Prágai Magyar Hirlap, 1922. július (1. évfolyam, 32-49. szám)
1922-07-27 / 46. szám
Bajorország és a birodalom. O Irta: Kla Henrik. Prága, julius 26- Ami most a német birodalom kebelében végbemegy, abban nagy gyönyörűsége telhetik — Franciaországnak. Ott három év óta a francia vetés érik- Mert mi a szándéka Franciaországnak a versaillesi szerződés után s mi cél vezette már ennek az úgynevezett *,béke“-szerződésnek (lucus a non lucendo) pokoli tervezgetése közben? A német győzelem 1871-ben megteremtette a német egységet, amely a virulásnak példátlan magaslatára emelte a német nemzetben lakozó alkotó erőt és mindazokat a tehetségeket, tudást, szorgalmat, életrevalóságot, acélos energiát, anyagi és erkölcsi javakat, amelyek a német birodalom hatalmát félelmetessé tették minden ellenfelével és minden versenytársával szemben. A francia győzelem most vissza akarja fordítani a történelem szekerét s visz- sza akarja csinálni, amit a német egység alkotott. Poincarét és társait, akiket 1914-ig a reváns láza rázott és gyötört, a győzelem ucán csak egy vágy hevíti és csak egy törekvés sarkalja: megdönteni Bismarck müvét és elemeire bontani azt az egységes erőt, amely létrejötte óta a békés munka éveiben és a világháború véres viharaiban egyaránt csodákat müveitMinden rendszabály, amelyet Németország ellen kitermel és foganatosít s minden zaklatás, amely három év óta állandó izgalomban tartja a német nemzet méltó önérzetét, ugyanegy forrásból fakad s ugyanazt a célt szolgálja: belső zavart kelteni, visszavonást támasztani, fölszííni az elégedetlenséget, lángra gyújtani az elkeseredést, egymással szembeállítani a társadalmi rétegeket s éles belső harcokat idézni föl nemcsak a politikai pártok, nézetek, meggyőződések és világfölfogások között, hanem az egység keretébe vont államok között is. Mindez a belső destrukció, amelynek kínos jelenségeit láthatjuk Németország szervezetében, Franciaország kedvére való s a végső anafizisben Franciaország müve, amely addig rázza a legyőzött óriást, amig csak azt hiszi és azt reméli, hogy végre is kirázza abból az egységes köntösből, amely óriássá tette s félelmetessé minden megmozdulását. Nem lehet kétséges az, hogy mindazok a belső forrongások, szociális bajok, lázas összeütközések, utcai harcok, titkos szervezkedések, egyéni akciók, atrocitások és politikai gyilkosságok: a vérig sértett nemzeti önérzet vad kitörései és a tehetetlen dühnek önemésztő megnyilatkozásai Németországban. S ok és okozat összefüggésénél fogva az akciók ellenakciókat, a támadás védelmet és az ellentétek uj ellentéteket szülnek. így jutott el a német birodalom oda, hogy egységét most már komoly veszedelem fenyegeti, hogy felujul az egység által kimúlt régi históriai harc Dél és Észak között s a katolikus Bajorország vagy elszakad a protestáns birodalomtól, vagy pedig nyilí harcban kell a renitens bajorokat rászorítani az engedelmességre, a köztársaság védelmére alkotott uj törvénynek drákói rendelkezései iránt. Poincaré gyűlölködő szive, ha valaha, úgy most dagadozik a gyilkos kárörömtől. A helyzet most Bajorországban úgy áll, hogy most már nemcsak a többségi pártok, hanem az országgyűlés is s élén a kormány határozottan és nyíltan szembefordult a köztársaság védelméről alkotott birodalmi törvénynek döntő (mert szigorú szankciókat tartalmazó) rendelkezéseivel. Bajorország el- lentáll és ellentállásra készül minden támadással szemben, amely a birodalom részéről érheti. Mai távirataink már elszámolnak róla, hogy a bajor kormány a parlamenti többségre támaszkodva, milyen szervezeteket mozgósít és milyen széleskörű védekezésre rendezkedik be, hogy szükség esetén minden körülmények között kellő erővel — tehát éles összeütközések kíméletlen fegyvereivel is — képviselhesse az akaratát. A bajor kormány nem akarja elvetni a köztársaság védelmére hivatott törvényt; kijelenti, hogy „ez idő szerint44 helyes államformának tekinti a respublikát s távol áll attól, hogy meg akarná bontani a német egységet. Bajorország oppozicióját és ellentállását csak azzal okolja meg. hogy meg akarja óvni a maga legális önállóságát ennek az uj törvénynek életbeléptetésében és alkalmazásában is és főképpen a bírói eljárásra nézve nem fogadja el a birodalmi hatáskörrel felruházott uj bírósági szervezetet, hanem azt mondja: Bajorországban van elég biró s a bajor bíróságok elégségesek arra, hogy a területén a köztársaság ellen esetleg elkövetett bűncselekményeket elbírálja s törvény és igazság szerint megtorolja. Bajorország eszerint nem akarja megengedni s nem akarja tűrni, hogy a birodalom nyomozó közegei bajor területen kutassanak szabadon oly főbenjáró bűnök és bűnösök után, akik összeesküvést szőnek a köztársaság, vagy gyilkos merényletet követnek el egyes, a jóvátétel-teljesítés színpadán és a békés kiegyenlítés álláspontján lavírozó férfiak ellen. Bajorország ezekre az ügyekre nézve is meg akarja óvni az igazságszolgáltatás terén a maga partikuláris szuverénitását s a bűnösöket a saját bajor bíróságai elé akarja állítani. Ez az összeütközés magva a nyilvánosság előtt; de a háttérben Bajorország részéröl kétségkívül az a tendencia lüktet, amellyel a konzervatív hajlandóságú és monarkikus érzelmű bajor nép a köztársasági államformát kiséri s amellyel enyhíteni és fékezni akarja a birodalom radikális irányzatát. S hogy mennyire kiélesedett e részben az ellentét a német nemzet kebelében, mutatja az, hogy Bajorország immár kész megkockáztatni akár a fegyveres ellentállást német testvéreivel szemben s kész megkockáztatni a német egység megbontását is, bár ettől az örvénytől maga is távol akar maradni. íme, a versaillesi szerződés — és a többi is, amely a versaillesi nyomán jött létre — olyan zavarokba és olyan szélsőségekre sodorta a legyőzött és azóta szakadatlanul üldözött és marcangolt népeket, ahová maguk sohasem akartak eljutni, és ahová csak a kétségbeesés és csak a lelki egyensúly megbillenése taszította és taszítja őket. Kelletlen bonyodalmak, baj, zavar, elégedetlenség, indulatok tombolása, keserű fájdalom, veszedelmek és katasztrófák merednek felénk mindenünnen, ahová csak szemünket fordítjuk. A békeszerződések feldúlták a kultúra békés vetését s ugyancsak alapos munkát végeztek a rombolás terén. És mi mégis úgy nézzük a dolgokat, hogy az ellenség korán örül. A nyavalyának az a tulajdonsága van, hogy ragadós s aki terjeszti a romlás bacil- lusát, akarva-akaratlan önmagát is megfertőzi. Nemcsak a legyőzőiteknél vannak a bajok, rázza a láz és a hideg a győzteseket í.s. Ez vigasztaló momentum, a habuisse malo- rum amicos elve szerint. A másik meg az, hogy nincs bizonyosság az ég alatt s Einstein szerint minden csak relatív és csak a helyzetek alakulása szerint Ítélendő meg. Örökös változásnak van alávetve minden a földön s ami ma valóságnak látszik közelről, holnap eltávolódhatik a közelségemből s távolodva az idővel és a térrel, köddé és párává oszlik szét. Aki sokat markol, keveset fog, ez régi magyar közmondás s jóval Einstein előtt keletkezett s ma is igaz és mindig igaz marad. Meg vagyunk róla győződve, hogy Poinfl breszíováci Szení-Hepomuk. (Folytatás) (2) • Irta: Pékár GyulaA Nagyasszony nem hallja- Mereng: „ezt mondta?44 Aztán felkacag: „de Kinder, hisz akkor esetleg jobb volna egyáltalán nem is törődni vele, igy tán abbahagyná a bolondé- riáií44. — Dehogy is hagyná, — fecseg a pletyka- grófné — nem olyan ember ő: a Herr Mik- losch állandóan idegondol, ide Schönbrunnba, s ha azt sejti, hogy Majestát nem gondol rá, még nagyobb bolondságokra képes .. • — Például? — Például arra, hogy a felséged kitiltó parancsa ellenére ide Bécsbe merészkedjék— Hohó, ámul a királynő — so ‘ne Frech- heit • - - ilyet csak nem mer tenni? — Már meg is tette, felség, — siet a szóval Schwatzbachrié — most tudtuk meg a Jellasich coüsintől. • • Emlékszik-e, Majestát, j a tavalyi züldcsütörtöki lábmosásra? Felséged ! épp sorra térdeit a koldusok elé, midőn az egyik a felséged közeledtére egyszerre csak fölugrott a sorból s szokatlan elevenséggel világgá futott a mosogató királyi kéz elől • •. — Igaz! — rezzen a Nagyasszony — emlékszem! Űzték, de ő eltűnt a tömegben. — Na hát Majestát: ez a Herr Miklosch volt, ő maga, koldusnak maszkírozva, igenis! Mert — el se merem mondani — fogadott azzal a másik latorral, Trenck Fricivcl, hogy a lábainál fogja látni térdelő felségedet... Mindenki elképed, óbégat- A zenélő óra is el-elakadva kezdi újra: — Arretieren! Arretieren! — Kufstein! — ajánlja Wokurka — Spiel- berg! A Nagyasszony azonban megint csak nem heveskedik: ‘ — Warum? Frech is4 er, de azért ur, gavallér- Tetszik nekem, hogy igy elszégyelte magát s utolsó percben mégis megugrott a rossz i tréfa vége előttAz ellenségek elszontyolodnak- Schwatz- bachné az ajkát biggyeszti: — Hát megugrott, de Trenck Frici azért mégis legyőzüítnek ismerte el magát s megadta neki a fogadási tételt, a száz hordó ür- möst. A felség megáll s hirtelen a homlokára üt: — Ah?!.--Ez hát az a száz hordó, amit Szentjakaby nekem tavaly küldött?! — Persze, — folytatja Tratschenfels grófné — és az a bresztováci ispán, aki a hordókkal itt volt, akivel Majestát beszélni méltóztatott, az ismét ő maga, a Herr Miklosch volt álruhában ... Oh sokat jár ő ide, a halálos tilalom ellenére eljön ide, megnézi felségedet legalább egyszer minden évben . • • — Aber Kinder--. igaz ez? No de az idén még nem volt itt? — Dehogy is nem. Épp a múlt héten! — Ah?! — Igen. Megint egy fogadás. De ezúttal a bánnal fogadott, hogy nem hordókkal, hanem valóságos parádés úri négyesfogaton fog berobogni ide Schönbrunnba- És dictum-fac- tum, megnyerte ezt a fogadást is.. — Hogy-hogy? — Emlékszik felsédeg az. audienciára jött Erdődy főispán gyönyörű négyesére? — A királynő meglepődik: — Persze hogy emlékszem, még hosszan néztem az emeleti ablakból. - • Micsoda lovak! És hogy hajtott az a talpig sujtátos ősz kocsis •. • ! — Na hát az a kocsis megint az ördöngős Herr Miklosch volt! A Nagyasszony a fejét csóválja, de nem haragszik- S ez csak annál jobban bosszantja a kész tervvel dolgozó ellenségeket. „Arretieren! Arretieren!44.-- a tipegő, mérges Steyff bárónő beteg libaként sipog: — Igen, Kufsteinba vele, bűnhődjék az is- tentelenségeiért. Én, mint Erste Tugenddame óránkénti huszonöt miatyánkra ítélem őt •.. Hátul a magyar gárdisták megint összesomolyognak: — Huszonöt? No a huszonötöt Szentjakaby uram másképp szokta applikálni- Bottal és nem miatyánkkal! A királynő meghallja. Elmosolyodik: — Ja, dér berühmte „deres44- Tudom, sajnos, ez a bolond Herr Miklosch főpassziója, vagyis főbűneAz összeesküvők újra vérszemet kapnak- Nagy óbégatva kapaszkodnak a „deresbe44 s teljes fúriával úgy expectorálnak Szentjakaby uram ellen: •— Majestát, hát lehet továbbra is szabadon járatni egy ily vad Raubritter olygar- chát, aki nemcsak dúl, zsarol, fosztogat, hanem immár az egész világot deresre huzatja? Mert ez szomorú, sőt fájóan igaz valóság- Felség, mánia ez nála, közveszélyes őrült ez a Szentjakaby! Tessék csak elgondolni: külön kertje van neki, ahol csak spanyol meggyet, mogyorót és somfát termeszt s mondják, minden napra maga vágja ott magának a jól suhogó hajdupálcákat, melyekkel a napi exekuciókra készülődik- Mert ez az ő legeslegfőbb úri gyönyörűsége és mindenhova elmegy ő, ahol deres van és csapni lehet: el a faluházára, a városházára, a Trenck-kaszár- nyába s ha akarják, ha nem, vállalja az exe- kutori tisztet. Még az utcán se tud elmenni anélkül, hogy kísérteibe ne jönne s meg ne csipkedné vesszejével a járókelőket.. No itt a napi nevetés nagy perce! Mulat a Nagyasszony, kacag cikornyátlan egészséges jókedvvel. Ám egyszerre ármányos komolyan szól közbe Schwatzbachné: — Bocsánat, Majestát, hogy a jó kedvét zavarom- A deres kétségkívül igen mulattató dolog, de azt hiszem, felséged se fogja oly vidámnak találni, ha egy valóságos kamarását és kinevezett főispánját látja azon a deresen- Ez esetben a merénylő vessző már úgyszólván a felséged palástjára suhint - -. Zavar, elképedés- A királynő elkomolyodik. — Mi az? Nem értem. — Majestát ■.. nem térek ki a részletekre, arra tudniillik, hogy ez is fogadás és Szentjakaby tréfának igyekszik föltüntetni, én csak annyit mondok, a Herr Miklosch deresre huzattá a cousinemet, sajátkeziileg csapta meg Jellasich főispánt! — Arretieren! — hangzik- — Wiener-Neu- stadtba, a Zrínyi-börtönbe vele! Hát a csíny valóban erős kissé- Schwatzbachné teatrálisan bőg hozzá, a családjuk becsületét emlegeti, denikve a Nagyasszonynak végre is engednie kell. Int az erényelnöknek, ki épp krákogva húzza föl a torka rozsdás zenélő óráját: f ^Prága, csütörtök, 1922. juíius 27. ’TOWtek SS jáy ■iwpj .ILI Szerkesztősé?: Prága-II.,Stépánskil /§/\WYm1jKs & Bf jflf Mr SS SS sB SS SBLS MBLsSS Nyomdai szerkesztősé? d. u. 65-96. S Mi m jSffiSr M ga Aw isi Jsw SAvET IS Kiadóhivatal 27~39. - Előfizetési M JSS ff W Ss® M SS SS SS SS d *Sár Jf ISIS MÁT árak: epyévre 300 Ké, félévre 150 iwasiirtí — Sürgönyeim: Hirlap, Frul.a. — Főszerkesztő: DAT IT'TT/' AT AT A DlI A D Felelős szerkesztő: BÉLA HENRIK rULllIIVAI WArlLAr FLACHBARTH ERNŐ dr. © in*-**
