Prágai Magyar Hirlap, 1922. szeptember (1. évfolyam, 76-98. szám)
1922-09-24 / 95. szám
3 Vasárnap, szeptember 24. A Lldové Noviny cikke. A Lldové Noviny szerint a török győzelem következtében előállott helyzet formális részről azzal a veszéllyel fenyeget, hogy megbontják a békeszerződés épületének a falát s ennek folytán az egész építmény veszélyeztetve van. Tárgyi részről viszont felmerül a török-bolgár határközösség kérdése. Ennél a kérdésnél azonban olyannak kell tekinteni a helyzetet, amilyen és nehezen hihető, hogy Jugoszlávia vagy Románia meg akarná akadályozni az események fejlődését és pedig esetleg fegyveres beavatkozással is, mint ahogy ezt Londonban elvárják. Nem volna-e célszerűbb — kérdi a Lidové Noviny — a kölcsönös megegyezés, mint az amúgy Is hasztalan ellenszegülés. A Balkánnak békére van szüksége. Ezt akarják Jugoszlávia és Románia is. A tartós békének azonban feltétele egy bizonyos megállapodottság és a természetes egyensúly, valamint az egyes államok és egyes nemzetek élctigényeinek a kielégítése. Törökország nemzeti határaival bizonyára meg lesz elégedve s viszont Bulgáriának is érdeke lesz, hogy mielőbb fölvegyék a nagy délszláv közösséget. Éppen azért politikai szempontból a legokosabb az volna, hogyha igazságosak lennének Bulgáriával szemben és előkészítenék számára az utat a sivár jelennél jobb jövő felé. CzenÉ gróf oiasz-magyar-osztrák hármasszövetségeí sürget Budapest, szeptember 23. (Saját tudósítónk telei önjei értté se.) Czernán Ottokár gróf volt k-ül ügy mmiszter a Pesti Napló bécsi szerkesztője előtt érdekes nyilatkozatot tett Ausztriának olasz és magyar tájékozódásáról, valamint Magyarországhoz való közeledéséről. A volt külügyminiszter a többi között a következőket jelentette ki: — Meg kell mutatnunk, hogy nem vagyunk koldusok és önálló politikát is tudunk folytatni. Ha nem engednek megélni bennünket, fölvetjük a középeurópai kérdést. Ausztriának az a megnyilvánult akarata, hogy szomszédaival szemben önálló külön politikát folytasson, elég volt ahhoz, hogy egész Európát felvillanyozza. — Ha a népszövetség nem segít rajtunk, akkor Seipelnek hármas szövetséget kell keresnie és Ausztriát, Olaszországot és Magyarországot szövetségbe kell vonni* — Helyesnek tartanám Ausztria közeledését Magyarországhoz is. Magyarország már kiheverte a kommunizmust, a természet- szerű reakción is túlesett és most nagy lépésekkel halad a konszolidáció utján. Jól tudom, hogy azok az álhirek és fantasztikus hazugságok, amellyel néhányan Magyarországot a külföld előtt rágalmazzák, teljesen alapnélküliek. — Magyarországnak is érdeke, hogy Ausztriával összeköttetést keressen. Magyar- országnak szüksége van Ausztriára- A gazdasági és politikai együttműködés mindkettőnek megerősödésére szolgálna. Aszfriának megsegítéséről és népszövetségi helyzetéről ezt jelentette ki Czernin gróf: — Egyetlen osztrák sem egyezhet soha abba bele, hogy idegen hatalmak avatkozzanak be Ausztria belső ügyeibe. Az azonban nem kétséges, hogy végső esetben kénytelen lesz beleegyezni az osztrák kormány az ellenőrzés valamelyik tűrhető formájába. nak. De hu^zonkilencedikén megint egy falat sem. Harmicadikán megint csak éhkopp. A kisebb leány rosszul lett a hivatalban. A főtanácsosnak szédülései voltak. A kereső fiú sötéten járt-kelt a lakásban, mint komor bika és valósággal szaglászott a szemével, mit lehetne eladni. — Hopp, a rézmozsár! Rátették állványbeli szomszédjára, az egytányéros mérlegre- Öt kiló. Becsomagolták, vitték a Teleki-térre. Még jókor hazajöttek az árával: százötven korona. Nem sok, de mindegy! Harmincadika van, holnap első! Hamar azzal a fával! Másfél kiló disznófej pörköltnek, kilencven korona, külön zsir nem kell, hat kiló burgonya huszonegy, két kiló káposzta húsz, meg a fa, ami már vigan ropogott a konyha tűzhelyében: aztán a sebbel- lobba! való asztalteritéskor a tizenötéves Jacsi (mint akinek eszébe jutott valami) furcsán vakkantott: Jé. mama, a Mari néni mozsarából! . . . Hiszen . . • hiszen akkor most tulajdonképp Mari néni ad ebédet, — és hirtelen mind ösz- szenéztek és csend. lett. Véletlenül-e, hogyan? — a kisebbik lány- hót helyett nyolc terítéket tett az asztalra és Szomorádné, a tiz év óta bizony egy k^cit megvánnyadt tejképü saszony, nem ült !< asztalion a helyére, ahol ezen a különös pon délben pörkölt-evéskor, mintha a gény, kis öreg Mari néni szelleme lebe volna a kiéhezett család, asztalánál az teríték fölött: —- Na . . . ízlik az ebédem, gyerekek.Kálváriát járatnak egg maggar lelkésszel / Zoch püspök lelkészvadászata. Somorja, szeptember 23. (Saját tudósítónktól-) Ismeretes az a hajsza, amely kormánykörök részéröl Halmi Béla dr. somorjai evangélikus lelkész ellen megindult azért, mert magyar ember Halmi Bélát kiutasították a köztársaság területéről. Csak napok kérdése, hogy mikor jelenik meg a csendorség a lclkészi hajlékban és viszi fegyveres kísérettel a határra. Legfőbb ideje annak, hogy az egész Halmi ügyet a nyilvánosság elé tárjuk és a tizenkettedik- órában talán a hatóságok is meggondolják, hogy jogtalan cselekedeteik számát újabbal gyarapítsák. A somorja evangélikus egyhájköjség autonómiáját 1919-ben rendelettel felfüggesztették- A somorjai egyházközség tiltakozott ez ellen, mert tudta, hogy a felfüggesztés azt célozza, hogy az egyházat az állam szolgálatába állítsák. A tiltakozás után Halmi lelkész ellen nyomban megindult a hajsza. 3och kinevezett püspök egy Ízben megígérte Halminak, hogy az autonómiát felfüggesztő rendeletet hatályon kívül helyezi, ehelyett azonban az történt, hogy Halmit állásától felfüggesztették és kiutasították a köztársaság területéről. Mindez — ahogy Bella zsupán kijelentette Halminak — 3och püspök sürgetésére történt. A somorjai közvélemény tiltakozott a kiutasítás ellen. A hatóság kénytelen volt a kiutasítást visszavonni. Zoch azonban nem adta fel a harcot. Fegyvertársra akadt a magyar tanítóság közismert „páíronusában", a bires, magyarságot gyalázó tankönyv szerzőjében: Bucse- nec Dániel tanfelügyelőben. Az attak nem maradt eredménytelen. Halmit hazaárulásért és kémkedésért hadosztálybiróság elé állították. | A hadbíróság azonban a lelkészt ártatlannak találta és szabadlábra helyezte. Eközben az egyházközség folytatta az autonómia visszaállítása ügyében a küzdelmet és magát „szabad egyházzá" nyilvánította. Erre Bucsenec tanfelügylő ur az egyház által fentartott négyszáz éves elemi iskolát fegyelmi vizsgálat lefolytatása nélkül bezáratta. Az egyházközség ez ellen tiltakozott s még a köztársaság elnökéhez is emlékiratot intézett. De dacára az Ígéretnek, a vizsgálatot még mindig nem folytatták le ellene és iskolája még mindig zárva van. A minisztérium eközben Halmi kérését, hogy cseh-szlovák állampolgárrá ismerjék el, azzal a megokolással utasította vissza, hogy a kéréshez nem mellékelt illetőségi bizonyítványt. Valójában azonban az történt, hogy az illetőségi bizonyítványt valaki kiemelte az iratok közül s Halmit, aki tizenkét esztendeje tartózkodott Somorján, újból kiutasították. Jabloniczky János dr. nemzetgyűlési képviselő közbenjárására Kállay zsupánhe- lyetes megígérte, hogy a közigazgatási bíróság döntéséig a kiutasítás végrehajtását felfüggesztik. A múlt héten azonban Halmi átiratot kapott, hogy nyolc napon belül tartozik elhagyni a köztársaság területét. Koperniczky és Schmiedt szenátor közbenjárására a lelkész otthon tartózkodását tizennégy nappal meghosszabbították. Halmi Béla dr. lelkész esete rávilágít az itteni viszonyokra. Megmutatja, hogy nagy- állásu tisztviselők Ígéretére mit lehet adni és láthatjuk, hogy az a Zoch, akiről Halmi nemrégen nyílt levélben állapította meg, hogy hazudott, ma püspöki trónjáról hirdeti az Isten igéjét. Megmutatja ez az eset, hogy a kis vidéki tanítóból tanfelügyelővé lett Bucsenec mint ápolja a magyar iskolák sorsát. A zöMasitol uralma Dndapcsten. Budapest, szeptember 23. (Saját tudósítónktól.) Budapesten az emberek általában kissé könnyelműen éltek, még akkor is amikor a pénz értékmérő hivatását teljesítette. Az úgynevezett amerikai iramú munkát a jó pestiek nagy része soha sem kedvelte és inkább bízta a szerencsére sorsa intézését, abból az elvből kiindulva, hogy előbb-utóbb úgyis mindenki találkozik életében ezzel a szeszélyes perszonával és akkor módjában lesz megragadni. Erre a ritka pillanatra pedig mindenki tehetségéihez mérten készült fel, miért is nagy előcsatározásokat végeztek a kávéházakhan alsós és egyéb kártyajátékok között. A lóverseny már magasabb iskolás zamba ment, mert ott olyan csekélységek, hogy „majd holnap fizetek, nincs apróm" nem érvényesülhettek, már pedig ki volt az aki a nagy szerencsevárásban készpénzzel is rendelkezett. Valahogy uigy volt mint a török hódoltság alatt, mikor az éhező végházi vitézek portyázni indultak a zöld mezőkre. Hogy ilyen kirándulás fogsággal is végződhetett, ki törődött azzal, elvégre baleset mndenkit érhet és a modern lovag az ügyészség fogházában legfeljebb azzal vigasztalta magát, hogy ez alkalommal a szeszélyes Fortuna asszonyság másból volt elfoglalva. Vége az alsósnak! Egyszóval kártya és lóverseny mindig járta Magyarországon, de ilyen uralomra mint most nem tett szert soha. Először is az úgynevezett kommerszjátékok, amely elnevezésnek igazán semmi köze a. kereskedelemhez, vagy legfeljebb csak a közismert Piatnik névvel kapcsolatban, lassanként kimentek a divatból, mert elvégre ha 1000 koronába is játszik a pikét vagy az alsós poinjét, akkor sem kielégítő, mert egy-egy pánti bizony perceket vesz igénybe, az idő pedig drága. Mennyivel egyszerűbb és gyorsabb lepergésü ez a három mondat. — Tessék tenni! Mindenki tett? Nincs tovább! Elméltóztattak találni a bakkról van szó. Még nem is régen, úgy egy-két esztendeje (vagy különben igaz, akár a múlt századról beszélnénk) Budapesten az átlagkártyás, szóval a lakosság kilencven százaléka, nem is tudta, mi fán terem a francia kártya. Szállt ugyan szájról-szájra némely legenda egyes kaszinókról kapcsolatban, mely szerint ott olyan krtyával játszanak, ahol egy kettes, hármas és így tovább is szerepel, de becsületes kártyás csak megvetette ezt az ismeretlen számrendszert, gondolván, úgyis elég gondot okoz néki héttől felfelé észbe tartam a festett kartonlapokat A bakk uralkodik. Ám azóta változott a világ és általában az a nézet alakult ki, hogy nem is olyan ör- döngős mesterség ez, annál kevésbé, mert úgy sem kell gondolkodni közben, elvégzi azt az ember helyett a krupiér mindent besöprő kézmozdulata. A legfőbb előnye pedig ennek az uj sportnak, hogy teljesen feleslegessé teszi a mimikát. Mert lássuk csak, vagy nyer az ember vagy vészit. Ha nyer, úgy van pénze bőven és ilyenkor csak nem bolond dolgozni, ha pedig vészit, úgy kár minden fáradságért, mert a legközelebbi partihoz szükséges pénzt úgysem tudja munkával előteremteni. Ilyenkor az ember börzére szalad, kölcsönkér, eladja ami még megmozgatható a lakásban és másnap kezdi elölről. Szinte hihetetlen, hogy egy normális családi háztartás még mindig mennyi felesleges lim-lommal rendelkezik. A villany például méregdrága és mégis ötágú csillár lóg az ebédlőben. El vele, elég oda egy zsinóron függő körte is, hiszen úgyis lezárják a villanyórát, mert már hónapok óta nem fizettünk. Azután csak nem tetszik gondolni, hogy a rézágy még mindig divatban van. Felesleges luxus, elvégre legyőzött ország vagyunk és különben is ott van a dívány. Az az ott volna, ha már a múltkori nagy bank-passz el nem vitte volna. Kilencet ütött a bank egymás után, hát ki a macska állja ezt pénzzel. Könnyebben mozgatható tárgyakról mint például ezüstnemü, szőnyeg, függöny, képek stb. pedig már kár beszélni, mert hogy is mondta Villon a híres francia költő még >a tizenötödik században? „Hol van már a tavalyi hó." Nagy selyma i volt a kutya, kártyás, rabló, csirkefogó. Leg- I alább is igy emlékezik meg róla az irodalom- i történet, nem csoda tehát, ha ilyen szépen és I találóan tudta kifejezni magát. A kártya-klubok pedig vigan virágzanak . és a mindenütt egyforma zöld posztóban kinyílnak a különböző kártyák színes virágai és ugyanakkor lefogynak a játékosok reményeinek gyenge hajtásai, fis kezdődik minden elölről, a családi vagyon elkótyavetyélése, sajnos nem is ritkán a család becsülete is és csak éppen a munka kóborol árván, nem áll szóba vele senki. Mindez pedis egyes ipar- lovagnak. aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy a pinkát bérli, busás hasznot jelent. A legutóbb is egy budapesti játékbarlang 12 millió osztalékot fizetett a három pinka-bérlö- ; nek egy negyedév alatt. A legszomorubb pedig az egészben az, hogy ezt a három urat még gentle,mannak is tartják és szólni állnak velük. Hány tönkrement család, feldúlt otthon, sárba tiport női becsület siratja ezt a 12 milliót. Szóval Budapest, vagy legalább is a könnyelműbb része, most zöldbe rándul még télen is. A kártyaasztalok zöld színén iidiil fel a pesti polgár és ott lesi azt a pillanatot, amikor elcsípheti a szerencse uszályát. Meri erre a mezőnyre téritette a kegyetlen élet, a: valuta átka és a világmegváltó béke. ts. A magyar Marmday amerikai tervekről tárgyal. Budapest, szeptember 23. (Saját tudósitónk távirati jelentése.) Széchenyi László gróf, Magyarország amerikai követe Budapestre érkezett. Hir szerint a kormánynak nagyszabású gazdasági tervei vannak Amerikával és Széchenyi grófot ennek a megbeszélésére hívták haza. Budapesten tartózkodik W i n t e r Károly newyorki főkonzul is, aki a Magyarország tudósítása szerint szintén fontos dolgokban tárgyal a kormánnyal. Minisztertanács Budapesten. Budapest, szeptember 23. (Saját tudósitónk telefonjelentése.) Tegnap délutáni minisztertanács tekintettel a miniszterelnök távol- létére politikai kérdések kikapcsolásával csupán adminisztratív ügyekkel foglalkozott. így természetesen nem tért ki az állat jóvátétel kérdésére s a nemzeti koncentrációval szemben'való álláspont leszögezeséne sem. Kíe- belsberg kultuszminiszter, aki mint ismeretes, a távollévő miniszterelnököt helyettesíti, amikor értesült a mozgalomról, kérdést intézett a mozgalom szervezőihez a mozgalom céljára vonatkozóan s mivel ezek biztosították arról, hogy a mozgalom nem érinti a kormánypárt egységét, Klebelsberg nem látta fenforogni a további intézkedés szükségességét. A bécsi emigránsok visszahúzódtak. Budapest, szeptember 23. (Saját tudósitónk távirati jelentése.) A 8 Órai Újságnak a bécsi emigránsokról szóló cikkeit a bécsi érdekeltek is alaposan megbeszélték. A 8 Órai Újság a mai számában megírja, hogy az emigránsok a leleplezés és Drózdy parlamenti felszólalása után Hatvány lakásán bizamas megbeszélésre jöttek össze. Megtárgyalták a további teendőket és azt a taktikát, melyet a jövőben követni akarnak. Megállapodtak abban, hogy az adott viszonyok között a hazajövetel kérdését egyelőre félre kell tenni. Megvárják az alkalmasabb pillanatot, későbbi időben, amikor a kérdést mindkét részről a napirendről leveszik s Bécsben újabb megbeszélésre ismét összejönnek. Hatvány ezen a tárgyaláson előadta, hogy közvetlenül a választások előtt ö és más vezető emigránsok Rassayval tárgyaltak. Hatvány megismertette Riassayval a magyar belső politikára vonatkozó külföldi információkat. Hatvány szerint Ra'S'say Rennerrel is tárgyalt, aki e tárgyalás alapján az osztrák szociáldemokratákat tájékoztatta. A 8 Órai Újság szerint Hatvány a legközelebbi napokban Jászivia! Károlyihoz Romániába utazik, újabb utasításokért. Ekkor Kolozsvárra is elmegy, hogy Iguotust. mint a bécsi emigránsok publicistáját meglátogassák. A lap megjegyzi, hogy Rassaynak nyilatkoznia kell e hir valódiságáról és Hatvanyval való tárgyalásáról. A bécsi emigránsok akciója és a leleplezett kommunista összeesküvés a kormányt és az illetékeseket a legnagyobb óvatosságra kell, hogy intse. A legalább leszállított Arakon már most Ifó.töl mindesi főbb drámái fóapfcaíó
