Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)

1922-08-04 / 53. szám

Péntek, augusztus 4. 3 imiimbi ii .ívmmwnMUM ■ - - ■ ------r—ri-nnMi|-,w Ben es és az orosz szociálforradalmárok. A Rade Pravo mai esti lapja közli, Radek kommunistának egy, a moszkvai Pravdában megjelent cikkét, amely azért érdekes, mert azt állítja, hogy a csehszlovák kormány a szociálforradalmárokat anyagi támogatásban részesitette. Radek hivatkozik a szociálforra­dalmárok külügyi bizottsága egyik tagjára, Zenzinovra, aki 1921. december 3-án s 21-én :azt jeelntette megbízóinak, hogy Benes dr. megígérte neki, hogy a szociálforradalmárok részér heti ötvenezer koronát fog folyósítani, s arra fog törekedni, hogy ezt az összeget 60—65000 koronára emeljék fel. A jelentés szerint Zenzinov pár nappal december 21-t íjelentés-e előtt is 80000 cseh-szlovák koronát kapott. Harc a nagy adók ellen. A német földművesek szövetsége (Bund dér ^eutschen Landwirte) Morvaország déli részei­ben a vagyonadó ellen egy egész sor tüntető gyűlést készít elő. Újabb halasztás a Javorina-ügybeis. A Lidove Noviny arról értesül, hogy a cseh­szlovák és lengyel kormány között a Javorina- jügyben a végleges megegyezést augusztus 6-áró! jujból elhalasztották. Egyelőre folytatják a tár­A német kormány a birodalmi kancellár el­nökletével tegnap délután foglalkozott Poin- taré uj jegyzékével. Irányadó . német'körök Véleménye szerint Poincaré újabb fenyege­tései mitsem fognak változhatni a német kor­mánynak a kiegyenlítési fizetésekben tanú­sított eddigi álláspontján. A kormány beha- Itóan foglalkozott a márka katasztrofális zu­hanásával is, amely szoros összefüggésben áll a francia fenyegető jegyzékkel. Poincaré ultimátuma ugyanis a berlini tőzsdén a kül­földi fizető eszközök hallatlan mértékű emel- jkedését idézte elő. A tőzsdén az a vélemény, hogy a francia megszállást nem fogják ki­terjeszteni, azonban Poincaréuak szándéká­ban van a megszállott Rainavidékken a né­met állami bevételeket, vámokat, adókat, a posta és vasúti bevételeket igénybe venni. A -munkáság újabb bérkövetelései miatt több nagyüzem megszüntette a munkát. A biro­dalmi kormány kénytelen volt a jóvátéteü fizetések fedezésére szolgáló devizavásárlá­sokat megszüntetni. A birodalmi kancellár délután tárgyalt a koalíciós pártok vezetői­ve}, valamint a német néppárttal, a német nemzetiekkel és a független szocialistákkal. A pártvezetők a kormánnyal teljesen egyet­értenek abban, hogy a feszült kül- és belpo­litikai helyzet szükségessé teszi a kormány és az egész német nép megfontolt szilárdsá­gát Ezt a jelentést kapjuk arról a hatásról, ame’ lyet Poincaré kegyetlen ultimátuma Német­országban kiváltott. Általánoságban az a vé­lemény, hogy Poincaré jegyzékét a londoni találkozás prológusaként lehet tekinteni. Ezt a véleményt egyes angol lapok is hangoz­tatják, bár az angol közvélemény most leg­inkább Balfour lord jegyzékével van elfog­lalva, mely a hadiadósságok törlésének re­ménységét oszlatta szét. Ezt a jegyzéket az összes nagy angol la­pok behatóan tárgyalják. A Times hangoz­tatja, hogy ámbár az angol jegyzéket formá­lisan nem Amerikához intézték, közvetve mégis az Egyesült Államokra tartozik, mint­hogy azokat a körülményeket ecseteli, ame­lyek Anglia számára lehetetlenné teszik, hogy Németországgal szemben oly nagylelkűen járjon el, mint ahogy szeretné- A lap vélemé- nj-e szerint a jegyzék általában nem javította a jóvátételi kérdés és a szövetségközi adós­ságok megoldásának lehetőségét. A Daily C h r o n i c 1 e kijelenti, hogy ha Anglia Euró­pában hajlandóságot látna a megnyugvásra, a békére és leszerelésre, szívesen hozna oly 'áldozatokat, amelyek később mindenkinek Icsak javára szolgálhatnának. Az angol közvéleményen kívül Amerikát üs foglalkoztatja az angol jegyzék, méh7 kü­lönösen az amerikai politikai és üzleti kö­rökben keltett rendkívüli benyomást. Utalnak arra, hogy Harding elnök egymaga nem ha­tározhatja el a hadiadósságok törlését, mint­hogy ahhoz a kongreszus felhatalmazására van szükség. Nem látszik valószínűnek, hogy ,a kongresszus egy ilyen törvényt meg­szavazna. Ezek a körök azt hangoztatják, hogy Balfour jegyzéke az összes hadi- ladósságokat Amerikára hárítja át. Csupán jkevesen hirdetik azt, hogy a kölcsönök tár­gyalásokat. A végleges döntés csak az ui cseh­szlovák kormány megalakulása után fog bekövet­kezni. A H!mka-i?ár£ háromszáz tagjának hazaárulást pere. HÜnka hiveinek politikai pőre iránt, amelyet az olmützi esküdtbiróság fog tárgyalni, egyre na­gyobb és nagvobb érdeklődés nyilvánul. Az államügyész már elkészítette vádiratát, mely há­romszáz oldalnál nagyobb terjedelmű. A vádlot­tak védői bejelentették a bíróságnál kifogásaikat és más esküdtbiróság delegálását kérelmezték, mivel szerintük az elmützi esküdtbiróság nem il­letékes ezen ügy letárgyalására. A vádlottak fe­lett csakis szlovenszkói bíróság itélkezheíik. A Robotnické Noviny vádjai a néppárt ellen. A Slovák a minap azt irta, hogy a cseh­szlovák kormány kétmillió koronát ajánlott föl egy külön szlovenszkói katolikus párt lé­tesítésére. A Robotnické Noviny most azzal vádolja meg a szlovák néppártot, hogy nem­csak a magyar uralom idején részesült volna anyagi támogatásban a magyar kormány részéről, hanem akkor is, amikor a Slovák szerkesztősége Pozsonyba került és Tuka Béla dr. lett a lap főszerkesztője, nagymeny- nyiségü pénz kapott volna- A lap fölvilágo- sitást kér a szlovák néppárttól a pénz ere­detére vonatkozóan­lése Amerikának érdekében áll. Az angol és amerikai politikai életben te­hát élénk visszhangot keltett Balfour jegy­zéke, a tulajdonképpeni hatás azonban a fran­cia politikai közvéleményben lesz észlelhető. Franciaországot érinti legközvetlenebbül a szövetségesek adósságainak függő kérdése s ezért érthető, hogy a francia nacionalista lapok a Balíour-iegyzék közzététele után ki­jelentik, hogy a szövetségközi adósság ren­dezése nélkül Poincaré útja céltalan, mint­hogy a német s ezzel együtt a szövetségközi adósságok leszállítása, valamint a nemzet­közi kölcsön lehetetlenné vált. Azonban a Quai d‘Orsayn az angol jegyzékben kezdést látnak, egy Amerikánál teendő közös lépés­re. Jólértesült párisi körökben a várható eredményeket a következőkben foglalják össze: A londoni konferencián Németország­nak rövid moratóriumot fognak adni, a vég­leges szabályozást azonban októberig elha­lasztják. Októberben valószínűleg uiabb ha­lasztásra kerül a sor, minthogy be keli vár- j niok az amerikai választásokat, ugyanis elő­zőleg az összes adósságoknak az Egyesült Államokkal közösen végrehajtott szabályozá­sára nem is lehet gondolni. A londoni tárgyalás, mely a legújabb jelenté­sek szerint csak két-három napig fog tartani s melynek lefolyása egy Reuter-jeleníés sze­rint drámai lesz, kevés biztató auspiciummal kecsegtet. A bonyodalmas helyzet Poincaré és Balfour jegyzéke nyomán még bonyodal­masabb lett s a függő kérdések óriási s meg­oldhatatlan problémákká érlelődtek. A hely­zet kibontakozását senkisem láthatja s igy az a körülmény, hogy Lloyd George ma nyilat­kozott az angol alsóházban a jóvátételről és a szövetségesek adósságainak kérdéséről, elsőrendű fontossággal bir, mert talán ad egy-két támasztékpontot a hínárból való ki- evickélés felé! Milyen rendszabályokat tervez Poincaré. Berlin, augusztus 3. (Saját tudósítónktól.) Az United Telegraph jelenti Parisból: Jól ér­tesült körökben úgy hírlik, hogy Poincaré, amennyiben Németország a jóvátételi fizeté­sekre vonatkozó határozatát nem vonná visz- sza, a következő rendszabályokat lépteti életbe: 1. Nyolcvanezer németet kiutasítanak FI- zász-Lotharingiából- 2. Javaikat a francia állam javára elkobozzák. 3. A gazdag ke­reskedők Rajna baloldali területen, vala­mint Düsseldorf, Dulsbnrg és Ruhrort vá­rosokban lévő vagyonát lefoglalják. 4. Nit- tel tábornok vezetése alatt a Ruhr-vidé- k«t « franciák rendőri akciót léptetnek életbe. Becs, augusztus 3. (Saját tudósitónk tele- fonjelentése.) Berlinből jelentik: A francia mi­nisztertanács ma délelőtt 11 órakor Poincaré ; elnöklésével ülést tartott, amelyen a londoni konferencia előkészületeivel és a moratórium kérdésével foglalkozott. Francia politikai kö­rökben az a nézet van elterjedve, hogy a kényszerrendszabályok, ámeneket Poincaré ' életbe akar léptetni, az alábbiak lesznek: 1. A rajnai tartományok és Németor­szág többi része közt határsorompókat állítanak fel. 2. A rajnai tartományok és Francia- ország között leszállítják a vámokat. 3. A rajnai tartományokban a francia kormány lefoglalja az áilami bevételeket. Németország nem fizeti az augusztusi részletet. Berlin, augusztus 3. (Saját tudósítónktól,) A Tag jelentése szerint a birodalmi kormány, tekintettel a márka katasztrofális zuhanására, megszüntette a jóvátételi fizetések fedezésére szolgáló valuták vásárlását s valószínű, hogy a német kormány a jóvátéli fizetések augusztus 15=én esedékes részletét nem fogja kiegyenlíteni. Poincaré jóvátétel! tervezete. Paris, augusztus 3. (Havas.) A Petit Pári­sién a következőkről értesül: A jóvátételi tervezet, amelyet Poincaré Londonban be­terjeszt, véglegesen meg fogja határozni Né­metország adósságait, kapcsolatban a szö­vetségközi adósságok estleges rendezésével és az ellenőrzési rendszabályokkal. A lap szerint a német adósság ötven milliárd arany­márkában megállapított s azonnal fizetendő első részét változatlanul fenn fogják tartani. A második 70—85 mi'íliárdig terjedő részt fo­kozatosan törölni fogják, még pedig abban a mértékben, ahogyan Németország az első 50 milliárdot fizetni fogja. Az ily módon csök­kentett német adósságokat kizárólag a sző­kébb értelemben v-ett károk jóvátételére fog­ják fordítani. Ezekből az összegekből a na­gyobb részt Belgium és Franciaország, a ki­sebbet Olaszország és a többi érdekelt szö­vetségesek kapnák. A javaslat megállapítja, hogy a német vámok hozadékát a jövőben közveteíleniil a garancia-bizottságnak kell átutalni, úgyszintén a német kivitellel nyert i devizák egy részét. Németországnak köte1ez- nie kel! magát, hogy valutájának megszilárdí­tásával törődni fog s hogy a garancia-bizott­ság tevékenységének kiszélesítése elé nem gördít akadályokat. Amennyiben Németország fizetéseit megszüntetné, garancia gyanánt át kell engedni a szövetségeseknek a német ipari társaságok tőkéjének 25 százalékát. lJ&aSZ£l*IIE Francia lapok a cseh-szlovákiai viszonyokról. A konzervatív körökben nagy tekintélynek ör­vendő Le Gorrespondent-ban egy Gay de Valons nevű publicista nagy cikket irt a cseh-szlovákiai állapotokról és azt a tételt állítja föl benne, hogy a világon a legnagyobb elnyomók a csehek. Va- lons abból iáiul ki, hogy a szlovák nemzet köze­lebbi rokonságban áll a szerbekhez, mint a ese­tiekhez. Szerinte Cseh-Szlovákiában 42.5 százalék cseh elnyomja az állam lakosságának 57.5 szá­zalékát alkotó többi nemzetet, igen jól Ítéli meg az itteni viszonyokat, amikor megjegyzi, hogy a cseh-szlovák egység mellett szlovák részről csak két képviselő foglal állást, nevezetesen Hodzsa és Srobár: Bellay trencséni zsupán hirhedt rende­letét idézve rámutat a szlovenszkói nyelvi és is­kolai viszonyokra, majd elmondja, hogy három szlovák gimnáziumot szüntettek meg Valons meg­állapítja, hogy a szlovákoknál még szomorúbb a magyarok és németek helyzete. Kijelenti, hogy a földbirtokreform nem tekinthető szociális intézke­désnek, mert a célja az, hogy a magyar és né­met kézen levő birtokokat elcsehesitse, amivel párhuzamos törekvések nyilvánultak meg a nagyipar terén is. A La Revue Hebdomedaire című hetilapban Jean Variot arról ir, hogy az osztrák-magyar monarkiát kár volt földarabolni, amelyért nem­csak Franciaország, de a „csontváznélküli*1 kis- antant meg fog lakolni. A pittsburgi szerződés — csak formalitás. A nagyszombati „Slovensko** azt Írja, hogy a pittsburgi egyezmény csak forradalmi formalitás, ezen semmit sem változtat az, hogy azt Masaryk elnök aláírta. A szerződésre a lap szerint csak a forradalom sikere érdekében volt szükség. A Slovensko úgy véli továbbá, hogy a szlovenszkói viszonyokat nem szabad amerikai szemmel nézni. Az autonómiáért vívott harc, szerinte, csak a szlovák nép ezeréves politikai passzivitásának kö­vetkezménye. — A nagyszombati kormánylap elszigetelt véleménye nagyon-nagyon távol áll a szlovák nép tulnomó zömének felfogásától, amely a pittsburgi szerződést nem egyszerű formalitás­nak, de Masaryk elnök iinnepies ígéretének és jog- érvényes nemzetközi szerződésnek tekinti Iskclakövetelésemk. A Lidové Noviny mai számában Parisból (?) származó tudósításban foglalkozik a szlovenszkói magyarság iskolakövetelményeivel s azt irja, hogy a magyarság követélményei annyira túlhaj­tottak és alaptalanok, hogy mentesítik az illeté­kes tényezőket az alól a kötelesség alól, hogy azokkal komolyan foglalkozzanak. • E tudósításra mindössze az a megjegyzésünk, hogy a mi iskolai követeléseink, mint ahogyan bi­zonyára a Lidové Noviny maga is nagyon jól tudja, a békeszerződés adta jogainkban benfoglal- taknak s nemhogy túlzottak volnának, hanem el­lenkezően minimálisak. M angol-irancfa jóviszony a iraiscla mlíébm. Kérdés-felelet játék a Matin hasábjain. — A sportszenvedély mint politikai akadály. Megérkeztek a francia lapok. Elhozta őket a reggel Párisból elindult repülő s délután már itt terpeszkednek a prágai asztalunkon. Itt komolyko­dik a szürke, méltóságteljes „Temps“ s itt tarká­lik a pirosfejü „Matin“, melynek hosszú keskeny hasábjairól képek, illusztrációk néznek felénk. Böngésszük a lapokat és nézzük az elmosódott, sokszor egészen homályos képeket. A fürge és tarka Matin-ben furcsa dologra akadunk; egy kis közleményre, amely olyannak látszik, mintha kér­dezés lenne, első oldali, szöveg közé iktatott rek­lám. De mikor olvasni kezdjük, akkor kiderül, hogy a hirdetésszerü bekeretezett kérdés-felelet a francia politikai gondolkodás kátéja. Szól az a különös zsurnalisztikus alkotás eképpen: O-----------------------------------------------------------------------O Ki üzente meg a háborút? NÉMETORSZÁG. Ki rombolt és pusztított? NÉMETORSZÁG. Kinek nincsen egy bevert fenekű hordója sem ? NÉMETORSZÁGNAK. Ki vesztette el a háborút? NÉMETORSZÁG. Ezzei szembeD Ifémelország mindössze ?/ milliárd dollárt fizetett kártérítés fejében, Ki kényszerült bele a háborúba? FRANCIAORSZÁG. Kit pusztítottak és raboltak ki? FRANCIAORSZÁGOT. Kinek vannak felépítendő romjai? FRANCIAORSZÁGNAK. Ki nyerte meg a háborút? FRANCIAORSZÁG. Ezzé! szembeD Franciaorszáo azujjáépita V/o milliárd dollárt fordított. És ki találja mindezt helyesnek? LLOYD GEORGE. o----------------------------------------------------------------------C íg y játszik a francia újságíró az olvasóval, igy szuggerálja beléje a francia politikai gondolkodás mai alapelveit s igy nyilazza meg a francia-an­gol barátság dicsőségére a londoni miniszterelnö­köt. * Tovább olvassuk a Matint. A játszi zsurnaliszta trükk mellett komolyhangu cikkben is foglalkozik a lap az angol kabinet halogató politikájával, amellyel a Lloyd George—Poincaré találkozását napról-napról húzza. Végül is e huza-vona leg­alaposabb okát az angol államférfiak nagy sport- szeretetének tudja be. Úgy mellékesen még né­hány politikai körülményt is megemlít, döntő érv­nek azonban Balfour lord tenniszpartijait és Lloyd George golfszenvedélyét említi. Hogy kijelenté­seinek nagyobb súlyt adjon a lap, első oldalán le- közli Balfour lord fényképét, azonban nem a zöld asztal mellett ülve, írásokba elmélyedve mutatja be Balfourt, hanem a teniszpályán, amint éppen korát meghazudtoló elevenséggel ugrik a labda felé. „Angliában minden megtörténhetik** — végzi fanyarul a Matin elkeseredett cikkírója. ♦ E két lapszemelvény ellenére az angol-francfa jó viszony változatlanul meleg és erős! I S leszállított'ftrakon már most ^v 1 % | JilA&l mindem órósnói Kapható $ § w»wwwK»wBHiriinimiinwiJiwigwwniwiijiiiw wmmwu ............................................ ih—m—pmn mmim**** r mm ■ tMwmm* Po iiKare is Balfour A jóvátételt kérdés bonyodalma. — A német kormány és a francia követelések. — Balfour jegyzékének hatása Angliában és Amerikában.

Next

/
Thumbnails
Contents