Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)

1922-08-04 / 53. szám

nM£ Péntek, augusztus 4• akiknek soraiban előkelő állami intézetek ve­zetőit is ott láttuk. A magyar közönség olyan sérelmet szen­vedett. amelyet — még ha valaki akarná is — nehéz lenne jóvátenni- Julius 30-ikát, mint a cseh-szlovák demokrácia diadalünnepét fog­juk emlékezetünkben tartani­A kétszínű játék, — amelyet Önök iiznek — ime, kezdi megérleim gyümölcseit­ől'. Zsupán Ur, egyik első mester abban, hogy miként kell kifelé belátást, megértést és demokráciát hirdetni befelé pedig olyan po­litikát csinálni, ameiynek fényes eredményét vasárnap láthattuk, amikor az Ön komáromi kollegája által emlegetett cseh-szlovák kultur- fölény olyan rnéltóságos formában, olyan stílusos nagyszerűséggel megnyilatkozott. Kassa intelligens, békés közönsége — wmely a nemzetiségi gyűlölködést a magyar rezsim alatt nem ismerte — vasárnap valami olyat látott, amiről azelőtt fogalma sem volt- A sovinizmus rekedthangu őrjöngése volt az, amire a közönség szolgálatára hivatott ál­lami közalkalmazottak vasárnap vetemedtek. Szomorú konszolidáció és siralmas állapot van ott, ahol már a kérő szótól is úgy meg­ijednek, mint ahogyan vasárnap láttuk­Mi lesz, Zsupán Ur, akkor, ha a szisztema­tikus jogfosztásokkal forrpontig elkeserített .magyar közönséget higgadt csillapító sza­vunkkal, a törvények betartására intő fölhí­vásainkkal — és itt utalok valamennyi be­szédemre — már nem bírjuk majd megfékez­ni? Mi lesz, Zsupán Ur, akkor? Ne felejtse el, Zsupán Ur, hogy Kassa őslakossága, a szlo­vákokat sem véve ki, undorral fordul el az itteni kormányzati rendszernek azoktól a módszereitől, amelyek a kiutasításokban, be­csületben megőszült, derék közalkalmazottak tömeges elbocsátásában, kiérdemelt nyugdi­jak elvonásában, a községi illetőségeknek gálád eszközökkel való megtagadásában ta­nult csak megismerni, mert a magyar ható­ságoktól mindenkivel szemben egyforma mér­ték alkalmazását, a jog és erkölcs törvényei­nek betartását és védelmét látta. Az itteni szlovák lakosság, amely a rokon­ság és barátság ezer kötelékével van a ma­gyarsághoz hozzá kapcsolva, a mi oldalun­kon áll, amit megmutatott azáltal is, hogy a vasárnapi „Szlovákok" között, akik a békés polgárokat a Fő-utcán végig pofozták, csak újsütetű kosicei polgárok voltak, akiktől ^senki sem kérdezi, hogy hol a községi illető­ségük s akik a hónap elsején az állampénztá- irak előtt sorakoznak­Igen különös demokrácia az, ahol az állam­nak ide importált fizetett alkalmazottai egy város őslakosságára reá támadnak- Ez még a gyarmatokban sem szokás­Zsupán Ur! Ne feszítsék a húrt szándéko­san, mert el talál pattanni és mi már előre önt és az Ön által képviselt kétszínű, bűnös ■rendszert tesszük mindenért felelőssé. A rendőrség hivatalos jelentésének gyer­mekesen naiv összeállításából ki lehet ol­vasni, hogy az egész terrorisztikus tüntetés előre meg volt rendezve. A rendőri jelentés­nek az a része, hogy a közelben elrejtett rendőröket vették igénybe, eléggé bizo­nyítja, hogy a rendőrség a készülő zavar­ról tudott, mert hiszen a magyar közönség eddig soha nem viselkedett úgy, hogy ő miatta rendőröket kellett volna elbújtatni­Zsupán Ur! A lapok ma azt Írták, hogy én itteni képviselőtársaimmal Önhöz készül­tem panaszra. Ez tévedés. Én tudom már jól, hogy Öntől ígéretnél egyebet nem lehet kapni, ebből pedig nekünk már túlontúl sok van­A napokban lesz egy éve, hogy átadtam Önnek egy jegyzőkönyvet, amely Simecek Gara tanfelügyelőnek, egy, a magyarsággal szemben elkövetett alávalóan durva sérté­sét örökíti meg. ön akkor müfelháborodást inszcen&t és a brutálisan megsértett ma­gyarságnak teljes elégtételt ígért- Akkor Ruman János ígérete még érték volt nekünk- Most már tudjuk, hogy Ön, az Ígéretek nagy­mestere, falhoz állított bennünket és akkori Ígérete csak arra volt jó, hogy ne vigyük e sérelmet az akkor Kassára készülő köztár­sasági Elnök Ur elé- Az elégtételt mai napig hiába várjuk. Ön a liliomtiprással vádolt és magyargyalázó tanfelügyelő oldalára állott, aki azóta még szabadabban gázol a mi jo­gainkban és uton-utfélen piszkol bennünket- Rendben van. Ön ezt a jegyzőkönyvet francia és angol szövegben fogja majd olvas­hatni és gyönyörködhetik a cseh-szlovák demokrácia e klasszikus okmányában. Nagyon tévednek Önök, ha azt hiszik, hogy mi még ezekután is ostoba, hiszékeny, gavallér magyarok maradunk. Nem, Zsupán Ur! Sunt certi denique fines- Mi jól laktunk már. A mi mértékünk betelt- Amíg Önök a Slovensky Vychod stílusá­ban képzelik el a konszolidációt és állami pénzzel, hatósági eszközökkel támogatják ezt az irányzatot, addig itt nem lesz béke, hanem csak egymással szemben álló két tá­bor: A jövevényeké és az őslakosságé, a győzőké és a legyőzőiteké- Önök azok, akik lehetetlenné tesznek min­den közeledést, akik akadályai a békének és megértésnek- És miként a beteg Európát nem fogják meggyógyítani az üres jelszavak, amíg a valóságban az erőszak és gyűlölet po­litikája érvényesül, úgy a beteg Szloven- szkón is hiába fognak elhangzani kenetteljes szólamok, addig, amig a cseh-szlovák demo­krácia a valóságban az marad, ami ma: t.i- vak sovinizmusra és korrupcióra, a valódi népakarat brutális elfojtására alapított sze­mérmetlen önkényuralom. Kassa, 1922 augusztus 1. KÖrmendy-Ékes Lajos dr., nemzetgyűlési képviselő­A kassai események hullámai. Hajsza két magyar újság ellen. — Az emig­ránsokat kiutasítják. Prága, augusztus 3. A vasárnapi kassai események mellett jó­sokáig nem lehet napirendre térni. Ezek az események jelentőségben ugyanis messzi 'uíemelkednek azokon a — sajnos — már egén megszokott erőszakosságokon, ame­lyek a szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki közvélemény egyesülési és gyülekezési jogait illuzóriussá tették. Ezek az események azt bizonyítják, hogy még mindig nagyon messze vagyunk a konszolidációnak attól a fokától, amely szükséges ahhoz, hogy joggal beszél­hessünk a jogállamról. Meg vagyunk győződve róla, hogy annak, ami vasárnap történt Kassán, még igen fontos politikai következményei lesznek. Körmendy- Ékes Lajos dr. nemzetgyűlési képviselő nyílt levele csak az első megnyilvánulása annak a munkának, amely a magyar politikusokra vár. A nemzetgyűlés, amelynek tribünjéről lég* messzebb hallatszanék el a kassai vasárnap visszhangja, most nem ülésezik. Ez azonban nem fogja megakadályozni a magyarságot abban, hogy a jogrend uralmáért és iskoláiért megindítóit küzdelmét addig ne folytassa, amig a világ elfogulatlan közvéleményének nyomása alatt a kormány ife nem helyezi fö­lébe a jog uralmát az erőszak uralmának. A terrornak szervezett föllépése sem fog bennünket eme feladatunk hűséges teljesíté­sétől eltántorítani. Mert a terror már is meg akarja akadályozni a magyar sajtó jogos bí­rálatát. Tegnap cseh lapok nyomán megirtuk, hogy a kassai légionáriusok szervezetének kiküldöttei megjelentek a Kassai Napló és a Kassai Újság szerkesztőségében, hogy ott a két magyar lapnak a vasárnapi eseményekről irt cikkeit kifogásolják és azok „helyreigazí­tását" kierőszakolják. Arról, ami a két redakcióbán történt, az ér­dekelt lapok részletesen beszámolnak. A Kas­sai Napló így mondja el a légionáriusok vi­zitjét: A legionisták négytagú küldöttsége Cernok Máté vezetésével megjelent kedden délután 5 órakor szerkesztőségünkben. Udvarias bemutatkozásukra udvariasan fogadtuk őket Nyomban elővették a Kassai Napló keddi számát és a megzavart nép- gyülésröl irt tudósításunkat erős kritika tárgyává tették. Vita indult meg közöttünk a népgyüiés részleteiről, amely természetesen eredményre nem vezetett. Ezek után nyoimtékosan azt kö­vetelték, hogy vonjuk vissza cikkünket, amelynek egyes kifejezéseit, így főleg a „Héjjasszerü ter­rorét, magukra nézve sértőnek találják, mert ők nem Héjjasok és nem gyilkoltak meg senkit. Ez igaz. Eddig semmiféle gyilkosságról nem tu­dunk és nem is állítottunk ilyent. Teljesen távol állott tőlünk, hogy a legionistákat megsértsük, mi kötelességünkhöz híven csak az eljárásukat bí­ráltuk meg. Föl is ajánlottuk nekik, hogy adjanak le egyesületük részéről megfelelő nyilatkozatot, amelyet le fogunk közölni. Ez a megoldás nem nyerte meg a küldöttség tetszését. Kijelentették, hogy a legionisták este gyülésezni fognak és meg­látjuk a következményeket. Nyugodt lelkiismeret­tel várjuk a történendőket. A józan belátás töb­bet ér a pillanatnyi szenvedélynél. A Kassai Újság beszámolóján meglátszik,' hogy kénytelen-kelletlen irta meg és azok a magyarázatok, amelyekkel keddi cikkét tom­pítja, nem éppen meggyőzök, amin persze egy csöppet sem csodálkozunk. A Kassai Új­ság beszámolója egyébként igy szól: A kassai legionisták szervezetének négytagú küldöttsége élén elnökükkel: Cernok volt had­naggyal, tegnap délután beállítottak szerkesztő­ségünkbe. Látogatásuk célja az volt, hogy a Kas­sai Újság keddi számában a szétzavart gyűlé­sekről írott vezércikkünk egyes kitételeire vo­natkozóan magyarázatot, illetve helyreigazítást kérjenek. A küldöttség szónoka előrebocsátotta, hogy ők most nem a terror fegyverével akarnak élni, de szükségesnek látta céhást tengi a bratis- lavai nyomdarombolásra és kifejezést adott ama véleményének, hogy a legionisták békés emberek, de provokálni nem hagyják magukat. Ezek után konkretizálták kívánságaikat. Kifogásolták vezércikkünk utolsó mondatát: „Eső után köpenyeg", mert szerintük ez azt je­lenti, hogy mi Horthyt vagy Héjjast várjuk ide. Ezzel szemben kötelességünknek tartjuk kijelen­teni, hogy a mondat ilyen értelmezése tévedésen alapul. Mi az inkriminált közmondással pusztán és kizárólag a sovén politika tulhajtásának követ­kezményét illusztráltuk. Sértőnek találták a legionisták vezércikkünk azon kitételét, hogy „nagy esztelenség történt délelőtt is“. Természetesen az „esztelen1 szót nem az etimológiájának megfelelő szószoros ér­telemben használtuk, hanem politikai frazeológiá­ban kialakult jelentésével — minden sértő szán­dék nélkül. Harmadszor: sérelmezik a legionisták, hogy utszéli tömegekrő! irtunk, akiknek röhögése ha­sonlít a röíögéshez. Kijelentjük, hogy az „utszéli tömeg" kifejezést azokra értettük, akik a gyű­lésen tényleg utszéli tömegszeriien viselkedtek. Ezenkívül Cernok elnök külön kérte ripor­tunkban szereplő nevének helyreigazítását: őt ugyanis nem „Csernoch“-nak, hanem „Cernolc"- nak hívják és súlyt helyez annak leszögezésóre, hogy Csernoch esztergomi hercegprímással nincs rokoni viszonyban. Végül annak közlését kérte a küldöttsége, hogy a gyűlésről a Lidove Noviny hozott tárgyilagos beszámolót. Ezenkívül a küldöttség kinyilvánitottá’ az is­kolakérdésben elfoglalt álláspontját, mely szerint ha a szlovenszkói magyarság kiküzdi, hogy a félmillió magyarországi szlovákság szlovák isko­lákat kapjon, akkor a legionisták azon lesznek, hogy az itteni magyarság is megkapja a kívánt iskolákat. Ezután a küldöttség barátságosan euavozo?* * Kassai jelentések szerint a kommunisták véres cserkészünnepségének utórezgései is szintén még egyre tartanak. A kommunisták közül azokat, akik nem cseh-szlovák állam­polgárok, ki akarják utasítani. A rendőrség3 nek ilyen intézkedése az emigránsokat súj­taná. Úgy tudják azonban, hogy a kiutasitan- dóknak szabadságukban fog állani, hogy abba az államba mehessenek, amelyet ők válasz­tanak meg. Gyűlések a magyar iskolák érdekéken. Értesülésünk szerint vasárnap, augusztus 6-án a következő városokban tart népgyü- lést a magyar lakosság a magyar iskolák föntartása érdekében: Pozsony, Léva, Lo­sonc és Szepsi. A néppárt zsolnai ülése. Ma kezdődik a szlovák néppárt zsolnai kongresszusa. Ezzel kapcsolatban Hlinka An­drás a Slovák legutóbbi számában azt Írja, hogy a kongresszus vihar nélkül fog le­folyni. A kongresszus egyik főfeladata a néppárti vezér szerint az, hogy a cse­hekkel való régebbi együttműködés utolsó maradványait mielőbb megszüntessék s hogy nagy vonásokban a párt jövőbeli taktikáját megjelöljék. A Vrabec-ügyről azt Írja Hlinka, hogy Vrabecnek rövidesen válaszolni fog arra a nyílt levelére, amelyet hozzá intézett. Végül pedig abbeli felfogásának ad kifejezést, hogy a zsolnai kongresszus bizalmatlanságot fog szavazni Vrabecnek, hogy ilyetén módon kép­viselői mandátumától is megfossza. ise jártam nálad, azt se tudtam, vagy-e. Rózsa: Mit mondjak én? Én is ur vol- yoitam a magam rózsabokrán, illatos kert­ben, szellőzenére lejtettem a táncot. Méze­met dongó-méh gyűjtögette, csapongó pille az én illatomtól részegült gyilkos szerelemre És levágott! — Nektek legalább hasznotokat veszi, de engem? Holnap íonnyadtan, halot- tan a szemétre dob! Viz: És én? Én a hegyek fia vagyok. Az ég nemzett a földdel. Kristályhabjaim közt futkosó halak örültek az éleinek s haragom­tól reszketett a világ! Én adtam díszt a hüs völgyeknek s nélkülem szomjan halna min­den a földön! Szabad voFam, korlátlan ur. Hegyeket hordtam el és hegyeket építettem kényem, kedvem szerint. — És beszorított fullasztó ólomcsőbe, hogy bili jak föl s alá, napvilág nélkül, foitó sötétben, föld alatt és a házak falában. Én élelet adtam mindenki­nek és most poshadok haldokló virággal ösz- szekényszeritve, látom és halogatom szegény kis pajtásaim lassú halálát! Arany: Vegyetek engem is a szövet­ségbe! Fenyő: (Az aranyhoz.) Miért? Van ne­ked is okod a panaszra? Méltó vagy te hoz­zánk a kínszenvedésben? Palizander: Tebenned nem ölte meg a szépséget, téged ő tett széppé. Viz: Igen.igen! A természet édes fiai csak mi vagyunk! Én láttalak a föld ölében, mi- .előtt ő felhozott onnan. Mi voltál te ott? Szürke por, parányi atomként szerteszórva sárban, nemtelen kövek k&zt! Téged nem megölt, neked ő adott életet. Téged ő tett széppé, amig minket csúffá csúfolt! Arany: És mégis gyűlölöm! Mért nem hagyott örökké aludni? Kértem én. hogy megkeressen, vágytam én, hogy világra ves­sen? Tűzbe tegyen és cifra semmiséget for­máljon belőlem? Akartam én, hogy bálvány­ává tegyen, minden bűnök szülőanyjává? Tigris: Én nem értem, hogy mit kap raj­tad, hiszen téged nem lehet csak meg sem enni! Arany: És mégis mindennél becsesebb vagyok neki. Mellettem ember nem megy el közönnyel. Imádnak, vagy gyűlölnek. Ti csak játékszer vagytok, vagy eszköz, én érték vagyok neki! — Akié vagyok, an­nak nincs nyugodt álma, mert félt, akié pedig nem vagyok, az gyűlöl, a gazdámmal együtt és gyilkolni képes ér­tem. Minden bűnnek én vagyok az anyja. Rajtam vesznek ételt és bűnös szerelmet, kéjt és kint, erényt és gyalázatot! — Én ma­gam is tudom, mi vagyok. Vagyok csecse­becse bársonyos nyakon, szimbólumává tet­tek az örök szerelemnek, pedig semmi hasz­nom! Sápadt fényemért elsápad' az irigy s a csengésem őrületbe kerget! — Nincs-e okom gyűlölni azt, aki ilyenné tett, a teremtés koronáját? Viz: Nem hiszek neked, te vagy a ke- gyence, elárulsz minket! Arany: Jó, én nem bánom, majd meglát­juk, kinek van igaza! | Tigris: Most már torkig vagyok a fe­lesegesse!! Beszéltek egy félórája és semmi­ből semmi! — Mit ér a szó? Tenni kell! Fenyő: Könnyű ezt mondani, te mozog­tál, amerre akartál magadtól, de mi az élet­ben is tehetetlenek voltunk! Palizander: No és most mégis ott van, ahol mi. ö csak szájhősködik. Tigris: Mit tehetek mást? De legalább nem panaszkodom. Én hős voltam. Harcban estem el, mint hőshöz illik. Küzdöttem életre, halálra. Három társának a vérét ittam föl, amig gyáván, lesből belém nem lőtt. Messzi­ről, ahová nem ért el a karom. Rámtaposott a szemtelen. Most selyemszőrömbe törli a cipőjét és rajtam vonaglik egy-egy édes vérü asszonnyal. Hej, ha életemben kerültek volna igy elém! Rózsa: Elég bolond voltál, hogy meg nem futottál! Ha nekem lábam lett volna! Tigris: Elfutni? Én, az állatok királya? — Mert én vagyok az, tudjátok meg, nem az a sörényes bitorló! — A tigris sohasem fut meg gyáván! És nem panaszkodik. Én ha- iottan is bosszúért lihegek, ti meg minden este csak jajgattok, de tenni nem tudtok semmit. Vas: Hja, ezen nem segíthetünk. Én va­gyok közietek a legpraktikusabb, de nélküle még én is bizony halott vagyok. Holdvilág: Pedig én is segitenék nek­tek ! Mind: (Kacagnak.) Haha! Te? Vas: Te hig senki? Rózsa: Te szagtalan semmi? Fenyő: A fényedet is csak kölcsönkéred mástól! Tigris: Ugyan mi bajod vele? Tehozzád csak nem ér el a keze? Holdvilág: A keze nem, az igaz, de dér hozzám az a sok beteg nyafogás, amit mind hozzám sir el. Én vagyok a bizal­masa, ha a szerelemféreg rágja odabent. Én az éj királynője vagyok s valahány szerel­mes szakácsnő van a földön, az mind felém nyavalyog. És ez mind semmi. Ha fényben tiszom a végtelenen át, leránt közel magához valami fura hosszú csővel, számontartja az arcom redőit. Egy lépésem nem marad óva- tatlan, mindig tudja, merre járok. Ha arcom­ra fátyolt térit földanyám, szent Dávid hege­dűjét akasztja rám s mert sápadt az arcom, rámfogja, hogy halott vagyok. Tigris: Az is vagy! Holdvilág: Halott vagyok? — Én már eddig is megmutattam, hogy mindannyitok közt nekem van egyedül hatalmam rajta! Mind: Ugyan miben ? Holdvilág: Beteggé teszem, a lelkét lo­pom el. Megrontom az álmát, kicsalom a me­leg ágyból, fel a háztetőre s levetem onnan. Hahaha! — Megzavarom a vizei járását, a tengert is kihúzom a helyéből. Halott va­gyok? Ti vágytak a halottak és én élek! Tigris: Hisz utóvégre igaza lehet. Fel­vesszük a szövetségbe, úgyis az a baj ren­desen, hogy sötét van, ha nincs itt s akkor úgy a szemünk közé világit, hogy megder­medünk. Mind: Bosszút, véres bosszút! Holdvilág: Még ma éjiéi ám, holnap már későn jövök! (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents