Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)

1922-08-05 / 54. szám

Petőfi Sándor. Prága, augusztus 4. (FI.) Szilveszter éjszakáján lesz száz esz­tendeje annak, hogy paraszti sorban élő anya egy kiskunsági városban világra hozta Petőfi Sándort, a magyar géniusznak világszerte legjobban ismert megtestesítőjét. Szilveszter éjjelén, mikor az 1922-ik esztendő átfordul az 1923-ikba, mindenütt amerre magyarok élnek egy pillanatra vissza fog térni a száz esz­tendő előtti zimankós éjszaka, amelyen elő­ször bámult bele az ő álomlátó szeme a vi­lágba, ahol annyi küzköaés, annyi csalódás és annyi szenvedés várt reá a valóságban, mint amennyit az „Apostol11 Szilvesztere élt át az ö elképzelésében. Petőfi Sándor születésének százéves év­fordulója nagy ünnepe lesz minden állam ma­gyarságának. A megcsonkított Magyarország délibábos rónáján volt otthon, de Erdélyben: a segesvári tömegsírban nyugszik halhatatlan lelkének porhüvelye. A mai Szlovenszkóban járta az iskoláit, itt serdült fel a gyermek ifjúvá. Azonban ezek csak külső és véletlen körülmények. Petőfi Sándor nagy, nagy ma­gyarságának és rajongó fajszereteíének a magyarság egészét átfogó ereje az, ami ben­nünket arra késztet., hogy pár nappal halálá­nak évfordulója után arra emlékeztessük a szlovenszkói és rus rinszkói magyarságot, hogy már most kés^uaen elő mindent arra, hogy a nagy költő születésének százéves év5 fordulóját oly bensöséggel és olyan keretek között ünnepelhesse meg, amelyek méltók az ő-nagy emlékéhez. Nehéz vergődésünk, szenvedésteljes küz­delmünk közepette ezen az ünnepen múljon el égj' napra a fájdalom és csak a hála, a büszkeség és az öröm érzése törjön ki akkor a szivünkből azért, hogy Petőfi Sándort ne­künk adta a Gondviselés. A magyar kultúrát mi nemcsak önmagáért szeretjük. Nekünk a magyar kultúra több, mint a faji karakter egyszerű megnyilvánu­lása. Mi a magyar géniusz különböző meg­nyilatkozásait: irodalmunkat, művészetünket és tudományunkat lépcsőnek tekintjük, ame­lyen át eljuthatunk az egyetemes emberi megismerés horizontjára. Mikor kulturális javainkért és iskoláinkért harcolunk, az a tudat önt belénk lelkesedést és az a meg­győződés ad nekünk érőt, hogy abban az esetben, ha a magyarsággal elpusztul az 5 sajátos művelődése is, az emberiség is el­veszt valamit, ami nélkül szellemi életének sokszinü prizmája is szegényebb lesz egy színárnyalattal és a nemzetek kulturális kon­certje is megfogyatkozik egy hangszerrel, amely nélkül már nem lehet teljes. Az angol, a francia, a német vagy a szláv kultúra érté kéről és egymásfölötti fölényéről sokat lehet vitatkozni, ámde nem kétséges, hogy ha akár­melyik is elpusztulna, ez az emberiség pótol­hatatlan veszteségét is jelentené. És ez vo natkozik, a mi területileg szűkén határolt, szerencsétlenségünkre kevéssé ismert, de annál sokoldalúbb és annál mélyebb kulturális életünkre is Ma nagyjaink közül valakit is az egész emberiség közös büszkeségének lehet mon­dani, úgy Petőfi az első, aki erre számot tart­hat- Valamennyi klasszikusunk közül őt is­merik legjobban a külföldön. A világirodalom panteonjában elismert név az övé. Kis nem­zetünket ő képviseli az emberiség legna­gyobbjainak gyülekezetében: a Shake­spearek, Daníék, Goethék. Moliérek és Pus­kinok fenkölt társaságában Petőfi Sándor lírájának zengő huriai ismertettek meg a vi­rággá! a magyar lélek magasságait és mély­ségéit. a magyar gondolatvilág kincseit és a mi kultúránk tagadhatatlan életerejét. Abban a. harcban, amelyben, csak életünket védel­mezzük. Petőfi neve egymagában is segít­ség számunkra. Mert a világ népei nem fog­ják engedni, hogy az a nemzet, amely Pető­fit adta az emberiségnek, elvesszen- Hiszen akkor sohasem teremhetnének uj Petőfik, uj magyar nagyságok az emberi művelődés talaján­Azok. akik bennünket nem szeretnek, azt hiszik, hogy a világkultúra körül szerzett érdemeinket leronthatják és lekicsinyelhetik azzal, ha nagyjainkat elvitatják tőlünk és a maguk szülötteinek mondják őket- így akar­ják tőlünk elvitatni a szerbek Zrínyi Miklóst, a románok Hunyadi Mátyást- Petőfi Sándor­nál is arra hivatkoznak, hogy atyai ágon is, anyai ágon is szláv vér csörgedezett erei­ben. Mi sohasem tagadtuk, hogy Petrovics Mihály és Hruz Mária fia szláv törzsből szár­mazott- Azonban nekünk nincsen okunk arra, hogy emiatt szégyenkezzünk. Ellenkezőleg, Petőfi Sándor szláv törzsből nőtt szent ma­gyarsága annál büszkébbé tesz bennünket. Mert Petőfi magyarrá válása azt bizonyít­ja, hogy a magyar kultúrának olyan nagy az asszimiláló ereje, hogy fel tudja szívni és egészen a magáévá tudja tenni a legnagyobb tehetségeket, akik az ő szférájában terem­nek- Csodálatos misztérium rejlik ebben a vonzóerőben. Egy százados kulturmisszió- nak bűvös ereje- Épp úgy, ahogy ezeréves történelmünkben a közélet minden neveze­tesebb szereplője szinte automatikusan ne­messé és ezzel az akkori magyar politikai nemzet tagjává vált, úgy lettek magyarokká szellemi életünknek idegen vérből származott kiválóságai is- A kicsinyes gáncsoskodás megtörik ezeknek a tém^eknek az erején- | Pár nappal ezelőtt a segesvári csatatéren | az erdélyi magyarság ünnepelte Petőfi Sán- | dór halálának 75 éves évfordulóját. Goga | Oktávián, a román költőpolitikus rendkívül szép szavakkal mentette ki magát azért, . hogy az ünnepségen nem vehetett részt- ! Ezekből a szavakból kiáradt a román poéta ' bárrmE/a a magyar Tirtaios iránt. De egy- | szersmínd felénk csendült az a mély elisme­rés is, amellyel a román politikus adózik a magyar kultúrának és az ő nagy titánjának- | Be kell vallanunk, hogy mi irigyeljük a ro­mániai magyarságot azért, hogy hányatott életében olykor-olykor mégis akadnak per- ; cek, mikor a hatalom képviselői tisztelettel meghajolnak az ő nagyjaik: a mi nagyjaink emléke előtt- A szlovenszkói és ruszinszkói magyarságnak ebben sohasem volt része- A hatalom urai mindmáig semmibe sem vet­ték, fitymálták a mi kultúránkat, amely pe­dig nem dísztelen hajtása az európai művelt­ség fájának. Ezek a gondolatok jutnak az eszünkbe most, amikor kezünkbe került a pozsonyi Toldy-körnek egy pályázati hirdetménye, TÁRCA A teremtés koronája. (Folytatás) Irta: Sziklay Ferenc. (Kint messziről I. ember hangja. Ödöngő, rizonyixlan léptek, részeg dalolás.) Mind: Csitt! Jön már! Szőlő: (Belibben az ajtón.) Itt lesz azon­nal! Rózsa: Pfuj! Micsoda szag! MJndég ez jár előtte! Szőlő: De kényes vagy! Egy kis bor­szagot se bírsz el? Mind: Bizony, az undorító! Szőlő: így fogadjátok az embert? Nem hogy örülnétek, hogy mámorba kergettem! Fenyő: De mit tolakszol közénk, mikor mi bosszút akarunk állam azért, hogy elvette a szépségünket? Szőlő: Éppen azért! Engem is megölt. Én is szép voltam, mert édes voltam. Égi madarak cukros csemegéje. És elvarázsolt rossz szagú nedvvé, ami csak neki jó. Fa­nyarrá tette az életemet. De én bosszút ve­szek rajta. Neki a mámor kell? Jól van, adok belőle neki. De nem állok meg, amíg élvezet neki. Bennem lakik az eleven, örök csábítás, addig meg nem nyugszom, amig egészen nem veszem el az eszét! Látnátok csak, hogy jön! — Téged irigyelt meg biztosan, tigris koma, mert nem hordja fennen a felét s avval a gyilkos fehér kezével a porba tapos! — Haha! I. Ember: (Kívül kaparász az ajtón.) Az Istenfáját... na, jól elkészültem, hogy a ki­lincset se találom. — Na, végre! Haha! „A lábamon alig alig állok!" ... (Bedől az aj­tón.) Mi a fene? Pfü, de meleg van! — „Még­is szeretned a lányok" ... (Ül az ajtónál.) Rózsa: Még van, aki szereti? Tigris: No, csak az ő fajtája! Arany: Az is csak értem! I. Ember: (Megmozdul.) Tigris: Csitt, vigyázzunk! (Lelapul a földre.) I. Ember: (Az ajtó mellett igyekszik fel- tápászkodni, keresi a villanygyujtót, de nem találja.) Hová rakta el az a marba... Zsán! Zsán! Az ördögbe!... Hol vagy?... Bizto­san iszik az a vén gazember... Te disznó, huszonöt botot veretek rád! — Huszonöt? Ötven! öt... (csuklik) ven. Haha! (dalol.) „Wenn dér Wein, dich toll gemacht!" — Gémacht! — Minek nekem villany, hiszen van itt lámpás. Ah, bon zsur, madám holdvi­lág. Kisztihand, alászolgája, köszönöm ... Zsán! Fene a pofádba, ho! vagy?!... Na, maid ellátom a bajod... Most mehetek egyedül a hálószobámba. (Tovább igyekszik a szincn, de megbotlik a tigrisben, nekiesik a szekrénynek. Palizander jól fejbevágja. Ró­zsa nyakonönti a váza vizével.) Szőlő: (Tapsol.) Jól van. jól van! M i n d: (Kacagva táncolják körül.) I. Ember: (Bután bámul körül, mégül a tig­risen, tapogatja a fejét.) Mi van velem? Jól elázhattam, hogy ennyire táncol a világ kö­rülöttem! ... Az áldóját, de fáj! — Hé mi lesz! Álljatok meg! Madám holdvilág, ez nem kseft! Így nem alkuszunk! ... Brr, de vizes tud lenni a víz, ha nekifog! ... Nem szeretem, csak kádban ... és langyosan. (Tapogatózik, keresi a helyét, hogy hol van.) Ho! vagyok? . . . Ah, bon zsur, ön az kedves, a dzsungelek ki­rálya? Hogy kerül ön alám. Vagy a dívá­nyon ülök? Tigris: (Megmozdul alatta.) I. Ember: Na, na!... Csak ne mozog­junk! Egyszer már méltóztatott golyót kapni a tüdejébe, felség! — Zsán! A fene egyen meg, minek tetted ide ezt a dögöt! Tigris: Dög? No megállj! (Megfordul.) I. Em b e r: (Végigterül a padlón.) Még de­rékszögben sem megy?... Már régen nem voltam ennyire az egyenesben! — Hát akkor gyerünk vízszintesre. — Még igy is ugráltok ? Hát csak bolonduljatok!... (Hasra fekszik, kezére hajtja a fejét.) Egy kicsit kemény... (Dalol.) „Kemény a föld, a gőzeke se szánt­ja, Minden lánynak ... re - ce - ce (elalszik.) Arany: No, hiresek, mire mentetek vele? Palizander: Én bevágtam a fejét, csu­pa vér a frakkja! Arany: Nagy dolog! Holnap bekötött fej­jel fog járni-kelni, még több asszonyt bolon- dit el. mert mindengyiknek azt fogja hazudni, hogy érte sebesült meg! Tigris: Én elgáncsoltam! Arany: Méltó tett az állatok királyához! Víz: Én megkereszteltem alaposan! Arany: Hogy holnap ne fájjon a feje! Tigris. Víz, Palizander: És te mit tettél, te hivalkodó? Arany: Én nem hivalkodtam, én nem mondom, hogy tenni tudok, de majd értem!... (Az ajtó óvatosan megnyílik, bejön rajta lopva II. Ember.) Holdvilág: (Kiröppen az ablakon, sö­tét lesz.) amelyben Petőfi születése százéves évfordu­lójának emlékére pályadijat tűz ki egy Petőfi személyével kapcsolatos színjáték, továbbá egy történelmi tárgyú elbeszélő költemény megírására. Tudtunkkal ez az első intézke­dés arra, hogy a szlovenszkói és ruszinszkói magyarság méltóképp megünnepelje a nagy vátesz emlékét. Hisszük azonban, hogy a magyar társadalom minden erejét már most latba fogja vetni, hogy a leg- iinnepiesebb formában emlékezzék meg a jövő esztendőben Petőfi Sándorról. Minden magyar község és minden magyar egyesület vegye ki a részét az ünneplésből. Petőfi-iin- nepségeink alkalmából pedig rendezzünk gjdijtést iskoláink és kulturális intézményeink javára. így tisztelhetjük meg legjobban Pe­tőfi emlékét. ft@E!fiiJ£ín§ ®!asz@rsiá& lománia és Belgium Mizöii. Budapest, augusztus 4. A Nemzeti Újság tudósítója jelenti Bukarestből: Románia erő3 szakos politikája éles ellentétbe hozta a ki­rályságot a nagyantant két államával. Azok az olasz és belga állampolgárok, akiknek leg­utóbb lebélyegzett háború előtti román jára­dékaik vannak, a maguk országainak bíró­ságához fordultak és a lebélyegzés érvény­telenítéséi) követelik. Mivel a román kormány attól tart. hogy az idegen bíróságok Románia ellen fogna- dönteni és megfelelő intézkedéseket tesz r.ek állampolgáraik jogainak biztosítására, megtiltotta, hogy a román hajók olasz vág' belga kikötőbe fussanak be. Ilyen módon óhajt ugyanis a román ke; mány védekezni az ellen, hogy a belgák és az olaszok megtorlásul ezeket a hajókat, vagy azoknak rakományait lefoglaljak. A konfliktus e pillanatban igen éles, mivel hiva­talos román körökben semmi hajlandóság nem mutatkozik, hogy álláspontjukat megváltoz­tassák, mert az a felfogásuk, hogy a béke- szerződés értelmében a járadékok lebélyeg­zéséhez joguk volt. II. Ember: (Villanyzseblámpával világít­va, megy előre, elbotlik I. Ember lábában, a lámpát eloltja.) I. Ember: (Fölriad.) Ki az? Te vagy Zsán?! Várj, te gazember! Hol csavarogtál? ... Jani fiam, emelj föl! II. Ember: Ah, igy vagyunk? Akkor semmi baj! Részeg embernek bolond, aki ki­tér. (Az arcába világit.) I. Ember: (Pislog, bántja a szemét a vi­lágosság.) Zsán, ne okoskodj! Felpofozlak, te disznó! II. Ember: Csalódni méltóztatik, méltó- ságos uram! Zsán, a disznó, pont ilyen álla­potban van, mint kegyed! Csakhogy neki ió az árok is. És ö maszlagos bundapálinkából káfolt be, nem pedig pukkanós bortól. Az eredmény, — voalá! — ugyanaz! I. Ember: (Eszmélni kezd.) Mi... Mi? Ki az? Hogy mer... takarodjék innen! II. Ember: Na, na, csak nyugodtan! I. Ember: (Föltápászkodik.) Takarodjék, mert kiáltok! Rabló! Segitség! II. Ember: Csend lesz, méltósága, mert bicska van nálam! I. Ember: Hogy mer!... Ide! Azonnal menjen ki! II. Ember: Jó, jó, megyek, de előbb vi­szek valami emléket! Ezt ni! (Rávilágít a nagy vázára.) Csak ezt, ne féljen! A többit itt hagyom, a többi mind vacak, csak ez arany! I. Ember: (Kétségbeesett feljózanodott- sággal.) Nem engedem! (Neki akar menni.) II. Ember: Lök egyet rajta, úgy, hogy egy székbe roskad.) Nyughassék már! (Rávi­lágít s avval mintegy odaszögezi a székhez.) Látja ezt a bicsakot? Egynéhány borda kö­P Prága, szombat, 1922. augusztus 5. '*&&&*** jOtgy* sff JaF L kifizetési árak bei- és külföldön &Wk wSr Jsf Ya ür JPWS ,«ÍBkL_ JfjJiL# ŰSf SÍM j-Ksjf egész évre 300 Kő, félévre 150 Ke /S/m W^WsTM #/fl Jc# ü&ts V rówf wS Kar JaM-LéSS é£& jR áSa ásW Folyószámlák: Postatnknrékpdnz­...zygfoftfSIL hL áffifr jSmF Jjp J&W JáBUT W műt mm tár clearing-szám 48773, Deutsche vm ^ Agrár- und Industrie-Bank Prága tggSP' és Hungária Bank R.-T. Budapest. ............................m................................................. em*** '■■■■■ ■■ _ sürgönyeim Hirlap, Praha. — Szer kesztőség: POLITIKAI NAPILAP Kiadóhivatal: Prága-II., Stépánská ulice 40. I. Prága-I., Na PerSttfné 6. 1. Telefon: 30—349. Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Telefon: 33—44.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents