Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)

1922-08-25 / 70. szám

2

J>KÍaAiJU(ty{ííftinid£

péntek, augusztus zs»

scipci iiciiiiiiioi tti mmm uidioii

Ausztria nem íot*- a kisantantra támaszkodni.

Berlin, augusztus 24. Seipel dr. szövetségi kancellár ma este Berlinből Veronába utazott, ahol Schanzer külügyminiszterrel pénteken fog találkozni. A Veronában való találkozásra szóló meghivást a berlini ügyvivő épp akkor nyújtotta át a kancellárnak, mikor az a német sajtó képviselőit fogadta. Nagy súlyt helyez arra — mondotta a szövetségi kancellár — hogy mint Ausztria első kormányelnöke találta meg a Berlinbe vezető utat. Arra a kérdésre, hogy a jelenlegi nehéz körülmények között vájjon kivánatos-e látogatása, azt a választ kapta, hogy a német kormány a legnagyobb nehézségek közepette is mindig fog időt és érdeklődést találni Ausztria ügyei számára.

Utjának célját azonban azonnal félrema- gyarázták. Magyarország arra a hírre, hogy Ausztria csatlakozik a klsantanthoz, tiltakozó jegyzéket küldött Parisba, amely természetesen tárgytalan. Akármilyen Is legyen Ausztria jövője, nem fog a kisan- íantra való támaszkodásból állani.

Mindaz, amit Berlinben tapasztalt, igen nagy jelentőségű a veronai tárgyalásokra is. A szövetségi kancellár ezzel arra célzott, hogy

a Schanzerrel való tárgyalások után esetleg alkalma lesz egy másik antantállam, valószínűleg Franciaország kormányával érintkezésbe lépni.

Berlinből a legértékesebb értesüléseket viszi magával. Többet ezzel az utazással nem is akart elérni.

Segur pénzügyminiszter hangsúlyozta az utazás informatív jellegét. Az utazást úgy állították be, mintha kolduló kőrútról lett volna szó, kétségbeesett hitelkeresésröl, hogy a közvetlenül fenyegető összeomlást legalább egy kis időre elhalasszák. A valóságban azonban az osztrák kormány sem Prágában, sem Berlinben nem keresett pillanatnyi segítséget s ilyet Veronában sem vár. Ausztria pénzügyi helyzete nagyon rossz, de nem reménytelen. Belátható időn belül az állam pénzügyi szolgálatát biztosítani fogják. A kormánynak kötelessége, hogy ne várja be a tizenkettedik órát. Az osztrák lakosság szkeptikusan áll szemben a népszövetséghez való utalással. A Berlinben szerzett információk az osztrák pénzügyminisztert any- nyiban megnyugtatták, hogy magával viheti azt a bizonyosságot, amely szerint Németország Ausztriát semmi körülmények között nem fogja átengedni az összeomlásnak.

Németország támogatja Ausztriát.

Bécs, augusztus 24. Hivatalosan jelentik Berlinből: A német birodalmi kormánnyal való mebeszélések a szives barátság jellegét viselték magukon. Ma délben a reggelin, amelyet a birodalmi kancellár a német kormány képviselői tiszteletére adott, tovább folytatták és befejezték a tegnap este megkezdett tágyalásokat. Az osztrák kancellár részleteesn kifejetette a helyzetet. Köztudomás szerint Ausztriát a londoni konferencián a hitelkérdésre vonatkozólag a nészövetséghez utasították. A szövetségi kancellár kifejtette, hogy Ausztria a dolgok természetének megfelelőleg, ügyeit a népszövetségnél minden lehető módon sürgetni

fogja, azonban a huza-vonának nemcsak Ausztriára, hanem egész Középeurópára súlyos következményei lehetnek. A megbeszélések teljes megegyezést hoztak létre arra vonatkozólag, hogy Ausztriának a hitelkérdés elintézéséig gazdasági rendszabályokkal, amelyeknél természetesen szomszédai támogatására van utalva, igyekeznie kell túljutni a közbeeső nehézségeken. Ezzel kapcsolatban több részletkérdést beszéltek meg, a mely alkalommal német részről ama barátságos készségnek adtak kifejezést, hogy a lehetőséghez képest a szorongatott testvérnépnek teljes segítséget adjanak.

Franciaország1 Benes kötelességévé teszi Ausztria segítségét.

Seipelt Parisba hívják.

Páris, augusztus 24. A Temps bécsi tudósítója sürgönyzi, hogy a francia kormány Benes dr.-t felszólította arra, hogy a Seipel- kabinetnek, Ausztria politikai és gazdasági létét megmentendő, minden lehetséges segélyt adjon meg. A levelező értesülése szerint Seipel Prágában meghivást kapott Pá- risba. Bécsi pénzügyi körök e forrás szerint azt hiszik, hogy Franciaországnak módjában állana Ausztria függetlenségét biztosítani s az Osztrák Nemzeti Bank megalapítását megkönnyíteni, amely alappillére minden gazdasági rendbehozaíali tervnek. A kancellár párisi meghívására vonatkozólag illetékes osztrák körök kijelentették, hogy ámbár bizonyosat még nem tudnak róla, az utazást mindazonáltal valószínűnek tartják. Hivatalos francia helyen Seipel párisi útjáról még nem tudnak semmit. Ezzel s'.crnben hivatalosan hangsúlyozzák, hogy Franciaország változatlanul Ausztria Németországhoz való csatlakozása ellen foglal állást s hogy az olasz kormány osztja a francia kormány nézetét.

Az olasz lapok Ausztriáról.

Róma, augusztus 24. (Stefani.) Az olasz politikai körök, amelyek az Ausztria rendbehozatalára irányuló akciót rokonszenvvel szemlélik, részletesen foglalkoznak a gazdasági szanálás lehetőségével. A Tribün a véleménye szerint Olaszországnak érdeklődnie kell az osztrák állam ügyei iránt, elsősorban azért, hogy az osztrák krízis minden oly megoldását, amely a szerződések által megteremtett középeurópai egyensúlyt veszélyeztetik, el lehessen kerülni. Az II Mondo szerint az antant egyetemlegesen felelős a békeszerződés következményekért, amelyeknek csak egyik epizódja Ausztria krízise. Az Idea Nazionale kijelenti, hogy igen fontos politikai okokon kívül a szociális belátás is követeli, hogy ne szolgáltassanak ki egy oly államot a halálnak, amelynek volt ereje és becsülete Európa konzervatív zónájában akkor is fenmaradni, mikor az esetleges zavargásokat a helyi viszonyok igazolták volna.

Cáfolják Magyarország tiltakozását.

Budapest, augusztus 24- (Saját tudósítónk jelenti táviratban.) A Magyar Hírlap illetékes helyről arról értesül, hogy a magyar kormány semmiféle tiltakozó jegyzéket nem küldött

Fárislfa, Ausztriának a kisantanthoz való csatlakozása ellen, bármennyire jogosult is volna ez a tiltakozás, hiszen ha Ausztria csatlakoznék ehhez a Magyarország iránt ellenséges indulattal viselkedő államcsoporthoz, ez Magyarország teljes körülzárását jelentené- A magyar kormány nem tiltakozott ez ellen, de kötelességszerüleg a legéberebb figyelemmel kiséri Ausztriának esetleges szándékait.

& giünöri zsupán iparpolitikája.

Hogy képzeli Jeszenszky zsupán a munkanélküliség megszüntetését. — Szocializálni és nacionalizáiui kell!

Rimaszombat, augusztus 24. (Saját tudósítónktól.) Az a gazdasági pangás, amely a cseh-szlovák kormány gazdasági politikájának természetes következményeképpen katasztrofálisan sújtotta a szlovenszkói ipart, különösen érezhető a határmenti Gömörmegyében, amelynek fejlett és jelentős ipara ma teljesen megbénultan áll. Az ipari pangás természetes következménye a munkanélküliség, amely súlyos szociális bajok és zavarok magvát hordozza magában. Ezt a veszedelmes jelenséget érzik a gömöri hatóságok is s a gömöri zsupán a megyei közigazgatási bizottsághoz intézett legutóbbi jelentésében kitér a munkanélküliség kérdésére is és a következőket mondja:

— A munkanélküliség a gyári munkásság között folyton növekszik. A gyárak egymásután szüntetik be a munkát s a munkásság munka és kenyér nélkül marad. Ezt a kérdést nem lehet a munkanélküliek segélyével elintézni. A munkanélküli segély a munkaképes és dolgozni szerető embereknek csak csekély alamizsna. Módot kell keresni, hogy a gyárak dolgozzanak és munkaképesek legyenek. Ez a mód a gyárak szocializálása, amely móddal az érdekkörbe vonatnék a gyárakban dolgozó összes munkásság. Gyártulajdonos és munkás egyaránt részvényese lenne a gyárnak s igy érdekében állana a produkció fejlesztése. Amíg a gyárak idegen kapitalista kezekben vannak, amelynek nem érdeke a munkásság megélhetési módja, addig a gyárak többnyire állani fognak. A gyárakat az idegen kapitalizmustól el kell választani.

Szó szerint idéztük a gömöri zsupán jelentésének ezt a részét, amely rendkívül érdekes abból a szempontból, hogy mily eszközökkel gondolja megszüntethetőnek a pozsonyi kormány egyik exponense a szlovenszkói ipari válságot és a munkanélküliséget. Szocializálni kell — mondja a gömöri zsupán — részvényesekké kell tenni a munkásokat s amint ez bekövetkezik, akkor megindulnál? a gyárak kerekei és kezdetét veszi a termelés, amelyet Szlovenszkóban alaposan agyonütöttek. De a szocializálás divatos jelszaván kívül más is motoszkál a rima- szombati poéta-zsupán fejében, mert a szocializálás mellett szükségesnek tartja az idegen tőkéknek az ipartelepekből való teljes kivonását, más szóval a magyar tőkéktől a szlovák közéletet megszabadító nacionali- zálást.

Szocializálást hirdetni és nacionalizálást

mentes város lakosságát a iiarangötiíó hajdú gazdálkodása eredményeként egyszerre 300 százalék pótadó réme fenyegette és hozzá a törvénytelen, nyers erőszakoskodások nap- ^ól-napra ismétlődtek: akkor a zsupán kénytelen volt drága kegyencét elejteni. De hogy a fájdalom mégse legyen nagy, az állami iskolához kinevezett Vollay Elemér tanító ur mostanáig megkapta polgármesteri fizetését is. A zsupán a város polgárságának bőrére gavalléroskodott. Hogy volt-e ehhez törvényes alapja, az mellékes! (Ilyen kegyeltje a késmárki híres Zatcpek is.)

Igló városa lidércnyomás alul szabadul és szent misét fog szolgáltatni, hogy a tanitó- polgármester-tanfelügyelő hosszú cirnü embertől megszabadul. A murgasok, garák Kassán méltó társat kapnak személyében, az uj tanfelügyelőben, de az őslakosságnak nincs semmi oka örömre, hogy lakosainak száma egy ilyen példánnyal gyarapodik.

F. M.

Táviratok

Barthou le fogja leplezni a génuai konferenciát.

Paris, augusztus 24. (Saját tudósitónktól.) Pauból érkező Havas-jelentés szerint a vezértanács megnyitásakor Barthou beszédet tartott, amelyben azt mondotta, hogy a gé- auai konferenciára azzal a szándékkal ment, hogy hangsúlyozza Franciaország teljes lojalitását, hogy szétoszlassa a félreértéseket, rágalmakat és legendákat s végül, hogy kijelentse: Franciaország nem mondhat le szerzett jogairól, amelyeket a huszonkilenc hatalom által aláirt békeszerződés biztosit. A kényes génuai konferencia folyamán oly nehézségek merültek fel, amelyek még nem eléggé ismeretesek. Eljön azonban az óra, mikor mind e titokzatosságokra fény derül. Franciaország számára csak oly európai béke fogadható el, amely megadja számára a biztosított kötelezettségeket s ha azok, akik a háborút akarták, következményeit s az érte való felelősséget vállalják. Franciaország hü barátaihoz és szövetségeseihez, azonban joga van azt követelni, hogy barátai és szövetségesei ugyanezzel a hűséggel viseltessenek irányában is.

A törökök offenzivát kezdtek.

Páris, augusztus 24. Ma délután a külügyminisztériumba olyan hirek érkeztek, amelyek szerint a törökök nagyarányú offenzi- vát kezdtek, amely különösen Usakban és a Denislü-Nasilli szakaszon vehető észre. Jelentés érkezett arról is, hogy a törökök Bur- kanieh vasúti állomást elfoglalták.

London, augusztus 24. A Reuter-ügynök- ség jelenti Konstantinápolyból, hogy ott oly hirek vannak forgalomban, hogy török nacionalista haderők Denislü környékén kisebb arányú offenzivát kezdtek.

Enver hadserege összeomlott.

London, augusztus 24. A Times jelenti Pe- savarból: A legutóbbi hirek megerősítik Enver pasa hadseregének összeomlását. Még július közepén kicsiny és nem is nagyon fegyelmezett csapatokkal a Darvaz hegységbe, Bucharába vonult vissza. A bucharai köztársasági kormányt szigorú szovjetellenörzés alatt ismét felállították.

TÁRCA

Angyal Géza.

Budapest, augusztus közepe.

(H .) Már több mint két hónap óta hordok magamnál egy följegyzést, amelyet Angyal Géza nevével kapcsolatban vetettem papírra. Eddig nem jutottam hozzá, hogy összefoglaljam és kifejtsem azokat a gondolatokat, amelyeket e nagytehetségü festőművész alkotásai ébresztettek bennem. Ezúttal megkísértem külön cikkben az érdekes téma kifjetését. mert nem kizárólag egy föltűnő művészi egyéniség méltatásáról van szó.

Miután el kellett búcsúznom Prágától, legalább ezzel nem akarok adósa maradni — magamnak és a Prágai Magyar Hírlap olvasóinak.

Angyal Géza nevével a szlovenszkói és ru- szinszkói képzőművészeik tárlatán ismerkedtem meg. A kiállítás — dicséretére mindazoknak, akik müveikkel szerepeltek bPnue vagv akik rendezésén fáradoztak — magas művészi színvonalon állott s akár a miiértő közönség, alkar a miibirálat szemüvegén keresztül vizsgálva, megfelelt a legkényesebb ízlésű igényeknek is. A kiváló tehetségek egész sora szólt hozzánk ecsetjén és%vásznain keresztül s mindmegannyi, hangtalanul bár, lelke

mélységéről, gondolatairól és érzelmeiről beszélt a színek, a vonalak, a festői harmonikus formák megkapó művészi nyelvén. Csak a példa kedvéért említem meg ehelyütt is az elhalt Skutecky mester mellett Musson, Hermely, Harmos nevét, akiknek festményei eltörölhe- tetleniil vésődnek a szemlélő emlékezetébe, őszinte elismerés illeti mindmegannyinak ihletett művészetét.

Nem a többi kiállító művész rovására s nem is az ő kisebbítésükre történik tehát, hogy kimagasló1 társuk, Angyal Géza nevével ékesítem fel e sorok homlokát. Amit én ki akarok fejezni s amit demonstrálni akarok, az ő művészi egyéniségében nyilatkozott meg a legizmosabban az emlékezetes tárlaton. Számszerűit is ő szerepelt a legtöbb munkával a kiállításon s valmennyi a kivételes nagy talentum alakitó erejéről tett ragyogó tanúbizonyságot. Angyal Géza sokoldalú, öntudatos művész, aki látásait és benyomásait nagyvonalú koncepcióban, biztos kézzel és tökéletes teknikai készséggel vetíti vásznaira. Figurális képei, tájképei, ror- tréi és grafikai képei egyaránt a nagystílű, magytudásu, nagyrahivatott művészre vallanak, aki minden feladatát, amire vállalkozik, bravúrosan oldja meg. Nagyszerű megfigyelő, de amit lát, azt művészi egyénisége varázsával öltözteti formákba és színekbe s realitás és romantika; valóság és poézis, élet

és fantázia csodálatos harmóniába olvad egybe vásznain. S én nem tudom, hogy vásáros parasztja vagy bányászképe, Körmöcbánya monumentális látképei vagy minuciózus finomsággal rajzolt grafikai alkotásai ragadták-e meg jobban a’figyelmemet, csak azt éreztem és azt a mélv benyomást hoztam el magammal a tárlatról, hogy egy Istenáldotta nagy magyar tehetség nyilatkozott meg szemem előtt, s ez az, amit ehelyütt ki akarok emelni; ez az, ami szivemet és elmémet megtermékenyítette s ami arra sarkal, hogy kikiáltsam: Szlovenszkóban egy ihletett nagy magyar művész él, akit eddig nem ismertem s akivel a szlovenszkói és ruszin- szkói képzőművészetek prágai tárlatán ismerkedtem meg.

S most álljunk meg és elmélkedjünk, gondolkozzunk egy keveset ezen az eseten.

Azon a területen, amely a trianoni szerződésig ezer éven át Magyarországhoz tarzott, a művészek szIovenszkó: és ruszinszkói egyesületben tömörültek s ebben a keretben mint szlovenszkói és ruszinszkói művészek jelentek meg Prágában. Magán a tárlaton is minden felírás, - a plakát, a prospektus, a kiállított müvek neve és jelzése kizárólag cseh és szlovák nyelven tájékoztatta a látogatót, már tudniillik azokat, akik tudnak csehül vagy szlovákul. Csak a hozzá nem értőket lehetett megtéveszteni, a tapasztalt szeműek ellenben nyomban láthatták, hogy ez a kiállítás jellegzetes magyar vonásokat hord magán, amit nemcsak a kiállítók neve, hanem a kiállított müvek karaktere is elárult.

Hogy miben árulta el magyar voltát, ez egy érdekes, komplikált kérdés- De — ha nem is rövid utón — meg lehet felelni reá. Meghatározni egy művészi alkotáson a nemzeti vonásokat: elméletben épp oly nehéz,

mint élő emberen definiálni a faji karaktert- A fajok annyi keresztezésen mentek keresztül az idők során, hogy ma tiszta fajról beszélni nem igen lehet. És mégis meg lehet ismerni százak, ezrek és tízezrek közül a magyar-t, a szlovákot, a csehet, a franciát, a németet, az angolt, az olaszt, az oroszt, a szerbet, a románt stb.) (persze csak azokon, akik a faj vonásait a legjobban, a legtipiku- sabban megóvták magukon.) Hasonlóképpen a művész, a festő, aki (valamennyi) színekkel, vonalakkal, napfénnyel és árnyékkal, méretekkel és perspektívával dolgozik, a színein és vonalain, a fény és árnyék elosztásán keresztül mégis önkéntelenül és ösztönsze- rüen érezteti azokat a sajátosságokat, amelyekben nevelkedett: azt a lelket, amely egyéniségében vibrál, amelynek a szemével lát s amely az ecsetjét vezeti. Imponderabiliák ezek, amelyeket szavakkal megfogni bajos. De a Tátra fenséges képét a magyar, a német, a hollandus, az olasz, az angol, a dán. a norvég, a spanyol stb- festő más és másképpen fogja megfesteni és vásznán megörökíteni-