Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)
1922-08-25 / 70. szám
4 Pántok, augusztus 25* Tirfciciituiag! lalak Ktiiotf kicsim emberek. — augusztus 23. amelynek a határozatait a munkaadók és a munkások kötelezőnek elismerik. Qyörky Imre a munkásbiztositó pénztárakról szóló törvényjavaslat beterjesztése ügyében intézett kérdést a kereskedelemügyi miniszterhez. Rothenstein Mór a lapok korlátozásáról szóló rendelet hatályon kívül való helyezését kérte a miniszterelnöktől. A miniszterelnök erre az interpellációra azonnal válaszolt. Kijelentette, hogy a rendeletet szükségessé tette a kereskedelmi mérleg rosszabbodása. A magas papirosárak miatt a papirost eddig Németországból és Ausztriából szerezték be. A német papirtermclás és Ausztria meg Amerika fölöslegét a jobb valutájú országok foglalták le, amelyekkel Magyarország konkurálni nem tud. Az a veszély fenyegetett, hogy a lapok a szükséges papírmennyiséget beszerezni néni tudják. A sajtószabadság a miniszterelnök szerint sértve nincsen, mert a lapok Írhatnak úgy, mint addig. A nemzetgyűlés mai illése. Budapest, augusztus 24. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) A nemzetgyűlés mai ülésén beterjesztették a nyolcórás ülésekre vonatkozó indítványt, amely fölött holnap fog a képviselőház dönteni. A nyolcórás ülések ellenére is a földadójavaslat letárgyialása valószínűén késedelmet szenved, mert a képviselők egy része részt vesz a bécsi interparlamentáris konferencián. Ez idő alatt aligha folytathatják a javaslat tárgyalását. Az interparlamentáris konferencián résztvevők közül mintegy háromszázan fel fogják keresni Budapestet s a nemzetgyűlés tagjai fogják kalauzolni a vendégeket. A mai ülésen folytatták a földadójavaslat tárgyalását. Kimondották a javaslat sürgősségét. A javaslathoz elsőnek C e 111 e r Jenő szólt hozzá- Arról beszélt, hogy az ország egész adórendszere elavult. Különösen a jövedelmi adók szorulnak változtatásra. Kifogásolta azt, hogy a pénzügyminiszter ahelyett, hogy az egész adórendszer megreformálására törekedett volna, csak egyes adónemek reformjára vonatkozó javaslatot terjesztett a nemzetgyűlés elé. Hangoztatta, hogy a drágaság kérdését az adóknál fontosabbnak tartja. Addig mig az állami öntermelés rettenetesen drága, addig az államháztartásban nem áll helyre az egyensúly- Bármilyen magas adókat vessenek is ki a lakosságra. Majd Németország példájára mutatott rá s kijelentette, hogy az országnak erős munkára van szüksége, olyanra, amilyen' Németországban' folyik. A javaslatot nem fogadja el. Az elnök ezután bejelentette, hogv ötven képviselő oly értelmű indítványt terjesztett a Ház elé, hogy léptessék újból életbe a nyolcórás üléseket. Az indítvány fölött a nemzet gyűlés holnap dönt- Az ülés folyik. Régen vágyakoztam történelmet mesélő falai közé. Ahonnan Koménius, Húsz elindultak a világtörténelem olimpuszára, hol a középkor lelkét véltem súlyos, vaspáncélos lovag képében meglelni. Szép volt. Nem nyúlok a látottakhoz, hisz még oly elevenen váltakoznak agyamban a felszedett képek, mintha kaleidoszkópba néznék. Minden egyes képen szinte glorifikálódik az a patina, mely mindeniket bevonja. Csak egy fáj. Hogy embereket láttam mozogni benne. Ha úgy üresen láthattam volna s a mozgást csak a híres toronyóra apostolai és a halál- harangot meg-megránditó csontváz mutatták volna, talán a sok szépség megláttatta volna a nagyságot is. De igy? Sajnos, nem tudott a lelkem megmelegedni. Ha csak egy pillanatra is a múltba akart szállani, a kicsinyesség, az eltör- pültség, a gyerekes elfogultság látása durván visszarántotta. Az élet megtörte az illúziót! Prágában nem tudnak szlovákul. Leszálltam a vonatról. Emelt fejjel, bátor szemmel vágtam neki a konflis- és autótábornak, hisz tökéletesen bírom a szlovák nyelvet, igy a csehszlovák állam fővárosában játszva eligazodom — gondoltam. Hogy az elsőnek megszólított konflis nem értett meg azonnal, azt a körülöttünk levő lármának tulajdonítottam s megismételtem a mondottakat újra csak szlovákul. A bak ura németre terelte a purparlét. Helyes, — gondoltam magamban — bizonyára deutschböhm s csevegtem vele németül. Megyek a szállodába, — ugyanez a jelenet. Beszólok a gőzfürdőbe — detto. Egyet- mást vásárlók, mindenütt csak ez ismétlődik meg. Kezdem magam rosszul érezni, csodálkozom, hogy mi ez tulajdonképpen, hát a cseh-szlovák fővárosban mindenki deutschböhm? No nem! Mert ámbár többen vannak, mint amennyit gondolna az ember, de mégsem mindenki az. Fényi derített erre a tizedik, vagy — nem tudom én — talán a huszadik, ki szlovák kérdésemre szintén németül szóit hozzám s örömének adott kifejezést, hogy ámbár még a prágaiaknak nem volt alkalmuk elsajátítani nyelvünket s igy nem is beszélgethetnek velünk a mi nyelvünkön, de végtelenül örülnek, hogy mi oroszok oly előszeretettel s oly gyakran keressük fel őket. Tátva maradt a szám. Sohse tudtam, hogy én oroszul is tudok. Hogy ez nemcsak velem történt meg, azt csak akkor tudtam meg, mikor már hazafelé robogott velünk a gyors. Beszélgettünk tapasztalatainkról s valamennyi szlovákul tudó utitársam erről panaszkodott. Kiváncsiskodtunk, hogy vájjon mit szólnak a cseh-szlovák testvériséghez' a szlovákok. A történettudós borbély. Miniszterhez mentünk; szépitkezni kellett. Bementem a legelső borbélyüzletbe. Leülök, elibém kötik a kendőt, be vagyok szappanozva, az éles kés istentelenül karcolja arcomat. Közbe magyarul beszélgetek velem jött társammal. A borbély nem tudja ugyan, hogy mily nyelven csevegünk, de nem lenne vérbeli „művész", ha magába fojtaná kíváncsiságát. Kapargatás közben kérdezősködik. Detektív kérdéseivel megtudja, hogy magyar iskola ügyében járunk. Szeme megvillan, a borotva veszedelmesen jár az orrom előtt, egyszer csak megáll a művész és akadémiai előadásba kezd. Megtudom tőle, amit még eddig sehol sem sikerült felfedeznem, pedig eleget foglalkoztam vele, hogy mi magyarok a tatárokkal jöttünk Ázsiából, ezt ők — a csehek — történelmi feljegyzésekkel, diplomákkal tudják igazolni. Elmondja, hogy mi nem is vagyunk magyarok, csak elmagyarosodott csehek, aminthogy a németeknek sincs létjogosultságuk, mert még Berlin is elnémetesedett cseh kolónia. Tűz, elvakult gyűlölet, túlfűtött nemzeti önérzet a szemben, éles borotva a kézben, ellentmondást nem tűrő kakasoskodás a saját szemétdombon, mondhatom, nem a legjobb érzés. Nem szándékozom ugyan többé önként Prágába menni, de ha vinnének valaha, feltétlenül viszek magammal olyan borotvát. A kuliura gyászkeretben. De azért imponált ez az erős nemzeti öntudat. Irigyeltem. A mi kulturáltabb világfelfogásunk ugyan nem tűr, nem is ismer ily egyoldalú sovinizmust, de úgy látszik, erre van manapság szükség. Prágában legalább is ez uralkodik. Ott láttam a szállodában, ahol régi táblák vannak a falon, vasöntvények, eredetileg cseh és német felírással, de a német szöveg mindeniken feketével át van festve s csak közelről vehetők ki betüi- Ugy tűnt fel nekem ez a fekete sáv, mintha a finomabb értelemben vett kultúra gyászkerete lenne. Jó recept a mamáknak. A korzón járok. Figyelek. Nézem a kosztümöket s ha megjelent egy szürke harisnya, fölötte sárga szoknya, tetejében kávészinü kabát, hogy az egész fölé koronának egy erősen kék kalap üljön, szinte boldog vagyok, hogy nem innen kellett házasodnom. Drága holmi, de diszkrét, finom ízlés kevés akad. Hozzájönnek még a bájos kis cipellők, melyek mind valahol a negyvenes számnál kezdődnek. Minden magyar mamának ajánlom, hogy nehezen főzhető vőjelöltjét küldje néhány napra Prágába. Biztos recept! Mert any- nyi poézist, bájos nőiességet lekötő titokzatosságot nem talál senki az egész nagy városban, mint itthon egy kis magyar faluban. Jegyet váltok. Hál* Istennek, hazafelé tartok. Csehes akcentussal beszélek. Kedves, mosolygó arc fogad. Nyújtja a jegyet, mondja az árát. Nem értettem meg. Újra kérdem, de újra csak nem értem. Szégyenkezve kell a német nyelvhez nyúlnom s a mosolygó szóm egyszerre villámokat lövel. Nemzeti sérelmet lát az ügyben. Ijedten futok a kocsimhoz. Meghúzódom a sarokban. Örülök, hogy egy nap múlva otthon vagyok. Magyar utitársak jönnek. Csevegünk. Elmélázunk. — Istenem, miért is láttam történelmi, nagy falak között kicsiny embereket . . . Os. Megegyeznek Salgótarjánban. Budapest, augusztus 24. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) A salgótarjáni bányamunkások bérmozgalmában még vannak egyes apró ellentétek, de egészen bizonyosra veszik, hogy még a mai nap folyamán létre jönnek a megállapodások- Emellett bizonyít az is, hogy Peyer Károly szociáldemokrata képviselő ma Salgótarjánba utazott. Magyarország ügyes Genfben. Budapest, augusztus 23. (Saját tudósitónk távirata.) Bánífy Miklós gróf külügyminiszter a Pesti Napló munkatársának a genfi népszövetségi üléssel kapcsolatban azt mondotta, hogy augusztus 30-án utazik Genfoe és a népszövetség ülésén több ügyben szólal fel. Hiszi, hogy útja nem lesz egészen eredménytelen. A miniszter a magyar-osztrák határkiigazitásról újságírók előtt megjegyezte, hogy azt most tárgyalja a népszövetség tanácsa s igy a kérdésről nyilatkozni még korai volna, Meskó Zoltán kilépett az egységes pártból. Budapest, augusztus 23. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Gaál Gasztonnak ma követője akadt. Meskó Zoltán az adójavaslatok elfogadása miatt kilépett az egységes-pártból. Hir szerint Patacsi Dénes is követni fogja. ikiggMJCTJwm'wuji ÖLD ENGL | A legnnabb angol sportöltönyök (pumphose), I raglánok (Fregoli) és női sportkosztümök | knlckerbockcrs-ral, sikkesen és a legkiválóbb I szabással, a legalkalmasabb angol és skót szövetekből, a legrövidebb Idő alatt mérték után készülnek. 470 Landesbank palotájában B. METZELES, mmm. Nekázanko 2 Úri- ós női divatszabóság mérték után. Telefon 072. W agyar levelezés és kiszolgálás EEöiJJABP Teljes összeomlás a berlini devizapiacon. Berlin, augusztus 24- (Saját tudósítónk távirata.) A devizapiac mai képe a teljes felbomlást mutatta. A jóvátétel! bizottsággal való tárgyalások válságos helyzete miatt a íegrosszabbtól lehet tartani. A kormány nyilvánvaló tanácstalansága riadalomszerü hangulatot vált ki s nagy aggodalommal néznek a közeli órák eseményei elé. A dollár ma elérte a 2000 márkás árfolyamot. A francia kormány Párisba hívja Seipeit. Becs, augusztus 24. (Saját tudósítónk tele- fonjelentése.) Jól értesült diplomáciai körökben azt hiszik, hogy Veronában Ausztriának Olaszországra való támaszkodásáról fognak tárgyalni- Valószínű, hogy a dolgok mai állása szerint a tárgyalásoknak pozitív eredménye lesz- A francia kormány Prágán keresztül érintkezésbe lépett az osztrák kormánnyal s ennek eredményeképpen Seipel párisi utazása nincs kizárva- Tény ezenkívül az is, hogy az osztrák kormány akciója bizonyos francia körökben nyugtalanságot keltett, miután ebben Anglia sakkhuzását látják, amellyel Európában a hatalmak uj csoportosítását akarja előkészíteni. Bradburyt Berlinbe küldték a bankjegyforgalom ellenőrzésére. London, augusztus 24. (Saját tudósítónk távirata.) A Hearst sajtó berlini tudósítója jelenti, boy a jóvátételi tárgyalások semmiféle eredményre nem vezettek s a megegyezésre igen kevés kilátás van. Az angol lapok értesülése szerint Bradburyt megbízták, hogy Berlinben a bankjegyforgalmat is ellenőrizze és Wirth kancellárnál bizonyos rendszabályokat eszközöljön ki, amelyek a bankóprés megállására vezetnek. Jóllehet a márka újabb rohamos esését elsősorban a politikai helyzet bizonytalanságának tudják be, angol körök azon aggódnak, hogy a napról-napra növekvő infláció a márka árfolyamának megjavulását lehetetlenné teszi. Általában számolnak azzal, hogy a márka legmélyebb árfolyamát- még nem érte el s a német pénz uiabb lezuhanása várható. Anglia beszüntette a fizetést Amerikának. London, augusztus 24. (Sajá/t tudósítónk jelenti táviratban.) A Daily Mail közli, hogy az Amerikának aranyban teljesítendő fizetéseket aranyhiány miatt beszüntették- Az utolsó három hét alatt Anglia egy milliárd font sterling aranyat fizetett ki Amerikának. A lap felhívást intéz a közönséghez, amelyben arra szólítja fel, hogy elrejtett aranyait bocsássa az állami bank rendelkezésére. A spanyol postaalkalmazotfak sztrájkja. Madrid, augusztus 24. (Havas.) A sztrájkoló postaalkalmazottak kijelentették, hogy a szolgálatot a következő feltételek alatt hajlandók újból felvenni: 1. az alkalmazottakat újból visszaveszik, 2. megtorló intézkedéseket nem alkalmaznak, 3. a sztrájkolok követeléseit a parlament elé terjesztik. A miniszterelnök a feltételeket elfogadhatatlanoknak jelentette ki. Kérjük barátainkat és olvasóinkat, hogy minden kávéházban és étteremben erélyesen követeljék lapunkat, a Prágai Magyar Hírlapot. Á Balatoni Társaság k&iturprogramj a. Balatonfüred, 1922 augusztus. Még 1920. év végén Budapesten „Balatoni Társaság" elnevezéssel kezdésemre irodalmi, művészeti és tudományos egyesület alakult, amely céljául tűzte ki a Balatonmellék kulturérdekei- nek istápolását, a Balatonkultusz lendületes fejlesztését. Lelkes, komoly vállalkozás volt ez, ameiy a trianoni békeszerződés határozmányai értelmében összezsugorodott Magyarország létérdekének kulturális védelmére létesült. A békeszerződés által teremtett fájdalmas helyzetben a kis Magyarország látószögéből kell értékelnünk azokat a kulturjavainkat, amelyek megmaradtak s amelyek ma úgyszólván egyetlen nemzeti közkincsünk. A megmaradt kulturterületen legértékesebb kulturvidéknek a Dunántúlt s ennek éltető lelkét: a Balatonvidéket kell tekintenünk. A Balatoni Társaság ennek a szépséges célnak szolgálatában létesült. A kulturélet eredeti megalapozása itt már végbement. Itt kell azt naggyá fejleszteni ér, minél előkelőbb színvonalra emelni. Ahol a legkisebb az analfabéták száma, ahol a legtöbb az iskolázott ember, ahol a történelmi hagyományol szintén erre utalnak, ahol a megélhetés a legjobb és a gazdasági erőforrások is kellő számban rer. delkezésre állanak, itt kell a nemzeti kultúra gócpontjait létesíteni. Az elveszettek helyébe itt kel uj kulturvárosokat elővarázsolni egyetemmel, múzeummal, országos könyvtárral stb. Ez a mentalitás vezette és vezeti ma is a. Balatoni Társaságot, amely ma már hatalmas szellem', testület. A társaságnak a fővárosban és a vidéken több mint ezer tagja van s három vidéki fiókja működik: Keszthely, Siófok és Tapolca. Irodalmi kiadványunk az 1921. évben megjelent Balatoni Évkönyv, amely nagyszerű irodalmi sikert biztosított számunkra. Legkiválóbb Íróink és tudósaink beszélnek itt közvetetlenséggel balatoni kulturvonatkozásban. Felöleli a könyv a természettudományi, irodalomtörténeti, muzeális, néprajzi és általános kulturvonatkozásokat. Maradandó becsű, nagyértékü gyűjteménye lett ez a balatoni kultúra minden ágazatának. Már az elmúlt év nyarán zenei, színművészet' és irodalmi előadásokat rendeztünk a Ralatonvi- dék legkiválóbb fürdőhelyein és városaiban Nagyszabású emlékünneppel áldoztunk néha' Lóczy Laios világhírű geológusunk emlékezetének. A folyó esztendőben az év elején Budapesté:: rendeztük az első balatoni képzőművészeti kiállítást, amelyen közel 300 balatoni művészi értékű képet állítottunk ki s amelyet több mint hetvenezren látogattak meg. Ezévi működésűnket több nagyszabású kultur- akció teszi emlékezetessé. Keszthely város részére kulturházat és múzeumot akarunk létesíteni. Egyesületünk műszaki osztálya vállalkozók arra, hogy díjtalanul elkészíti a fővédőnek, Festetics Tasziló herceg áldozatkészségéből e célra adományozott épületanyag felhasználásával a 7 összes épitési terveket. A munkálat júliusban el is készült s most már csak a kormány jóindulatú támogatásától függ- hogy a nagjriontosságu kulturalakulat mielőbb létrejöjjön. Keszthelynek vindikáljuk a pozsonyi egyetemet is. Memorandumban fordultunk a kultuszkormányhoz, hogy Pécs helyett Keszthelyre helyezze a volt pozsonyi egyetemet. Megokolt előterjesztésünkben rámutattunk egy balatonmelléki egyetemi város létesítésének kiváló fontosságára. Megvilágítjuk a kérdést történeti alapon és támogatjuk kérelmünket a legnyomósabb érvekkel. Irodalmi hagyományaink megszentelt földje a Balatonmellék. Müvelődéstörténelmünk csodálatos kútfői mind ide vezetnek. Emellett a vidék remek tája. egységes éghajlata és fenséges levegője mind oly tényezők, amelyek az egyetemi város elhelyezésére nézve döntőleg eshetnek latba. Az angol egyetemi városok példájára, a diákság sportélete is itten minden tekintetben a leg- kielégitőbb módon volna biztosítható. Úszás, evezés, vitorlázás, korcsolyázás mind a legalkalma- sabban folytathatók a Balatonon. Muzeum és országos könyvtár (még pedig központi muzeuvn és dunántúli országos könyvtár) szintén olyan programok, amelyeket Keszthelyen kívánunk megvalósítani. A nyár folyamán balatoni fotóművészeti kiállítást is tervezünk Siófokon, amelyen az amatőr- fotomiivészeti társulatok bevonásával a művészi értékű balatoni felvételeket fogjuk kiállítani. Ez a vállalkozásunk is úttörő lesz, úgy mint a balatoni képkiállitás, mely most rendeztetett először. Falufejlesztési (népegészségügyi, halászati, vadászati, szőlészeti, borászati, háziipari és általános kulturális) kiállítást is rendezünk augusztusban Keszthelyen és Tapolcán. Itt a környékbei' kisgazda-elem okulására és ismereteinek gyarapítására a Faluszövetséggel és az amerikai Vörös- kereszt akcióval karöltve népszerű előadásokat is- fogunk tartani minden fontosabb szakcsoport részéről. Végül az ősz folyamán balatoni kulturkongresz- szust tervezünk, amelyen az összes dunántúli társadalmi és kulturegyesületeket meghívjuk s amelyen a keszthelyi kulturház, egyetem és központi muzeum ügyét kívánjuk hatásosan propagálni. A kongresszuson legkiválóbb tudósaink fognak szakkérdésekben nyilatkozni. Ez alkalommal kiváló irónik és balatoni költőink is előadásokat fognak tartani és felidézik a Balatonmellék hajdani nagy szellemeinek alkotásait.
