Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)

1922-08-25 / 70. szám

4 Pántok, augusztus 25* Tirfciciituiag! lalak Ktiiotf kicsim emberek. — augusztus 23. amelynek a határozatait a munkaadók és a munkások kötelezőnek elismerik. Qyörky Imre a munkásbiztositó pénztá­rakról szóló törvényjavaslat beterjesztése ügyében intézett kérdést a kereskedelem­ügyi miniszterhez. Rothenstein Mór a lapok korlátozásáról szóló rendelet hatályon kívül való helyezését kérte a miniszterelnöktől. A miniszterelnök erre az interpellációra azonnal válaszolt. Ki­jelentette, hogy a rendeletet szükségessé tet­te a kereskedelmi mérleg rosszabbodása. A magas papirosárak miatt a papirost eddig Németországból és Ausztriából szerezték be. A német papirtermclás és Ausztria meg Ame­rika fölöslegét a jobb valutájú országok fog­lalták le, amelyekkel Magyarország konku­rálni nem tud. Az a veszély fenyegetett, hogy a lapok a szükséges papírmennyiséget beszerezni néni tudják. A sajtószabadság a miniszterelnök szerint sértve nincsen, mert a lapok Írhatnak úgy, mint addig. A nemzetgyűlés mai illése. Budapest, augusztus 24. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) A nemzetgyűlés mai ülésén beterjesztették a nyolcórás ülésekre vonat­kozó indítványt, amely fölött holnap fog a képviselőház dönteni. A nyolcórás ülések elle­nére is a földadójavaslat letárgyialása való­színűén késedelmet szenved, mert a képvise­lők egy része részt vesz a bécsi interparla­mentáris konferencián. Ez idő alatt aligha folytathatják a javaslat tárgyalását. Az in­terparlamentáris konferencián résztvevők kö­zül mintegy háromszázan fel fogják keresni Budapestet s a nemzetgyűlés tagjai fogják kalauzolni a vendégeket. A mai ülésen folytatták a földadójavaslat tárgyalását. Kimondották a javaslat sürgős­ségét. A javaslathoz elsőnek C e 111 e r Jenő szólt hozzá- Arról beszélt, hogy az ország egész adórendszere elavult. Különösen a jö­vedelmi adók szorulnak változtatásra. Kifo­gásolta azt, hogy a pénzügyminiszter ahe­lyett, hogy az egész adórendszer megrefor­málására törekedett volna, csak egyes adó­nemek reformjára vonatkozó javaslatot ter­jesztett a nemzetgyűlés elé. Hangoztatta, hogy a drágaság kérdését az adóknál fontosabbnak tartja. Addig mig az állami öntermelés rette­netesen drága, addig az államháztartásban nem áll helyre az egyensúly- Bármilyen ma­gas adókat vessenek is ki a lakosságra. Majd Németország példájára mutatott rá s kijelen­tette, hogy az országnak erős munkára van szüksége, olyanra, amilyen' Németországban' folyik. A javaslatot nem fogadja el. Az elnök ezután bejelentette, hogv ötven képviselő oly értelmű indítványt terjesztett a Ház elé, hogy léptessék újból életbe a nyolc­órás üléseket. Az indítvány fölött a nemzet gyűlés holnap dönt- Az ülés folyik. Régen vágyakoztam történelmet mesélő falai közé. Ahonnan Koménius, Húsz elindultak a vi­lágtörténelem olimpuszára, hol a középkor lelkét véltem súlyos, vaspáncélos lovag képében meg­lelni. Szép volt. Nem nyúlok a látottakhoz, hisz még oly elevenen váltakoznak agyamban a felszedett képek, mintha kaleidoszkópba néznék. Minden egyes képen szinte glorifikálódik az a patina, mely mindeniket bevonja. Csak egy fáj. Hogy embereket láttam mozogni benne. Ha úgy üresen láthattam volna s a moz­gást csak a híres toronyóra apostolai és a halál- harangot meg-megránditó csontváz mutatták vol­na, talán a sok szépség megláttatta volna a nagyságot is. De igy? Sajnos, nem tudott a lel­kem megmelegedni. Ha csak egy pillanatra is a múltba akart szállani, a kicsinyesség, az eltör- pültség, a gyerekes elfogultság látása durván visszarántotta. Az élet megtörte az illúziót! Prágában nem tudnak szlovákul. Leszálltam a vonatról. Emelt fejjel, bátor szem­mel vágtam neki a konflis- és autótábornak, hisz tökéletesen bírom a szlovák nyelvet, igy a cseh­szlovák állam fővárosában játszva eligazodom — gondoltam. Hogy az elsőnek megszólított konflis nem értett meg azonnal, azt a körülöttünk levő lármának tulajdonítottam s megismételtem a mon­dottakat újra csak szlovákul. A bak ura németre terelte a purparlét. Helyes, — gondoltam magam­ban — bizonyára deutschböhm s csevegtem vele németül. Megyek a szállodába, — ugyanez a jelenet. Beszólok a gőzfürdőbe — detto. Egyet- mást vásárlók, mindenütt csak ez ismétlődik meg. Kezdem magam rosszul érezni, csodálkozom, hogy mi ez tulajdonképpen, hát a cseh-szlovák fővárosban mindenki deutschböhm? No nem! Mert ámbár többen vannak, mint amennyit gon­dolna az ember, de mégsem mindenki az. Fényi derített erre a tizedik, vagy — nem tudom én — talán a huszadik, ki szlovák kérdésemre szintén németül szóit hozzám s örömének adott kifeje­zést, hogy ámbár még a prágaiaknak nem volt alkalmuk elsajátítani nyelvünket s igy nem is beszélgethetnek velünk a mi nyelvünkön, de vég­telenül örülnek, hogy mi oroszok oly előszeretet­tel s oly gyakran keressük fel őket. Tátva ma­radt a szám. Sohse tudtam, hogy én oroszul is tudok. Hogy ez nemcsak velem történt meg, azt csak akkor tudtam meg, mikor már hazafelé robogott velünk a gyors. Beszélgettünk tapasztalatainkról s valamennyi szlovákul tudó utitársam erről pa­naszkodott. Kiváncsiskodtunk, hogy vájjon mit szólnak a cseh-szlovák testvériséghez' a szlo­vákok. A történettudós borbély. Miniszterhez mentünk; szépitkezni kellett. Be­mentem a legelső borbélyüzletbe. Leülök, elibém kötik a kendőt, be vagyok szappanozva, az éles kés istentelenül karcolja arcomat. Közbe magya­rul beszélgetek velem jött társammal. A borbély nem tudja ugyan, hogy mily nyelven csevegünk, de nem lenne vérbeli „művész", ha magába foj­taná kíváncsiságát. Kapargatás közben kérde­zősködik. Detektív kérdéseivel megtudja, hogy magyar iskola ügyében járunk. Szeme megvillan, a borotva veszedelmesen jár az orrom előtt, egyszer csak megáll a művész és akadémiai elő­adásba kezd. Megtudom tőle, amit még eddig se­hol sem sikerült felfedeznem, pedig eleget foglal­koztam vele, hogy mi magyarok a tatárokkal jöttünk Ázsiából, ezt ők — a csehek — törté­nelmi feljegyzésekkel, diplomákkal tudják iga­zolni. Elmondja, hogy mi nem is vagyunk magya­rok, csak elmagyarosodott csehek, aminthogy a németeknek sincs létjogosultságuk, mert még Berlin is elnémetesedett cseh kolónia. Tűz, elva­kult gyűlölet, túlfűtött nemzeti önérzet a szem­ben, éles borotva a kézben, ellentmondást nem tűrő kakasoskodás a saját szemétdombon, mond­hatom, nem a legjobb érzés. Nem szándékozom ugyan többé önként Prágába menni, de ha vin­nének valaha, feltétlenül viszek magammal olyan borotvát. A kuliura gyászkeretben. De azért imponált ez az erős nemzeti öntudat. Irigyeltem. A mi kulturáltabb világfelfogásunk ugyan nem tűr, nem is ismer ily egyoldalú sovi­nizmust, de úgy látszik, erre van manapság szük­ség. Prágában legalább is ez uralkodik. Ott lát­tam a szállodában, ahol régi táblák vannak a fa­lon, vasöntvények, eredetileg cseh és német fel­írással, de a német szöveg mindeniken feketével át van festve s csak közelről vehetők ki betüi- Ugy tűnt fel nekem ez a fekete sáv, mintha a fi­nomabb értelemben vett kultúra gyászkerete lenne. Jó recept a mamáknak. A korzón járok. Figyelek. Nézem a kosztümö­ket s ha megjelent egy szürke harisnya, fölötte sárga szoknya, tetejében kávészinü kabát, hogy az egész fölé koronának egy erősen kék kalap üljön, szinte boldog vagyok, hogy nem innen kel­lett házasodnom. Drága holmi, de diszkrét, fi­nom ízlés kevés akad. Hozzájönnek még a bájos kis cipellők, melyek mind valahol a negyvenes számnál kezdődnek. Minden magyar mamának ajánlom, hogy nehezen főzhető vőjelöltjét küldje néhány napra Prágába. Biztos recept! Mert any- nyi poézist, bájos nőiességet lekötő titokzatossá­got nem talál senki az egész nagy városban, mint itthon egy kis magyar faluban. Jegyet váltok. Hál* Istennek, hazafelé tartok. Csehes akcentussal beszélek. Kedves, mosolygó arc fogad. Nyújtja a jegyet, mondja az árát. Nem értettem meg. Újra kérdem, de újra csak nem ér­tem. Szégyenkezve kell a német nyelvhez nyúl­nom s a mosolygó szóm egyszerre villámokat lövel. Nemzeti sérelmet lát az ügyben. Ijedten futok a kocsimhoz. Meghúzódom a sa­rokban. Örülök, hogy egy nap múlva otthon va­gyok. Magyar utitársak jönnek. Csevegünk. El­mélázunk. — Istenem, miért is láttam történelmi, nagy fa­lak között kicsiny embereket . . . Os. Megegyeznek Salgótarjánban. Budapest, augusztus 24. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) A salgótarjáni bányamun­kások bérmozgalmában még vannak egyes apró ellentétek, de egészen bizonyosra veszik, hogy még a mai nap folyamán létre jönnek a megállapodások- Emellett bizonyít az is, hogy Peyer Károly szociáldemokrata képviselő ma Salgótarjánba utazott. Magyarország ügyes Genfben. Budapest, augusztus 23. (Saját tudósitónk távirata.) Bánífy Miklós gróf külügyminisz­ter a Pesti Napló munkatársának a genfi népszövetségi üléssel kapcsolatban azt mon­dotta, hogy augusztus 30-án utazik Genfoe és a népszövetség ülésén több ügyben szó­lal fel. Hiszi, hogy útja nem lesz egészen eredménytelen. A miniszter a magyar-osz­trák határkiigazitásról újságírók előtt megje­gyezte, hogy azt most tárgyalja a népszövet­ség tanácsa s igy a kérdésről nyilatkozni még korai volna, Meskó Zoltán kilépett az egységes pártból. Budapest, augusztus 23. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Gaál Gasztonnak ma köve­tője akadt. Meskó Zoltán az adójavaslatok elfogadása miatt kilépett az egységes-párt­ból. Hir szerint Patacsi Dénes is követni fogja. ikiggMJCTJwm'wuji ÖLD ENGL | A legnnabb angol sportöltönyök (pumphose), I raglánok (Fregoli) és női sportkosztümök | knlckerbockcrs-ral, sikkesen és a legkiválóbb I szabással, a legalkalmasabb angol és skót szövetekből, a legrövidebb Idő alatt mérték után készülnek. 470 Landesbank palotájában B. METZELES, mmm. Nekázanko 2 Úri- ós női divatszabóság mérték után. Telefon 072. W agyar levelezés és kiszolgálás EEöiJJABP Teljes összeomlás a berlini devizapiacon. Berlin, augusztus 24- (Saját tudósítónk távirata.) A devizapiac mai képe a teljes felbomlást mutatta. A jóvátétel! bizottsággal való tárgyalások válságos helyzete miatt a íegrosszabbtól lehet tartani. A kormány nyilvánvaló tanácstalansága riadalomszerü hangulatot vált ki s nagy aggodalommal néznek a közeli órák eseményei elé. A dol­lár ma elérte a 2000 márkás árfolyamot. A francia kormány Párisba hívja Seipeit. Becs, augusztus 24. (Saját tudósítónk tele- fonjelentése.) Jól értesült diplomáciai körök­ben azt hiszik, hogy Veronában Ausztriának Olaszországra való támaszkodásáról fognak tárgyalni- Valószínű, hogy a dolgok mai állása szerint a tárgyalásoknak pozitív eredménye lesz- A francia kormány Prágán keresztül érintkezésbe lépett az osztrák kormánnyal s ennek eredményeképpen Seipel párisi utazása nincs kizárva- Tény ezenkívül az is, hogy az osztrák kormány akciója bizonyos francia kö­rökben nyugtalanságot keltett, miután ebben Anglia sakkhuzását látják, amellyel Európában a hatalmak uj csoportosítását akarja előkészí­teni. Bradburyt Berlinbe küldték a bankjegyforgalom ellenőrzésére. London, augusztus 24. (Saját tudósítónk távirata.) A Hearst sajtó berlini tudósítója je­lenti, boy a jóvátételi tárgyalások semmiféle eredményre nem vezettek s a megegyezésre igen kevés kilátás van. Az angol lapok érte­sülése szerint Bradburyt megbízták, hogy Berlinben a bankjegyforgalmat is ellenőrizze és Wirth kancellárnál bizonyos rendszabályo­kat eszközöljön ki, amelyek a bankóprés megállására vezetnek. Jóllehet a márka újabb rohamos esését elsősorban a politikai helyzet bizonytalanságának tudják be, angol körök azon aggódnak, hogy a napról-napra növekvő infláció a márka árfolyamának megjavulását lehetetlenné teszi. Általában számolnak azzal, hogy a márka legmélyebb árfolyamát- még nem érte el s a német pénz uiabb lezuhanása várható. Anglia beszüntette a fizetést Amerikának. London, augusztus 24. (Sajá/t tudósítónk jelenti táviratban.) A Daily Mail közli, hogy az Amerikának aranyban teljesítendő fizeté­seket aranyhiány miatt beszüntették- Az utolsó három hét alatt Anglia egy milliárd font sterling aranyat fizetett ki Amerikának. A lap felhívást intéz a közönséghez, amelyben arra szólítja fel, hogy elrejtett aranyait bo­csássa az állami bank rendelkezésére. A spanyol postaalkalmazotfak sztrájkja. Madrid, augusztus 24. (Havas.) A sztráj­koló postaalkalmazottak kijelentették, hogy a szolgálatot a következő feltételek alatt haj­landók újból felvenni: 1. az alkalmazottakat újból visszaveszik, 2. megtorló intézkedése­ket nem alkalmaznak, 3. a sztrájkolok köve­teléseit a parlament elé terjesztik. A minisz­terelnök a feltételeket elfogadhatatlanoknak jelentette ki. Kérjük barátainkat és olvasóinkat, hogy minden kávéházban és étte­remben erélyesen követeljék la­punkat, a Prágai Magyar Hírlapot. Á Balatoni Társaság k&iturprogramj a. Balatonfüred, 1922 augusztus. Még 1920. év végén Budapesten „Balatoni Társaság" elnevezéssel kezdésemre irodalmi, mű­vészeti és tudományos egyesület alakult, amely céljául tűzte ki a Balatonmellék kulturérdekei- nek istápolását, a Balatonkultusz lendületes fej­lesztését. Lelkes, komoly vállalkozás volt ez, ameiy a trianoni békeszerződés határozmányai értelmében összezsugorodott Magyarország létérdekének kul­turális védelmére létesült. A békeszerződés által teremtett fájdalmas hely­zetben a kis Magyarország látószögéből kell ér­tékelnünk azokat a kulturjavainkat, amelyek meg­maradtak s amelyek ma úgyszólván egyetlen nemzeti közkincsünk. A megmaradt kulturterületen legértékesebb kulturvidéknek a Dunántúlt s ennek éltető lelkét: a Balatonvidéket kell tekintenünk. A Balatoni Társaság ennek a szépséges célnak szolgálatában létesült. A kulturélet eredeti megalapozása itt már végbement. Itt kell azt naggyá fejleszteni ér, minél előkelőbb színvonalra emelni. Ahol a legki­sebb az analfabéták száma, ahol a legtöbb az is­kolázott ember, ahol a történelmi hagyományol szintén erre utalnak, ahol a megélhetés a legjobb és a gazdasági erőforrások is kellő számban rer. delkezésre állanak, itt kell a nemzeti kultúra góc­pontjait létesíteni. Az elveszettek helyébe itt kel uj kulturvárosokat elővarázsolni egyetemmel, mú­zeummal, országos könyvtárral stb. Ez a mentalitás vezette és vezeti ma is a. Bala­toni Társaságot, amely ma már hatalmas szellem', testület. A társaságnak a fővárosban és a vidé­ken több mint ezer tagja van s három vidéki fiókja működik: Keszthely, Siófok és Tapolca. Irodalmi kiadványunk az 1921. évben megjelent Balatoni Évkönyv, amely nagyszerű irodalmi si­kert biztosított számunkra. Legkiválóbb Íróink és tudósaink beszélnek itt közvetetlenséggel balatoni kulturvonatkozásban. Felöleli a könyv a termé­szettudományi, irodalomtörténeti, muzeális, nép­rajzi és általános kulturvonatkozásokat. Mara­dandó becsű, nagyértékü gyűjteménye lett ez a balatoni kultúra minden ágazatának. Már az elmúlt év nyarán zenei, színművészet' és irodalmi előadásokat rendeztünk a Ralatonvi- dék legkiválóbb fürdőhelyein és városaiban Nagyszabású emlékünneppel áldoztunk néha' Lóczy Laios világhírű geológusunk emlékezeté­nek. A folyó esztendőben az év elején Budapesté:: rendeztük az első balatoni képzőművészeti kiállí­tást, amelyen közel 300 balatoni művészi értékű képet állítottunk ki s amelyet több mint hetven­ezren látogattak meg. Ezévi működésűnket több nagyszabású kultur- akció teszi emlékezetessé. Keszthely város ré­szére kulturházat és múzeumot akarunk létesí­teni. Egyesületünk műszaki osztálya vállalkozók arra, hogy díjtalanul elkészíti a fővédőnek, Feste­tics Tasziló herceg áldozatkészségéből e célra adományozott épületanyag felhasználásával a 7 összes épitési terveket. A munkálat júliusban el is készült s most már csak a kormány jóindulatú támogatásától függ- hogy a nagjriontosságu kulturalakulat mielőbb létrejöjjön. Keszthelynek vindikáljuk a pozsonyi egyetemet is. Memorandumban fordultunk a kultuszkormány­hoz, hogy Pécs helyett Keszthelyre helyezze a volt pozsonyi egyetemet. Megokolt előterjeszté­sünkben rámutattunk egy balatonmelléki egyetemi város létesítésének kiváló fontosságára. Megvilá­gítjuk a kérdést történeti alapon és támogatjuk ké­relmünket a legnyomósabb érvekkel. Irodalmi hagyományaink megszentelt földje a Balatonmel­lék. Müvelődéstörténelmünk csodálatos kútfői mind ide vezetnek. Emellett a vidék remek tája. egységes éghajlata és fenséges levegője mind oly tényezők, amelyek az egyetemi város elhelye­zésére nézve döntőleg eshetnek latba. Az angol egyetemi városok példájára, a diák­ság sportélete is itten minden tekintetben a leg- kielégitőbb módon volna biztosítható. Úszás, eve­zés, vitorlázás, korcsolyázás mind a legalkalma- sabban folytathatók a Balatonon. Muzeum és országos könyvtár (még pedig köz­ponti muzeuvn és dunántúli országos könyvtár) szintén olyan programok, amelyeket Keszthelyen kívánunk megvalósítani. A nyár folyamán balatoni fotóművészeti kiállí­tást is tervezünk Siófokon, amelyen az amatőr- fotomiivészeti társulatok bevonásával a művészi értékű balatoni felvételeket fogjuk kiállítani. Ez a vállalkozásunk is úttörő lesz, úgy mint a bala­toni képkiállitás, mely most rendeztetett először. Falufejlesztési (népegészségügyi, halászati, va­dászati, szőlészeti, borászati, háziipari és általá­nos kulturális) kiállítást is rendezünk augusztus­ban Keszthelyen és Tapolcán. Itt a környékbei' kisgazda-elem okulására és ismereteinek gyarapí­tására a Faluszövetséggel és az amerikai Vörös- kereszt akcióval karöltve népszerű előadásokat is- fogunk tartani minden fontosabb szakcsoport ré­széről. Végül az ősz folyamán balatoni kulturkongresz- szust tervezünk, amelyen az összes dunántúli társadalmi és kulturegyesületeket meghívjuk s amelyen a keszthelyi kulturház, egyetem és köz­ponti muzeum ügyét kívánjuk hatásosan propa­gálni. A kongresszuson legkiválóbb tudósaink fog­nak szakkérdésekben nyilatkozni. Ez alkalommal kiváló irónik és balatoni költőink is előadásokat fognak tartani és felidézik a Balatonmellék haj­dani nagy szellemeinek alkotásait.

Next

/
Thumbnails
Contents