Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)
1922-08-22 / 67. szám
1 terelés és ez iiliplanlm nii. Prága, augusztus 21Az interparlamentáris unió e hónap végé a Bécsben tartandó gyűlésének napirendjén szerepelt a többi között a leszerelés nagy- íontosságu kérdése is- A kérdés nem uj. Számos nemzetközi értekezlet, de maga az interparlamentáris unió is, már sokszor foglalkozott csaknem minden részletében ezzel a kérdéssel Egész könyvtárra való azoknak a munkáknak, tervezeteknek és emlékiratoknak a száma, mely a legkülönbözőbb nézőszögekből kiindulva és egymástól eltérő alapon is tárgyalják a leszerelés köréhez tartozó kérdések anyagát- Nemcsak a tudomány jelleseinek figyelmét és odaadó búvárkodását kötötte le ez a nagyjelentőségű kérdés, de az államok felelős hivatalos körei is már régebben a megoldandó gyakorlati kérdések sorába iktatták a hadseregek kölcsönös és arányos , létszámcsökkentésének kérdésétNyomasztó volt az egész müveit világra a hadi költségvetések óriási súlya. Mindinkább tért foglalt az a felfogás, hogy az úgynevezett fegyveres béke nem volt egyéb, mint folytonos versengés, különösen a nagyhatalmak között, akörül, melyikük győzi jobban a felszerelés követelményeinek és az uj vjvber- irtó teknikai vívmányoknak életbeléptetését a földön, á levegőben s a vizen. A leggazdagabb államok megijedtek azoktól a romboló következményektől, melyek elkerülhetetlenek, ha csale a nemzetközi megállapodás terére nem lesznek képesek utalni a hadi felkészültségnek súlyos, de rendkívül kényes problémáját- Világosan látták, hogy egyetlen állam sem birja el a versengő hadi létszámok és hadi fölszerelések óriási terhét. Kezdett előttünk kibontakozni az az igazság, hogy minél tökéletesebb lesz az emberirtó teknikai haladás, annál parancsolóbban lép fel a leszerelés legkomolyabb mérlegelése, mert elvégre is az emberi haladásnak nem lehet a célja az államok öngyilkossága- Már II. József utasította kancellárját, Kaunitzot arra, hogy tegyen javaslatot Nagy Frigyesnek a hadseregek kölcsönös és arányos csökkentése érdekében. I- Sándor cár már a bécsi kongresszuson mozgásba hozta ezt a kérdést- Lajos Fülöp francia király már 1831-ben konferenciát hivott össze az általános leszerelés kérdésének tanulmányozására. III- Napóleon három Ízben is kísérletet tett a nemzetközi megoldás irányában, de akkor Bismarck nagyon távol állott az eszme támogatásától- Jött azután a két hágai békekonferencia, melyeken tűrhetetlennek találták a hadi költség- vetések terheit és ezek csökkentését elkerül- hetlenül komoly követelménynek jelentették ki. Elmondhatjuk, hogy a hadseregek fokozatos csökkentését ebben az időben a nagy és kis államok általános közhangulata követelte- Nemcsak az idealista, de az úgynevezett praktikus pacifisták is már-már abban a hitben éltek, hogy ez a közhangulat az emberi kultúra és humanizmus fejlődését a fokozatos leszerelésen át rövid idő múlva az általános leszerelésig fogja elvezetni- Ennek elengedhetetlen feltételéül állították fel azt a tételt, hogy oly nemzetközi jogrend létesüljön, mely a jog uralmát a nemzetközi viszályokban is biztosítani képes legyen- Oly szankciókkal megerősített jogrend, mely bir azzal a hatalommal, hogy a minimumra csökkentse a nemzetközi viszályok fegyveres elintézését. Ily jogrend az általánosan kialakult világnézet szerint csakis a nemzetek közös egyetértésével a nemzetek szövetségében szervezhetőAki a népszövetségi eszmének világtörténeti fejlődését ismeri, az tudja, hegy az emberiség öntudatos fejlődésének kezdetétől fogva különböző beállításokban ugyan, de mindig ébren tartották a népek szövetségének eszméjét. A formára nézve eltértek a vélemények, de abban mindnyájan megegyeztek, hogy a leszerelés megoldásának szilárd alapja csak a nemzetközileg kialakult biztos jogrend lehet. A vélemények azonban nem voltak mindig őszinték. Többször előfordult, hogy azok az államok, melyek a leszerelési mozgalomban hatalmuk kiterjesztésének és imperialisztikus törekvéseiknek akadályát látták, nem egyszer csak azért menekültek ahhoz a felfogáshoz, hogy a leszerelés megoldásának tiszta alapja egy uj nemzetközi jogrend legyen, hogy ez ürügyül szolgáljon a leszerelési kérdés elodázására, de ezek az államok éppen nem buzgólkodtak azon, hogy az uj nemzetközi jogrend megvalósítása mi- nél'előbb sikerüljönAkik ismerik az uj nemzetközi jogrend megteremtésével foglalkozó konferenciák történetét, azok tudják, hogy hol az egyik, hol a másik állam féltékenysége akasztotta meg az uj nemzetközi jogrend tökéletes kiépítését. így bukott el a kötelező nemzetközi bíráskodás a hágai békekonferenciákon is és ezért nem tudott érvényesülni a nemzetek szövetségének mai tökéletlen szervezete sem- Bármiként is Ítéljük meg azonban azt a huszonhat szakaszból álló paktumot, mely a párisi békeszerződések bevezetése s amely ezidőszerint a nemzetek szövetségi szervezetének alapokmánya —- az már bizonyos, hogy a leszerelés kérdésének nemzetközi megoldását már nem lehet eldobni azzal az ürüggyel, hogy hiányzik az uj nemzetközi jogrend- N '.rn lehet pedig azért sem, mert a nemzetek szövetségének alapokmányait alkotó paktum a hadi létszámcsökkentés kérdésében határozott, pozitív rendelkezéseket tartalmaz., A szövetség tagjai ugyanis a paktumban alapelvül ismerték el azt, hogy a béke föntartása céljából a nemzetek hadi készültségének olyan minimumra való csökkentése szükséges, mely egyaránt megfelel a nemzeti biztonság és a közös eljárás által szabályozott nemzetközi kötelezettségek kívánalmainak- Ez az alapegyezmény a szövetségtanács kötelességévé tette, hogy minden egyes állam földrajzi helyzetének és különleges körülményeinek figyelembe vételével készítse el a nemzeti hadserege csökkentésének azokat a terveit, melyeket a szövetségtanács az illető államok kormánya elé terjeszt megvizsgálás és határozathozatal céljából. Ezek a tervezetek legalább minden tiz évben újból átvizs- gálandók és szükség esetén revízió alá veendők. A hadi felkészültségnek ilyen módon megállapított határait a különböző kormányok által való elfogadásuk után a szövetségtanács felhatalmazása nélkül nem lehet túllépni. Mivel a lőszer és hadianyag magánúton való gyártása is súlyos aggodalmakra ad okot, a szövetségíanácsnak kötelessége a megfelelő rendszabályokról gondoskodni. A nemzetek szövetségének tagjai kötelezték magukat arra is, hogy felszereléseiknek állományára, továbbá a hadseregre, a flottára és a légi szolgálatra való programjaikról, valamint a háborús célokra használható iparágak helyzetéről teljes nyíltsággal fölvilágositást adjanak. Az alapegyezmény gondoskodott arról is, hogy a nemzetek szövetségének kebelében a létszámcsökkentésre vonatkozó rendelkezések végrehajtása céljából állandó bizottság alakuljon- Az állandó bizottság meg is alakult. Mig azonban a legyőzött államokban a békeszerződéseknek a leszerelésre vonatkozó határozatait a legridegebb szigorral máris végrehajtották, addig annak a bizottságnak a munkája, melynek feladata az volna, hogy a győző hatalmaknál is keresztülvigye az arányos létszámcsökkentést, tnég mindig a statisztikai adatgyűjtés kezdetleges stádiumában van. Ezt következtethetjük a bizottság elnökének: Quinones de Leon-nak a március 28-án tartott ülésen tett abból a nyilatkozatából, hogy a kérdés oly nehéz és bonyolult, hogy nagyon „türelmes, módszeres munkát igényel, mert csak így érhető el a létszámcsökkentés rendezésében az általános óhajnak s a realitásnak megfelelő megoldás/4 Nagy megnyugvásunkra szolgál ugyan, hogy ebben a bizottságban oly férfiak is vannak, mint Ador, Lord Róbert Cecil és Nitti, de mégis bizonyos fájdalmas érzéssel olvassuk a bizottsági elnök föntebb említett hivatalos nyilatkozatát, ha meggondoljuk, hogy milyen elhamarkodottan, milyen merész fö- lületességgel iktatták a párisi szerződésekbe azt, hogy a legyőzött államokat csaknem a teljes védtelenségig kell leszerelni. A szerződések legelején diszlő paktum valameny- nyi. nemzet hadierejének arányos csökkentését irja elő vezérlő elvül.. Mégis Franciaország ma 800.000 embert tart fegyverben, Németországot pedig a rajnai tartományok megszállásának rettenetes költségeinek fedezésére kötelezik, ami oly óriási pénzáldozatot jelent, amennyibe a háború előtt Németország egész hadserege sem került. És midőn Amerika már jiem győzött várni,, hanem — mint ismeretes — a washingtoni leszerelési konferenciát összehívta, a szárazföldi leszerelés rendezése éppen Franciaország magatartása miatt mondott csődöt és csakis a nagyhatalmak flottáinak leszerelése végződött bizonyos eredménnyel. Éppen nem fölösleges tehát, ha a világ- helyzet mai állásában, midőn a legyőzött államok úgyszólván fegyvertelenül állanak, midőn Poincaré és a francia vezérkar, de a kisantant is folytonosan a fegyvert csörgeti és midőn a 60 millióból álló német birodalom még a legkisebb szomszédállam betöSeipel kancellár utazása. Az osztrák kormány, miután a londoni konferenciába vetett reményeiben oly keserűen csalódott, elhatározta, hogy Ausztria sorsát a környező államok előtt a maga valóságában megvilágítja- A legutóbbi napokban az osztrák kormány állandó tárgyalásokat folytatott, amelyeken Ausztria nehéz helyzetét részletekbe menően tárgyalták. A miniszter- tanács után e kérdésről hosszabb megbeszélést folytattak az antanthatalmak bécsi képviselőivel s a tárgyalások során kiderült, hogy az osztrák kormány terve az antantnál nem fog akadályokra találni. Seipel tehát útnak indult- Utjának célját sem politikai körökben, sem a nyilvánosság részére nem fejtették ki a szükséges világossággal. A titokzatosság, amellyel ezt a kérdést kezelték, végül is rémhirek terjesztésévé fajult el- Különben komoly helyekről is oly hirek kerültek forgalomba, amelyek szerint a népszövetség Ausztria felosztásáról fog tárgyalni. Ámbár a legutóbbi napokban az osztrák kérdésnek inkább politikai momentumai nyomultak előtérbe, a kancellár utazásának nyilvánvaló célja az, hogy bebizonyítsa azt a veszélyt, amelyet a nyugtalan, örökös forrongásnak kitett Ausztria Európa szivében jelent. Mit írnak a prágai lapok? A B o h é m i a vezércikkben foglalkozik Seipel dr. szövetségi kancellár látogatásával. Az antant — irja a lap — nem törődik azzal, hogy milyen sors vár a dunamenti metropolisra, Bécsre. A frivol játék, amelyet a hitelakciókkal és a népszövetség által megígért segítséggel űztek, most hozza meg gyümölcseit. A versaillesi politika a Duna mellett még hamarább fog összeomlani, mint Berlinben- Az osztrák kormány négy év után végre felismerte azt, hogy Ausztria létének kérdése nem pénzügyi, hanem elsősorban politikai természetű. A ház összeomlással fenyeget s a ház gondnokának nincs más dolga, minthogy réseivel szemben is védtelenül áll: akkor az interparlamentáris uniónak kötelessége, hogy a figyelmet a legkomolyabban fölhívja azokra az elvekre, melyeket a múltban, mint az arányos igazságosság követelményeit dogmaként állította határozataiban a müveit világ elé. Az interparlamentáris uniónak kötelessége élesen megvilágítani azt a visszásságot, hogy egyes államok védtelenül ki vannak szolgáltatva a közvetetten szomszédok fegyveres betöréseinek, más államok pedig a kölcsönösség és arányosság követelményeit megcsufoló módon valóságos imperialisztikus politikára valló hadilétszámmal és felszereléssel rendelkeznek. Az interparlamentáris uniónak meg kell keresnie a nemzetek szövetségét, hogy a paktumnak azokat a cikkeit, melyek a nemzetek hadikészültségének olyan minimumra való csökkentését rendelik, mely a nemzeti biztonságnak és a közös eljárás által elrendelt kivánalmaknak megfelel, ne engedje a statisztikai adatgyűjtés özönébe fűlni, hanem gondoskodjék arról, hogy azok minél előbb váljanak eleven életté és a kirivó aránytalanságot megszüntető valósággá. Annál inkább kötelessége ez az interparlamentáris uniónak, mert ez a szembeszökő igazságtalan aránytalanság ellentéte mindazoknak az alapelveknek, amelyeket eddig követett az interparlamentáris unió. Severus. a szomszédokat fölkeresse s megbeszélje velük, hogy a katasztrófa elöl legalább ők hogyan meneküljenek rneg. Azt hiszi Seipel dr., hogy az a Cseh-Szlovákia, amely két éven keresztül Bécs teljes megsemmisítésén dolgozót, Ausztriát két hét alatt talpra állítja? Erre legfeljebb akkor kerülhetne a sor, ha Ausztria oly jelentékeny politikai engedményeket tenne, amelyek őt Prága erőtlen játékszerévé tennék s amefyeí Cseh-Szlovákia Magyarország elleni politikájában is mindig felhasználhatna. Az osztrák kérdés ma egyenlő a középeurópai kérdéssel, amelyben elsősorban a németek vannak érdekelve- Éppen ezért Seipel dr. helyesebben tette volna, ha nyiltan megmondja, milyen célokkal, milyen felhatalmazással indul útjára. Hasznos lett volna, ha megnyugtatja a németséget arról, hogy nem koldulni jött a kis- antanthoz, hanem hogy bebizonyítsa Benes dr-nak, hogy Ausztria egyetlen menekülése csak a nagy-német gazdasági egységhez való csatlakozás lehetA Cas a következőket jelenti Seipel kancellár prágai útjáról: Hir szerint Ausztria egy második 500 milliós kölcsönről fog tárgyalni. Ausztria e kölcsön egy részét a valutapiac elviselhetetlen viszonyainak rendezésére akarja fordítani, másik részét pedig a télen igénybeveendő cseh-szlovák szén- és cukor- szállítások fedezésére fogják felhasználni. A Národni Listy értesülései szerint nincs kizárva, hogy a szövetségi kancellár berlini útjáról visszatérve, még egyszer eljön Prágába s ez alkalommal Masaryk elnök is fo—H—H——IPBWPIMigB^HWIHIHinPI—HllliTTMIMIIill I I > II mm áll a Korona? Aug. 21-én fizettek 100 cseh-sziovák koronáért; Zürichben 15.95 svájci frankot Berlinben 3545.55 német márkát Bécsben 224900.00 osztrák koronát Seipel kancellár Prtlllan. Prága, augusztus 21. Ausztria nem birja tovább. Ez a korcs állam test, melyet a békeszerződések Európa közepében felejtettek, végsőket vonaglik. Hogy idáig jutott, hogy a teljes gazdasági összeomlás és a poTJtikal életképtelenség fenyegeti, annak nagyrészt oka az a politika, melyet az osztrák kormány az antanttal szemben követett. Az a naiv politikai reménykedés, hogy az antant szive meglágyul a bécsi sirámok hatása alatt, teljes csődöt mondott s az antant sorsára hagyta a szerencsétlen Ausztriát. Nagy és súlyos tanulságok vannak Ausztria mai sorsában. C/ÓFlAfí^T 3 ^ Prága, kedd, 1922 augusztus 22. Szerkesztőség: POLITIKAI NAPILAP * , WadóhWatal: Prága-!!., Stépánská ulice 40. L ^ , Prága-!., Na PerSttfnő 6. L Telefon: 30—319. Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Telefon: 33—44