Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)
1922-08-12 / 60. szám
Vezérkar hadsereg nélkül. Prága, augusztus 11. (FI.) A cseh-szlovák köztársaság úgynevezett történelmi országaiban: Csehországban, Morvaországban és Sziléziában a legközelebbi választások csak jelentéktelen eltolódásokat hozhatnak. A német pártok — beleszámítva a szociáldemokratákat — néhány mandátummal megerősödhetnek talán és a kommunistáknak viszonylag most is elég erős tábora egy pár mandátumot talán elhódithat a cseh szociáldemokratáktól, de az ellenzéknek a négy esztendeig uralkodó kormányzati rendszer ellen vívott elkeseredett küzdelme nem a Szudétaországokban fog eldőlni. A harc kulcspontja a Kárpátokon túl: Szlo- venszkó és Ruszinszkó földjén keresendő. Többször hangoztattuk már, hogy az uralmon lévő cseh-szlovák nemzeti koalició parlamenti többsége nagyon gyönge alapokon nyugszik. Ez a többség már akkor is jelentékenyen összezsugorodnék, ha Ruszinsdkó- ban, ahol a négyesztendös „demokratikus*4 uralkodás után sem tartják szükségesnek a mandátumok betöltését, egy szép napon végre is kiírnák a választásokat- Ennek a többségnek azonban okvetetlenül össze kell roppannia akkor, ha Szlovenszkó lakossága még egyszer az urnák elé járul. Mert Szlovenszkó lakosai immár semmi közösséget sem vállalnak azokkal a pártokkal, amelyek akár nyíltan, akár pedig burkoltan a csehszlovákizmus eszméjét képviselik. A múlt választásokon Szlovenszkón az ellenzéki állásfoglalással járó köckázatot még csak néhány párt, akkor inkább még csak párttöredék merte vállalni. Azok a pártok, amelyek ma a szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok közös bizottságában megtalálták együttmüködésiik legbiztosabb alapját és rajtuk kívül a pozsonyvidéki magyar-német szociáldemokraták. Az utóbbiakat persze az akkori szociáldemokrata kormány nem tekintette veszélyes ellenfeleknek. Annál nagyobb dühvei rontott neki a másik két pártnak: a keresztényszociális és a magyar kisgazdapártnak, valamint az azokkal szövetkezett szepesi német pártnak. Ezek voltak akkoriban az egyedüli bátor szószólói annak a ma már általános igazságnak, hogy a csehszlovák egység fikcióján alapuló államjogi, közigazgatási és gazdasági rendszer elsorvasztja Szlovenszkót és a romlásba viszi lakosait. Ez az igazság már akkor is ott élt sok ezer ember lelkében. Csak politikai kifejezésre nem jutott, mert még azok a pártok is, amelyek nek szivéhez közel állott az eszme, nem tudtak szabadulni Prága befolyásától. A szlovák néppárt felett akkor még Srámeknek, az agyafúrt cseh papnak az akarata volt az ur. A munkásságot pedig csúfosan elbolonditot- ták. Azt mondották néki, hogy a csehszlovák (helyesebben cseh) szociáldemokrata párt nemzetközi alapon áll. Bechyne, Tusár, Sou- kup és a többi ultrasoviniszta nemzetközi alapon? A szlovenszkói munkásság y része nem akart tudni saját, nemzetéről, a nemzetköziség fantomját- hajszolta és végül is a cseh sovinizmust ültette a nyeregbe. Kacagni lehetne ezen, ha nem volna olyan nagyon, nagyon szomorú. Mig a néppárt voltaképpen akarata ellenére, a szocialista munkásság pedig öntudatlanul támogatta a csehszlovákizmust, addig Srobár és Hodzsa szűk környezete tudatosan dolgozott érette. Ök tudták miért. A csehlovákizmus jelentette számukra a karriért, az érvényesülést, a miniszteri bársonyszéket és az életnek sok apró kellemetességét, amit csak azok tudnak megszerezni, akik a hatalom husosfazekai mellett ülnek. A választások óta elmúlt két év. Két nehéz esztendő. A csehszlovákizmus gondolata érvényesül véges-végig az államon. A petka az apja, a cseh nemzeti koalició az anyja és a miniszterek a gyermekei. A petkában csehek ülnek és a kabinetben hárman vannak a diszszlovákok: Srobár. Dérer és Micsura. A petka tanácskozásaiba néha belevonják Hodzsát is. Ez a négy ur statiszta ebben a tragikomödiában, amelyet Prága rendez Szlo- j venszkón. Az olyan színészek, akiket az ál- j íam fizet akkor is, ha a ház üres, nem sokat I szoktak törődni a nézőközönség tetszésével vagy nemtetszésével. Megélhetésük nem függ a publikum tetszésétől. Srobárék kvartettje — amelynek muzsikáját nem egyszer megzavarják a disszonanciák — nem sokat törődik azzal, hogy mit mond a szlovenszkói közönség. Aki azonban megfigyelte e közönség hangulatát, észrevehette, hogy valami készül. A megfizetett klakk nem tudja zajos tapsra ragadni a közönséget. Mindenki nyugtalanul feszeng a helyén. Már pisszegni kezdenek, sőt egy-két füttyöt is hallunk. Valami készül. Botrány lesz. megfosztja mindennapi kenyerétől és gyermekeit pedig a művelődés lehetőségétől. A csehszlovákizmusnak politikai tábora nagyon megrogyott- A vezérkar még megvan- De a hadsereg szétzüllött. Azonban a vezérkarnál sincs minden rendben. Ott is valami hiba van a kréta körül. Ezt bizonyítja a Stefanik-eset is. Stefanik Milán szlovák részről a legexponáltabb előharcosa volt a csehszlovákizmusnak- Masaryk elnök, azután Beues és Stefanik alkották azt a triászt, amely a cseh-szlovák államot a semmiből létrehoztaElső hadügyminisztere volt az uj államnak és tábornoka a szervezés alatt álló hadseregének- Mikor egy baleset következtében meghalt, mint a szlovák nemzet legnagyobb fiát tisztelték- S mi történt most, alig egy pár évvel a halála után? Édesanyja, fiának egyedüli örököse nem tudja megkapni a kincstártól fiának a hagyatékát, amely a törvény és a jog szerint megilletiKérdezzék most meg a népet, hogy miképpen vélekedik a csehszlovákizmusról. Vagy figyeljék meg azokat a jelenségeket, amelyek napról-napra arra figyelmeztetik őket, hogy Szlovenszkó népe egészen más felfogást vall, mint Srobár és Hodzsa pretorianusai. A szlovák néppárt zsolnai kon- ) g.esszusán csak a minap jelentette ki H1 i n- ka, hogy a cseh-szlovák egység gondolata örökre meghalt. A kormány hiába akarja a néppárt sorait megbontani hiába akar V r a- b e c nagyon középszerű személyében uj vezéreket adni a népnek és hiába akar S r á- m e k patronátusa alatt egy kormányhü katolikus pártot alapítani: minden kísérlete megtörik a nép ellenkező akaratán. A szlovák nemzeti párt is már a létével demonstrálja, hogy a* szlovák nép más, mint a cseh nép, hogy Szlovenszkón egészen más viszonyok uralkodnak, mint Csehországban és hogy ez a nép és ezek a különleges viszonyok, különleges rendezést is igényelnek. Végül pedig a munkásság tömegei is belátták, hogy a csehszlovákizmus, mely közgazdasági és kulturális életünket a romlásba viszi, a munkást is A Slovákban ő is, Igor fia is bejelentik, hogy pörre fogják vinni az ügyet. Már egymagában az a körülmény, hogy egy intran- zigens ellenzéki lapban szellőztetik ezt a furcsa esetet, a legjobban mutatja, hogy azok a körök is, amelyek pedig családi tradícióiknál fogva, a legközelebb állanak a cseh-szlová- kizmushoz, személyi okokból ellentétbe kezdenek kerülni veleA rómaiak a görög rokonnemzet iránt érzett bizalmatlanságukat egy pregnáns iróni- kus kifejezésben foglalták össze- Graeca fides-nek, görög hűségnek mondották, ha valaki visszaélt bizalmukkal. Szlovenszkó nemzeteinek, — közöttük a szlováknak is — éppúgy, mint a nemzeteket alkotó egyedeknek lépten-nyomon keresztül kell esniök egy- egy újabb keserves tapasztaláson, amely bizalmatlanságukat állandóan növeli. Vájjon milyen fogalmat fognak ők alkotni a bizalmatlanság kifejezésére? WHMTMlllSWrjEE: Z-La I ÁM€M A főkefe grófnő. Irta: Szenígyörgyi Ferenc(Folytatás) Kint a kertben olvasztott aranyát csurgatta a nap, a virágok, a levelek, a fákon kó- kadtak, ványadtak voltak, még a íüítyös madarak is bóbiskoltak a lombok árnyékában. Nagy, álmos júliusi csend volt, csak az anyám és az ezredesné beszéltek fáradtan, ásító an, de mindig halkabban és sürii, hosz- szu megszakításokkal. Én már nem is figyeltem oda, lehunytam a szememet, kissé hátradőltem a kényelmes karos nádszékben és lassanként beleringattam magam abba a gondolatba, hogy én most egyedül vagyok. És ekkor egyszerre hirtelen úgy, mint délelőtt a hűvös lépcsőházban, ruhasuhogást hallottam, selyemzizegést és drága finom illatot, mintha kertben lennék, tavasz hajnalán és a virágok ocsúdnának fel éjszakai szendergé- sükből, a rájuk hulló friss, üde harmatcsep- pektől. — Álmodom — gondoltam. — Milyen szép nem aludni és mégis álmodni! Csend volt körülöttem, anyámék is hallgattak. Fölnyitottam a szememet. És ekkor a kezemet, amely az asztalon pihent, rémülten kaptam a szivem felé, hogy a porcellán sótartó csörömpölve hullott a hall betonpadlójára és darabokra tört. A torkom száraz lett. az arcom lángtengerben égett és szivem olyan vadul zakatolt a mellemben, hogy azt hittem, kiesik. Az asszony állott ott. Az asszony, a fekete asszony, akinek illatos keze az ajkamat érintette. Nem is állott, csak én láttam úgy az első ijedt pillanatban, hanem jött le a lépcsőn, a halion át és piros nedves szája most is mosolygott rám. Néhány pillanatig tartott az egész. — Hogy ilyen ügyetlen legyen valaki! — mondotta feddően az anyám, amikor az ismeretlen asszony már elment mellettünk. Én nem mertem szólni, nem mertem az anyámra nézni, csak remegtem, féltem, mint soha azelőtt. Belehuzódtam, összekuporodtam a székben és legjobb szerettem volna, ha mint mesékben van, anélkül, hogy meg kellene mozdulnom és föntlehetnék a szobában, hogy beletúrhatnám fejemet a pamlag vánkosai közé és sötétség lenne körülöttem. Aztán elmúlt néhány perc. És ekkor az ezredesné odafordult egészen az anyám felé és susogva mondta. — A grófnő — és fejével arra intett, amerre az ismeretlen fekete asszony eltűnt. Az anyám a mutató ujját a szájára tette. — Pszt, csendesen! Az ezredesné intett, hogy érti, aztán újra megszólalt. — Rossz asszony ... Az ura... Anyám ekkor rámnézett. — Menj föl fiam a szobádba. Pihenj egy kicsit, látom fáradt vagy,.. Nem akartam menni, de láttam anyám komoly, parancsoló tekintetét, felállottam, köszöntem és föltámolyogtam a szobámba. Szédültem, a halántékom fájt és agyamban egyre zúgtak a szavak. — Rossz asszony... rossz asszony .. Nem tudom, mennyi ideig voltam a szobában, talán félóráig, talán egy óráig, akkor odaléptem az ablakhoz és láttam, hogy anyám és az ezredesné most mennek a pla- tános ut felé, le a tóhoz. Egy könyvet kaptam fel, lefutottam a lépcsőn, a kertbe. A kert mélyén, tűrhető messzeségben az épülettől, volt a lugas fehér kerti padokkal és székekkel. Arrafelé mentem. És amikor be akartam lépni a filagóriába, a könyv kiesett a kezemből, arcomban újra éreztem a vért és azt is, hogy utána elsápadok. Az asszony ott ült. A fekete grófnő. — Csak nem ijedt meg tőlem? — kacagott föl csilingelő kacagással. Nem tudtam szólni, csak álltam mozdulatlanul, mintha tekintete odaparancsolt volna, ahhoz a helyhez. — Na — szólalt meg újra mosolyogva — vegye fel a könyvét, jöjjön közelebb és mutassa, mit olvas. Félszegen, gyáván, ügyetlenül nyújtottam feléje a könyvet. Belepillantott, aztán fölkacagott hangos, egészséges, jóízű kacagással. — Ohó, maga még itt tart. Hiszen maga akkor még nagyon jó fiúcskája lehet a mamájának. Maga mellé ültetett és azt mondta: — Majd bejön hozzám és adok én magának könyvet. Érdekeset. Olyan furcsa, szokatlan hang volt az, amelyen megkérdezte: — Akarja? — I.. .gén, — dadogtam. Aztán újra ő beszélt, a nevemet kérdezte, azt, hogy hol lakunk, ki az apám és hogy voltam-e már szerelmes. Amikor keserves kínlódások közt kinyögtem a harangozó mezítlábas Erzsikéjék történetét, újra kacagni kezdett, olyan kacagással, amelyet megérteni most tudok, már túl az élet hazugságain és csalódásain. Már erősen alkonyodott, — anyámék még nem jöttek vissza a fürdőzésből — amikor a kert sötétlő fái között megindultam a hall felé. Szivem zakatolása úgy hallatszott föl a mellemből, mint távoli lódobogás és egész testemben remegtem. Amikor a lépcsőházhoz értem, elhatároztam, hogy nem megyek fel. Nincs is a szobájában, nem is igaz, hogy vár. Aztán az anyám jutott az eszembe, meg az ezredesné. Azt mondták, hogy rossz asz- szony... — Miért mondták ezt? Azért, mert nem ül ott velük együtt a hallban? Vagy?... Igen, az ura ... Ha asszony, miért nincs vele az ura? ... ... Az emeleten voltam már. Néhány lépés választott el az ajtajától. Az ajtó nyitva volt. Beszédültem. Emlékszem, ott feküdt az asz- szony a széles pamlagon, halvány rózsaszínű selyempongyola volt rajta, lábán olyan harisnya feszült, amilyent én azelőtt csak színésznőkön láttam a homályos nézőtér valamelyik szögletéből, két fehér karját, amelyen csaknem vállig fölcsuszott a pongyola bő ujja, a feje alatt összefonta és szája, mint a kinyílt vérpiros virág, mosolygott felém. — Na, kis barátom, csukja be szépen maga után az ajtót — mondotta és felkönyökölt a pamlagon. A sapkámat, mint valami rongyot gyűrtem össze a kezemben és elzsibbadt tagokkal, mereven álltam meg a becsukott ajtó mögött. szombat, 1922. augusztus 12j MKTSgM* M5BBP «Kjrn Előfizetési árak bel- és külföldön: % JRBP &R&Í Mff J§1 , iHr MS9 » Arf&B ». egész évre oOÜ Ke, félévre 150 Ke, /wmJL> Wm LmJSLJ* eA sí. E&i£i Sí aSSr Mw WH JSSf aPr iÉHF JSSSf Jfflsr*' Folyószámlák: Postatakarékpénz-1 É-rfrinísL Is Jár JB& Ság ÉBr SSw Vh«9 Jr Í3S, Jg&y tár clearing-szám 48773, Deutsche gy w KHg ^ Agrár- und Industrie-Bank Prága ^ JSp és Hungária Bank R.-T. Budapest. — Sürgönyeim Hírlap, Prnha. — Szerkesztőség: POLITIKAI NAPILAP Kiadóhivatal: FVága-Il., Stépánská ulice 40. I. . , Prága-I., Na PerStyné 6. L Telefon: 30—349. Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Telefon: 33—44.
