Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)
1922-08-01 / 50. szám
Kedd, augusztus 1. tffed&rjHAW/wT/mzfP 3 nak élvezni. A polgárságot fölszólítják, hogy helyi tanácsokat és polgárőrséget alakiíson, amelyek az országban a rendet föntartanák. A proklamációban többek között szó van arról is, hogy a görög csapatok védelmet jelentenek az ellenség ellen. A paramenti választásokról a proklamáció nem tesz említést. Görög csapatszállitások, őrjárat harc. Páris, julius 31. Konstantinápolyból érkező Havas jelentések szerint a görögök szünet nélkül csapatokat szállítanak partra Rodostóban. Eddig 25,000 görög katonát hajóztak ki. Török csendőrség egy görög őrjáratot, amely behatolt a semleges zónába, rövid harc után visszavert. > A francia lapok a francia muníció- ipar szubvencionált eszközei. Páris, julius 31. (Saját tudósítónktól-) „A francia hadfölsze- ; relési ipar francia lapokat tart kezében, hogy a Németország elleni gyűlöletet ébren tartsa41 — Írja Anatole Francé s keményen kikel a francia municiógyárosok erkölcstelen politikája ellen. Anatole Francé írásával alátámasztja Corday leleplezéseit, melyek élénk visszhangra találtak a francia közvéleményben. Corday azelőtt gáláns regényeket irt s a Journal szerkesztőségében dolgozott, mely redakció nem más, mint a Schneider-Creuzoc lágyugyár propaganda helye. Corday kilépett a szerkesztőségből s a Journal politikája ellen fordult- „Megtérését44 — ő használja ezt a kifejezést — az undor váltotta ki, amelyet a francia ujságmanőver láttára érzett- Corday kemény cikkekben ostorozza a hadföl- , szerelési ipar szolgálatába szegődött lapokat s pikáns leleplezéseket tár föl- írásaiból megtudjuk, hogy a Matin, a Journal és a Figaro : 1913 óta a Chateau-Comeutry hadfölszere- llés! vállalat s a Filleris du Havre hadfölsze- relési konszert kezében van- Az Echo de Paris a Creuzot-gyár lapjaA legjelentősebb politikusok érdekeve vannak a hadfölszerelési cégeknél. Lefébre, Poincaré, Millerand, Briand jogtanácsosai hadfölszerelési vállalatoknak, Delcassé igazgatósági tagja egy ily nagy cégnek- A vállalatok 20—50.000 frank évi szubvenciót adtak a lapoknak- A szubvenciók fejében kötelesek I voltak a háború előtt dicsérő cikkeket megjelentetni a francia tüzérségről, a 75 mm-es lövegek nagyszerűségéről s szisztematikusan fölkorbácsolni a német nép ellen és a német hadsereg elleni gyűlöletet. A háború alatt csaknem minden francia lap a hadfölszerelési ipar rendelkezése alá került- Corday irótársa: Delaisi 2 milliárd frankra becsüli azt az összeget, amit a fegyver- és municiógyárosok a lapoknak kifizettekEzért a hatalmas összegért nap-nap mellett agyondicsérték a lapok a francia hadfölszerelési ipar nagyszerű teljesitőképessé- gét s elnyomtak minden oly megnyilatkozást, mely a béke mellett keletkezett- Corday egyik regényében a mai helyzetről is ir és ezeket mondja: „Franciaország mai urai gondoskodnak arról, hogy a németek elleni háborús gyűlölet föntartassék- A leszerelésről semmit sem akarnak tudni- Ez eredményezte azt, hogy 1922-ben Németország ellen épp olyan erős a gyűlölet, mint a háború előtt volt. A hadfölszerelési ipar újságokat és bankokat tart a markában s akarata érvéns^esül a politikai életben- Uj háborút készít elő, mert a békében nem virágozha- tik.44 Anatole Francé Cordaynak e megállapítását a Humanitében szóvá tette s kemény kritikát mondott a Ruhr-poliíikusokról, a jóvátétel! apostolokról, akik jogtanácsosai a hadíölszerelö gyáraknak, akik háborút viselnek a fenyegető béke ellen- Aki Corday könyvét elolvassa, — írja Anatole Francé — az borzadva látja a veszedelmet, amely Európát fenyegeti. A gyűlöletet, mint szükségszerűséget prédikálják! Corday könyvét a francia sajtó agyonhallgatja. Még a baloldali ellenzék lapjai sem foglalkozott vele, sőt a szocialisták is óvatosan kezelik, mert attól tartanak, hogy a közvélemény fölébresztése esetén megbénulhat a hadfölszerelési ipar s ennek következtében a munkások tízezrei maradhatnak kenyér nélkülIlyen körülmények között Anatole Francé nem hiszi azt, hogy a francia municióipar politikai befolyása egyhamar megszüntethető lenne- A béke tehát messze eső álom! Kérjük barátainkat és olvasóinkat, hogy minden kávéházban és étteremben erélyesen követeljék lapunkat, a Prágai Magyar Hírlapot Véres összeütközés kassán a renflörsíg és o Kommunisták között Vér Kassa utcáin. — Oíven sebesült. Kassa, julius 31. (Saját tudósítónk távirati jelentése.) Tegnap délután a kassai kommunista cserkészek a Bankón ünnepséget szándékoztak rendezni, amelyen az uj cserkészeknek le kellett volna tenniök a hüségesküt. Fél három órakor vörös zászlók alatt zenekarral és az internacionálé hangjai mellett felvonultak a Fö-utcán. Mikor a rendőrigazgatóság épülete elé érkeztek, egy rendőrtiszt vezetése alatt álló nagyobb rendőrcsoport a tömeget azzal a megokolással, hogy tüntető felvonulást nem szabad tartani, szétoszlásra szólította fel. A tömeg ellenszegült és a rendőrség parancsát nem akarta teljesíteni. Erre a rendőrség és a cserkészek között komoly összeütközésre került a sor. Az összeütközés folyamán több rendőr és cserkész súlyos sérüléseket szenvedett. A könnyű sebesültek száma, akiket részben otthon, részben a kórházban ápolnak, meghaladja az öívenet. Húsz cserkészt és cserkészleányt a rendőrség letartóztatott. Seiden Ármin párttitkárí, — akit eddig csak keztyíis kézzel mertek kezelni — a rendőrség hasonlóképpen letartóztatta, midőn az elfogott cserkészek sorsa felöl érdeklődött. Becipelték az örszohába és brutálisan ütlegelték. Az utcai verekedés közben a rendőrök a nőket és az apró gyermekeket sem kímélték. Ezeknek is bőven kijutott a gum- mibotosok ütlegeiböl, úgy hogy több nő és gyermek érzékeny sérüléseket szenvedett. A rendőrök közül hatan súlyos sérülésekkel a Komenszky-intézeti kórházban fekszenek. Az egyik rendőr, aki agyrázkódást szenvedeti, élet-halál között lebeg. K 1 i m a Jaroslav dr. rendőr igazgatót, aki jelenleg csehországi birtokán nyaral, stirgö- nyileg Kassára hivatták. A cseh saitó jelentése az esetről. A mai délutáni kormánylapok az esetről az alábbi elferditett tudósítást hozzák: Vasárnap délután a kommunista párt nagy kerti ünnepélyt rendezett Kassán. A kerti ünnepély népgyiiléssel volt összekötve, amelyen a kommunista cserkészeknek le kellett volna tenniök az ünnepélyes esküt. Félháromkor, anélkül, hogy a fölvonulást bejelentették volna a hatóságnak, fölvonulást rendeztek a városon keresztül. Amidőn a menet a kommunista jelszavak kiáltozása közben a rendőrigazgatóság épülete elé érkezett, a rendőrség fölszólította a fölvonulókat, hogy oszoljanak szét. A kommunista cserkészek erre nehéz s éles vasheggyel ellátott botjaikkal megtámadták a rendőráttgeí. Nyolc rendőr sebesült meg, közülük öten súlyosan. A rendőrség erre gummibotokkal szétkergette a fölvonulókat és húsz egyént letartóztatott.köztük a kassai kommunista párt politikai titkárát, Seident, ki különben magyar állampolgár, mivel megállapítást nyert, hogy a tömeget a rendőrség ellen izgatták. A megsérült rendőrök közül ötöt a mentők az államkórházba szállítottak áí, akiknél szúrt és karcolt sérüléseket állapítottak meg. A menetben résztvevő kommunisták közül eddig nem jelentkezett sebesült. Négy óra előtt a Komenszky-utcában lévő sporttelepen csekély számú résztvevő' mellett népgyülést tartottak, amelyen néhány szónok tartott beszédet. A gyűlés résztvevői békésen oszlottak szét. franciünműg Keze a bajor boiooflalomban Népszavazá s Baj or©rszág-baa(?) München, julius 31. (Saját tudósitónk jelentése.) A német birodalmi kormány és a bajor kormány közötti konfliktussal kapcsolatban az utóbbi napokban az a hir terjedt el, hogy Bajorország szeparációs törekvéseit a francia kormány támogatja. Egy a bajor kormányhoz közel álló szmélyiség kijelentette előttem, hogy a bajor kormány és a bajor pártok a külfölddé semmiféel összeköttetést nem tartanak fönn és semmi előintézkedés nem történt arra nézve, hogy Bajorország szükség esetén nemzetközi fórum elé vigye szuverénitásá- nak kérdését. A franciákkal való kapcsolatot Stunpfle tanár, jezsuita páter tartja fönn, aki egy tekintélyes szervezet élén áll s aki élénk akciót fejt ki a bajor nép körében is a francia orientáció érdekében. Ennek az akciónak eredményeképpen tudhatom be azt, hogy egy bajor paraszt a politikai helyzetről beszélgetve. így nyilatkozott előttem: — Mi a franciákkal tartunk! A Berlin és München közötti krízis valószínűen hosszú tartamú lesz. Hosszas tár- galások lesznek a fölmerült kérdések körül, nem valószínű, hogy rövidesen békés megegyezés lesz a két kormány között. Ebért levele burkoltan hivatkozik a birodalmi alkotmány 48-ik cikkére, amely a birodalmi elnököt az esetben, ha valamely ország az alkotmányban vagy a birodalmi törvényekben foglalt kötelezettségeit nem teljesíti, arra jogosítja, hogy az illető országot erre fegyveres hatalommal kényszerítheti. A birodalmi elnök nyilvánvalóan nem akar ezzel a joggal élni, de ez esetben a birodalmi törvény 73-ik cikkelye értelmében kellene eljárnia, amely kimondja azt, hogy a birodalmi elnöknek jogában áll a birodalmi gyűlés által meghozott törvényt egy hónapon belül népszavazás, plebiscitum, alá bocsátani Bajor körökben úgy tudják, hogy Berlin egy ily plebiscitum- ról hallani sem akar, inkább a fegyveres hatalommal való kényszerítés eszközéhez hajlandó nyúlni. Lerchenfeld gróf bajor miniszterelnök válasza Ebért levelére — információim szerint — nem fogja a berlini várakozásokat kielégíteni. A bajor politikusok nagy része bajor plebiscitum utján gondolja a kérdést tisztázni s egy ily országos plebiscitum megtartására módot is ad az alkotmány 10-ik paragrafusa, de bonyolulttá teszi a kérdést az a körülmény, hogy a plebiscitum végrehajtására vonatkozó intézkedések még nincsenek kodifikálva s igy a plebiscitum előtt a törvényhozás eziráöyu intézkedésére lenne szükség. Ha erre kerülne a sor, akkor a válság rendkívül hosszú ideig húzódnék el, de máskülönben sincs semmi reménység a gyors megoldásra, mert a bajor kormány minden akcióját minisztertanácsnak kell megelőznie, a berlini kormány intézkedéseit is minisztertanácsi ülések irányítják, a mb niszteríanács tanácskozásai pedig rendszerint hosszadalmas természetűek. Az esetben, ha bajor plebiscitumra kerülne a sor, ez föltétlenül elmérgesitené a helyzetet Berlin és München között, mert a bajor nép a bajor kormány mellett foglalna állást. A plebiscitumoí minden esetre heves sajtókampány előzné meg, amely a hangulatot annyira felizgatná, hogy kommunista vagy szocialista zavargások következnének be, amelyre a bajor nép elkeseredetten válaszolna. A bajor kormány kétségtelenül elkövet mindent, hogy a Berlinnel való szakítást megakadályozza. Bajor hivatalos körökben szó sincs arról, hogy minden eszközzel a birodalom ellen igyekeznének frontot alkotni, azok a hírek, melyek arról beszélnek, hogy Bajorország unja a birodalmat, a bajorellenes sajtó tendenciózus jelentései, amelyeket nem Münchenből, de Berlinből — sőt egyesek állítása szerint — Prágából is irányítanak. Egy tekintélyes bajor politikus igy nyilatkozott előttem: — Ha Berlin továbbra is provokálni fogja Münchent s ha a bajor kormányt oly követelések elé állítják, melyek a bajor nép önérzetét sértik, akkor könnyen fölébreszthetnek a bajor népben oly elkeseredett erőket, amelyek Lerchenfeld feje fölött viszik keresztül a birodalommal való végleges szakítást. Berlinnek alaposan meg kellene gondolnia minden lé* pásét! R—d. Münchenben tárgyalják az Ebért levelére adandó választ. Berlin, julius 31. (Saját tudósítónktól.) Münchenben a minisztertanács, valamint a néppárt, a parasztpárt és a középpárt frakciói megkezdték a tanácskozást az Ebért elnök levelére adandó válaszról. Az említett ártok a koalíció megalakításáról is tanácskoztak. Ámbár a hangulat látszólag kedvező, nem lehet letagadni, hogy az országgyűlés többségének oly határozatáról van szó, amelyet nem ehet minden tolvábi nékül föladni. Éppen ezért Berlin és München között uj tárgyalásokra lesz szükség, mielőtt az ügyet rendezhetnék. Sttsí hepek. Gyógyulás a papíron. — A takarékosság komédiája. — Bankjegyek a jógyerekek részére. — A nyár élőhalottja. — Menekülés a pihenés elöl. Bécs, julius végén. Most tehát kint vagyunk már a vízből, a mely három álló esztendeig a nyakunkig ért, csodálatosképpen anélkül, hogy teljesen elborított volna. Ugyan kinek sikerült ez a mentés a tizenharmadik órában? Az antantnak? A semlegeseknek? Vagy talán a nép- szövetségnek? Egyiknek sem. Ezek jóakara- tuan csak elnézték a munkát. Úgy tettek, mint a kiváncsiak, akik a hídról nézik, amikor valakit kihúznak a vízből. A mi megmentésünk szabadalmazott hazai gyártmány. És magasan száll a dicsőítő ének a derék és jámbor férfiúról, a birodalmi kancellárról: Seipcl prelátusról, aki megfogadta, hogy julius végére rendbehozza a dolgokat s készen lesz az ország szanálásának munkájával. Kellett is, mert hiszen a nemzeti tanács tagjai már szabadságra kívánkoznak, nyaralni akarnak s a lakosságban az elkese- seredés már a legmagasabb fokra hágott. A reménytelenséget már nem bírja tovább. Julius 19-én, egész délelőttön át még úgy festett a dolog, mintha visszatérne a rettenetes, szerencsétlen december elseje, a tavalyi december elseje. Munkástömegek felvonulásának hire nyugtalanította a várost, amely félelmében már gerendabarrikádokat képzelt maga elé. Pedig mindössze csak vagy kétezer sétáló, facér kommunista jött a parlament elé, az orosz szovjetkövet két diplomata-fiókájával és gyakorolta magát a szónoklás művészetében. Dehát akárhogyan is volt, mégis csak ég! villanás, intőjel volt. Megfontolásra intő jele annak a hangulatnak, amely a bécsi lakosságot eltölti. Kellett, hogy valami történjék. A legsürgősebb a valutázásnak a megtiltása. Ez, ha nem is használ sokat, de mégis csak valami. És pillanatnyira megnyugtató. Aztán már jöhet a nagy mii: a szanálás programja, amelyben benne van a nagy valutabeteg va- lamenyi orvossága. Még pedig, úgy látszik, hiánytalanul. Az uj bankjegyek, a belföldi kölcsönök, az adóreform, a tisztviselők számának csökkentése s a takarékosságnak különböző neme. A birodalmi kancellár felsorolta a korlátozás eddigi eredményeit. Az élelmezési minisztérium feloszlatásával 11, szóval is: tizenegy tisztviselőt takarítanak meg. Az országos pénzügyigazgatóságnál egy udv. tan.-ost s gondolom, három oszt.-ta- nácsost, meg két szolgát kapcsoltak le. Ha ez ilyen iramban megy tovább, akkor a mi közigazgatásunk ötven év alatt már számba- vehetően javulni fog. Bizonyos, hogy az osztrák tisztviselőknek felét nyugodtan nyugdíjba lehetne küldeni. És ez volna az egyedüli módja annak, hogy a másik fele végre dolgozni tudjon. Minek hát ez a komédia s kinek akarják a szemét kiíörülni vele? A megriadt lakosságét, a külföldi mentőkét vagy talán a tőkésekét? A szanálás programját nagy többséggel s még nagyobb sietséggel törvénybe iktatták. A kormány csupán egy programpontot nem tudott keresztülvinni. Az államhivatalok és az üzemek munkájának elmélyítését. Az erre való igyekezet — és most nevetni fognak — a szociáldemokraták ellenállásán tört meg. Mit szóljunk ehhez? Szegény és színtelen a szókincsünk hozzá. Legfeljebb a szociáldemokrata párt dalának a szövege talál a legjobban rá: éljen a munka! És még mi mindent takarít meg az állam: a miniszterek lemondanak a túlóra-dijaikról megszüntetik az állami színházak potyajegyeit és még egy csomó hasonlóan nagyszabású reformot valósítanak meg. A lakosság bizonyosan példát vesz óla s lemond a dohányzásról, a levélírásról és a telefonálásról. Hiszen ki is tudna itt minden héten uj tarifákra berendezkedni. A kincstár most azt teszi, amit a kis szatócs már régen csinál igen sikeresen. Folyton a pénzértékre, az arany- paritásra figyel. A cigaretta, a telefon, a postai szállítás nem javul ugyan, de azért minden héten drágul. Valóságos öröm ebben az országban élni, levelet írni és füstölni. És akik még mindig nem fogják fel, hogy az osztrák pénznek miért oly csekély a vásárló ereje, hogy mire valók a nagy számok és bankók, az ilyen gyemekded, naiv kedélyek részére az Osztrák-Magyar Bank most kedves és vidám látványosságot készít elő. Az uj bankókat. Még nem a jobb jövőnek arany- fedezetű pénzét, még mindig csak a régi pénzt, de bájosan kicsiny formában. Pirinyó kis százast s nem sokkal nagyobb ezrest, mely a nagyságával is azt mutatja, hogy
