Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)
1922-08-15 / 62. szám
11 ir—— .....-t.-———a— M—ttaw—wnniym—i 3 Ked d, augusztus 15. A második mítímúm< prágai k®E!isr€ü£iá|a. Prága, augusztus 14. A második interna- cionálé elnöksége Henderson elnöklésével ma folytatta tanácskozásait. A konferen ciának részletes jelentést tettek az egye 'európai államokban fennálló munkásmozgn! | makrói, továbbá tanácskoztak a szocialista munkásság világkongresszusának egybehivá- sáról is. Tekintettel arra, hogy Németországban valószinüleg elkövetkezik a két pártban ;szervezkedett szocialista munkásság egyesülése, elhatározták, hogy a második interna- cionálé október elejére kitűzött s Hamburgba egybehívott kongresszusát elhalasztják. Az elhalasztásnak az a célja, hogy a londoni, bécsi, és az amsterdami szakszervezeti internacionálé egybehivását világkongresszus formájában mielőbb lehetővé tegyék. A konferencia elhatározta, hogy a kommunista párttal egyáltalában nem tárgyal, minthogy a párt fellépésével kizárta magát a nemzetközi szociádemokráclábóL Ezenkívül egész sor határozatot fogadtak rel. így a nemzetközi szocialista iroda tiltakozását is a moszkvai téletek ellen. A második határozat a londoni tanácskozásokkal [foglalkozik s megállapítja, hogy a burzsoázia [kormányai által létrehozott helyzet egyre kritikusabb s felszólítja a szocialista pártokat, hogy ragaszkodjanak a frankfurti konferencia határozataihoz. A konferencia külön [határozatban tiltakozott az Olaszországban [uralkodó fascista terror ellen s az olasz [munkásság harcát az egész nemzetközi proletariátus közös ügyének jelentette ki. A má- ,sodik Internackmálé biztosítja az olasz proletariátust teljes rokonszeiwéről s hangoztatja, hogy erőteljes támogatást fog nyújtani a fascista-reakciós erőszakoskodások letörése céljából. A Pécsi interparlamentáris konferencia elákésiOletel. A kis antant nem vesz részt Bécs, augusztus, M. (Saját tudósítónktól.) Augusztus 28-án veszi kezdetét Bécben az inerparlamentáris konferencia, melyre Európa összes államai 'bejelentették képviseletüket, Franciaország, Jugoszlávia és Cseh-Szlovákia kivételével. [Ez a körülmény arra enged következtetni, [hogy Franciaország és előretolt politikai csatárai: a kisantant nem kíván résztvenni ama komoly tanácskozásokon, melyeken az európai parlamentek kiválasztott egyéniségei veszik fontolóra az aktuális európai politikai kérdéseket. A nagyjelentőségű konferencia programja a kővetkező: 1!. Alapszabály módosítás. Előadó: Lafontaine szenátor (Belgium). E kérdéshez a magyar csoport javaslattal szól hozzá. Magyar részről hozzászól: Miklós Ödön főrendiházi tag. 2. A kisebbségek joga. Előadó: Adelsward báró (Svédország). E kérdéshez is terjeszt javaslatot a magyar csoport. Magyar hozzászóló Lukács György volt miniszter, nemzetgyűlési képviselő. 3. A washingtoni konferencia és ennek folytatása, különös tekintettel a világ gazdasági újjászervezésére. Előadó: Burton szenátor (Egyesült Államok). Magyar hozzászóló még nincs kijelölve. 4. A fegyverkezés korlátozása. Előadó: Moutél képviselő (Franciaország). Magyar részről Berzeviczy Albert, a magyar interparlamentáris csoport elnöke szólal a kérdéshez. 5. Az egyetemes kötelező katonai szolgálat. Előadó: Munch v. dán honvédelmi miniszter. Javaslatot nem terjeszt be. Magyar hozzászóló még nincs kijelölve. 6. A külpolitika parlamenti ellenőrzése. Előadó: az osztrák csoport elnöke, Mataja képviselő. Magyar részről gróf Apponyi 'Albert lesz a hozzászóló. 7. Gazdasági és pénzügyi kérdések. E kérdést egy bizottság dolgozta ki, javaslatait Kopenhágában egy bizottság álapitotta meg; előadója igy külön tanulmánnyal nem lesz. Magyar hozzászóló báró Szterényi József lesz. 8. A gyarmati mandátum és a Nemzetek Szövetsége. Előadója: van Kol volt holland szenátor. Magyar hozzászóló nincs. A résztvevők hiteles névsora még ismeretlen. Az amerikaiakat erős csoport fogja képviselni, vezetőjük Burton, aki jól ismeri a magyar ügyeknt. A japánok csak 5 tagot küldtek, uzgó csoportok lesznek a dán, norvég és svéd delegációk. raíg nincs megeggaes Londonban. Az ellentétek a szövetségesek közt még igen mélyek. Vasárnapi számunkban ismertettük a londoni konferencia szombat esti helyzetét, mely a kompromisszumos megoldás stádiumát tüntette föl A rendelkezésünkre állott híradások nyomán latolgattuk azt, mit jelent Európára nézve a londoni konferencia kompromisszuma, de nem hagytuk említés nélkül azt a kétségeskedésünket, hogy a szombat éjjel érkező hirek esetleg ismét fölborítják a helyzetet. Kételkedésünk megokolt volt, mert a félhivatalos Reuter-íigynőkség szombaton este 8 órakor oly értelmű jelentést adott ki, hogy a szakértők tanácskozásai a német bányák és erdők ellenőrzésének kérdésénél megakadtak s hogy a szakadék a szövetségesek között mélyebb, mint valaha is volt. fiirt adott a Reuter arról, hogy Franciaország 1922, Olaszország 1923 végéig, Anglia és Belgium még ennél is hosszabb időre akar moratóriumot adni Németországnak. Ugyancsak a szombat éjjeli órákban jött hir arról, hogy az angol kabinettanács ismét ülést tartott, amelyen a miniszterek Lloyd Georggal szolidaritást vállaltak- Érdekes híre a szombat éjszakának az is, hogy a kisantant két tagja: Románia és Jugoszlávia s ezenkívül Portugálra is részvételt követelnek a maguk számára a szakértői tanácskozásokban. Vasárnap reggelre igy fordult tehát a londoni konferencia szeszélyes kockája- A vasárnapi eseményekről szóló beszámolónkat ott kell kezdenünk, hogy a helyzet feszültsége egyelőre nem csökkent s a kibontakozásra, — hacsak utóbb nem győz az örök kompromisszum szelleme — nincsen sok kilátás. az 1922, 1923 és 1924-re megadandó német moratóriumról közösen döntöttek volna. A három hatalom delegátusai megvitatták azokat a módozatokat, amelyeknek segítségével kikerülhetnének a zsákutcából, ahová a tárgyalásokat az angol és francia delegátusoknak a német erdőkre és bányákra vonatkozó nézeteltérése vezette- Egyelőre nem valószínű, hogy a francia vagy angol miniszter- elnök álláspontja e kérdésben megváltoznék- Másfelől azonban a három delegáció igen kedvezően Ítéli meg egy nemzetközi jóvátételi kölcsön tárgyalásának lehetőségét. Párisban és Rómában azonban az a vélemény uralkodik, hogy a jóvátételi kölcsön kérdését csupán a szövetségközi adósságok szabályozásával egyidőben lehet tárgyalni. Éppen ezért nincs kizárva, hogy a francia, belga és olasz delegátusok hozzájárulnak egy oly javaslathoz, amely szerint a jóvátételi kérdés szabályozását körülbelül két hónappal elhalaszt*.- ! nák. Csak ezután döntenének a szövetségesek afelől, hogy Németország készpénzfizetésére mily föltételek alatt adható meg a moratórium. Újból pesszimista a konferencia hangulata. London, augusztus 14. A konferencia teljes ülését mindeddig nem hívták össze, azonban a három miniszterelnök délelőtt 11 órakor ismét összeült. Hir szerint Lloyd George minden erejével rajta lesz, hogy a megegyezést létrehozza, azonban a hangulat ismét nagyon pesszimisztikus s a konferencia megszakításának lehetőségéről beszélnek. A pénzügyminiszter és a szakértők jelentése. A Havas-ügynökség egyik vasárnapi jelentése szerint a pénzügyminiszterek és szövetséges szakértők jelentésében megállapíthatók a delegátusoknak az erdőkre és bányákra, valamint a moratóriumra vonatkozó nézeteltérései. A három hatalom képviselői egyhangúan elutasították az angol javaslatnak azt a részét, amely nemzetközi kölcsön kibocsáíá- j sát javasolja (a kölcsönt a német kivitel 26 | százalékos dézsmája biztosítaná), anélkül azonban, hogy a szövetségközi adósságok kérdését is szabályozná. Franciaország és Anglia nem tudták magukat rászánni arra, hogy elfogadják a belga közvetítő javaslatot, amely megkerüli a szövetségközi adósságok szabályozását. A nemzetközi kölcsön terveFranciaország számára a legkedvezőbb megoldás a nemzetközi kölcsön lenne, — Jou- venal, Tardieu és más, a francia kormánnyal szoros érintkezésben álló publicisták gyakran fölvetik ezt a tervet, újabban azonban, talán a belgák nem nagyon szolidáris viselkedése miatt, nem nézik már jó szemmel- Az Echo de Paris-ban P e r t i n a x azt mondja, hogy a szóbanforgó nemzetközi kölcsön nem lehet különösen nagy s legföljebb a belga prioritást, a megszállási költségeket stb. fedezhetné, anélkül, hogy Franciaországra ebből különös haszon hárulna- Az angol pénzügyi kancellár néhány elejtett szava még rosszabbra enged következtetni. Sir Róbert Horné állítólag kijelentette, hogy ha kedve szerint járhatna el, akkor a moratóriumot nem 2—3 évre, hanem 10 évre adná meg. A belgák módosító javaslatot adtak be, amely szerint a jóvátételi bizottság lehetőleg gyorsan nyilatkozzék az 1923—24. évre vonatkozó német moratóriumkérelemről. A jóvátételi bizottság a jóvátételek fizetési tervezetét a német fizetőképesség s a megadandó nemzetközi kölcsön figyelembevételével fogja megállapítani. A Journal és a Matin külön tudósítói heves kifejezésekkel támadják Lloyd George eljárását, aki a szövetséges minisztereket Londonban hagyja, mig ő üdülni megy. P o i n c a r é, úgy látszik, mindenre el van j szánva. Erre mutat a Havas-ügynökségnek az j a hivatalos jellegű távirata, hogy Poincaré 1 miniszterelnök Duboisnak, a jóvátételi bízott- 5 ság francia képviselőjének utasításokat adoír arra az esetre, ha a szövetséges kormányok e hónap 15-ike előtt nem lennének abban a helyzetben, hogy Németországgal a moratóriumra vonatkozó határozatukat közöljékÚjból elnapolják a jóvátételi kérdés tárgyalását? Ha ez a lehetőség valósággá válnék, akkor az angol parlamentet nem fogják egybehívni, Lloyd George pedig kormánya nevében hivatalos nyilatkozatot tenne közzé- Francia részről megcáfolják azokat a híreket, amelyek szerint Poincaré minden feltétel nélkül beleegyezik a moratórium megadásába- Egyidejűleg megerősítik, hogy Poincaré produktív zálogot fog követelni arra az esetre, ha csupán az augusztusi fizetési részletekre adnak moratóriumot. Német tiltakozó jegyzék. Berlin, augusztus 14. A párisi német követ a francia kormánynak tegnap este kormánya megbízásából két jegyzéket adott át. A német kormány az első jegyzékben bejelenti, hogy a francia kormány által elrendelt intézkedések ellentétben állanak úgy a varseillesi békeszerződéssel, mint a két kormány között több ízben megkötött külön megegyezésekkel s ellentmondanak a nemzetközi jog szabályainak is. A jegyzék öt pontban sorolja föl azokat az intézkedéseket, amelyeket a német kormány sérelmeseknek tart- A francia kormánynak az az utasítása, hogy a párisi és strassburgi kiegyenlítési hivatalok az elismert német követelések közzétételét egyelőre halásszák el, ellentmond a 296-ik cikk ötödik paragrafusának. A második pont megállapítja, hogy a vegyes döntőbíróságok által megítélt kártalanítások kifizetésének ideiglenes felfüggesztése ellentmond az 1921 szeptember 3-án megkötött egyezménynek- A további három pontban a jegyzék kimutatja, hogy a francia kormány intézkedései az el- zász-lotharingrai német lakosok bankbetétjeinek és számláinak lefoglalása által a magántulajdon sérthetetlenségének elvét súlyosan sértik. A második jegyzékben a német kormány az Elzász-Lotharingiában lakó német állampolgárok kiutasítása ellen fordult s megállapítja, hogy az ilyen alaptalan tömeges kiutasítás ellentmond minden nemzetközi jogszokásnak. Benső összefüggést a kiutasítások és a kiegyenlítési fizetések között nem lehet találni. Azok az összegek, amelyet a kiutasítottak magukkal vihetnek, 2 és fél angol fontnak, vagy 11 és fél dollárnak felelnek meg. A jegyzék azzal zárul, hogy a német kormány a francia kormány eddigi, valamint kilátásba helyezett többi rendszabályai ellen nyomatékosan tiltakozik. Poincaré és a kisantant igényei. London, augusztus 14. (Havas-) Poincaré Szerbia és Románia londoni követeinek kijelentette, hogy ha a jelenlegi tárgyalások érintették volna ezeknek az országoknak érdekeit, ö a maga részéről föltétlenül követelte volna a két állam képviselőinek a konferencián való részvételét. Poincaré biztosította a két minisztert arról, hogy mikor a békeszerződés szigorú alkalmazását kérte, ezzel egyidejűleg Franciaország és a kisantant érdekeit is védelmezte. Ha a szövetségközi adósságok megvitatására kerül a sor, valószinüleg Párls, augusztus 14. A francia, belga és olasz miniszterek között lefolyt tárgyalások befejezése után általános az a nézet, hogy a delegátusok igyekeznek elkerülni a konferencia lezárását anélkül, hogy a szövetségesek a kisantant államai is követelni fogják, hogy a konferencián részt vehessenek. Anglia a német erdők és‘bányák lefoglalása ellen. London, augusztus 14. A Daily Chroniclc politikai tudósítójának közlése szerint a német állami erdők és bányák lefoglalása ellen kifejtett angol ellenállás főleg annak a félelemnek a következménye, hogy a bányák lefoglalása esetén a német bányamunkások valószinüleg sztrájkba lépnének. A francia sajtó döntést követel. Berlin, augusztus 14. (Saját tudósítónktól.) Londonból érkező jelentés szerint Lloyd George hétfőn reggel birtokáról ismét visz- szatért Londonba. Visszatérése után azonnal hivatalos ülés lesz. — A Matin és a többi lapok felszólítják Poincarét, hogy hétfőn tö- rekedjéá végleges döntés elérésére. Az általában uralkodó passzív hangulat ellenére úgy látszik, hogy a moratóriumjavaslatra vonatkozólag sikerülni fog a megegyezést létrehozni. Valószinüleg rövid lejáratú moratóriumban egyeznek meg s a német fizető- : képességet csak néhány hét múlva fogják pontosabban megvizsgálni. A szakértők ma adják be jelentéseiket a miniszterelnöknek, s ezután tartják meg a konferencia utolsó ülését. A jóvátételi bizottság és a moratórium. Berlin, augusztus 14. (Saját tudósítónktól.) Párisbó! jelentik: Köztudomás szerint a jóvátételi bizottság kijelentette, hogy augusztus 15-ig föltétlenül dönteni fognak a német moratóriumról. A bizottság a végleges döntés céljából először meg akarta várni a londoni konferencia eredményét, mivel azonban a német kormánnyal a választ augusztus 14-ikéig feltétlenül közölni kell, valószínű, hogy a jóvátételi bizottság e tárgyról ma i külön ülés keretében fog határozni. Az olasz álláspont. Róma, augusztus 14. (Saját tudósitónktól.) Hivatalos londoni jelentés megállapítja, hogy Schanzer nem egyezett bele a moratóriumnak 1923, csupán 1922 végéig való kiterjesztésébe. Ezzel szemben helyeselte azt, hogy a német fizetéseket 1923-ban a húsz százalékos kiviteli dézsmára korlátozzák. A jegyzék, mint figyelemreméltó körülményt, hozzáfűzi, hogy egyéb közlésekkel ellentétben a moratóriumot a természetbeni szállításokra is kiterjesztik. Szakkörökben Schanzer álláspontját, amely szerint vonakodik elfogadni Lloyd George javaslatát,- azzal magyarázzák, hogy Olaszország pénzügyi helyzete nem engedi meg, hogy a jóvátételből eredő 1 bevételeiről végleg lemondjon, mielőtt meg nem állapítja, hogy mily mértékben fogják csökkenteni Amerikával és Angliával szemben fennálló adósságait. Plorel a vHágförténelem hazugságáról. London, augusztus 14. (Saját tudósítónktól.) E. D. Morei a „Foreign Affairs1* legutóbbi számában mesteri dialektikával semmisíti meg a Németország bűnösségéről szóló hazugságot. Vájjon megnyugodhatík-e Anglia — Írja Morei — abban az ítéletben, amelyet a szövetségesek Németországra kimondták s amely szerint a német birodalom egyes egyedül volt — uralkodójának befolyása alatt — kizárólagos oka a világháborúnak? 75 millió embert bélyegzett meg. ez az ítélet s egy egész országot büntettek meg ezért az áJitó- lagos bűnért oly módon, mint ahogyan az ttfkor- ban legyőzött nemzetet még soha meg nem büntettek. Németország vádlói egyben birák is voltak. Az ítélet kimondása óta részben maga Németország, nagyobb részben Londonban, volt ellenségei oly bizonyítékokat hoztak napvilágra, amelyből kiderült, hogy ez az ítélet a legnagyobb jogi hazugság volt, amelyre a civilizált emberiség történetében nem is akadt példa, annyira, hogy az ítéletet kimondó birák egyike, akarva nem akarva, beismerte, hogy az ítélet hamis volt. Vájjon értelmes ember ebben a helyzetben láthat-e mást, mint a civilizáció katasztrofális jövőjét? Valóban oly hétpecséttel elzárt könyv előttünk a történelem, hogy vaksággal megverve állunk szemben az uj vulkanikus világ lehetőségeivel, amelynek megteremtésében mi is segítettünk, szemben az uj szociális áramlatokkal? Azt hisszük talán, hogy szemben az uj romboló eszközök hatalmával „a hazugságnak ez a fajzatja“, mint Jg- wett az angol munkáspárt évi konferenciájának ülésén oly helyesen állapította meg, pusztító tevékenységeinek határait már elérte? Ha tovább tűrjük ezt a rettenetes igazságtalanságot, ha tűrjük, hogy Európa gazdasági és politikai életének ez az igazságtalanság továbbra is irányadója legyen, akkor aláirtuk saját gyermekeink halálos Ítéletét A mi kötelességünk, állandóan tiltakozni az ellen, egy egész nemzetre kiterjedő csalás ellen, hogy népünket tényleges következményeitől megszabadítsuk s jövendő, végzetes hatásaitól megvédjük.
