Prágai Magyar Hirlap, 1922. szeptember (1. évfolyam, 76-98. szám)

1922-09-23 / 94. szám

Közös sors, közös szenvedés.

(fi.) Prága, szeptember 22.

Messze, túl a hegyeken, ott ahol a Bácska és a Bánát áldott rónáján a legjobb búza érik, sok százezer magyar ember ugyanolyan, sőt — ha lehetséges — még nehezebb küzdelmet vív a sorssal, mint mi Cseh-Szlo- váMában élő magyarok. A trianoni szerződés parancsa őket is egy uj államhoz csatolta, (nj államhoz, mert a mai Jugoszlávia nemzetiségi konglomerátuma alaposan különbözik a régi Szerbiától), a békeszerződés őket is a nemzeti kisebbség szomorú szerepére kárhoztatta és bennük is csupa rebellist, irredentis- tát, lázadót és kémet szimatol a hatalom.

Négy óv óta keveset hallottunk róluk. A nagy államtest szétdarabolása után gazdasági és forgalmi érintkezésünk szinte teljesen megakadt. Közös kultúránk villamos árama teljesen megszakadt és sokszor úgy érezzük, hogy egészen más glóbuszon élünk, mint ők. Csak a lapjaikból látjuk, hogy a belgrádi kormány nem bánik velük kíméletesebben, mint ahogy velünk bánik a prágai kormány. A cégtábla-politika nevetséges rend^zete -odalenn a Bácskában és a Bánátban is megmérgezi a levegőt és apró tüszurásaival, szúrós fullánkjaival kellemetlenné teszi az emberek életét Az idők szomorú jele, hogy ott is arra szeretnék kényszeríteni az embereket, hogy Beográdot, Su'boticát és Sentát írjanak, hogy kusza drillbetüket fessenek üzletük cimtáb- lájára és hogy idegen nagyságokról kereszteljék el utcájukat.

Ezekből a külsőségekből következtetni lehet a többire: a magyar tisztviselők kiüldözéséire, a magyar földbirtok elkobzására, a nópgyülések megakadályozására, a cenzúra tobzódására, az iskolák bezárására, az egyesületek megfojtására, a harangok elnémulására és mindarra az erőszakra, amelytől bennünket sem kiméit meg a fátuim. Az uj balkáni elemek beözönlése csak még nehezebbé tehette az átmenet keserveit, ami kifejezésre jut abban is, hogy — a mi helyzetünkkel ellentétben — a délvidéki magyarság fájdalmas szavát senki sem hallatja a belgrádi szkupcsinában, politikai szervezkedése reég csak a kezdet kezdetén van és eddigelé nem találta meg a politikai cselekvés biztos irányvonalait.

Egy pár nappal ezelőtt Zentán megalakult a magyar párt. A jugoszláviai magyarságnak első nagy, átfogó politikai megmozdulása volt ez, az első lépés a politikai aktivitás felé és felismerése annak, hogy a magyarságnak egy utódállamban sem szabad ölhetett kezekkel nézni az események alakú- fását. Mintha csak a mi ótátrafüredi pontjainkat hallattok. Minden nem'70ti kisebbség jogi és politikai egyenjogúsága felfüggesztett társadalmi és kulturális eg üleíek engedélyezése ... az anyanyelv sz\ ad használata.-, a kerületi és járási önkorm. nyzat mielőbb való életbeléptetése .. - magyarnyelvű alsó és középfokú tanintézetek felállítása... a politikai perekben pertörlés... a kisajátítás alá kerülő földek adományozásánál ne zárják ki a magyar nincsteleneket... az elbocsátott tisztviselők visszahelyezése . •. kereskedelmi szerződések kötése. A közgazdasági élet és az adózás terén elszenvedett igazságtalanságok miatt érzett keserűség u közös sors -sir ki azokból a sorokból, amelyekben azt követelik, hogy a „hazai tőkével alakult kereskedelmi társaságok és az ország polgárainak vagyonára elrendelt seciuestrumokat44 haladéktalanul feloldják, hogy az adókivető bizottságokból „tudatosan és szándékosan ne zárják ki a nemzeti kisebbségek képviselőit14 és hogy a gazdasági élet szabadságát intézményesen biztosítsák. Mindez arra vall, hogy a jugoszláv kormány balkáni kíméletlenséggel életföltételeiben igyekszik megsemmisíteni és tönkretenni a vajdasági magyarokat. Az analógiák annyira kézenfekvők, hogy fölösleges szószaporitás volna őket rendre fölsorolni.

Egy pontnál azonban érdemes még egy pillanatra megállani- A zentai gyűlésen azt kívánták a mindenfelől összegyűlt magyarok, hogy „a Vajdaság területéről, vajdasági székhellyel önálló kerületeket alakítsanak44, majd hogy „a Vajdaság... mint egységes választási testület válassza meg a Vajdaságra eső. ösz- szes képviselőket44. Ezekben a mondatokban, félénken bár, de világosan kifejezésre jut a centralizmussal való elégedetlenség. Ahogy Szlovenszkó szlovákjai, németjei és magyarjai, Ruszinszkó ruszinjai és magyarjai, Erdély románjai, németjei és magyarjai a viszonyok természetes alakulásából leszűrték azt a tapasztalatot, hogy sok százéves köz- igazgatási és gazdasági egységeket nem tanácsos megbolygatni Prága és Bukarest centralistáinak kedvéért: éppen úgy a Vajdaságban élő magyarok, bunyevácok, svábok és szlovákok is jól tudják, hogy az őket a múltban összefűzött kötelékek szétszakítása végzetes hiba lenne. A faji elméleteknél erősebb az élet, amely egymással összekeverte és egymással békésen megférni megtanította a turáni, a germán, a szláv és a latin fajtát. A dolgok természetes rendje az, hogy a vele egy városban, vagy egy megyében élő magyar, vagy német közelebb áll a szlovákhoz, románhoz, ruszinhoz, vagy bunyeváchoz, mint a Kievből, Kragujevácból, Táborból, vagy Gáláéból odajött * fajtestvér. Ezek a természetes összefüggések magyarázzák meg azt, hogy miért kívánja Szlovenszkó és Ru- szinszkó népe oly egységes erővel az autonómiáját és ezek az önkéntelenül létrejött kötelékek idézték elő azt, hogy az erdélyi románoknak számottevő csoportjai csak úgy ellene vannak a bukaresti centralizmusnak, mint a magyarok, vagy a szászok. Jugoszláviában sincs ez másképpen. Sem Horvátország, sem a szlovén terület, sem Bosznia és Hercegovina, sem Montenegró, sem pedig a Vajdaság népe nem mondhat le Belgrád kedvéért azokról a kapcsolatokról, amelyek a benne élő különböző népeket a közös életre, tehát a közös munkára, a közös alkotásra, a közös örömre és a közös bánatra összeforrasztották. Ha az autonómia gondolata ott még nem forott ki annyira, mint minálunk, annak az oka csak az lehet, hogy tételes nemzetközi szerződések nem támasztják alá.

Szeretettel teljes figyelemmel tekintjük a jugoszláviai magyarságnak kibontakozó küzdelmét. A nagy távolság ellenére is összeköt velük a magyar kultúra, amely egységes és oszthatatlan mindenütt, ahol magyarok élnek. Es összeköt bennünket az is, i hogy mi is. ök is jogilag és politikailag nemzeti kisebbségek vagyunk, tehát közös a sorsunk, közös a

szenvedésünk és igy jogunk van ahhoz, hogy együtt küzdjünk a nemzeti kisebbségek jogainak teljességéért, amint azt a tételes törvények, a nemzetközi szerződések és az emberi igazság örök eszméjéből folyó nem kodifikált elvek nemcsak a magyarságnak, de

A kisebbségek sorsa a teljes ülésen.

Géni, szeptember 22. A kisebbségi kérdésre vonatkozó jelentést ma a plénum elé terjesztették, amely azt a határozatokkal egyetemben elfogadta. Az ezzel kapcsolatban kifejlődött vitában az egyes szónokok álláspontjukat abban a békülékeny szellemben körvonalazták, amely a bizottság tárgyalásain uralkodott.

Motta előadó kifejtette a határozatok értelmét, szellemét és tartalmát. Kiemelte a kisebbségi jogok jelentőségét, amint azokac a béke és különszerződések megállapítják. A kisebbségi kérdés igen kényes és bonyolódott s éppen ezért a népszövetségi egyezménynek nincs oly pontja, amely a kisebbségi kérdést a népszövetség illetékességének szempontjából interpretálná, mindazonáltal igen szerencsés körülménynek tartható, hogy a szövetség foglalkozott e kérdéssel, mert az ő feladata a világbéke kiépítése. A határozatok által a szövetség kinyilatkoztatja, hogy a kisebbségi kérdés a jövőben az ő hatáskörébe tartozik, a kisebbségi jogoknak ö lesz védelmezője. A nemzetközi törvényszéket csupán abban az esetben óhajtja igénybe venni, ha a többi eszközök nem vezettek megoldásra s ha két állam között a nézetek ellenkezőek. Be akarjuk fejezni — mondotta Motta — az irredentizmus időszakát. A kisebbségeknek arra kell törekedniök, hogy a lakosság többségével békében éljenek. Svájc példáját illetőleg Motta'1 megjegyzi, hogy Svájc feladata aránytalanul könnyebb volt s nem bírhat általános érvénnyel.

M u r r a y tanár megelégedéssel állapítja meg, hogy a kisebbségek kényes kérdését a szövetség az udvariasság és jószándék szellemében kezelte. Körülírja a szövetség müvét: egységes felfogás a kisebbségi kérdésben valamennyi faj és vallás között helyreállítani a barátságos viszonyt, hogy az intervencióra ne kerüljön sűrűn sor.

minden kisebbségi nemzetnek biztosítják. A nemzeti kisebbségi kérdés olyan terrénum, amelynek talaján szabad nemcsak együtt éreznünk, de együtt is küzdeniink és a küzdelem sikerének előfeltételeit közösen meg- tanácskoznunk.

A magyar külügyminiszter az előadói asztalnál.

Az emelvényre lépő Bánffy grófot hosszú tapssal fogadták. Bánffy többek között kijelentette, hogy Murray javaslatait elfogadja és különösen azokat teszi magáévá, amelyekben azt kívánja, hogy a népszövetség képviselőket küldjön a vegyes lakosságú területekre.

A magyar kisebbségek helyzete aggasztó. Hiányzik az egyének szabadsága, az egyházak önkormányzata, sőt a nyelvhasználat sem szabad. A kisebbségi lakosok birtokait a szomszédos államok földreformja alapján elkobozni lehet. Három millió főnyi magyar kisebbség szenved. Magyarország kész együtthaladni a többi európai államnak a kisebbségi kérdések megoldásában és sorsuk enyhítésében, mert a kisebbségi kérdés ma már világprobléma. Bánffy ezután a cseh delegátusnak a Magyarországon maradt kisebbségek sorsára vonatkozó vádjait utasította vissza. A közgyűlés a miniszter előadását élénk tetszéssel és igen kedvezően fogadta.

Hanotaux hangsúlyozta a szövetségnek azt a feladatát, hogy a kormányok és a kisebbségek között kczvetPet.ie kell. A kormányoknak azt tanácsolja, hogy a kisebbségekkel, mint jó polgárokkal bánjanak: a kisebbségeknek lelkére köt:, hogy ismerjék* el a kormányzatot, amely a jobb élet felé. vezeti őket s legyenek jo polgárok, emlékezve arra, •hogy egységben rejlik a hatalom. Utal a kisebbségek sorsára Franciaország .'örténelmében, ahol a kisebbségek lassan

nogg áll a korona?

Szept. 22-én fizettek 100 cseh-szlovák koronáért; Zürichben 17.00 svájci frankot Berlinben 4404.45 német márkát Bécsben 234700.00 osztrák koronát

Prága, szeptember 22.

A népszövetség plénuma határozott a kisebbségi kérdésben. A kérdés tárgyalása több fontos momentumot vetett felszínre, melyek bennünket legközelebbről érdekelhetnek. Hiszen a mi sorsunk: a kisebbségi kérdés. Ebben van a jövőnk, a nemzeti életünk, az erőben maradásunk és ebben van elvetve vagy eltemetve egész létünk. Amit Genfben mondottak, az szól nekünk is és nektek is, akikkel szemben mi: magyarok kisebbség vagyunk, Ami nekünk szól, azt megértjük, ami nektek irányított, azt kövessétek!

Adottá a kisebbségi kérdés komplikált és kényes komplekszumát vizsgálva, megállapította, hogy a népszövetség hatáskörébe vonatik a kisebbségi jogok védelme s hogy az tapintatos eszközökkel fog fellépni, úgy hogy a nemzetközi törvényszék beavatkozására csak végső esetben kerüljön sor. Ez a kijelentés a papirosreménységek sorába tartozik. A népszövetség mai formájában és struktúrájában nehézkes és inkább reprezentatív, mint adminisztratív szervezet. Ezzel szemben a kisebbségi jogok megsértése minden esetben gyors és erőteljes reparációt követel, melyre a népszövetség a „tapintatos eszközök'4 alkalmazásával aligha lesz képes. Afotta a továbbiakban be akarja fejezni az irredentizmus időszakát s arra inti a kisebbségeket, hogy békében éljenek a többséggel. A barátságot hangsúlyozta Murray tanár is. Ezt a kijelentést a cseh-szlovák közvélemény felénk irányzottnak fogja minősíteni, holott ez valójában a nemzeti többségnek szól. A békét megteremteni, az irredentizmus lázas nyugtalanságát megszüntetni csak akkor lehet, ha a- többség biztosítja a kisebbségnek a békés életnek, a nyugodalmas nemzeti életnek teljes iogu lehetőségét, ha repektussal áll meg minden emberi és nemzeti jog előtt s. ha az ön.ioguság elismerésével. a nemzeti érzés és akarat respektálásával kihúzza az irredenta méregfogát. Mert diszting- válni kell lojalitás és megalázkodás között. Lojális politikával lehet lojalitást kiváltani, megaláztató kényuralommal csak a békétlenséget és az elkeseredést-lehet felkorbácsolni.

Nagyjelentőségű volt Bánffy magyar külügyminiszternek felszólalása is, mely meggyőzően mutatott rá arra, hogy a magyar kisebbségekkel űzött mai politika a középeurópai nyugalomnak fenyegető átka. \ ' 1 ,

• És. nem mehetünk el szó nélkül Hanotaux francia delegátus fejtegetései mellett sem. Komoly figyelmeztetés ez a cseh-szlovák kormány számára. Komoly intés arra, hogy a kisebbséghez tartozó állampolgárokat meg kell becsülni és módot kell adni, hogy azok belehelyezkedhessenek az állami egységbe.

Mindazt, amit tegnap Genfben elmondottak, Benes nem hallgathatta végig, mert a körmére égett a kormányválság kérdése és ez elsőbbrendü volt számára, mint a kisebbségi kérdésnek nemzetközi tárgyalása. Pedig nem ártott volna irányelvekkel hazajönni Genfből és ez irányelveket szem előtt tartani akkor, mikor, úgy látszik, a régi kormányzati rezsimet akarják szerepcsere utján továbbra is életben tartani Cseh-Szlovákiában.

Szerkesztőség: POLITIKAI NAPILAP Kiadóhivatal:

Prága-IL, Stépánská ulice 40. L * Prága-I., Na Perstyné 6. I.

Telefon: 30—349. Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Telefon: 33—44.