Prágai Magyar Hirlap, 1922. szeptember (1. évfolyam, 76-98. szám)

1922-09-23 / 94. szám

£

egybeolvadtak a többséggel, miután a kormányok felismerték az uj erők bevonásának nagy jelentőségét.

A hatodik bizottság arra az eredményre jutott, hogy az idevágó belpolitikai törekvéseket támogatni kell, miután a nehézségeket az idők folyamán kölcsönös jóakarattal Így lehet a legkönnyebben kiküszöbölni.

A népszövetségbe való felvétel első eredménye.

Budapest, szeptember 22- (Saját tudósítónk távirata.) Magyarországot aliig iktatták be a népszövetség tagjainak sorába, a nép- szövetség már is döntött az osztrák-magyar határ kiigazításáról és Magyarország kárára, báT a határkiigazitó bizottság nem csak etikai, hanem geográfiai szempontból is szükségesnek jelentett ki nagyob mértékű kiigazítást. A népszövetség talán azért, hogy a felvétellel teremtett kissé előnyösebb külpolitikai helyzetet ellensúlyozza, látta jónak igy cselekedni. Illetékes vélemény szerint a magyar megbízottak kénytelenek voltak ehhez a döntéshez is hozzájárulni, mert a magyar kormány a velencei szerződésben a népszövetségnek a végső döntésre való jogát elismeri. Villányi Frigyes báró ennek tett eleget, amikor kijelentette, hogy kényszerűségből elfogadta a döntést, de kifejezetten hangsúlyozta, hogy az igazságtalan és nem felel meg a nép helyrajzi, vizrajza, gazdasági és kereskedelmi érdekeinek.

A barátságos terror.

Lőcse, szeptember 22.

A hatalmukat féltő hatalmasoknak idegességére vall a kassai, sáros! és szepesi zsupánnak, R urnán Jánosnak az a hallatlan eljárása, hogy a Szepesi Hírlap szerkesztőségét az iglói cseh polgármester utján telefonon „barátságosan14 figyelmeztette, hogy, ha „F e- d o r Miklós cikkeit fogja leközölni, akkor a lapot beszünteti.44 Ez az eljárás a cenzúra uj irányát és szellemét jelzi! A zsupán urnák régi, szép, de már közismert szokása: a világ előtt az igazságszeretőt, a jogokat tisztelőt, a megértést keresőt, mindenkivel szemben jóindulatot mutatót adja, de a kuliszák mögött mindenkit legázolni, letörni s tönkretenni igyekszik, ha vak eszközéül nem akar szegődni. Ruman János, a kis falusi tanító nagyhatalmú fia nem szereti, ha odamorudják neki az igazat, ö a tömjénezésihez, a megrendelt ünnepeltetéshez, az általános dicshimnusz zen- gedezéshez van szokva, miit ö hangzatos, de üres frázisokkal szokott jutalmazni. ••

A sárosi installációján például ő mondta: „a demokratikus republika szabad levegője nem tiir zsarnokságot44... ő mondotta, hogy „csak egyenlőjogu polgárságot ismer44, mégis ő volt az, aki az „Esti Újságot44, a „Euid“-ot, a „Szepesi Lapokat44, a „Szepesi Híradót44 stb. beszüntette, a minisztert ö informálta, ő irányította, mégis a szerkesztőségeket hónapokon át az orruknál fogva vezette s kálváriát, vagy ha úgy tetszik, komédiát járatott velük Pozsonyba. Jól tudta, hogy az ő javaslatára nem engedélyezik a lapokat, de azért depu- tácókat járatott magához is, a miniszterhez isRuman János zsupánságához fűződik az eddig virágzó és gazdag szepesi városok tönkrejutása, mert olyan analfabétákat nevezett ki a polgármesterségekbe, akiknek halvány fogalmuk sem volt a közigazgatásról. Nem csoda, hogy ily körülmények között a szepesi városok gazdaságilag tönkrementek. Voltak szepesi'Városok, amelyek lakosságának a város anyagi helyzete: nagy terjedelmű birtokai és vagyona miatt pótadót nem kellett fizetni. Ezek a városok ma 300 százalékos pótadó terhe alatt nyögnek, vagy pedig teljesen a tönk szélén állanak.

Az adófizető polgárság hiába mutatott rá a lehetetlen és oktalan gazdálkodásra, hiába deputációzott és követelte az arra nem való polgármesterek eltávolítását, minden hiábavaló volt. Az adófizető nép hadd elégedetlenkedjék, a közvagyon hadd menjen tönkre, a gyűlölet és keserűség hadd nőjjön, de Zato- peknek és társainak maradniok kell! Ruman mérhetetlen nagyhatalma alatt történt meg, hogy a huszadik század dicsőségére, gyalázatos botrányba fulladt a kassai iskolagyülés.

De nála a szlovák sem talál védelmek mert félti a saját hatalmát- Ez az oka annak, hogy a csehek úgy bánnak az őslakossággal — legyen az szlovák vagy nem szlovák — mert jól tudják, hogy a zsupán háta mögött nem állanak a nép százezrei. Hiszen nem a nép bizalma választotta meg őket vezetőkul, hanem a forradalom hullámai vetettek felszínre a személyüket. Ezért van az. hogy a szlovák tisztviselőket és alkalmazottakat bármelyik hivatalból és bárdikor szó nélkül elbocsáthatják. Míg ellenben egy Lőcsén müködő cseh fináncnak, aki egy csomó szabálytalanságot és törvénybeütköző dolgot cselekedett, a hajaszála sem görbült meg.

Mi őslakók megbotránkozva szemléljük ezt az igazságot és nem is csinálunk belőle titkot. Ez nem tetszik a „simakezü44, „megértő44 és „konszolidációt44 elősegítő zsupánnak. De mert ö „igazságszerető44, azért nem drasztikus módon, hanem csak úgy „barátsáA lÉpHÖieiStóS tó

Prága, szeptember 22.

Keynes, Nitti, Vanderiip és még számos nagyswlyu politikus, közgazdász és szociológus gyakorta hangoztatták, hogy a népszövetség jelenleg sémi más, mint a győző államok erkölcsi hatalmi szervezete, mely hivatva van az erőszak békéjének legális hátterét megteremteni. Bizonyság erre, hogy a legutóbbi napokig a népszövetség emóciókat kerülni óhajtó vezetői az európai politika leg- fontosab kérdéseit — a jóvátételeket és a szövetségközi adósságokat — óvatosan elkerülték. Néhány nappal ezelőtt Cecil Róbert lord a leszerelési bizottságban a leszerelés előfeltételéül e két probléma megoldását jelölte meg- E feltűnést keltő kijelentés után, amelyet természetesen az érdekelt államok delegátusainak bizalmas megbeszélése előzött meg, a harmadik bizottság ünnepélyes és semmitmondó beszédekben megkezdte az idevágó tárgyalásokat. A lendületes szónoklatokból ismét kiderül, hogy a szövetségesek — mihelyt Németországról van szó — azonnal kitünően értik egymást. Az angol engedékenységet ebben a kérdésben természetesen más külpolitikai eseményeknek, igy elsősorban Angliának a keleti kérdésben való izoláltságának kell betudnunk. Hymans belga delegátus különben teljes nyíltsággal jelentette ki, hogy a népszövetségi tanács a jóvátételi kérdéssel csupán az érdekelt kormányok ajánlatára foglalkozhatik s érdekelt kor“ nmáuyok csupán azok lehetnek, akik a nép- szövetség tagjai. Németország ezek szerint nem lehet „érdekelt állam.44 Ennek a felfogásnak az erkölcstelenségét zengő szólamokkal természetesen nem lehet ellensúlyozni- Szerencsére a tények fejlődése a genfi imádkozó testület szerartásaitól függetlenül történik!

A moratóriumok ellen .■*— a jővátételi kérdés rendezése mellett.

Genf, szeptember 22. A népszövetség harmadik (leszerelési) bizottságának ülésén Jouvenel szenátor megindokolta javaslatát s kifejtette, hogy a diplomáciai formula — a békegarancia szerződés — lehetővé teszi, hogy megtaláljuk a tartós békét elősegítő politikai s gazdásági formulát is.

Jouvenel tiltakozik Francaország megrá- galmazása ellen s áttérve a jóvátétel kérdésre, kifejti, hogy ha az 1921 május 5-i megegyezést betű szerint hajtanák végre, Franciaország, amelynek a három milliárd aranymárkából 1560 millió aranymárkát kellett volna kapnia, még kénytelen lenne 97 millió aranymárkát saját zsebéből ez összeghez tenni, hogy szövetségeseivel szemben való kötelezettségének eleget tehessen.

A .moratóriumok elvét, amely 1914-ben nyert polgárjogot, fel kell adni s ragaszkodni kell a nemzetközi szerződésekhez. Ha biztosítani akarjuk a politikai békét, akkor meg kell kötnünk a gazdaság békét isFisher (Angiia) csatlakozik Jouvenel javaslataihoz, miután a jóvátételek és a szövetségközi adósságok problémája egyike azoknak az egészen nagy kérdéseknek, amelyet valamennyi európai államférfi együttműködésével kell megoldani. Angliában senki sem tagadja azt, hogy Franciaországnak joga van a jóvátételekre s hogy Németországnak fizetnie kell s csatlakozik Jouvenel javaslatához, hogy Európa érdekében e súlyos kérdést lehetőleg gyorsan oldják meg.

Fisher beszédét az összes delegációk nagy tetszéssel fogadták. Utána Hymans (Belgium) emelkedett szólásra, mint a jóvátételi kérdésben érdekelt hatalmak harmadik szónoka s elsősorban utalt arra a mély megindulásra, amellyel éppen Belgium képviselője hallgatta meg a francia és angol delegátust. Belgiumnak elvitathatatlan joga van a jóvátételekre, miután az okozott tárokat a támadóknak kell megtériteniök. Csatlakozik Jouvenel javaslatának szelleméhez, amely oly gondolatnak ad kifejezést, amelyet már hosz- szu ideje nem mertek kimondani, nevezetesen annak,

hogy a jóvátételi probléma és a szövetségközi adósságok kérdése, mint a lelkek békéjének akadálya nehezedik Európára, a háborút meghosszabbítja s elzárja az utat, amely Európa politikai és gazdasági harmóniájához vezet

gos.an44 terrorizálja a lap szerkesztőségét, hogy tőlem cikket ne közöljön.

Elhiszem, hogy a zsupán urnák, aki csak a gyatra hizelkedéshez és hajlon-gásokhoz van hozzászokva, nem jól esik a nyers igazság kimondása; de nekünk sem tetszik a hamis demokráciára felépített hazug konszolidáció!

Még nekünk, őslakóknak, is van szavunk!

Fedor Miklós.

a jóvátételi iériés.

A népszövetség e kérdéseket nem hagyhatja figyelmen kiviül s természetes az az óhai, hogy a szövetséges kormányok, amelyek másheíyütt és más módszerekkel már többizben tárgyaltak, végre megoldáshoz jussanak, hogy a népszövetségi tanács e fá- radázosákat figyelemmel kisérje. Magától értetődő azonban, hogy a tanács csupán az érdekeli kormányok ajánlatára foglalkozhatik e problémával s hogy ebben az esetben érdekelt kormányok alatt csupán oly kormányok érthetők, amelyeknek országai tagjai a népszövetségnek. Hymans végül örömének adott kifejezést afölött, hogy Anglia és Fran- ciaorság e nagyjelentőségű ülésen egymással teljesen egyetértettek.

Olaszország- a francia javaslat mellett.

A szövetséges hatalmak negyedik szónoka Tosti olasz delegátus volt, aki kijelentette, hogy ha Jouvenel határozatának szelleme azonos azzal, amelyet Cecil lord javaslatában találunk, úgy bejelentheti Olaszország beleegyezését Ezt annál is szívesebbén teszi, miután Olaszországot a többi hatalmaknál jobban sújtották a háború következményei és Olaszország mutatott rá elsőnek a gazdasági és politikai problémák nagy összefüggésére, amit különben a san-remoi konferenciától a génuai konferenciáig tanúsított viselkedése is bizonyít. Eltekintve a népszövetségi tanács közbelépésétől a kormányok pénzügyi viszonylataiba, Olaszország csatlakozik a francia javaslat-tervezethez.

A háborút senki sem nyerte meg.

Mint az első javaslat-tervezet benyújtója, Cecil Róbert lord kijelenti, hogy Jouvenel rezol unióját elfogadja. Beszéde végén kijelenti, hogy

a háborút voltaképpen senki sem nyerte meg, csupán egyik-másik hatalom vesztette el kevésbé, mint a többiek.

Cecil végül köszönetét fejezte ki a francia delegátusnak azért, hogy a vitában oly szavakat talált, amely a világ minden részé- ! ben visszhangra fog lelni. Manolescu román delegátus csatlakozása után megindult a vita második szakasza.

Brauting megelégedéssel állapija meg, hogy Franciaország és Anglia egyező véleményen voltak. Loudon (Hollandia) lelkesedéssel üdvözölte Jouvenel javaslatait és azt óhiajtia, hogy valamennyi szövetséges és a semleges államok is csatlakozzanak e gondolathoz.

Motta az igazi népszövetségért.

Motta szövetségi tanácsos Svájc nevében nagy megelégedésének adott kifejezést s kijelentette, hogy Franciaországnak a jóvátételekre való igényét sohasem vonta kétségbe s csupán a behajtás módozatairól voltak eltérőek a nézetek.

A delegátusok nagy figyelme közepette Motta kijelentette, hogy Franciaország iránt való szeretete nem akadályozhatja öt meg abban, hogy egy igen fontos kérdést fel ne tegyen. Azt kérdezi, hogy az érdekelt államok között, amelyekről a francia javaslat beszél, miért nincsenek az Egyesült Államok s esetleg Németország is?

Mélyen sajnálja, hogy Németország nem kérte a népszövetségbe való felvételét s indítványozta, hogy amennyiben Németország a jóvátételi kérdés megoldása céljából a nép- szövetséghez fordulna, ne utasítsák vissza. Németország és Oroszország egyenjogúsága a génuai konferencián nagyjelentőségű volt az ott felvetett problémák megoldása szempontjából. Nagy tetszés közepette azzal fejezte be beszédét, hogy a népszövetségnek a béke megőrzésére kebelében egyesíteni kell valamennyi nemzetetGimeno (Spanyolország) felszólalása után Jouvenel válaszolt a különböző megjegyzésekre és azt hangoztatta, hogy a francia javaslat szövegén lehetőleg ne változtasSzombat, szeptember 23,

sanak. Motta replikája után a vitát bezárták s a francia delegátusok javaslatát változtatás nélkül, egyhangúan elfogadták.

A szellemi munka megszervezése.

Genf, szeptember 22. (Schw. Dep. Agent.). A második bizottságban Jouvenel emelkedett szólásra, hogy a szellemi munka megszervezézési- nek pénzügyi helyzetéről tegyen jelentést. Hihetetlennek találja, hogy az a népszövetség, amely elismeri, hogy a nemzetközi munkahivatal részére milliókat áldozott, nem tudja megszerezni a szellemi munka megszervezéséhez szükséges pénzt. Brouckers (Belgium) azt hiszi, hogy a 30 millió frankos költségvetésben föltétlenül benne kell lennie a tudomány számára megadandó 180 ezer franknak is. Végül is elfogadták a beterjesztett javaslatokat. A szellemi együttműködés bizottsága a közeljövőben körkérdést intéz a szellemi munka helyzetére vonatkozólag. A bibliográfiát, a szellemi magántulajdon védelmét s az egyetemek együttműködését szabályozó három albizottságot neveztek ki.

A franciák meg vannak elégedve.

Paris, szeptember 22- (Havas.) A lapok a népszövetség tegnapi ülését, amelyen az egyes delegátusok jouvenel javaslatait egyhangúlag elfogadták, történelmi jelentőségűnek tartják. Franciaország jogait — Írják a lapok — ez az ülés újból megerősítette, Az egész sajtó kiemeli Cecil lord és Jouvenel közös véleményre jutásának nagy jelentőségét.

Molnár léit. Wmm a „!#¥#“ düheire.

Gálszécs, szeptember 22Gálszécs, szeptember 22A „Jövő44 című Wienben magyar nyelven megjelenő emigrációs napilap e hó 15-iki szálmában, „Válasz egy rágalmazónak44 cim alatt azért, mert e hó elején a „Prágai Magyar Hirlap“-ban az emigráció működéséről írott cikkemben meg mertem írni — megjegyzem nem először — azt, amit itt Szloven- szkón mindenki láthat, aki olvasni tud és látni akar: hogy az emigráció sajtója minden kérdésiben az utódállamok kormányát támogatja s e kormányok viszonttámogatása által megalapozott plattformon dolgozik, reáni pazarolja kai turszó tárának legszebb virágait. A „Jövő44 16-iki számában pedig Hatvány Lajos báró Öméltósága, közel egy hasábon át elmélkedik közismert tehetségének és ízlésének teljesen megfelelő módon az én — szerinte — vörös orromról. Hiszem és remélem, hogy a báró ur eddigi ragyogó Írói sikerei mellett is, a sziporkázó szellem és a finomult Ízlés eme műremekére mindig büszke lesz. Végre is variutói fülemüle csattogását nem várhatjuk s mindenki csak abból adhat, amije van. Én csupán részben közismert, részben bizonyítható tényékét soroltam föl. Úgy látszik, a közlés alkalmatlan időben történt s ez bőszitette föl az emigráns urakat- Tekintettel azonban arra, hogy az uraknak a személyeskedés és piszkolódás terén való virtuozitását nagyon jól ismerem, erre a térre a mestereket nem követem. A báró ur és emigrált társai meg lehetnek győződve arról, hogy nem passzióból, sem sportból, hanem nagyon kellemetlen kötelességből vagyok kénytelen időről-időre az emigráció ténykedéseivel foglalkozni. Ha ez nem igy volna, nem létezik a világon az a keztyü, mellyel sajtótermékeiket érinteném.

Megjegyzem, hogy ezúttal Apponyi Albert grófnak, a nyár derekán Budapesten, véletlen jelenlétemben tett megjegyzését idéztem. Apponyi gróf azóta bizonyára mélyen le van sújtva azért, mert az emigráció kitűnő bárója, a „Jövő444 szeptember 16-iki számában az esetre, ha rögtön ország-világ előtt nem lenne hajlandó rektifikálni azt, amit az interparlamentáris konferencián mondott — s itt már Hatvány bárót idézem — „akkor levett kalapunkat teljes tiszteletlenséggel a fejünkre csapva, megtagadjuk Apponjn Alberttól még azt a tiszteletet is, amely eddig nagy múltjának kijárt.44 Azt hiszem, helyes lenne a háziorvos véleményét kikérni, mert mintha e nagyhangú kijelentésben a rnegalo- mania pathologikus tünetei lennének észlelhetők- Ismétlem, gondosan kikerülném az emigráció kui túr termékeit, ha az itteni magyarság létérdekei szempontjából nem lenne kötelességünk minden alkalommal és minden erőnkből szembeszállani azzal a hazugsággal, hogy a magyarság itteni elnyomott és kedvezőtlen helyzetének egyetlen s főoka a magyar belpolitika iránya, illetve az úgynevezett „kurzus44 s egyszerre jobbra fordulna minden, ha odaát elkergetnék Horthyt, az emigránsok hazatérnének s ott egy az ő recipéjük szerinti „igazi demokrácia444 jutna uralomra.

Eltekintve attól, hogy jog és igazság szerint, egy függetlennek elismert állam bel- ügyeibe nem avatkozhatunk és saját jogaink