Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)
1922-08-31 / 75. szám
Csütörtök, augusztus 31. ■sswsíMOTSsy A hassal kMturdeszpotók aűnlalstroinahól A kassai keresztényszociális párt összegyűjti az iskolaügyi sérelmeket Kassa, augusztus 30. (Saját tudósítónktól.) Simecsek-Gara és Hegedüs-Murgás kassai főkulturtényezők működésével már több ízben foglalkoztunk. Ismeretes, hogy ezek az útiak, akik néhány esztendővel ezelőtt még díszmagyarban jár^ tak és mellüket verve hangoztatták és ordi* tották mindenki fölébe az ő fene nagy gyarságukat, hogy régebbi dolgaikat elfeledtessék, fanatikus gyűlölettel és dühhel támadtak minden ellen, aminek bárminő magyar vonatkozása van. Azok a sérelmek, amelyek Kassán a magyarságot iskolaügyi téren érték, mind az ő nevükhöz fűződnek. A terror semminemű fajától nem riadtak vissza, hogy a magyarságon sebet ejtsenek és hogy a gyermekek ezreit — á törvény határozott rendelkezései ellenére — megfosszák iskoláitól s a gyűlölet magvát hintsék el közöttük. A beiratások alig kezdődtek meg s máris sok nagy visszaélés keseríti el a magyar szülök ezreit. A magyar gyermekekét eltüntető Gara- Simecsek-féle gépezet telies efővel iöufl- kába lépett. A megmaradt csekély Számú magyar iskolából tömegesén utasítják trlsz- sza á szlnmagyar és szlovákul egy Szót sem tudó magyar szülök gyermekeit. A sérelmek koszorújából kiragadunk néhány jellemző esetet, amely Szomorúan igazolja, hogy elvakultságában milyen módszerekhez folyamodik ez a magát demokratikusnak nevező, dé alapjában véve a végtelen sovinizmus uszályát hordozó esztelen iskola- politika. Megokol az iskolaigazgató • • • T. M. kassai tőzsgyökeres magyar iparos, aki tokaji születésű, felesége pedig Bodrogközre való, kilencéves fiát, aki eddig a magyar iskolát látogatta, be akarta Íratni a magyar elérni iskolába. A gyermek fölvételéi azzal a megokolással tagadta meg az igazgató, hogy közel lakik a Major-utcai szlovák elemihez és igy Oda kell járnia. bérből az elkeseredés —- minden kérvénye met megokolás nélkül utasították vissza- Állást nem akarnak adni s most gyermekemnek még az anyanyelvét is el akarják rabolni. — Takarodjon, meft rendőrrel vezettetem ki — válaszolt az iskolaigazgató ur — és a szerencsétlen ember gyermekét nem irta be a magyar iskolábaHamisítják az iskolai bejelentő lapokat. M- H, mágánhivatalnok iskolabejelentési lapját Valaki áZ ő tudta nélkül irta alá s a nemzetiségét feltüntető rovatban gyermekeit szlovákoknak keresztelte el. M. H- most hiába könyörög, Gyermekeit* akik egy szót sem tudnak szlovákul, könyörtelenül szlovák iskolába kényszerítikN. A- gépkezelő két gyermekét szlovák iskolába sorozták- Amikor N. A- utánajárt a dolognak, meglepetéssel tapasztalta, hogy is- kólabejelefitölapjára idegén kezek a legképtelenebb hazug adatokat vezették rá- Kiderült, hogy az iskolakötelesekét összeíró hatósági közeg föl sem kereste őt, hanem önhatalmúlag irta be adatait és hamisította az ivre aláírását. Fölebbezés nincs. Az iskolafelügyelőség az ökmányhamisitóknak ad igazat, a magyar gyermekek pedig kínlódjanak, De ha szlovák iskoláról vasi szó. S. R. budapesti születésű vasutas bejelentette az iskolafelügyelöségnél, hogy bejelentési lapját elvesztette. A másolat kiadásáról hallani Sem akartak, mert a vasutas magyarnak vallotta magát. Azt azonban tudomására adták, hogy szlovák iskolába minden akadály nélkül hajlandók beirní gyermekeit, mert oda nem kell bejelentési lap. Hogyan bánnak a magyar tanulói!jusággal ? A keresztényszoeiális párt kassai központja akciót indított a jogaiban súlyosan megsértett szülők érdekeinek megvédésére. A párt kéri mindazokat a szülőket, akiket a beírásoknál sérelem ért, hogy panaszaikat minél előbb jelentsék be a párt Fő-utca 12. sz. alatt lévő központjánál. Takarodjon, mert rendőrrel vezettetem ki. Sz. J. elbocsátott magyar postaaltiszt három év óba. a legnagyobb nyomorral küzd és most napszámos munkából tengeti életét. Gyermekeit magyar iskolába akarta beíratni. Az igazgató azonban a szlovák iskolába utasította. Eközben az igazgató és Sz. J. között a következő épületes párbeszéd folyt le: — Azért nem veszik vissza a postához, —■ Így szólt az igazgató — mert gyermekeit tavaly magyar iskolába járatta. — Nem úgy van, — tört ki a szegény emS. Z. gimnazista fiút tavalyelőtt szlovák iskolába kényszeritették, ahol a szinmagyar fin, mivel egy szót sem tudott másképp, mint magyarul, csaknem minden tárgyból megbukott. Tavaly aztán nagy kegyesen megengedték neki, hogy magyar osztályba iratkozzék, de tűivel az előző évben a szlovákul tanultakból természetesen egy szót sem tudott, négy tárgyból megbukott. Atyja a törekvő fiút ekkor cukrászinasnak adta. Rendőrök őrzik az iskolákat. Köteteket lehetne írni azokról a panaszokról, amelyek ma Kassán a gyermekeik jövőjéért aggódó szülőket eltöltik. Az elkeseredés városszerte általános, a beírásokat végző cseh hivatalnokokat és tanítókat a rendőrség őrzi, mert a szülök több erőszakoskodó és a magyarságot gyalázó „tanférfiut“ meg akartak lincselni. A Prágai Magyar Hírlap agresszivitása és a budapesti politika. Prága, augusztus 30. Tegnap és tegnapelőtt közöltük azokat a híreket, melyek a cséh-szlovák és jugoszláv katonai konvencióról s az Ausztria megszól lására vonatkozó tervekről szólották s teg napi számunkban kifejeztük abbeli csodálkozásunkat, hogy ezekkel a pozitív' formában megnyilatkozó hírekkel szemben a prága külügyi kormány titokzatosan hallgat. A do lóg érdemére nézve még ma is hallgat, meri nem tekinthető válasznak az a hir, melyet a félhivatalos s a Benes szolgálatában álló Geskoslovenska Republika mai számában közöl. A hir ezeket mondja: — A prágai magyar napilapunk egyre agresszívebb módon dolgozik a budapesti politika érdekében és a budapesti lapok mintájára nevetséges módon ir a kisaniant ellen. Tegnapi száma idézi á budapesti magyar lapokat s á magyar-olasz szövetségről egész cikkeket vesz át, igy pl. az Az Újságból és réjtelemesen ir ü magyar kormány szándékáról, amely egyre ,,több és több talajt nyer a Világpolitika terén'14. Ez az írásmód Szlovenszkóri bizonytalanságot idézhet elő s a magyar lakosságban bizonyos reményeket kelthet, ami egyáltaláh nem válik sem az állam belső konszolidációja, sem pedig a magyarság javára. • Ez a hir egyetlen mondatával sem cáfolja híradásaink meritumát. Ez a hir alaptalanul vádol $ mi a vád ellen igy védekezünk: A Prágai Magyar Hírlap agresszív módon dolgozik a szlovenszkói és ruszinszkói magyarság érdekében. Ez a hivatása. A budapesti politika érdekében agresszivitást nem fejt ki, mert az semmiesetre sem jelenti a magyarországi politika agresszív támogatását, hogy a kisantant militarista tervérő: szóló hágai hirt leközöltük és helyet adtunk a magyar politikai életnek s az olasz politikai közvéleménynek ezzel a hírrel kapcsolatos állásfoglalásáról szóló lapszemelvényeknek, A kisantant ellen Írunk, mert a kisantant politikai felfogásunkkal ellentétes irányú, de nem Írunk „rejtelmesen4* és nem írunk nevetséges módon. Az bizonyos, hogy tegnapi és tegnapelőtti híradásaink nem váltottak ki Szlovenszkóban megelégedést és nyugodalmas érzést. Szlovenszkó lakossága nem nézheti megelégedéssel azt, hogy a béke helyett háborút készítenek elő sorsának intézői, hogy a kisantant atyamestere az imperialista politika telhetetlen mohóságával akar uralkodni j Középeurópa fölött. i És csodálkozunk azon, hogy a C. R. kizáAusztria 15 millió font sterling vagy legalább 10 millió font sterling kölcsönt kér. Miután a hatalmak maguk ezt a kölcsönt elutasították, azonban a hatalmak garanciája a magántőkék számára lehetővé tenné a kölcsön megadását, az osztrák kormány azt javasolja, hogy az antanthatalmak garantálják az Ausztria számára megadandó kölcsönt. Ausztria a szövetségi vasutak, a telefonhálózat, a posta és a dohányjövedék hozadékát • ajánlja fel zálogul. Az osztrák problémát a kisantant nem oldhatja meg. Miiánó, augusztus 30. (Saját tudósítónktól.) A Corriere delta Sera politikai tudósítója sür- gönyzi Rómából: Az osztrák kérdést, akár- l milyen sürgős is, nem lehet megoldani, ha a ■ győző államok Európával szemben való egyetemleges felelősségét nem tartják fenn továbbra is sértetlenül. A fenfartások, amelyekkel Sohanzer Selpel dr. nyilatkozatait fogadta, igy magátóléríetődőek lesznek. Sei- pel dr. ajánlata azt bizonyltja, hogy Ausztria organikus életereje vége felé közeledik, hogy politikai és gazdasági függetlenségét a jelén körülmények között elviselhetetlen tehernek érzi és mindkettőről le kell mondania, ha az osztrák népnek a jóKfosszuí váló továbbvé- getálás lehetőségét akarja nyújtani. Ausztria javaslata nem elsősorban Olaszországnak, hanem a népszövetségnek-szólott. Az osztrák problémát a kisantant izolált clirekt beavatkozása nem oldhatja meg. Cseh-Szlovákia és Jugoszlávia talán csak kihasználnák Ausztriát s olyan képződményt teremtenének, amely kétségbeejtően hasonlítana a régi Ausztriához. Ausztria jelenlegi politikái államfelségét és függetlenségét a béke érdekében minden kö- rüíményk között fenn kell tartani. Ámbár nem tudjuk, minők lesznek a népszövetség rendelkezései, bizonyosra vehető, hogy Ausztria politikai függetlenségét nem fogják érinteni. Csak e feltétel mellett veheti Olaszország megfontolóra bizonyos ideiglenes vámpolitikái és pénzügyi rendszabályok végrehajtását, hogy Ausztriát a végleges összeomlástól megmentse. Ausztria sorsa és a népszövetség-. Géni, augusztus 3Ö. (Saját tudósítónktól.) Á népszövetség titkárságának jelentése szerint az osztrák kérdést hivatalosan is a nép- szövetségi tanács 20. ülésének napirendiére tűzték s a tárgyalásokat holnap, csütörtökön kezdik meg. Az osztrák kormány a nép- szövetség vezértitkárságához táviratot intézett, amelyben előadja, hogy a népszövetség bölcseségében és igazságszeretetében bizva, meg van győződve arról, hogy a népszövetség hatékony segítségben fogja Ausztriát részesíteni, hogy az összeomlást és az ezzel járó végzetes következményeket el lehessen kerülni. Ausztria megkapja a hetvemnilliős hitelt. Róma, augusztus 30. A lapok egyhangúlag kijelentik, hogy az Ausztriának adandó hetvenmilliós hitei folyósítása bizonyosra vehető. TAK A Szittyavér. Irta: Zoltán Vilmos. A likócsi homokpuszták tarka füszőnye- gére forrón tűzött le a nap. A katonai lövőtér előtt egy akácfa árnyékában néhány baka heverészett s jókedvűen csapkodta a piszkos kártyákat, Az egyik magasabb homokbucka oldalán izzadva kapaszkodott fölfelé Gyömbér Dezső, a fiatal gimnáziumi tanár, aki a maga nagy feladatává tette a vidék flórájának megírását. Oldalán zöld bádogszelence fityegett-, melyből füvek és virágok kandikáltak ki. Ez a bádogszelence éppen nem emelte az egészen igénytelen fiatalember külsejének méltóságát. Nélküle még iskolamesternek, vagy legalább tanítójelöltnek nézhette valaki, a zöld dobozzal nyakában azonban szakasztott olyan volt, mint egy most fölszabadult kertészlegény. Gyömbér Dezső a természetrajz tanára volt s éppen a Kerner von Marilaun-féle elméleten töprengett, azon, amely szerint a távol Kelet egyes vidékeinek egész növényvilága egyszerre csak fölkerekedik, megindul s vándorol a messze Nyugat felé. íme a Kis Magyar Alföld e homokpusztáinak flórája is csaknem azonos a délorosz puszta növényvilágával. Sőt a táj külső képe is azonos: ugyanaz a végtelen síkság, megszakítva akácfaligetekkel boritott alacsony homokdombokkal, ugyanazok a% szétszórt, gémeskutas tanyák s északon a Don — akarom mondani a Kis-Duna fehéren csillogó, kanyargó sávja. És hogy a csalódás még tökéletesebb legyen, Gyömbér Dezsőtől alig száz lépésnyire, görcsös botjára támaszkodva, magas báránybőrsüvegben, mint valami szemlélődő kirgiz törzsfönök, ott áll mozdulatlanul a likócsi tehénpásztor. Ez az alak egyszerre nagyon érdekelni kezdte Gyömbért. Mint a vidékre csak az imént lekerült fővárosi ember, nem ismerte a népet s most ellenállhatatlan vágy fogta el beszédbe elegyedni a magyar ugar ez alakjával, melynek eredeti eszejárásáról népies novellákban annyit olvasott. • Megtörölte tehát izzadt homlokát s a lankán lefelé megindult a pásztor irányában, aki egykedvűen nézte a távoli templomtorony gombját s dehogy árulta volna el egyetlen szemhunyoritással, hogy közelgő lépteket hall. Mellette heverésző komondora már figyelmesebb volt, mert Gyömbér közeledtére fölütötte bozontos, rut fejét, melyből világos, okos tekintetű szempár ragyogott elő s bosszúsan vakkantott kettőt-hármat. Gyömbér Dezső most már egészen közel volt a pásztorhoz, de ennek iinnepies mozdulatlanságát látva, egészen elfogódott. ösz- szeszedte mégis a bátorságát s megszólította a hallgatag embert, szóről-szóra úgy, ahogy a novellákban olvasta: — Adjon Isten jónapot, bátyám! — Adjon Isten, ifiur — szólt a pásztor és lassan megfordult, miközben görcsös botja végével megbökte süvege szélét. Rut, íélszemü ember volt s ősz, rövidre nyírott bajusza alól rövidszáru piros cseréppipa lógott ki, melyet akkor sem vett ki a szájából, mikor beszélt. A vállán szűr lógott, de szőrmés bélésével kifelé fordítva. Jó hűvösen tart az liyenkor nyáron. — Hát csak jó itt, bátyám! — szólt a tanár, hogy szóra nógassa az öreget. — Vóna hely, ahol jobb vóna — szólt ez. — Ugyan hol? — Hát a kóterban, vagy a pincében. — Dm! — csodálkozott Gyömbér. — Aztán miért? — Mert mind a kettőben hűvösebb van. Gyömbér arca földerült. Íme, milyen talpraesett választ tud adni a nép egyszerű fia! — Aztán hogy hívják magát, bácsi? — Engem? — szólt az öreg és hegyeset pökött a kutya felé, úgy, hogy ez ijedten félrekapía a fejét. — Hát Borveudég Gergelynek hívnak. — Ejnye, de szép neve van! — Van annak, aki el nem issza ... Ilonka, beste lélek! Mit leeressz te a kukoricásban? Nesze! Ezzel megforgatta kétszer feje körül a fütyköst s ez nyílegyenesen már repült is egy szép tarka tehén felé, mely a csordáról eltávolodva a kukoricás szélén állt s jóízűen falatozott az édes tengerilevélből. A súlyos bot éppen lágyékán találta az állatot, mely eszeveszetten szaladt vissza a csordához. — Bodri, na! Az öreg nógatására a komondor odarohant a bothoz s szájába kapva, visszahozta gazdájának. — Az urfi ugy-e diák? — fordult most Gyömbérhez hirtelen kérdéssel a pásztor. Gyömbér Dezső érezte, hogy elpirul. — Nem — szólt kissé zavarodottan — tanár vagyok. — Hát csak azért — szólt az öreg — mert a gazdámnak, a Barca tekintetes urnák a fia is diák, aztán annak is van ilyen pikszise. amibe mindenféle gizt-gazt hord haza... A kanyargó utón most parasztmenyecske közeledett, bokorugró, rikítóan vörös szoknyában. Fején nagy kosarat vitt, tele korán- érő, kékespiros szilvával. A csordában a bika nyugtalankodni kezdett a vörös szoknya láttára. — Annuska, lelkem — kiáltott az asszonyra Borvendég Gergely — hát nem megmondtam a múltkor, hogy kerüld el a csordát, vagy pedig végy magadra más pendölyt. Most majd felöklel a bika! — Jaj, Gergely bácsi, hát tartsa vissza! — rimánkodott ijedten a fehérnép. A bika, gyönyörű, vastagnyaku, tarka sie- menthali állat, melynek szarván a napfényben vakitóan ragyogott a két éregomb, első lábaival csakugyan túrta a homokot és ro- hamra készült. — Viola te! Beste állatja! Nem maradsz ott mindjárt! — ordított a pásztor s botja gyönyörű Ívben, sivitva odarepült a fejedelmi állat két szarva közé, hatalmasan' megkoppintva kemény homlokát. Az állat visszahökkent és bambán nézte a lábához hullt fütyköst. Bodri lihegve visszahozta a súlyos botot s a bika újra támadásra készült az asszony ellen, aki sikoltozva futott az országúton, melyen szertegurultak
