Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)
1922-08-12 / 60. szám
£ Szombat, augusztus 12* Magyar valuta — magyar drágaság. — Budapesti levél. — Budapest, augusztus 11. A Prágai Magyar Hírlap olvasói is kétségkívül tudják, hogy a dolgok egészen másként föstenek közelről és másként messziről. Némely hegy messziről igen magasnak látszik, közelről pedig csakhamar konstatáljuk, hogy nem a gerlachfalvi csúcs s nem is a Csimborasszó. így vagyunk mindennel a világon, azzal a különbséggel, hogy sokszor visszafelé is csalóka a perspektíva. Sokszor a baj és a zavar kisebbnek látszik messziről, mint amilyen valóságában, ha közelről szemlélhetjük jelenségeit. A betegséget felületes vizsgálattal sokszor föl sem vesszük, alaposabb megfigyelésnél azonban az orvos-professzor szerves elváltozásokat állapit meg, amelyek gyöngéd és gondos, vagy radikális kúrát igényelnek. így például a magyar korona romlása szimptomatice látszólag nagyobb betegségre mutat, mint amilyen az ország gazdasági szervezetében valójában megállapítható. A zürichi hőmérő nagyobb lázt mutat, mint a minőt maga a betegség jogosulttá tesz. Az ország sok vért, sok erőt vesztett s gazdaságilag is legyengült. Hiszen ez önként érthető, ha az uj térképre nézünk s ha visszagondolunk, hogy 1918 októbere óta itt mi ment végbe, a szerencsétlen Magyarország kárára. Amikor területének kétharmadrészével együtt virágzó ipartelepeit s nyersanyag-forrásait is elvették tőle; amikor elsőrendű közszükségleti cikkeit, amilyen a fa, a vas, a só, a nagykalóriáju szén stb„ kivtíl- ről kell behoznia s amikor a forradalmak, a proletárdiktatúra és a megszállások rettentően megkárosították az országot: ily körülmények között valóban nem lehet csodálkozni azon, hogy a kereskedelmi mérleg megromlott s hogy az állam háztartását súlyos deficit terheli. Ha csak azokat a terheket vesszük számba, amelyeket a menekült tisztviselők százezreinek eltartása zuditott az országra s ha számba vesszük a romok eltakarításának költségeit, továbbá a repará- ciókat, amelyeket részben már viselnünk kellett (megfogyott állatállományunk megtizedelésével), részint pedig még mindig Da- mokles kardja gyanánt lebegtetnek a fejünk fölött; s ha számba vesszük végül, hogy a jelentkező hiányokat és hézagokat a pillanatnyi kényszerítő szükség szerint a bankóprés utján kellett betömni: akkor végre is teljesen érthetővé lesz az a kelletlen komplikáció, mely az ország gazdasági vérkeringésében és valutánk nemzetközi értékelésében előállott. De a magyar korona lebecsülése most már íulment minden határon s mint az imént mondottam, túlzott jelentőséget tulajdonsának a szimptomáknak, amelyek végre is csak külső jelenségek s amelyekről oly messzemenő következtetést levonni, mintha vmgasaaamtmmi —wiiiiw >■■[■■ i.rn i \ nAcxzaKc*manmammmmmmnmmmramrjrmmmmeamumix*c*r> Akkor fölkelt, kinyujtózkodott, lustán, hanyagul és a selyem lágyan, szerelmesen simult hozzá. Előrejött, egészen közel hozzám. — A... a könyvért... — dadogtam. Mosolygott. — Tudom — mondotta Megfogta a kezemet és egy kis könyv- szekrényhez vezetett. Mellette voltam, hogy a selyempongyo- lát éreztem a ruhámon át és a haja az arcomat csókolta. Lopva, alázatosan, félénken fölpillantottam. Szeméből tűz csapott felém. Vállamra tette a kezét és fölém hajolt. Kábító, részeg illat zuhant reám, a szivemet a torkomban éreztem, láz, forróság és lávafolyam zúgott át rajtam, szemem előtt piros lángnyelvek csaptak föl, mintha égni, lobogni kezdett volna az egész szoba, kezem az asz- szony fehér, gömbölyű, puha karjához ért, egy pillanat csupán, azután egyszerre hideg borzongást éreztem, mintha jéghideg zuhany zudult volna rám, izmaim elernyedtek, kezem fáradtan siklott le az asszony fehér karjáról, fejem előrebukott és ha idejében el nem kap, erőtlenül esek térdre előtte. Az asszony a vállamat fogta. Nem néztem föl rá, de éreztem tekintetét. — Maga ... Maga gyerek, — mondotta. — Menjen... Menjen szépen haza a mamájához —- és gyengéden eltolt magától. Azután kacagott, nevetett, kegyetlen, gyilkos asszony! kacagással. En tizenöt éves voltam akkor, a grófnő, ha jól emlékszem, harminc. (Vége) _ . Magyarországon valami gyógyithatalan be- tegséggel állanánk szemben, egyáltalán nem lehet. Mert Magyarország gazdasági szervezete ép és egészséges s igy időleges bajai — ha még olyan kellemetlen szimptomá- kat mutatnak is — viszonylag könnyen gyógyíthatók. Mert elvégre ha Magyarország tökéletesen elzárná magát a külföldtől, semmit sem engedne kivinni és semmit sem engedne behozni: akkor is meg tudna élni s nem kellene éhen vesznie és elpusztulnia, — amit nem minden európai országról s nem minden szomszédról lehet hasonló határozottsággal elmondani. Mert elvégre Magyarországon megterem minden, ami lakosságának ellátására szükséges s ha elzárkóznék, akkor legfeljebb az élet standardja szállna le egy időre: a ruházatunk rongyolódnék le egy kissé, a gyorsvonataink nem száguldanának békebeli menetsebességgel, a főváros utcái nem volnának oly fényesen világítva s faluhelyen faggyutyertyát égetnének petróleum helyett, amit a háborúban már mind kitapasztaltunk. Mindebbe azonban nem halnánk bele s az egész állapot nem tartana soká. Mert Magyarország ilyetén elzárkózása sokkal kellemetlenebb volna az ellenséges indu- latu szomszédokra, mint a saját lakosságára nézve, amely az elzárt váron belül maradna. Itt elég élelem és fűtőanyag állna rendelkezésre és még a drágaság is csökkenne, ha semmit abból, ami megterem, külföldre ki nem szállítanánk. A szomszédoknak azonban nagyobb szükségük van Magyarországra, mint Magyarországnak őreájuk s ha ők elzárkóznak, amit most oktalanul megcselekszenek, akkor ezzel a saját húsúkba vágnak, mert súlyos gazdasági válságokba sodród- j nak s lakosságuk megélhetését tetemesen megnehezítik. j Szóval: semmiképpen sincs igazolva a ma- . gyár valutának alacsony zürichi árfolyama, mert a magyar koronának belső vásárlóereje sokkal nagyobb, m'nt ahogy a nemzetközi pénzpiacon értékelik. Csak össze kell hasonlitani például a cseh korona belső vá-' sárlóerejével s kitűnik, hogy tisztára egy j opt’kai csalódással, vagy egy mesterséges j szemfényvesztéssel állunk szemben. A cseh _ koronának sokkai kisebb vásárlóereje van j odahaza a saját országában, mint kifelé a í romlott-valutáju országokban s viszont a j magyar koronának sokkal nagyobb vásárló-j ereje van idehaza, mint ahogy kint a jobb- j valutájú országokban értékelik. Ezek azon- { bán már olyan szimptomák, amelyek egész Európa betegségére vallanak s ez olyan betegség, amelyet a békeszerződések támasztottak azzal, hogy természetes közelségeket távolságokká s távolságokat közelségekké varázsoltak át. A természet alkotásainál és a fejlődés törvényeinél fogva összefüggő és egyévé tartozó részeket elvágták és eltépték egymástól s viszont távoleső országokat a legszorosabb kapcsolatba, védő- és dacszövetségbe vontak. A békeszerződéseknek ez a természetellenessége boszulja meg magát Európán, a győztes és legyőzött népeken, a jó- és rossz-valutáju országokon egyaránt. És valameddig mindaz, amit a természet és a história összekötött, valamilyen formában (mindenekelőtt gazdasági téren) ismét egymásra nem talál s egymás közelébe nem jut és valamedd:g a távolságok és közelségek természetük szerint nem érvényesülhetnek a gravitáció törvényeinek megfelelően a népek életében, addig a lázas tüneteket sem lehet kiküszöbölni az államok szervezetéből. A megzavart gazdasági egyensúlynak ilyen betegség-tünete Európaszerte a munkanélküliség növekedése, a gazdasági pangás s a szociális nyugtalanságok a drágaság és a megélhetés nehézségei miatt. Magyarországon a drágaság — a korona szertelen hanyatlása folytán — már-már katasztrófád arányokat öltött. Aki jó valutával érkezik ide, az gyöngyéletet talál, dúsan és vigan élhet, úgyszólván ingyen- De ez az olcsó jólét könnyen optikai csalódásba ejti az idegent. Mert akinek itt kell megkeresnie a kenyerét s itteni keresetéből kell gondoskodnia a családjáról s fizetnie a megdrágult lakást, élelmet és ruházatot: az, ha kizárólag a tisztes keresetére van utalva, iszonyú küzdelmet folytat a puszta létért, ha bármily szerényen rendezi is be háztartását. Amikor egy kiló liszt 100—110 korona, egy kiló cukor 430, egy kiló zsír 600, egy kiló marhahús 300, egy kiló kenyér 72 korona s amikor egy cső kukoricáért 10, egy kiló pa- jadicsomért 50, egy drb mosószappanért 80—85 koronát kell fizetni s amikor egy fuvar (20 métermázsa) tüzelőfa 18-000 koronába kerül: akkor tessék kiszámítani, hogy egy közepes családnak háztartása mibe kerül havonként. Hogyan és honnan győzzék ezt a rengeteg kiadást a tisztviselők és magánalkalmazottak ezrei és tízezrei s hogyan éljenek meg a munkáscsaládok is, amikor egy öt-hattagu családnál csak a száraz kenyér tizezer koronába kerül havonként? A kormány a valuta- és devizaüzlet megszüntetésével igyekszik gátat vetni a spekulációnak s most nagy ankétet tart s arról tanácskozik, miképpen lehessen letörni a drágaságot s miképp lehessen gondoskodni arról, hogy az eljövendő télen végzetes ínség ne szakadjon a lakosság széles rétegeire. Eddig azonban uj életrevaló ötlet nem merült föl a tanácskozás során- Vázsonyi Vilmos gabonamonopóliumot ajánlott s szén-, szesz- és cukormonopóliumot is, a dohánymonopólium mintájára. Ezt azonban az ankét nagy többséggel elutasította- Elég volt a kötött forgalomból és a rekvirálásokból, mondják a gazdák; a szabadforgalom a békebeli viszonyok visszatérésének útját jelzi, ne térjünk vissza az állami szocializmusra, amely fanyar gyümölcsöt érlelt a világ számára. Azonban a gazdák sem tudják megjelölni a módját, hogyan lehessen megküz- j deni a mindent pusztító drágasággal. Ez tehát ugyancsak fogas kérdés s bölcs | elme és kemény kéz kell hozzá, hogy mind szociális, mind pedig nemzetgazdasági szem- j pontból okosan és helyesen meg lehessen | oldani. Vágvöfgyi. Komproinissiiim neszt! LoMonban. Olasz és belga közvetítés a franciák és az angolok közt. —- A szakértők tovább tárgyainak. Uj konferencia? A londoni konferencia nem tud kitalálni abból az útvesztőből, melybe az európai politikát az antant sodorta. Örvények kavarognak, viharok dúlnak és az európai politika sülyedő hajóján két ember kapaszkodik a kormánykerékbe: Poincaré és Lloyd George- Az egyik neki akar vágni a vad örvénynek és keresztül akar gázolni a hullámokon, veszélyeztetve a hajó sorsát, a másik a nyu- godalmasabb vizeket keresi, — de egyik sem gondol arra, hogy megfordítsa a kormánykereket és más tájak felé vigye a korhadt deszkákból összerótt gályát. Marakodnak és hadakoznak a kormánykerék körül s a politikai válságok megszokott félmegoldásán, kompromisszum létrehozásán töprengenek. Európa nézi a londoni kavarodást és sülved, küzködik, vérzik és haldoklik .. * A francia minisztertanács határozata. — Poincaré cselekvési szabadsaga* A tegnapi napon a konferencia kulisszái mögött mozogtak az események* Délelőtt Párisban volt minisztertanács, mely a kompromisszumos megegyezés mellett döntött. A minisztertanács elhatározta, hogy Poincarét felhatalmazza bizonyos Angliának adandó engedményekre* \ francia politikai körök meg vannak győződve arról, hogy Poincaré a Rajna melletti, ,valamint a rhur vidéki vámvonalról le fog mondani, ezzel szemben azonban követelni fogja Franciaországnak vagy a szövetségeseknek a német repülő- és vegyiiparban való részvételét. A Tetnps megjegyzi, hogy értesülése szerint a minisztertanács üdvözölte Poincarét abból az alkalomból, hogy a londoni tárgyalásokat kitartással és erélyesen ve-. , zeti. A minisztertanács azt ajánlotta Poinca- rénak, hogy azt az alapelvet, mely szerint „nincs moratórium produktív zálogok nél- kül“ továbbra is tartsa fenn, azonban teljes bizalommal a miniszterelnökre hagyja, hogy egyes pontokban kielégítő megoldást találjon* A Temps kifejti, hogy a minisztertanács határozata értelmében Poincarénak pozitív eredmények elérése céljából teljes cselekvési szabadságot bizíositanak. A párisi tőzsdén ma, szemben a tegnapi helyzettel, optimisztikusan néznek a jövő elé, bár az Intransigeant azt írja, hogy vaknak kell lennie annak, aki nem veszi észre, hogy a szorgos kísérletezések ellenére is Franciaország és Anglia között a szakítás elkerülhetetlen. A L i b e r t é megjegyzi, hogy véleménye szerint Franciaország romlása nagyobb szerencsétlenség lenne, mint az antant vége* Az Informationnak jelentik Londonból, hogy a szakítás lehetősége az angol politikai köröket élénken nyugtalanítja, minthogy azzal számolnak, hogy Franciaország ebben az esetben a jóvátételi kérdésben Németországgal közvetetlen tárgyalásba kezd s ez a jövőben esetleg egy Angliára veszélyes kontinentális blokk megalakulására vezethetne. Az angol kabinettanács állásfoglalása* Délután az angol nagykabinet-tanács ült össze, hogy a rendkívülien fontos kérdésben döntsön. A kabinettanács elhatározta, hogy egyhangúlag helyesli azokat az irányelveket, amelyek az angol delegációt alkotó négy minisztert vezetik. Valószínű, hogy az angol álláspontot kifejtő megokolást közzéteszik. Nem hiszik azonban, hogy ez uj javaslatokat fog tartalmazni, minthogy angol vélemény szerint az angol álláspontot kielégítő világossággal Írták körül s mindaddig nem lehet újabb lépéseket tenni, mig a konferencia plénuma a francia miniszterelnök javaslatait el nem intézi, amire valószínűleg ma délelőtt ke rül a sor* Az angol kabinettanácsban elsősorban azzal a kérdéssel foglalkoznak, vájjon van-e egyáltalában értelme a konferencia teljes ülésén folytatandó tárgyalásnak, minthogy a szakértők megegyezni nem tudtak. Sok oldalról hangoztatják Londonban azt is, hogy mivel a Bemelmann-jelentés végleges megállapításával sem tudtak egyezséget elérni, a konferenciát ezzel voltaképpen befejezték. Mások utalnak arra, hogy Poincaré javaslatainak elutasítása átfogó politikai jelentőségű tény, amely azonban még Németországgal szemben sem jelenti Franciaország izolálását. Uj konferencia lehetősége. Arról is beszélnek, hogy az angol kabinettanácsban egy uj konferencia lehetőségéről is szó í volt, amelyet a hadiadósságok törlése céljából hívnának egybe, hogy igy módot adjanak Poincarénak programja átalakítására. Londoni jól informált helyen úgy tudják, hogy Poincaré egy terv kidolgozásával foglalkozik, amelynek alapján Franciaország a jóvátételi kérdésben bizonyos áldozatokat hozna, mig Anglia a francia hadiadósságok egy részét áldozná fel. E hivatalosan meg nem erősített, de diplomáciai,, körökben valószínűnek tartott hir szerint a tervnek megfelelően a német adósságot is csökkentenék- A szakértők jelentését még mindig titokban tartják, a teljes szö- J veget állítólag Poincaré kívánságára nem közük. i A kabinettanács után Lloyd George a Buckingham-palotába ment, ahol a király fogadta. Az audiencia körülbelül 40 percig tartott. Félhivatalos jelentés szerint abban a í tényben, hogy a király elutazása előtt ta- j nácsadóival beszélni akar, semmi rendkívüli ; nincsen. A jelenlegi helyzetben különösen kívánatos volt, hogy a miniszterelnök személyesen világosítsa fel az uralkodót a legfontosabb kérdésekről s azokról a nehézségekről, amelyeket Poincaré jóvátételi terve vetett föl. György király ma délben 12 órakor Bolton Abbey-be utazott- Tegnap este Theunis és Jaspar vacsora után hosszabban tanácskoztak Poincaré miniszterelnökkel. Theunis közölte Poincaréval a Lloyd Georgeval folytatott tárgyalás eredményét. A belga miniszterelnök kifejtette Poincarénak, hogy az angol kormány kitart eddigi álláspontja mellett. Theunis példájára az olaszok is közvetítő akciót kezdenek. Kétséges azonban, hogy erre az akcióra egyáltalában sor kerül, annál is inkább, mert a belga közvetitőkisérletet is meghiúsultnak lehet tekinteni. A tegnapi nap eseményei tehát a konferencia teljes eredménytelenségét igazolták. A mai napon igy folytatódnak a londoni események: Újabb kísérlet a megegyezésre. Paris, augusztus 11. A Havas ügynökség jelnti Londonból: Ma délelőtt a francia, angol és belga miniszterelnökök találkozása alkalmával valószínűleg újabb kísérlet fog történni a megegyezésre. A kiutasítások végrehajtása. Strassburg, augusztus 11. A vezérbiztosság sajtóosztálya a következőket közli: A kiutasításokat pénteken, e hónap 11-én délelőtt 9 órakor fogják közzétenni s az idevágó ■•endelkezések ötszáz embert érintenek. A felsőrajnai kerületből 100, az alsórajnai kerületből 150, Moselből 250 embert fognak kiutasítani. A kiutasitási rendszabályokat szombat éjfélig végre kell hajtani. A kiutasítottak a határt egyenként fogják átlépni, különvona- tokát nem állítanak össze.
