Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)

1922-08-31 / 75. szám

Strucpolitika. (3.) Prága, augusztus 30. A cseh-szlovákiai magyarság helyzete eléggé megmagyarázza, hogy miért figyel oly lázas érdeklődéssel minden mozgalomra, amelyet az emberiség javának pionírjai avégbői indítanak meg, hogy a nemzeti ki­sebbségeknek emberségesebb sorsot bizto­sítsanak. Bickinsonra, La Fontainre, Adels- waerdre és Newtonra, akik fáradhatatlanul szolgálják a nagy eszmét, a magyarság nem csekélyebb bámulattal és nem kisebb hálá­val tekint, mint amilyennel annak idején a cseh nemzet nézett Scotus Viatorra és Ér- pest Denisre. Hiszen a mi érdekünkben jár­ják be a világ fővárosait, értünk dolgozik az agyuk és értünk dobog a szivük. A mi havunkat szolgálták, mikor először kiáltották bele a pusztaságba a megváltó igéket, ame­lyekben sok millió ember vágya sűrűsödik össze. A pusztaságban, ahol kezdetben elveszett a szavuk, ma már nincsenek egyedül. Egyre többen és többen köréjük sereglenek és kö­vetik őket apostoli utjokban. Tanításaik ko­vásza át fogja járni az egész világot. Az em­beriség legjobbjai máris szüntelenül azon tanácskoznak, hogy miképpen vigyék át az élet valóságába az igét A közelben és a tá­volban egymás után számos bizonyságát észleljük annak, hogy a nemzeti kisebbségek érdekében megnyilvánult első kísérletek és tapogatózások miként érnek meg lassanként egész Európát megmozgató tömegmozga­lommá. Pünkösdkor itt Prágában a közvet­len közelben a népszövetségi ligák uniójában csoportosuló társadalmi előkelőségek buz- gólkodását tapasztalhattuk. Ezekben a na­pokban a távoli Buenos Ayresben a nemzet­közi jog legkiválóbb művelői foglalkoznak a nemzeti kisebbségek problémájával. És ugyanakkor Bécsben a világ valamennyi számottevő parlamentjének tagjai gyűltek össze, hogy egyebek között a mi sorsunkról is tanácskozzanak. Bécsben, a koldussá rongyolódott császári városban, a világ különböző részeiből össze­gyűltek a törvényhozó testületek büszkesé­gei. Az interparlamentáris unió konferenciája hozta, őket egybe, egy mozgalom, amely a hágai békepalotában megteremtette a nem­zetek békéjének messzire iTánytjelző vilá­gítótornyát. A konferenciának mindjárt a második napján megindult a vita a nemzeti kisebbségekről. Már eddig is olyan nagy nevek szerepeltek a szónoki listán, mint Adelswaerd, Newton lord, Giesswein Sándor és Lukács György. Mire e sorok napvilágot látnak, talán Apponyi Albert gróf is elmon­dotta beszédét az osztrák fővárosban. A -nagy magyar államférfi szava, ha csakugyan el­hangzik Bécsben az érdekünkben, bizonyosan nagy rokonszenvet ébreszt irántunk. Biza­kodással tölt el az a tudat, hogy a cseh­szlovákiai nemzeti kisebbségek ' hivatott harcosait is ott tudjuk Bécsben. Lelley Jenő a magyarság, Medinger Vilmos pedig a né­metség üzenetét tolmácsolják külföldi kol­legáiknak. Lehetetlennek tartjuk, hogy az ő szomorú elbeszélésük még jobban fel ne -rázza a világ politikusainak lelkiisme­retiét és cselekvésekre, hatalmas nagy elha­tározásokra ne serkentse őket. Hiszen olyan miliőben vannak, ahol az éhes gyermekek nyöszörgése, a leírhatatlan nyomor és az 'egykori jólétnek kisértetjáró kőemlékei egy­aránt a. „dies illa, dies irae“ zordon meló­diáját szólaltatja meg a lelkek mélyén. Nekik azonban, akik ideális célok szolgá­latában gyűltek össze Középeurópa hajdani fővárosában, nincs mit félniök a világosság pirkadásától, hiszen ők a világosságot kere­sik. A világosság ragyogását, amely , elől Benes, Nincsics és Dúca a prágai vár tom- pafényü termeibe menekültek. Azt hitték, hogy ha az ö megbízottaik nem lesznek ott Bécsben, akkor megáll a nemzeti kisebbsé­gek ügyében megindított hatalmas mozga­lom fejlődése. Nem jut eszükbe Rostand „Chantecler“-je. Megfeledkeznek arról, hogy nem azért virrad, mert a kakas kukorékol, hanem a kakas azért kukorékol, mert a ró- zsaujju hajnal már áttört az ég fekete kárpit­ján. Úgy tesznek mint a strucmadár, amely a homokba dugja a fejét, mikor a Szaharán végigsüvit a számum. Az egymást gyors ütemben követő prágai, buenos-ayresi és bécsi kongresszusok azt bizonyítják, hogy a világ legjobbjainak lelkében forró és pusztító számum kerekedett, amely el iogja söpörni azokat a homokbuckákat, amelyek a nem­zeti kisebbség boldogulása elé tornyosulnak. Csak a strucok nem látják a számumot, mert az ö fejük belefuródott a homok sötét­ségébe. Bongodalom mm kérdés körül. Budapest, augusztus 30. (Saját tudósítónk telefonjeleritése.) Az osztrák kérdés nyomán támadt külpolitikai bonyodalommal kapcso­latban a magyar kormánj/- állandó érintke­zésben van az öszes nagyhatalmakkal és megtette a kellő lépéseket Magyarország ér­dekei védelmére. A külügyminiszternek teg­nap volt fogadónapja és ez alkalommal meg­jelent nála az angol, a francia és az olasz kö­vet, akikkel Bánffy külügyminiszter hosszab­ban beszélgetett. Magyar kormánykörökben ismételten hangsúlyozzák, hogy a helyzet egyáltalán nem aggasztó s a fegyveres be­avatkozásról szóló hireket merő kombináció­nak ítélik. Cseh-Sziovákia nem gondol Ausztria felosztására. Prága, augusztus 30­A Öas mai számában vezető helyen fog­lalkozik az európai sajtóban Seipel külföldi utjával kapcsolatosan felmerült ama hírek­kel, amelyek szerint a kisantant, főképp pe­dig Cseh-Szlovákia fel akarja osztani Ausz­triát, hogy közötte és Jugoszlávia között közvetlen kapcsolat létesülhessen és hogy Középeurópában elfoglalt hatalmi pozícióját megerősitse- A Cas szerint Benes és Masa- ryk nyilatkozatai a napnál is fényesebben bi­zonyítják azt, hogy senkisem kezeli az osz­trák kérdést tárgyilagosakban, mint éppen a cseh-szlovák külügyminisztérium s utal arra, hogy az Ausztriának nyújtott kölcsön kézzelfogható bizonyitéka annak, hogy meny­nyire érdeke Cseh-Szlovákiának az, hogy Ausztria függetlenségét továbbra is meg­tartsa. A Cas szerint az angol, francia és a német lapoknak a kisantant imperialista tö­rekvéseiről szóló hírei csakis a teljes tájéko­zatlanságnak tudhatok be. Ami az osztrák és az olasz sajtót illeti, arra vonatkozóan azt írja a Cas, hogy a bécsi hirlapirók nem tö­rődve azzal a súlyos helyzettel, amelyben Ausztria van, az eseményeket Ausztria ká­rára oly sziliben tüntetik fel, hogy diszkre- ditálják azokat az államokat, amelyeknél Bécs hivatalos képviselői segítséget kértek. Olaszországban azt a gyanút akarták kel­teni, hogy a kisantant teljesen saját hatalmi szférájába akarja vonni Ausztriát és Olaszország ellen egy erős szláv blokkot akar létesíteni, hogy ilyen módon agresszív fellépésre késztessék azok ellen az államok ellen, amelyektől ezek a törekvések a leg­messzebb állanak. Olaszország hivatalos képviselői ugyan egész helyesen fogták föl a helyzetet s amint ezt Schanzer legutóbbi nyilatkozata is bizonyítja', le is vonták eb­ből a következtetést. Az olasz sajtóban azon­ban mindennek ellenére a kisantant ellen irányuló fenyegetések is napvilágot láttak és ezért úgy az osztrák, mint az olasz fele­lős tényezőknek minden befolyásukat föl kel­lene használniok arra, hogy ennek a ma- chiavelista intrikáskodásnak elejét vegyék, mivel különben olyan helyzet állhat elő, amely a középeurópai viszonyok szanálásának leg­kevésbé sem válhat előnyére­A magyar kormány közbelépése megakadályozta a korridort. Budapest, augusztus 30. (Saját tudósítónk­tól.) A Nemzeti Újság jól informált helyről azt az értesítést vette, hogy a magyar kor­mány erélyes közbelépésének lehet köszönni, hogy Nyugatmagyarország megszállását és a cseh-jugoszláv korridor alkotását kikapcsol­ták az osztrák válság megoldási módozatai­nak lehetőségi köréből. A nyugtalanító hírek pusztán kombináción alapulnak. Tahy volt prágai követ nyilatkozata. Budapest, augusztus 30. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Az Est munkatársa érdek­lődött Tahy volt prágai követnél, az osztrák kérdéssel kapcsolatban támadt külpolitikai bonyodalomra vonatkozóan. Tahy Az Est munkatársának kijelentette, hogy a cseh-szlovák—jugoszláv szövetségi és ka­tona! szerződés meghosszabbításáról szóló hírek már akkor felmerültek, mielőtt az osztrák kérdés elérte volna magasfoku aktualitását. A külügyminisztériumnak nincsen támpontja arra nézve, hogy a cseh—jugoszláv katonai korridor megva­lósítása által Európát valóban olyan befe­jezett tények elé akarják állítani, melyek a békeszerződések által létrehozott álla­pot felforditását és béke idején a fegyve­res fellépést jelentenék. Ez annyira beleütközik a békeszerződések határozataiba, hogy feltehető, hogy ilyen fait á complit kísérlete és ilyen politika óri­ási bonyadalmat idézhetne elő. Ezért mind­ezzel számolva, azt kell hinnünk, hogy a kérdéssel kapcsolatos nyugtalanító hírek tisztán kombináción alapulnak, aminthogy másrészt teljes határozottsággal ki kell je­lentenem, hogy Magyarországon mozgósí­tásról, vagy más katonai rendszabályokról szó sincsen. Ami az osztrák kérdés lénye­gét illeti, a saint-germaini békeszerződés, mint ezt az események mutatják, Ausztriát olyan helyzetbe hozta, hogy gazdaságilag életképetelenné vált. Seipel több helyen fel­tárta ezt a helyzetet és feltehető, hogy ko­moly európai akció indul meg Ausztria meg­mentésére. A magyar közvélemény egész nyugodtan nézhet a további fejlemények elé, mert a magyar kormány kötelességéhez híven a kérdést a legnagyobb figyelemmel kíséri s állandó érintkezésben áll az erre hivatott nemzetközi tényezőkkel. Magyaror­szág érdekeinek minden rendelkezésre álló eszközzel érvényt fog szerezni. Magyarország szerepe az osztrák kérdésben. Prága, augusztus 30. A Národny Listy Magyarországnak az osztrák kérdéssel szemben elfoglalt állás­pontjáról a következőket Írja: Abban az ak­cióban, amely arra irányul, hogy Ausztriát megmentsék, érdekes szerepet játszik M>a>- gyarország- Az osztrák helyzetet úgy poli­tikailag, mint gazdaságilag kizárólag a saját érdekében akarja kihasználni s ha már nem gyakorolhat közvetlen befolyást a kérdés elintézésében, legalább is meg akarja zavarni a vizet- így . a Cseh-Szlovákiának és Jugo­szláviának Ausztria el’eni katonai operáció­járól és Nyugatmagyarország állítólagos megszállásáról szóló hollandi hírek magyar forrásból erednek. Hasonlóképpen magyar forrásból vették az idevonatkozó hireket a krakói lapok is, amelyek nagy készséggel állnak e magyar cselszövények szolgálatába. Magyarország azonban nem elégszik meg ezzel, hanem úgy a nyugati, mint a déli hatá­ron fenyegeti a szomszédos államokat. A Nép olyan híreket közöl, hogy Burgenland- ban felkelés készül s ezért a magyar kor­mány szükségesnek látja, hogy Nyugatma- gyarországba csapatokat küldjön és Sopron­ból valóban olyan hírek érkeznek, hogy Ma­gyarország azon a vidéken igen széleskörű katonai előkészületeket tesz s hogy Héjjas és Prónay közvetlen a határ mentén állanak a csapataikkal. A 8 Órai Újság azt Írja, hogy a burgenlandi kormányzóság rövidesen Bécsbe költözik s a Magyarság szerint a la­kosság annak az óhajának adott kifejezést, hogy csatolják vissza Magyarországhoz- Úgy látszik tehát, hogy Magyarországon uiabb támadást készítenek elő Burgenlandija és hogy Horthy támogatja ezt a törekvést. Hasonlóképpen meg vannak erősítve — amint erről megbízható forrásból értesülünk — a cseh-szlovák határmenti őrségek is, hogy miért, — Írja a Národny Listy — az ta­lány előttünk. Az, hogy velünk konfliktust idézzenek elő, magyar szempontból is hó­bortosság volna. A Magyarországból érkező csodálatos hireket nem tekintjük ugyan ak­tuálisaknak, mindazonáltal csodálatos, hogy a trianoni békeszerződés érvénybelépése után is Magyarország még mindig harcra ké­szülődhetik. • A Národni Listj' nyomán az ember elveszti a tisztánlátást. A N. L. arról ir, hogy Magyaror­szág harcra készülődik — más komoly hirek ar­ról beszélnek, hogy Benesék fenik a fegyvert és stratégiai terveket kovácsolnak. A feszült hely­zetben a béke után vágyó emberiség szomorúan néz a holnap vagy a holnapután elé! Cáfolat a jugoszláv csapatösszevonásokról. Róma, augusztus 30. A Tribuna azt írja, hogy azok a jelentések, amelyek jugoszláv csapatoknak az osztrák határoknál való ösz- szevonásáról szólanak, nem felelnek meg a valóságnak. Schanzer találkozik Nincsiccsel. Róma, augusztus 30. Egy távirati ügynök­ség bejelenti Schanzer olasz és Nincsics ju­goszláv külügyminiszterek találkozását A kisantant részt akar venni Ausztria megmentésében. Benes tervezete. Bécs, augusztus 30. Cantacucene román követ közölte a Neues Wiener Tagebíattal, hogy Benes dr. miniszterelnök Ausztria meg­mentésére tervezetet dolgozott ki, amelyhez Jugoszlávia és Románia teljesen csatlakoz­tak. Azok a bel- és külföldön elterjedt hí­resztelések, hogy Ausztria bizonyos gyarmati viszonyba lépne vagy politikai és pénzügyi ellenőrzés alá kerülne, nem vehetők komo­lyan. Kizárt dolog, hogy ezt a kisantant meg­engedné. A kisantant a békeszerződések alap­ján áll s ezen álláspontot teljes határozottság­gal fogja megvédeni. Semmi körülmények között meg nem engedi, hogy valamelyik ha­talom Ausztriában előjogokat biztosítson ma­gának. A népszövetség elé Ausztria felsegi - tésére javaslatokat terjesztettk be: 1. A nép­iesére javaslatokat terjesztettek be: 1. a nép- szövetség pénzügyi bizottsága, 2. az oszrák mány. mm áll a korona? Aug. 30-án tizeitek 100 cseh-szlovák koronáért; Zürichben 17.25 svájci frankot Budapesten 6600.00 magyar koronát Berlinben 5093.60 német márkát Bécsben 249900.00 osztrák koronát ’ \*y s wf I* évfolyam 75. szám. S^rk8sztőség: POLITIKAI NAPILAP _ , Prága-!!., Stepánska ullce 40. L „ Prága-I., Na PerStyne 6. L Telefon: 3?)—349. Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Telefon: 33—14. HillF "IIP IHfflT HOT

Next

/
Thumbnails
Contents