Prágai Magyar Hirlap, 1922. szeptember (1. évfolyam, 76-98. szám)

1922-09-24 / 95. szám

A béke martiromsága. (g.) Prága, szeptember 23. Hála Is termek, a béke nagyobbik részén már túl vagyunk — mondotta a minap egy javíthatatlan cinikus. Ez a rövid mondta/t os­torozó kritikája a békés jelennek, annak a kornak, mely az ostornál egyebet amúgy sem érdemel. A cinizmus világnézete úgy látja, hogy az a nagy bomlás, mely a hábo­rúban csirát kapott, mely a háború után pusztítani kezdett, mely facsarja az emberi érzéseket és felrúgta a morált, kezdi végét járni, elvégezvén munkájának nagyobbik felét. Boldog lelhet az, aki így: cinikus mo­sollyal és hideg szívvel bírja nézni a békés életei, a béke átkával megvert Európát. Boldog az, akiben nem kalapálja percről- percre az érzés lüktetése ezt: micsoda élet az, mikor az emberek kénytelnek a háború gyilkos éveit összehasonlítani a béke nap­jaival; micsoda holnap következhetek arra a mára, amely nem ismer nyugodalmat, ren­des és csendes alkotó munkát, egymással és egymásért való életet, eszméket, melyek nagyratörnek, hitet, mely kiemel a robot szürkeségéből? Aki fásultság nélkül, cinizmus nélkül és a gondolkodás agyattörö töprengésével nézi a világot, az összetörik önmagában, az re­ményt hullat és hitet temet s a történelmi idők yiharos napjait a kétségbeeső' >láütét gondolatai között éli át. Mert lehet-e bízni a jövőben, az emberiség észreébredésében, a jobb élet feltámadásában, igaz eszmék ura- lomrajutásában akkor, mikor korhadtwak látjuk az európai organizmus minden alap­ját, mikor aléltan fekszik betegágyában az európai lelkiismeret, mikor játszanak az üres jelszavak és el torlaszolják a jövő céljai felé mutató eszméknek minden törekvő mozdulását. Lehet-e igazságot várni attól az uj kortól, melynek virradását tobzódva köszönti az emberek egy része, lélekvesz- tetten, sápadva és hideg szívvel nézi az em­beriség nagyobbik fele. Igazságot várni, az emberi élet elpusztí­tott virágos kertjét újra beplántálni, az agy­velőt nagy célok gondolataival megteliíeni, a-szivek háborgását lecsititani és közelebb hozni, egymáshoz fűzni az embert az em­berhez: ezek ma naivnak és az idealizmus lidércfényével megfestett gondolatnak lát­szanak. Ezek nem Kiapnak ma helyet a moz­gató eszmék tárházában s aki ma ezekkel lépne a politika vagy a társadalom hangos porondjára, azt lesöpörné onnan az az árar- dat, mely végigömlött az európai lelkeken. Sötét és fekete, eszme és hitnélkül való a jövő, amely felé szárny szegetten ténier- günk. Nem tudunk és úgy látszik nem is aka­runk bízni és odaadjuk a lelkünket, akara­tunkat és életerőnket azoknak, akik vak­merő száguldással vezetik az életünk gyors­kocsiját. Csak néha rázkódik meg bennünk a lélek és felkiált. Csak néha mozdul meg az öntudatunk és cselekvéseket próbál. Néha, mikor az élet természetes erői sora­koznak elénk, mikor az érzéseink belénk rögzítik annak tudatát, hogy ami ma törté­nik, az kétségbeesett játék, vakmerő hazar- dériia és nem az alkotó, előbbrevivő munka törekvése. Es ezekben a tisztult percekben kezd élni bennünk a hit és a reménység. Kezd éledni az a bizakodás, hogy nem lehet a végtelenségig tiporni a lelkünket, nem lehet a megszakadásig feszíteni a türelmünk húrját, nem lehet örökre eltemetni azt a tényt, hogy emberek vagyunk, az ember fogalmának minden belső értékével együtt. Ez a reménység felbátorít és erőt vesz a ke­serűségeken. Napsugarat enged a körénk épített kriptába és a friss levegő szaga az életkedv atomjiait ébreszti föl bennünk. Ilyenkor kihámozzuk magunkat a nyomasztó ködködmönből és keressük az ösvényt az igazság jövője felé. Kevés ilyen pillanatunk van. Kevés örö­met és boldogságot tartogat a mi számunk­ra a ma... a béke mai élete. De ez a kevés reménység meg fog egyszer erősödni. Fel fog egyszer tömi a morális igazság és el fogja söpörni azokat, akik éveken át kínoz­ták az emberi lelkeket. Ki kell alakulnia an­nak az uj világnak, amely más célokat is is­mer, mint az önzést és a hatalmi tobzódást, mely más eszmékét is követ, miint vak és kegyetlen rögeszméket, mely felöltözteti az embert a maga tisztességes gúnyájába, nyu­godalmat ad a leikébe, jogot a kezébe, be­csületet az akaratának, megbecsülést az ér­zéseinek, erőt a hitének és erkölcsi lelietősé­Prága, szeptember 23. A Curzon lord és Poincaré között folyó tárgyalások mindeddig eredményre nem ve­zettek. Miután a kemalista haderők megállá­sát nem annyira politikai, mint inkább stra­tégiai okoknak kell betudnunk, (a gyors ül­dözésben kifáradt seregnek pihenésre és utánpótlásra van szüksége) ez a halogatás veszélyes lehet. Anglia és Franciaország kö­zött a népszövetség ülésén annyira hangoz­tatott harmónia, úgy látszik, még nem fej­lődött odáig, hogy egymás üzleti érdekeit is tiszteletben tartsák. A népszövetség termé­szetesén szintén foglalkozott a kérdéssel; döntés helyett — ez is természetes — ha.r tárözatot hoztak.-amelyben felszólítják a ta­nácsot, hogy a keleti kérdés megoldásában nyújtson segédkezet a hatalmaknak! A keleti kérdésről ezek szerint tanácskoznak, hogy meddig — erre rövid időn belül Kemal pasa fogja megadni a választ. Musztafa Kemal harcra készül. London, szeptember 23. A Reuter-ügy- nökség jelenti Konstantinápolyból, hogy ke- malísta körökben a helyzetet pesszimisztiiku- san ítélik meg. Ismételten kijelentették, hogy amennyiben a szövetségesek nem adnak megfelelő biztosítékokat arra vonatkozóan, hogjr a tráciai kérdést a törökökre kedve­zően fogják megoldani, lehetetlen lesz Mustaía Kemal pasa győzel­mes előnyomulását megállítani. Ebben az esetben a következményekért való felelősség a hatalmaikat terheli. Oly hí­rek vannak forgalomban, hogy ha a fentebb említett biztosítékokat 48 órán belül meg nem adják, a helyzet rendkívül komolyra fordul. Az angolok megkezdték az előnyomulást? Zürich, szeptember 23. A Corriera della ( Ser a jelenti Konstantinápolyból, hogy török forrásból nyert értesülései szerint angol csapatok Pandermából és Taüiklsni- ből 4—5 divízióval megkezdték az előnyo­mulást. Az utóbbi napokban előfordult za­vargások miatt Konstanílnápolyt a görög lakosság nagy része elhagyta. Angol csapatexpedíciók. London, szeptember 23- (Reuter.) A grá­nátos gárdaezred második zászlóalja ma in­dul a közel Keletre. A királyi vadászok má­sodik zászlóalja szintén utrakészen áll az in­dulásra. Hir szerint a Földközi-tengeren tar­tózkodó torpedórombolók szintén parancsot kaptak az indulásra. Csanakot szövetséges csapatok szállják meg. Paris, szeptember 23. (Havas.). Az Éclair jelentése szerint olasz forrásból érkező hirek megállapítják, hogy Gsanaknak . olasz—an­gol—francia csapatok által eszközlendö meg­szállása befejezett tény, de csak átmeneti in­tézkedésről van szó- Konstantinápolyi a nép- szövetség védelme alá helyezik s a Marioa- vonalat elvben elfogadják Trácia határául. Sforza gróf megkérdezte Curzon lordot, vájjon Harrington tábornoknak van-e joga geket a leikéből kipattanó eszméknek. El kell jönnie annak a világnak, melyben újra öröm lesz az élet: az önmagunk élete és a másokkal való együttélés. És ha ez eljön, akkor a mai béke felett megkondul a halál- harang, akkor nem a háború következik, de egy egészen más fogalom lesz úrrá. Mert a huszadik század annyira diszk redítálta a bé­ke fogalmát, hogy annak az atmoszférának, annak az életnek, amely után vágyódunk, uj elnevezést kell találni, amely nem ismer háborút és eltemeti a mai békét, melynek szenvedő mártírja mindenki, aki ember. ■kormányának megkérdezése nélkül kiáltvá­nyokat kiadni és ultimátumokat intézni, de kérdésére választ nem kapott. Az angolok elzárták a tengerszorosokat. Newyork, szeptember 23. Az Associated Press konstantinápolyi levelezője jelenti, hogy Konstantinápoly és a Fekete-tenger, va­lamint a Márvány-tenger szigetei és a Dar­danellák között a forgalmat megszüntették. Az angol hadihajók minden hajót, amely ezt a tilalmat megsérti, ágyutüzzel fogadnak. A kemaii.Sták állítólag az ázsiai parton elfoglal­ták Ezinel városát s Kum-Kalet fenyegetik. Újabb jelentések szerint a kemalista nehéz tüzérség az egész vonalon felvonul, az angol repülőgépek a kemalista hadsereg állásai fe­lett végeznek megfigyeléseket. Anglia álláspontja. London, szeptember 23. A Renter-ügy- nöikség úgy értesül, hogy az angol kormány, ámbár megtette a szükséges rendszabályokat a tengerszorosok védelmére, még sem óhajtja az ellenségeskedések megindítását- Háborúra csak akkor kerülhetne a sor, ha a kemalisták megtámadnák a semleges zónát. Anglia sem­mit sem kér a saját számára s nem követ sze­mélyes politikát. Legnagyobb érdeke a ten­gerszorosok tényleges semlegesítése s a valamennyi ország számára nyitvaálló sza­bad hajózás teljes biztosítása. Ellentét Pasics és a francia politika kozott. Páris, szeptember 23. Pasics, jugoszláv miniszterelnök a Poincaréval, Curzon lord­dal és Sforza gróffal folytatott megbeszélé­sek folyamán kifejtette kormánya álláspont­ját, amely szerint Jugoszlávia Törökország­nak Európába való visszatérését a béke ko­moly veszélyének tartja. Pasics állítólag ha­tározottan ellenzi a francia kormánynak Ke­mal pasa számára megadandó engedményeit s azt ajánlotta, hogy az angorai kormánjmak ultimátumot küldjenek, amelyben követelik, hogy európai területű követeléseiről végle­gesen mondjon le. Az Intransigewt jelentése szerint Foch marsall a vezérkar főnökével az összes lehetőségeket megbeszélte s a fran­cia flotta minden pillanatban kész arra, hogy a kikötőből kifusson. Ennek csupán az lehet az értelme, hogy a francia kormány nem akarja magát meglepetéseknek kitenni. Eles ellentétek a francia és angol álláspont között. Paris, szeptember 23. A keleti konferen­cia tegnapi üléséről a Havas-ügynökség töb­bek közt a következőket jelenti; Francia és olasz részről az volt a vélemény, hogy ha a törököket konferenciára hívják, úgy bizonyos biztosítékokat kell adni, amelyek a Marica folyóra mint határra és Drinápol.vra vonat­koznak. Curzon lord szembefordult ezzel az állásponttal, mivel — véleménye szerint — a sévresi békeszerződés változtatásait csu­pán a béketárgyalások folyamán lehet meg­állapítani. Ilyen kriilmények között felmerül az a kérdés, vájjon nem lenne-e célravezető, ha a szövetségesek a törörköknek általános jellegű kollektív jegyzéket, vagy pedig egyes jegyzékeket küldenének, amelyeknek mind­egyikében a hatalmiak kifejtenék álláspontju­kat. Franciaország és Olaszország ez alka­lommal utalnának azokra a módosításokra, amelyekre az előző feltételekkel szemben hajlandóak. E kérdésben végleges döntés még nem történt s csupán a londoni és párisi kor­mányok tanácskozásainak végeztével fogják a meghívás végleges formáját megállapítani- Mindesetre bizonyos, fejezi be a Havas-je­lentés, hogy a hatalmak jegyzékében nem lesz szankciókkal való fenyegetődzés s az általában nem lesz fenyegető jellegű. Összeesküvés Athénben. Athén, szeptember 23- (Havas.) Itt nagy­arányú összeesküvést fedeztek fel, amely a jelenlegi kormányzatot akarta megdönteni. Koryplos kaíoisaorvosf, mint az összeeskü­vés fejét, ma letartóztatták. Számos további elfogatási várnak. A royalista sajtó a hadi- állapot kihirdetését követeli. Szovj eí-Orosz ország tiltakozik a Fekete tengerhez vezető szabad út ellen. London, szeptember 23. (Havas.) A szov­jetköztársaság az angol kormánynak szikra­táviratot küldött, amelyben kijelenti, hogy nem egyezhetik bele abba, hogy valamennyi állam hadihajói számára megengedjék a ten­gerszorosokon át a Fekete-tengerre vezető szabad utat. Oroszország nem tűrheti, hogy Anglia a tengerszorosok ellenőrzését egy­maga gyakorolja, miután a Fekete-tengeren életfontosságú érdekei vaunak- A szovjetköz­társaság nem foga elismerni a tengerszoro­sok kérdésének semmiféle olyan szabályozá­sát, amelyben Oroszország nem vett részt- A jegyzék kiemeli,hogy az 1921-ben Moszkvá­ban megkötött orosz-török szerződés bizo­nyos rendelkezéseket tartalmaz a tengerszo­rosokra vonatkozó nemzetközi rendszabályok megteremtésére vonatkozólag, még pedig ki­záróan a Fekete-tengermelléki államok szá­mára. Oroszország, Törökország, Ukrajna és Gruzinia meg fogja védelmezni ezt az állás­pontot még abban az esetben is, ha az ellen­kező álláspont képviselői szárazon és vizen túlerőben lennének. A jegyzék a továbbiak­ban kifejti, hogy az orosz kormány a legna­gyobb rókonszenvvel figyeli a törökök har­cát a sévresi szerződés ellen. A szovjetkor­mány óhajtja a mielőbbi békét, sajnos azon­ban az antanthatalmak politikája semmi re­ményt nem nyújt arra, hogy a szövetsége­sek a keleti konfliktusnak valóban békés meg­oldására törekszenek. A kormány még nem mondott le. Benes miniszterelnök a Lidové Noviny munkatársa előtt kijelentette, hogy mint miniszterelnök tér vissza Genifbe. mert a kormány nem adta. be még lemondását s az uj kormányt csakis Gentfből való visszatérése után — október első napjaiban fogják kinevezni. Svehía kép­viselő ma folytatta a cseh koalíciós pártok­kal a kormány megalakítására vonatkozó tárgyalásait. A cseh-szlovák szociáldemokrata párttal való tárgyalása még nem nyert be­fejezést s azt a szociáldemokrata képviselők és szenátorok együttes értekezlete után. mely keddre van összeíiiva, folytatni fogják. Ma a cseh nemzeti szocialistákra, vasárnap pedig a cseh néppártra kerül a sor. A Lidové No­viny szerint a petka tagjai mindinkább han­goztatni kezdik, hogy a kormányrekonstruk­cióra vonatkozó tárgyalásokat ne húzzák ki túlságosan hosszúra, hogy a nemzetgyűlést idejében lehessen összehívni. Hoüq áll o Korona? Szept, 23-án fizettek 100 cseh-szlovák koronáért; Zürichben 16.90 svájci frankot Berlinben 4394.50 német márkát Budapesten 7700.00 magyar koronát KM Kiéleződött a Keleti Krízis. ¥ 1 Érfol,“ ’*• r ^ ^ Prága, vasárnap, 1922. szeptember 24. sUMünmt miiyiih. Jsw mm—w—iimiiilw <*^i|LWPlTlllü: Előfizetési árak bel- és külföldön: f ÍJs sBer j&B? JsSb isy B'olyósxámlák: Postatakarékpénz­*?§ ra mis E -WV tár clearingf-szám 48773, Deutsche y 1 — Sürgönyeim Hírlap, Prnha. — p. s^ztőség: POLITIKAI NAPILAP _ . Iwí6hivaS: *« , Praga-II., Stepanska ufsce 40. L „ Prága-!., Na PerStyné 6. L Telefon: 30—349. Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Telefon: 33—44.

Next

/
Thumbnails
Contents