Prágai Magyar Hirlap, 1922. szeptember (1. évfolyam, 76-98. szám)

1922-09-24 / 95. szám

2

A GiMr-riipdi gazdasági égésűiéi igazgato-válaszfmánjának ülése.

Szent-Ivány József nagy beszéde.

Rimaszombat, szeptember 23.

(Saját tudósitóniktói.) Ismeretes, hogy a legfelső közigazgatási bíróság megsemmisítette a szlávenszkói teljhatalmú miniszternek azt a jogtalan határozatát, amellyel a Gámör-nőgrádi gazdaság egyesületet feloszlatta. Az egyesület igazgató-választmánya a minap ülést tartott, amelyen Szent- Ivány József nemzetgyűlési képviselő elnökölt. Szent-Ivány József nagyobb beszédet mondott, amelyben visszapillantást tett az egyesület működésére. Az egyesület legdemokratikusabb .alapokon álló gazdaszervezete volt a régi Magyarországnak és igy a köztársasági államforma nem követelt tőle lényegesebb átalakulást. Az egyesület sokoldalú működéséről fölöslegesnek tartja részletesen megemlékezni, csak annyit tart szükségesnek megemlíteni, hogy a gazdák és földművelők kivétel nélkül a legnagyobb szeretettel ragaszkodtak az egyesülethez.

Azután a pozsonyi miniszter feoszüató- rendeletét, majd a közigazgatási bíróság megsemmisítő határozatát ismertette. Az egyesület további működésének felvétele nem ütközik akadályba. Az igazgató-választmánynak kell határoznia afelől, hogy az egyesület hogyan fogja folytatni működését. Majd azokat az irányelveket ismertette, amelyek a szervezet működését a szlovák gazdákhoz való viszony tekintetében vezették. Az ö felfogása mindig az volt, hogy csak a szlovák gazda- és földműves társadalommal való együttműködés teremtheti meg az érdekvédelem eredményességét. Ezt belátta és ilyen irányban vezette az egyesület működését. Több ízben felhívta a szlovák gazdákat az egyesület működésében való részvételre és nem egyszer ajánlotta fel a politikai hatóságok és a szlovák gazdák előtt az egyesületnek olymódon való újjászervezését, hogy a vezetésben a szlovák gazdák is résztvegyenek. Az egyesület működésének szünetelése alatt is érintkezést keresett szlovák agrári'uskörökkel. Sajnálattal állapította meg, hogy a politikai hatóságok rossz- akarata miatt fáradozásai kárba vesztek.

Mindez azonban nem zárja ki, hogy a megkezdett utón tovább haladjanak és ezért határozati javaslatot terjeszt elő, amelyben az igazgató-választmány utasítja az elnökséget, hogy az egyesület működésének újra való felvételéről a rokonegyesületeket értesítse és hogy a szlovák gazdák szervezeteivel az együttműködés érdekében való tárgyalásokat fölvegye. Tudva azt, hogy az ő politikai exponáltsága egyik akadálya az együttműködésnek, elnöki tisztségéről lemond és azt az egyesület közgyűlésének rendelkezésére bocsátja.

Majd a Slovensky Dennik cimü lapnak az egyesület ellen emelt vádjaival foglalkozott. Az egyik vád az, hogy az igazgató- választmány sorában magyar állampolgárok is vannak, a másik pedig az, hogy az egyesület anyagilag támogatta Korec Józsefet, a „Vöíkerbumd“ cimü újság szerkesztőjét, aki

Finn néni eiicűfe.

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Zsoldos László.

Kiszáradt ía a virágzó gyümölcsös kertben: az volt a töpörödött, jó, öreg Mari néni, amint ottan ült nagycsaládu unokaöccse asztalánál, az életerős családfő, a fehérnyaku asszony, meg az öt pirospozsgás, viruló Szomorúd-gyerek között. Ott ült és kanalazta szegényke szorgalmasan a levest, apróra vagdalta magának a húst, hogy rossz fogával meg tudja valahogy rágni, mig végre le nem tette tányérjára az evőeszközt s százráncu szürke szemét néma merengéssel jártatta végig az unokaöccse gyerekein. S túl a gyermekeken és a szoba falain is túl, amelyeknek átlátszó téglázata mögül az elmúlt jobb idők koboldjai bújtak elő, zavarosan tarka nyüzsgésükkel szép csöndes bóbiskolásba liesselve a szegény vénkisasszony fáradt pilláját.

— Zabba mentek a lovak — hunyoritott tréfásan ilyenkor Szomorád számvizsgáló, a családfő s a népes gyerekhad az ébredő tavasz kicsinylő mosolyát csillantotta Mari néni félrebillent ősz kontya felé.

— Teli eszi magát, aztán nem bir magával — dünnyögte egy alkalommal a tejképü Szomorádné, elégületlen pillantást vetvén az alvó vénkisasszonyra.

— Ugyan, Emmi — csóválta a fejét korholón a családfő — csak nem irigyled már tőle ezt a kis ebédet?

Az asszonynak megvillant a szeme.

— Nem mondom, hogy irigylem tőle,

%

állítólag áliamellenes propagandát űzött és üz ma is. Azzá is megvádolták az egyesületet, hogy megakadályozta a föl dbirtok reform végrehajtását és hogy egyik tisztviselője a magyarság külföldi propagandáját szervezte meg. A váciak egytöl-egyig a legszeímérmet- Itenebb hazugságok, miért is javasolja, hogy a Slovensky Denniik ellen sajtópört indítsanak.

Az elnöki megnyitóhoz Törköly József dr. szólott hozzá, aki lelkes éljenzés közepette a gaZdiaközönségnek Szent-Ivány Jóséi személye iránti őszinte ragaszkodásának adott kifejezést. Szent-Ivány József válaszában kijelentette, hogy a szeretet megnyilvánulásának hatása alatt eltekint lemondási szándékától.

Az igazgató-választmány végül elhatározta, hogy megbízza Törköly József dr. egyesületi ügyészt azzal, hogy a Slovensky Dennik és a többi rágalmazó lap ellen a

, sajtópert megindítsa.

én—mmaamm

Deníísfénc as eperjesi és ungvári püspökség körül*

A ntszinszkói ukrán block és a körösi Koadjutor. — Papp Antal a munkácsi egyházmegyes piipöke marad.

Ungvár, szeptemer 23A munkácsi egyházmegyei és az eperjesi görög katolikus püspökségek ügye igen sokat foglalkoztatja a prágai kormányköröket. Tu-1 catra becsülhető ama híreknek száma, amelyek már eddig is megjelentek, hol arról, hogy ki lesz az eperjesi püspökség uj feje, hol pedig arról, hogy Papp Antal, a munkácsi egyház megye püspöke helyéről eltávozik. Ezeket a híreket most — kétségtelenül kormánykörökből — uj név bevonásával keverve ismét szélnek eresztették.

Az uj név pedig nem más, mint Nyarádi, a horvátországi, körösi püspökség vezetője, aki Drohobecky püspök mellett koadjutorként működik.

A prágai kormány igen szívesen venné ugyanis, ha Papp Antal, a munkácsi egyházmegye püspöke Ungvárról Eperjesre menne át és helyébe Nyarádit ültethetné be.

Ezzel a helycserével sok minden politikai hátterű ügy intéződnék el, különösen pedig a ruszinszkói ukrán blokknak teljesülne be az a titkos vágya, hogy a püspöki székben ukránérzelmü egyházfőt lásson.

Nyarádiról, beavatott helyen, mint az ukrán tájékozódás hívéről beszélnek és éppen emiatt minden követ megmozgatnak, hogy őt Ruszinszkóba visszahozzák.

Novák István, az eperjesi püspök, akit az egész egyházmegye papsága szeret és nagy- rabecsüí, az eperjesi püspöki javadalomnak törvényes élvezője. A kormány tehát, ha helyébe más egyházfőt ültet, azt csak u.gy teheti, ha az uj egyházfő javadalmazásáról gondoskodik- Politikai körökben tehát — ahol az állami kiadások fölött féltékenyen őrködnek — szívesen vennék, ha Novák püspök ismét elfoglalná helyét.

Papp Antal püpöktől pedig, az ukrán tájékozódás ungvári híveinek folytonos ösztökélései miatt, a kormány szépszerével szabadulni szeretne. Semmi ok nincs azonban arra, hogy Papp Antal püspök helyét elhagyja. Hiába voltak tehát a titkos diplomáciai lépések a Vatikánnál, a pápa nem enged. így az a jámbor óhajtás, hogy Papp Antal püspököt helyéből elmozdíthassák és helyébe az ukrán

bioknak oly igen kedves Nyarádi kerüljön, nem akar sikerülni.

Ennek dacára a cseh lapok ezt az óhajt, mint tényt kürtölték világgá. Mindenesetre nagy hiba, hogy a kormány környezetében nem riadnak vissza attól, hogy Ruszinszkó anélkül is zaklatott vallási életét a nemzetiségi politika prédájává dobják oda. Ez a legújabb kísérlet sem szült valami jó vért és csupán a kormánynak Rómában elért ismételt diplomáciai kudarcáról rántotta le a leplet.

A Venkov támadása a kassai püspök ellen. A Venkov FischerColbrie kassai püspöknek a Prágai Magyar Hírlap tudósítója előtt tett s a magyar kegyúri jogokra vonatkozó nyilatkozatáról azt írja, hogy a püspök megfenyegeti a kormányt s azt hangoztatja, hogy Szloveuszkón ir viszonyokat fog létesíteni. Ranonokjait a kormány megkerülésével nevezi ki. Reméljük azonban — Írja a Venkov — hogy a püspök ur nem fogja már soká fenyegetni s megkerülni a kormányt. Itt a legfőbb ideje annak, hogy egyszer már véglegesen eltávolítsák Fischer-Colbrie püspököt, a magyar rezsim eme sértő maradványát. A kassai egyházmegye, amely nagyobbrészt szlovákokból áll, nem érdemli meg, hogy a köztársaság fennállásának negyedük esztendejében is a Fischer-Colbrie-féle kverulánsok és izgatok álljanak az élén. Szlőven'szkónak nincs szüksége az olyan püspökre, aki az ir állapotokat akarja ott meghonosítani. A Venkov támadó cikke nagyszerű bizonyítéka annak, hogy a cs'eh-szovák politika nem tűr kritikát, nem bir el bírálatot s a legképtele- nebb félrem agyar ázásokra és ferdítésekre képes, hogy vad dühében kítobzódhassa magát.

A cseh agráriusok értekezlete. A csehszlovák agrárius párt elnöksége a Venkov jelentése szerint tegnap értekezletet tartott, a melyen S v e h 1 a Antal ismertette a kormányrekonstrukcióra vonatkozó tárgyalások eredményét. Az elnökség elhatározta, hogy a végrehajtó-bizottságot szerdára döntő tanácskozásra fogja összehívni. A végrehajtó-bizottság a személyi kérdéseken kívül, arra való tekintettel, hogy a jelenlegi válság általános jellegű gazdasági válság, mindenekelőtt pénzügyi-, adó, gazdasági kérdésekkel foglalkozik.

Benő, hanem azért mégis csak duplán megeszi a maga porcióját azért a rongyos húsz koronáért, amit ad havonkint, no nem? És nekem annyival többet kell főznöm abból a kis koszt- pénzből, vagy pedig annyival kevesebb húst vagy tésztát ehetnek a gyerekek, pedig ezt ö soha. de soha nem fogja visszaadni nekünk, de még holta után se, Benő!

A számvizsgáló bosszúsan kottyan tolt

a vizespohárból:

— Eh!

Jancsi pedig, a szemfüles kis ötesztendős Szomorád-gyerek, másnap délben egyszerre csak minden különösebb bevezetés nélkül a tempósan falatozó néni irányába bökött a villájával az asztalnál:

~é Bizony, Mari néni és mi annyival kevesebb húst meg tésztát ehetünk!

— Hogy mondod? — rándult meg a kés a véníki.sasszony soványka kezében— Fogd be a szád, fiacskám, — mordult föl az apa, ámde az ötéves Jancsi felhúzott fonográf módjára folytatta:

— Amennyi porciót Mari néni eszik duplán, és azt soha, d'e sohase fogja visszaadni nekünk, bizony, a marna mondta!

A töpörödött öreg a tányérjára zörren- tette. az evőeszközt. És fakó arccal fordult a háziasszonyhoz:

— Hát terhedre vagyok, Emma? Mindig gyanítottam, — motyogta akadozó hangon s a következő pillanatban nyöszörgő sírásra fakadt:

— Istenem, milyen szívesen adnék én ebédet mindnyájatoknak, ha nem volnék 1 ilyen szegény . -. földhözragadt... nyomorult pária... óh, óh, hogy miért is nem szó- i Htja már magához az Isten az ilyen elhagyott, tehetetlen örege-'ke-heke-t! — és elcsuklott a szava a zokogástól.

Jancsi kitérdepelt, hasztalanul ismételte az igazát, hogy: a mama mondta! Mari néni pedig aznapról másnapig még jobban össze- töpörödött.

Nem akarta többé elfogadni az ételt, a szegényházat emlegette, hogy majd odamegy s hiába ikérleltek-kinálgatták, azontúl felényit sem ette, mint azelőtt- Aztán, hónapok múltán egyszer már nem is nyúlt hozzá az ételhez az asztalnál.

— Köszönöm — suttogta. — Nincs étvágyam. Majd később. S kisikontyu, ráncos, te- ptedt, fehér fejecskéje lassacskán el őreb illeni a horpadt mellére s örökre zabba mentek a lovakNémi kevés ruha meg fehérnemű maradt utána, amit Szomorádné aztán odaajándékozottba vénkisasszony egyetlen öreg barátnőjének, egy szegény özvegyasszonynak Azonkívül, ni igaz, hiszen ez is az övé volt megmaradt utána a régi, tömör sárgaréz-mozsár, amely már úgyis évek óta ott sorakozott a konyhaállványon a kékzománcos lábasok, fazekak, húsdaráló és egytányéros házimérleg közöttHát a rézmozsár. Most már ha Szomorádné cukrot vagy diót tört benne, a régi mozsár mintha síron túlról jött hangon morzsolta volna minden ütésnél, hogy:

— Ez is az én mozsarom,

Az ebédekért adom . . .

Vasárnap, szeptember 24.

1 Kisautón! és a keleti kértfés.

A Trlbuna cikke.

Prága, szeptember 23.

Egy francia újságíró a minap Danubius álnéven propagandafüzetet adott ki, amelynek címe: „La petit entente et TOricnt. Un eri d‘alarme.“ A füzet szerzőjének — aki a balkáni és ldsázshi konfliktusban a németek kezét látja — az a célja, hogy meggyőzze a kisantantot arról, hogy a kisantant érdekei a keleti kérdést illetően teljesen azonosak Franciaország érdekeivel.

A Tribuna ennek kapcsán felveti azt a kérdést, hogy á kisantant menyire van érdekelve a Dardanellák körül, ami a török kérdés lényege és vájjon olyan nagy-e ez az érdek, hogy a ki- antantnak ténylegesen be kellene avatkoznia - balkáni és kisázsial bonyodalomba.

Am a Dardanellák ügyét illeti — írja a Tri- j buna — a kisantantra nézve különösen fontov ; hogy a tengerszoros nemzetközi legyen s ha már ; mindenképpen valamelyes védnökség alá kell ke - ; "ülnie, akkor a kisantantnak mindeneseire szim- pátikusabb a francia, mint az angol védnökség s kereskedelmi szempontból csak örömmel üdvözölheti azt, hogy a ránézve oly veszélyt német politika helyébe a francia politika lép. Eddig tehát fedi egymást a kisantant álláspontja a francia állásponttal. De — folytatja a Tribuna

— tovább is mehetünk ia sévresi békéhez és annak olyképpen való módosításához, amint azt a hivatalos francia politika elképzeli. A trák kérdésben jelentéktelenek az érdekeink. Fennforog ugyan az a veszély, hogy az ügyet esetleg komplikálni találják a görög, román és jugoszláv kii rályi házak dinasztikus kötelékei, s ezt bizonyos tekintetben fokozza a szenzációéhes belgrádi sajtó felelőtlen izgatása. Éppen azért nagy megnjmg- ’tatásunkra szolgál az a körülmény, hogy az illetékes jugoszláv kormánytényezők a leghatározottabban biztosítottak arról, hogy Jugoszláviának nincsen szándékában idegen érdekért bárminő konfliktusba keveredni és hogy kitart a béke- szerződés mellett. Londonban ugyan minden valószínűség szerint valami mézesmadzaggal lépre akarják csalni Sándor királyt és Nincsics minisztert, remélhető azonban, hogy végül mégis csak

— a jelen esetben értelmesebb és szimpátikusabb francia — hivatalos politika fog győzedelmeskedni, még abban az esetben , is, ha arról volna szó, hogy Törökországnak Tráciában bizonyos területi engedményeket kell tenni.

Különben is minden Bulgária magatartásától függ. Bulgáriára nézve nem igen volna kedvező, ha megtévesztené a hangulatkonjunktura s az in- trikus szerepét vállalná, vagy esetleg fegyveresen is beleavatkozna a bonyodalomba. A neully-i békeszersíődés egyik-másik túlságosan szigorú rendelkezésének enyhítését sokkal inkább sikerül majd Bulgáriának az esetben elérnie, ha megfelelő semleges magatartást tanúsít.

Ami végül a török kérdést illeti, annak megoldása — akár a francia, akár pedig az angol álláspont győzedelmeskedik — nem lehet végleges mindaddig, mig ama hatalom nélkül akarják azt megoldani, amelynek éppen ennél a kérdésnél megnyilvánuló érdekei miatt tört ki tulajdonképpen a világháború. A Moszkvába kiküldött francia szocialista képviselő bizonyára szóvá fogja tenni ezt a kérdést is és pedig annál is inkább, mivel egy kis jóakarat mellett az orosz és a franca érdekeket a török kérdésben igen köny- nyen össze lehetne egyeztetni, főképpen, ha a francia hivatalos politika elég rugalmasnak tud bizonyulni s nem engedi meg, hogy a jóvátételi kérdés közvetlen megoldása révén Anglia európai kísérleteivel megkösse a kezét.

És Emma lesütött szemmel törte tovább Mari néni hagyatékában a diót.

Aztán jött, kínos évek alatt el is múlt a háború. Az öreg rézmozsárban már csak elvétve törtek diót, mert a dió nagyon megdrágult; a kristályos morzsacukrot sem kellett soha törni. Most már a fejüket és kezüket törték csak az emberek, hogy mit és miből egyenek, mert ezerkilencszázhuszban végkép elviselhetetlenné vált immár az élet. Hiába volt már Szomorád Benő pénzügyi főtanácsos, a fizetéséből ugyan öt napig sem lehetett megélni. Szerencse, hogy két leány és a nagyobbik fiú szintén keresett, mert a négyes jövedelméből igy mégis eltengődhettek félhőnapig; a hónap másik felében eladták a jobbik szőnyegjüket (nem perzsa volt); aztán hónap vége felé eladogatták egymás után a négy rosszabbikat. Jött elseje, de a négy fizetést az uj hónap uj drágasága már tiz nap alatt fölette. Mit tegyenek? Eladtak egy öreg rézcsillárt. Kevés. Meg kellett válni az egyik ruhaszekrénytől. Még mindig csak hónap húszadika volt Hat lepedő- Kevés. Hat törülköző. Kevés. Talán ezt a ruhát? Nem. Akkor nincs más, mint a zongora. A nagyobbik lány sírva borult a billentyiiforra, hogy az egész instrumentum belezördült:

— Nem! Nem!

Már huszonhetdike volt. Majd csak kibírjuk valahogy. Kenyér nincs, zsir nincs. Károm kiló burgonya, hajában hét embernek köztük csak kettő gyerek. Huszonnyolcadikén sikerült egy kis kölcsön. Tiz deka zsir, tiz kiló fa, öt kiló burgonya, paprikás krumpli-