Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)

1922-08-19 / 65. szám

özonmai, augusztus 19.---------------i uj törvényszéknek tehát jesz a rendeltetése, hogy a ág nyelvhasználati jogát minél 0 ,tre korlátozza, esetleg az idő esen meg is szüntesse- ^ mi törvényszék megszüntetéséből ® jgi sérelmeket kiegészítik és bete- © íí a sérelmek, amelyek a magyar '2 ,c közönséget a törvényszéknek belső © ^trációja folytán érik- H omáromi törvényszék ügykezelése a je- . ;§,gi törvényszéki elnök működésének ideje f teljesen szlovák nyelven folyt. Az iktató- jrtyveket, mutatókat és jegyzőkönyveket ;csak szlovák nyelven vezették, az idézéseket csak ezen a nyelven állították ki. Ez kétség­telenül súlyos megsértése a nyelvtörvény- nek. Az idővel kifejlődött gyakorlat szerint csupán oly községek lakosai fordulhatnak a bíróságokhoz magyar nyelvű beadványok­kal, amelyekben a népszámlálás a lakosság­inak több mint a húsz százaléka magyar volt. |A nyelvtörvény pedig nem községekhez, de ‘járásokhoz köti a kisebbségi jogok gyakorlá­sát. De még ezek joga is vitássá válik akkor, ‘■ha a pereskedő felek egyike megkeresésében és beadványában szlovák nyelven fordult a bírósághoz. Emiatt panaszt tett a komá­romi ügyvédi kar az igazságügyminiszternél. A közszabadságok súlyos megsértése az a gyakorlat is, amely bűnügyekben kifejlő­dött. A büntető ügyekben a nyomozó csend­őrség minden, a tanuk kihallgatásáról felvett jegyzőkönyvet szlovák nyelven készítenek és azokat is, akik csak magyarul értenek, nem hites tolmáccsal hallgatják ki, hanem olyan laikusokkal, akik a magyar nyelvet ,nem értik teljesen. Ez az eljárás igen sokszor a gyanúsítottak személyes szabadságára is visszahat, mert ártatlan embereket fosztanak meg igy személyes szabadságuktól. Ezért a büntető eljárás terén a jogbizonytalanság jegyre nő. ! A komáromi törvényszéken az elnök uta­sítására az a joggyakorlat fejlődött ki, hogy a kisebbségi nyelvhasználat jogát a jogi sze­mélyektől (erkölcsi testületek, részvénytár­saságok stb.) teljesen elvonták és azokat a szlovák nyelv használatára kényszerítették, iugy beadványokban, mint tárgyalások alkal­mával is, mégpedig azzal a ferde és tenden­ciózus törvénymagyarázattal, hogy a kisebb­ségi jogok csak természeti személyeket il­letnek meg. A komáromi ügyvédi kar egy memoran- jdumban az igazságügyminiszterhez fordult panaszával, amelyben reámutatott arra, hogy Cseh- és Morvaországban a német ki­sebbségi nyelv használatát a bíróságok előtt ijogi személyek részéről egyáltalán nem kor­látozzák a bíróságok. A komáromi törvényszék területén élő jogkereső közönséget súlyosan érinti az is, ihogy a helyi bíróságok kizárólag szlovák Jnyelvü nyomtatványokat használnak, külö­nösen közbeeső intézkedésekben, azzal a megokolással, hogy magyar nyelvű nyom­tatványaik nincsenek. i A szinmagyar Komárom város betétszer- ikesztési munkálatai tisztán szlovák nyelven folynak. A törvényszéken pedig a cégjegy­zéket szintén kizárólag szlovák nyelven ve­zetik. Mivel ezek az okiratok nyilvánköny- 'vek és egyik főhivatásúk az, hogy azokból az érdeklődő laikus közönség is állandó tájé­kozást nyerjen, Komárom és vidéke magyar lakossága szintén nyelvhasználatának egyik sarkalatos jógában károsodik. Komárom vá­ros közgyűlése a betétszerkesztések magyar nyelvű vezetése végett felterjesztéssel is élt az igazságügyminiszterhez, mert azt a nyel­vet, amelyen azt itt most szerkesztik, a la­kosság nem érti. A három átnyújtott kérvényre a válasz az volt, hogy a komáromi törvényszéket megszüntették és ezzel a magyar nemzeti kisebbség egyik igazságszolgáltatási intéz­ményét konfiskálták. Helyi szempontból is a legnagyobb csa­pás ez Komárom város magyar közönsé­gére, amely évszázados küzdelmet folyta­tott szabad királyi városi rangra emelése érdekében. Ez a XVII. század első felében si­kerre is vezetett. Egy századdal utóbb pedig minden törekvése oda irányult, hogy a vá­ros förvényhatóságu város legyen, hogy igy városi jellege és továbbfejlődése bizto­sítva legyen. A város a rnunkupális jelleget csakugyan el is nyerte és ezt részére a tör­vény blztositotta. A megyei és városi törvényszékek álla­mosításának idején Komárom . Esztergom­mal versengett a törvényszéki székhelyért. Ebben a versenyben szintén Komárom győ­zött. 1872-ben felállították a komáromi tör­vényszéket és hatáskörét Esztergommegyére is kiterjesztette a törvény, ötven esztendő alatt a komáromi törvényszék óriási fejlő­désen ment keresztül. Évtizedek alatt az ország legelső és legmodernebb letartózta­tás! intézete a komáromi törvényszék fog­háza volt. 1896-ban díszes palota épült a komáromi igazságügyi intézmények részére és 1921-ben az ipolysági törvényszék felosz­latásával területi hatásköre jelentékenyen kibővült. Ez az egyetlen intézmény volt az, jimely a városnak a dunai hid lezárásával teljesen megbénított forgalmát némiképpen pótolta. A magyar Komárom forgalma teljesen meg­bénult és kihalt. Városi jellegétől megfoszt­ják. Mint megyei székhely megszűnik. Tör­vényszékét a kormány feloszlatta. Nem te­kinthető ez az eljárás a kormány részéről í egyébnek, mint annak, hogy a kormány terv- i szerűen meg akarja fosztani jogaitól egy ma­gyar város közönségét, amely magyarságát. levetkezni és feláldozni nem akarja. A jMtttell bizottság a járt Itéten dánt A bizottság angol delegátusának lemondása. —* Angol lapok a német kancellár beszédéről. A jóvátételi bizottság ma tárgyalja a né­met moratórium kérdését. A bizottság tag­jai már tegnap délután félhivatalos össze­jövetelt tartottak. A tegnapi eszme cseréről azt jelentik, hogy anélkül, hogy a programot részletekben előre kidolgozták volna, a jó- vátéteü bizottság föltételesen bizonyos alap­vető határozatokat fogadott el. A bizottság tagjai egyforma szilárdsággal és jóakarattal fáradoznak azon, hogy oly közös megegye­zést találjanak, amely a szövetséges kormá­nyok hozzájárulását megnyerhetné. Éppen ezért a bizottság tagjai igyekeznek titokban dolgozni s általában nagy tartózkodást ta­núsítanak. Végleges döntést a jövő hét közepe előtt nem lehet várni — mondja a francia je­lentés. A jóvátételi bizottság angol delegátusa, úgy látszik, nem akarja kitenni magát a döntésnél valószinü francia terrornak s ezért közölte az angol kormánnyal, hogy lemond. Az angol kormány azonban nem hajlandó a lemondást elfogadni. Az angol miniszterek különben nyári vakációjukat töltik s az an­gol parlament nem ülésezik. A londoni tőzs­de hangulata azt bizonyltja, hogy a feszült­ség továbbra is fennáll. A helyzetet jelenleg megállapodottnak tartják s ezt azzal indo­kolják meg, hogy a francia kormány egy­előre lemondott a parlament egybehivásá- ról. Az angol sajtó kövér betűkkel közli Wirth dr. birodalmi kancellár szavait: „Először ke­nyeret a népnek, aztán jóvátételt.** Utal a német márka hallatlan zuhanására s az árak emelkedésére Németországban. A .,Pall Mail and GIobe“ a következőket mondja: Erő­szakos rendszabályok csupán Németország erkölcsi és gazdasági összeomlását eredmé­nyezhetik, valamint a bolsevizmus kitörését s az egész Közép-Európára kiterjedő háborús fenyegetődzések újra feléledését. A Daily Express szerint Franciaország Németország ellen irányuló gazdasági büntető rendszabá­lyait a békeszerződés megsértése nélkül nem foganatosíthatja. A Westminster Gazette ki­jelenti, hogy Poincaré az akcióját csak ak­kor hajthatja végre, ha előzőleg a Versailles! békeszerződést darabokra tépi. Ebben a hangulatban tanácskozik az an­tant szerve: a jóvátételi bizottság. A feszült helyzetről ezek a jelentések adnak képet: Közvetlen tárgyalások Páris és Berlin között? Páris, augusztus 18- (Havas-) A Gaulois vé­leménye szerint ha a jóvátételi bizottság nem jut megegyezésre, nincs kizárva, hogy Paris és Berlin között közvetlen tárgyalások kez­dődnek meg- A Figaro azt hiszi, hogy a Né­metországgal szemben folytatott francia po­litikában uj fordulat észlelhető. Négy megoldási lehetősége van a jóvátételi kérdésnek. Páris, augusztus 18. Az Oeuvre a jóvátételi bizottság kebelén belül felmerülhető lehető­ségeket a következő négy pontban foglalja össze: 1- A német kérelmet elutasítják- 2. A moratóriumot megadják ama vagy hasonló feltételek alatt, amelyeket Poincaré London­ban követelt. 3- A moratóriumot elutasitják, azonban egyidejűleg elutasitják az uj szank­ciók életbeléptetéséhez szükséges ama meg­állapítást is, hogy Németország nemfizetése saját hibájából folyó szerződésszegés- 4- A moratóriumot megadják Franciaország sza­vazata ellenében. A jóvátételi bizottság a döntés előtt meghallgatja a német kormányt. Páris, augusztus 18. A Maiin jelentése sze­rint a jóvátételi bizottság tagjai tegnap azt a kérdést fejtegették, hogy vájjon meghall­gassák-e a moratóriumról való döntés előtt a német kormány képviselőit, esetleg Fischer dr, államtitkárt, a haditeherbizottság elnö­két, Bergmaun dr. volt államtitkárt, vagy Hermes dr. birodalmi pénzügyminisztert is. A lap véleménye szerint két módszer kínál­kozik: A német képviselőket föl lehet Ber­linben is keresni, avagy Párisba kell hivatni őket. A bizottság tegnap tárgyalt e kérdé­sekről, döntés azonban még nem történt. Anglia az önálló francia eljárás ellen. London, augusztus 18. A Newvorki Here’ londoni levelezője azt Írja, hogy hivatalos angol körökben a következőket jelentették ki: Franciaországnak Németország ellen irányuló önálló eljárását az angol kormány ellenséges cselekedetnek tekintené s az az antant vég­leges széthúzásához fog vezetni. Nagytekin­télyű pénzügyi szakemberek állítólag kijelen­tették az angol kormánynak, hogy Francia- ország külön akciója Európában egy eddig méli nem látott katasztrófát idézne elő­Az uj konferencia terve. Néraitországnak és Amerikának is részt kell vennie. London, augusztus 18. A Times párisi tu­dósítója azokról a nagy erőlködéssel járó tö­rekvésekről ir, amelyek segélyével a jóvá­tételi bizottság utat akar találni a repará- ciók bonyodalmában. Minden oldalról komo­lyan keresik a kompromisszum lehetőségét. A helyzet semmiesetre sem olyan reményte­len, mint huszonnégy óra előtt volt. Az esetleg később megtartandó uj konferen­cián azok az országok is résztvehetnc-nek, amelyek a háború utáni konferencián nem jelentek meg, — Németország és Amerika. Németország és az Egyesült Államok nél­kül az őszre tervezett konferenciának semmi értelme nem lenne. A magyarországi r&tmmí u| memorantfummai forda! a népszövetséghez. Budapest, augusztus 18. A Virradat jelenti: Szeptember negyedi­kén a népszövetség tanácsa Genfben meg­kezdi uj ülésszakát, amelyen Rnszinszkó pro­blémája is szóba kerül. A magyarországi ru­tén párt elnöksége ugyanis terjedelmes me­morandummal fordult a népszövetséghez és ebben a memorandumban kifejti, hogy Cseh­szlovákja Ruszinszkónak még máig sem adta meg a békeszerződésben biztosított autonó­miát. Kéri tehát, hogy a népszövetség kény­szerítse Cseh-Szlovákiáí a békeszerződés ez- irányu rendelkezéseinek respektálására és i végrehajtására. A népszövetség titkársága I már foglalkozott a terjedelmes beadvánnyal és a szeptemberi tanácsülés napirendjére fogja kitűzni a ruszin probléma tárgyalását. 1ÁM€M A harangozóválság. írta: Nyáry Andor. Mikor Kormos Nagy István, a világjáró magyar ur szolgájaként végigbarangolta a világot, visszatért a falujába. Sokáig odavolt, öt esztendeig is. Nem csuda hát, ha a hosszú idő alatt elszokott a nehéz munkától. Nem ízlett neki a dolog! Akárhogyan forgatta ke­zében a kapát vagy az ásót, sehogyan sem akart a markába illeszkedni. Ha kapált, a derekát fájditotta. A favágást meg azért nem szerette, mert közben nem lehetett pipálni. Ezenképpen igen meggyűlt a baja világjáró Kormos Nagy Istvánnak. — Hogy mi a manónak is ment el abba a nagy világba! — sopánkodott Mári néni, a felesége. — Most ahun a, nem Ízlik neki a dolog. Urfe lett! Ennek nem lesz jó vége! Éhen pusztulunk, ahányan vagyunk! Kormos Nagy István, csak a vállát vono- gatta a panaszos szóra: — Bolond beszéd e‘, feleségem, Mari. Aztán kioktatta a menyecskét: — A mezők liliomait senki se ruházza, az .ég madarait senki se eteti, qjégis megélnek. — Meg ám — csattant fel erre az asszony. — Csakhogy a liliomok nem járnak ködmen­be, meg csizmába. Oszt kee a zabszemmel se éri be, akit a madarak találnak az utón. Kormos Nagy István elnevette magát: — Ebbe meg neked van igazad! De azért ne busujj. Az asszony szemefényét ellepte a köny: — Miuta meggyütt kee, egy krajcárt se keresett. Mahónap se liszt, se zsir. Oszt még ne is búsuljak? Erre már Kormos Nagy István is felkelt a kemence széléről: — Én meg aszondom — mondta fölényes büszkeséggel — liszt is lesz, zsír is lesz. Lesz minden, amit csak kívánsz. — Nem tóm, hogyan lenne — szepegett az asszony. Hászen semmiféle dolog sincs gusz­tusára. Úgy válogat kee a dolgokba, mint a jóllakott malac a korpába. Kormos Nagy István az asszony szaván megsértődött. Hát olyan ember ő, hogy még zsírt, meg a lisztet se tudná megszerezni, ami a családnak kell. Kihúzta magát, aztán a szemére rántotta a báránybőr sapkát: — Hát majd megmutatom. Még ebbe a hó­napba helbe állok. Az asszony az emberre nézett: — Miféle helbe? — Csak abba — hireskedett Kormos Nagy István — akit a jó Isten rendül a számomra. Mári néni gúnyosan bólogatott: — Arra ugyan várhat kee még sokáig. És mérgesen kiment a szobából. Az ember jóizüet göcögöít az asszony mérgelődésén. Mári néni jóslata azonban nem teljesedett be. A történtek után alig pár napra meghalt György bácsi, az öreg harangozó. — No feleségem Mári — tolta fel homlo­kára a sapkáját Kormos Nagy István. — Megmondtam a minap, hogy még ebbe a hó­napba helbe állok. Hát beibe is állok. Meg­kérvényezem a György bácsi belit. Az asszony szeme kerekre kerekedett: — A harangozóságot? — Azt! — mosolygott Kormos Nagy Ist­ván. — Ippen nekem való mesterség. Nap­jába háromszó, négyszer harangozok, oszt semmi dógom. Úgy élek, mint a vicispán. pipálok, oszt harangozok. így lett Kormos Nagy István a falu haranp gozója. Nagyon nekivaló mesterség volt. De szerette is. Olyan pontosan harangozott, hogy pontosabban még a gőzkocsik se jár­nak. Hát még a megholt lelkek! Sohasem szálltak olyan megkönnyebbülten az ég felé, mint Kormos Nagy István harangszavára. Még a harang szava is szebb volt, mióta Kormos Nagy István húzta a kötelet. Nem is volt még a falunak olyan haran­goznia, mint ö. De nem ám! A viharfelhők úgy eloszlottak a falu fölül, ha meghúzta a harangot, mintha sohase let­tek volna ott. Tíz esztendő óta, mióta ő ha­rangozott, egyszer sem verte el a szőlőt a jég. De büszke is volt Kormos Nagy István! Mert nem azért nem verte ám el a jég a sző­lőket, mert a harang szólt, hanem azért, mert ő harangozott. Mindenki tudta, hogy tud a felhőknek parancsolni. Még világjáró korá­ban eltanulta egy indiai varázslótól. Ez a tu­dat aztán nagy tekintéllyel fonta körül a tudós harangozó alakját a falu népe előtt. Ebből a nagy tudhmányból keveredett az­tán az a nagy baj is, amely annyira felfor­gatta a falu nyugalmát, hogy még harango­zóválságra is került a sor. A fura eset a következőképp történt: Augusztus vége felé, Szent István napján, mikor a szőlőszemek már érőben vannak, aszongya Horog István bácsi Kormos Nagy -Istvánnak: — Letánia után elmemink a pincébe, oszt iszunk egy áldomást István napra. Jó lesz-e? Kormos Nagy István sohasem volt a jó­nak elrontója, megbeszélték hát, hogy litá­nia után hol és mikor találkoznak, aztán el­ballagnak a Horog István pincéjébe István- napot ülni. Úgy is történt. Három órakor találkoztak a kőkeresztnél, aztán megindultak a szőlőhegy felé. Retten­tő meleg volt, mérgesen sütött a nap, csak­úgy pörkölt. Kö»be Pintér Ádám is hozzáiuk csatlakozott, a fordulónál a sánta Bikszléder

Next

/
Thumbnails
Contents