meg se jelent, aki meg ott volt, bár a már egyszer felajánlott összegek folyósítását újra megígérte, előzetes tervek benyújtásától tet­te függővé a pénz folyósítását. Ami azt je­lenti, hogy a társaság még négy-öt összejö­vetelre jön össze, amig a terv kivitele nagy- nehezen megindulhat- A zsupán példás huma­nitással kétszázezer koronát ajánlott fel az esetre, ha a tervbevett egymillióért nem vol­na lehetséges bizonyos számú konyhalakás felépítése s talán neki köszönhető, ha az egész már-már kátyúba került mozgalom tényleg eredményre vezet. Egy azonban bi­zonyos: könnyű a társadalom figyelmét fel­kelteni azok iránt, akik a társadalom segé­lyére szorulnak, de nehéz pozitív eredménye­ket elérni olyan társadalomban, amely a há­ború utáni évek konjunktúrájától elkapatva . PrágaiJüfíYARtfmL&P-----"y--——n—rninir~iiim—niBHinn —mm és m.:g.--zédii;ve, lezárja összes kazettáit, mi­helyt arról van szó, hogy a busásan megke­resett konjunk turnnyereségből „veszteség­gel" dolgozzon a köznek. A pozsonyi lakásnyomort enyhítő anké­tokon csak nagyon szórványosan mutatkoz­tak az olyan objektív pénzemberek, akik a gazdasági és szociális helyzetet megértve, áldozatokat hajlandók hozni s épp ezért an­nál rosszabb hatást tett a nagy nyilvánosság­ra az a rideg álláspont, amellyel Mantmon- isten pozsonyi centrálisainak egynéhány kép­viselője tüntetett. Valószínű, hogy a tél beálltával alig-alig néhány lak ás tálán jut fedél alá a pozsonyi pénzvilág jóvoltából. A konjunktúrának vége van — mondják a financiék — a harc csak ■most kezdődik, gondolják azok, akik fürkész­ve nézik a övő bizonytalan kialakulását. Holly Jenő­leltei megoliís a idei Kérdésben. Uj békekonferencia lesz. Prága, szeptember 25. A Havas-ügynökség jelentése szerint Gurzon lord, Poincaré és Sforza gróf tanács­kozásaikat befejezték. A konferencia közös jegyzéket küld Törökországnak, amelyben a békekonferenciára hívják meg az angorai kormányt. A meghívó elismeri határnak a Marica-folyót, Drinápolyt beleértve, vala­mint a tengerszorosok felett való török szu- verénitást ama feltétel alatt, hogy semleges­ségüket ellenőrizni fogják s a ketmalisía had­sereg a semleges zónát nem lépi túl. A francia közvélemény és a sajtó, vala­mint illetékes politikai körök megelégedésük­nek adnak kifejezést a háromnapos tanácsko­zás eredményei fölött s megállapítják, hogy a komplikált keleti kérdés, amely sok éven keresztül komoly nehézséget okozott, végre a megoldás szakaszába ért- Párisi török dip­lomatáik bizonyosra veszik, hogy az angorai kormány nagy megelégedéssel fogadja a sévresi békeszerződésen eszközölt változta­tásokat, amelyek a szövetségesek jegyzéké­ben foglaltatnak s hogyha a kemalisták ta­núidét kapják a szövetségesek mérsékleté­nek, minden ellentétet kiküszöböltnek lehet tekinteni. A Havas-ügynökség szerint diplo­máciai körökben megállapitják, hogy az a kedvetlenség, amely a keleti krízis első nap­jaiban Londonban és Párisban keletkezett, a három tárgyaló fél megbeszélései folyamán teljesen eltűnt. A szövetségesek felismerték, hogy a szabad és életképes Oroszországot el kell ismerni és fel kell venni a civilizált álla­mok sorába. Az uj békekonferencia meg-hivója. Konstantinápoly, szeptember 25. (Havas-) A szövetséges biztosok átnyújtották a nagy­vezérnek és az angorai kormány képviselőjé­nek azt a jegyzéket, amely Törökországot az uj békekonferenciára meghívja. Torok repülőgépek bombázzák a görög szigeteket. Paris, szeptember 25- A New-York Hé­ráid konstantinápolyi jelentése szerint kerna- lista replőgépek bombázták Mytilene és Chios szigeteket. Ugyancsak e lap jelenti, hogy az angolok konstantinápolyi csapataik­kal Csanaknál lévő állásaikat erősítik meg. A törökök elhagyták a semleges zénat. London, szeptember 25. Konstantiná­polyból jelentik, hogy a török lovasság, amely Csanaknál benyomult a semleges zónába, teljes rendben ismét visszavonult. Túl a keleti kérdés kritikus poniján. Paris, szeptember 25. Miután a keleti kérdésről folyó megbeszélésekben győzött a francia és olasz álláspont, a kérdés kritikus pontját túlhaladottnak lehet tekinteni. Cur- zon lord, aki Parisból tegnap utazott vissza Londonba, elutazása előtt egy uságirónak a következőket mondotta; Párisi tartózkodá­som eredményeivel nagyon meg vagyok elé­gedve s ki kell jelentenem, hogy remények­ről és benyomásoknál többet viszek magam­mal. Megmondhatja a nyilvánosságnak, hogy a megegyezésekkel, amelyeket megte­remtettünk, Európa nyugalmát jóidőre bizto­sítottuk. Amerika is érdeklődik? Washington, szeptember 25. (Reuter.) Az amerikai és angol kormányok képviselői a közel jövőben több fontos kérdést, közöt­tük valószínűleg a Kelet nehézségeit rész­letesen meg fogják beszélni. Konstantinápolyból menekülnek a liberálisok. Az ellenségeskedés utójátéka. Konstantinápoly, szeptember 25. (Reuter.) A kemalista csapatok Erenkői falunál nyo­multak be a semleges zónába, amely alig egy ágyul övé snyi re van az angol vonaltól- Har- rington tábornok magához kérette az angorai kormány képviselőit és kifejtette előttük, hogy tanácsos lenne a csapatokat mielőbb visszavonni. Curzon hazaérkezett. London, szeptember 25. Curzon lord teg­nap este Londonba érkezett. A három utolsó nap intenzív munkájának eredményeiről nagy elégtétellel nyilatkozott, azonban — mint megjegyezte — még nem érkezett el az ideje annak, hogy a tárgyalások összes részié te ti t nyilvánosan fejtegesse. Curzon lord kijelen­tette, hogy Párisban mindenütt a szövetsége­sek között való béke és barátság óhajtásá­val találkozott. Kik gyújtották föl Szmirnát? Konstantinápoly, szeptember 25. (Ha­vas.) A Havas-ügynökség levelezője úgy ér­tesül, hogy a konstantinápolyi francia főbiz­tos, a szmimai francia íökonzul, valamint Doumesnil tábornok arra a meggyőződésre jutottak, hogy semmi sem igazolja azt a fel­tevést, mintha a szmirnai tüzet a görögök okozták volna. E vélemény mellett szólanak a mentők, valamint szavahihető francia ta­nuk vallomásai. akik a tűz oltásában részt vettek. Ezzel szemben a menekültek elbe­széléseit, tekintettel az ily alkalomkor ter­mészetszerűleg fellépő izgalomra, tartózko­dással kell fogadni. A francia tengeri hatósá­gok .azonnal megvizsgáltatták azokat az ese­teket, amelyekben török katonák az utcákat és házakat petróleummal öntötték le s ai vizs­gálat kiderítette ezen állitások tarthatatlan­ságát. Ezzel szemben megállapították, hogy a tűzvész előtt 2—3 nappal az örmény ne­gyedben a házak ablakaiból a török tisztekre és katonákra tompákat és gránátokat hají­tottak s e merényletek természetesen retor- ziós intézkedésekhez vezettek. A tűz első fészke az örmény negyedben volt, azonban ezután egymástól függetlenül az európai részben is több helyütt tűz tött ki. A nagy szél az oltást lehetetlenné tette. London, szeptember 25. (Reuter.) Nagy­számú tekintélyes liberális török személyiség sietve hagyja el Konstantinápolyt, annak el­lenére, hogy a békefel tét elek alapján általá­nos amnesztiát adnak. Máltába Konstantiná­polyból több török herceg és hercegnő érke­zett- Hír szerint a szövetségesek megenged­ték, hogy Konstantinápolyt elhagyják, mi­után angoibarát magatartásuk miatt életüket komoly veszedelem fenyegeti. Athéni lapje- lentések szerint Papulas tábornokot Trácia főkormányzójává nevezték ki. Ott mindmáig csupág török és görög bandák ütköztek ösz- sze. Ostromállapot Görögországban. London, szeptember 25. A Daily Mail athéni jelentése szerint a kormány állítólag elhatározta, hogy egész Görögországra ki­hirdeti az ostromállapotot s Tráciában a négy legutolsó évfolyamot fegyverbe hívja. A párisi határozat hatása Athénben* Athén, szeptember 25. (Havas.) A fran­cia követ tegnap nyújtotta át Kalogeropu- rosz görög külügyminiszternek a békekonfe­renciára szóló meghívót, amelyet Kemal pa­sának már elküldöttek. Tegnap este minisz­tertanács foglalkozott a helyzettel s állító­lag fontos határozatokat hozott. A miniszter- tanács megbízta a külföldön tartózkodó elő­kelő személyiségeket azzal, hogy Görögor­szág jogait a szövetségesek kormányainál képviseljék. A nemzetgyűlést valószínűleg még október másodika előtt egybehívják­jOotíkaS intézet! Beinhacker Samu Praha II. Pofii 29 Mindennemű szeművé- : gek.cslptetók. — Min­dennemű Javítások szállítások pon- : tosan bi.rmely : recept alapján azonnal eszközöltetnek ■ * Magyar kiszolgálás Ma yar levelezés: Herlini levél. II. Vilmos házassága. — Az adóposvány- — Ho! kezdődik a fényűzés? — Valami a szín­házakról. Berlin, szeptember 24. (Saját levelezőnktől.) A császár tehát mégis házasodik. Akik őt az utolsó időkben kastélyában meglátogatták, már régen tud­ták, hogy II. Vilmos nagy elhagyatottságát valakivel meg akarja osztani, hogy életébői sokkal erősebben hiányzik a nő, amint az' légközelebbi családtagjai is sejtették. Amiko; tehát a sors közelébe hozott egy német her cegnőt, akiről azt hitte, hogy hozzáillik, ta Ián egy pillanatig sem habozott. Hogy ottho1 talán elítélik őt, mert élete végéig nem gyá szolja a jóságos Auguszta Viktóriát, bizonya ra sejtette. Kétségkívül azzal is tisztában volt ! hogy sziíkebb családjában élesebb ellentállás- j ra számíthat, hiszen a család nagy, a drága- j ság megdöbbentő és a tudat, hogy a családfő' uj házassága következtében még szükeibbre fogja szabni az évi apanázst, nem volt alkal­mas arra, hogy növelje az eljegyzés örö­meit. De II- Vilmos leszámolt mindennel, ami a doorni kastély kapuin kívül esik. A múlta: illetően csak egy törekvése van, elsősorban dinasztikus érdekből, bebizonyítani, hogy jó uralkodó volt, hogy a Jjfe borút nem kereste és igazságtalanság őt, rtíint a nagy világküz­delem előidézőjét megbélyegezni. A jövő azonban személyesen alig érdekli. Minden jel arra vall, hogy uj szerep reá többé nem vár. Minden gáncs, kritika, felzúdulás tehát hasz­talan volt. Teljes függetlenségének tudatában a császár könnyű kézzel fél re tolt minden aka“ dályt és novemberben kastélyának uj úrnője lesz. Hermina hercegnő, aki tudja, hogy egy politikai számüzö.ítel osztja meg életét, talán boldogab lesz, mint az első császárné volt. Mert Auguszta Viktória tragédiája a világ- történelemben páratlanul áll- II. Vilmos csak a trónját veszítette, Auguszta Viktória ellen­ben átélte férjének teljes összeomlását, akit csodált, akit az egekig magasztalt, akiben félistent látott és tisztelt. És látta, mint lett ebből az utólérheíelannek látszó férfiúból sze­gény, szenvedő halandó, aki csak részvétet keltett. De ez a tragédia kisebbik fele. Meg kellett azt is érnie, hogy a házasságok, ame­lyeket ő szőtt fiai számára, sorra széttöre­deztek, amint a császári korona fénye elbo­rult, amerre csak családijában tekintett, csupa házi perpatvar, válási szándék, hűtlenség, sőt még annál is rosszabb dolgok zavarták lelki egyensúlyát. Két menye szalad el a háztól, egyik fia öngyilkossá lett és ha nem lettek volna unokái, akik tiszta szívvel a nagyma­mához ragaszkodtak, elmondhatta volna, hogy hasztalan áldozta életét gyermekeinek. Nem csoda, hogy szive nem bírta tovább a szenvedéseket és elment a másik, jobb vi­lágba. Ennek a szerencsétlen asszonynak az árnya fog kísérteni Hermina hercegnőnek, az uj császárnénak életében- És boldog lehet, ha ez az árny meg lesz vele elégedve. Nekünk többi halandóknak ma más gond­jaink is vannak. Nem a drágaságról akarok beszélni, erről a nagy bajról szó se essék. Inkább^ Ireszélck a hivatalos árdrágítók apró balesetiéiről, amelyek a mai világban úgyszól­ván a felsőbb humort képviselik. A hivatalos világ az árdrágítás fogalmával könnyen vég­zett. ma minden adóköteles a világon és aki pontosan eleget akar tenni adóbeli kötele­zettségeinek, mindenesetre kétszerannyi adót fizet, mint amennyi az évi jövedelme. E nagy eredmény elérésére a birodalom meg­szervezte a világ legköltségesebb adóappa­rátusát. Németországban fogynak a birák, az ügyvédek, az ügyészek, mert minden vala­mirevaló jogász benn ül az adóhivatalban. Német földön járnak-kelnek és végrehajtanak az első női végrehajtók, mert már kevés férfi jelentkezik e diszes állásra. Végül itt minden ötödik ember legaláb is adótiszt. És az an­tant mégis azt mondja, hogy a németek nem szorgalmasak az adók kivetésében és behaj­tásában. De miután nagyon is szorgalmasak és egyideig nappal és éjjel gyártották az uj adótörvényeiket és rendeleteket, a vége az lett, hogy belekerültünk egy valóságos adó­pocsolyába és senkisem tudja, hogy jutunk ki belőle. A tömérdek adóhivatal nem egy­más mellett, hanem egymás ellen működik, az adótörvényeket mindegyik másként értel­mezi, az adókivetéseket mindegyik niás rend­szer szerint intézi el és mentül több adót kel­lene valakinek fizetni, annál bizonyosabb, hogy esztendőkbe kerül, amig végre ponto­san megállapíthatják a kötelezettségeit- Csak a fixfizetéses ember tudja, hogy hányadán van. Mindez komoly valóság. A humor pedig akikor kezdődik, amikor az állam vagy a vá­ros nem tudja többé az adóikat behajtani. Berlin a lejtőn már annyira lecsúszott, hogy kénytelen a télen iskoláit hetekre be-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents