Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)

1922-08-04 / 53. szám

Péntek, augusztus 4. Pajor válasz Efterl einüh levelére. München, augusztus 3. A bajor kormány Ebért birodalmi elnök levelére a következő választ küldte: A bajor kormány őszinte köszönetét mond a birodalom elnökének államférfim felfogá­sáért. A bajor nép is a kényszer kikapcso­lásában látja a viszály megoldásának egyet­len lehetőségét. A bajor kormány azonban nem oszthatja a birodalmi elnök ama fel­fogását, hogy a bajor kivételes rendeletnek nincs alkotmányos alapja. Nem csuppán for­mális jogi döntésről, hanem politikai termé­szetű kérdésről van szó. A bajor kormány felelősségének teljes tudatában adta ki a kivételes rendeletet, amelynek védelmi in­tézkedés jellege van. A birodalmi törvények a különböző szövetségi államok fontos fel­ségjogait befolyásolják. A bajor kormány kényszerhelyzete a bas jor körök mélyreható elégedetlenségéből adódik. Ha a reudeíetet felfüggesztenék, vagy más, nem kielégítő módon szabályoz­nák, akkor Bajorországban a nyugtalanság­nak az az állapota következnék el, amelyért a bajor kormány többé nem vállalhatná a felelősséget. A bajor kormány minden idő­ben hajlandó segédkezet nyújtani oly jogi alap megteremtésére, amely a bajor állami szükségleteknek megfelel. A bajor népet különösen az aggasztja, hogy a weimari alkotmányt oly módon ma­gyarázzák, mintha az az országok felség­jogát felfüggeszthetné. A bajor kormány reméli, hogy a birodalmi elnök segítségével sikerülni fog a jövőre vonatkozólag biztosí­tékokat szerezni, hogy az egyes országok felségjogai beleegyezésük nélkül nem kor­látozhatók vagy függeszthetők fel. A bajor miniszterelnök levele végül annak 0 meggyőződésének ad kifejezést, hogy a je­lenlegi helyzet nehézségei bizonyára oda fog­nak vezetni, hogy az egész német nép, külön állami csoportjaiban az állam feladatainak megoldásában örömmel fog együtt működni. BernM Shaw Lloyd Georgeról. A Berliner Tageblatt megbízásából Alfréd Kerr Angliában tartózkodik s onnan küld lapjának érdekes és ere­deti cikkeket. Első cikke Bernhard Shaw-val való találkozásáról számol be s a cikkből a Berliner Tageblatt engedelmével közöljük a következő részleteket: Lloyd Georgeról is beszélgettünk. Shaw tegnap hallotta először Lloyd George-ot beszélni. Elrémült. — Milyen alkalomból beszélt? — kérdem. — Mejszenej emlékünnepén. — Hogyan? — Az olasz Mejszenejről beszélt. Nem értettem a dolgot. Shaw egy darab pa­pírra fölirta a nevet: „Mazzini". Vagy úgy! Shaw véleménye szerint Mazzini majdnem szo­cialista volt. „De ez a Lloyd George volt olyan orcátlan (andacity) és kijelentette, hogy Európa térképe ma körülbelül olyan, mint ahogyan az olasz államférfiu elgondolta . . . Oh, ezek az el­csépelt ügyvédi fordulatok — ezek az olcsó ki­szólások: eddig ellenségeink ellen védekeztünk, ezután ellenségeinket fogjuk megvédeni!... Bor­zalmas . . . Lloyd George mindig szónok volt, ta­lán taktikus is, — de sohasem államférfi'1. Shaw tovább folytatta: „Lloyd George parla­menti virág; minden hájjal meg van kenve, de azért még korántsem politikus, akinek alkotó gon­dolatai vannak . . . Csak azért vitte oly sokra, mert szolgált az uralkodóosztálynak s nem mert harcolni ellene . . . Lloyd George éveken keresz­tül támadta az angol junkert (Shaw ezt a szót németül mondotta), — de karrierjét nem elle­nük, hanem velük csinálta meg . . .“ ' — A jobboldal nem gyűlöli őt? — Nem. Legfeljebb Northcliffe lord — szemé­lyes ellenszenvből ... De ez a Northcliffe ma majdnem elmebajos és halálraítélt ember. Shaw mindezt szenvedély nélkül, de szemmel- ,látható szilárdsággal mondotta el, ámbár itt „ía- natic“-nek tartják. Mikor Lloyd George-ot ambivalensnak nevez­tem, Shaw „ambignous“-nak — kétértelműnek mondotta. — Igazán nem nagy művészet, sőt a legköny- nyebb dolog a háború alatt kormányozni, ezt még Hindenburg is tudta (csak Shaw szavait isméte­lem), mikor a törvényt félig-meddig hatályon kí­vül helyezik s szüntelenül csak azt hangoztatják: a háborút folytatni, a háborút folytatni ... A világnak ebből persze semmi haszna- Lloyd George pedig igy kormányozott Az olyan embe­reket, mint ő és Clemenceau, a háború befejezté­vel tüstént Szent Ilona-szigetére kellett volna küldeni. (Komikus-ijedelemmel tiltakoztam a hely megválasztása ellen. — Shaw nevetett.) Karosszékéből előrehajolt s tovább boncolta Lloyd Georgeot. Nyugodtan beszélt, annak az em­bernek a nyugalmával, aki a realitások bizonyos területét megveti. 5_ Shaw tovább beszélt: „Minden, ami Versailles- sal összefügg, nevetséges ... A kritikus pillanat­ban Lloyd George-tói kettőt kértek. Először: a császárt föl kell akasztani, másodszor: Németor­szág fizessen. Az első nem ment. S a második? ... Mivel fizessen Németország? — Kezdetben azt mondották: Németország épitsen hajókat Angliá­nak. De akkor (Shaw elmosolyodott) az angol ha­jógyárosok dühöngeni kezdtek . . . Llos'd George tehát elállt az ötlettől". (Minderről Shaw egyik útja alkalmával szemé­lyesen győződött meg: hajómérnökök, tulajdono­sok, munkások attól tartottak, hogy kikapcsolód­nak a munkából.) — Mivel fizessen Németország? — Mikor azt mondották: német acéllal — Anglia összes acél­gyárosai fölzudultak. — Tehát mivel? Németor­szág szállítson szenet. Franciaországnak. Ezen azonban a walesi szénbányák háborodtak föl. Lloyd George tehát megint meggondolta magát. Szakértői végül kijelentették, hogy ezután már csak egy marad hátra: Németországnak... hamu- zsirral kell fizetnie! (Shaw hosszan nevetett.) Mindenütt csak züllést és bomlást lát. — Franciaország zsarol, — folytatta Shaw, — tudja jól, hogy a békeszerződés kivihetetlen. Lloyd George viszont tudja, hogy Franciaország tudja, hogy a szerződés kivihetetlen . . . Kétség­beejtő esztelenség. Nem olyan ember módjára beszélt, aki a vi­lágot derűsnek találja. Inkább, mint akinek a kor­társak lelkiállapota érthetetlen és elviselhetetlen. Csakugyan „fanatic" lenne? Nem; csak a tiszta ész képviselője . . . s a joghoz való aka­raté. Elgondolkozva és csendes hangon mondotta: — Az angolok „feeling“-je, Franciaország iránt való érzése ma rosszabb, talán izgatottabb, mint Waterloonál volt Petofi-finnep Segesváron. Segesvár, augusztus 3. (Saját tudósítónktól.) Julius 3Dén hatalmas ünnepség keretében ülte meg az erdélyi ma­gyarság Petőfi Sándor elestének hetvenhar- madik évfordulóját. Ez az ünnepség egyúttal alkalmat szolgáltatott arra, hogy az Erdély­ben élő milliónyi magyarság tanúságát adja a nyelvéhez és fajához való ragaszkodásának. A fehéregyházi síkon tízezernél több ma­gyar gyűlt össze, közte igen sok székely. Az enyhe szellő a háromszinü magyar lobogót lengette fölöttük. A magyarság szent ünnepe volt ez, amelyet nem volt szabad profán kéz­zel megzavarni. Dózsa Endre volt alispán, az Erdélyi Irodalmi Társaság elnöke nyitotta meg az ünnepséget. „Lobogó fáklya a Petőfi lelke — mondotta — az ő életének minden magyar ember szeme előtt kell lebegnie11. Szabolcska Mihály „Petőfi lelke44 cimü ünnepi ódáját szavalta el s a Magyar Tudo­mányos Akadémia és a Kisfaludy-társaság üdvözletét tolmácsolta. A tízezernyi hallgató­ság csöndben, lélegzetvisszafojtva hallgatta a kiváló poéta izzó fajszeretettel tele szavait. Sándor József képviselő Petőfi életéről beszélt. Majd az íidvczlötáviratokat olvasták fel. Goga Oktaviári, volt román kultuszminisz­ter, Petőfi román fordítója, a következő táv­iratot intézte az ünnepség elnökségéhez: „Ké­sőn kapva becses meghívásukat, mélyen saj­nálom, hogy az ünnepélyen nem lehetek je5 len. Kívánom, hogy mindnyájuk felett bontsa ki szárnyát Petőfi szelleme, enyhítve nemes dalaival az emberiség sebeit és vezetve ben­nünket egy lépéssel közelebb a világszabad­sághoz és testvériséghez, melyért ö küzdött és elvérzett". A tömeg ezután a Petőfi-siremlékhez vo­nult, ahol Makkay Sándor püspökhelyettes szivrehaíó imája után Biró Lajos székely­udvarhelyi tanár helyezte el a sírra a magyar­ság koszorúját. Délután és este folytatódott az ünnepség. A magyarság a délutáni gyűlé­sen szent fogadalmat tett, hogy minden tűzön és vizen keresztül megőrzi azt a szellemet, amelyet Petőfi oltott leikébe. iegujabb Újabb meréuyletterv Poincaré ellesi. Paris, augusztus 3. (Saját tudósítónktól.) Qtriniper környékén néhány nappal ezelőtt egy megszökött fegyenceí fogtak el, aki kihallgatása alkalmával ma előadta, hogy a {egyházból másodmagával szökött meg. Társa aktív anarkista és egy Poincaré el­len irányuló merénylettervet dolgozott ki. A fegyenc állítása szerint az anarkista va­lószínűleg még most is Párisban van. A Matin e jelentéshez megjegyzi, hogy a mi­niszterelnök, akit az illető prefktus a do­logról értesített, a fentebbi hirt megerősí­tette. A rendőrségen kijelentették, hogy az elfogott fegyenc, mint anarkista már rég­óta ismeretes és társa felkutatására a nyo­mozást már megindították. I.IP1 HÍREK Cernok. Irta: Dzurányl László. Losonc, augusztus 3. Cernoknak írják és Csernoknak ejtik ki, majd­nem úgy, mint Magyarország hercegprímásának a nevét. De most nem János érsekről szól az ének, akit a szlovákok adtak a magyarságnak, ha­nem Máté apostolról, akit a csehek adtak a szlovákságnak. Cernok Máté mint korszerű nemzeti apostol a propagácsna kancelláriában, a hírhedt cabinet noir-ban kezdte meg misszióját Hány tőrt vetett, hány ártatlan ember börtönbe juttatásával szol­gálta a boldogtalan Szlovákia konszolidációját, ezt majd csak egy későbbi kor földalatti kutatásai fogják megállapítani. De a nemzet háláját már nem bízta az utókorra Máté apostol: ezt még éle­tében sietett fölvételezni — a hazának a pozso­nyi vezérpénzügyigazgatóságon terített oltáráról. A kassai nagytőzsdét szemelte ki magának Máté apostol. Az a kis jogfosztás, ami a régi fő- traffkost érte, nem idézett föl benne lelkiismereti válságot, sőt az sem tette keserűvé nagytőzsdési kenyerét, hogy ezt a kenyeret voltaképpen újabb jogfosztással egy szlovák testvére elöl vette el. Az ilyen kis skrupulosok nem zavarják az ide­importált nemzeti apostolokat. A licenciákat a megbízhatatlan magyaroktól a Cernok Máték már önmagukhoz mentették,' a vasutat, a postát hasonlóképpen megtisztították — maguknak. De a magyarság mégsem akar meghalni. Élni mer és követeim meri jogait az élethez. A kassai magyarság is hallatlan lépésre ragad­tatta magát Gyűlést mert összehívni, hogy az iskolaügy terén követelje azokat a jogokat, ame­lyek a törvény alapján megilletik. Ilyen láza­dást nem tűrhet Cernok Máté. Ellenakciót indít és cseh-szlovák testvéreivel fölront a pódiumra. És ő követel. Követeli az összes magyar iskolák bezárását, mert a magyarságnak itt élni joga nincsen. És botrányba íullasztja a gyűlést. Ez történt Kassán julius 30-án. És most már teljes nyugalommal füzzük a mondanivalóinkat. Mikor a kassai magyarság méltóságteljes nyu­galommal összegyülekezett, tette ezt a maga igaz­ságának biztos tudatában és bízva abban, hogy a törvényeket és a törvényadta jogokat mások is éppen úgy tiszteletben tartják, ahogyan ő teszi. És hitte, hogy az arra hivatottak viszont e törvé­nyeket és jogokat tiszteletben tudják tartani. Amit ő követelni akart, azt követelni egyrészt tör­vényben biztosított jóga, másrészt a jövő gene­ráció iránt legszentebb kötelessége. A kassai magyarság nem tudta, hogy egyesek terrorja erőt vehet a törvényen és keresztülgá­zolhat a gyülekezési jogon. Nem tudta, hogy jo­gokat követelni nem szabad, ellenben erőszakos­ságot és jogfosztást igen. Nem tudta, hogy a nem­zetiségek és a fennálló jogrend ellen szabadon lehet izgatni, ahogy azt Cernok Máté tette. És nem hitte azt, hogy a közrend őrei nem az iz­gatok és inzultálók, hanem az izgatást és inzul­tust szenvedettek ellen lépnek föl. Mert igy történt ez Kassán. Ez a segédlet volt a koronája Cernok Máté egyéni akciójának. Egyé­ni akciónak nevezzük, mert nincs morális fede­zete. A szlovákság, a szlovák nemzet távol áll ezektől a kilengésektől. A velünk-testvér szlovák nemzet sohasem fogja a mi iskoláink bezárását követelni, a ml élethez való jogunkat kétségbe­vonni és sohasem fog a Cernok Mátéknak helye­selni, amikor a mi törvényes és emberi jogainkon végigtipornak. A kassai zsupán, akinek jogi és politikai érzé­két ösmerjük, bizonyára tisztában van ezzel. Kérdjük tőle, hogy a szlovák nemzet igazi lelkét és akaratát s az ő konszolidáló és építő program­ját össze tudja-e egyeztetni a cernokmáték fe­lelőtlen és destruktív akcióival? El tudja-e őket az útból takarítani, vagy talán van valami nálánál is nagyobb erő, ahonnan a cernokok terrorha­talma táplálkozik? Ami Kassán történt, az újabb seb és újabb csa­lódás a magyarság számára. Hangosan demon­strálja kisebbségi életünk jogbizonytalanságát és lehetetlenné teszi a békés harmóniát. Lehetetlenné teszi, hogy a magyarság továbbra is a belső or­voslás útjait keresse. Cernok Máté és társainak terrorja a civüizált külföld fóruma felé terel ben­nünket. — (A prágai meteorológiai intézet jelen­tése.) Időjóslás : Változóan felhős, meleg dőjárás várható, gyenge szellőkkel. * — (Hölgyolvasóinkhoz!) A Prágai Magyar Hírlap mindig arra törekszik, hogy olvasó- közönségének minnél többet nyújtson. Szá­mos lelkes hölgyolvasónknak akarunk szol­gálni, midőn őket a divat változatairól heten­ként egyszer megjelenő divatrovatunkban tájékoztatjuk. Azt hisszük, hogy hölgyeink örömmel veszik tudomásul elhatározásunkat és kiadóhivatalunk utján fogják beszerezni a ruhavarráshoz szükséges szabásmintákat. — (Könyvárjegyzéket) mellékelünk mai számunkhoz. A feltüntetett árakból előfize­tőinknek 10 százalék engedményt adunk. — (Emlékszobrot állítanak Turócszentmár- tonban.) Turócszentmártonból jelentik: A é szlovák földműves- és kisgazdapárt H o d- z s a Milán elnöklésével vasárnap ülést tar­tott, amelyen elhatározták, hogy az 1918-19. harcokban elesett cseh-szlovák katonáknak emlékszobrot állítanak. Gyűjtést indítottak, amelynek eredményeképpen eddig 400 Ke gyűlt össze. — (Megtiltottak egy magyar műkedvelői elő­adást). Ungvárról jelentik: Vasárnap tartották Szobráncfürdőn az „Anna-bált", amelyet műked­velői előadás előzött meg. Az előadás már meg­kezdődött, midőn Szlávik zempléni zsupán meg­bízásából a szobránci főszolgabiró az előadás folytatását megtiltotta azzal a megokolással, hogy amig szlovák számokat nem adnak elő, magyar szónak sem szabad elhangzania. így fest Szlávik zsupán birodalmában a kisebbségi jogegyenlőség. — (Felekezetnéikiiliek eskütétele a bíróság előtt). A nemzetgyűlés legutóbbi ülésén elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely a felekezetnélkülieknek a bíróságok előtti esküjét szabályozza. Eszerint a felekezetnéikiiliek számára a régi esküformából csupán az „esküszöm" szó marad meg, a többi kitételt elhagyják. A törvény rendelkezései Szlo- venszkóra és Ruszinszkóra nem vonatkoznak, mert ott már a felekezetnéikiiliek eskütételét ré­gebben szabályozták. — (Ujj szlovák hetilap Losoncon). Losoncról jelentik: Pohranicsky Posel címmel Losoncon a minap uj szlovák hetilap indult meg. A lap első számában Jánoska evangélikus püspök irt vezér­cikket, amelyben kijelentette, hogy a lap egy párt szolgálatában sem fog állani. — (A mindenről gondoskodó természetnek) bá­mulatos gyógyereje érvényesül a Schmidthauer- féle igmándi keserüvizben, mely a leghivatottabb természetszerű és ártalmatlan gyógyítója az em­beri szervezet belső bajainak, úgymint: székre­kedés és abból eredő étvágyhiány, gyomodéi- fuvódás, aranyér és vérbőségnél, eddig semmiféw művileg készült szerek által utói nem ért gyógy­hatású, mint ivókúra hosszabb használatra, elkö- véredés, szivelhájasodás és azzal járó fulladásnál, sárgaság, máj- és lépdaganatná! stb. — (Mi lesz már az ugorkávaí?) Az ugorat* már akkora, hogy a magját szárítják, a piacon is már penészedik. Mindenki ugor- gázik, nyaral, csak az újságírónak nin­csen még ugorkája. Sőt, most dőlnek csövestől az események. A szerkesztő­ségi szolgák szénavillával és gerelyé­vel takaríthatnák el azokat a távirato­kat, amelyek egy-egy óra alatt beérkez­nek s földolgozás után már csak a papír­kosár mellé kerülhetnek. Már-már re­ménycsillagok pislákoló fénye bontako­zott ki a forgalmas szerkesztőségi szo­bák mennyezetén, amikor beüt az uiabb krach: a török-görög háború. A világ­sajtó tele van vele. Garmadára érkez­nek a táviratok Szmirná'ból, Csaíaldzsá- ból, Theafindzsából, Batrachomiomachiá- ból, Pijamából, Angorából Zongorából. Itt ennyi török annyi görögöt, ott annyi görög ennyi törököt. És igy tovább, reg­geltől reggelig.... Hát mire való ez? A közönség egyikből sem tud meg többet. És a csataldzsai, vagy nem tudom, mi- csodzsai tudósítónk csak ontja őket, hol­ott egy kétsoros távirattal elintézhetné az egész háborút, egészen a békeköté­sig. Az egész háborúból úgyis csak az szűrődik le, hogy: öt görög öt törököt dögönyöz... A Csataldzsai és a többi kollégánknak azonban nincs érzéke az ugorka iránt. A tábornokok neve kava­rog a tudósításokban s a tábornokok ké­pesek egész nyáron variálva, végigcsi­nálni az öt görög és az öt török régóta egyszerű problémáját. — (Dérer miniszter szabadságon). Dérer Iván dr. unifikációs miniszter augusztus 5-étől augusz­tus végéig szabadságra megy. Helyettesítését Srba Antal postaügyi és Habrman Gusztáv nép­jóléti miniszter látja el. — (Hogyan gazdálkodik az állam a Ksodnél?) A Lidove Noviny igen érdekes hirt közöl arról, hogy miként gazdálkodnak az állami kezelésbe átvett Ksod (Kassa-Oderberg-i) vasútnál. A lap szerint Teschenben feloszlatták a géposztályt és egész sereg tisztviselőt és munkást bocsátottak el. Mindamellett most hárommal több tisztviselő dolgozik az állomáson, mint eddig, nem tekintve azt, hogy a felszámoló bizottság részére is jelentős összeget fizettek ki diéta címén. — (Pozsony uj pénzügyi bizottsága). Pozsony­ból jelentik: A teljhatalmú miniszter a városi kép­viselőtestület által megválasztott pénzügyi bizott­ságot megerősítette és a bizottság hat uj tagot nevezett ki, akiknek mindegyike pénzügyi szak­ember. Az újonnan kinevezett tagok a követke­zők: Vencelka, a vezérpénzügyigazgatóság mi­niszteri tanácsosa, Schmiedt, a Zivnostenska po­zsonyi fiókjának igazgatója, Kovács dr. várme­gyei főjegyző, Langer biztosítási titkár, Stein nagykereskedő és Wimmert, a pozsonyi „Taka­rékpénztár" igazgatója. — (Letartóztatták a Nógrád-Gömöri Hírlap szerkesztőjét). Jelentettük tegnap, hogy a besz­tercebányai rendőrség csalás miatt körözési pa­rancsot adott ki Silberer Andor, a Nógrád-Gö­möri Hírlap magyargyalázó lap volt szerkesztője ellen. A kassai rendőrség — mint tudósítónk je­lenti — tegnap a kassai állomáson Silberer An­dort letartóztatta.

Next

/
Thumbnails
Contents