Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)

1922-08-22 / 67. szám

*><&

gadni fogja- A lap hangsúlyozza, hegy most, mikor Renner dr- az első szövetségi kancellár s utódai, Mayr és Schober után Seipel is megjelent Prágában, hogy az összeomlás szélén álló köztársaság részére segítséget kérjen, Cseh-Szlovákia elfelejti a múltat- Még nem tudjuk, hogy az uj segítséget miképpen lehet megadni, azonban világos, hogy Renner dr. külpolitikája, amely elsősorban a csehszlovák köztársaságra támaszkodott, helyes volt. Utódai kényszerülve voltak az általa megkezdett utón tovább járni. Benes dr- miniszterelnök lapja, a Cas többek között a következőket mondja: Az osztrák állam fel- tarthatatlanul rohan a katasztrófába- Az eddigi gazdasági politikát gyökeresen meg kell változtatni. Szakítani kell az Ígéretekbe vetett hittel, meg kell találni azt az utat, amely az önsegéllyel vezet a gazdasági rendbehozatal felé. fia Seipeí dr. csupán gazdasági védelmet kér tőlünk, úgy azok között leszünk, akik rokonszenvvel fogadják őt- Azonban a szövetségi kancellárnak nem szabad megfeledkezni arról, hogy nem nézhetjük nyugodtan, mint űzik tovább katasztrófapolitikájukaí a német racionalisták- Jó barátok leszünk, ha Ausztria késznek mutatkozik az önsegélyre s végül energikusan végei vet az államéba nes propagandának. — A Cecil kijelenti, hogy ez az utazás a cseh-szlovák köztársaság számára elégtétel. Még emlékezünk rá, hogy nem is olyan régen a cseh politkai vezetők utaztak Bécsbe, nogy ott a számottevő tényezőkkel tárgyaljanak. Most pedig Ausztria küldi el kancellárjai Prágába, hogy ott kői dúljon- Azonban vigyáznunk kell! Seipel Prágából Berlinbe megy. Különösebb nehézség nélkül fel lehet ismerni a fenyegetést: ha ti csehek nem segitíek, Németországhoz csatlakozunk! Ki kell tehát jelentenünk, hogy a cseh-szlovák köztársaságnak nincs elosztogatni való pénze. Még emlékezünk arra, mikor a bécsi csehek legutóbbi gyűlésén kijelentették: a csehek ellen megindítandó háború Bécsben é? egész Ausztriában népszerű lenne. S ezek az emberek jönnek Prágába fenyegetni és koldulni egyszerre! Segitsen nekik az, aki akar- Egyetlen cseh fillért sem szabad Bécsbe küldenünk. „A ti sorsotokhoz semmi közünk!“

Németország Ausztria! csatlakozását várja.

Berlin, augusztus 21. Seipel szövetségi kancellár utazása elé berlini politikai körökben nagy érdeklődéssel néznek. Ámbár az iQSztrák kormány szándékait nem ismerik, linégis azt hiszik, hogy utolsó mentség gyanánt a felsőbb nyomás alatt oly gyakran feladott csatlakozás gondolata lép most előtérbe. A német birodalmi kormánynak az osztrák problémával szemben tanúsított álláspontja mitsem változott. Valamennyi politikailag komolyan vehető pártnak az a nézete, hogy Ausztriának a birodalomhoz való csatlakozása előbb-utóbb valósággá válik s ezen mitsem változtat az a tény, hogy Németország ebben a kérdésben szintén az antant nyomása alatt áll. Hivatalos nemet körök e pillanatban Seipel látogatásáról részletesebb nyilatkozatokat nem tesznek.

Olasz—osztrák—cseii-szlovák szövetség? London, augusztus 21. A „Daily Telegraph“ a következőket közli: Itteni diplomáciai köbökben élénk izgalommal tárgyalják az esetleges osztrák államcsőd politikai következményeit, minthogy a bécsi kormány kijelentette, hogy a vezetést teljesen kiadja a kezéből, ha nem kapja meg a szükséges pénzügyi segítséget. Ezzel kapcsolatban emlékeztet a lap arra, hogy Schanzer olasz külügyminiszter a londoni konferencia befejezése után kijelentette, hogy Olaszország semmi szín alatt sem adná beleegyezését Ausztria és Németország egyesüléséhez, sem pedig egy olyan dunai államszövetség létezéséhez, amelyben Olaszország is részt- venne. Az olasz külügyminiszter már akkor utalt arra, hogy

Ausztria számára egyetlen kivezető ur az Olaszországgal való szövetség, amelyhez, mint harmadik, Cseh-Szlováklu is csatlakozhatnék.

A dunai államok gazdasági kapcsolata.

Paris, augusztus 21- (Havas-) A Journal azt a véleményt hangoztatja, hogy egyesegyedíil az utódállamoknak áll módjában Ausztria összeomlását megakadályozni s elhárítani azt a katasztrófát, amely okvetlenül Ausztriának Németországhoz való csatlakozásához vezet- A lap azt hiszi, hogy a dunai államok gazdasági kapcsolata az egyetlen lehetséges megoldás.

Tárgyalás Benes és Seipel közeit

. Prága, augusztus 21. Ma reggel 8 óra 5 perckor Seipel dr. osztrák szövetségi kancellár Scgur dr- pénzügyminiszter és Wildner követ kíséretében gyorsvonaton megérkezett. A pályaudvaron a kancellárt Bencs dr. kül \

m—a —— — — ..... i mmmrnmmmmmmmmBmmammmm

Ke

dd, augusztus 22.

ügyminiszter, Girsa dr-, Dvorácsek követségi tanácsos, Skalicky dr- titkár, valamint Marék dr. prágai osztrák követ fogadta. Benes dr- miniszterelnök a kancellárt a Passage-szál- lóba kisérte. A miniszterelnök és a kancellár között a tárgyalások a miniszterelnökségen tiz órakor kezdődtek meg- Félegykor Seipel dr.-t a köztársaság elnöke fogadta.

Prága, augusztus 21. (Saját tudósítónktól.) Benes és Seipel tárgyalásairól igen jól tájékozott helyen az alábbiakat sikerült megtudnunk. A tárgyalások során arról volt szó. hogy Ausztria felhagy eddigi tájékozódásával, amely teljesen az antant segítségére épült és a szomszédos államokkal keres együttműködést- Ebben a tekintetben elsősorban Cseh-Szlovákia jöhet számításba. Seipel nem jött Prágába meghatározott programmal, de azok a hírek, amelyek szerint Ausztria felosztásáról, vagy Németországhoz való csatlakozásról lenne szó, teljesen alaptalanok. Cseh-Szlovákia közelebbi kapcsolatot akar létesíteni Ausztriával és pedig elsősorban gazdasági téren.

Czernin olasz tájékozódás mellett.

Becs, augusztus 21- (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Czenin Ottokár gróf volt kül- ügyministzer tegnap egy bécsi ipari és kereskedelmi küldöttségnek kijelentette, hogy Ausztriát csakis Olaszország vezetheti ki mai helyzetéből. A kisantanthoz való csatlakozás terve lehetetlenség, hasonlóképpen képtelenség a Németországhoz Való csatlakozás isSeipel fogadta a prágai sajtó képviselőit.

Seipel kancellár ma este 7 órakor fogadta a Passage szállodában lévő lakosztályában ai prágai sajtó képviselőit. Lapunk részéről Flachbarth Ernő dr. felelős szerkesztőnk voK a fogadásnál, amelyről s a kancellár nyilatkozatáról holnapi számunkban adunk tudósítást.

A Kassal magyarság iskolafigyl kffvefettsci.

A nyilvános népgyülés elmaradt, -r- A keresztény-szociális párt és a jogtárt deklarációja. — Az iskolaüggyel a keresztény-szociális párt végre- ajíébizotfeága foglalkozott. — Kormendy-Ékes nagy beszéde. — Egyhangú bizalmat szavaztak a képviselőnek.

Prága, augusztus 21A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság még élénken emlékezik a kassai hatóságoknak arra a felháborító intézkedésére, hogy a július 30-ára hirdetett kassai iskolaügyi nép- gyülést megrendelt zavargók első közbekiáltására feloszlatták. A kereszíényszociális párt és a magyar jogpárt, akik a megzavart nép- gyűlést is rendezték, zárt helyen meg akarták ismételni a gyűlést, de a rendőrség különböző ürügyekkel megtagadta a két párt kérésének teljesítését. Erre a két párt ünnepies tiltakozó deklarációt tett közzé és lemondott a nyilvános népgyiilés megtartásáról. A keresztény- szociális párt végrehajtóbizottságának ülésén azonban szóba kerültek a kassai magyarság panaszai és követelései, ugyancsak itt elmondta Körmendy-Ékés Lajos képviselő is a julius 30-án elmaradt beszédét is.

A két ellenzéki párt tiltakozásáról és a ke- reszlényszociális párt végrehajtóbizottságának üléséről alábbi jelentéseink számolnak be.

A tiltakozás szövege. Kassa, augusztus 21. A keresztényszocialista párt és a magyar jogpárt kassai szervezetei az erőszakosan megakadályozott kassai iskolai népgyülést e hó 20-án, vasárnap délelőtt óhajtották megismételni a Legényegyesület udvarán és pedig ezúttal csak igazolvánnyal ellátott hallgatóság részére. A kassai rendőrigazgatóság az idevonatkozó bejelentést nem vette tudomásul, mert — szerinte — két párt együttesen nem tarthat gyűlést és mert a gyűlésen való megjelenés joga igazolvány felmutatásához nem köthető.

A keresztényszociális párt és a magyar jogpárt a rendőrigazgatóság emez önkényes törvény magyarázásában a gyülekezési jog megakadályozásának egy ujabbi módját ismeri fel és pedig annál inkább, mert az e hó 12-ikén tartott korompai népgyülés eseményei már beigazolták azt is, hogy a Kassáról oda kivezényelt zavargók közbekiálíozása az ottani rendőrhatóságnak nem a rendzavarok eltávolítására, de a gyűlés feloszlatására szolgáltatott okot.

A népgyiilések megtartásának lehetősége a cseh-szlovák köztársaság mai rendjében tehát egyszerűén attól függ, hogy 10—15 első- osztályú polgár a harmadosztályú polgárok gyűlését megzavarja.

Mivel a rendőrhatóságoknak előbb a kassai, majd a korompai népgyülésen alkalmazott módszerei a magyar lakosság körében olyan elkeseredést váltottak ki, hogy a legközelebbi gyűlés résztvevői és annak megzavarására ott megjelenő elemek között összeütközésre adhatott volna alkalmat, ennek következményeiért pedig alulírott pártvezetőségek annál kevésbé vállalhatják a felelőséget, mert a július 30 iki kassai népgyülés eseményei már 'gazolták, hogy a hatóság a maga feladatát nem a rendzavarok megbüntetésében, de a jogosan résztvevők közül többeknek letartóz tatásában látja:

alulírott pártvezetőségek a kassai iskolai népgyülés megtartásáról a fenti kényszerítő körülmények hatása alatt ezennel lemondanak és ünnepélyes tiltakozásukat úgy az iskolai sérelmek, mint a gyülekezési jog megsértése miatt más alkalmasabb módok Igénybevételével fogják előterjeszteni. Aíul- íroít pártok vezetőségei azonban nem mulaszthatják el a jelen alkalmat sem, hogy a kassai magyar iskolák ügyében felállított követeléseiket ne szögezzék le ismételten. Ezeknek igazságát és jogosságát nem szil

nünk meg hirdetni mindaddig, amíg azokat

a kormány mint a békeszerződésben vállalt

kötelezettségeit nem teljesíti.

Követelünk:

1. Elegendő számú magyar óvodát. ^

2. A papiroson meghagyott két állami elemi iskolai épületnek kizárólagosan magyar elemi iskola céljaira való fölhasználását

3. Állami magyar nyelvű polgári fiú- és leányiskolát.

4. A premontrei rend által alapított fölépített, fölszerelt és föntartot't középiskolának a rend tulajdonába és birtokába való visszaadását, de legalább a cseh-szlovák állami reálgimnázium magyar párhuzamos osztályainak önálló intézetté való fejlesztését.

5. Az Önálló magyar leányközépiskola visszaállítását, de legalább a cseh-szlovák állami leányközépiskola mellé párhuzamos magyar osztályokat.

6. A magyar tannyelvű tanító- és tanítónő- képzők visszaállítását.

7. Az állami kereskedelmi akadémián a magyar párhuzamos osztályok felállítását. ,

8:' A gazdasági főiskola visszaállítását, de legalább az ennek helyébe fölállított cseh-szlovák gazdasági középiskola mellett a magyar párhuzamos osztályok fölállítását.

9. A magyar jogaik adémia további fattmaradásá- nak biztosítását.

Kassa, 1922. augusztus 20-án.

A keresztényszocialista párt és a magyar jogpárt kassai vezetőségei.

A keresztényszociális párt választmányának ülése.

Kassa, augusztus 21. (Saját tudósítónk jelentése.) A kereszíényszociális párt kassai végrehajtóbizottságának választmánya augusztus 20-án foglalkozott a kassai magyar iskolák kérdésével. A gyűlés összehívását a közelgő behatásokon kívül szükségessé tette az a körülmény, hogy a kormányhatalomra támaszkodó elemek mindenképpen meg akarták akadályozni a közhangulatnak az iskolakérdésben való megnyilvánulását. Az ülés délelőtt 11 órakor folyt le a párt helyiségében. A végrehajtóbizottsági tagok üdvözlése után Körmendy-Ékes Lajos dr. nemzetgyűlési képviselő szólalt föl s elmondotta a julius 30-án megakadályozott iskolagyülésre készült beszédét.

Korraenáy-Ekes Lajos beszéde.

Bizonyítékok felsorolásának, érvelésnek csnV ott van értelme, ahol a velünk szemben álló félben megvan a képesség és jószándék, hogy meghallgasson bennünket és argumentumainkat mérlegre tegye.

Sajnos, mi a cseh-szlovák kormányzati rendszerben és annak exponenseiben olyan ellenféllel állunk szemben, aki nem tud vagy nem akar bennünket megérteni. Azt még valahogyan fel tudom fogni, hogy a magyarsággal szemben követett itteni politikának kegyetlenségét és igazságtalanságát azok, akik e politikát Prágából irányítják, nem képesek átérteni, de az, hogy a pozsonyi minisztérium ennek a politikának a végrehajtásában még kegyetlenebb tud lenni velüi szemben, előttünk megfoghatatlan.

Nekik, — akikkel egy évezreden át együtt éltünk, számolni kellene azzal a ténnyel, hogy a magyarság leikébe egy küzdelem teljes, ezeresztendős múlt tanulságai azt a meggyőződést izzották bele, hogy Magyarország geográfiai konfigurációja egy olyan ideális egység volt, amelyet megbontani nem is lehet. A magyar állameszme gondolata a nemzet etikai és fizikai tulajdonságaiba vetett meggyőződéses bizalmon kívül az ország

geografiailag megbonthatatlan egységén nyu. godott. A Kárpátoktól az Adriáig terjedő határ, mint áttörhetetlen ércfal, mint Istenalkotta egész állott a köztudatban.

Ezt tanították az iskolák, ezt hirdették az újságok és ezt igazolták a történelem tanulságai, amelyek szerint Magyarország szétszag- gatásával eleddig tartós célt elérni nem lehetett. Még erősebbé tette ezt a meggyőződést a magyarság lelkében élő az a nyugodt öntudat, hogy mi nem kívántuk és nem bántottuk a másét.

Ilyen előzmények után máról-holnapra egy gyülölségtől áthatott, rosszindulatú elfogultságtól telitett politikai irányzattal találtuk

magunkat szembe, melyet általunk elkövetett olyan bűnök megtorlásaként alkalmaznak velünk szemben, amely bűnökben mi nem éreztük magunkat vétkesnek.

Az egyik bűn, amellyel bennünket vádolnak, az, hogy a nemzetiségeket elnyomtuk, rabláncon tartottuk és kultúrájúktól megra- boltuk őket. A másik pedig, hogy ma sem helyezkedünk a cseh-szlovák állam elismerésének alapjára. Ma, amikor ismerjük már az elnyomásnak azon módszereit, melyeket éppen eme vádak kovácsolói velünk szemben alkalmaznak, ma már tudjuk, hogy mit tartsunk a magyar elnyomatásról fuvoiázott vádak komolyságáról.

A magyar és szlovák nép viszonya.

Egyik beszédemben részletesen foglalkoztam már a magyar politikának a tót néppel szemben elkövetett hibáival. Mi beismerjük, hogy részünkről is történtek hibák. De ha a magyar poltikának a szlovák néppel szemben elkövetett hibáit vizsgáljuk, nem szabad elfelejtenünk, hogy a magyar kormányok kizárólag csakis a múlt század utolsó évtizedeiben, tehát abban az időperiódusban mutattak elzárkózást a szlovák nép kulturális törekvéseivel szemben, amikor a nemzeti állameszme gondolata volt mindenütt Európában irányadó és még sokkal inkább egyeduralkodó, mint ma ennek ellenkezője: a wilsoni elvek.

Hol volt Európának az? az országa, ahol ugyanazon időperiódusban a nemzetiségek kevésbé voltak elnyomva, mint Magyarországon? Beszéljek talán az Írekről, vagy a poseni lengyelekről? Akkor még nem voltak nemzetközi szerződések, melyek a nemzeti kisebbségek jogait védték és mégis a magyar állam csak fennállásának ezredik évében nyúlt hozzá a községnevekhez és sohasem nyúlt hozzá az utcanevekhez és a cégtáblákhoz. Én láttam Erdélyben elrománosodott, a Felvidéken eltótosodott magyar községeket, sőt egész vidékeket is, — ott van a Mezőség — de magyar térhódítást csak a városokban láttam, ami nyilvánvaló jele, hogy ezt nem az erőszak, de a magyar kultúra fölénye eredményezte. Budapest közvetlen környékén 800 év óta tiszta sváb és tót községek vannak, akiktől senki sem akarja a nyelvüket elvenni.

Az, hogy a magyar állam kulturális téren szűkmarkúbb volt a szlovákokkal, mint a többi nemzetiségekkel szemben, megfelel a valóságnak, de — amiként erre a parlamentben is rámutattam már — ez elsősorban a szlovák intelligencia mu- iaszíásánok folyománya, amelynek nagyobb részében nem a szlovák sovinizmus, hanem a magyarsággal való asszimiláció gondolata dominált.

Murgas ur Hegedűs, Simacek ur Gara akart lenni- Pedig erre senki sem kényszeritette őket, mert Magyarországon K m o s k ó névvel is lehetett az ember egyetemi tanár és Prohászka névvel is lehetett püspök. De hát Murgásék mindenáron fajmagyarok akartak lenni.

E jelenség nélkül mivel lehetne magyarázni azt, hogy éppen a tót nép volt az, egyedüli a magyarországi nemzetiségek között, amely a magyar állam kereteiben a maga kultúráját nem építette úgy ki, mint a románok, szászok, szerbek, akiknek tetszés szerinti - számban szak- és középiskoláik, tanítóképzőik stb. voltak, honnan ez a kétféle mérték? Hiszen azt talán senkisem mondhatja, hogy a magyar lélekhez a román közelebb volt, mint a szlovák? Hiszen jól tudjuk, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz. A magyar és szlovák jó és rossz időben egyaránt testvérként állottak egymás mellett.

A lojalitás kérdése.

Lássuk most már a terhűnkre irt másik nagy bűnt. A cseh-szlovák állam nem egy természetes evolúció nyugodt bázisán épült, hanem máról hólnapra kialakult konjukturák eredményeként született per excellence nemzetiségi állam.

Amikor bennünket, itt élő magyarokat, a választói urnák elé kényszeritettek, a békeszerződés* még nem volt aláírva. Kér-