Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)
1922-08-23 / 68. szám
a Magyarország* szerepe Ausztria kibontakozásában. Legvégül szükségesnek láttam, hogy felvessem a kancellárnak ezt a kérdést: „Mivel arról van szó, hogy Ausztria valamely hatalomhoz, vagy pedig a hatalmak valamely csoportjához óhajt csatlakozni és igy egy uj politikai rendszert óhajtanak Középeuró- pában előteremteni, milyen szerep jutna ebben a rendszerben Magyarországnak?“ Seipel kancellár erre a kérdésre igy válaszolt: — Az én meggyőződésem az, hogy azoknak a gazdasági koriatoknak, amelyek az egyes államok között ma fönnSeipel üérHez — Prága, augusztus 22. Hivatalosan közlik: Seipel dr. osztrák szövetségi kancellár tárgyalásait Benes dr. cseh-szlovák miniszter- elnökkel hétfőn, augusztus 21-én Segur osztrák pénzügyminiszter, Marék dr- és Wildner dr- követek jelenlétében kezdte meg- A tárgyalások, amelyeken cseh-szlovák részről Novak pénzügyminiszter, Girsa dr- meghatalmazott miniszter, Krofta dr- és Dvorácsek mérnök vettek részt, a rövid déli szünettől eltekintve, az egész napon át tartottak- Seipel dr. szövetségi kancellár elsősorban köszönetét mondott Benes dr. miniszterelnöknek, hogy alkalmat nyújtott a középeurópai és ezzel együtt az osztrák kérdés tárgyalására. A szövetségi kancellár terjedelmesen fejtegette az osztrák politika irányvonalait, ecsetelte az osztrák kormány önsegélyakcióját és pénzügyi terveit, valamint azokat a nehézségeket, amelyekkel az akciók a londoni konferencia s az egész ügynek a népszövetséghez való átutalása után találkoztak. A cseh-szlovák köztársaság miniszterelnökéhez a következő kérdésekkel fordult: 1- az osztrák kérdésnek a népszövetség előtt való tárgyalása nyujt-e oly kilátásokat, hogy az utolsó órában meg fogják adni ama pénzügyi bizíosiíékokat, amelyek Ausztria további zavartalan fennállását lehetővé teszik, avagy pedig 2. már most más útra lépjenek, amely abban állna, hogy akár közgazdasági, akár politikai szempontból valamely szomszédállammal vagy hatalmi csoporttal keressenek összeköttetést? Hosszas tárgyalás után, amelyen a két pénzügyminiszter is részt vett, Benes dr- miniszterelnök erre a következtetésre jutott: A népszövetség munkálatait semmieseíre sem szabad lebecsülni. Mindenesetre meg kell kísérelni ennek az utolsó útnak igénybevételét, annál is inkább, mert bizonyosan tudja, hogy bizonyos hatalmak e kérdésben Ausztria javára fognak közbelépni- Más megoldást Benes dr- nem ajánlana, mivel a középeurónai problémát nem kísérletekkel és pillanatnyilag, hanem módszeresen és lépési öí-lépésre kell megoldani. 1 A megbeszélések, amelyeket teljes nyilt- sággi’l s a legjobb egyetértésben folytattak, bebizonyították, hogy Ausztria pénzügyi és gazdasági katasztrófájának megakadályozása nemcsak Ausztria, hanem egész Európa számára rendkívüli fontossággal bir s egyhangúlag oly lépéseket javasoltak, amelyeket úgy osztrák, mint cseh-szlovák részről meg fognak tenni. Benes dr. miniszterelnök az IÍIC1 A kobra. Irta: SzekuSa Jenő. Délelőtt megint összeveszett a férjével. Maga sem tudta, hogy miért. Az ura kedélyes, magas, szőke, gömbölyű ur, — aki mindenen csak mulatni és tréfálózni tudott és nem vette szivére a házi perpatvarokat. De őt éppen ez ingerelte. Hogy nem tudja kihozni buta egykedvűségéből ezt a nevető óriást. A párducok tehetetlen dühét érezte tombolni parányi szivében, hogy nem meri vagy nem tudja megtámadni a hatalmas elefántot, mert vastag bőrén megtörnének a karmai és a fiivön hcmpölyödne rettentő ormányának egyetlen csapása alatt. A gyengék dühe égette és marcangolta, amiket éreznek ők a nagyok, a hatalmasok és a széttéphe- tetlenekkel szemben. Az ura bizonyára nem érti őt, csak tréfás és kedves játékszernek tekinti — és nem ismeri az ő vérző és lángoló és szenvedő és vonagló lelkét, amelyben a tengerfenék alatt lappangó vulkánok erjedő tüzei égnek — méla és kísérteties lángolásban. Reggel is nevetve búcsúzott el tőle. — Remélem, délben már jókedvű leszel — mondotta a férj s meg akarta csókolni a feSzerda, augusztus 23állanak, le kell dölnlök- A legjobb gazdasági együttélés egyenletes hálóját kell kiépíteni valamennyi állam között. Ausztria és Magyarország viszonyának megítélésénél fontos nemcsak a két állam hosszú együttélése a múltban, de a gazdasági érdekek kölcsönössége is. Az ipari Ausztria és az agrárius Magyarország érdekei nagyon közel állanak egymáshoz. Hogy csak bizonyos oldal felé fordultunk, annak az az oka, hogy Magyarország mint mentőhorgony nem jön tekintetbe, mivel majdnem ugyanolyan szükséghelyzetben van, mint Ausztria." (11.) Dénes válaszol. osztrákok akcióját a népszövetségnél, valamint ama hatalmaknál is támogatni fogja, amelyek Ausztria helyzete iránt való érdeklődésüknek tanujelét adták. Végül néhány gazdasági és pénzügyi természetű gyakorlati kérdést beszéltek meg s egy jövendő szorosabb gazdasági együttműködés módozatairól is szó volt- Megegyeztek azokban a körülményekben is, amelyeknek segélyével az Ausztriának már megadott cseh-szlovák hitelt mielőbb folyósíthatják- * Francia aggodalmak. Paris, augusztus 22. (Havas.) Az „Echo de Paris14 az osztrák krízisről Írva, többek között kijelenti, hogy sem Franciaország, sem a kisantant nem nézheti tétlenül a pan- germanizmus uj offenziváját. Az „Echo National11 azt kérdezi, vájjon nem bizonyos szövetségesek juttatták-e a helyzetet oda. hogy a válság csúcspontját végül is Ausztriának Németországhoz való csatlakozásában éri el? A bécsi sajtó a prágai tárgyalásokról. Bécs, augusztus 22. Az Arbeiterzeitung a prágai konferencia eredményéről a következőket irja: Seipel dr. utazásának eredménye tehát a népszövetségbe és az antant támogatásába vetett reménység. A hatalmak jól tudják, hogy ha ez alkalommal sem tartják meg szavukat, úgy irántuk való kötelezettségeinket nemlétezőknek fogjuk tekinteni Azonban a népszövetségbe vetett reménnyel nem merülhet ki Ausztria minden cselekvési lehetősége, miután továbbra is igaz marad, hogy Ausztriának a döntő kérdésben, az államháztartás deficitjének megszüntetésében még sokat lehet és kell is tennie. Külső hitelekre szükségünk van, hogy teret nyerjünk a belső rendszabályok alkalmazására, ezeket azonban föltétlenül igénybe kell vennünk. A Neues Wiener Tagblatt szerint valamennyi terv és szanálási program után Ausztria számára csupán a Cseh-Szlovákiával és Jugoszláviával való gazdasági együttműködés lehetősége maradt hátra. Ebből a szempontból Seipelnek a jugoszláv kormány tagjaival való egyidőben történt prágai útja csupán véletlen. A jugoszláv kormány prágai utazásának célja a Belsrrádban megkötött szövetség ratifikálásán kívül a két állam között megkötendő gazdasági megegyezés. Megállapítható tehát, hogy az osztrák probléma csupán érettségének fokában különbözik a Jugoszláviát és Cseh-Szlovákiát foglalkoztató problémától: a gazdasági krizistől. Itt keresendő a prágai megbeszélések ugrópontja: mindhárom állam szanálása kölcsönös segítség utján, politikai önállóságuk változatlan fentartásával. Már most is a különböző iparágak és bankok együttműködéséről beszélnek. Távoli célt állapítottak meg azonleségét, aki azonban dühösen kapta el az arcát. — Takarodjék! — sziszegte. — Mert a fejéhez vágom a papucsomat. Az ura távoztával lecsöndesedett a haragja is. A tükörhöz lépett. Magas, karcsú és fekete nő volt, inkább sovány, — de forró és ideges idomzat. Homlokának ráncai már elsimultak s az arca már fehér volt és tiszta, mint a tenger. Ebben a pillanatban már nem tudott haragudni az urára sem, — hiszen különben sem volt oka — jólétét, a kábító fényt, a pompát, a langyos, nyugalmas és ragyogó életét, — mely körülveszi és dédelgeti — mindent, mindent a világon ennek az egyetlen férfinak köszönhet. Az ura váltotta ki őt a nagy ismeretlenségből. Sovány és igénytelen kis gépir ókisasszony ka volt, férje pedig milliomos és hatalmas bankigazgató. Halálosan mégszerette a fázós kis irodai Hamupipőkét, magához váltotta és örök hűséget esküdött neki az oltár előtt. Ennek már hét éve. Az irodistalány Pest legragyogóbb és legiinnepeltebb asszonyává nőtte ki magát azóta. Első időben hálás is volt az urához. Ma azonban gyűlöli. Csak ösztönösen. Hogy mért, arra maga sem tudna megfelelni. — Bennem van a hiba,.. Én vagyok a ross?, dadogta, mig a fésűvel megigazgatta ébenfafényü, sürü és sötét haját. bán. A tárgyalások ez irányban nőm voltak kedvezőtlenek. A Morgen-Zeitung a következőket irja: Benes dr. Portoroseban az utódállamok gazdasági egyesülésére törekedett, hogy valamennyi, a háborúból eredő kérdést likvidálhassák. A por- torosei terv Magyarország hibájából hiúsult meg s ennek eredményéképpen kiderült a Budapest és Róma között folyó összejátszás, amelyet Ausztria elsősorban Burgenlandiban érzett meg. Seipel elutazott. Prága, augusztus 22. Seipel dr. osztrák szövetségi kancellár ma reggel 9 óra 10 perckor a Masaryk-pályaudvarról elutazott Berlinbe* A pályaudvaron Benes dr. miniszterelnök, Marék dr. osztrák követ s több más hivatalos személyiség búcsúzott el a kancellártól. Glosszáif. Irta: Fleischmann Gyula dr. a kér. szociális párt főtitkára. Kassa, augusztus 22. Egy könyvet olvastam az elmúlt hetekben az amerikai demokráciáról. A könyv megleTérfi Claire-nek hívták a lánynevén, de tréfásan néha nevezték Kleopátrának is, — talán ragyogó gyöngynyakéke miatt, vagy őskori macskákra emlékeztető szépségéért. A szerelem és az önkívület lángoló pillanataiban az ura is gyakran nevezte őt édes kis Kleopátrájának. De nem tudott ennek örülni. Különösen, ha az ura mondott bókot. Túlságosan el volt kényeztetve s még a széptevés is terhesnek és lealázónak tűnt föl lángoló és fölgyujtott lelke előtt. — Miért is haragszom én Edére? — tűnődött elmerengve. Adós maradt a válasszal. Nyilván azért haragudott csak, — mert semmi oka sem volt a haragra. Átvonult a szalonba. A szobalányát hivatta. — Gvendoline, — mondta, segíts öltözködni. Föl akarom próbálni az uj ruhát, amelyben hétfőn az álarcosbálba megyek. A lány eltávozott. Neki pedig hirtelen eszébe jutott: Azért haragszom Edére, mert annyira boldog. Senkinek sincs joga teljes boldogságra a földön. Igen, ha sirni, ha üvölteni látná, vastag ajkán ha megfagyna a mosoly, akkor talán megszánná és esetleg még szeretni is tudná. De erre nincs kilátás. Mert há elvesztené a vagyonát és megszámlálhatatlan millióit is, ha malmai leégnének, földjeit ha elöntené az hetős tárgyilagos volt, mert a demokratizmus szépségei mellett rámutatott arra a rengeteg csalásra és viszaélésre is, amit Amerikában a demokrácia köpenye alatt elkövetnek. Egyet azonban kivettem a könyvből, ami úgy látszik igaz is: Amerikában mindepki érvényesülhet, aki dolgozni akar és tud. Amerikában mindenki egyenlő (eltekintve persze a milliárdosoktól). Sok dolgot vett át Cseh-Szlovákia Amerikától, az ottani berendezkedésből, formákból, csak a lényeget, a demokratizmust nem vette át. Látszólagos demokratizmus — tényleges abszolutizmus. Ezt érezzük mindennap, ezt tapasztaljuk a saját bőrünkön. * Minden demokratikus államban a közvélemény — hatalom. Nincs az a kormány Amerikában, Angliában, amely a közvélemény előtt ne hajolna meg. Nálunk a közvéleménynek az arcába röhögnek, vagy semmibe sem veszik. Lehetséges elképzelni egy országot, a melyben a lakosság kétharmad részének nincs szava az államban, amelyet soha semmiféle dologban nem kérdeznek meg, amelynek nincsenek jogai, csak kötelességei? Ez csak egyetlen államban lehetséges és ott meg is van — Cseh-Szlovákiában. * Eddig a nemzetiségek elpanaszolgatták sérelmeiket, orvoslást kértek, tiltakoztak, jogokra, szerződésekre, törvényekre hivatkoztak. Nem használt. Három és félév alatt rájöttünk, hogy ez semmit sem használ. Ha ez nem használt semmit, akkor ez nyilván azt jelenti, hogy uj metódust kell keresni az or- 1 voslásra. Ezzel a gondolattal kell foglalkoztok most a kisebbségeknek. * Németországban a könyvesboltok kirakatai tele vannak bolsevista irányú könyvekkel. Az árjegyzékek, tudományos folyóiratok kommunista irók müveit hirdetik, ajánlják. És a közönség vásárolja, olvassa s mohón, szinte öntudatlanul szívja magában az uj tanokat. A kétségbeesett fuldokló utolsó szalmaszála, egy a végsőkig elkeseredett nép utolsó reménysége ez. Nem csoda. Az a sok szenvedés, amely Nyugatról éri őket, önkéntelenül is Kelet ielé űzi, kergeti vala- mennyiüket. Bennünket is nyugat felől ér a sok megaláztatás és ha szenvedéseink egyhamar nem érnek véget, ki tudja, hogy könnyes, szenvedő arcunkat nem-e íorditjuk egyszer mi is Kelet felé s nem fog-e belőlünk is kitörni az ősember a maga kérlelhetetlen vadságával, kegyetlenségével? * És a glosszák — glosszáia: Köztársasági elnökünk egy gyönyörű, tartalmas cikket irt a Londonban megjelenő uj szláv revübe. A cikk alapgondolata „a humanizmus11, amelyből az európai Egyesült Államoknak kell rnegsziiletniök. Miért kellett ennek a cikknek Londonban és nem itt megjelennie? ár, ez az ember még akkor is vidám lenne és megelégedett. Mert megmaradna ő ... az asszony... a férfi boldogságának örök kut- forrása. . Az üvegszekrényhez lépett. Lezárt vitrinben egy eleven kigyó ... élő kobra ... mit egy hírneves délamerikai utazótól kapott ajándékba. Ha kiszabadítaná üvegbörtönéből s ha keblére szorítaná... gyilkos fullánkját ha testébe engedhetné... néhány perc alatt átköltözne a holtak birodalmába... és egy örökké mosolygós férfiajkon elhalna a nevetés. Több lenne egy halott asszonnyal és kevesebb egy boldog férfival a földön. Ajka elsápadt. Szemére álmos köd borult. — Úgy fogok meghalni, mint Kleopátra! Jött a lány. Hozta az uj ruhát. Hullámos fehér öltöny volt... mit egy ókori pompéjsi üvegvázáról másoltak a szabók, — sötétbőrü egyiptomi papnők viselhették, titokzatos időkben. Most fel akarta próbálni mindenáron. — Segítsek? — kérdezte a lány izgatottan. — Nem. Majd egyedül öltözködöm. A tükörhöz lépett. Hullámosán omlott alá karcsú testén a könnyű és fehér ókori öltözék. Két karját kéjesen kinyújtotta. — Ebben a ruhában kívánok meghalni!
