Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)
1922-08-04 / 53. szám
nM£ Péntek, augusztus 4• akiknek soraiban előkelő állami intézetek vezetőit is ott láttuk. A magyar közönség olyan sérelmet szenvedett. amelyet — még ha valaki akarná is — nehéz lenne jóvátenni- Julius 30-ikát, mint a cseh-szlovák demokrácia diadalünnepét fogjuk emlékezetünkben tartaniA kétszínű játék, — amelyet Önök iiznek — ime, kezdi megérleim gyümölcseitől'. Zsupán Ur, egyik első mester abban, hogy miként kell kifelé belátást, megértést és demokráciát hirdetni befelé pedig olyan politikát csinálni, ameiynek fényes eredményét vasárnap láthattuk, amikor az Ön komáromi kollegája által emlegetett cseh-szlovák kultur- fölény olyan rnéltóságos formában, olyan stílusos nagyszerűséggel megnyilatkozott. Kassa intelligens, békés közönsége — wmely a nemzetiségi gyűlölködést a magyar rezsim alatt nem ismerte — vasárnap valami olyat látott, amiről azelőtt fogalma sem volt- A sovinizmus rekedthangu őrjöngése volt az, amire a közönség szolgálatára hivatott állami közalkalmazottak vasárnap vetemedtek. Szomorú konszolidáció és siralmas állapot van ott, ahol már a kérő szótól is úgy megijednek, mint ahogyan vasárnap láttukMi lesz, Zsupán Ur, akkor, ha a szisztematikus jogfosztásokkal forrpontig elkeserített .magyar közönséget higgadt csillapító szavunkkal, a törvények betartására intő fölhívásainkkal — és itt utalok valamennyi beszédemre — már nem bírjuk majd megfékezni? Mi lesz, Zsupán Ur, akkor? Ne felejtse el, Zsupán Ur, hogy Kassa őslakossága, a szlovákokat sem véve ki, undorral fordul el az itteni kormányzati rendszernek azoktól a módszereitől, amelyek a kiutasításokban, becsületben megőszült, derék közalkalmazottak tömeges elbocsátásában, kiérdemelt nyugdijak elvonásában, a községi illetőségeknek gálád eszközökkel való megtagadásában tanult csak megismerni, mert a magyar hatóságoktól mindenkivel szemben egyforma mérték alkalmazását, a jog és erkölcs törvényeinek betartását és védelmét látta. Az itteni szlovák lakosság, amely a rokonság és barátság ezer kötelékével van a magyarsághoz hozzá kapcsolva, a mi oldalunkon áll, amit megmutatott azáltal is, hogy a vasárnapi „Szlovákok" között, akik a békés polgárokat a Fő-utcán végig pofozták, csak újsütetű kosicei polgárok voltak, akiktől ^senki sem kérdezi, hogy hol a községi illetőségük s akik a hónap elsején az állampénztá- irak előtt sorakoznakIgen különös demokrácia az, ahol az államnak ide importált fizetett alkalmazottai egy város őslakosságára reá támadnak- Ez még a gyarmatokban sem szokásZsupán Ur! Ne feszítsék a húrt szándékosan, mert el talál pattanni és mi már előre önt és az Ön által képviselt kétszínű, bűnös ■rendszert tesszük mindenért felelőssé. A rendőrség hivatalos jelentésének gyermekesen naiv összeállításából ki lehet olvasni, hogy az egész terrorisztikus tüntetés előre meg volt rendezve. A rendőri jelentésnek az a része, hogy a közelben elrejtett rendőröket vették igénybe, eléggé bizonyítja, hogy a rendőrség a készülő zavarról tudott, mert hiszen a magyar közönség eddig soha nem viselkedett úgy, hogy ő miatta rendőröket kellett volna elbújtatniZsupán Ur! A lapok ma azt Írták, hogy én itteni képviselőtársaimmal Önhöz készültem panaszra. Ez tévedés. Én tudom már jól, hogy Öntől ígéretnél egyebet nem lehet kapni, ebből pedig nekünk már túlontúl sok vanA napokban lesz egy éve, hogy átadtam Önnek egy jegyzőkönyvet, amely Simecek Gara tanfelügyelőnek, egy, a magyarsággal szemben elkövetett alávalóan durva sértését örökíti meg. ön akkor müfelháborodást inszcen&t és a brutálisan megsértett magyarságnak teljes elégtételt ígért- Akkor Ruman János ígérete még érték volt nekünk- Most már tudjuk, hogy Ön, az Ígéretek nagymestere, falhoz állított bennünket és akkori Ígérete csak arra volt jó, hogy ne vigyük e sérelmet az akkor Kassára készülő köztársasági Elnök Ur elé- Az elégtételt mai napig hiába várjuk. Ön a liliomtiprással vádolt és magyargyalázó tanfelügyelő oldalára állott, aki azóta még szabadabban gázol a mi jogainkban és uton-utfélen piszkol bennünket- Rendben van. Ön ezt a jegyzőkönyvet francia és angol szövegben fogja majd olvashatni és gyönyörködhetik a cseh-szlovák demokrácia e klasszikus okmányában. Nagyon tévednek Önök, ha azt hiszik, hogy mi még ezekután is ostoba, hiszékeny, gavallér magyarok maradunk. Nem, Zsupán Ur! Sunt certi denique fines- Mi jól laktunk már. A mi mértékünk betelt- Amíg Önök a Slovensky Vychod stílusában képzelik el a konszolidációt és állami pénzzel, hatósági eszközökkel támogatják ezt az irányzatot, addig itt nem lesz béke, hanem csak egymással szemben álló két tábor: A jövevényeké és az őslakosságé, a győzőké és a legyőzőiteké- Önök azok, akik lehetetlenné tesznek minden közeledést, akik akadályai a békének és megértésnek- És miként a beteg Európát nem fogják meggyógyítani az üres jelszavak, amíg a valóságban az erőszak és gyűlölet politikája érvényesül, úgy a beteg Szloven- szkón is hiába fognak elhangzani kenetteljes szólamok, addig, amig a cseh-szlovák demokrácia a valóságban az marad, ami ma: t.i- vak sovinizmusra és korrupcióra, a valódi népakarat brutális elfojtására alapított szemérmetlen önkényuralom. Kassa, 1922 augusztus 1. KÖrmendy-Ékes Lajos dr., nemzetgyűlési képviselőA kassai események hullámai. Hajsza két magyar újság ellen. — Az emigránsokat kiutasítják. Prága, augusztus 3. A vasárnapi kassai események mellett jósokáig nem lehet napirendre térni. Ezek az események jelentőségben ugyanis messzi 'uíemelkednek azokon a — sajnos — már egén megszokott erőszakosságokon, amelyek a szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki közvélemény egyesülési és gyülekezési jogait illuzóriussá tették. Ezek az események azt bizonyítják, hogy még mindig nagyon messze vagyunk a konszolidációnak attól a fokától, amely szükséges ahhoz, hogy joggal beszélhessünk a jogállamról. Meg vagyunk győződve róla, hogy annak, ami vasárnap történt Kassán, még igen fontos politikai következményei lesznek. Körmendy- Ékes Lajos dr. nemzetgyűlési képviselő nyílt levele csak az első megnyilvánulása annak a munkának, amely a magyar politikusokra vár. A nemzetgyűlés, amelynek tribünjéről lég* messzebb hallatszanék el a kassai vasárnap visszhangja, most nem ülésezik. Ez azonban nem fogja megakadályozni a magyarságot abban, hogy a jogrend uralmáért és iskoláiért megindítóit küzdelmét addig ne folytassa, amig a világ elfogulatlan közvéleményének nyomása alatt a kormány ife nem helyezi fölébe a jog uralmát az erőszak uralmának. A terrornak szervezett föllépése sem fog bennünket eme feladatunk hűséges teljesítésétől eltántorítani. Mert a terror már is meg akarja akadályozni a magyar sajtó jogos bírálatát. Tegnap cseh lapok nyomán megirtuk, hogy a kassai légionáriusok szervezetének kiküldöttei megjelentek a Kassai Napló és a Kassai Újság szerkesztőségében, hogy ott a két magyar lapnak a vasárnapi eseményekről irt cikkeit kifogásolják és azok „helyreigazítását" kierőszakolják. Arról, ami a két redakcióbán történt, az érdekelt lapok részletesen beszámolnak. A Kassai Napló így mondja el a légionáriusok vizitjét: A legionisták négytagú küldöttsége Cernok Máté vezetésével megjelent kedden délután 5 órakor szerkesztőségünkben. Udvarias bemutatkozásukra udvariasan fogadtuk őket Nyomban elővették a Kassai Napló keddi számát és a megzavart nép- gyülésröl irt tudósításunkat erős kritika tárgyává tették. Vita indult meg közöttünk a népgyüiés részleteiről, amely természetesen eredményre nem vezetett. Ezek után nyoimtékosan azt követelték, hogy vonjuk vissza cikkünket, amelynek egyes kifejezéseit, így főleg a „Héjjasszerü terrorét, magukra nézve sértőnek találják, mert ők nem Héjjasok és nem gyilkoltak meg senkit. Ez igaz. Eddig semmiféle gyilkosságról nem tudunk és nem is állítottunk ilyent. Teljesen távol állott tőlünk, hogy a legionistákat megsértsük, mi kötelességünkhöz híven csak az eljárásukat bíráltuk meg. Föl is ajánlottuk nekik, hogy adjanak le egyesületük részéről megfelelő nyilatkozatot, amelyet le fogunk közölni. Ez a megoldás nem nyerte meg a küldöttség tetszését. Kijelentették, hogy a legionisták este gyülésezni fognak és meglátjuk a következményeket. Nyugodt lelkiismerettel várjuk a történendőket. A józan belátás többet ér a pillanatnyi szenvedélynél. A Kassai Újság beszámolóján meglátszik,' hogy kénytelen-kelletlen irta meg és azok a magyarázatok, amelyekkel keddi cikkét tompítja, nem éppen meggyőzök, amin persze egy csöppet sem csodálkozunk. A Kassai Újság beszámolója egyébként igy szól: A kassai legionisták szervezetének négytagú küldöttsége élén elnökükkel: Cernok volt hadnaggyal, tegnap délután beállítottak szerkesztőségünkbe. Látogatásuk célja az volt, hogy a Kassai Újság keddi számában a szétzavart gyűlésekről írott vezércikkünk egyes kitételeire vonatkozóan magyarázatot, illetve helyreigazítást kérjenek. A küldöttség szónoka előrebocsátotta, hogy ők most nem a terror fegyverével akarnak élni, de szükségesnek látta céhást tengi a bratis- lavai nyomdarombolásra és kifejezést adott ama véleményének, hogy a legionisták békés emberek, de provokálni nem hagyják magukat. Ezek után konkretizálták kívánságaikat. Kifogásolták vezércikkünk utolsó mondatát: „Eső után köpenyeg", mert szerintük ez azt jelenti, hogy mi Horthyt vagy Héjjast várjuk ide. Ezzel szemben kötelességünknek tartjuk kijelenteni, hogy a mondat ilyen értelmezése tévedésen alapul. Mi az inkriminált közmondással pusztán és kizárólag a sovén politika tulhajtásának következményét illusztráltuk. Sértőnek találták a legionisták vezércikkünk azon kitételét, hogy „nagy esztelenség történt délelőtt is“. Természetesen az „esztelen1 szót nem az etimológiájának megfelelő szószoros értelemben használtuk, hanem politikai frazeológiában kialakult jelentésével — minden sértő szándék nélkül. Harmadszor: sérelmezik a legionisták, hogy utszéli tömegekrő! irtunk, akiknek röhögése hasonlít a röíögéshez. Kijelentjük, hogy az „utszéli tömeg" kifejezést azokra értettük, akik a gyűlésen tényleg utszéli tömegszeriien viselkedtek. Ezenkívül Cernok elnök külön kérte riportunkban szereplő nevének helyreigazítását: őt ugyanis nem „Csernoch“-nak, hanem „Cernolc"- nak hívják és súlyt helyez annak leszögezésóre, hogy Csernoch esztergomi hercegprímással nincs rokoni viszonyban. Végül annak közlését kérte a küldöttsége, hogy a gyűlésről a Lidove Noviny hozott tárgyilagos beszámolót. Ezenkívül a küldöttség kinyilvánitottá’ az iskolakérdésben elfoglalt álláspontját, mely szerint ha a szlovenszkói magyarság kiküzdi, hogy a félmillió magyarországi szlovákság szlovák iskolákat kapjon, akkor a legionisták azon lesznek, hogy az itteni magyarság is megkapja a kívánt iskolákat. Ezután a küldöttség barátságosan euavozo?* * Kassai jelentések szerint a kommunisták véres cserkészünnepségének utórezgései is szintén még egyre tartanak. A kommunisták közül azokat, akik nem cseh-szlovák állampolgárok, ki akarják utasítani. A rendőrség3 nek ilyen intézkedése az emigránsokat sújtaná. Úgy tudják azonban, hogy a kiutasitan- dóknak szabadságukban fog állani, hogy abba az államba mehessenek, amelyet ők választanak meg. Gyűlések a magyar iskolák érdekéken. Értesülésünk szerint vasárnap, augusztus 6-án a következő városokban tart népgyü- lést a magyar lakosság a magyar iskolák föntartása érdekében: Pozsony, Léva, Losonc és Szepsi. A néppárt zsolnai ülése. Ma kezdődik a szlovák néppárt zsolnai kongresszusa. Ezzel kapcsolatban Hlinka András a Slovák legutóbbi számában azt Írja, hogy a kongresszus vihar nélkül fog lefolyni. A kongresszus egyik főfeladata a néppárti vezér szerint az, hogy a csehekkel való régebbi együttműködés utolsó maradványait mielőbb megszüntessék s hogy nagy vonásokban a párt jövőbeli taktikáját megjelöljék. A Vrabec-ügyről azt Írja Hlinka, hogy Vrabecnek rövidesen válaszolni fog arra a nyílt levelére, amelyet hozzá intézett. Végül pedig abbeli felfogásának ad kifejezést, hogy a zsolnai kongresszus bizalmatlanságot fog szavazni Vrabecnek, hogy ilyetén módon képviselői mandátumától is megfossza. ise jártam nálad, azt se tudtam, vagy-e. Rózsa: Mit mondjak én? Én is ur vol- yoitam a magam rózsabokrán, illatos kertben, szellőzenére lejtettem a táncot. Mézemet dongó-méh gyűjtögette, csapongó pille az én illatomtól részegült gyilkos szerelemre És levágott! — Nektek legalább hasznotokat veszi, de engem? Holnap íonnyadtan, halot- tan a szemétre dob! Viz: És én? Én a hegyek fia vagyok. Az ég nemzett a földdel. Kristályhabjaim közt futkosó halak örültek az éleinek s haragomtól reszketett a világ! Én adtam díszt a hüs völgyeknek s nélkülem szomjan halna minden a földön! Szabad voFam, korlátlan ur. Hegyeket hordtam el és hegyeket építettem kényem, kedvem szerint. — És beszorított fullasztó ólomcsőbe, hogy bili jak föl s alá, napvilág nélkül, foitó sötétben, föld alatt és a házak falában. Én élelet adtam mindenkinek és most poshadok haldokló virággal ösz- szekényszeritve, látom és halogatom szegény kis pajtásaim lassú halálát! Arany: Vegyetek engem is a szövetségbe! Fenyő: (Az aranyhoz.) Miért? Van neked is okod a panaszra? Méltó vagy te hozzánk a kínszenvedésben? Palizander: Tebenned nem ölte meg a szépséget, téged ő tett széppé. Viz: Igen.igen! A természet édes fiai csak mi vagyunk! Én láttalak a föld ölében, mi- .előtt ő felhozott onnan. Mi voltál te ott? Szürke por, parányi atomként szerteszórva sárban, nemtelen kövek k&zt! Téged nem megölt, neked ő adott életet. Téged ő tett széppé, amig minket csúffá csúfolt! Arany: És mégis gyűlölöm! Mért nem hagyott örökké aludni? Kértem én. hogy megkeressen, vágytam én, hogy világra vessen? Tűzbe tegyen és cifra semmiséget formáljon belőlem? Akartam én, hogy bálványává tegyen, minden bűnök szülőanyjává? Tigris: Én nem értem, hogy mit kap rajtad, hiszen téged nem lehet csak meg sem enni! Arany: És mégis mindennél becsesebb vagyok neki. Mellettem ember nem megy el közönnyel. Imádnak, vagy gyűlölnek. Ti csak játékszer vagytok, vagy eszköz, én érték vagyok neki! — Akié vagyok, annak nincs nyugodt álma, mert félt, akié pedig nem vagyok, az gyűlöl, a gazdámmal együtt és gyilkolni képes értem. Minden bűnnek én vagyok az anyja. Rajtam vesznek ételt és bűnös szerelmet, kéjt és kint, erényt és gyalázatot! — Én magam is tudom, mi vagyok. Vagyok csecsebecse bársonyos nyakon, szimbólumává tettek az örök szerelemnek, pedig semmi hasznom! Sápadt fényemért elsápad' az irigy s a csengésem őrületbe kerget! — Nincs-e okom gyűlölni azt, aki ilyenné tett, a teremtés koronáját? Viz: Nem hiszek neked, te vagy a ke- gyence, elárulsz minket! Arany: Jó, én nem bánom, majd meglátjuk, kinek van igaza! | Tigris: Most már torkig vagyok a felesegesse!! Beszéltek egy félórája és semmiből semmi! — Mit ér a szó? Tenni kell! Fenyő: Könnyű ezt mondani, te mozogtál, amerre akartál magadtól, de mi az életben is tehetetlenek voltunk! Palizander: No és most mégis ott van, ahol mi. ö csak szájhősködik. Tigris: Mit tehetek mást? De legalább nem panaszkodom. Én hős voltam. Harcban estem el, mint hőshöz illik. Küzdöttem életre, halálra. Három társának a vérét ittam föl, amig gyáván, lesből belém nem lőtt. Messziről, ahová nem ért el a karom. Rámtaposott a szemtelen. Most selyemszőrömbe törli a cipőjét és rajtam vonaglik egy-egy édes vérü asszonnyal. Hej, ha életemben kerültek volna igy elém! Rózsa: Elég bolond voltál, hogy meg nem futottál! Ha nekem lábam lett volna! Tigris: Elfutni? Én, az állatok királya? — Mert én vagyok az, tudjátok meg, nem az a sörényes bitorló! — A tigris sohasem fut meg gyáván! És nem panaszkodik. Én ha- iottan is bosszúért lihegek, ti meg minden este csak jajgattok, de tenni nem tudtok semmit. Vas: Hja, ezen nem segíthetünk. Én vagyok közietek a legpraktikusabb, de nélküle még én is bizony halott vagyok. Holdvilág: Pedig én is segitenék nektek ! Mind: (Kacagnak.) Haha! Te? Vas: Te hig senki? Rózsa: Te szagtalan semmi? Fenyő: A fényedet is csak kölcsönkéred mástól! Tigris: Ugyan mi bajod vele? Tehozzád csak nem ér el a keze? Holdvilág: A keze nem, az igaz, de dér hozzám az a sok beteg nyafogás, amit mind hozzám sir el. Én vagyok a bizalmasa, ha a szerelemféreg rágja odabent. Én az éj királynője vagyok s valahány szerelmes szakácsnő van a földön, az mind felém nyavalyog. És ez mind semmi. Ha fényben tiszom a végtelenen át, leránt közel magához valami fura hosszú csővel, számontartja az arcom redőit. Egy lépésem nem marad óva- tatlan, mindig tudja, merre járok. Ha arcomra fátyolt térit földanyám, szent Dávid hegedűjét akasztja rám s mert sápadt az arcom, rámfogja, hogy halott vagyok. Tigris: Az is vagy! Holdvilág: Halott vagyok? — Én már eddig is megmutattam, hogy mindannyitok közt nekem van egyedül hatalmam rajta! Mind: Ugyan miben ? Holdvilág: Beteggé teszem, a lelkét lopom el. Megrontom az álmát, kicsalom a meleg ágyból, fel a háztetőre s levetem onnan. Hahaha! — Megzavarom a vizei járását, a tengert is kihúzom a helyéből. Halott vagyok? Ti vágytak a halottak és én élek! Tigris: Hisz utóvégre igaza lehet. Felvesszük a szövetségbe, úgyis az a baj rendesen, hogy sötét van, ha nincs itt s akkor úgy a szemünk közé világit, hogy megdermedünk. Mind: Bosszút, véres bosszút! Holdvilág: Még ma éjiéi ám, holnap már későn jövök! (Folyt, köv.)
