Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)

1922-08-24 / 69. szám

Csütörtök, augusztus 24. s tiszteleteiket és az iskolák nyelve is-magyar volt- De miután Srobár közoktatásügyi mi­niszter felfedezte, hogy a magyarságnak túl­ságos sok iskolája van, az utóbbi időben mindinkább szaporodnak azok a tünetek, hogy tiszta magyar egyházak iskoláiban, az­zal az indokolással, hogy 20 százalékon alóli járásokban, vagy községekben vannak, meg­tiltják a magvar tanítást- Már csak itt Zem­plénben több ilyen eset, fordult elő, de szá­mos panaszt hallunk Ung-, Gömör-, Abauj- megye egyházaiból is. A fenti indokoláson kí­vül egy igen célravezető eszközzel is élnek a tisztelt urak. A tanítóktól rendesen elvon­ják az államsegélyt, vagy annak kiutalását huzzák-halasztják. Közben a tanfelügyelő azonban kegyeskedik azt is megmondani, hogy menten kiutaltatik az a nagyobb összeg pénz, csak fogjon hozzá a tanító a szlovák nyelven való tanításhoz. Jól tudja a kisértő, hogy ezek az apró egyházak nincsenek oly helyzetben, hogy az államsegélyt saját pénz­táraikból pótolhatnák a tanító részére. Es jól lehet, ma még megvan a tiltakozás, nem hiányzik az ellenállás, de ki lehet számítani, hogy idővel minden másképp lesz igen sok helyen, mert az emberek esetleg úgy fognak gondolkozni, hogy inkább legyen tanítás akármilyen nyelven, mint semmiféle tanítás ne legyen, mintha a gyermekek dudva, gyom módjára nőijenek fel. Növeli a helyzet súlyos voltát az, hogy ref- tanítóink száma mind­jobban ritkul ama körülmény folytán, hogy tanítóképzőnk itt nincs, Magyarországból pe­dig nem hozathatunk magunknak tanítót. Be­következik az, hogy vallásunk és nemzetisé­günk szellemével idegen, ellenséges viszony­ban álló tanítók ülnek be rövid időn belül is­koláinkba­Felső hatóságaink ezzel a magyar nemzeti­ségünket halálra ítélt rendszerrel szemben minden módon és minden alakalommal küz­denek. Memorandumaikban fejteték ki a re­ánk nézve előállott helyzet képtelen voltát, a gyakorlattal szemben rámutattak a még most is érvényben lévő egyházi törvénye­inkre, amelyek szerint református egyházunk iskoláiban, mindenre való tekintet nélkül, a tanítás nyelve kizáróan magyar. De mindez a deputációzás, panaszkodás, memorandumo­zás mindig eredmény nélkül folyt le. Az ér­vényben lévő törvényeink (egyházi és világi törvényeink) dacára vígan folyik az elnem- zetlenitési kisérlet, vagy az elnemzetlenités. E sorok Írója abban a szerencsés helyzet­ben van, hogy az október 8-án Léván össze­ülendő zsinaton ez egyházi törvény iskola­ügyi részének előadója lehet. Mikor a cseh­szlovák állam megalakult s a református egy­házzal szemben felállított feltételeket preci- zirozták, illetékes helyről azt a kijelentést vettük, hogy a református egyház csak szer­vezkedjék, mindama jogokat megnyeri, ame­lyeket Magyarországon élvezett. Hiszen egy demokratikus köztársaságban nem is lehet az | másképpen. Erre való támaszkodással a zsi­naton előadandó törvényjavaslat szövege­zésébe természet szerint mindama kifejezé­seket bevettem, amelyek a Magyarorszá­gon érvényben volt törvényben bennfoglal- 'tattak, hogy tudniillik a tanitás nyelve a re­formátus egyház alsó-, közép- és felsőfokú i iskoláiban magyar, mégis ama pótlással, hogy j az állam nyelvét mindenütt tanítani kell és Imivel néhány szlovákajku egyházközségünk is van, hogy ott áz egyházközség maga ha- | tározza meg a tanitás nyelvét. Kiváncsiak | vagyunk rá, hogy e liberális eljáráshoz mit I fognak a liberális államférfiak szólani, mikor | a törvényszöveg szentesítés alá kerül. A ma- | gasabb nézőpontot képviselők akaratát nem fogják-e keresztezni a sovinizmussal túlfű­tött alantasok. Ha jól meggondoljuk, a református egyház mostani küzdelme nem felekezeti ügy, ha­nem annál a szoros összeköttetésnél fogva, melyben ez az egyház a magyar nemzetiség­gel a múltban is mindig állott, a legigazabb magyar ügy. Éppen e szempontból kérve-ké- rünk minden magyart, hogy mikor ilyen küzdelmes ügyünkről van,, vagy lesz szó, minden felekezeti különbség nélkül támogas­son. Péter Mihály. Előfizetést és hirdetést felvesz a PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP kiadó- hivatala, Prága, I. Liliová u. 13. Kassán: „éommercla**. Pozsonyban „Kultura“ Fürdő-utca 3. felrobbantani aftarfák a Marhö-ufcai fogházat Megakadályozták a hombarobbanást. — A rendőrség a tettesek nyomában. A budapesti bombamerényietek, illetve robbantási kísérletek száma tegnap este is­mét szaporodott eggyel. Ezúttal egyelőre is­meretlen tettesek a Markó-utcai fogházat akarták felrobbantani. Csak véletlenen mú­lott, hogy a robbanás nem sikerült és hogy a nagyobb veszedelmet sikerült elhárítani. A merényletről budapesti tudósítónk alábbi telefonjelentése számol be: Budapest, augusztus 23- (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Tegnap este kilenc órakor Karinkó István, a Markó-utcai fogház ház­mestere az épület Koháry-utcai kapuján egy vendégét kisérte ki. Mikor a kapualjba ért, furcsa szag ütötte meg az orrát. A szag után haladva a kapu balsarkában füstölgő csoma­got vett észre. Azonnal értesítette a kapu­őrt, akivel együtt aztán megvizsgálták a titokzatos csomagot. A zsinórral átkötött, mintegy harminc centiméter hosszúságú és harmadfél köó súlyú csomagban bomba volt, amelynek kanóca már égett. A kanócot eloltották és az esetről értesí­tették a rendőrséget, ahonnan Horváth rend­őrfőtanácsos vezetésével bizottság szállt ki a fogházba. Megállapították, hogy a cso­magban egy hétcentiméteres tábori tüzér­ségi srapnell volt elhelyezve, amelyet már egyszer kilőttek és újból megtöltöttek. E köré csavarták a mintegy félméter hosszú­ságú gyujtózsinort. Azt is megállapították, hogy a srapnell elhelyezése ugyanúgy tör­tént, ahogyan az Ébredő Magyarok Egyesü­letének székhazában helyezték el annak ide­jén a bombát és hogy a bomba felrobbanása esetén sem okozhatott volna nagy károkat, a kaput azonban mindenesetre szétvetette volna. A vizsgálat során az a gyanú merült föl, hogy a tettesek a bombarobbanással csupán riadalmat akartak kelteni azért, hogy az esetleges pánikban a szétrobbant kapun ki­menekülhessenek a rabok, akiket az őrség őrizetlenül hagyna. A rendőrségnek valószínűen sikerül mi­hamar a tettesek nyomára jutni. A tanúki­hallgatások alkalmával az egyik újságíró, aki a bomba fölfedezése idejében a Koháry- utcában tartózkodott, előadta, hogy egy há­rom fiatalemberből álló társaságot látott s a társaság egyik tagja fehér ruhában volt, tányérsapkát viselt a fején és kezében lo­vaglóostorral hadonászott. Amint a társaság az elé a kapu elé ért, ahol a bomba volt el­helyezve, a íányérsapkás fiatalember ne­vetve szólt társaihoz: — Na, holnap fognak itt majd nevetni! Az újságíró a három fiatalember személy- leírását pontosan megadta a rendőrségnek, amely ez alapon folytatja a nyomozást. ü Jóvátétel! tragédia feiwiáslüic. Prága, augusztus 23. A jóvátételi színjátékban szünet állott be. Rövid pauza, mely alatt a nézők várakozás­sal néznek a függönyre, de amely serény ké­szülődést jelent a kulisszák mögött és a szín­padon. Szünet közben Poincaré szórakoztatta a közönséget régi, elcsépelt szólamokkal. Poincaré beszéde a sajtót erősen foglal­koztatja. Az Echo de Paris a beszédről a kö­vetkezőket irja: Poincaré nyilatkozatának hátterében felvonultatjuk azokat az esemé­nyeket, amelyek a kis osztrák köztársaság­ban történnek. Ezek az események világosan és félreérthetetlenül bizonyítják, hogy nincs többé szövetség a népek között, nincs többé nemzetközi együttrmmkálkodás. Alakítottak egy népszövetséget, alakítottak egy szuverén föderációs bizottságot; mindez azonban csak külszín, amely mögött az egyesek önző ha­szonlesése lappang. Itt a pillanat, amikor sza­kitanunk kell a tarthatatlan ideológiával. így ir egy francia lap. „Poincaré ítéletét elhomályosította az elkeseredés.** Az angol lapok sem hagyják visszhang nélkül a bar-le-duci szónoklatot. A londoni lapok egytől-egyig vezető helyen foglalkoz­nak a francia miniszterelnök kirohanásával. Megjegyezni is fölösleges, hogy a kommen­tárok nem kedveznek Poincarénak. A „Ti- mes“ úgy vélekedik, hogy Poincaré Ítéletét elhomályosította az elkeseredés. A szabad­elvű „Westminster Gazette** igy ir:' Kézi zálogokat követelni és egyben moratóriumot megtagadni ugyanannyi, mint mikor a balkéz elveszi azt, amit a jobbkéz adott. Ha Német­ország most nem tud fizetni, akor időt kell engedni, hogy lélegzetet vehessen, de ennek sincs semmi értelme, ha zálogolással gyön­gítik Németország gazdasági erejét. A „Daily Chronicle**, amely a kormány lapja, azt fej­tegeti, hogy a meusei megyegyülésen mon­dott beszéd nem alkalmas arra, hogy a fran­cia-angol félreértéseket eloszlassa. A „Daily Telegraph** szerint Poincaré beszéde sok he­lyen csípős volt s elejétől végig igazságtalan Anglia irányában. így kommentálják Londonban Poincaré leg­újabb kirohanását s a jóvátétel című szomo- rujáték mai fejleményeiről még a következő jelentések adnak számot: A berlini tárgyalás eredményét titokban tartják. Berlin, augusztus 23. (Wolff.) A reggeli la­pok jelentése szerint Hermes dr. birodalmi pénzügyminiszter és Bergmann államtitkár, valamint a jóvátételi bizottság képviselői kö­zött a megbeszélések tegnap délután folyta­tódtak. A jóvátételi bizottság meghatalma­zottjai később megjelentek Wirth dr. biro­dalmi kancellárnál. A tárgyalások eddigi eredményeit a birodalmi kancellár elnöklete alatt megtartandó főértekezleten fogják meg­vitatni. A tárgyalásokat mindkét részről szi­gorúan titokban tartják. A bányamunkások internacionáléja és a szénszállítások. Berlin, augusztus 23. (Wolff.) A Vorwárts jelentése szerint a bányamunkások interna- cionáléjának küldöttsége, mely egy-egy an­golból, németből, franciából és belgából áll, a közeli napokban Párisba megy, hogy a jó­vátételi bizottságnak jelentését tegyen a ne­met szénbányák helyzetéről. Az akció célja az, hogy a német jóvátételi fizetésekre szol­gáló szénszállítások kötelezettségeit enyhít­sék. Belgium álláspontja. Páris, augusztus 23. (Saját tudósítónktól.) Az Oeuvre brüsszeli tudósítója egy magas ál­lású személyiséggel folytatott beszélgetése nyomán a következőket közli: Belgium a ka­tonai szankciókban, — igy a Ruhr-vidék megszállásában — csupán végső esetben vési részt, akkor, ha a további tárgyalások min­den eszköze kimerült. A defenzív jellegű, vá­rakozó politika élénk visszhangra találna az egész országban, különösen a szocialisták­nál és flamandoknál. Másrészről azonban meg kell kapnunk a jóvátételeket, miután azokra minden körülmények között szükségünk van. Az antant egységét továbbra is fenn kell tar­tanunk. A német banktőke és a jóvátétel számaránya. Berlin, augusztus 23. (Saját tudósitónktól.) A „Berliner Tageblatt** a következő érdekes számösszehasonlitást közli: Berlin nyolc nagybankjának (Deutsche Bank, Disconto- gesellschaft, Dresdner Bank, Darmstádter Bank, Nationalbank, Commerz- und Privat- bank, Mitteldeutsche Creditbank és Öferliner Handelsgesellschaft) összes saját vagyona, beleértve minden tartalékjaikat, a legutóbb nyilvánosságra hozott mérlegek státusza sze­rint 4772 millió márkára rúg. A dollár mai 1200 márkás árfolyama mellett ez még csak 16 és kétharmad millió aranymárkát tesz ki- Ezzel szemben Németország jóvátételi tarto­zása a párisi „Temps“ augusztus 19-iki köz­lése szerint ma még 120 milliárd arany­márka ! Óriási pánik Dicsben. Bécs, augusztus 23. (Saját tudósítónk tele- fonjelentése.) Ma délelőtt óriási izgalmat kel­tett Bécs belvárosában és üzleti negyedei­ben az a hir, hogy garázdálkodó munkanélkü­liek a belváros felé vonulnak. A kereskedők sietve lezárták az üzleteiket, úgy hogy dél­ben Bécs üzleti városrésze teljesen kihalt volt. A hírek túlzottaknak bizonyultak. A munkanélküliek egy része csupán a munka­közvetítő hivatalok előtt rendezett zajosabb tüntetést, mert nem találta elégségesnek a kormánynak azt az intézkedését, amely a a munkanélküli segélyt szabályozza. Egy ki­sebb csoport a parlament elé vonult s küdöti séget menesztett a parlamentbe, amely a munkanélküliek követelését tolmácsolta. A felvonulás minden rendzavarás nélkül folyt le. A rendőrség széleskörű intézkedést tett a belváros felé vezető útvonal mentén nagy számú rendőrt helyezett el, hogy az esetle­ges tüntetéseknek elejét vegye. Annak ellő nére, hogy a tüntetés elmaradt s a bevont: lásról szóló hírek túlzottaknak bizonyultak, a kereskedővilág és a lakosság körében igen nyomott a hangulat. Adler Frigyes meggyilkolásának hírével rémítették Bécset. Bécs, augusztus 23. (Saját tudósitónk te lefonjelentése.) Ma délelőtt a városban az ; hir terjedt el, hogy a szociáldemokraták ve zérét Adler Frigyes dr.-t meggyilkolták A hir különösen a tőzsdén keltett nagy izgal­mat- Ezek a hírek azonban minden alapot nélkülöznek. A rendőrség azt hiszi, hogy ezeket a hireket a kommunisták terjesztik abból a célból, hogy a lakosság sorai között nyugtalanságot keltsenek. CsaMásf bozotf a Hamburgi gazdaság! világkongresszus. Kevés az érdeklődés- — Köster miniszter beszéde. — Ebért visszautazott Berlinbe. Hamburg, augusztus 22. (Saját levelezőnktől). A nagy hü-hóval megin­dított Übersee-Woche és a vele kapcsolatos gaz­dasági világkongresszus már a harmadik napon nagy csalódást okozott úgy a rendezőknek, mint a látogatóknak. Magában Hamlnr bán az egész tengerentúli hét előkészítése megfelel./ eréllyel és ügyességgel folyt, azonban úgyszólván teljesen számításon kívül hagyták a mai politikai és gazdasági helyzetet. Az Übersee-Woche rendezősége nem fektetett elég súlyt arra, hogy a Hamburgon belül nagy pompával tervezett és hirdetett hétről a külföld és a többi német nagyváros kellő módon értesül­jön és érdeklődését előre is ideirányitsa. így történt aztán, hogy a megnyitás első pilla­natától kezdve az arcokra a kiábrándulás és a csalódás keserű kifejezése ült. Dacára annak, hogy rengeteg nagyszámú idegen tartózkodik Hamburgban és hogy az Übersee-Woche alkal­mából tömeges látogatást jelentettek, nincs se­gítve az Übersee-Woche kudarcán, mert a láto­gatók egy része egyáltalán nem érkezett meg, a másik része pedig, valamint az elrnaradtakat pó­toló uj látogatók csak épp mellékesebb okokból kapcsolták össze látogatásuk idejét a kiállítás és a világkongresszus ülésezésének időpontjával. Valódi érdeklődésből és gazdasági okokból azon­ban csak igen kevésszámú érdeklődő utazott Hamburgba, úgy hogy mozgalmas életről egyál­talán beszélni sem lehet Mikor Ebért megnyitotta a világkongresszust és a tengerentúli hetet, a kevésszámú közönség visszatartására szinte nevetségesen hatott a ki­vezényelt rendőrkordon, ami mögött a főbejárat mellett összesen 8—10 automobil várakozott, eb­ből is három a köztársasági elnököt, minisztereit és a szükebb környezetét hozta. Ilyen apróságok deprimálólag hatottak azokra, akik egy fényes és impozáns ünnepfélére voltak előkészítve s ez a hangulat azóta csak rosszabbodott. A kiállításoknál is szomorú a hangulat A kül­sőleg egész modernül felépített fabarakkok és emelvények expresszionista színekkel és motívu­mokkal feldíszítve, megkapó és vonzó reklámként szolgálnak, de a kiállítások termeiben kong az üresség. Bár a teknikai kiállításon 600 exportőr körül­belül 6000 német gyár készítményével van kép­viselve, az érdeklődés mégsem felel meg a vára­kozásnak. Egy hamburgi jóhirii gépgyár, tekin­tettel a nehéz viszonyokra, csak egyetlenegy gé­pet állított ki s ma arra a kérdésemre, hogy mint van megelégedve, azt felelte a gépgyár vezetője, IgiliálKii Ír r 1 1L| félpohár SCHMÍDTHAUER-f él e igmándi iCUir£l.k. Otthon keserüviz, melegítve éhgyomorra, mint ivókúra, ** * * bármely évszakban kiváló eredménnyel használható székrekedés és ennek következményei ellen u, m. étvágy és emésztéshiány, felfúvódás, sárgaság, máj és lépdaganaf, aranyér, elkövéredés, agyvértődulás, vérbőség stb. esetben eleáendő már Ba&l&ááintif <ew«»ltf«avft4hBliul Is. m wmaaam

Next

/
Thumbnails
Contents