Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)
1922-08-23 / 68. szám
fiiért Jöíí Sdpel Prágába? Az osztrák kancellár beszélgetése a sajtó képviselőivel. A kétségbeesés európai vándora. Prága, augusztus 22. Á prágai politika amúgy mellékesen, huszonnégy rövid óráig Ausztria problémájával volt elfoglalva- A huszonnégy óra elmúlt s két hivatalos nyilatkozat maradt a kezünkben. Az egyiket a prágai politika kommü- nlké-müvészei fabrikálták, a másikat Seipel adta a prágai sajtó képviselőinek. Két nyilatkozat nyomán bontakozik ki előttünk az a politikai helyzet, mely az első pillanatban fantasztikus hírek ködébe volt burkolva s mely ebben a kérdésben csúcsosodott ki: miért jött Seipel, az osztrák szövetséges köztársaság kancellárja Prágába? Kétségtelen, hogy a kétségbeesés hozta ide. Egy pusztuló állam ragaszkodása az élethez, a megszűnni látszó élet hörgése bírta őt reá arra, hogy útra keljen és felhívja azok Ielkiismeretét, akik közelről láthatják azt, hogy napról-napra kevesebb vér lüktet Ausz- jtria ereiben s percrői-percre kevesebb leve- ' gőt kap az a szerencsétlen organizmus, me- [lyet életképtelenné tettek az uj Európa S operatőrjei. Elsősorban Prága felé vette útiját az osztrák köztársaság jószándéku pap- jkanceílárja s a Benes lelküsmeretéhez akart ! apellálni. A két hivatalos nyilatkozat bizonysága annak, hogy Seipel szándékát sovány | eredmény követte- Benes a politikai egoizmus ófrancia iskolájában cseperedett fel és természetszerűleg nem bir és nem is akar aktív szerepet vállalni ott, ahol a politikai altruizmus érvényesítésére van szükség. Benes önmagában látja a középeurópai politika fókuszát és a Seipellel folytatott tárgyalás során Ausztria számára nem mutatott más' politikai irányt, mint bolygóként keringeni a prágai nap körül- Ezt a politikai tanácsot adta a kétségbeesés európai vándorának Benes s azt a vérszegény vigasztalást, hogy bízzék a népszövetségben, mely segíteni fog a hínárba taszított Ausztrián. Ez a tanács jellemző Benesre és politikájára- Jótanácsokkal, az önzésből és a politikai fikciókból fakadó Ígéretekkel elaltatni egy megbomlott állam lelkét, a már megszavazott kölcsönből alamizsnafilléreket ígérni és a meritum tekintetében a pozitívumok krematóriumához: a népszövetséghez utasítani az éhezőt, a lerongyoltat és a nyomorúságban észtvesztettet. Ez a Benes lelkiismerete. Seipel nem azért jött Prágába és minden bizonynyal csalódottan távozott a Benes tegnap esti (vacsorájáról. Seipel barátot és segítő jóaka- i rót remélt találni a Hradzsin termeiben s (ehelyett Benest találta ott. Benest, aki min- | denütt ott van, ahol áldozat nélkül lehet előnyöket szerezni, ahol az antant verőíényé- :ben lehet politikai gyümölcsöket érlelni és zsebrerakni, ahol a gyülölség és a hatalmi mámor dróísövényeit lehet meghúzni, de akiből begombolt, rideg diplomata lesz abban a. percben, mikor a méltányosság, az igazság és az önfeláldozás legparányibb jelenségeit kellene tanúsítani. Seipel a lelkek pásztora volt azelőtt, most a kétségbeesett lelkeket hordozó kolduló-ba- rát. Bekopogott egy hirtelen naggyá lett uj gazdag ajtaján s kapott jótanácsot és cifra biztatást Seipel naiv hittel a lelkiismeretet kereste Prágában s Benesre talált Prága, augusztus 22. (Saját tudósítónk jelentése-) Seipel kancellár — amint röviden már jelentettük — tegnap este 7 órára a lakására kérette a prágai és külföldi nagyobb lapok szerkesztőit. Pár perccel hét óra előtt Prága legelegánsabb szállójának, a Passage-nak foyer-jában összegyűlt a meghívott társaság, amelyet az osztrák követség sajtófőnöke fogadott. A külföldi sajtót a Neue Freue Presse és a Köiniscbe Zeitung szerkesztői képviselték, Cseh-Szlovákiából a kormánysajtó részéről a Národny Listy, Národny Politika és Pra- ger Presse képviselői voltak ott, mig az ellenzéki sajtót a Prager Tagblatt és a Prágai Magyar Hírlap képviselték. A rövid várakozás azzal telt el, hogy a szabadságukról visszaérkezett kollégák elbeszélték nyári élményeiket. Beszélgetésünk nem tartott sokáig, mert Seipel kancellár és Segur pénzügyminiszter hamarosan megérkeztek- A kancellár magas alakját papi ruha födte (kanonoki méltóságot tölt be) és arcán meglátszanak az utolsó hetek fáradalmai, gondjai és izgalmai, amelyekből bőven kijutott a létéért küzdő Ausztria kormány elnökének. Azt mondják, hogy Seipel nagyon lefogyott és megöregedett azóta, hogy átvette Ausztria kormányzását. Segur, a pénzügyminiszter fiatalos, nagyon határozottnak látszó, elegáns egyéniség. A kancellár szobájában fogadtak bennünket. Őszinte bécsi szivességgel, minden póz nélkül ment végbe a bemutatkozás- A kicsi szállodai szobában alig fértünk el valameny- nyien. A kancellár szerényen kijelentette, hogy ő elvégre állhat is, sokkal fontosabb az, hogy mi jegyezhessük azt, amit mond Ezt természetesen nem engedtük. A kancellár, mikor mindnyájunknak ülőhelye akadt, beszélni kezdett. Egy pár szives üdvözlő szó után részletesebben kifejtette a hivatalos kommüniké szűkszavú mondatait. Beszéde lassú volt és megfontolt. A Kanosszát járónak ügyelnie kell minden szavára. Az expozénak is beillő fejtegetései után a kancellár megengedte, hogy kérdéseket intézzünk hozzá. A Národny Listy szerkesztője vetett fel egy pár kérdést, majd a Prager Tagblatt képviselője érdeklődött a prágai tanácskozás gazdasági vonatkozásairól. Végül én kérdeztem meg a kancellárt arra vonatkozólag, hogy milyen szerepe lesz Magyarországnak Ausztria politikai és gazdasági kibontakozásában. A felelet lesújtó volt- Diplomatikus formában ugyan, de leplezetlen nyíltsággal azt mondotta, hogy Ausztria azért nem fordul természetes szövetségéhez: Magyarországhoz, mert ez majdnem olyan koldusszegény, mint ömaga, A politikai materializmusnak ebből a mondatából kisirt Ausztria szerencsétlenségének egész nyomorúsága, mert Magyarország ha ma nem is, ha rögtön nem is az, ami volt, de mégsem egészen elhanyagolható tényező a középeurópai politika és igy az osztrák korcsállam sorsának további kialakulásában. Este nyolc óra volt, az utcán már égtek a villanylámpák, mikor eltávoztunk a Pas- sage-ból. Pár pillanat múlva az autó ismét a Hradzsinba vitte a két osztrák államférfiul ahol Benes, a gazdag szomszéd látta őket vendégülA kancellár nyilatkozata. — Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy nincsen semmi eltitkolni valóm- A megbeszélés, amely Benes, Novák között és közöttem folyt le, olyan természetű, hogy belőle minden szót el lehet mondani a nyilvánosságnak. Nincs semmi titkolni valóm, idejövetelemkor nem voltak olyan hátsó gondolataim, amelyeket nem lehetne nyíltan is elmondani. Ma, amikor Benes fogadott, alkalmam nyilt arra, hogy feltegyek egyes kérdéseket, amelyek a legjobb felvilágosítást is adják arról, hogy mi volt utazásomnak a célja. Ausztria és a Népszövetség. — Rámutattam arra, hogy Ausztria helyzetét nagyon megnehezítette a londoni konferencia lefolyása, amely a Németország és Franciaország között fennálló feszültség kiélesedése és Anglia és Franciaország egyenetlensége következtében nyugtalanságot teremtett az egész világon. A londoni konferencián a külföldi hitelek kérdését csak érintették és újból a népszövetség elé utalták- Még nehezebb lett a helyzet azért, mert a nagy önsegélyakció, amelyet a kormány megindított és a parlament elé terjesztett, haladékot szenvedett amiatt, hogy az Angol-Osztrák Bank és a Cen- traleuropáische Lánderbank külső vezértanácsosoktól függ és ezek a segélyakcióhoz való hozzájárulásukat felfüggesztették akkor, mikor olyan feltételekhez kötötték, amelyeket Bécsben még tárgyalnak- Halasztást szenvedett a jegybank felállítása is. — Ma az a kérdés merül fel, hogy a népszövetség előtt olyan gyorsan fogunk-e eredményt elérni, amily gyorsaság szükséges ahhoz, hogy azt, amit a hitelakció miatt elmulasztott, az utolsó veszélyes órában helyre lehessen hozni- Ez nem frázis. Az Ausztriában uralkodó rendetlenségről szóló híresztelések ugyan nem felelnek meg a valóságnak- A munkanélküliek tüntetései nem haladják meg az ilyenkor megszokott mértékeket- Azonban 4190 koronás kenyérár, a külföldi valuták állandó emelkedése és az egyre fokozódó áruhiány mellett az a kétségünk afelől, hogy meddig fogjuk ezt még bírni, nem jogosulatlan. A középeurópai kérdés. — A második kérdés, amelyet Benesnek feltettem és melyet a világ valamennyi kabinetje előtt is felteszek, az, hogy abban az esetben, ha Ausztrián egy pénzügyi hitellel nem segítenek, nem kell-e felvetni a középeurópai problémát, amely Ausztria számára azt jelenti, hogy más utat válasz- szón, nevezetesen, hogy politikailag és gazdaságilag a szomszéd államok valamelyikéhez, vagy a hatalmak valamelyik csoportjához csatlakozzék. Meg kell állapítanom, hogy Benesnél úgy az általános európai helyzet, mint az osztrák helyzet komolyságát illetőleg a legnagyobb megértést tapasztaltam. A miniszterelnök megérti, hogy amikor a középeurópai problémát felvetettük, nemcsak öt kérdeztük meg, de erről berlini és később a római utunkon is megbeszéléseket fogunk folytatni. Az ő felfogása az, hogy ha a többi európai hatalom is tisztában van ebben a pillanatban azzal a veszéllyel, amely Európát fenyegeti akkor, ha Ausztria gazdaságilag nem tudna tovább kitartani, akkor a népszövetség Ausztriának azt a segítséget fogja nyújtani, amely szükséges ahhoz, hogy abban a formában, amelyet a saint- germaini szerződés teremtett, tovább is fenmaradhasson. Az volt a benyomásom, hogy ebbeli meggyőződését nemcsak önmagától mondja, hanem hogy bizonyos kijelentések, amelyek a nagyantant köreiben hangzottak el, megerősítik öt ama nézetében. Számunkra természetesen ez a felfogás nagy értékkel bír— Ausztria lakosságában nagy kétséget váltott ki az. hogy az osztrák kérdést a népszövetség unos-untálán a párisi magas tanácshoz utasitotta, ez pedig valamely konferenciához tette át, hogy azután a nép- szövetséghez való visszautalással a kör befejezést nyerjen- Ausztria mégis, mikor a londoni konferencia határozatát megkapta, egy pillanatig sem habozott és a népszövetség elnökéhez, valamint a nép- szövetség pénzügyi bizottságának elnökéhez fordult, hogy semmit se mulasszon el, ami nehézségeiben a normális, békés és organikus utat lehetővé teszi a számára- Kötelességünknek tartottuk, hogy ezt a lépést megtegyük, de nem nagy reménnyel tekintünk a siker elé. Amit ma Benes miniszterelnök szájából hallottunk, fokozta abbeli reményünket, hogy ezen az utón el fogunk érkezni a célhoz. De az idő rövidsége miatt, amelyet még bevárhatunk, felvetettük a középeurópai kérdést- Meg fogjuk beszélni a többi állam vezető férfiaival is és gondoskodni fogunk arról, hogy a nép- szövetség teljes terjedelmében foglalkozzék vele. Benes miniszterelnök érti ezt a mi magatartásunkat és helyesli is. Ezután Seipel szövetségi kancellár és Segur pénzügyminiszter a sajtó képviselőit tájékoztatta azokról a kérdésekről, amelyeket felvetettek előtte. Arra a kérdésre, hogy Seipelnek az útja — amely olyan időben történt, mikor Prágában a kisantant vezető politikusait várják — nem fiigg-e össze a marienbadi tanácskozásokkal, a szövetségi kancellár kijelentette, hogy ő azért jött hétfőn, mert Prágából azt az értesítést kapta, hogy Benesnek a közeli marienbadi tanácskozások miatt ez a nap volna a legmegfelelőbbPénzügyi és gazdasági kérdések. Vájjon megfelel-e a valóságnak, hogy Ausztria újabb ötszázmillió cseh korona kölcsönt kért Cseh-Szlovákiától, Segur pénzügyminiszter erre a kérdésre határozottan kijelentette, hogy ez nem felel meg a valóságnak- Erről már azért sem lehet szó, mivel ezt a kölcsönt csak a parlament engedélyezheti, ez elé pedig az osztrák kormány ily kérést nem is terjesztett. A következő kérdés az volt, hogy a vám és tarifa ügyében életbeléptetendő kedvezményekről tanácskoztak-e? Seipel ezt válaszolta: — Ezen a téren Középeurópa helyzetének szanálása céljából okvetlenül könnyítéseket kell életbeléptetni; ezeket a könnyítéseket lépésről-lépésre kell megtenni, amivel a prágai kormány is egyet ért, A szén és cukor beszerzésénél állítólag alkalmazandó könnyítésekről Segur pénzügyminiszter kijelentette, hogy az osztrák kormány ilyen könnyítéseket nem kért- Seipel kancellár pedig kifejtette, hogy mindezekben a kérdésekben a két kormány között a követségek utján állandóan megbeszélések folynak, amelyeknek betetőzésére rövidesen konferenciát fognak összehívni. Ezek a kérdések azonban háttérbe szorulnak a nagy politikai kérdés mögött. A csatlakozás. Szóba került a Németországhoz való csatlakozás kérdése is. Az osztrák kormányel- nök erről az alábbiakat mondotta: — Hogyha valamely idegen birodalomhoz való csatlakozásról van szó, úgy elsősorban Németország jön tekintetbe. A háttérben lebeg a csatlakozás gondolata. Ezzel azonban ellenkeznek a békeszerződések. A törvényes ut az volna hogy a népszövetséghez forduljunk, Utazásaink alatt erről is megbeszéléseket fogunk folytatni. nogu áll a korona? Aug, 22-én fizettek 100 cseh-szlovák koronáért; Zürichben 16.50 svájci frankot Berlinben 3985.00 német márkát után mósodUt Étiadási MT Jv \ 9 - ^ ___ ” 1 —p—— 1 évfolyam 68, szám‘ JW smm* Prága, szerda, 1922 augusztus 23. Sürgönyeim Szerkesztőség: POLITIKAI NAPILAP M a f Prága-II., Stépánská ullce 40. I. „ _ M _ Prága-L, Na Peráttfné 6. L Telefon: 30—349. Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Telefon: 33—44.
